Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-09 / 291. szám
4 • PETŐFI NÉPE 1976. december 9. • Nemrégiben átadott, 210 lakást tartalmazó sorház a kecskeméti Széchenyivárosban. Látogatóban egy immár boldog családnál — Emlékszik-e Garacziék nevére? — kérdezte telefonon a minap dr. Nagy József, a városi tanács igazgatási osztályának lakásügyi csoportvezetője. — Hogyne! A több mint 15 éve lakásgondja megoldására váró háromgyermekes munkáscsalád. Csak nem?... — De igen! Beköltöztek az Akadémia utca 25—27. számú új házba. Jó lenne meglátogatni őket. Maga megírhatná a jó hírt, nekem meg... Nos, az én mindennapi munkám úgyis olyan ritkán kínál sikerélményt. A jogos igény rengeteg, lehetőség a megoldásra viszont oly kevés ... Néhány nappal később, egy délelőttön együtt. csengettünk be az Akadémia utcai bérhez ötödik emeleti kétszoba-összkomfortos lakásába, Garaczi Istvánék új otthonába. Minthogy látogatásunkat nem jeleztük előre, nem is volt szerencsénk, a családból senki nem tartózkodott otthon. Dr. Nagy József azonban nem adta fel a reményt: becsengetett egy emelettel lejjebb, az ugyancsak háromgyermekes Kalán Pálékhoz, akik minőségi' cserével jutottak révbe: pici szoba-konyhából a kétszobás lakásba. Sarkában két pöttöm gyerekkel, fiatalasszony nyit ajtót és közvetlen barátsággal fogadja a váratlan látogatást. — Eljöttünk megtudni, hogyan érzik magukat az új otthonban — mondja Nagy József, majd huncut kacsintással hozzáfűzi: — No. és hogy megkérdezzem, haragszik-e még rám? — Dehogyis haragszom, kedves Nagy elvtárs. Nem is haragudtam én soha! De tetszik tudni, hogy van az, ha valaki bajban van, mindig idegesebb... Bizony elég sokat kellett várnunk, gyakran jártam a tanácsnál. Látja, a gyerekek is megismerik. Muszáj volt őket magammal vinni, mert a most másfél éves legkisebbel vagyok gondozásin. A legna- gyobbik 13 éves, iskolás ... A lényeg, hogy nagyon örülünk ennek a szép lakásnak. Csak a nagyszoba fűtésével van valami baj, emiatt nagy a villany- számlánk. Pedig nagyon kell vigyáznom: férjem a költségvetési üzemben gépkocsivezető, mindenestül 3900 forintot kell havonta beosztanom ... — Vajon ismerik-e a felső szomszédot? — kérdezem Kalán Pálnét. — Garacziékaí > Hogyne, voltam már náluk, s ók is jártak nálunk. Ott is rosszul fűt a nagyszoba radiátora. És nekik is nagyon be kell osztaniuk a pénzt. De azt tudom hogy ők is nasyon boldogok. Ok még rosszabb helyzetben voltak, villany nélküli tanyában, egyetlen földes szobában. Jó égészséget és sok boldogságot kívánunk az új otthonukban Kalán Páléknak, s általuk felső szomszédiunknak, a Caraczi-családnak. * Látogatásunk után, élve az alkalommal, rövid interjút kértem dr. Nagy József csoportvezetőtől. — Éppen egy éve. hogy Tiszta lap a népes családok lakásgondjának megoldásához címmel hírül adtuk lapunkban, hogy a múlt év szeptemberében nyilvántartott 193 kecskeméti sokgyermekes csa'ád 1978 végéig bizton számíthat lakásgondja megoldására. Mi valósult meg eddig az ez évre szóló programból, amely — számításba véve a várható lehetőséget — 66 népes családnak vállalati támogatással OTP-s, 35 családnak pedig tanácsi bérlakás juttatását célozta meg. — December 1-ig 51 három- és ennél többgyer• — Higgye el, én lennék a legboldogabb, ha a tanácsnál ott halmozódnának a lakáskulcsok, nekünk pedig csak a kiutalókat kellene kiállítanunk... — magyarázza dr. Nagy József. A boldog új otthontulajdonos Kalán Pálné pedig nagy megértéssel hallgatja. (Tóth Sándor felvételei.) mekes család költözött új otthonba vállalati támogatással. OTP-s lakás kiutalásával. Az év végéig ugyanilyen módon még három-négy család lakásügye rendeződik. A fennmaradó mintegy tíz család nem tudja vállalni az új lakás pénzügyi terheit, illetve jövőre kérik a megoldást. Mellesleg: az idén a városi tanács eddig húsz folyamodónak elengedte az előtörlesztést. Tanácsi bérlakás kiutalásával öt, minőségi csere révén hat rászoruló család lakásgondja nyert megoldást. Szövetkezeti lakáshoz két, minőségi csere utján pedig egy népes család jutott. Az -év bégéig várhatóan még további nyolc sokgyermekes család lakáskérelmének rendezésére nyílik lehetőség. — Ezek szerint az előirányzott 35 helyett csak 23 népes család jut az idén tanácsi bér-, illetve szövetkezeti lakáshoz? — Sajnos Több lehetőség híján ... — Hány igényjogosultat tart nyilván napjainkban a városi tanács? — Megközelíti a hétezret a folyamodványok száma. — Összesen mennyi lakást utall ki az idén a lakásügyi hatóság? — Az összes kiutalások száma 317, ezekből #198 munkáscsaládoknak jutott. — Vajon hány lakás van a legutóbb átadott Akadémia utcai szép sorházban? — Kettőszáztíz. Közülük 30-ba megtörtént a beköltözés. Száznyolcvan még üres, ezek nagy része, mintegy 150 szanálási célokat szolgál. 30-at pedig az ingatlankezelő vállalat kap meg lakásfelújítások miatt átmenetileg ki költözők számára. Perny Irén Tallózás üzemi lapokban A Lampart Zománcipari Művek november 23-i kiadású üzemi lapja első oldalán felhívást közöl a Vas-, Fém- és Villamos- energia-Ipari Dolgozók Szakszervezetének tagjaihoz. Jövőre lesz 100 esztendeje, hogy megalakult a Budapesti Vas- és Ércmunkások Szakegylete, a vasasok mai szakszervezetének harcos elődje. Az országos vasas centenáriumi bizottság arra szólítja fel a vas-, fém- és villamosenergia-ipari dolgozókat, hogy az évforduló méltó megünnepléséhez tartalmas munkaverseny-vállalásokkal járuljanak hozzá. Mi történt négy esztendő alatt Kecskeméten a nők érdekében ? — ezzel a kérdéssel indul A hétköznapok gyakorlata című írás, amely a megyeszékhelyen levő ZIM-gyár nődolgozóinak helyzetét vizsgálja. A cikk szerzője Záray Géza gyárigazgató beszámolóját követi, ami a gyári pártszervezet és a szakszervezeti bizottság kérésére készült. A Zománcipari Művek üzemi lapjának legfrisebb szánjában Az ifjúsági parlamentek tanulságai, és a Hol tart a beiskolázásban című írásokban is olvashatni a kecskeméti gyárról. Egy terjedelmes riport pedig, amely a Három műszak a gépi öntődében címet kapta, szintén a kecskeméti fürdőkádgyárból vette témáját. Felcíme: Kedvező tapasztalatok. A Kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet híradójának legújabb, 9. száma tudósítja a tagságot a kongresszusi küldöttek megválasztásáról, agitatív cikket közöl A Magyar Vöröskereszt az ifjúságért címmel, beszámol a pártoktatási évre történő felkészülésről. Az olvasó érdeklődését felkelthetik az Egymillió máj liba 1980-ig, Elismerést érdemelnek a virágkertészet dolgozói, Az állategészségügy helyzete termelőszövetkezetünkben, a Megkezdődött a könyvkölesön- zés, valamint a Néhány gondolat lótenyésztésünkről, a hajtó világbajnokságról című írások is. Házunktáji Benő humoils, verses levele ezúttal a parlagon maradt területekre irányítja a figyelmet. A“Férfi‘ Fetrérneműgyár- Fékon Hírlapjának november 22-i kiadásában szép számmal találhatók a vállalat Bács-Kiskun megyei gyárairól szóló olvasnivalók. Egy portréösszeállítás a bajai gyár dolgozói közül mutatja be azokat, akik a Könnyűipar Kiváló Dolgozója címet birtokolják. Egy rövidebb információ azokról az erőfeszítésekről ad számot, melyeket a bajai Fékon- gyárban az éves terv teljesítéséért tesz a kollektíva. Megszoktuk a csomagost de még bajlódunk a tikettel — ez a címe annak a kis riportnak, amelynek a színhelye a kalocsai gyár B elnevezésű üzeme. A kalocsai üzemegységben augusztus elején vezették be az egységcsomagos megmunkálást. A szerző a dolgozók azóta szerzett tapasztalatainak összefoglalására vállalkozott. A. T. S. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Áramütés 1/ ezdő új- ságíró koromban azzal eresztett utamra a rovatvezetőm: „A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte.” Mi tagadás, mesterségünk ezen megbízható, klasszikus veretű vezérvonalába sokan kapaszkodtak már előttem is. szép sikerrel. Semmi más nem kell hozzá, csak jó szem, éles hallás és ez ügyes zsurnaliszta, az utcáról felcsipett egyetlen morzsából megsütheti a maga formás vezércikkét, csipog glosszáját, olvasmányosan közérdekű kis színesét. Így volt ez régen. És mi a helyzet ma? Az ember megy az utcán. a téma már messziről ordít feléje és mit te3z? Naígy ívben kikerüli. Nem lehajolni rest, az lenne a legegyszerűbb, de amibe belebotlik, azt még meg kell talpalni egy sereg nyilatkozattal, s ezek beszerzése korántsem olyan egyszerű, mint azt a kedves olvasó hinné. A témák szálai ugyanis sokfelé vezetnek. Aki pedig tájékozatlan a hivatalok útvesztőiben, annak a fél élete rámegy, amíg kibogarássza. hogy kiktől szerezheti be a szükséges információkat? A tájékozódás első menete roppant logikusnak tűnik. Az ember felemeli a telefont és tárcsáz. A szaggatottan sípoló hang foglalt vonalat jelez. Ismét tárcsáz, a helyzet változatlan. Így megy ez jó ideig, míg végre szabad vonalhoz jut. Kimegy a csengetés és bejön az Állattenyésztő EgyesüMeddig hever a téma az utcán? let, vagy Mancu néni kérdi Floridából, hogy „nálatok, gyerekek mi újság van?” Aki ezek után sem mond le a telefonálásról, egyszer elnyeri méltó jutalmát, megkapta a hívott számot, ahol közük vele, hol kedvesen, hol gorombán, hogy az illetékes házon kívül van, külföldön tárgyal, tanulmányi szabadságát tölti, kórházban ápolják, vagy egyszerűen csak az élőbb még itt volt, közben nyomtalanul eltűnt. A téma pedig szemrehányóan hever az utcán és egyre türelmetlenebbül várja, hogy felemeljék és illetékes kezek, illő megvilágításba helyezzék. Az újságíró tárcsáz, talpal, kilincsel, érdeklődik, és hűlt helyét találja annak. akit keres, illetve mindig máshoz küldik, mert ha buzgó Sherlock Holmes-ként sikerül is kinyomoznia a téma felelősének személyét, az nem hajlandó nyilatkozni főnöke tudta nélkül. A főnökökkel pedig — tisztelet a kivételnek — nehezebb kapcsolatot teremteni, mint a római pápával. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha egy bolti eladóval vevőként elbeszélgetek, készséggel tájékoztat mindenről, ami érdekel. Amennyiben „leleplezem” magamat, nem hajlandó felelősséget vállalnia szavaiért és az üzletvezetőjéhez utasít, az elküld a központba, ott pedig annyian vannak, hogy csak üggyel-bajjal keríthető elő. az „illetékes’. Nagy általánoságoknál többet ő sem mondhat, elvégre egy cipőről is az tud szavahihető véleményt mondani, aki viseli, de úgy látszik, ez a dolgok rendje, és az újságíró, vagy inkognitóban szerzi be az értesüléseit —, amibe később beleköthetnek — vagy olyan témákat választ inkább, amelyeket tálcán kínálnak eléje. Közben, természetesen elgondolkodhat azon. hogy miért foglalkoztatnak különböző hivatalokban —, beleértve a minisztériumokat is—, annyi munkatársat, amikor érdemleges felvilágosítással úgy sem tudnak, vagy nem mernek szolgálni, azonkívül olyan sűrűn tartózkodnak házon kívül, hogy külön nyomozó irodát kellene felállítani hollétük kiszima- tolására. Az ia fölöttébb furcsa, hogy a megyei üzemek vezetőinek egyik része, miért zárkózik el a megyei lap munkatársainak tájékoztatása elől, még akkor is, ha azok éppen 3z ott dolgozók eredményeit szeretnék megismertetni a nyilvánossággal? Azt már szinte felesleges is megemlíteni, hogy az újságíró ügybuzgalmáért nem jár köszönet hivatalos helyekről. Szerkesztőségünkben talán senki sem tudna mutatni egyetlen olyan levelet, amelyben valamelyik gyár vagy tanácsi szerv vezetősége köszönetét mondott volna, a munkájukat népszerűsítő írásért. Az olvasók, a szocialista brigádok tagjai, vagy a pártbizottságok vezetői nem sajnálják a papírt és a fáradtságot. Gratulálnak a jótollú szerzőnek, újabb írásokra buzdítják, ötleteket adnak, a nemtetszésüket is őszintén kifejtik. aminek csak örülni lehet. Ezek a levelek kötik össze az újságírót . azokkal az olvasókkal, akikhez nem juthat el személyesen, ezekből tudja meg, hogy nem dolgozott hiába, jól. esetleg rosszul fogta meg a témáját. Kár, hqgy az ilyesfajta közreműködés éppen azok részéről marad el, akik sok esetben éppen a sajtónak köszönhetik jó hírnevüket, Lehet, hogy úgy vélekednek, ha már meggátolni nem tudták a cikk szerzőjét, még köszönetét is mondjanak érte? Nem az a célom, hogy bárkit is megbántsak, sőt éppen az volna aí kívánatos, ha sikerülne végre olyan egészséges, jó légkört teremteni, amely leazedné a lakatot a beosztottak szájáról és hozzáférhetővé tenné a ki tudja miért szigorúan titkosnak minősített információkat! Elvégre az utcán heverő témák akkor sem maradnak titokban, ha a sajtó nem ad hírt róluk. Már pedig, ha nagyon szúrják a szemet, akkor mégis csak jobb volna ezeket a „kényes” témákat is együttes erővel, és minél gyorsabban eltüntetni. Vadas Zsuzsa Balogh Ödönné, a kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezet területén levő tanyájában lakott lányával és vejével. A hetvennégy éves asszony a nyár folyamán. pontosabban július 3-án déli egy órakor kiment a tanya melletti kertbe, ahol a bokros bab tövében tojásokat keresett, mert tyúkjai az utóbbi időben oda tojtak. Amint félre hajtotta az egyik bokrot, észre vette, hogy egy hosszabb drót húzódik a pa- szuly tövében. Gondolta, arrébb dobja. Amikor azonban hozzáért, áramütés érte, földre zuhant, segítségért kiabált. Lánya, Dobos Jánosné, sietett anyja segítségére, odaugrott hozzá, hogy felemelje, de amikor megfogta, őt is áramütés érte. A sikoltozásra oda szaladt Tar István, a tanyaszomszéd, aki észre vette a drótot és azt kerékpárgumi belsővel megfogva kihúzta az idős asszony alól. Az eszméletlen Balogh Ödönnét kórházba vitték, de nem sokkal utána meghalt. Lánya, Dobosné — aki sokkal kevesebb ideig volt az áram hatása alatt felállt és megrémülve szaladt a. tsz majorja felé, ott találkozott ai közös gazdaság villanyszerelőivel és elmondta nekik, mi történt... Mi is történt valójában? Hogyan került a kertbe az áram alatt levő vezeték, kik a felelősek az idős asszony haláláért? Ezekre a kérdésekre keresett választ az ügyben megindult nyomozás, majd a Kiskunhalasi Járásbíróság is. Meglepő dolgok derültek ki, a hanyagság, a szakértelem hiánya és a gondatlanság összefüggéseiben. A kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezet központi majorjában 1952-ben szerelték fel a villamoshálózatot és a környékbeli tanyák — így Balogh Ödön és Tar István tanyája is — innen kapják az áramot. Ez a kisfeszültségű villamoshálózat a termelőszövetkezet tulajdonában és kezelésében van, karbantartásáért a közös gazdaság felelős. Ennek ellenére a tsz-ben nincs megfelelő személy megbízva ezzel a feladattal. A villanyszerelők a gépműhely felügyelete alá tartoznak, de ennek a műhelynek a vezetője-•■•mezőgazdasági technikumi érettségivel" rendelkezik, .,s. így. g,. villamossághoz, nem ért, megfelelő ellenőrzést kifejteni nem tud. A villamosvezeték karbantartására évekig — sót évtizedekig — nem került sor. Két évvel ezelőtt. 1974-ben a Kiskunhalasi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének energetikai csoportja — a tsz megbízása alapján — elvégezte a központi major villamos berendezéseinek vizsgálatát, s a légvezeték felülvizsgálatát is. Megállapították, hogy alz egész hálózat korszerűsítésre, szabványosításra, felújításra szorul. Az energetikai csoport azt is megállapította, hogy a légvezeték az ÁBEO előírásainak nem felel meg: szakaszbiztosítás és szakaszolás lehetősége nélkül. A karbantartás hiánya miatt a vezeték a fák ágaitól néhány centiméterre haladt és sok helyen a fák agai állandóan súrolták a csupasz vezetékeket. A termelőszövetkezet 1974-ig villanyszerelőt egyáltalán nem foglalkoztatott, ezeket a munkákat — ha akadt ilyen — szívességből Dudás István, a Kiskunhalasi Faipari Vá'- lalat karbantartója végezte, aki a tsz területén levő tanyában lakik. Tekintettel azonban a tszben működő nagyüzemi csibenevelés fejlődésére, szükségessé vált egy villanyszerelő állandó alkalmazása. Ekkor, 1974-ben vették fel Rasztik Rudolfot, akinek autóvillamossági szerelő képzettségé van.. . Később, 1975- ben az addig gépkocsivezetőként dolgozó Simon Lajost, aki valóban villanyszerelő, majd rövid idő múlva Csillag Sándorral a villanyszerelők száma háromra emelkedett. A villanyszerelőknek a munkára vonatkozó utasításokat Ró- , zsa András — a gépműhely vezetője — adta ki, de valójában Rasztik Rudolfot tekintették főnöküknek a szerelők. Az eset napján, pontosabban ezt megelőzően, tehát július 3-án a szerelők a volt Kinizsi Pál Tsz területén dolgoztak: villanyoszlopokat szedtek ki, bontották a hálózatot. Rasztik azért nem ment fel az oszlopokra — gondolta Csillag Sándor — mert gerincműtéte volt. Valóságban azonban, mint említettük nem volt szakképzettsége, csak autóvillamossághoz értett. Délután hirtelen vihar támadt, a munkát abba hagyták és haza mentek. A vihar a központi majorban a két csirkeól között leszakította a vezetéket, s ezt az állattenyésztő jelentette Rózsa Andrásnak, mivel megszűnt az ólak fűtése. Rózsa kereste a villanyszerelőket. Raszti- kot nem találta otthon. Csillag Sándort viszont igen (Simon Lajos vidéken lakik). Csillag ezután RaSztikhoz ment, aki megtalált és ketten az ólakhoz mentek, áramtalanították a leszakadt vezetéket. A javításhoz nem fogta«, mert szerszámaikat nem hozták magukkal. Itt szóltak nekik, hogy Tar Istvánéknál és Balogh Ödönéknél is leszakadt a vezeték. Elmentek az említett tanyákra, ahol valóban látták, hogy a vezeték leszakadt, de megjavítani nem tudták, mert a mászóvasak a korábbi munkahelyen voltak. Azt válaszolták a javítást kérőknek, hogy elmennek a mászóvasakért és megcsinálják. Csillag Sándor motorkerékpárjával voltak és amikor elindultak, Rasztik uta- „ sította Csillagot, hogy vigye ót -ii nazayma már nem dolgoznak, ■rigym is történt. Mindketten hazamentek.- Másnap reggel azonban -«“tentre^w» lőszövetkezet elnöke arra utasította őket, hogy első a csirkeólak hálózatának a megjavítása. Délelőtt ezt csinálták. Közben Tar Istvánéktól megjelentek a majorban és szóltak, hogy nincs áram. Erről tudomást szerzett Rózsa András is — akihez 3 villany- szerelők tartoztak — de ezzel kapcsolatosan semmiféle utasítást nem adott ki... Amint említettük július 3-án déli egy óra körül a leszakadt, áramtalanított vezeték megölte Balogh Ödönné, 74 éves asszonyt. A bíróság Csillag Sándort találta bűnödnek és egy rendbeli foglal- zás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt hat hónapi fegyházra ítélte, de az ítélet végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette. Rasztik Rudolfot nem lehetett felelősségre vonni, hiszen neki — amint szóltunk róla — nem volt vilany- szerelői szakképzettsége, Simon Lajos pedig nem tudott a leszakadt vezetékekről. Rózsa András — noha az ő felügyelete alá tartoztak a villanyszerelők — mező- gazdasági technikus... Az ítélet jogerős. G. S. ÓRIÁSKAKTUSZOK HÁZA 3 f. • Az óriáskaktuszoknak magasházat építettek a szegedi egyetemi be- tanikuskertben. A négy és (él méter magas fóliahácban a különleges kaktuszpéldányokat rendszertani csoportosításban helyezték eL (MTI- fotó — Tóth Béla — KS.) n i a a aíh
