Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
1976. december 15. *• FÉTÖFI NÉ PB • I Itt az új Kossuth-adó Éjfél után 1 óra. Nyugovóra tért az ország népe. Az éter hullámai is elcsendesedtek, a hazai rádióstúdiók befejezték adásukat. Nem így azonban Solton, ahol a Kossuth rádió befejezés előtt álló adóállomásán december 2-a óta minden éjjel izgalmas munka kezdődik. Hajnali négy óráig próbasu- gárázást végeznek az új, 300 méter magas, 2 ezer kilowattos adótoronnyal. Ezen az éjszakán Zsivkovics Károly elektrikus lép a műszerfalhoz, s kapcsolja be az energiaellátást. Szinte vele egy- időben Parnaki István gépész a hűtőrendszert helyezi üzembe, Zsigmond Pál turnusvezető pedig a modulációs berendezést, és figyeli, hogy a budapesti stúdióból rendben megérkezik-e a különműsor. Mindez alig néhány percet vesz igénybe, már indul, is a próbaadás. A solti adóállomás a Kossuth rádió hullámhosszán minden külön bejelentés nélkül kellemes zenét sugároz. • Zsivkovics Károly elektrikus bekapcsolja az energiaellátó- rendszert. • Parnaki István gépész a hűtőberendezést helyezi Özembe. • Mucsi József, az ifjú adókezelő, munka közben. — Egy hónappal ezelőtt, amikor legutoljára találkoztunk, még csak negyvenhetén voltunk, most már nyolcvanén — újságolja Huber István, az adóállomás vezetője. — Még öten hiányoznak az adót majdan működtető csapatból, de év végére kiegészül a létszám. Egyébként most már naponta veszünk át újabb és újabb berendezéseket a szerelőktől, s gyakoroljuk üzemeltetésüket. Közben minden vonalon folyik az elméleti és gyakorlati oktatás. Jelenleg egy csoport az adó működtetésével kapcsolatos méréseket és a hibaelhárítást. a másik az energiaellátó rendszer kezelését, a harmadik a hűtőrendszer, a negyedik az adótorony lift üzemeltetését sajátítja el. Ezeket a tanfolyamokat igen komolyan vesszük, hiszen vizsgázni is kell a résztvevőknek, mégpedig bizottság előtt. Nálunk egyébként a műszaki állományban nincs olyan munkaterület, amit csupán egy adott szakma birtokában el lehet látni. Egy-egy poszton több szakma ismerete is szükséges, ezért fordítunk nagy gondot a továbbképzésre. A műszaki létszám már teljes, harmincnégyen vagyunk. A többi ötven (zömmel solti lakos) az adminisztrációt, a raktárkezelést, a takarítást végzi, vannak segédmunkásaink, gépjárművezetőink, és saját őr- személyzetünk. Visszatérve a műszaki állományra, képzettség vonatkozásában nem állunk rosz- szul. Tizenöten az ország különböző rádióadó-állomásairól jöttek, tizenkilencen pedig környékbeliek. Az utóbbiak alapszakmája rádiószerelő, villanyszerelő, gépész- technikus, stb. Ezek is legalább fél évet már működő . rádióadónál töltöttek, s itt is közel egy éve, hogy együtt dolgoznak a szerelőkkel. Ismerik tehát a solti adó minden porcikáját. S az sem utolsó szempont, hogy fiatal gárda, 80 százalékuk 30 éven aluli. Beszélgetés közben Zsivkovics Károly elektrikust (villamosipari technikust) figyelem, aki gyakorlott mozdulatokkal kapcsolja be az energiaellátó berendezéseket, utána a szomszéd teremben a zárlat-megszakítókat. Megkérdem tőle, honnan jött, hogy érzi magát? — Tizenhárom éve vagyok a szakmában, az Özdi Tv-adó vezetője voltam. Ez az adóállomás megszűnt, nekem pedig éltető elemem a rádió, a tévé világa. Olyan szenvedély ez nálam, mint másnál n cigaretta. Feleségem megértő volt, s ide költöztünk Soltra, szolgálati