Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-14 / 295. szám

VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜUETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évf. 295. szám Árai 90 fillér 1976. december 14. kedd Losonczi Pál hazaérkezett Indiából Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, aki Fakhruddin Ali Ahmed elnök meghívására egy­hetes hivatalos látogatáson tartózkodott az Indiai Köztársa­ságban, tegnap hazaérkezett Budapestre. Látogatása során, mint isme­retes, Losonczi Pál baráti eszme­cserét folytatott India elnökével és alelnökével, Indira Gandhi miniszterelnökkel, J. B. Csáván külügyminiszterrel, valamint T. A. Pai ipari és közellátási mi­niszterrel, a magyar—indiai gaz­dasági, műszaki és tudományos együttműködési vegyesbizottság társelnökével. Meglátogatta a hissari mezőgazdasági kísérleti kutató intézetet, Bangalore és Madras ipari létesítményeit és lá­togatást t£tt Darjeelingben, ahol megkoszorúzta Körösi Csorna Sándor, a neves magyar tudós, Tibet-kutató síremlékét. Mint a látogatásról kiadott közleményben megállapítják, a megbeszélések kiterjedtek a két­oldalú együttműködés széles körű témáira és a feleket kölcsönösen érdeklő nemzetközi problémákra, Az érintett kérdésekben nézeteik azonosak, vagy egymáshoz közel állóak voltak. A felek elégedettséggel állapí­tották meg, hogy India és Ma­gyarország között a politikai, gaz­dasági, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatok kedvezően fejlődnek, népeik javára. Egyet­értettek abban, hogy kedvezőek a lehetőségek az India és Magyar- ország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok tovább­fejlesztésére. Üdvözölték ' az európai enyhü­lés és együttműködés terén elért haladást, és ismételten aláhúzták az általános leszerelés szükséges­ségét, beleértve a nukleáris le­szerelést. Ugyancsak támogatják a leszerelési világértekezlet ösz- szehívását. Losonczi Pál magyarországi lá­togatásra szóló szívélyes meghí­vást adott át Fakhruddin Ali Ah­mednek és feleségének, valamint Indira Gandhinak. A meghíváso­kat köszönettel elfogadták. A hazainduló Losonczi Pált és kíséretét a calcuttai repülőtéren F. A. Ahmed, Indira Gandhi és az indiai kormány más vezetői búcsúztatták. A MALÉV különgé- pe helyi idő szerint reggel nyolc órakor indult. Úton hazafelé Lo­sonczi Pál és kísérete rövid idő­re megállt Taskentben, ahol a magyar küldöttséget Nazar Mat- csanov, Üzbegisztán Legfelsőbb (Folytatás a 2. oldalon) Az oktatásügy emberközelből Növekvő tanulólétszám, hiányzó szakemberek A megyei tanács művelődésügyi osztályán a közelmúltban fejezték be a megye általános iskoláiban dolgozó pedagógusök létszámának statisztikai összesítését. A kimu­tatásokból kitűnnek az egyes te­rületekén tapasztalható munka­erőgondok, a tanárok és a képe­sítés nélküli nevelők számará­nyának alakulása. A létszámösz- szesítések ugyanakkor tájékozta­tásul szolgálnak a megüresedő ál­láshelyekre kiírandó pályázatokra vonatkozólag is. Az oktatási mi­niszter december elején megje­lent új rendelete nyomán ugyanis megváltozott a pedagógus mun­kaerő-gazdálkodás gyakorlata, és a főiskolát, egyetemet végzett pá­lyakezdő szakemberek három évig csak oktatási intézmények­ben helyezkedhetnek el. Az idén a megye általános is­koláiban 3630 pedagógusra lenne szükség. Ezzel szemben 3547-en dolgoznak. A nyolcvanhárom be­töltetlen állást további 206 ideig­lenesen megüresedett hely szapo­rítja, ennyi asszony van ugyan­is távol szülési szabadságon, il­letve gyermekgondozási segély igénybevételével. A hiányzó szak­emberek feladatait a tantestüle­tek tagjai látják el túlmunkában, helyettesítéssel. A tavalyi évhez viszonyítva csökkent a képesítés nélkül al­kalmazott nevelők száma a me­gyében. Míg 1975-ben százkilenc­venhét szakképzetlen tanítót, il­letve tanárt tartottak számon, addig idén csupán 175-en dolgoz­nak az előírt pedagógiai végzett­ség nélkül. A körzetesítés kedvező hatását és a szükséges osztálytermek hiá­nyát egyaránt tükrözi a tanuló- csoportok és a gyermekek szám­arányának összevetése. Egy év alatt nyolcszáznegyvenhárom di­ákkal nőtt a megye általános is­kolásainak népes serege, számuk az idén meghaladja az 57 3Ö0-at. A külterületi, néhány tanulóval dolgozó, összevont osztályú isko­lák megszűnésének következtében viszont ebben a tanévben huszon­hat tanulócsoporttal kévés«-“ működik, mint tavaly. Tekinte'. arra azonban, hogy az általán y iskolai tantermek száma csak kis mértékben szaporodott a megyé­ben, elsősorban a városi intéz­ményekben tovább növekedett az osztályok zsúfoltsága. A pályakezdő pedagógusok munkábaálásának új rendszere feltehetően javítani fog a me­gyében dolgozó pedagógusok je­lenlegi kényszerű túlterheltségén. Az eddigi gyakorlat ezen ugyan­is alig-alig változtatott. Az el­múlt tanév végén például külön­féle okok következtében három- százhatvankét nevelő távozott el az iskolákból, és helyükre mind­össze háromszáznyolcvanöten ér­keztek, azaz a pedagógusok össz- létszáma alig-alig emelkedett. Ajtó, ablak hatvanezer lakásra Építészeti és lakáskultúránk fejlesztéséből nem marad ki a redőny, a parketta, az ajtó, ablak, de a beépített bútor sem. Ezekből többfélét gyártanak hazánkban, külön a családi házakhoz, az egyedi építkezésekhez, a házgyári elemekből összerakott modern lakásokhoz. Az iparnak jól felkészültnek kell lennie, hogy az igényeket kielégítse. Ennek igyekszik eleget tenni a Büdapesti Épületasztalos- ipari és Faipari Vállalat tizenegy gyára, amiből öt vidé­ken — közülük három Bács-Kiskun megyében — van. Munkájukról Ketler Pál vezérigazgató tájékoztatott. — Gyártmányaink négy ter­mékcsoportba foglalhatók, hét üzemünk — köztük a kiskunha­lasi és bajai is — ajtót és abla­kot készít, évente mintegy 70 ezer lakáshoz. Egy gyárunk a beépített bútorok előállításával foglalkozik, ezekből csaknem 60 ezer lakáshoz való készül el egy esztendő alatt. A különféle csap­hornyos mozaik- és lakkozott sza­lagparkettákból a kecskeméti gyár 1,2 millió, a lenti 300 ezer négyzetmétert gyárt, a fa- és mű­anyagredőnyökből 300 ezer négy­zetmétert készítünk, ezenkívül gyártunk vászonrolettát, mű­anyagreluxát is különféle mére­tekben. — Az építőipar milyen igé­nyeket támaszt az épületaszta­los-ipari szakmával szemben? — A vállalatunk a felszaba­dulás után alakult. Akkor még a gyalupad volt a legfőbb munka­eszköz, a házgyárak elkészültével azonban ezek feleslegessé váltak. Az új építészeti eljárásokhoz korszerűbb és nagyobb ipari hát­térre volt szükség. Olyan ajtó­kat, ablakokat gyártunk, amelye­ket előre beépíthetnek az épület­elemekbe. Ezzel gyorsabbá váltak a lakásépítések. Az eljárás új gondokat jelentett az asztalos­iparban. Olyan ize ékezeteket kellett kikísérletezni, amelyek jobban ellenállnak az időjárás viszontagságainak és jobban tart­ják a meleget is a lakásban. — Ezt hogyan tudják meg­valósítani helyszíni illesztések nélkül? — Mintegy hatféle ablakot gyártunk az egyszárnyútól a két- szárnyúig, a billenőtől a forgóig. Ezeknél nagyobb hézagot ha­gyunk, mint a korábbiaknál, így a pászítás feleslegessé válik. Vi­szont, hogy a követelményeknek is megfeleljenek, a hornyokba gumitömítést alkalmazunk, ugyanakkor változtattunk a va­saláson is, ami most egyszerűbb, praktikusabb. Ugyanez a helyzet az ajtóknál is, amelyeknek még a tűzvédelmi előírásoknak is meg kell felelniök. — Milyen intézkedéseket tet­tek a termékek minőségének további javítására? — Nemrégiben vásároltunk egy lakköntőgépet, amivel az idén 90 ezer ajtólapot festünk be a zuglói üzemünkben. A berende­zéssel azonban 200 ezret is meg tudnánk csinálni, az építőipar azonban nem igényel többet, pe­dig megérné, mert kevesebb munkájuk lenne a mázolóknak és ráadásul nem is drágább, mint a festetlen ajtó. Most kísérletezünk a műanyagtokok alkalmazásával, amit fél év múlva már sorozat­ban szeretnénk gyártani. Az alap­anyagot a Borsodi Vegyikombinát szállítja hozzá. Ennek bevezetését az import faanyaggal való taka­rékoskodás és a szebb kivitel indokolja. — Tervezik a többi termék­féle minőségének javítását is? — A beépített bútorokat a ko­rábbi vázszerkezet helyett most forgácslapból készítjük. Ehhez Szombathelyről szállítjuk az alap­anyagot, ahol már színes bútor­lapot is elő tudnak állítani, így nem kell festeni. Három évvel ezelőtt kísérleti jelleggel olyan térelválasztó szekrényeket is ké­szítettünk, amit könnyen arrább lehet tolni és ezzel változtatni a lakások elrendezését. Ez, sajnos, nem terjedt el, mert a bútorok ára nem fért bele a lakások költ­ségnormájába. Ugyanis négyzet- méterre számolva az ilyen térel­választó többe kerül, mintha be­tonból készítik el. — Még nem esett szó a dol­gozókról, akik a termékeket előállítják. — Amíg 1973-ban a dolgozók 28 százaléka volt szakmunkás, ma 36 százalék. Ez azonban nem tük­rözi a valóságot, mert a szak­munkaerő aránya a kilépések mi­att nőtt meg. Sajnos, sok dolgo­zónknak — 3200-ból mintegy 800- nak — nincs meg a nyolc álta­lános iskolai végzettsége sem. Részükre tanfolyamokat szerve­zünk és ha elvégzik az általá­nost, akkor megszerezhetik a szakmunkás-bizonyítványt is. Ez nemcsak a mi, hanem a dolgozók érdeke is, mert egy szakmunkás évente 10 ezer forinttal keres többet, mint egy szakképzetlen. Aki hozzánk jön dolgozni, támo­gatjuk, mégis egyre nehezebb munkaerőt találni. Három évvel ezelőtt Lentiben avattuk egyik gyárunkat. Előtte 150 embert to­boroztunk és hoztunk fel Pestre kiképzésre. Közülük 110 maradt a szakmában, de csak kilencvenen mentek vissza. Ez is bizonyitja, hogy a munkaerő kérdése ná­lunk is nagy gond. Keressük a lehetőséget a termelés gépesíté­sére. A zuglói gyárunkban példá­ul megszüntettük az anyagtáro- lást. Igaz, ezt a helyszűke is indo­kolta. Helyette Ócsán építettünk egy új fatelepet, ahol méretre is szabják az ajtó és ablak alkatré­szeket. A gyárba már így érkezik az anyag. Ez meggyorsította a ter­melést, de bőven van még tenni­való — fejezte be a beszélgetést a vezérigazgató. B. Z. A TAVALYINÁL NAGYOBB FORGALOM Ezüstvasárnap az üzletekben • A Centrum Áruház díszcsomagolója. A kecskeméti Centrum Áruház­ban a vasárnapi nyitva tartás öt órája alatt 572 ezer forint ér­tékű árut vásároltak, a tavalyi­nál 18 százalékkal többet Leg­többen a fém- és kermáia dísz­tálakat, porcelánokat keresték. A műszaki osztályon tranzisztoros rádiók, vasalók, kávéfőző, evő­eszközök fogytak. Az 57:2 ezer- forintnak nagy hányada a füg­göny, és szőnyeg eladásából szár­mazik; de a konfekció osztályon is elégedettek voltak a kereske­dők, mivel a tavalyi ezüstvasár­napi forgalmat megduplázták. Örömmel fogadták a vevők, hogy az ízléses díszcsomagoláshoz apró ajándékkal is kedveskedtek a Centrum Áruház dolgozói. Az Alföld Áruházban 1 millió 200 ezer forint értékű árut ad­tak el, 30 százalékkal többet, mint egy éve. A felsőruházati cikkekből 300 ezer forintot for­galmaztak, s így 53 százalékkal haladták meg a tavalyi csúcsot. A kardigánokból, pulóverekből 250 ezer forint értékűt adtak el. A legnagyobb forgalomemelkedés a kultúrcikkosztályon volt, ahol 20 százalékkal olcsóbban adták a gyermekjátékokat. Így a tavalyi­nál majdnem 100 százalékkal több cikket adtak el. A kecskeméti Rákóczi utcai műszaki áruházban nem volt kü­lönösebben nagy forgalom, 33 ezer forint értékű áru talált gaz­dára. Sokan vettek porszívót és televíziót. Hiánycikk a lemezját­szó — sztereo például egyáltalán nincs —, s nem is várható, hogy karácsonyig érkezik. A rádiókból minden igényt ki tudnak elégíte­ni. A Szivárvány Áruházban a tavalyi 111 ezer forintos bevétel­nél majd' 80 ezerrel többet értek el. A férfi kötöttáru és a női fe­hérnemű volt a legkapósabb, de keresték a konfekciórészleg áruit is. Sokan szerettek volna arany­tulipán jelzésű inget vásárolni, de néhány méretben nem tud­ták kielégíteni az igényeket. Ugyanígy hiány volt a vastagabb kötésű férfi- és női pulóverekből,' kardigánokból. Ä cipőkből sok talált gazdára, keresték a csiz­mákat is, de a mostani slágert, a zöldet nem találták. Ebből a színből tegnap érkezett nagyobb mennyiség az áruházba. B. J—J. T. A Bács-Kiskun megyei szövetkezetek kongresszusi küldöttei Hétfőn délelőtt elutaz­tak Bajáról és Kecs­kemétről Budapestre a mezőgazdasági szövetke­zetek országos kongresz. szusának küldöttei. Bács- Kiskun megye mező- gazdasági. halászati szö­vetkezeteinek, közös vál­lalkozásainak sokezres tagságát a Bácskai és Duna melléki, valamint a Kiskunsági Területi Szövetség körzetéből negyvenkilencen ’képvi­selik. Rajtuk kívül nyol­cán meghívottként vesz­nek részt a III. kong­resszuson, közöttük Er­délyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára és dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke. <t A kiskunsági mezőgazdasági szövetkezetek küldöttei az elutazás előtt, Az egész társadalom javára Szövetkezeti mozgalmunk és belpolitikai életünk nagy_ ese­ményeként, december 14-én nyílik meg a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresszu­sa. A megyei, területi küldött- gyűlések titkosan választották meg azt az 500 küldöttet, akik az egymilliós tsz-tagság ne* vében a fővárosban tanácskoz­nak és határoznak. Igaz, a kongresszus csak két napig tart, de a gondos elő­készületek töpb hónapon át folytak. A szövetkezeti köz­gyűléseken, a megyei* területi küldöttgyűléseken elhangzott okos észrevételek, hasznos ja­vaslatok százával jutottak a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanács elnökségéhez. Így a kongresszusi beszámoló hű­en tükrözi a tsz-mozgalom helyzetét, eredményeit, hiá­nyosságait és a további teen­dőket. Megállapítja a kongresszusi beszámoló, hogy a mezőgaz­dasági szövetkezetek fejlődését összességükben a kedvező irányzatok jellemzik. Eredmé­nyeik igazolják, hogy alkalma­sak a nagyüzemi iparszerű mezőgazdasági termelés kibon­takoztatására, a korszerű és a hagyományos — kisüzemi jellegű — termelőerők együt­tes működtetésére és a mint­egy 800 ezer háztáji gazdaság termelésének • összefogására, fejlesztésére. A kongresszus demokratikus előkészítése intézményesen és szervezetten bevonta a tsz- parasztságot, agrár- és szövet­kezeti politikánk formálásába, alakításába, és ösztönözte egyúttal a szövetkezeti közös­ségeket az' őszinte önvizsgá­latra. Körvonalaiban felismert­té vált: milyen központi intéz­kedések szükségesek a fejlődés akadályainak az elhárításához, és ugyanakkor milyen erőfe­szítéseket kell, hogy kifejtse­nek maguk a szövetkezetek, lehetőségeik jobb kihasználá­sával, a további sikerek érde­kében. Az 500 küldött állást' foglal majd abban, hogy az MSZMP XI. kongresszusának a hatá­rozatából, a pártprogram nyi­latkozatából, valamint az V. ötéves tervből milyen gazdál­kodási, mozgalmi, társadalmi és érdekképviseleti feladatok hárulnak a tsz-ekre. a TOT-ra és a tsz-szövetségekre. Kívá­natos, hogy a tsz-ek még szer­vezettebben illeszkedjenek be a szocialista népgazdaság rendszerébe és a szövetkezeti parasztság a munkásosztály szövetségeseként még hatéko­nyabban vehessen részt a fej­lett szocialista társadalom épí­tésében. A kongresszusi előkészüle­tek ahhoz is hozzájárultak, hogy a tsz-ek még világosab­ban megértsék: az ötödik öt­éves terv időszakában minden eddiginél nehezebb feladatok hárulnak rájuk. Népgazdasá­gunk ismert helyzete indokolja ezt. Az idei fagy és aszály pedig még inkább megnövelte a teendőket. Mivel ebben az évben nem sikerült mindenben teljesíteni a mezőgazdaság tervelőirány­zatait, ezért jövőre 7—8 szá­zalékkal kell többet produkál­nia az ágazatnak, vagyis az át­lagos évi termésnövekedés dupláját. A személyi, anyagi, technikai feltételek ehhez —, amint az MSZMP KB az 1976. december elsejei ülésén megállapította —■, megvannak. Szükséges azonban, hogy a .nagyüzemek adottságait és a , háztáji, kisegítő gazdaságok lehetőségeit az eddiginél job­ban hasznosítsuk. Minden bizonnyal megfelelői -visszhangra talál a kongresz- szusi beszámolónak az a felhí-1 vása, hogy. a mezőgazdasági | szövetkezetek tagjaik többsé­gét magával ragadó társadal- mi akciót bontakoztassanak ki j az V. ötéves terv szövetkezeti) feladatainak részleteiben, a [ mennyiségi , és minőségi elő-1| irányzatok együttes teljesítései érdekében. Jogos várakozással tekint a szövetkezeti tagság és egész társadalmunk a mezőgazdasági Szövetkezetek III. kongresszu­sára. Az őszinte, nyílt szám­vetést, bizonyára a mozgalmi és termelési célok,' feladatok körültekintő, élethez igazodó meghatározása követi majd. Szövetkezeteink pedig az el­következő években is szívvel, szorgalommal és hozzértéssel növelik eredményeiket saját maguk és az egész társadalom javára. (KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom