Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-07 / 289. szám
3 1976. december 7. • PETŐFI NEPE • Üj mezőgazdasági erőgépek Győrből Az amerikai—magyar kooperációban gyártott nagy teljesítményű erőgépekből — Rába-Steiger traktorokból — már csaknem ezer dolgozik a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, s főleg az iparszerű termelési rendszerekben. A növekvő igények kielégítésére a győri gyár egy új típusú erőgép gyártását tervezi. Ez már kizárólag Rába-konstrukció lesz. A 180 lóerős — már évek óta nagy sorozatban gyártott — Rába-motort építik be az új erőgépbe. Az új gép külsőleg még inkább különbözik a hagyományos traktor formától, mint a már sorozatban gyártott Rába-Steiger erőgépek. Nemcsak vonni tud ekéket, vetőgépeket, hanem elejére is felszerelhetőek lesznek különböző munkagépek. Emellett különböző hidraulikus emelő rendszerekkel is ellátják. Alkalmas lesz többek között műtrágya és növényvédő szerek kiszórására is. Az új típusú 180 lóerős erőgép null-szériájának első öt darabját már szerelik, s a közeljövőben ki is próbálják őket az ország különböző vidékein. Az új erőgép négy kerékhajtású, univerzális gép, és a hazai gyakorlatnak megfelelően közúti vontatóként is használható. Vezetőfülkéjét légkondicionáló berendezéssel, • A kecskeméti MEZŐGÉP kiskunmajsai gyáregységének kollektívája vállalta a Rába-Steiger erőgépek szervizét, garanciális javítását. A jól bevált traktort megszerették a gazdaságok, de a 245 lóerős változatot sajnos, nem mindenhol tudják használni a kis táblaméretek miatt. Ezen kíván segíteni a győri gyár, az új típusú, 180 lóerős erőgépek gyártásával, amelyek rövidesen megjelennek a magyar mező- gazdaságban. rádióval szerelik fel, és zajszi- felében már sorozatban gyártja getelése is korszerű lesz. a Győri Rába Magyar Vagon- és Az új erőgépeket 1977 második Gépgyár. KÉPERNYŐ A mi sulink... avagy a házi és a közérdekű humor Harsány nevetéssel háláltuk diákkorunkban, ha valaki ügyesen utánozta egyik tanárunk jellegzetes hanghordozását, beszédstílusát, felidézte valamely közös élményünket. Egy fintor, egyetlen szó alig apasztható nevetésforrásokat fakasztott. Az üzemi, iskolai hivatali házi ünnepségek önfricskázó humoros számai azért váltanak ki kacagó áriákat, mert egy poén az emlékek lavináját zúdítja a tudatba, eszünkbe jut a szórakozott professzor, a bőbeszédű igazgató, a szőlő nedvét kedvelő kolléga, a kacér fiatal- asszony, a leleményes diák valamennyi mosolyt keltő cselekedete. *=’‘*KfVttlálló" csddálkozik: min nevetnek olyan lelkesen ezen az apróságon, mi ebben a vicc, a komikum. Számára érthetetlen a beavatottak vidámsága, közönyösen, unatkozva szemléli a hangos vigalmat. Tapasztalhatták a humor e sajátosságát azok a tévések, kik egy-két mókázó csapatnak engedik át időnként a képernyőt. Az előkészületek során maguk is megismerkedtek a szereplésre vállalkozó színház, iskola életével, azonosulnak a résztvevőkkel, velük élvezik a csattanós történeteket, a jó bemondásokat, a komikus jeleneteket. Az áradó jókedv feloldja esetleges kételyeiket. A mi sulink... eddigi műsorai elég ügyesen elkerülték a belterjes humor veszélyeit. Másutt és máskor is előforduló, általános érvényű fonákságokat figuráztak ki általában. Elfogultság nélkül mondható, hogy a kecskeméti Katona József Gimnázium diákjai vették eddig legjobban a lapot. Gondosan mérlegelték: mi az ami csak nekünk kedves, érdekes és mi az ami a képernyő előtt ülő százezreknek is mond valamit, ami szórakoztatja őket. A szombaton utolsó számként látott — rövidítve közvetített — jelenetsor például igazi telitalálat volt, a mai diákélet jellegzetes mozzanatait ábrázolta ügyesen, fiatalosan és tévészerűen: sok mozgással, zenével. A kecskeméti szereplők, műsorkészítők ritkán feledték a képernyő követelményeit. Díszletek, jelmezek nélkül is hangulatot keltett és lényeges tudnivalókat közölt a Katona Józsefet bemutató jelenet, a helyi szólásokat ügyes csomagolásban eladó két kofa bővérű komédiázása is jól hatott. A tanulók olykor felülmúlták a hivatásos közreműködőket. A vezető riporter gyakran vétett a szép, szabatos magyar stílus ellen, olykor kiengedte kezéből a játékot. Részben emiatt, részben az üresjáratok miatt esett időnként a hangulat. Jóval nagyobb érdeklődéssel figyeljük — például — a két csapat mérlegelését, ha előre közlik a feladatot, vagy a csapatok összeverődése után azonnal tudatják, mire megy a játék. Így a közönség igazgatot- tan leste volna, kik felé hajlik a mérleg nyelve. A mi sulink... nemcsak a bennfenteseket szórakoztatta. A kezdeményezés beválthatja a hozzáfűzött reményeket, segítheti az iskolai közösségek összeková- csolódását, baráti kapcsolatokat teremthet. A televízió munkatársai tapasztalataink szerint sokat fáradoztak azért, hogy a fiatalok minél előnyösebben mutatkozzanak a képernyőn. Csak azt a véget felejthetnénk ... Döntsék el végre a szervezők, hogy igazi versenyt rendeznek vagy baráti találkozót. Így is jó, úgy is jó. Gondosan előkészített vetélkedés, izgalmas küzdelem után a vesztes nyilván gratulál a győztesnek, a tétnélküli viadal is leköti a nézőket, feszült pillanatokat adhat. A békés döntetlenek a további vetélkedők hitelét rontják. HN A pártpolitika hirdetői ár szinte szokássá lett, hogy minden esztendőben tél elején megemlékezünk a magyar sajtóról. Ilyenkor a nyomtatott betű küzdelmes múltjára, régebben a haladó szellem sajtónyilvánosságának küzdelmes korszakaira, majd a felszabadulás után a népgondolkodást segítő, formáló szerepére emlékezünk. Ismert dolog, hogy a progresz- szió mindig útjában állt a történelmet azonos módon újratermelni akaró uralkodó osztálynak, útjában állt azoknak a küzdelmeknek, harcba hívó nyomtatott szavaknak, amelyek a betű erejével vívtak csatát a sajtó szabad lehetőségeiért, az emberi gondolatok jobbító szárnyalásáért, a humánumért. Ezek az egyre inkább múltba vesző idők mindig mekszülték azokat a bátrakat, akik felemelték szavukat a népjogokért, a felvilágosodásért, akik lerántották a leplet a nép- ellenesség otrombaságáról, akik szembeszálltak az állandóan kifent karddal fenyegetőző cenzúra mögött álló hatalmasokkal. Elnyomó és elnyomott egyaránt tudták, hogy nagy a nyomtatott szó ereje. A múltat tanulmányozók ezért észrevehetik, hogy az orsztályok közötti harcnak mindig egyik fontos tétje volt a szabad sajtó, a társadalomról való szabad véleményalkotás.. Es ha valaha a sajtó nagyhatalom le heteit z elnyomók kezében az uralom konzerválása érdekében, akkor még inkább az a hatalmas ténylegesen birtokló nép kezében. Azok, akik ha csak átlapozták, még inkább ha el is olvasták az utóbbi két évszázad történelmét, bizonyára észrevették, hogy milyen ma is becsülendő, sok érdemet szerzett múltja van a munkássajtónak, a nép szavának. A hosszú évtizedekkel ezelőtt már nyomtatott sorokba öntött népakaratban szinte naponta ismétlődően rögzítődik az a társadalmi valóság, amelyben a dolgozó osztályok éltek. Ügyszólván folyamatosan láthatók a szüntelen zajló osztály harcok barrikádjai, amelyből a mindkét oldalán küzdők magatartása valósághűen rekonstruálható. gyáltalán nem véletlen, hogy a szocialista tanok első hirdetői miért tulajdonítottak nagy jelentőséget a sajtónak. A sajtómunka ügye Marx és Lenin tevékenységének hgfontosabbjai közé tartozott. A sajtó a múlt század első felében már lehetőséget adott a munkás- mozgalom igazi távlatokba néző forradalmi stratégiájának bemutatásához, de ahhoz is, hogy a sajtó igazi, a nép szolgálatában álló szerepe az erről vitatkozók között is tisztázódjék. Akkor és még sokáig a haladó szellemű sajtó terjesztésének egy alapvető akadálya volt: az elnyomó osztály képviseletében na- pontként fellépő cenzúra. Marx ezzel kapcsolatosan örökérvényű megállapításokat tett. A sajtószabadságról zajló vitákban időt állóan foglalt állást. A cenzúra mögött álló osztályérdeket képviselő „szellem’’-mel riposztozva u következőket mondja: „... csodáljátok a természet elragadó sokrétűségét, kimeríthetetlen gazdagságát. Lám, nem kívánjátok, hogy a rózsának ibolyaillata legyen, de a leggazdagabbnak, a szellemnek csak egyféleképpen szabad léteznie? Én szeretem a humort, de a törvény elrendeli, hogy komolyan írjak. En hetyke vagyok, de a törvény megparancsolja, hogy stílusom szerény legyen. Szürke alapon szürke — ez az egyetlen jogosult színe a szabadságnak. Minden harmatcsepp, amelyre rásüt a nap, kimeríthetetlen szinpompában csillog, a szellem napja viszont akárhány egyénen, akármilyen tárgyon törik is meg, csak egy, a hivatalos színt produkálhatja! A szellem lényegi formája a vidámság, a fény és ti az árnyékot teszitek egyetlen megjelenési formájává." L enin is bővelkedik a sajtóra vonatkozó utalásokban. Általános elvi megállapi- tása — bár sokszor hangoztattuk, de — az ismétlés, a manapság feladatainak tükrében is igaz. „A lap nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is. Ebben az utóbbi tekintetben a lapot ahhoz az állványzathoz kell hasonlítani, amelyet az épülő ház körül emelnek, s amely megjelöli az építmény körvonalait, megkönnyíti az érintkezést az egyes épitömunkások között, segítségükre van a munka elosztásában és a szervezett munka útján elért közös eredmények áttekintésében.” Az említett szentencia a magyar sajtó hagyományaiban akkor érvényesülhetett először szabadon, amikor az 1918-as őszirózsás forradalom után kialakult légkör a munkásosztály hatalomra jutását helyezte kilátásba. Ebben a szellemben tevékenykedett a Kecskeméten már november 16-án megjelent Magyar Alföld, de mindenekelőtt a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása után két héttel az olvasók kezébe került Vörös Űjság, amelyre mint egy nagy történelmi lépésre emlékezünk. A Vörös Üjság megjelenése kiemelkedő emléke múltunknak, de érdemli a dicsőséges jelzőt is, mert tartalma, írásaink hangvétele, cikkeinek tárgya egy régirégi, a sok áldozatot igényelt bajvívás lezárását jelentette és valóban a ,vidámság”, a „fény”, egy hatalomra jutni törekvő osztály optimizmusa áradt belőle. Fénye nem sokáig volt látható. A diktatúra leverése után a „szürke alapon szürke” következett el ismét, és tartott egy negyedszázadon át az ellenforradalom hatalmának szolgálatában. A történelem menete azonban feltartóztathatatlan. A felszabadulás utáni időszak újra birtokába vehette a sajtó nemes tradícióit és eszközként kínálkozott fel egy új világ építéséhez. S ahogy múltak az évek, úgy nemesedtek a sajtó erényei és ennek arányában honorálta munkáját az olvasók egyre nagyobb tábora. aradandó becsülete lett a nyomtatott betűnek és ezzel együtt a haladás szolgálatába szegődött toliforgatónak. Az 1956-ban kirobbant ellen- forradalom idején volt ugyan átmeneti megtorpanás. A „szabad” sajtó jelszavával ismét, ha rövid időre is, lélegzethez juthattak olyanok, akik egy a már szemétdombra került rendszert akarták feltámasztani haló poraiból. A magyar sajtó néhány éven át megvolt szürkeségét, egyoldalú hangvételét, a kritikátlanságba való beletörődését egyes tiszavirág-életű lapok burkolt, majd egyre rendszerellenesebb szószátyárkodással akarták helyettesíteni. A párt újjászervezésével, a politika megújhodásával immáron két évtizedes rendületlenül egyenes úton járásával párhuzamosan a magyar sajtó, a kommunista lapok, közöttük a Petőfi Népe közkedveltségének is tanúi lehetünk. Ehhez bizonyíték, ha azt mondjuk, hogy a húsz évvel ezelőtti néhány ezres megyei lapból ma naponta hatvanezer példány jut az olvasók kezébe. Mi más lehet ez, mint a bizalom jele. Es ha egyáltalán a tömegek újságolvasásának van titka, akkor az nem lehet más, mint az, hogy a párt politikájában fogant kommunista sajtó érthető, köznyelven áll az agitáció szolgálatában, a célkitűzések megvalósításának segítésére. Valljuk tehát, hogy ez az igazi szabad sajtó. Az, amelyik a nép véleményéből és a párt szándékaiból szintetizált alapokból meríti erejét. Az a szabad sajtó, amelyik a megállíthatatlan fejlődés naponkénti szolgálatában áll. Amelyik bátran szókimondóan hárítja el az úton keletkezett torlaszokat, amelyik bírálja a felelőtlenséget, a késedelmet, a lustaságot, a fegyelmezetlenséget, a bürokratizmust, az íróasztal-szemléletét. Ismételten idekívánkozik egy Marx idézet: „A szabad sajtó a népszellem éber szeme egy nép megtestesült bizalma önmagához ... A szabad sajtó egy nép kíméletlen gyónása önmaga előtt, hisz tudvalévőén a vallomás ereje megváltó... A szabad sajtó az az eszményi világ, amely állandóan a valóságból buzog — és egyre gazdagabb szellemként — új életet hozva magával vissza- áiamlik belé." bizalom naponkénti megújhodása, a tollforgató távlatokat tekintő és a jerdeségekben meg nem alkuvó „kíméletlen gyónása” és az a szándék, hogy az írás mindegyike hitelesen „a valóságból buzog”, mindez együtt valamennyi megyei újságíró hitvallása. —r. —I, wmmmmmm** Küzdelmes időszak A termelés létfeltétel H A megye közvéleménye. *• párttagok és pártonkívü- liek egyaránt gyorsan belátták, hogy milyen nagy szükség van a haladó gondolkodású, a rombolást, a felfordulást elítélő alkotó erők összefogására. Belátták, mert szemük előtt zajlott le az ellenforradalom pusztítása. A megyében súlyos mértékben visz- szaesett az ipari termelés. A minisztériumi ipar produkciója az előző évhez viszonyítva 6,7 százalékkal csökkent. Az 1956-os esztendő IV. negyedévi termelés- kiesése a megyében több mint 115 millió forint volt, ugyanakkor négy és fél millió forinttal több bér kifizetésére került sor. A „legnagyobb” volumenű termelést az élelmiszeripar teljesítette, ahol az előző év azonos időszakához képest 67,7 százalékos volt a termelés. Nagy volt a visszaesés a munka termelékenysége területén. A helyzetet szembetűnően illusztrálja, hogy például a Kecskeméti Gépgyárban minden kifizetett 100 forintos bér mögött mindössze 87 forint termelési érték volt. A bajai ruhaüzemben az előző évi IV. negyedévhez viszonyítva a 100 forint osszbérre eső termelés 18 százalékra, a Kiskunfélegyházi Gépgyárban 31,4 százalékra esett vissza. A Bajai Fémipari Vállalat a bérkifizetést 119 százalékra, termelési tervét viszont 18,5 százalékra „teljesítette”. Az ipari termelés visszaesésében objektív okok is közrejátszottak, mint például az energiakorlátozás, az anyagellátás mégis a legnagyobb károkat az ellenforradalmi helyzet szülte anarchia és a sztrájkok okozták. Az ellenforradalmi események falun, a termelőszövetkezetek éle. tében éreztették elsősorban romboló hatásukat. A megye 266 termelőszövetkezetéből 114 oszlott fel, döntően az ellenforradalmi nyomás és az „ősi föld” jelszavával fellépők hatására. 1957. márciusában azonban — ez is egyik jegye a jó ütemű konszolidációnak — a megvolt 266 szövetkezetből 214 már működött, sőt két új termelőszövetkezet is létrejött. A VII. kongresszust megelőző megyei pártértekezlet már azt rögzíthette, hogy a párt helyes agrárpolitikája nyomán született „eredmények folyamatosan megteremtették az alapját a szövetkezeti mozgalom legjobb arányú fejlesztésének.” A megye ipara 1956. IV. negyedévi tervét 33 százalékra teljesítette. A munkásokkal való őszinte, nyílt beszéd, a kommunisták és a becsületes pártonkí- vüliek erejének tömörítése, számos gazdasági intézkedés életbe léptetése eredményeként az üzemi termelés fokozatosan beindult, és egyre javuló tendenciát mutatott. Az üzemi munkások megértették, hogy a további előrehaladást csak a termelés és a termelékenység fokozásával alapozhatjuk meg, így pótolhatjuk az ellenforradalom okozta károkat. A munkások egyre növekvő része ismerte fel, hogy a sztrájk, illetve a látszatmunka káros, amelyen változtatni kell. A gazdasági eredmények növekedésének feltétele a pártszervezetek létrejötte, ténykedése és a párt vezető szerepének erősödése, a kommunisták munkájának eredménye volt. A pártszervezés decemberi eredményei közé sorolható az a jelentés, amely szerint a kiskunfélegyházi járás tizenegy községéből már hét községben megalakultak azMSZMP- szervezetek. A gátéri Béke Tsz- ben, a tiszaújfalusi Tisza Tsz-ben és a pálmonostori Béke Tsz-ben is pártszervezet alakult, a tagok száma 230 volt. Kiskunmajsán 24 taggal alakult pártszervezet, Kis. kunfélegyházán 25 alapszervezet jött létre 372 taggal. A kiskunfélegyházi járási tanácsnál is létrejött az MSZMP szervezete, a volt 44 tagból 25-en kérték átigazolásukat. A kiskőrösi járásban december közepén 16 MSZMP-szerve- zet alakult 367 taggal. Községi alapszervezet jött létre Kecelen, Császártöltésen, Imrehegyen, Borsán, Páhin, Akasztón, Fülöpszál- láson, Kiskőrösön, Csengődön és Soltszentimrén. Több helyen felvetették, hogy sokak azért vannak várakozó állásponton, mert nem foglalkoznak velük, senki sem vállalkozik választ adni kérdéseikre. Hogy ezek az emberek nem lettek hűtlenek a párt eszméihez abból is kitűnik, hogy MDP-tagsági könyvüket nem adták vissza. A fülöpszállási Vörös Csillag Tsz pártszervezetének tagjai például az elmaradt tagsági díjat is kifizették és az októberi tagdíjbélyeget is megvették. Az MSZMP Kecskemét városi ideiglenes intéző bizottsága december 30-án, vasárnap délután az üzemek, a vállalatok ideiglenes pártbizottságainak tagjaival, pártszervezőivel ismételten tanácskozott. Az az általános vélemény alakult ki, hogy a pártszervező munka, a pártpolitikai tevékenység, az elmúlt hetekhez képest kedvezőre fordult. A megalakult pártszervezetek vezetőségei rövidesen ülést tartanak, majd taggyűlésre hívják össze a párttagokat. Hangzottak el olyan vélemények is, hogy a pártszervező munkában türelmesen kell foglalkozni az MDP tagjaival. A módszerekre vonatkozóan nem lehet sablont készíteni; de intelem is volt: „...nehogy olyanok kerüljenek a pártba, akik azt ugródeszkának akarják használni különböző pozzíciók eléréséhez.” Időközben az MSZMP Központi Intéző Bizottsága irányelveket tett közzé a tagfelvétel módjára Ez többek között magában foglalja, hogy: „Az MSZMP elsősorban a volt MDP-tagokra és szervezetekre építi munkáját, a pártba kívánja tömöríteni a régi szervezett munkásokat, azokat a párthű MDP-tagokat, akik a nehéz napokban szilárdan a párt mellett álltak.” Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 2- án, 3-án és 5-én megtartott ülése nagy fontossággal bírt az újjászerveződő párt életében. A Központi Bizottság határozata foglalkozott az ellenforradalom okaival és előzményeivel, az események jellegével, az adott politikai helyzettel, a párt belső életével és a párt előtt álló feladatokkal. A határozat a fő okokat a Rákosi—Gerő klikk a marxizmus—leninizmus elvi alapjairól való letérésben; Nagy Imre és a köréje csoportosultak árulásában; a volt magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom restaurációt célzó szervezkedésében, és a nemzetközi imperializmus magatartásában jelölte meg. Mindezek egymással kölcsönhatásban vezették az eseményeket az október végi tragédia felé. — Ettől kezdve alapvető követelménnyé lett, hogy a párt azon az eszmei alapon szerveződjön újjá, amely a négy fő okot egyértelműen elismeri. Ezen az eszmei alapon kellett végrehajtani a volt MDP-tagok- nak az MSZMP-be történő átigazolását, s ennek alapján bontakozott ki a párt ideológiai munkája is. Már decemberben is, de a továbbiakban különösen az említett alapelvek szellemében zajlott a pártszervezés, az átigazolás, az MDP-tagokkal folytatott beszélgetés. Az erőteljesebb, elvi alapokhoz igazodó átigazolási munka — ami 1957. május 1-ig tartott — jó alkalmat teremtett a kétségek, a bizalmatlanság és bátortalanság eloszlatásához. Mindezek eredményeképpen a megyében január végéig 365 MSZMP- szervezet alakult, hatezer taggal. (Január elején a pártszervezetek száma 312 volt 5055 taggal.) Több mint hétszázan voltak olyanok, akik nem voltak tagjai az MDP-nek. A pártba lépetteknek nagy többsége férfi, tehát a továbbiakban szükséges volt a nők számarányának emelése és az, hogy a munkások még nagyobb mértékben legyenek tagjai a munkásosztály élenjáró pártjának. A párt összetételét egészségtelenül befolyásolta az alkalmazotti rétegek túlzott beáramlása. A január-február hónapok pártszervezési eseményeit igazolják még az alábbi jelentésada- lok: Kiskunfélegyházán 29 alapszervezetet alakítottak 446 taggal. Félegyházán az utóbbi két hét alatt 101-gyel növekedett a párttagok száma. Kecskeméten 647, Baján 319 tagja van az MSZMP szervezeteknek. A bácsalmási járás 27 alapszervezetében 595 kommunista tömörült. A járás termelőszövetkezeteinek is több mint 25 százalékában működött már pártszervezet, amelyeknek 810 tagja volt. Január 30. A kalocsai járásban egy község kivételével mindenütt megalakult az MSZMP községi szervezete. Február 13. A bajai járás minden községében megalakult és tevékenykedik az MSZMP helyi pártszervezete. Január 26-án a kalocsai, február 16—17-én pedig a bácsalmási járások és Kiskunhalas, valamint Kiskunfélegyháza városok kommunistái adtak találkozót egymásnak, hogy megvitassák az elmúlt idők eseményeit, és meghatározzák a párt előtt álló feladatokat. A megye közvéleménye nagy megnyugvással vette tudomásul, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa februárban megjelent törvényerejű rendeletét a munkásőrségek megszervezéséről. A rendelet szerint a munkásőrség feladata a szocializmus vívmányainak megvédése, a dolgozó nép nyugalmának, a termelés zavartalanságának biztosítása, továbbá az ellenforradalmi elemek res- taurációs kísérleteinek megakadályozása, illetve ennek érdekében a fegyveres erők támogatása. W. D.