lakásba, ö Kalocsára jár mindennap, asszisztens- nő az ottani rendelőintézetben. A gépházban Parnaki István gépész éppen végez a hűtőberendezés üzembe helyezésével, amikor megszólítom: — Én solti vagyok, a postahivatalnál dolgoztam korábban. Jó itt, érdekes, izgalmas munka ez. Innen szeretnék nyugdíjba menni, pedig még csak harminckét éves vagyok. Feleségem is — aki a sütőipari vállalatnál cukrász — nagyon ürül, mert kétszobás szolgálati lakást kaptunk. A legénytoll is alig pelyhedzik még Mucsi József állán, Solti legény, tavaly érettségizett a híradástechnikai szakközépiskolában. Utána a lakihegyi, majd a székesfehérvári adóhoz került, s április eleje óta dolgozik itt. Máris rangos beosztása van: adókezelő. Éppen a berendezéseknél szorgoskodik. — Már értjük annyira a munkát, hogy miattunk aztán nem lesz adáshiba — mondja magabiztosan. — Amit kellett, mindent megtanultunk a szovjet szerelőktől. Természetesen a tanulást ezután sem hagyom abba, mert ebben a szakmában az nagyon lényeges. Egy műszerekkel zsúfolt kis teremben találunk rá Zsigmond Pál ' turnusvezetőre, a moduláló áramkörök világában. Kagylóval a fülén figyeli a stúdióból érkező műsort. Egy éve van itt, azelőtt 15 esztendeig a diósdi adóállomás kezelője volt. Felesége most ugyancsak a solti adónál raktárkezelő. Szolgálati lakást is kaptak. — Hogy érezzük magunkat itt Budapest után? Nagyon sok volt eddig a munkám, meg a tanulnivalóm, nem értünk még rá a községbeliekkel ismerkedni. Majd ezután. Az adóteremben egv fiatalember, Csuka .László csatlakozik hozzánk. Cgy ismeri a solti adó minden részletét, mint a tenyerét. Az egyetemet a Szovjetunióban végezte, a siófoki adóállomáson dolgozott, majd a rádió beruházási osztályára került, s mint ilyen, kezdettől fogva résztvett a solti adó építésénél folyó munkálatokban. Most itt marad, mint üzemmérnök. — Európa egyik legnagyobb adóállomása épült itt fel — meséli lelkesen. — Olyan új technikai berendezéseket építettünk be a szovjet tervezők jóvoltából, amelyek itt kerülnek először alkalmazásra. A solti adó tehát egyben a legkorszerűbb is jelenleg a kontinensen. A sok közül csak néhány szakember bemutatására nyílt mód az új solti adóállomás dolgozói közül. Mindenki a helyén van már, és éjjel-nappal megfeszített munkával készülnek arra, hogy kilépve az éjszaka csendjéből, a Kossuth rádió szilveszteri műsorát ők sugározzák majd az új esztendőt köszöntő ország népének. BUÉK-ot és sok sikert kívánunk mi is a solti adó dolgozóinak. Nagy Ottó — Pásztor Zoltán • Zsigmondi Pál turnus csoportvezetű • stúdióból érkező műsort ellenőrzi. • Huber István adóállomás-vezető és Csuka László üzemmérnök az erősáramú kaf- rsolófal előtt. Összkomfortos ajándék Létezhet-e nagyobb öröm kis faluközösségek számára egy vadonatúj óvodánál? Bizonyára, ám ez sok mindentől függ. Kaskan- tyún például nem. Ahol csak megfordultam, ahány emberrel beszélgettem a községben, az óvoda valahogy mindig szóba került. Lázas készülődés, lelkesedés, büszkeség töltötte el a helybélieket, amelyből egy kevés óhatatlanul átragad az idegenre, ahogy átragadt rám is. A tanácselnök szerint ehhez fogható nincs a kiskőrösi járásban, s a megyében is csupán egy: Kecskeméten. Készséggel elhiszem. És — bár nem ismerek minden gyermekintézményt közelben, s távolban — tárgyilagosan megállapítom: valóban di- csekednivaió, impozáns látvány. Az építők — ahogy mondani szokták — kitettek magukért. Most már az utolsó simításokat végzik, a falu apraja-nagyja pedig az ünnepélyes átadás, a használatba vétel hamarosan elkövetkező percét várja. S ha elgondoljuk, hogy a másfél ezer lakosú településen eddig egy szűk kis szoba, egy félnapos gyermekmegőrző volt csak, fogalmat alkothatunk: mióta és mennyire. Néhány adattal talán érzékletesebben bemutatható a kaskun- tyúi új. 50 személyes napközi otthonos óvoda. Három méter mélyre süllyesztett kútgyűrűs be- tónalapzatra állították a nyék- ládházi. előregyártón panelelemeket. A falak kívül-belül mosható, szintetikus festékkel vannak borítva. A két, egyenként 100 négyzetméteres, csillogó parkettás, burkolt mennyezetű foglalkozási terem mellett villany- tűzhelyekkel 150 adagos konyha, pihenőszobák, központi fűtés, tágas. hideg-meleg vizes- mosdók találhatók az épületben. A kazánházat úgy méretezték, hogy a szomszédos általános iskola — amit 1979-ben három tanteremmel bővítenék — fűtését is ellátja majd. A csatlakozó százfős étterem — a felnőttek közétkeztetését fogja szolgálni — váza is elkészült már. ezt csak a jövő évben fejezik be. Az óvoda 4 millió forintba került. Ennek pontosan felét a Homokgyöngye Szakszövetkezet vállalta magára. „Beszállt” még a Kiskőrösi Állami Gazdaság 200, a kiskőrösi ÁFÉSZ 120. a helyi sertéstenyésztő szakcsoport 60 ezerrel, és a lakosság 100 ezer forint értékű társadalmi munkával. K. F. Év vési számvetés Dísztávirat az igazgatótól Múlt évi gazdálkodásukról kiadtak, s a tagok rendelkezésére bocsátottak egy adatokkal zsúfolt lüzetet, aminek címoldalán ez áll: a Jakabszállási Népfront Szak- szövetkezet 1975-ös évét záró közgyűléséről. Most újabb zárszámadásra készülnek a szövetkezetiek. Számba veszik, mit csináltak jól, min kell még javítani, menynyi vplt a közös és a háztáji haszna. Részben ez utóbbiról is megvannak már az adatok, melyek alapján Nagy Béla elnök bizakodva mondta: az idén sem lesz rosszabb az eredmény, mint tavaly. A tagok a közös mellett jól hasznosították a kezelésükben levő mintegy 2500 hektár' földet. Igaz, ehhez minden segítséget megkaptak a szakszövetkezettől. Munkájukat két háztáji agronó- mus szervezi, irányítja. A szántást, a vetést, és egyéb gépi munkát önköltségi áron számítják fel a tagoknak, akik a szövetkezetnek adják át termékeiket. Tavaly csaknem 25 millió forint értékű árut vásároltak meg tőlük. Az idén változtak az arányok. A kedvezőtlen időjárás hatására csökkent a termés, a gyümölcs- féleségekből azonban csaknem sikerült elérni a múlt évi szintet. Sertéstenyésztésben és tejtermelésben pedig meghaladták azt, Igaz. az idén kevesebb hízott sertést, mintegy 3 ezret adnak át a tagok, de választási malacból több, mint 1500-at, süldőből pedig 650-et. E két utóbbiból tavaly egyet sem vásárolt fel a szakszövetkezet. Ez az arányeltolódás részben abból adódik, hogy a gyenge minőségű jakabszállási földeken nehéz megtermelni a takarmányt. A tehéntartóknak nyújtott támogatás maga után vonta a tejtermelés mennyiségének a növekedését, amiből az idén 15 ezer hektoliterre számítanak. Értékben félmillió forinttal • többre,, mint tavaly. A szakszövetkezet nemrégiben javaslatot tett a kertbarátok körének megalakítására is. A hagyományokhoz híven természetesen gyümölcsből és szőlőből termelnének többet a tagok, de tervezik konyhakerti