Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-04 / 2. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1917. január 4.

VÁLLALATOKKAL EGYÜTTMŰKÖDŐ SZAKSZÖVETKEZET

PÁRTMUNKA AZ „ELSŐ VONALBAN”

A termelési lehetőségek teljesebb kihasználásáé

Futóhomok borítja a Kiskunmajsa környéki földeket. Az itt élő emberek évtizedek óta küszködnek vele. Rozsból, búzából meg takarmánynövényekből keveset tudtak termelni. Szőlősorokat ültettek, közeikbe gyümölcsfákat — ez hozott valamennyit. No meg a zöldségtermesztés, ha elegendő csapadék hullott, vagy öntözni tudtak. E területen a szocialista mezőgazdasági üzemek tizenöt éves működése alatt, s méginkább a kisgazdaságok egyesülése után létrejött kiskunmajsai Jonathán Szakszövetkezet négyéves tevékenységeként, átalakulóban e táj. A szórványgyümölcsök, az elöregedett szőlőtőkék helyén egyre több nagyüzemi tábla nyújtózik.

Nemcsak magunknak, hanem a jövendő nemzedéknek is dolgoznak, úgy telepítenek, hogy helikopterrel végezhessék a növényvédelmet, gépekkel a szedést. S hogy az ültetvények létrehozásához sok pénz kell? Hogy a községben élőknek, elsősorban nőknek egész évi állandó foglalkoztatását mielőbb meg kell oldani? Mindezt jól tudják. De melyik úton járjanak a célok elérése érdekében? A XI. párt- kongresszus nemcsak meghatározta a feladatot — a termelési lehetőségek teljesebb kihasználását tűzte a mezőgazdasági üzemek elé — hanem azt is megjelölte. milyen módon. „Folytatni és bővíteni kell az állami vállalatoknak és szövetkezeteknek a fejlett, az iparszerű mezőgazdasági termelés kiterjesztését elősegítő, szerződéses alapon nyugvó közös tevékenységét."

Vagyis iparszerű mezőgazdálkodás — közösen. Még ennél is többet takar a határozat, nevezetesen a vállalatok részvételét a ' beruházásban, a folyamatos és biztonságos értékesítést, valamint a termésfeldolgozásban is lehetőséget kínál a szövetkezetnek.

E területen, az egész Homokhátságon a szőlő és gyümölcs mindig több volt a hétköznapok piaci árujánál, az életet, a megélhetést jelentette. Kiskunmajsán az ezerhatszáz hektár kisüzemi szőlőterületnek ma már fele sincs meg. A gyümölcsfélékből, főleg a csonthéjasokból negyedrésze terem a tizenöt évvel ezelőttinek, vagyis 50—60 vagonnyi. A szak- szövetkezet a termőhelyi adottságoknak megfelelően a IV. ötéves terv időszakában megkezdte a telepítést. 180 hektáron szőlőt, 80 hektáron gyümölcsöt — főként meggyet és Kajszit — ültetett. A szőlőtelepítés a Közép-magyarországi Pincegazdasággal közösen történt. Itt gazdaságos a szőlővel foglalkozni, ugyanis hektáronként száz mázsa feletti termés takarítható be, s ez 60—70 ezer forint árbevételt jelent. Ugyanakkor a szántóföldi növények ráfizetéssel termeszthetők. A szőlő gazdaságosságához hozzájárul, hogy a szakszövetkezetben feldolgozó üzem működik. Az elmúlt évben fejezték be a bővítést, s így ma már 25 ezer hektoliter bort tudnak tárolni, illetve a korábbinál jobb technológiával kezelni.

A szőlőtelepítés költsége 1973- hoz képest hektáronként 50 ezer forinttal nőtt 1976-ra, ami 220 ezer forintot jelentett, az állami támogatás pedig 20 százalékra csökkent. Az ősszel módosították, növelték az állami támogatás mértékjét, s így á Jonathánban az

1973—'14-éS'" telepítési költséghelyzet állt vissza. Az. állami támogatást figyelembe véve a szak- szövetkezetnek egy hektár szőlő telepítése 120—130 ezer forintjába kerül. A tízszázalékos szőlő- fálvásárlási árnövekedés pedig a ma már lényegesen magasabb termesztési költségeket ellensúlyozza. Mindez lehetővé tette, hogy megvalósítsa a szövetkezet korábbi tervét, vagyis jövőre 120 hektáron ültetnek szőlőt, 1980-ig száz hektáron úgynevezett rekonstrukciót hajtanak végre, s ugyanannyi területen még szőlőt

• A feldolgozó üzemben naponta 220 kiló konyakmeggyet csomagolnak különböző méretű dobozokba. (Pásztor Zoltán felvételei.)

telepítenek, jórészt a pincegazdasággal együtt.

A feldolgozást is bővítik. A bőriparral vagy más szövetkezettel közösen palackozó létrehozásét tervezik.

A Magyar Édesiparral együttműködve, az állami Vállalat segítségével kezdődött el a meggytelepítés. Az idén 25 hektáron ültettek meggyfákat. Ezenkívül 40— 40 hektár szilva- és őszibarackost is. A szőlő- és gyümölcstelepítésre, valalminl) borászati beruházásra az V. ötéves tervben 50 millió forintot költenek.

A meggy helyi feldolgozását a Magyar Édesiparral megoldották. A szakszövetkezet építette az üzemet, a gépeket viszont az állami vállalat adta, amelyik gondoskodott ai dolgozók betanításáról, valamint elvégzi a késztermék forgalmazását. A meggyfeldolgozóban jelenleg hetven nő dolgozik. Korábban háztartásban tevé- kenyekedtek, vagy időszaki munkára vállalkoztak; Állandó foglalkoztatásukra nem volt lehetőség. A terv az, hogy két műszakot szerveznek az üzemben és kétszáz személynek adnak munkalehetőséget.

Az itteni munkaerő röviden szólva mobilizálható. Nagyon jelentős dologról van szó. ugyanis akik itt "c dolgoznak, vállalták, hogy minden évben meghatározott ideife részi) vesznek a mező- gazdasági munkában, elsősorban a gyümölcsszedésben. A szövetkezet tehát olyan munkaerőbázist is teremtett a feldolgozó létesítésével, amelyre a nagy kézi munkát kívánó szedéskor alapozhatnak.

Konyakmeggyet készítenek és csomagolnak a lányok és asszonyok. Az édesipar balatonbog- lári üzemében tízen tanulták meg a szakmai fogásokat, s adták át társaiknak, de a Budapesti Cso• A sztanlolba csomagolt édességet Buczkó József né és Brecska József minőségi szempontból ellenőrzi.

koládégyárból is jöttek szakemberek. akik egy hónapig tanították az édességgyártást, csomagolást. A korszerű, higiéniai követelményeknek minden szempontból megfelelő kézi mártású konyakmeggy nagy része exportra kerül. Terveik szerint jövőre 26 vagonnylt gyártanak.

A szakszövetkezetben nemcsak a borászati üzemágban keresik az együttműködést a fejlesztés érdekében, hanem a gyümölcs fel- dolgozási tevékenység bővítését — ezután is az édesiparral — szeretnék megvalósítani. A friss értékesítésre nem alkalmas gyümölcsök feldolgozásával — aszalásával, porításával — is foglalkozni kívánnak. Az élelmiszer- ipari tevékenység bővítésének feltételeit most dolgozzák ki, továbbra is a megkezdett úton haladva az állami vállalat és szövetkezet együttműködésének kölcsönös előnyeit véve figyelembe.

Cs. I.

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Vesztegetés

A

fülöphá- zi Petőfi Termelőszövetkezet — amely a múlt év januárjában egyesülés folytán a kerekegyházi Dózsa Tsz nevet vette fel — 1974 elején elhatározta, hogy korszerűsíti és felújítja két, rossz állapotban levő tehénistállóját. Ahhoz azonban, hogy a termelőszövetkezet a munkához állami támogatást kapjon, produkálnia kellett — méghozzá az első félévben — a kivitelezési tervdokumentációt és a költségvetést.

A tervkészítés érdekében Házi László, a Petőfi Tsz főkönyvelője 1974 márciusában megrendelést nyújtott be a Mezőgazdasági Tervező és Benlházási Vállalat Bács- Kiskun megyei kirendeltségéhez, közismertebb nevén az AGRO- BER-hez. Itt azonban a tervek elkészítését a megadott határidőre nem vállalták. Házi ezután személyesen kereste fel a vállalatnál Szécsi István tervezési osztályvezetőt annak érdekében, hogy megbeszélje vele a tervezés sürgősségét. A tárgyalás során Szécsi István olyan „javaslatot” tett, hogy elkészítik a komplex tervdokumentációt, de ezt csak túlmunkában vállalják, istállónként 12 ezer, vagyis összesen 24 ezé forintért.

A főkönyvelő hazament és elmondta ezt a tsz elnökének, Szabó Gellértnek, aki a közös gazdaság vezetőségi ülésén javasolta, hogy fogadják el az ajánlatot, hiszen az istállók felújítása sürgős és ha nincs terv, nem kapnak állami támogatást. A vezetőségi ülés egyhangúlag megszavazta a 24 ezer forintot. Ilyen előzmények után Szécsi István részben saját maga, részben pedig munkatársai bevonásával, szaktanácsok bekérésével határidőre elkészítette a tervet, s 1974. július 1-én a pénz felvétele érdekében meg is jelent a fülöpházi Petőfi Termelőszövetkezet irodájában. Tisztában kellett lennie eljárásának jogtalanságával, szabálytalanságával, tudta, bogy a pénz felvételéről elismervényt nem adhat. Éppen ezért július

1-én készített egy „megállapodást” — március 12-i dátummal — arról, hogy a tsz-nek statikai és gazdaságossági szakvéleményt adott két istállóról darabonként 6500 forintért. Egy másik, ugyancsak fiktív megállapodás pedig arról szólt, hogy Szécsi egyik munkatársa úgynevezett energiagazdaságossági szakvéleményt adott 7500 forintért. A 13 ezret Szécsi átvette, aláírta, a 7500 forintot egy technológus írta alá, de átvevőként nem ő szerepelt a bizonylaton. Ez ugyebár eddig 20 500 forint.

Szécsiék azonban 24 ezerben állapodtak meg a tavasz folyamán. A fennmaradó összeget — illetve ötszáz forinttal többet — a tsz-elnök és a főkönyvelő utasításának megfelelően a szövetkezet egyik brigádvezetőjének a nevére utalták ki a betakarítási munkák előkészítéséért járó jutalomként. A brigádvezető alá is írta a négyezer forint átvételéről szóló okmányt, de csak 500 forintot kapott. A többi Szécsi Istvánt „illette” meg, noha többletmunkát nem végzett, statikai szakvéleményt nem készített. A valóság az volt, hogy az AGRO- BER-nél határidőre készítették el a két istálló felújításával, korszerűsítésével kapcsolatos tervdokumentációt.

Volt azonban ennél, nagyobb „dobása” is Szécsi Istvánnak, párhuzamosan az előbbi üggyel. A tiszaalpárl Tiszatáj Termelőszövetkezet — amely 1970 óta szerződéses viszonyban állt az AG- ROBER-rel — 1974 januárjában programjába vette, hogy egy 1820 férőhelyes tehenészeti telepet létesít. Két hónap múlva, 1974 áprilisában szerződést kötött a szövetkezet a szóban forgó vállalattal a terv elkészítésére. Ennek határideje 1974. július 31-e volt. Az AGROBER gazdasági vezetése és KISZ-alapszervezete között volt egy olyan megállapodás — tekintettel a szakemberhiányra —, hogy az ifjúsági szervezet tagjai munkaidőn túl több tervdokumentáció készítését elvégzik. Ezért utólag a gazdasági vezetés a ráfordított órák arányában megfelelő összeget ad a KISZ- alapszervezetnek. Erről a megállapodásról Szécsi István is tudott, hiszen ő is aláírta, mint tervezési osztályvezető. Tudta azt is, hogy a KISZ-tagok esetleges túlmunkájáért a megrendelőtől nem lehet felárat kérni.

Mégis, az 1974. április 18-án, a tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezettel kötött szerződést követően néhány hét múlva Szécsi arról beszélt Bartus Imrénével, a tsz főkönyvelőjével, hogy sajnos az AGROBER nem tudja határidőre szállítani a terveket, de ha lehet — mondta Szécsi — ő szeretne tárgyalni ebben az ügyben Badacsonyi Péterrel, a tsz elnökével is. Nos, az elnöknek olyan ajánlatot tett, hogy soron kívül és határidő előtt elkészítenék a vállalat fiataljai a tervet, ha a tsz vállalja a KISZ-tagok két heti, jugoszláviai üdülésének költségeit, amit Szécsi 50 ezer forintban jelölt meg. Az elnök tudta, hogy érvényes szerződés van a vállalattal, amelyben a határidőt vállalták az AGROBER-nél. Módosítást eddig nem kértek. Mindezek ellenére az ügyet a vezetőségi ülés elé vitte, javasolta, hogy fizessék ki az ötvenezer forintot.

A vezetőség megszavazta az ösz- szeget, s erről írásbeli határozat készült. .

Május végére — mivel Szécsi már tudta, hogy megkapja az ötvenezret — elkészült a terv. Néhány nap múlva Szécsi megjelent a tsz-ben, hogy felvegye az összeget. Ott azonban az elnök, a főkönyvelő tudomására hozta, hogy addig nem fizetik ki a teljes összeget, amíg az építéshez szükséges hatósági engedélyeket

— KÖJÄL, vízügyi hatóság, stb.

— be nem szerzi. Nehezen bár, de Szécsi beleegyezett. Igaz, az átvételi elismervényt nem volt hajlandó aláírni, mégis 45 ezerforinttal a zsebében eltávozott. Valamivel több, mint egy hónap múlva küldték Szécsinek a tsz- ből a további ötezer forintot, de akkor is megtagadta az átvételi elismervény aláírását. A pénzt azért elfogadta.

Ezek után talán mondanunk sem kell, hogy az ötvenezer forintot Szécsi István saját céljaira költötte, abból a KlSZ-alap- szervezet egy fillért sem kapott.

A Kecskeméti Járásbíróság Szécsi István elsőrendű vádlottat kötelességszegésért jogtalan előny kérésével és elfogadásával elkövetett vesztegetés miatt halmazati büntetésként nyolc hónapi végrehajtandó börtönbüntetésre és ötezer forint pénz-mellékbünte- tés megfizetésére ítélte, továbbá az elkobzást helyettesítő 74 ezer forint megfizetésére kötelezte. Házi László — aki a mostanitól független, más bűnügyek miatt börtönben van — négy hónapi szabadságvesztés büntetést kapott. Az ügy további három vádlottja négytől hat hónapig terjedő börtönbüntetést kaptak, de azok végrehajtását három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette a bíróság. Az ítélet még nem jogerős.

G. S.

A szocialista közgondolkodásért életmódért

Minden fejlődés alapja a jó munka, a gazdasági gyarapodás —, de valóban csak az alapja, önmagában véve a technikai haladás, a mainál lényegesen termelékenyebb munka, az anyagi bőség még nem jelent fejlett szocializmust. A szocializmus: emberi rend, emberhez méltó társadalom, melyben minden az ember, a dolgozók érdekében történik, őket szolgálja. A fejlett szocializmus — szocialista módon gondolkodó és elő, művelt és képzett embereket feltételez. A képzettségnek és a műveltségnek, a szocialista közgondolkodásnak és az életmódnak, mondhatnánk, kettős kapcsolata van a gazdasági fejlődéssel: célja és eszköze egyszerre. Célja, hiszen az anyagi termelés végső soron az emberi szükségletek mind teljesebb kielégítését, a nagy tömegek kulturális felemelkedését, értelmes, boldog életét szolgálja a szocializmusban. De eszköz is, mert e nélkül a feltétel nélkül nem tudunk előbbre lépni a gazdasági építésben sem. A szocialista köz- gondolkodás és erkölcs előfeltétele a fejlett szocializmus építésének, ugyanakkor mintegy „előleg” is a fejlett szocializmus társadalmi viszonyaiból.

Eddig is nagy szerepe volt a tudati tényezőknek, s ez a szerep a jelenlegi időszakban, főleg hosszabb távra, 15—20 esztendőre előretekintve, szinte meghatványozódik. így fogalmazza meg ezt a XI. kongresszuson elfogadott, új pártprogram: „Országunk fejlődésének most következő időszakában növekszik a tudati tényezők szerepe. A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a közügyekből is kiveszik részüket, ismerik és megtartják a szocialista erkölcs normáit, akik számára szocialista hazánk szeretete elválaszthatatlanul összefonódik a nemzetköziséggel. El kell érni, hogy a javuló anyagi feltételekkel szocialista módon éljünk. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása”.

Pártunk, államunk óriási erőfeszítéseket tesz a szocialista társadalmi tudat, közgondolkodás, erkölcs és életmód fejlesztéséért — gondoljunk csak a politikai és ideológiai oktatás, a közoktatás vagy köznevelés összetett hatás- mechanizmusára.

De pontosan ez az a terület, ahol a központi erőfeszítések önmagukban nem képesek a megfelelő hatást elérni. „Lent”, az „első vonalban” kell és lehet csak gondoskodni arról, hogy termékeny talajra találjanak. Szükség van valamiféle szellemi „katalizátorra”, hogy a tudat változásainak minden kémiánál bonyolultabb folyamata jó hatásfokkal végbemenjen: hogy pártunknak — a szocialista állam intézményei és a tömegszervezetek által is közvetített — eszmei nevelő munkája, ideológiai és kulturális tevékenysége megteremje a maga gyümölcsét. Elsősorban a pártalapszervezetek tölthetik és töltik be e „katalizátor” szerepét.

Párta lapszervezeteink egy része ideológiai nevelőmunka címén megelégszik a határkörébe tartozó pártoktatás megszervezésével. Nos, valóban ez a legelső lépés — de csakis a legelső. A helyi politikai szükségleteknek és a részvevők igényeinek (előképzettségének, korábbi részvételének) megfelelő oktatási formák megszervezésével, a foglalkozások színvonaláról való gondoskodással, magasabb iskolára és tanfolyamokra küldéssel — olyan alapot tud teremteni a pártszervezet, amelyre a továbbiakban bizton lehet építeni.

De hogyan tovább? Csak példákat sorolunk fel a teljesség igénye nélkül. Használja fel az alapszervezet a pártélet minden fórumát és módszerét erre a sokrétű nevelőmunkára. Bármit tárgyal is a taggyűlés, vagy vezetőségi ülés, ne feledkezzenek meg a téma — akár gazdasági téma — ideológiai vetületéről sem. Rendezzenek vitákat ilyen kérdésekről; a politikai vitakörök bevált műhelyei ennek. A pártcsoport az egymást jól ismerő kommunisták legszűkebb, szinte családias közössége, különösen alkalmas, érlelő iskolája lehet az eszmei fejlődésnek. Folytassanak alkalmanként személyes beszélgetéseket a párttagokkal, párton- kívüliekkel. Alakítsanak ki olyan uralkodó légkört a munkahelyen, vagy lakókörzetben, amely légkörben nem teremhet meg a közösségellenes magatartás,

amelyben elszigetelődnek az eszméinktől idegen nézetek. Legyen követelmény minden kommunista számára a politikánk, társadalmi rendünk melletti bátor kiállás, s ugyanakkor a forradalmi fellépés a hibák, a negatív jelenségek, a tunyaság, a konzervatív szemlélet ellen. Kérje számon az alapszervezet tagjainak egyéni magatartását, ne csak pártmunkáját, hanem munkahelyi és közéleti magatartását is. Álljon ki a népszerűtlen feladatokat is vállaló vezetők, általában az .áldozatkész emberek mellett. Díkfáljon a kommunista kollektíva olyan helyi közszellemet, amelyben nem szűnő igény a továbbtanulás, az általános műveltség és a szak- képzettség önálló gyarapítása és „karbantartása”. Tagjai mutassanak példát az egymáshoz való viszonyban, a családi életben, a szabad idő felhasználásának közösségi formáiban, a szocialista emberhez méltó életvitelben.

Amikor egy pártalapszervezet tagjai önmagukat és egymást nevelik a szó egyre mélyebb értelmében kommunistává, akkor egyszersmind tulajdonképpen a pártvezető szerepét is érvényesítik. Hiszen gondolkodásmódjuk, életmódjuk, erkölcsi magatartásuk kisugárzik egész környezetükre; a szó szoros értelmében — társadalomformáló erővé válik.

K. I.

Modern gyártmány,korszerű gyártás

• A Medicor Művek röntgengépei az ország legismertebb exporttermékei közé tartoznak. Ebben az évben kezdték gyártani az ^univerzális röntgenberendezések egyik új, részben automatizált működésű változatát. Ezek a gépek nagy sikerrel szerepeltek a novemberben Chicagóban megrendezett Röntgenipari Kongresszuson és Kiállításon. (MTI-fotó: Csikós Gábor felvétele — KS.)