Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

1976. december 12. W PETŐFI NÉPE 3

HETI KOMMENTÁR

Város-délibáb az ég alján

Közelkép és panorámikus felvétel Kecskemét egy-egy városrészéről. A részlet és a perspektivikus városkép egyaránt folyamatot érzékeltet. Azt, hogy — mint egyéni, családi, társadalmi életünk, úgy szűkebb és tágabb környezetünk ' is változik, vagy kissé más kifejezéssel élve — átrendeződik. A körülöttünk levő tárgyi világ átalakulását leg- szemléltetőbben talán az új házak, lakások szinte „történelmi tempójú” megjelenése, szaporodása érzékelteti. Űj városrészekké, „állami” lakótömbökké és családi otthonoké egyaránt. Igen. „történelmi tempójú” a megye- székhely — s szerte a megyében más helységeink — átrendeződése még akkor is, ha ebből a feltartóztathatatlan folyamatból egy- egv közeli részletet „nagyító alá” véve, dörmögünk a hibákért. Akár határidő-eltolódásnak, akár kivitelezési gikszernek nevezzük azokat. Ilyen ütemű városépítés sosem volt történelmünkben. .

S azt is tudjuk, hogy tárgyi környezetünk e külső, legszembetűnőbb új produktumain belül kerülve, a családi fészkekben tapasztalható átrendeződésen, .vagy itt még helyénvalóbb szóval — berendezkedésen — szintén életünk újjáformálódá- sának tényeit vehetjük számba. Az új bútorokról a szó szoros értelmében vett beruházásokig mindenen lemérhetjük életnívónk, anyagi gyarapodásunk, ízlésünk változását. A jobb. tartalmasabb élet, humánusabb körülmények irányába még ott is. ahol •sokféle okból, 'még szerényebb fokú ez az élőbbre lépés.

S az átalakulásban nincs megállás. A szüntelen újjárendéződést a közvetlen s távlatos városképek változása — mint céloztunk rá — meggyőzően mutatja. A régi házak szerényen meghúzódó bokrai fö- lött, mint könnyű anyaggá testesedett délibáb lebeg1 az új városközpont színes, kecses-robosztus vonulata. Az E 5-ös jelüljáróról ilyen Iá Irány tárul a szemlélő elé.

Musik felvételünk közelkép a városközpontról. Egyik szélen viszonylagos befejezettség — a már átadott s lakott épületekben. A változás, végső formához közelítés mozzanatait láthatjuk az épülő szinteken. S lent jobbról a lassan-lassan végkép varázsát vesztő romantika: részeggé deformálódott, omló vakolátú falak, kótyagos, vaksi ablakszemek. tört gerincű tetők, ,csonka kémények, megnyomorodott esőcsatornák. Ahol még laknak bennük, megvillan nagynéha valami az egykori „regényességből": színes papírzászlódska, amit az iskolásgyerek tesz az ablakba, a poros levelű cserepes virág mellé. De a parányi színfoltok is eltűnnek nemsokára, ahogy ezekből is útrakelnek az utolsó lakók. Föl. föl a mögöttük magasodó új házakba, vagy hasonlókba.

De azért úgy tisztességes, ha legalább fényképfelvétellel megörökítünk — míg lehet — egy-egy, — loskatag öregségében is nemes formákat, barátságos méltóságot sugárzó kaput, szuvasodó házakat őrző utcaszakaszt. Emlékeztetőül az utókornak, hogy azért a valósággá váló, hajdan csak délibábnak álmodott új városnegyedekhez vezető utat azok is alapozták, akik még ezekben a kivénult házacskákban születtek. (Tóth István — Tóth Sándor.)

CSAKNEM EZER HEKTÁRON

Termelési rendszerben a kender

Az iparszerű termelési rendszerek a gazdálkodásra gyakorolt kedvező hatását időben felismerte a bácskai és Duna melléki téeszek többsége is. A területi szövetséghez tartozó hatvan közös gazdaság kilencven százaléka tagja jelenleg a vidéken elterjedt kilenc növénytermesztési, öt állattenyésztési és hét kertészeti rendszer valamelyikének. Ezekben a magas szintű társulásokban folyik az őszi búza- 18, a kukorica- 75, a napraforgó- és a burgonya- 84, a cukorrépa- 13, a szója- 65, valamint a kendertermelés 100 százaléka.

Ez utóbbiról ejtsünk most néhány szót. A rostkender textil- gyártásunk nélkülözhetetlen

alapanyaga. A mezőgazdaság részére is fontos termékek — mint például zsinegek, kötelek, hálók, zsákok, ponyvák — készülnek belőle. A népgazdasági tervek a kender előállításának fejlesztését irányozzák elő, az ipar hazai nyersanyaggal történő teljes ellátása érdekében. Európa egyik légjelentősebb, legkorszerűbb kenderfeldolgozó vállalata Szegeden van. Ez a nagyüzem egyben az országos kendertermesztési rendszer gesztora.'

A kender három évvel ezelőtt honosodott meg Bács-Kiskun megye déli részén, a bajai járásban. Azelőtt jóformán csak Békésben és Csongrádban volt megtalálható. Miután bebizonyosodott, hogy a bácskai földek is rendelkeznek a biztonságos ,termesztés feltételeivel, sőt az ottani növényekből kinyerhető rost mennyisége, minősége és szálhossza nagyobb és kiválóbb, mint az országos átlag, több termelő- szövetkezet kapott kedvet a kenderrel való foglalkozáshoz.

A bácsalmási Petőfi, a Tatahá- zi-Mátételki, a sükösdi Május 1., a bácsborsódi Rákóczi és a Fel- söszentiváni Tsz az idén — január 1-től a szegedi termelési rendszer tagjaként — összesen !Ki2 hektárról 89 mázsás átlagtermést takarított be. A tavalyi eredmény hektáronként 86,5 mázsa volt, ami azt jelenti, hogy a rendkívüli aszály ellenére is növelni tudták a hozamokat. És .itt rögtön a kender javára írható, hogy nem kíván feltétlenül s/ervestrágyát, ültetésre és aratásra pedig a tavaszi, illetve őszi csúcsmunkáknál korábban kerül sor. Vagyis: jól beilleszkedik a termelésbe úgy is, mint elővete- mény.

A rendszerben folyó rostken- der-termesztés óriási előnye — amellett, hogy esetenként túlszárnyalja egyéb ipari növények jövedelmezőségét — a nagyfokú gépesítés. A speciális komplex gépsorok — amikkel a rendszer- gazda látja el a szakszövetkezeteket — a vetéstől a kévekötésig, a bálázásig és a rakodásig szinte minden munkafázist elvégeznek. Mivel a felvásárló is és a feldolgozó is ugyanaz a vállalat, érdeke, hogy azonos színvonalon minél többet termeltessen, mely tény egyszersmind garantált piacot jelent a mezőgazdasági üzemeknek. Hasznos e szoros kapcsolat továbbá azért, mert közvetlenül a felhasználótól érkeznek a technológiai útmutatások, amelyek segítségévei magasabb hozamok érhetők el.

A szegedi gyár egyébként — a más rendszerekből már jól ismert módon és formákban — vetőmagéi kemikáliaszükséglet kielégítése, a gépi berendezések alkatrészellátása javítószolgálata, szak- tanácsadások, termelési bemutatók rendezése, szakmunkás-továbbképzés stb. — támogatja a téeszeket. Valószínűleg ezek hatása is, hogy az említett öt Bács- Kiskun megyei gazdaság 1977-ben a tervek szerint 200 hektárral bővíti vetésterületét.

K. F.

V

askos jelentések a megyei pártbizottság — a megye legfelsőbb politikai szerve — plénumának asztalán. Temérdek tudnivaló: mit tettek és mit terveznek tenni az államhatalom szervei, a tanácsok? S mint már az ülés előtti beszélgetésekből is kitűnt, megannyi elképzelés, javaslat tolong a fejekben, miként lehetne többet teremteni, s adni az emberek érdekében, jobban szolgálva eleget tenni a választópolgárok bizalmának. A jelentések — szóljanak az élet bármelyik teréről — mindenekelőtt az embert tartják szem előtt. Így alakult a vita is, pedig le lehetett volna horgonyozni egyes — ugyancsak fontos — ügyek mellett is. Hiszen á számadás sok szerteágazó témát kínált és tett mérlegre. A lakosság életkörülményei, a település- fejlesztést szolgáló társadalmi munka, a közélet pezsdülése, a tervek végrehajtásának módozatai, a rendelkezésre álló pénzalapoknak a célokat szolgáló, időben való. elköltése, a munkaerő-gazdálkodás, a megfontolt iparfejlesztés, az építőipar teljesítőképességének bővítése, a mezőgazdaság általános kérdései, különös tekintettel a zöldség- és gyümölcstermesztés és a szőlőtelepítés útjában levő akadályok elhárítására, a kereskedelem, lakásépítés és lakossági szolgáltatások, a közművesítés, egészségügy, szociális-kulturális ellátás, gyermekintézmény-hálózatbővítés, oktatás, mind-mind olyan kérdések, amelyek egyenként is jeles napirendet képezhettek volna.

A plénum ezeket is szem előtt tartva, legelsősorban a nép szolgálatát, az államhatalom és az állampolgárok kapcsolatai alakulását firtatta azzal, hogy a tanácsok és az apparátus miként tartják szem előtt az állampolgári érdeket.

K

öztudott, hogy mikor a közvélemény a tanácsi munkát minősíti, akkor elsősorban abból indul ki, —akkor is, ha a lakóterületen számos vonatkozásban jelentős eredmények születtek —, hogy milyen az ügyfelekkel való bánásmód, közvetlen, segítő, emberi-e a hangvétel, megsértik-e vagy sem az állampolgárokkal való érintkezés elemi szabályait? Ezernyi szúrós szem figyeli a közfunkciókban élők magatartását, az emberekhez való viszonyát, életet. környezetének alakulását. Ha úgy tetszik, a társadalmi ellenőrzésnek ez, is r.és£j4í képezi és az emberek kimondva-kimondat- lanul nem restek véleményt formálni. Az effajta érzékeny és kritikus társadalmi légkör eddig kedvezően és hatékonyan segíti tte az igazgatás funkcionálását, de tudni kell, hogy az igény fokozódik. Ha a szocialista társadalmi rendszer egyik legfontosabb megnyilvánulásaként ismerjük el — és akarjuk is — a demokratizmus továbbfejlődését. akkor az effajta társadalmi ellenőrzés egyre kevésbé tűri a fonákságokat, vagy ahogyan azt régen mondták, a hivatalok pac- kázásait. Az emberek önérzete egyre gazdagabb. A legkisebb bántó karcolás is nyomot hagyhat, így hát „karcolni” mindenki számára tiltott.

M

ondhatjuk, hogy a választott tanácstagok és a testületeknek alárendelt köz- igazgatási szervek (az apparátus) a panaszok, bejelentések tömegének intézésében, a tervek kidolgozásában, a községek, városok előbbrejutásának gondozásában heroikus munkát végeznek. Mégis gyakorta esik szó arról, hogy a kisebb jelentőségű, de busszankodást kiváltó bejelentésekre nincs, vagy késik a válasz, az intézkedés. Az úttest beteifie- tetlen gödrei, a közvilágítás hetek hónapok óta hiányzó villany- körtéi nem számítanak a nagy ügyek közé. Mégis, akik ilyenekkel vagy hasonlókkal találkoznak, a látottakat hanyagságnak bélyegezik. Tudni keli a „kis" ügyekkel is foglalkozni. A települést formáló „nagy” ügyek a hivatali érdeklődés középpontjaMegyeszeretet

ban vannak, ezek vitelében sokat fejlődött a következetes magatartás.

Azok, akik emlékeznek a kommunisták felszabadulás utáni agi- tációs munkájára, jól tudják, hogy a párt akkor és azóta is nagy jelentőséget tulajdonít az úgynevezett aprómunkának. Az ilyenféle törődés az idők folyamán sok kétkedő embert kötött az új rendszerhez. A kötődés erősítésére az aprómunka változatlanul legyen gyakorlat.

A

z államigazgatási munka, a hatósági tevékenység és minden más egyéb a nép ügyes-bajos gondjait szolgálja. A ■ népérdekek érvényesülnek akkor is, amikor a hatalom engedélyez, segít, tanácsokat ad, útbaigazít, megold, és természetesen akkor is, amikor társadalmi érdeket képviselve tilt, vagy nem egy esetben kényszerít. A tennivalók ilyen sokrétűsége az ügyek nem kaptafa-módjára, hanem egy-egy emberhez igazított és annak igazságérzetét kielégítő kezelése, egyetlen esetben sem kihagyható, helyes szemléletet és nagy felelősségérzetet követel.

Ha azt vesszük, hogy a megyében egy év alatt 160 ezer hatósági döntés születik és több mint egymillióra tehető a lakosság és az államhatalmat képviselők találkozásainak száma, ez olyan méret, egyben lehetőség is, amely politikai gondossággal kezelendő, mert hangulatot formál és a hatalom képviselőinek felelős magatartása az ügyek intézésének szemüvegén át nézve, tömeges véleményt, ha úgy tetszik, közhangulatot teremt. Az ügyek intézésének minősége az egyének életében kihat azok közérzetére, általános és emberi magatartására (talán még egészségére is), a társadalom napirenden levő, különböző kérdéseihez való viszonyulásra, alkotó szándékára. Nem feledhető, hogy az ügyek és a belőlük keletkezett ügyiratok mögött érző emberek vannak. Ezért a tanácsi dolgozók — de hazánk minden poszton állója — amikor a köz dolgaival, az egyes emberek bonyolult vagy egyszerű ügyeivel foglalkozik, munkaidejében — de mondható, hogy munkaidején túl is — annak minden percében szolgálatot teljesít és egy pillanatra sem nőhet az íróasztal mögött önmagáért való hatalommá.

H

a bárhol a tanácsszervekben annak lehetőségeit kutatják, hogy vannak-e még tartalékai az államigazgatási munkának, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy igenis vannak és ez nem más, mint emberközelség az ügyek intézésében, korszerűség, egyszerűség, magasabb szervezési és technikai színvonal. Ezek a lehetőségek legyenek elgondolkodtatok mindazok számára, akik emberekkel foglalkoznak, akiknek intézkedésén emberek jobb, vagy gondterhelt sorsának feloldása múlik. Legyen szó bármilyen cselekvési programról, az említett feltételek nélkül azok megoldhatatlanok, vagy vérszegény jelzőt kapnak.

A tanácsok léte óta eljelt negyedszázad alatt nagy léptékű a testületek, az apparátus munkájának fejlődése és a megyében levő valamennyi lakóterület nagy sikereket vallhat magáénak. A sikerek egyik jelentős forrása a megyeszeretet. Ez természetesen nemcsak a tanácsok sajátja, hiszen hasonló érzelmek táplálják a különböző szintű pártvezetést, a gazdálkodó egységeket és mindazokat a népi cselekvésre apelláló intézményeket, amelyek egy valaha nagyon elmaradott megye életének felfelé ívelésén dolgoznak. Volt olyan időszak, amikor az országos vezetés ellenezte a lokálpatriotizmust. Pedig az még régebben sem volt haszontalan, kiváltképp ha segédkezet nyújthatott a kiszolgáltatottak ügyének. Hát akkor miért ne

volna hasznos szocialista rendünkben, a „proletár rezsim ’ időszakában, amikor a milliónyi kicsiny tettből a nép javát szolgáló és országosan összegezhető nagy eredmények képződnek. Tehát a megyeszeretet, amely egyet jelent a szülőhely, a munkát adó föld, üzem, intézmény és az ott élő emberek szeretetével, megbecsülésével, a korszerűséget és’ a továbbfejlődést szolgáló impul- zív erő.

Visszatekintve az elmúlt hosz- szabb-rövidebb időszakokra az mondható, hogy a tanácstestület mint „részvénytársaság”, szerte a megyében hasznosan, céltudatosan működött, olyan helyi politikai koncepciók alapján, amelyek a célokat illetően azonosak és nem ellentétesek az országos politikával. A céltudatos munka mindenkor a tervek realitására és a lehetőségek hasznosítására irányult, a vágyálmok kísértése nélkül. Ezt a felfogást a továbbiakban is erősíteni kell, hiszen a lakosság egyetértő és tevékeny közreműködését csak valóságos tervek megoldásához lehet segítségül kapni.

A tér vek formába öntésénél a tanácsok már meglehetősen gazdasági önállósággal és hatáskörrel rendelkeznek, ami egyben a demokratizmus alapvető feltétele is. A decentralizálás öt éve alatt kétszáz hatáskör jutott a helyi tanácsoknak. Ez egyértelműen hasznosnak bizonyult, hiszen az ügyek intézése lakosságközeibe került. A hatáskörrel azonban tudni kell élni. Ehhez ad útmutatást egy lenini mondat, ami szerint szükséges, hogy mindenütt: „valóban egységesen értelmezzék a törvényességét, minden helyi különbség és minden helyi befolyás ellenére... A törvényesség és kulturáltság meghonosításának egyik legna- gyob — ha nem a legnagyobb — ellensége éppen a helyi befolyás.” A további tanácsi munka lényeges eleme kell legyen az ellenőrzés és annak is vizsgálata, hogy vajon együtthaladunk-e a XI. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet megkövetelte igényekkel. A dolgok állásának ellenőrzésekor nemcsak egy-két dologhoz kell viszonyítani, hiszen egyidejűleg több célt követünk. Ezért, hasznos a testület véleményének kikérése, vigyázni arra, hogy területfejlesztési, vagy mármilyen jellegű munkásságban ne az apparátus kezében legyen az elhatározás joga. Az apparátus a! testület kinevezett szerve, a célokat kitűző döntéseknek megfelelően, azzal egyezően kell dolgoznia. Hogy ez így legyen, abban nagy szerepe van valamennyi tanácstagnak, akiknek személyén át érvényesül a pártpolitika és a pártvezetés. Ebből egyenesen következik hogy mind a tanács testületéiben, mind a szervekben dolgozó kommunisták munkájukért mindenkor felelősek a párt előtt.

A megyei pártbizottság ülése nagy jelentőséget tulajdonított a tanácsban dolgozók felkészültségének, általános műveltségének és ezzel összefüggésben a tudatosabb állami tevékenységnek. Ezért a tervszerű továbbképzés, a kulturált, korszerű és konstruktív tanácsi munka első- számúan jegyzett feladatai között szerepelt.

L

enin öt évvel a forradalom győzelme után mondotta, és ez összefüggésbe hozható a tanácsok irányította és végezte munka viszonylag rövid idő alatt elért, nagy sikereivel, ami „csak azért volt, mert teljes mértékben a helyi elemekre támaszkodtunk, mert teljes cselekvési szabadságot adtunk nekik, mert éppen tőlük vártuk azt a lelkesedést, amely leküzdhetetlenné és gyorssá tette forradalmunk akcióit” W. D.

Új típusú traktorok a

mezőgazdaságnak

Megérkeztek az újtípusú traktorok a Bajai Kukoricatermelési Rendszer központi telepére. Innen kapják a BKR-hez társult mezőgazdasági nagyüzemek Bács-Kiskun, Tolna, Baranya és több más szomszédos megyében. Képünkön a 114 lóerős csehszlovák gyártmányú Zeto- rok átvétel előtt.