növények ültetését is. Ehh?z a közös földterületen — mintegy 5 hektáron az üzemi konyha részére — ültetett burgonya és egyéb zöldségféle £»d- ta a kedvet. Jövőre már 50 hektár közös földterületen termelnek burgonyát. Ha a kertbarát kör megalakul, akkor a következő zárszámadáskor az állat, a tej, a szőlő, gyümölcs felvásárlás mellett valószínű már a zöldség is szerepel a beszámolóban. B. Z. A vállalatok általában nem mulasztják el. hogy szociális juttatásaik sorába ilyenkorra, az ajándékozások évadjára be ne iktassák az arra jogosult dolgozóik vagy nyugdíjasaik egyszeri segélyezését. Mindenki tudjál, hogy télapó és karácsony tájékán milyen jól jön, ha a szokásos bevételen kívül még csurran-csep- pen valami a családi kasszába. Különösen jól esik még egy szerényebb összeg is a kisebb jöSebestyén Tibor, a nagybaracskai Haladás főagronómusa nem kis örömmel mutatjá dr. Zelman Andrásnak, a Szolnoki Cukorgyár igazgatójának dísztáviratát, amelyet abból az alkalomból küldött a termelőszövetkezetnek, hogy 520' mázsa termést takarított be hektáronként. Ezzel egyúttal a gyár körzetében a legmagasabb termést érte el a közös gazdaság. A cukortartalom is megfelelő. A föagronómus elmondja, hogy kiemelkedő termés elsősorban — az egyéb agrotechnikai feltételek betartása mellett — az öntözésnek és a levélzeten keresztül juttatott tápanyagnak köszönhető. Ez utóbbit repülőgéppel szórták a növényre. A 90 hektáros tábla ötször kapott mesterséges csapadékot, mintegy 280 milliméter mennyiségben. Az idei aszályos esztendőben különösen nagy jelentősége volt annak, hogy minden lehetőséget kihasználtak az öntözésre. A tervezett 684 hektár helyett 820 hekvedelműeknek, nagycsaládosoknak. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál az idén a sok- gyermekes és a gyerekeit egyedül nevelő dolgozókat — közülük is a legjobban rászorulókat — részesítette karácsonyi segélyben a szakszervezeti bizottság. Az akció összesen 65 családot érintett, akik között mintegy 35 ezer forintot osztottak szét. A BÁCSÉP nyugdíjasai közül a december eleji találkozón 25 túrra hullott mesterséges csapadék, több héten át 16 órás műszakban. Nemcsak a cukorrépa, hanem a lucerna is meghálálta a gondoskodást. Szintén ötször öntözték, és ennek eredményeként rekordtermést takarítottak be, hektáronként 121 mázsa szénaértéket is elértek. Talán annyit még érdemes megjegyezni, hogy cukorrépából 400 múzsát terveztek hektáronként, lucernából pedig 80 mázsa szénaértéket. A napokban megtartott vezetőségi ülésen, ahol az idei év eredményeit értékelték, dicsérettel szóltak a tagság helytállásáról. Nem kis áldozattal járt az öntözésnél a 16 órás műszak megszervezése. A terméstöbblet viszont többszörösen pótolta a nagyobb fáradságot és költséget. Ennek is köszönhető, hogy a termelőszövetkezet állatállománya számára elegendő pillangós takarmány termett, sőt, még exportra is jut. egykori építőrrtunkást összesen 12 és fél ezer forinttal lepett meg a szakszervezet. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál szintén hagyomány az év végi segélyezés. Az utolsó három hónapban 30 ezer forintot használt fel a szakszervezeti bizottság arra. hogy örömet szerezzen a rászorulóknak, nyugdíjasoknak. A nyugdíjas ta- találkozón összesen 14 ezer forintot mellékeltek a karácsonyi— újévi jókívánságokhoz. A. T. S. Jókívánság nagycsaládosoknak, nyugdíjasoknak
