Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-10 / 292. szám

1976. december 10. PETŐFI NÉPE • 3 Jövőre 42 ezer az iparban és a építőtáborozót várnak mezőgazdaságban Délelőtti verőfény í Minden eddiginél többen, mintegy 31 ezren vették ki ré­szüket ezen a nyáron a KISZ központi táborainak munkáiból. Az ország különböző részéből érkezett jelzések szerint jövőre legalább 42 ezer diákot várnak a mezőgazdaságba, építőipar­ba, konzerviparba, a sürgető feladatok elvégzésének meg­gyorsítására — mondották el a KISZ KB építőtáborok bizott­ságán, ahol a napokban mérték fel a vállalatok és gazdaságok jövő évi igényeit. — Jelenleg a megyei KISZ-bi- zottságokkal és az egyetemek KISZ-szervezeteivel közösen mér­legeljük: hogyan tudunk eleget tenni a megnövekedett kérések­nek. Az önkéntes építőmunka jövő évi tervénök kidolgozásá­nál nagy súlyt helyezünk arra. hogy a népgazdaság különböző ágazataiban olyan vállalatok és gazdaságok feladatainak ellátá­sához nyújtsunk segítséget, ame­lyeknél a legnagyobb szükség van az ifjúság lelkes munkájá­ra. Ezúttal is kiemelt helyet fog­lal el a mezőgazdaság más for­rásból meg nem oldható idény­munkáinak elvégzése. Először futott be hozzánk ter­melőszövetkezettől kérés építő­tábor szervezésére: a Nógrád megyei Karancslapujtő község­ben működő termelőszövetkezet 150 hektárra növeli a málnást, s mint elmondták, a megnöveke­dett szüretelési feladatok ellátá­sához további segítő kezekre van szükség. Kiterjeszti a gyümölcs határait a dánszentmiklósi Mi­csurin Tsz is, s az idénymunkák végzéséhez ugyancsak több hét­re igénylik a fiatalok támogatá­sát. Elhatároztuk, hogy jövőre nyári építőtáborokat szervezünk a KISZ-építkezéseken, illetve védnökségeken. A kazincbarcikán épülő PVC 3-as számú gyár KISZ-védnökség munkáiba sze­retnénk bekapcsolni mintegy 1500 szakmunkástanulót is. Számukra az ott végzett munka egyúttal szakmai gyakorlat lenne. A paksi atomerőmű KISZ-építkezésére elképzeléseink szerint mintegy ezer vállalkozó kedvű fiatalt mozgósítunk a földmunkák vég­zésének meggyorsítására. Szak­munkástanulókat és gimnazistá­kat egyaránt várunk majd Békés városába az ifjúsági üdülő épít­kezésére. Pécsett kollégium és iskola létesül, amelynek munká­lataiba ugyancsak több száz fia­talt szeretnénk bevonni. Várha­tóan jövőre, június 19-től augusz­tus 27-ig öt építőtábori turnust szervezünk, a „hivatalos” tábor­zárás után augusztus 27. szep­tember 5. között segítene be a „0” évfolyamos egyetemisták kö­rében meghirdetett hatodik épí­tőtábori turnus, a sokasodó őszi munkák elvégzésébe. Elmondot­ták még. hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem KISZ- esei vállalták, hogy az építőtábo­rozó fizikai dolgozók középisko­lás gyermekeinek egyetemi elő­készítő tanfolyamot szerveznek. A Marx ' Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem hallgatói a Helvéciái Állami Gazdaság egyik táborában tartanak előadásokat a középiskolák politikai vitaköreit szervezők és .vezetők részére. Tapasztalatok a könnyűipari beruházásban A könnyűipar 25 jelentősebb vállalati beruházásnak egy esz­tendős műszaki-gazdasági mérle- 8ét vonták meg a minisztérium­ban. Az 1974-ben üzembe helye­zett, összesen csaknem 2 milli­árd forint értéket képviselő be­ruházások 18 ruházati, 5 bútor­ipari, egy papírfeldolgozó vállalat és a Fővárosi Patyolat fejleszté­sét, bővítését szolgálták. Az 1975- ös év eredményeit alapul vett félmérés során megállapították hogy a megvalósítás tíz helyen a tervezettnél hossszabb időt vett igénybe. A textil- és a ruházat­ipari beruházásokra volt a legjel­lemzőbb a szakaszos üzembe he­lyezés; sokszor még építették, amikor az új berendezések egy része már munkába állt. Főként az építőanyagok és a gépek árának emelkedése miatt ALKALOM SZÜLI A négy beruházásnál jelentős mér­tékben túllépték a költségelő­irányzatot. Ezt a negatív tények közé sorolták, azt viszont kedve­zőnek tartották, hogy kilenc vál­lalat és két szövetkezet túltel­jesítette a szociális és munkakö­rülmények javítását célzó beru- zásásait. A vállalati beszámolók szerint a beszerzett termelő berendezé­seknek 68 százaléka az élenjáró műszaki színvonalat képviseli, 26 százalékuk a beszerzés* idején még a legkorszerűbb volt, de az időközbeni fejlődés miatt már elmaradt az élvanltól, a fennma­radó hányad pedig már beszerzé­se idején sem tartozott ahhoz. Az új termelőberendezéseket átlagosan elfogadható mértékben hasznosítják. Legtöbbet a textil­iparban „dolgoztatják” az új gé­Tizenegy hónap alatt 80 járművet loptak el Nem ok nélkül Született az a mondás: „Alkalom szüli a tol­vajt”. A bájai városi és járási rendőrkapitányságon december 1-ig össlzesen 80 jármű — 44 ke­rékpár. 36 motorkerékpár és se­gédmotoros kerékpár — lopását jelentették be, ennyi ügyben kel­lett eljárást indítani. Kétségtelen dolog, hogy a rendőrség mindent megtesz a bűncselekmények elkö­vetőinek felderítésére, azok mél­tó helyre való juttatására, ám a dolognak van egy másik olda­la is. Az állampolgárok — köz­tük a kerékpár-, aegédmotorke- rékpár- és mtorkerékpár-tulajdo- nosok — nem sokat törődnek aaját értékeik, jelen esetben jár­műveik megvédésével, holott a közlekedési szabályok erre vo­natkozóan egyértelműen intéz­kednek. (Zárójelben jegyeznénk meg, hogy nemcsak a motoros járműveket, de a kerékpárokat • Kerékpár a fához állítva, szin­te kínálja magát. is le kell zárni, biztosítani kell, hogy illetéktelen ne vihesse el.) Nemcsak Bajára, de az egész megyére jellemző, városban és falun egyaránt, hogy a kétkere­kűeket fához, falhoz támasztják, s ott hagyják, s tulajdonosaik nem gondolnak arra. hogy köny- nyű haszonszerzés érdekében va­laki elemeli, vagy elviszi őket. Mondani sem kell, hogy ezzel —, a lezárátlanul hagyott jármű­vekkel —, mennyi felesleges munkát okoznak a bűnüldöző szerveknek. Bizonyítékul egy, napokban történt edetet szeretnénk elmon­dani. Egy motorkerékpár vezető­je Ny. R., szinte felkínálta jár­művét a tolvajnak. A járművet a mozi előtt hagyta Baján, sbár volt kormányzára. azt nem zárta le, belült a moziba. Daácsó Já­nos, Baja, Dózsa György út 102. szám alatti lakos, miután alapo­sán leittasodott. céltlanul lődör- gött a városban, s észrevette a lezáratlan járművet. Eltolta, s egy mellékutcában próbálta beindíta­ni. Egy fiatalemberrel találko­zott ekkor, aki felajánlotta, hogy ő ráül a gépre, s Dancsó tolja, majd így beindul. Ekkor érkezett oda á rendőrjárőr, aki igazolta­tásra szólította fel a fiatalembe­reket, s miután a motor tulajdon­jogát nem sikerült tisztázni, elő­állították őket. Nem sokkal ké­sőbb Ny. R. feljelentést tett, hogy ellopták járművét... Ez szerencsés eset volt, mert a rendőr jár őr tetten érte a tol­vajt. ám nem minden esetben van így, sőt, legtöbbször órák, vagy napok múlva tesznek beje­lentést az eltűnt kerékpárról, s a tetteseket, természetesen, így pékét, ahol háromműszakos a munkarend. A jellemzően két- műszakos bútoriparban egyes gépegységeket nem tudták ki­használni. A gazdaságosabb üze­meltetést sok helyütt hátráltatta a megnehezült munkaerőhelyzet is. Sok vállalatnál ezen üzem- szervezési kezdeményezésekkel kívántak segíteni, követve az élenjárók, így például a zalaeger­szegi Ruhagyár, a Férfi Fehérne­műgyár és a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár példáit. Az értékelés összegezéseként megállapították, hogy a további beruházások kezdési időpontját, ütemét az eddigieknél körültekin­tőbben kell előírni, s különösen a nagyobb építkezésekkel együtt­járó fejlesztések esetében meg­alapozottabban kell elvégezni a költségszámításokat. (MTI) • A megyei tanács közműve­lődési bizottsága — elsősorban mint tanácsadó, tájékoztató és javaslattevő társadalmi testület — az utóbbi esztendőkben több fontos és közérdekű kérdést vita­tott meg. A kialakított vélemé­nyek és állásfoglalások eljutta­tása az illetékes párt és állami szervekhez hozzájárul a művelő­désügy egészének gazdagításához, a sokrétű feladatok végzéséhez Ide sorolható a bizottságnak az az igyekezete, hogy a közművelődési munkát illetően fokozottabban rá­irányítsa a figyelmet a gazdasá­gi vezetők felelősségére. A megyei közművelődési bi­zottság a legutóbbi ülésen napi- renre tűzte a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalatnál folyó kulturális munkát. Ilyen jellegű téma nem először került a bi­zottság elé. Néhány hónappal eze­lőtt például a két legnagyobb ba­jai gyár dolgozóinak közművelő­dési tevékenységét vitatták meg. Az akkori tapasztalatok és vélemények is hozzájárultak ah­hoz, hogy e törekvés ne szakad­jon meg a kezdeténél. A kalocsai megbeszélés szintén bizonyítja, hogy a folytatástól az eddigiek­nél is többet várhatunk. O Nemcsak azért tartjuk hasz­nosnak, jónak a munkahelyi mű­velődés rendszeres időközökben való napirendre tűzését, mert ezek segítségével méginkább fel­lendülhet a munkásművelődés, hanem azért is, mert az ilyen al­kalmak a vezetőknek mindig biz­tatást adnak arra, hogy napi szak­mai és egyéb munkájuk mellett nagyobb súlyt helyezzenek a kul­turális munkára. Különösen a művelődési lehetőségek megte­remtésében és azok jobb kihasz­nálásában várnak tőlük sokat — és teljes joggal. A nemrégiben napvilágot látott új közművelő­dési törvény is erre sürgeti őket. A kalocsai tanácskozás az egye­lőre bizony sovány, kevéske ered­mények mellett felszínre hozta a megoldásra váró problémákat, gondokat. Egyértelműen a továb­bi feladatok jobb elvégzésére sürgetett mindenkit, aki érdekelt ebben a fontos és szerteágazó munkában. • A sok gond közül, mely eb­ben a gyárban jelentkezik, itt csak egyet említhetünk meg: azt, hogy á dolgozóknak egyharmada ‘ bejáró. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a gyár öt helységben fejti ki termelő tevékenységét, akkor nagyjából képet kapunk a meg­lehetősen nehéz körülményekről. Ez a meglehetősen nehéz helyzet egyben a munkahelyi vezetés fe­lelősségét húzza alá. Eddig tehát különösebben pozi­tív eredményekről nem számol­hattak be a kalocsai „Papriká­ban”. De az a törekvésük, hogy ezt elérjék, eléggé szembetűnő. Több más mellett megemlíthetjük jó példának: a gyár igazgatója határozottan és félreérthetetlenül ígéretet tett arra, hogy az üzem­ben egy függetlenített közműve­lődési szakembert alkalmaznak a megnövekedett feladatok vég­zésére. Ennek a fontosságát nyo­matékosan alá kell húzni. S itt említjük meg a gyár vezetőségé­nek azt a törekvését is, hogy gyarapítsák a munkahelyen a diplomások számát. E folyamat gyorsítására — mondta az igaz­gató — sem az időt, sem az anya­giakat nem sajnálják. • A megyei közművelődési bi­zottság kalocsai ülésén tehát a fentieket figyelembe véve sok olyasmi elhangzott, amely ösz­tönzést ad a kezdet folytatására és — remélhetőleg — egyben biz­tatást is a további sok-sok tenni­valóra. Varga Mihály nehezebb kézrekteríteni. A dolog — már ami a kerékpárlopások megelőzését illeti — Világos. A járműveket le kell zárni, óvni kell aa illetéktelenektől. Ezzel nemcsak a rendőrség munkáját könnyítjük meg. de nem tesz- szük ki magunkat ilyen veszély­nek. Mert jó megjegyezni: alka­lom szüli a tolvajt, s ezt az al­kalmat legtöbbször maga a tulaj­donos szolgáltátja. Gémes Gábor (Strasszer András felvétele.) I . Magyar filmsiker Teheránban Kettős magyar filmsiker szü­letett a nemzetközi filmélet egyik legrangosabb seregszemléjén, a napokban véget ért V. nemzet­közi teheráni filmfesztiválon: Mo- nori Lili színművészt, a nemrég bemutatott Kilenc hónap című új magyar film főszereplőjét — a filmben nyújtott kiemelkedő művészi teljesítményéért — a fesztivál legjobb női alakításának díjával jutalmazták. Ugyanakkor — „Korunk nőproblémáinak ér­zékletes, művészi ábrázolásáért” — elismerő oklevéllel tüntették ki a fesztiválon Mészáros Mártát, a film rendezőjét is. Legújabb nemzetközi filmsike­rünkről Kovács András Kossuth- díjas filmrendező, a teheráni fesztivál nemzetközi zsűrijének tagja nyilatkozott az MTI mun­katársának: — Teheránban Mészáros Már­ta Kilenc hónapja volt az egyet­len versenyfilm — mondotta —, amely a főszereplő és a rende&ő személyében kétszeres kitüntetést kapott. Mindez a magyar film­művészet rangját is jelzi a nem­zetközi mezőnyben, amelyet a többi között a legújabb szovjet, amerikai, japán, francia, olasz és spanyol filmalkotások képvi­seltek. 1 — A Kilenc hónap teheráni el­ismeréséhez nagymértékben hoz­zájárult Monori Lili nagyszerű alakítása. A film — véleményem szerint — ezért tudta felvenni a versenyt a nagynevű sztárok egész sorát felvonultató és a lát­ványos hatásokkal operáló többi produkcióvaL Ugyanakkor, szá­momra Teheránban feltűnő volt az is, hogy a fesztiválvetítések nézőközönsége általában nagyobb érdeklődéssel fogadta filmjeinket, mint ahogy azt itthon megszok­tuk. Nem ártana, ha a hazai film­kritika is jobban számon tartaná filmművészetünknek e sajátos ér­tékeit — mondotta befejezésül Kovács András Kossuth-díjas filmrendező. (MTI) A KRÍMSZKAJA PRAVDA ÍRJA Baráti kiállítás Mint hírül adtuk, Bács-Kiskun viszonozta a testvéri krími terü­let tavalyi, Kecskeméten meg­rendezett bemutatkozását, össze­sen tizenhét alkotó müveiből nyílt meg a tárlat Szimferopol- ban, november második felében. A fogadtatást tükrözi testvérme­gyénk napilapja, a Krimszkaja Pravda, amelyben három hasá­bos cikk jelent meg Baráti ki­állítás címmel. Minden évben tovább erősöd­nek a baráti kapcsolatok Bács- Kiskun és Krím területe, Kecs­kemét és Szimferopol között — kezdi a cikkíró. — A tárlat a magyar képzőművészet sokféle alkotói stílusával és a legkülön­bözőbb műfajokkal örvendeztet meg. Grafikák, festmények és szókról^ vonulnak fel nagy tema­tikai változatossággal, s érzékel­tetik Magyarország jelenének jellemző vonásait. Természetesen az ötvenhárom kiállított mű nem formálhat igényt arra, hogy át­fogja Bács-Kiskun és Kecskemét mai életének valamennyi oldalát, de remélhetőleg a jövőben to­vább folytatódik az ismerkedés magyar barátaink képzőművé­szetével. A rendezvényre érke­zett értelmiségi delegáció láto­gatása és a kiállítás a testvéri kapcsolatok további elmélyítését szolgálja — olvasható egyebek között a cikkben. A tárlat a szimferopoli képzőművészeti mú­zeumban látható. A Bács-Kiskun megyei gyermekrajzokból ugyan­akkor az úttörőpalota rendezett kiállítást. A Krimszkaja Pravda beszá­molóját Bodri Ferenc Hegesztő című' grafikája és Probszner Já­nos egyik kerámiája illusztrálja. H. F. Egy csoport kerékpár, melyek közül egy sincs lezárva. A hajdani nehéz szülés nyo­mán, melyet hathetes vesegyul­ladás tetézett, rég megszáradt már a tinta az anyakönyvi ro­vatban. 1940—41 zord tele járta akkoriban, amikor a harminc­egy éves asszony vajúdott. Fiút szült, akinek a Kálmán nevet adta. Első szülése volt ez akkor Zi- lahy Kálmánnénak, és nem jó­szántából, de a háborús évek miatt is, többre nem vállalkoz­hatott. Később pedig — amint mesélte — már „kiment” a kor­ból. Ezért csodálkoztam rajta, ho­gyan lehet valaikinek mégis, a fián kívül, hét gyereke — fiú, lány váltogatva —, ha egyébként csak egyszer szült? Voltaképpen e talányos rejtély megfejtésére kopogtattam be rö­viddel ezelőtt a kis, barna spa- lettás ablakon, Kecskeméten, a Sárkány utca 16. szám alatt. Barna ruhás, nem túl magas, fekete fejkendős néni jött kaput nyitni. A komor kendőszín hig­gadt, tiszta, fehér arcot kerete­zett, jóságos, szerény mosollyal, ízig-vérig nagymamatípus. Hat­vanöt éves immár özv. Zilahy Kálmánná, vagy ahogyan a kör­nyéken becézik: Mamuska. Mamuska. Ebből a ráillő név­ből, mint faágból a hajtások, sokminden kisarjad: alkalmi gyermekgondozó, hétközi anya­helyettes, a két kis unoka istá­polója — óvója, védője kis tipe­gőnek, vagy szilaj virgoncnak. A sorszám, amellyel az „ .. .egy ki­csit az enyémek is!” melengető érzést csiholó, hosszabb-rövidebb ideig gondozásra elvállalt cse­metéket tartja számon, már a tizedikhez közelít. • 1956: Szanka Sanyika volt az, akit elsőként istápolt. Mamája albérletben élt, valahol a közel­ben, s egyedül nevelte a kisfiát. Kellett, aki naközben vigyázzon, felügyeljen a lurkóra, míg a ma­ma dolgozott. Mamuska három éven ál gondoskodott, szerény térítés ellenében, a kis Sanyiké­ról. Egyszer aztán felkerekedett a család, és más vidékre költö­zött. — Erős, dundi kisfiú volt. Szí­vesen dajkáltam, pólyáltam. Ha tudnám, hogy hol, merre él... de jó is lenne! Csendesen tűnődik. — Ezután hozzám került egy másik kisfiú. A szülei elváltak. Anyja örömest kapott az alkal­mon, hogy nálam hagyhatja gon­dozásra a kis háromévest. Négy hónapig jól megvoltunk. Dehogy nem jött a mama ez idő alatt egyszer se érte, kezdtem nyug­talankodni: hol van? mi van ve­le? Végre aztán sikerült ráta­lálnom, miután a munkahelyén megmondták, hol lakik. Hát csak csodálkozott: „Már így elrepült volna az idő?” Mamuska kibontja fekete ken­dőjét. Leteszi maga mellé, s vele mintha ettől a borús emléktől is megszabadulna... Derűsebb évek következtek. A CO-as évek elején egy testvér­pár, Tantó Karcsika és Anikó hozott vidámságot az egygyerme­kes házasok otthonába. (Ki hitte volna akkor, hogy a kislány jövő ősztől már óvónőnek fog tanul­ni?) Jól érezték magukat agyer- megszerető emberpárnál, mert hiszen akkor még élt Zilahy né­ni férje is: Papuska. Papuska, azaz Kálmán bácsi tekintete még a betegágyból is rá-rátévedt mo­solygón a körötte játszó gyer­mekekre — csakúgy a későbbi Csapó Ágikára és a szomszédék Ildikójára is. 1968: gyászév. Édesanyja után a férjét is elveszti Zilahy néni. Ügy tűnik, most már végképp magára marad ... Ám nem ez történt. A magány oldása nem váratott sokáig. Egy barna fiatalasszony, Varga Ist- vánné, a közeli Árak utcában ekkor már szíve alatt hordott egy leendő életet. És kis idő múlva folytatódhatott Mamuska hivatása, a gyermekgondozás, hogy míg a szülők dolgoznak. Zolikának gondját viselje. (Jól jött a pénz is, amire a kis­gyermek gondozása fejében szá­míthatott. Háztartását ez időtől fogva egymaga látta el. S a né­hány száz forint özvegyi nyug­díjból, bizony, tellett is, nem is...) Hogy óvta, vigyázta a gumi­labda rugékonyságű, fekete hajú kisfiút, míg az az idén nyáron így állhatott oda Zilahy néni elé: „Mamuska, itt a bizim! Azt ír­ták bele, hogy az elsőben jól megfeleltem!” A forró ételt az asztalon min­dig belülre tette. Az utcán erő­sen fogta Zolika kezét, hogy ki ne tépje az övéből. Reggel, piac­ra indulóban, egy lángos; dél­után egy fagyi, és odahaza, míg csak Zolikáért nem jöttek, mese, beszélgetés, vagy éppen autó­verseny a padlón véges-végig, mialatt Mamuska a levestésztá­jával bíbelődött. — „Rossz gyerek”. De sok ap­róságra ráfogják a szülei! Csak azért, mert eleven, mert mozgé­kony, mert kíváncsi, mert akar valamit. Valami önálló dolgot cselekedni. Egyesek ilyenkor le­torkolják a gyereket: „Hagyd már! Nem értesz te ehhez! Mit lábatlankodsz itt?” Ezt nagyon rosszul teszik. A gyerek csak hadd tanuljon tőlünk. Velünk együtt gyűjtsön tapasztalatokat. Az én Zolikám már tehát is tud készíteni magának. Nem titok: a papája szeret otthon főzni. — Szeretet? Figyelmesség? Zilahy néni keze már a falon. Ujjaival gyengéden végigsimítja a kis alakú hengermintákat. Lát­szik: friss a festés. — Az évek során felnőtt egy szobafestő „fiam”. Tantó Karcsi, akit egykor pesztonkáltam, a Házgyárban szobafestő és mázoló. Tizennyolc éves. ö festette... • Nőnap? Anyák napja? Név­nap? Vagy akár csak egy hétvé­gi délután? Fia, menye és két kis unokája — Anikó és Kálmánka — a szűkebb család — láncát gyakran megtoldják ilyenkor a másik „család” felnövő tagjai is. Akik Mamuska szűkebb család­ját — és gondolom jónéhány, hozzá hasonló kortársáét is a maguk közeli és távolabbi csa­ládtagjai — ilyképpen tehetik teljessé. Mint egy áramkör ki nem alvó lámpásai.-I -1 1 liMlriMÉHH v.v.v.v«v.v«%%v.v«v.v.v.v*v.y.%%v.v.v.v.v«v.v.v*v.v.. vI'Iv!vI'»V.V«V«V«V«VíV»V*V«VíV«V»V»V*VíV.,»V.V.V.V«V« ••••••• • • ••• • • • - ­KÁLMÁNKÁTÓL ZOLIKÁIG Egy „ rejtélyesen” megnőtt család

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom