Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-02 / 285. szám

1970. december 2. • PETŐFI NEPE • 1 SPORT- SPORT KOSÁRLABDA _____________________________________ Üj abb győzelem az NB I-ben TÖMEGSPORT A részvétel a fontos Coubertin bárónak, az újkori olimpiák megalapí­tójának tulajdonítják azt a mondást, miszerint nem a győzelem, hanem a rész­vétel a fontos. Persze fon­tosság ide, fontosság oda, nem olyan könnyű kijutni egy olimpiára. S főleg ha mindenki átérezné ezt a fontosságot, feltehetően a világ népei otthagynának csapot-papot, s tódulnának Montrealba, Moszkvába, ih­letve a mindenkori olim­piát rendező városba. Eh­hez a vonuláshoz képest a bibliában megemlített egyiptomi sáskajárás a je­lentéktelenebb események közé szorulna s lekerülne az istencsapások listájáról. A részvétel azonban még korántsem merülhet ki abban, hogy egyszerűen el­megyünk az olimpiára. Az igazi részvétel a versenyzés. Könnyű dolga volt 1896- ban annak az angol fia­talembernek, aki felfedezte a szerény hirdetést Lon­donban, a Cook utazási iro­da kirakatában: „Utazzunk olimpiára!”. George Stuart Robertson, az oxfordi diák kifizette a 11 fontot, elha­józott Athénba, s ha már ott volt, benevezett a ver­senyekre is. Éppen jó erő­ben volt, mert súlylökésben negyedik, diszkoszvetésben pedig hatodik helyet szer­zett. Manapság azonban már komplikálódott a do­log. Először általában ki­próbálják a jelölteket, s csakis azok juthatnak be a porondokra, akik kiváló teljesítményekkel igazolják, hogy a győzelem reményé­vel bocsátkozhatnak a küz­delembe. Sőt, Coubertin mai utódai a legtöbb sport­ágban eredményszinteket írnak elő, s aki nem tud­ja teljesíteni, legfeljebb néző lehet, feltéve ha van ehhez elegendő megtakarí­tott pénze. Ezek után természetesen felmerül a kérdés, hogy mit is akarhatott a báró ezzel á részvétellel? A látszat olykor csal. Coubertin és követői, köz­tük a magyar dr. Kemény Ferenc, valóban hittek az általános részvételben, sőt már a XIX. század végén felismerték az emberiséget fenyegető veszélyeket. Azt is jól tudták, hogy a győ­zelem dicsősége múlandó, de a sport útján megsze­rezhető képességek az egészség és a társadalom javára válnak. Az olimpia a legjobbak versenye. Azok jutnak oda, akik életkoruk, tehetségük, felkészültségük alapján, fe­szegetik az emberi teljesí­tőképesség felső határát. De nem kevésbé eredményesek azok, akik már túljutva az élet zenitjén, a hosszú és egészséges élet felső hatá­rait tágítják. Lehet, hogy mámoritó dolog az olimpiai dobogó legfelső fokán áll­ni, nézni az árbocra kúszó lobogónkat, s hallgatni a nemzeti himnuszt. De ha­sonlóképpen lelkesíthet bárkit, ha hajlott korában is életvidám, jó erőben van, s nem gyűrik le be­tegségek. Ehhez kell a „részvétel”, s nem is szük­séges távoli országokba utazni, csak úgy otthon, rendszeresen, okosan, spor­tolni kell. Ha megvalósít­juk ezt, győzelmünk nem marad el. A hétfőn rendezett NB I-es forduló során a női csapatok léptek pályára. A Kecskeméti SC női csapata a vasárnapi győze­lemmel lényegében már biztosí­totta a bentmaradá9át az NB I-ben, s így hétfőn idegeskedés nélkül léptek pályára, s Szek- szárdon vágtak vissza a tavasz- szal Kecskeméten elszenvedett vereségért. A sportvilágban már hagyo­mányos1, hogy minden esztendő­ben megválasztják az év leg­jobb sportolóit. A nőknél ezúttal a romániai 15 éves Nadia Coma- necire, a montreali olimpia há­romszoros aranyérmesére esett a választás, aikinek mozgásmű vé­szeiét a legmagasabb jelzőkkel illette a világsajtó. Nemrég a CBS amerikai tévé- társaság rendezője és producere egy teljes stábbal jelent meg Nadia szülővárosában, a Kárpá­tok között fekvő Cheorghi Cheorghiu Dej-ben, hogy filmet készítsenek a csillag mindennapi életéről, edzéseiről. A producer a forgatás befe­jeztével visszaérkezve Hollywood­ba, a következőket mondta az újságíróknak: „Comaneci állan­dó edzésben van és szorgalmasan készül a különböző nemzetközi tornászversenyekre és természe­tesen az 1980-as olimpiára. Na­dia nem lakik a szüleivel, hanem intézetben él. és itt készül a ver­senyekre, a román tornászválo- gátott többi tagjával együtt, a legjobb szakemberek irányításá­val. A közös amerikai—román tévé­filmen bemutatjuk az egész ro­mán olimpiai csapatot. Láthat­ják majd a nézők, hogy milyen módszeres tornászoktatás folyik Romániában. Már a 3 éves gye­rekek tanulják a tornagyakorla­tokat. A 6 éves gyerekek közül választják ki azokat, akik kü­lönleges tehetséget árulnak el. Lenyűgöző látvány volt számunk­ra: láttunk olyan hatéves kislá­nyokat. akik ugyanazokat a gya­korlatokat végzik, mint Nadia Comaneci. Nos, többek között ezzel is magyarázhatók a fiatal román tornásznemzedék világra­szóló eredményei. A világ Montrealban Nadiát elgondolkodó, zárkózott, mosoly- talan kislányként ismerte meg. A tévéfilmen viszont láthatják majd a mosolygó Comanecit is, amint labdázik, játszik társnőivel. Kér­désünkre, hogy az olimpián miért volt olyan komor, tömören ezt válaszolta: „A koncentráció és az állandó önfegyelem olyannyi­ra igénybevett, hogy még ki- kapcsolódásra sem gondolhat­tam.” Nadia Comaneci annak ellené­re, hogy ezrével kapja hetenként a leveleket csodálóitól, megma­radt a szelíd iskoláslánynak, akit nem „szédített” meg a siker és nem gondol arra, hogy tévé-sztár legyen. Egyetlen célja — vallja —, hogy minél tökéletesebben felkészüljön a következő olim­piai játékokra. A Szovjetunió is kifogyhatat­lan aranytartalékkal rendelke­zik, ami a tornásznőket illeti. Ezt bizonyítja, hogy Olga Korbut és Ludmilla Turiscseva után a 19 éves Nelli Kim a montreali olimpián nyújtott csodálatos tel­jesítményével alig maradt el Na­dia Comanecitől. Bár nem lett abszolút olimpiai győztes, a tala-í jón és a lóugrásban is- nyert olimpiai aranyérmet. Nelli Kim a kazahsztáni Tsim- kent nevű kisvárosból származik, ahol 40—50 évvel ezelőtt mégna­Kecskeméti SC— Szekszárdi Vasas 69—52 (39—24) NB I. női. Szeksziárd. Vezette: dr. Garamvölgyi, Faidt. KSC: Domokos (20), Zakiján (17), Mohai (12), Király (8), Ve- rasztó (4). Csere: Adamik (2), Rittling (2), Kerpesits (2), László (2). Bielik. Edző: Adamik Ferenc. Fegyelmezetten védekezett, s bátran, felszabadultan játszott a kecskeméti csapat, s végig ve­zetve, biztos győzelmet aratott. Jók: Domokos, Zakiján. • Nadia Comaneci. • Nelli Kim. gyón kevés embernek volt fogal­ma a női tornáról. Szülővárosá­ban, Vlagyimir Bajdin edző, egy általános1 iskolai tornaórán figyelt fel a jó alakú kis Nelli különle­ges mozgáskészségére. Ettől kezd­ve Nelli szorgalmasan részt vett a Bajdin edző által vezetett vá­rosi sportiskola tornaszakosztá­lyának munkájában és tízévi Szorgos, kitartó munkával elju­tott az olimpiai aranyérmekhez. Nelli Kim munkáscsaládból származik: anyja egy élelmiszer- üzlet elárusítónője, apja — innen a kislány ázsiaá arcéle — koreai származású. „Mi sikereinek titka?” — fag­gatták Nellit az újságírók. A sze­rény válasz így hangzott: „A ver­senyekhez elengedhetetlenül szükséges koncentrációs képessé­gemet, a kitartást, a szorgalmat a családomtól örököltem. Az élet minden területén arra töreked­tem, hogy valami eredményt ér­jek el. ami többé-kevésbé sike­rült is. 15 éves testvérem, Szása és 10 éves húgom, Irina is ezen az úton halad: ők is lelkes, kitű­nő tornásizok, amellett jó tanulók is. Hobbim? Imádom a zenét, és amint zakatol a ritmus, önkénte­lenül is tornászni kezdek. Nos, talán ez sikereim egyik titka...” Somos István Tornászcsillagok közelről \ Egy siker igazi értéke A Bajai SK birkózószakosz­tályában valójában még ki sem örülhették magukat az NB Il-es birkózó CSB döntőjében aratott siker és az NB I-be jutás után, s már jött is az első „hideg zu­hany”, vagyis a Népsport cikk­írójának — enyhén szólva felhá­borító — értékelése. A vidéki szakosztályok erőfeszítéseinek, a keservesen — gyakran „szél el­len” — kivívott eredményeinek lekicsinylése nem új dolog ná­lunk, s ebből bizony vezető sport­lapunk sportági szakírói, például az úszás, cselgáncs, s nem utol­sósorban a birkózás tekintetében alaposan kivették a részüket. Milyen is valójában a csapat- bajnokság döntője? Szabados Imrével, a Bajai SK birkózó- szakosztályának edzőjével erről folytattunk eszmecserét. — Mielőtt a tényleges értéke­léshez fognánk — mondta — előbb távolabbra kell visszate­kintenem. Mi hosszú éveken át nem indultunk a csapatbajnok­ságon, mert ahhoz, hogy itt'ered­ményesen tudjunk szerepelni, legalább hat súlycsoportban kell ponterős versenyzőt állítani, a győzelemhez ugyanis hat egyéni siker kell. A végső cél, hogy mind a tíz súlycsoportban legyen legalább egy versenyző. Ahhoz pedig, hogy a CSB során a tak­tika is szerepet kapjon, ennél többre van szükség. Itt Baján 1975. évben sikerült először olyan csapatot kiállítani, ahol minden súlycsoportban sző­nyegre küldhettünk valakit. Mint később kiderült, már ez is fél sikert jelentett, s ha akad olyan versenyző, aki a csapatért a tőle várható teljesítménynél többre is képes — mint például nálunk Mihálovits —, s vannak biztos pontok, mint Bénák és Haller, akkor jó eredményre is szánflt- hatunk. Tavaly harmadikak let­tünk, s nem jutottunk fel. Az idén milyen reményekkel indultak? — Felmértük az esélyeinket, s tudatosan készültünk a CSB-re. Igaz, Rutay, Kollár, Deli és Fe­kete bevonult katonának, de az ifjúsági versenyzőink közül töb­ben is felkerültek a felnőttek közé, s már az év folyamán ren­dezett versenyeken bizonyítot­ták, hogy lehet számítani rájuk. És az ellenfelek? — Tanulmányoztuk őket is előre. A legveszélyesebbeknek az NB I-ből kiesett Orosháza és a Debrecen látszott. Különösen az utóbbiak, ahol több felnőtt baj­nok és helyezett is szerepelt. Aztán Orosházával kerültünk egy Az év legrangosabb nemzet­közi rádióamatőr versenyére ke­rült sor szombaton 0 órától va­sárnap 24 óráig. A CQ—WW—DX világversenybe bekapcsolódtak a kecskeméti MHSZ Aranyhomok rádióklub versenyzői is: Néme- di Sándor, Nagy Béla, Hamza Sándor, Retkes János és Deresén Nándor, akik a HA—8—KUC hí­vójelű kollektív állomással igye­keztek kapcsolatokat teremteni. — Milyen eredménnyel? — erre kértünk választ Farkas Györgytől, az MHSZ kecskeméti városi titkárától. — Rádiósaink alaposan felké­szültek erre a nagy jelentőségű versenyre — mondta Farkas György —, de így is rendkívül próbára tette őket, meg a tech­nikát is a 48 órás vetélkedő. Rá­dióamatőreink hívójele eljutott szinte a földünk minden részébe, összesen 879 összeköttetést te­remtettek. Hetvennyolc ország­gal létesítettek kapcsolatot, ame­lyek közül a brazíliai, az új-zé- landi, a japán és az ausztráliai tartozik a legértékesebbek közé. — Milyen helyezésre, besoro­lásra jogosíthat ez a nagyszerű teljesítmény? — Sajnos erre még nem tu­dunk válaszolni, az összesítés, a részletes értékelés ugyanis hó­napokig eltarthat. A megterem­csoportba, s csak akkor számít­hattunk komolyan a feljytásra, ha itt legyőzzük őket. Sikerült az itthon megrendezett csoport­döntőben megszerezni az első helyet. Az országos döntőben pe­dig megvalósítottuk a célkitűzé­sünket, s NB I-be jutottunk Minek tulajdonítható ez a si­ker? — Elsősorban a jó csapatszel­lemnek, a küzdeniakarásnak kö­szönhetjük. Az is sokat jelentett, hogy a maximális 20 versenyzőt nevezhettük be. Ez fizikai és lé­lektani előnyt is biztosított a számunkra. Volt például olyan súlycsoport, ahol szinte minden mérkőzésen mást küldhettem a szőnyegre, s így ellenfeleink so­ha nem mehettek biztosra. Ugyanakkor egy-egy versenyzőnk elkerülhette a „mumusát”, vagyis akitől korábban már kikapott. Mindezt csak Bénák és Haller nem tehette, ök voltak a csapat pillérei. Haller most is minden mérkőzését megnyerte, s mint csapatkapitány is sokat segített. Ugyancsak százszázalékos telje­sítményt nyújtott a fiatal Mül- bacher, s mivel a 48 kg-ban ő lépett először a szőnyegre, min­dig győzelemmel indultunk. Raj­tuk kívül még ötven százalék­nál jobbat nyújtott a 62 kg-os Faldum és a 82 kg-os Wessen- hoffer. Említésre méltó még Kollár teljesítménye, aki a be­vonulása óta most versenyzett először úgy, hogy háromszor is szőnyegre lépett, s mindjg győ­zött. Mi a véleménye a döntő után megjelent lekicsinylő bírálatról? — A hozzá nem értésről ta­núskodik az a megjegyzés, hogy csak küzdelem volt, s színvonal nem. A birkózásban, ahol az el­lenfelek közvetlen kapcsolatban vannak egymással, ilyen megál­lapítást tenni kockázatos. Itt a küzdelem — ha tényleg van — mindig a színvonal rovására megy. A birkózás pedig küzdő­sport. Ugyancsak cáfoljuk a „le­porolt” idős versenyzők előszedé- sét is. A mi legfiatalabb ver­senyzőnk Mülbacher 17 éves, if­júsági bajnok, s további 7 ver­senyzőnk junior korú, de talán a Honvéd Papp J. SE birkózóiról sem lehet még a port törölni. A legidősebb versenyzőnk Hal­ler, aki I. osztályú birkózó, s minden mérkőzését megnyerte. Az olimpia előtt Bállá edzőtársa­ként végzett elismert munkát. T Azt hiszem, hogy nála sem be­szélhetünk porolásról. Mindezt azért mondom el, mert tízéves munkánk egyik leg­szebb sikerét próbálta elhomá­tett kapcsolatok száma és értéke — ami nagyon fontos! — alap­ján minden bizonnyal továbbra is tartjuk előkelő helyünket a világ legjobbjai között. — Következésképpen a világ minden táján ismert a kecske­méti rádiósklub hivójele? — Az Aranyhomok rádióklub HA—8—KUC kollektív állomá­sának hívójele nemzetközileg is ismert és elismert. Hiszen az 1976-os év folyamán is részt vet­tünk minden rangos vetélkedőn. Féldául a jugoszláv YU—DX versenyen első, a francia REF versenyen második helyet sze­reztek rádiósaink. Idei nemzet­közi helyezésünk értékelése azonban még hátra van. Elöljá­róban azonban elmondhatom, hogy a klub rádióamatőrei kol­lektív és egyéni állomásaikon ez évben mintegy 30 ezer össze­köttetést létesítettek. De az ér­deklődők, a rádiózás iránt von­zódok részletesebben is hallhat­nak tevékenységünkről, klub­munkánkról a december 5-én 10 órakor kezdődő ünnepi klubköz­gyűlésen, amelyen értékeljük az elért eredményeket és szólunk az előttünk álló feladatokról is — mondta befejezésül Farkas György, az MHSZ kecskeméti városi titkára. B. t 0 Haller János, a bajai birkózó, csapat kapitánya és erőssége. lyosítani az ismert tudósítás, sa mi kis városunkban a nehezen kivívott megbecsülésünket ásta alá. Végül tegyük hozzá még, hogy a CSB döntőjét nem a résztve­vők, hanem az országos szövet­ség nem becsülte kellően. Igaz, rangos helyen, a Sportcsarnok­ban folyt a verseny, de szőnye­genként 2—2 bíróval, s nem volt sem elektromos eredményjelző, se tájékoztatás. A hetedik csapat jogtalan indításával pedig ész- szerűtlenül elnyúlt a verseny. Baján szeretik a birkózást, de ez nem mindig egyenlő az anyagi és erkölcsi megbecsüléssel. Az elmúlt években sok nehéz idő­szakot vészeltünk át. Sokszor akarták megszüntetni a szakosz­tályunkat, amely így négyszer is gazdát cserélt, s közben a legte­hetségesebbeket elvitték a nagy egyesületek. Ilyen körülmények közt válogatottakat nevelni, első osztályba jutni nem kis dolog. Baján pedig mindezt véghez vit­ték. Szabó Zoltán Miért nem jelent meg a BSK? ; Az elmúlt hét végén tartott or­szágos cselgáncs csapatbajnokság döntőjére két egyesületünk szer­zett indulási lehetőséget. Közülük csak a Kecskeméti SC együttese jelent meg, a Bajai SK-t töröl­ték. Vajon miért? — erre kértünk választ Berwinkl Mihálytól, a BSK ügyvezető elnökétől. — Tekintettel arra, hogy Han- gyási és Beck bevonult katonai szolgálatra, így két súlycsoport már kiesett, nem tudtuk őket megfelelő emberekkel pótolni. A gondjainkat csak megsokszorozta, hogy Gáspár és Kálmán a junior­bajnokságon megsérült. Két súlycsoporttal nem állhattunk ki, ezt időben jeleztük a cselgáncs­szövetségnek is. Az elmulasztott lehetőséget mi sajnáljuk a leg­jobban. Területi labdarúgó­bajnokság KALOCSAI CSOPORT Szakmár—Miske 0—3, Dusnok —Homokmégy 4—0, Foktő—Du- naegyháza 1—0, Apostag—Szalk- szentmárton 2—7, Dunapataj— Tass 0—1, Kalocsai SE II.—Du- natetétlen 3—5, Dunavecse—Har- ta 0—4, Solt—Bátya 4—1. Ifjúságiak: Szakmár—Miske 3—1, Dusnok—Homokmégy 4—1, Foktő—Dunaegyháza 1—2, Apos­tag—Szalkszentmárton 0—5, Du­napataj—Tass 1—0, Kalocsai SE —Dunatetétlen 2—0, Dunavecse— Harta 6—0, Solt—Bátya 1—1. MAI \lí''SOR TELEVÍZIÓ 7.99: Tóvétorna (színes!) (1 9.05: Iskolatévé. Magyar ír lom. (ált. Isk. 5. os: 11.05: Történelem (ált. Isk. oszt.) U.05: Földrajz (ált. Isk. 7. oszt.) 13.05: Iskolatévé. Magyar Ír lom. (lsm.) 15.55: Történelem (lsm.) 10.35: Pedagógusok fóruma (1 37.33: Hírek. 17.30: Melyiket az Ötezerből! 17.15: Telesport. 13.10: Reklámműsor. 13.15: A nyelv világa. Az Idi nyelv elsajátítása. 19.00: Reklámműsor. 19.10: Esti mese. 19.30: Tévétorna (színes I) 19.30: TV-hlradó. 30.00: Szamos Rudolf: Kántor. Történetek a híres nyo­mozókutyáról. V/4. rész: Havas történet. 31.00: Második műszak. Helyszí­ni közvetítés. 31.50: RENDEZTE: ESZTERGÁLYOS KAROLY A rendezővel VItray Ta­más beszélget. 33.30: TV-hlradó 3. 3. MCSOR: 30.00: Gazdaság és történelem. V. rész: Infrakstruktúra, szolgáltatások a XX. szá­zadban. (lsm.) 30.40: Tv-hlradó 3. 31.00: Reklámműsor. 31.10: Próféta voltál szivem. Magyar film. KOSSUTH 8.37: Delly Rózsi és Ernster Dezső énekel. 9.00: Az Országos Cttörőparla- mentröl jelentjük. 9.30: Nóták. 10.05: Iskolarádió. 10.30: A színház történész mondja. 10.45: Versenyművek. 11.40: Goda Gábor Magányos utazás című regénye foly­tatásokban — XII. rész. 13.35: Melódiákoktól. Közben: 13.15: Rendőrt Intézekdés nyo­mában. 13.30: A Melódiákoktól folytatása. 14.00: Mindenki Könyvtára. 14.39: A Qullapayun együttes műsorából. 14.43: Csenkl Imre: A szép Jutklca. 15.10: Sztravinszkij: Olasz szvit. 15.38: Ezeregy délután. 16.10: Summásdalok — munkás­dalok. 16.33: Balettzene operákból. 17.07: Tanuljunk tanulni. 17.30: Liszt Ferenc tantermében. - III. rész. 18.00: Operettrészletek. Cowl: Tűzön-vízen. 18.15: Kritikusok fóruma. 18.15: Az MRT szimfonikus zene­karának hangversenye. 30.00: Tudósítás helyett. Az ér­sek és a párttltkár. Róbert László műsora. 30.30: Népdalok, néptáncok. 31.30: Háttérbeszélgetés. 33.30: Nagy mesterek kamaraze­néjéből. 33.50: Meditáció — egy tudomá­nyos kutatás tapasztala­tairól. 0.10: Nóták. PETŐFI 8.05: Népdalok. Viasz Piroska énekel 8.30: Tíz perc külpolitika (lsm.) 8.33: Slágermúzeum. 9.33: Kérdeztek — válaszoltam. 10.01: A zene hullámhosszán. 11.55: Ifjúsági könyvespolc. 13.00: Az élő népdal. 13.10: Népszerű együttesek felvé­teleiből. 13.33: Szolnoki stúdiónk Jelent­kezik. 13.55: Blzet-művek. 13.35: Édes anyanyelvűnk (lsm.) 13.33: Monteverdi: Az Isztriái nimfák tánca. 14.00: Rádiónapló. 17.00: Az Ifjúsági Rádió Irodalmi önképzőköre. 17.30: Szóljatok szép szavak! 18.00: Mindenki Iskolája. 18.33: Hét végi panoráma. 19.55: Slágerlista. 30.33: Rádiószinház. 31.31: Filmzene. Részletek Morrl- cone: Volt egyszer egy vadnyugat. 31.37: A Rádió Dalszínháza. 33.33: Tíz perc külpolitika. 3. MŰSOR 14.05: Moszkowskl: E-dur zon­goraverseny. 14.49: Ivó Petrlc műveiből. 15.31: Agay Karola énekel. 16.03: Rontantikus zongoramüvek. 17.00: Ötórai tea. 18.00: A világgazdaság hírei. 18.03: Az Osztrák Rádió szimfo­nikus zenekarának Berto- hangversenye 19.15: Iskolarádió. 19.33: Eszmecsere. 30.03: Operarészletek. 30.58: Beethoven-felvételekből. 31.40: Magyarországon először. 33.39: Magyar zeneszerzők. A TERÜLETI LABDARÜGÖ-BAJNOKSAG Állása Kalocsai csoport 1. Miska 16 13 2 53-20 28 2. Tass 16 12 4 49-18 24 3. Hanta 16 ii 1 4 47-24 23 4. Solt 18 11 — 5 42-24 22 5. Dusnok 16 8 2 6 41-37 18 6. Dunapataj 16 7 3 6 39-26 17 7. Szalkszentm. 18 6 5 5 39-30 17 9. Homokmégy 16 6 4 6 25-37 16 9. Szakmár 16 6 3 7 30-32 13 10. Dunavecse 16 5 4 7 37-34 14 11. Bátya 16 6 1 9 37-48 13 12. Dunatetétlen 16 5 2 9 31-42 12 13. Dunaegyháza* 16 5 3 a 22-40 11 14. Foktő 16 4 2 10 21-39 10 15. Apostag 16 3 2 íi 18-47 a 16. Úszód** 16 1 3 12 18-64 2 Kalocsai SE II. Megjegyzés: Az 16 8 egy 1 7 46-33 17 *-gal Jelzett csapattól 2. a két *-gal Jelzett csapat­tól három büntetőpont levonva. Ifjúságiak (élcsoport) 1. Szalkszentm. * 18 12 2 2 91-12 26 2. Miske 16 11 3 2 70-18 25 3. Dunapataj 16 11 2 3 49-30 24 Harmincezer összeköttetés Interjú Farkas Györggyel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom