Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-11 / 293. szám

1976. december 11. • PETŐFI NÉPE • 3 A vadászat kel­lemes és hasznos időtöltés, de egy­ben veszélyes is, hiszen a lőfegyve­rek — sörétes és • Kiss Lajos rendőr őrnagy az okmányokat ellenőrzi. golyós puskák — nemcsak a vadak, de az em­berek életének kioltására is alkalmasak. A vadászatokon előforduló italozás, a kölcsön­kért, vagy adott puska, az okmányok hiánya, a fegyelmezetlenség, a vadászati szabályok áthágása, megannyi baleseti veszély. A va­dászbalesetek megelőzése érdekében — saj­nos a megyében akadt belőle jónéhány — a megyei rendőrfőkapitányság szakemberei sűrűn ellenőrzik a vadásztársaságok külön­böző célú vadászait, s ahol vagy akinél hiá­nyosságot tapasztalnak, beszüntetik a vadá­szatot, illetve kitiltják a vadászt. Decemberi vasárnap reggel. Petőfiszállás határában gyüle­keztek a kiskunfélegyházi Petőfi Vadásztársaság 2. Számú brigád­jának tagjai, hogy fácánkakaso­kat ejtsenek. Huszonöt puskás és tíz hajtó előbb azonban körbe­állt, s a vadászatvezető Szabó Bélának, az Egyesült Lenin Ter­melőszövetkezet művezetőjének szavait hallgatta meg. — Felhívom valamennyi va­dásztárs figyelmét, hogy szigo­rúan tartsák be a vadászati sza­bályokban előírtakat a hajtás­kor ne maradjanak le, ne sies­senek. ha szűkül a kör, a körbe ne löjjenek. Az alacsony lövés­nél vigyázzanak, nehogy eltalál­ják egymást. Egy-egy kör befe­jezése után, a puskákat nyissák szét... Jónéhány szakmai tanács el­hangzott még, amikor (megér­keztek a rendőrség szakemberei, s megkezdődött az ellenőrzés. El­sőként Kiss Lajos rendőr őrnagy az okmányokat vizsgálta át. Va­dászjegy, M A VOSZ - i gazol vány, és személyi igazolvány nélkül nem lehet vadászni, sőt, még a fegyvert sem viselni. Ha vala­ki ezeket az okmányokat nem tartja magánál, ki kell zárni a vadászatból, sőt szabálysértési eljárást indítanak ellene. — Az okmányok mindegyik vadásznál rendben voltak — mondta Kiss Lajos rendőr őr­nagy —, megkezdődhetne a va­dászat, de még kétfajta ellenőr­zést kell végrehajtanunk. Ezzel egyidőben Mező Gyula rendőr őrnagy, fegyverszakértő már meg is kezdte a puskák át­vizsgálását. Milyen hibája1 lehet egy puskának, hiszen eladáskor, vételkor tüzetesen átvizsgálják, sőt, okmánnyal igazolják, hogy meddig használható a fegyver. — A vadászfegyver, akárcsak más puska, vadászat közben vagy szállításkor megsérülhet, elromolhat — mondta Mező Gyu­la rendőr őrnagy. — A puska átvizsgálása során a csövet, az ütőszeget, a billentyűket ellen­őrizzük, nehogy baleset történ­jék. Gondosak voltak a vadászok, hiszen sehol nem találtak hi­bát a puskák körül, de az al­koholszonda is azt mutatta, senki sem merített „bátorságot” korán reggel a féldecikből. Vadászat közben lestük a vadászokat. Pontosan betartották a vadászat­vezető utasításait, a fegyvereket nemcsak kiürítették, de szétnyi­tották, s csővel mindig felfelé hordták. Senkit sem kapott el a rosszul értelmezett vadászszen­vedély, s ha a fácánkakas em­9 A vadászat után terítéken a fácánkakasok. 9 Gondos ellenőrzés előzi meg a fegyverhasználatot. • Csendes István, akárcsak többi társa, nem ivott szeszesitalt. Ezt ‘ mutatja a szonda. berközelben repült fel. nem dupláztak rá, hanem megvárták, míg biztonságosan lehet lelőni. Az ellenőrzést végzők egyér­telmű megállapítása az volt, hogy a vadászat fegyelmezetten, az előírásoknak megfelelően tör­tént, s megtettek minden szük­séges intézkedést. Vadásztársa­ságaink zöménél hasonló a hely­zet, de akadnak olyan társaságok is, ahol nem megy ilyen rend­ben minden. Szerencsére, az el­lenőrök nem jelentik be előre érkezésüket, s így minden va­dásznak úgy kell elindulnia, hogy a szabályokban rögzítettek szerint szórakozzék hódoljon kedvenc szenvedélyének, mert egyrészt a saját érdeke, más­részt pedig az ellenőrzés is raj­tacsípheti. S akkor jódarabig nem vehet a kezébe puskát... Gémes Gábor Vitázó levelek Néha kapunk haragos, és cik­keinknek ellentmondó vitázó le­veleket is. örülünk ezeknek, még akkor is, ha nem mindenben ér­tünk egyet. A nézetek tisztázását segítik az olvasói vélemények. A múltkoriban két kiskőrösi ku­koricaböngésző panaszai ürügyén azt fejtegettük, mi a hasznosabb, ha beszántják a földbe az elhul­lott termést, vagy ha megenge­dik a böngészést az arra vállal­kozóknak. Húsz asszonytársa nevében ra­gadott tollat Lehoczki Istvánná soltvadkerti lakos, aki azt írja, hogy bizony nincs igazunk. Ná­luk egészen mások a tapasztala­tok. Miközben a téeszbeli asz- szonyok 8 forintos órabér fejé­ben voltak kint felszedni az el­szóródott kukoricát, naponta 30— 40 böngésző is megszállta a föl­deket és zsákszámra vitték el a termést a közös gazdaság terü­letéről. „Ezeknek több jövedel­mük volt a kukoricából, mint ne­künk, akik egész évben itt dol­goztunk.” — írja Lehoczkiné, s kéri az elnézést, hogy alaposan felbőszültek a cikken. Azt írja, hogy szívesen látják a böngésző­ket felesben, de lépjenek be a téeszbe, ne ingyen akarjanak hozzájutni a más által megter­melt értékhez. Viczián János, a soltvadkerti József Attila Tsz növénytermesz­tési ágazat vezetője ugyancsak a „Tisztességes böngészők” című írásunkkal száll vitába. Azt írja, hogy* a cikk nagyon valótlan helyzetet tár az újságolvasó elé. „Abban igazat adok a cikk író­jának, hogy az idei betakarítás az átlagosnál nagyobb veszte­séggel járt és a földön maradt kukorica talajba való leszántása nem ésszerű dolog. Nem is szán­tottuk alá, mert a böngészést megengedtük azokon a táblákon, ahol a betakarítás már befejezést nyert. Ahol a veszteség nagymér­vű volt, ott a szövetkezet tagsága szedte össze az elhagyott kukori­cát. A kívülállók ott végezhettek böngészést, ahol a betakarítást már befejeztük, tehát ott hagytuk a táblát és rajta az esetleges el­hagyott kukoricát is. De a böngé­szők a lábon levő kukoricát sze­retik szedni böngészés címen, az ilyenek ellen, ha kell a rendőr­ség bevonásával is határozottan fellépünk. 1974-ben a kukorica böngészés­ből majdnem baleset lett, ugyan­is a lábon álló kukoricát szedte, és a kombájnoson múlott, hogy az illetőt a kombájn el nem ta- 1 posta. Sajnos, 1976-ban ez az eset újból megismétlődött. A böngé­szőket nem lehetett távol tartani szép szóval a lábon álló kukori­cától, rögtön a kombájn után és előtte akarták felszedni a ter­ményt, ebből fakad a durva szó, és a rendőrséggel való ijesztge­tés. Termelőszövetkezetünk a Sze­gedi Gabonatermesztési Kutató Intézet részére végez tíz hektá­ron fajtakísérleti kukoricater­mesztést hét fajtával. A korai betakarítású hibridek után két hét telt el és utána takarítottuk be a hátramaradt négy, később érő fajtát. Gondolom nem kell hangsúlyoznom, hogy a kísérlet­nél a betakarított termés nagyon fontos adat. Sajnos a pontos ter­mésátlagot megállapítani nem tudtam, mert a hiányzó csöve­ket csak átlagsúly alapján adtam hozzá a terméseredményhez. A hét kísérleti fajta egymás mellett helyezkedik el. A hiányzó csöve­ket a böngészők szedték le. Az állítólagos böngészőket a terület­ről sem szép szóval, sem durván eltávolítani nem tudtuk. Regge­lente a kombájnosok a területen lovaskocsival és személygépko- csivál okozott nyomokat és letört csövű kukoricaszárat találtak. Csak azt nem tudom, hogy hol a munkahelyük a 80—100 ezer fo­rintot érő személygépkocsival já­ró böngészőknek, akik reggeltől estig a területen tartózkodtak. Jogosan háborodott fel a kom- bájnos, aki napi 200—250 forint keresetért dolgozott, és az ide­gen személy pedig 400 forint ér­Tudósítás érkezett Uszty-Ilimszkből Három hónappal ezelőtt egy augusztus eleji meleg nyári na­pon háromszáz magyar fiatal in­dult Uszty-Ilimszkbe, a faipari komplexum építkezésére. Azóta már többször is hallottunk ró­luk, a televízióban láthattuk megérkezésüket, a környéket, az építkezést. A hírekből tudjuk azt is, hogy a fiatalok becsületesen helytállnak munkájukban. A Kun Béla nevét viselő ma­gyar építőbrigádban huszonhárom Rács-Kiskun megyei ifjúmunkás dolgozik. Közülük Nemes Mihály­iéi, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet dolgo­zójától nemrég levelet kaptunk, melyben részletesen beszámol a munkájukról, eddigi eredménye­ikről, életükről: Augusztus 12-én érkeztünk Uszty-Ilimszkbe. Fogadásunkra eljöttek a helyi pártbizottság és a Komszomol bizottság vezetői, a város lakói. Sóval és kenyérrel a kezükben köszöntötték csopor­tunkat. Aztán a Nagornaia ut­cában levő 9 szintes kollégium­ban elfoglaltuk helyünket. Az első napokban a várossal is­merkedtünk, megnéztük az új munkahelyünket, s egy ünnepi nagygyűlésen is részt vettünk. Szakmánként csoportokba osz­tottak öennünket. A Bács-Kis- kun megyei fiatalok, betonozok, falazok, vakolok, asztalosok a szakmájuknak megfelelő brigá­dokba kerültek. Augusztus 16-án megkezdtük a munkát. A me­gyebeli ifjúmunkások is jól be­illeszkedtek az itteni környezet­be és becsületesen helytállnak a rájuk bízott feladatok elvégzé­sében. A szocialista versenymozga­lomban eddig végzett munkánkat a szovjet szakemberek kiválóra értékelték. Ennek eredményeként szeptemberben a kétszáz brigád közül az I-es betonozó brigád nyerte el a vörös vándorzászlót. A munkacsapat egyharmada Bács-Kiskun megyei fiatalokból áll. Vezetője Kiss Imre, az ÉP- SZER Vállalatnál művezető. Tag­jai: Horváth Pál József, a ME­ZŐGÉP kőművese, Messzi Mi­hály, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kő­művese, Iványi István, a Kis­kunhalasi Építőipari Vállalat kőművese, Magony László, a BÁCSÉP ács-állványozója, Tóth Zoltán, a kunszentmiklósi Sza­badság Termelőszövetkezet kő­művese, Juhász Ferenc, a kecs­keméti Kossuth Termelőszövet­kezet asztalosa, Ilornyák István, a szabadszállási Egyesült Lenin Termelőszövetkezet kőművese. Vén Sándor, a BÁCSÉP ács­állványozója, és e levél írója Nemes Mihály. Dicsérő oklevelet kapott még az V. számú falazó brigád is. melynek négy tagja szintén Bács- Kiskun megyei: Neumann József és Gáspár Tibor, a BÁCSÉP kő­művesei, Iván István az ÉPSZER kőművese és Pető Mátyás, a BÁCSÉP ács-állványozója. Az elismeréseket ünnepélyes^ brigádgyűlésen adták át a jó munkát végzett fiataloknak. Az ünnepségen részt vett Kéry And­rás, a KISZ Központi Bizottsá­gának osztályvezetője és Kovács Pál, az Építő-, Fa- és ipari Szakszervezetek képviselője. A társadalmi munkaakcióban is aktívan részt veszünk. A mel­lékelt fénykép az Angara stadi­onban készült, társadalmi munka után. Ígérjük, hogy a továbbiak­ban is becsületesen, lelkiismere­tesen dolgozunk a tajgai faipari komplexum építésén. (Vszty-llimszk, 1976, novem­ber 12.) Hangverseny a Kodály Intézetben Jugoszláviában készülő motorvonatok bemutatója Pénteken a Budapest—Szob út­vonalon mutatták be. azt a há­romrészes motorvonatot, amelyből még az idén négyet, a következő években további negyvenkettőt szállít kereskedelmünk Jugoszlá­viába, összesen több mint 28 mil­lió dollár értékben. A háromré­szes motorvonatokat a Ganz Vil­lamossági Művekben és a Ganz- MÁVAG-ban gyártják. A pénteki bemutatón megjelent Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár, Urbán Lajos közle­kedési- és postaügyi miniszter- helyettes, a MÁV vezérigazgatója és Udvardi Sándor külkereske­delmi miniszterhelyettes. A ju­goszláv partnerek képviseletében többek között ott volt Nikola Fi- lipovics, a Jugoszláv Államvasu­tak elnök-igazgatója, Kemo Hali- lovics Bosznia-Hercegovina köz­lekedési minisztere és Vitomir Gasparovics, Jugoszlávia magyar- országi nagykövete. (MTI) tékű kukoricát is összeszedett, részben a még lábon levő kuko­ricából. Az sem igaz, amit a kis­kőrösi böngészők írtak, hogy ku­koricát nem lehet kapni, ugyan­is a keverő üzem termelőszövet­kezetünkből szállítja a takarmány boltokba a kukoricát.” Ez volt a levél lényege, s azt írta Viczián János, hogy a jö­vőben is a szövetkezet érdeke és a vagyonvédelem biztosítása sze­rint járnak el. Talán mondani sem kell, hogy cikkünkben nem a gépi munkát akadályozó vagy a szövetkezeti tagokat megkárosító „böngészők” védelmében emeltünk szót. Csak azok nevében, akik valóban a földeken hagyott termést akarták a pusztulástól megmenteni. (Egyébként nem soltvadkerti, ha­nem két kiskőrösi, egyszerű, ke­rékpárral járó, valóban böngész­ni és nem lopni akaró asszony panasza késztetett bennünket a cikk megírására.) Az érem másik oldalát is megmutató most idé­zett levelekkel nincs szándékunk vitába szállni, csupán azt kérjük hogy máskor azt olvassák ki so­rainkból, amiről írtunk. Higgyék el nekünk, hogy a népgazdasági érdekeket kívánjuk szolgálni cik­keinkkel. Hogy az érdekek és né­zetek olykor ütöznek, ez termé­szetes. Azért is örültünk végül is a vitázó leveleknek, mert ezek is hozzátartoznak a teljes igaz­ság, a reális helyzet megítélésé­hez. A kecskeméti Kodály Intézet az 1976—77-es tanévben a má­sodik alkalommal szervezte meg a külföldi zenepedagógusok szak­mai továbbképzését. Fontos követelmény, hogy a zenepedagógusok — elsősorban az énektanárok — ne szakadja­nak el az aktív zenéléstől, sőt a lehetőségekhez mérten fejlesszék hangszeres tudásukat. A Kodály Intézet tanulmányi programjá­ban ezért kapott jelentős szere­pet a kamarazene Oktatása. Az idei tanévben a rendszeres hang­képzéssel is foglalkoznak, s en­nek következtében komoly zenei és technikai felkészültséget igény­lő dalok és áriák előadására is vállakozhattak a növendékek. A december 9-i házihangverse- seny (a kislétszámú közönség miatt inkább, ezt az elnevezést alkalmazhatjuk) tudásuk legja­vát mutatták be a világ min­den tájáról Magyarországra ér­kezett hallgatók. A hangulatos koncerten a korai barokk szer­zők kamaraműveitől a XX. szá­zadi magyar és külföldi darabok­Ha esik, ha fúj, vagy éppen seggel sűrű köddel köszönt be a hajnal, a buszvezető (vajon őt ki szállítja a munkahelyé­re?) megkezdi szolgálatát. Há romnegyed ötkor már javában járatja az öreg Ikarus motor­ját hadd fogadja egy kis eny­heség a fázósan érkező utaso­kat. Jönnek is szaporán, a város minden tájáról. Egykettőre megtelik az autóbusz. Lám, az első két ülés még üres, holott a többi valamennyi foglalt, sőt az ülések közötti állóhely is fogyatkozik már. Szinte utolsóként befutnak az eled­dig üres ülések gazdái: egy viharkabátos-svájcisapkás és egy pufajkás szaki. Mindket­ten évtizedek óta „róják" ugyanazt az utat: Nagykőrös és a Kecskeméti Baromfiipari Vállalat között. A fenntartott első üléshez ezek szerint ré­gen megszolgált a joguk. Az utasok túlnyomórészt if­jak. Fiúk, lányok vegyesen; talán az előbbiek vannak né­mi többségben. A hatkor kez­dődő műszakba igyekszenek Kecskemét üzemeibe. Ök kö­tik le figyelmemet. A hideg hajnal varázsolta pír odabenn, a buszban gyor­san leolvad az arcokról, s a sápadtság váltja fel. Az ülők közül sokaknak egyre keske- nyedik a szemük, bágyad a ig szinte minden zenei korszak­ból megszólalt egy vagy több mű. A változatos műsor igazol­ta, hogy a zenetanárok jól isme­rik a stílusok jellegzetességeit, s ennek megfelelően szólaltat­ják meg az alkotásokat. Különö­sen jóleső érzés volt a magyar szerzők kompozícióit hallani. A közös cél, a zene szeretet“, a mind magasabb szintű együt­tes muzsikálás öröme sugárzott az előadókból, s ezt hálálta meg a közönség elismerése. A külön­böző nemzetiségű, kultúrájú és zenei felkészültségű hallgatók várakozáson felül kiegyensúlyo­zott és magás színvonalú sze­replésében kétségtelenül döntő jelentőségű volt a felkészítő ta­nárok lelkiismeretes munkájá­nak. A hangverseny és az ehhez hasonló rendezvények adják a biztosítékait a kulturális kap­csolatok kiterjesztésének, fejlesz­tésének, s nem utolsósorban a magyar zenei nevelés külföldi si­kerének is. Horváth Ágnes tekintetük. Egy nyurga ka­masz jókorát ásít, és követés­re ingerel. Most átragad a többire is. Alighogy elindul a busz, mind több a le-lebukó fej, sőt, jónéhányan már szu­nyókálnak. Ki az ablakot, ki a mellette ülő vállát használ­ja párnának. Itt toldják mega korai kelés miatt abban ha­gyott alvást. —... nem érte meg, vacak volt a film ... féltizenegykor kerültem az ágyba — hallom a mögöttem ülő fiatalembert. — Engem is úgy rázott fel az anyu, pedig csak a Kántort néztem meg ... Vasárnap tu­dom magám kiálydni. Olyan jó, olyankor nem kelt fel az anyu. — Van, hogy kilencig is alszom... — sorolja most a lány. — Hékás, ébresztő! Elhagy­tuk 0 sorompót... — szól atyásan pelyhes bajszú társá­nak a velem szemközti bar­nakabátos legény, aki vállát adta párnának. Amikor befut a távolsági ál­lomásra a busz, mintha csoda történne: a járműből kisereg- lő utasok pillanatok alatt fris­sen szétrebbennek a szélrózsa minden irányába. Lépteik gyors kopogását itt-ott csak a tejet, s a friss kenyeret szállí­tó teherautók zaja nyomja el... —y —n MAI KRÓNIKA Hajnali emberek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom