Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-08 / 290. szám
1976. december 8. • PETŐFI NßPE 9 It NÉPI KONYHABÚTOR LENGYELORSZÁGBÓL • A lengyel bútoripar újdonságai közé tartozik ez a régi motívumokat felelevenítő konyhaberendezés. (Fotó: CAF—MTI—KS.) Közeledik a szünidő Töprengés és javaslat A DIÁKOK örömére nemsokára elérkezik a téli szünidő. Ilyenkor akaratlanul is arra gondol az ember, vajon miként töltik majd idejüket a számukra kedves napokon a fiúk és a lányok? Hol és milyen körülmények között tudnak majd játszani, szórakozni, közösségben lenni? Vajon gondolnak-e rájuk azok, akiknek fő hivatásuk a mások hasznos időtöltéséről való gondoskodás? Jóelőre terveztek-e, szerveznek-e részükre hasznos foglalatosságokat? Az ilyesfajta, töprengő kérdéseket annál is inkább jogosan teszi fel az ember, mivel évek óta újra és újra a felszínen vannak, kívánalomként és követelményként. Például azért, mert az iskolai élet szünetében felszabadul a diákok ideje. S mert a szülői felügyelet hiányában a gondtalan . napokban sok alkalom nyílik az időtöltésre; egyebek között a csavargásra. S nem utolsósorban azért is kell a szünidei program, mert ritka jó alkalom a fiatalok közötti közmű- , velődési tei'ékenységre. ELMONDHATJUK, hogy a mugunk részéről az utóbbi években többször is foglalkoztunk már ezzel. És ne hallgassuk el: nem sok eredménnyel. S hogy ez miért van így, nehéz — vagy nem is lehet — megérteni. Hi■ szén városainkban és községeinkben a legtöbb helyen jól felszerelt, meleg és kényelmes helyiségek állnak rendelkezésre a kellemes időtöltéshez. Csak egy kevéske törődés szükséges ahhoz, hogy a szülők és nevelők együttes megelégedésére gondoskodást láthassunk a szünidőt élvező gyermekek érdekében. Es most lássuk közelebbről. Az előző' esztendők sok lehangoló tapasztalata után megnéztük: vajon az idei december havi műsorfüzetekből kiderül-e, hogy gondolnak a fentebb megfogalmazott igény kielégítésére? öt város és két nagyközség tervezett programjait lapoztuk át ilyen szempontból. Az eredmény elszomorító. Sem a városok többségében — Baján, Halason, Kiskőrösön és Kalocsán —, sem pedig a nagyközségekben — Lajos- mizsén, Kiskunmajsán — nem gondoltak külön a szünidőket töltő diákokra. Legalább is a műsorfüzetekből nem derül ki ennek az ellenkezője. ILLETVE, ahol helyet kajtott a programban ilyesmi, ott kiáltó egyoldalúság mutatkozik. Az egyik városi műsorfüzetben például az egymást követő napokra az alábbiakat tervezik: jazz-rock; disc- jockey-müsor; táncdélután; folk- beat találkozó. Ehhez, úgy hiszem, nem kell hozzáfűzni semmit. Szerencsére fiataljaink érdeklődése ennél bizonyítottan többrétű, sokoldalúbb. Kár, hogy ezt nem veszik figyelembe. Végül, hogy tárgyilagosak legyünk, megemlítjük a jó példát is. Kecskeméten, a megyei művelődési központban gondoltak a szünidőre. A mindig ízléses, leginkább tartalmas és remekül szerkesztett műsorfüzetekben jó- néhány érdekesnek mutatkozó programot ígérnek a fiúknak, lányoknak a két ünnep közé eső, várva várt napokra. Néhányat megemlítünk ezekből: közös játékkészítés; bábelőadás; színészek gyermekműsora; mesebál; rajzfilmbemutató; rajzverseny stb. Csupa olyasmi, amit a gyerekek mindig szívesen fogadnak. JOGOSAN vetődik fel a kérdés: másutt miért nem lehet? Félő, hogy a szünidő első felére már nem sokat tehetnek az illetékesek. Ámbár, miért ne? De az új esztendő első napjait — ha közművelődési szakembereink gondolnak erre és tesznek is valamit, kellemesen és hasznosan tölthetik el a jövő felnőttjei. Varga Mihály Közművelődés és továbbképzés Hol vagyunk azoktól az időktől, amikor egy diplomás szinte élete végéig megélt az iskolában szerzett tudományból, a szakmunkások öreg napjaikig megbirkóztak — az inasként tanult ismeretekkel — az adódó feladatokkal. Az állandó tanulás örömé- re-gyötrelmére késztet szinte mindanyiunkat az élet. Az oktatásban, nevelésben foglalkoztatottak egy pillanatig sem boldogulhatnak, ha nem frissítik föl rendszeresen ismereteiket. Csak akkor válhat munkájuk igazán hatékonnyá, ha egyre jobb módszerekkel továbbítják, terjesztik a tudomány újabb eredményeit, segítik a szabad idő hasznos eltöltését. Tanulás télen-nyáron A továbbképzés színvonala a közművelődési tevékenység egyik fontos meghatározója. Különösen az megyénk művelődési otthon jellegű intézményeinek a hálózatában. Nagy a munkaerő-vándorlás, viszonylag kevés a gyakorlott népművelő, s iskolai végzettség tekintetében sem állunk az országos élvonalban. Helyeselhető, hogy szinte mindenkit továbbképeznek. A megyei művelődési központ szervezi a tanulási alkalmakat, alakítja ki a továbbképzés rendszerét. Általában kéthavonként rendeznek egy-két napos, többnyire tapasztalatcserével összekötött foglalkozást. A nyári, bentlakásos tanfolyamokon az elméleti alapok erősítését, a szükséges információk, szakmai tudnivalók elsajátítását tekintik a legfontosabbnak. A régi gyakorlattal ellentétben most figyelembe veszik a népművelők képzettségét, beosztását, művelődési területen eltöltött idejét. Külön csoportban tanulnak az igazgatók, régi, diplomás munkatársak, külön képzik a főiskoláról, egyetemről, egyket esztendeje kikerült népm'ű9 Ifjú biológusok munka közben. 9 A természettudományos ismeretterjesztés módszertani központja Budapest, Bocskai u. 37. ronmiltroszkóppal összekötött ipari tévé-lánc segítségével. Napestig sorolhatnám a természeti jelenségek törvényszerűségeit szemléltetően bemutató eszközöket, az intézmény szervezésében tartott tanfolyamokat, sorozatokat, a természettudományi stúdió szakköreit. Nagy szükség lenne hasonlóra megyénk két- három nagyobb városában is Délután a Pataki István Művelődési Központtal ismerkedtek a továbbképzésben részt vevők. Másnap főként a Közlekedési Múzeumban bővítették tapasztalataikat. Ez az intézmény ugyanis a technikai ismeretek terjesztésében méltán tekinthető példának. Másutt hogyan csinálják ? A teljességre nem vállalkozó felsorolásból is kitűnik, hogy célszerűen töltötték idejüket Budapesten a Bács-Kiskun megyei művelődési otthonok igazgatói, vezető munkatársai. Szinte bizonyos: hamarosan sok helyütt érzékelhetjük a természettudományos ismeretterjesztés további javulását, térhódítását. A stúdióban látottak-hallottak közül sok minden rögződik a fejekben. a jegyzetfüzetekben sok minden hasznosul az itteni ^gyakorlatban. Legközelebb ismét a fővárosba utaznak, ahol a televízió munkatársaival közösen elemzik a közművelődési törvény végrehajtásának hatékony módszereit, a művelődési otthonok és a tévé még hatékonyabb összedolgozásának lehetőségeit. A tavaszon Csongrád az uticél. A téma: Tanya és közművelődés. Végül Dunaújvárosban tanulmányozzák az üzemi kulturális tevékenységet. Lassan áttekintést kapnak a magyar közművelődésről. Mindenhonnan a legjobbat szeretnék- hazahozni. Hcltai Nándor Képernyőn a láthatatlan Látogatásunk napján öt előadást tartottak az emeletes épület. különböző termeiben. Sokan látogatták az állandó kiállításokat. Óriási sikere volt a lumineszcens sötétkamrának: az ultraibolya sugárzás hatására a szobában levő természetes és mesterséges anyagok élénken világítottak. Az optikai pad is ámulatot keltett. A prizmán áthaladó fehér fény eltért eredeti irányától, nyalábokra bomlott. Most láttam magam is először papucsállatkákat. Tanulmányozhattam a szabad szemmel kivehetőben parányok felépítését egy nyolcszázezrcs nagyítású elektvelőket és külön a középiskolai végzettségűeket. Ez a tagozódás nagyjából megfelelőnek látszik, talán-talán a főhivatású és tiszteletdíjas igazgatók közös tapasztalatcseréi nem igazolják teljesen az előzetes várakozást. Az illetékesek is vizsgálják e forma, csoportosítás hatékonyságát. Elegendő tapasztalat híján e sorok írója csak Kételyeinek jelzésére vállalkozhat, beszélgetésekkel és egy továbbképzésén való részvétellel szerzett benyomásait összegezheti. Élmény: a természettudományi stúdió A múlt. héten két napig a fővárosban tartózkodott hatvan Bács-Kiskun megyei közművelő. Szeptemberben Heves megyében jártak, az ottani művelődési otthonokkal ismerkedtek, s tájékoztatást hallgattak a velük tartó Angyal János országgyűlési képviselőtől az új közművelődési törvényről. Most a természettudományos _ ismeretterjesztés módszereit ta- ' nulmányozták. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat természettudományi stúdiója a legtöbb résztvevőnek élményt jelentett. A többség nagy érdeklődéssel hallgatta földink, a bácsalmási származású dr. Berecz György filozófus A természettudomány és a technika szerepe a közművelődésben című előadását. Adatok sorolása helyett összefüggéseket tett nyilvánvalóvá, távlatokat tárt fel. Lehetetlen, hogy bárki úgy dolgozzon előadása után, mint korábban. Tudatosította a napi rutinmunka miértjeit. Dr. Nemeskéri Ivánné azzal kezdte a Bocskai utcai épület bemutatását, hogy a Bács-Kiskun megyeieket megkülönböztetett tisztelettel köszönti, mivel ő maga is a Tisza mellékéről került a fővárosba. mm mm Lonci csókot nyomott Anyicska arcára. —. Kis csalódott csacsikám — mondta, és könnyedén átölelte barátnőjét. Karjának szép íve elbújt, majd kibukkant a szőke fonatok alatt. A templomba nem mentek be. Úgy gondolták, majd a körmenettel, feltűnés nélkül. A sátrak közt szédelegtek. A mézeskalácsainál színes fűzért vettek, és a nyakukba akasztották. Lonci azt mondta, hogy ennyi kegytárgyat csak gyerekkorában látott. A bazáráruk csillogása felvillanyozta őket. Loncit elfogta a köl- lekezőkedv. .— Búcsúfiát kellene vinnünk a lányoknak, meg a segédmesternek — mondta. Vett néhány csavartra öntött színes gyertyát, hogy ha megint kialszik a villany, a segédmesternek ne legyen problémája, s más értelemben is jó vicc lesz. Vett még egy huszárcsákót, meg egy dudác A csákós Annus fejébe nyomta, a dudával meg a mögöttük sündörgő fiúkra trombitált, nyelvöltés helyett. Anyicska fülig pirult, s elhúzta onnan Loncit. A temető képe tái ült eléjük. Fekete berakásos fehér műkő keresztek zsúfoltsága. Vakított az erős fényben. Loncit a kegytárgyas sátorra emlékeztette. A temetőben egy rövidre nőtt ember vizsgálgatta a kereszteket. — Ki az a fúra alak? — kérdezte Lonci. Anyicska is különösnek tartotta a látványt. Ezért csak kis idő múlva felelt: — Sandi bácsi. A trafikosunk... Mit kereshet ? Ekkor a halrangok rázendítettek. a templomajtó két szárnya kétfelé csapódott, s kitódult előbb az ének, aztán a nép. Keresztekkel és zászlókkal. Az ének túlharsogtd a harangokat. Szent Péter apostol nagy dicséretét énekeljük vígan, ülvén ünnepét... A nép elindult, hogy körüljárja a templomot. Anyicska és Lonci a lányokhoz csatlakozott. Sandi bácsi is erre fordult, s előrejött néhány lépést, ahogyan Anyicska látta. 8. Ebéd után kiültek az udvarra. A baltacsapások szabdalta, görbe tuskóra ültek, az árnyékba, ahol a csenevész erdei fák összefonódnak a szőlőindákkal. Lonci nak olyan jó helye volt a tuskó mélyedésében, hogy azt mondta, ki se mozdul onnan holnap estig. Nehéz volt a gyomra a zsíros tyúkhústól, és émelygett a tortától, mert sok volt a krémjében a vafj. Máskülönben szólni is lusták voltak, leiig hunyt pilláik alól dúdolgatva nézték a falut, minthogy elég magasan voltak, hogy beláthassák. Korántsem volt oly kihalt, mint délelőtt. Különösen öregasszonyokat lehetett látni, amint a templom felé iparkodnak. A ba- bicska is kilépett a házból, csuklójára tekert fekete olvasóval, és csupán az orra sárgállott ki suhogó fekete ruhájának rengetegéből. Lonci a babies kán felejtette szemét. Eszébe jutottak a mendemondák a boszorkányokról. Az utcán mások is jártak. De nem a templomba, a futballpá- lyára tartottak; egyik-másik vette csak útját a tér felé, megrögzött kocsmalakók. — Lepényevést láttál? — kérdezte Anyicska. — Nem. soha. — Lonciban felébredt az érdeklődés. — Hol lehet olyat látni? — A futballpályán — Megyünk — határozott Lonci. Feldobta magát a tuskóról. Egykettőre ott voltak. Mert a falu maga is nyúlfarknyi volt. A kövesutca után mindjárt egy dű- lőútra tértek. Kökénysövény szegélyezte az utat, s a krumpli és zab közt görbe szilvafák csenevész árnyékot vetettek. Egy völ- gyecske elnyelte, majd egy dombocska felvetette őket. Ä dombocska mögött tágas legelő terült el, akácfából rótt futballkapukkal. A legelőn embertömeg za- jongott. Állt :t mulatság. Lonci megállC egy pillanatra a kitáruló táj előtt. Mint aki váratlanul nekiütközik valaminek. A legelő szélén sötét falként magasodott az erdő. Máris árnyékot vetett a gyepre. Mögötte hegyek, azok mögött megint hegyek, és újra csak hegyek. Haragos színük távolabb mindinkább fakult míg, bele nem lebegett az égbolt halványkékjébe. Az erdő pedig szakadatlanul vonult odáig. — Hálálj — mondta Lonci el- ismerőn. — Hol ennek a vége? Leszálltak a dombról, és egymásba karolva körbesétálták a legelőt. Nézegették a búcsúsok tarka népét. Még a hetedik határból is sereglettek ide, mert mesz- sze híres búcsúk voltak itt, nagy népmulatsággal. Nem is annyira Péter és Pál apostolokat ünnepelték e napon, hanem az erdőt. Az erdő nyílását. A legelő sarkában banda húzta, s többeket a tűző nap se tartott vissza: karikába álltak, s verité- kezve ropták a táncot. Mások sörösüvegek közt heverésztek, és zsíros papírokból falatoztak. Gallyak alatt csapolták a sört. sütötték a lacipecsenyét. E helyen sohase nő lei a fű, mert minden évben letapossák. A ba- záros is jobbnak látta a templom tövéből ide vontatni kerekes sátrai. Dudái mindenfelé rekedten ordítottak. A fagylalton kocsi — mert az is került — nem győzte túlcsilingelni. Lonci és Anyicska fagylaltot vettek, és itt- is, ott is hosszan elálldogáltak. A táncolókat szerették nagyon nézni, de azért nem álltak be a körbe. Az iskolások zsákfutó versenyén jót mulattak. Valamennyien a bazáros papírcsákóit viselték, és nagyokat buktak a zsákokban. Buda tanító’, a kultúrcsoport vezetője megrázott egy kolom- pot, melyet év közben mint néprajzi emléket az iskola szekrényében őriztek. Buda tanító apját még Bódénak hívták, és magyarul csak száz-néhány szóval fejezte ki magát. A régi igazgató, ki nyugalomba vonultán él a faluban, de á közéletben ma is hasznát veszik — ha választási elnök kell, hd vadkárbecslési bizottságot állítanak össze, ha egy jelentés elé meg kell írni a falu múltját, öt rángatják elő —, szóval a nyugalmazott igazgató addig magyarázta az öreg Bodának, hogy ő tulajdonképpen Buda. és ősei Árpáddal jöttek e hazába, és hogy ő csak eltótosodott, míg az öreg kérelmezte a vissza magyarosítást. Fia, ifjú Buda József is az öreg igazgató buzgalmából végezte el a tanítóképzőt, de a kolomp dolgában nem egyeznek. Az öreg azt állítja, hogy a pogány magyarok ezt a, kolompot rázták meg, mikor a Kopányicán, Koppány sziklaoltárán áldozatot mutattak be. viszont Budai tanító, ki melléktantárgyként a szlovák anyanyelvet tanítja kezdetleges körülmények között, azt vallja, hogy a kolomp 1700-ban érkezett ide egy m javai tehén nyakán, amikor d mai lakosság e török tarolta földre települt: éppen ezért a Kopanyicának is aligha van köze Koppányhoz, minthogy vízgyűjtőt jelent magyarul. Buda tanítót az éved igazgató hálátlannak tartja, és csak látszólag barátságos hozzá. Buda tanító tehát megrázta az ősi kolompot. Az emberek felugráltak söreik mellől, s a legt-lő közepére tódultak. A banda js felcihelődött hogy ott húzza tovább, Anvicskáék a tömegben előre- fu rakodtak; hogy jobban lássanak. Malomkeréknyi lepény függött egy rúdon, lekvárral vastagon megkenve. Foggal elérhető magasságban függött. — Kezet nem szabad használni — jelentette ki Buda tanító az ugrásra kész versenyzőknek, kik körbevették a lepényt. Csaknem valamennyi versenyző növesztette és bodoritotta a haját. És láncon lógó nagy méretű papundekli keresztet viselt. — A televízióból lesték el? — fintorgott Lonci. — Biztos — mondtál szórakozottan Anyicska, kíváncsian nézte a készülődést. Egy sárgafejűnek különösen csillogott a lánca, üsszeszabdalt dróthaja még nem nőtt le any- nyira, mint a többinek. Lonci úgy látta, a haja is sárgaréz, akiír a láncai. Rézgróf — mondta magában. Elfordult, hogy ne lássa a rettentő ronda, foltos képéi És mert idegesítette valami. Egyszer csak azt mondta: (Folytatjuk.)
