Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
1976. december 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Legfiatalabb törvényünk, a közművelődési törvény néhány vonatkozásának az áttekintésére vállalkoztunk ennek az oldalnak az összeállításakor. A 24. § nem feledkezik meg a szerkesztőségek munkájáról sem: „A könyvkiadás és -terjesztés, a sajtó, a rádió, a televízió, a filmgyártás és -forgalmazás a közművelődési célok megvalósítását szolgáló általános hatókörű intézmény, illetőleg tevékenység." Most negyvennyolc órával a sajtónap előtt jó arra gondolni, hogy a törvény nem csak a közlések tereként veszi számba a sajtót, hanem társalkotónak tekinti. Megpróbáljuk tehát — legalább részleteiben — átfogni azt, aminek mi is részesei vagyunk. A KÖZMŰVELŐDÉS JEGYÉBEN Művelődési ház Vaskúton Közösen tartják fenn A törvény ritmusa A Művelődésügyi Közlöny november 23-i lapszámában megjelent az „1976. évi V. törvény a közművelődésről”. Ezzel a hivatalos elnevezéssel vonult be az országgyűlés októberi ülésszakán elfogadott közművelődési törvény a magyar társadalom történetébe. Ugyanitt látott napvilágot a végrehajtásról szóló minisztertanácsi határozat is. A tennivalókkal parlamenti sajtótájékoztató foglalkozott a héten. A külföldi tudósítók öt nyelven kapták kézhez az írásos anyagot. Jelenlétük egyben , a nemzetközi érdeklődést jelezte. A teljes dokumentáció magyarul könyv formában is megjelenik a közeli napokban. , Világos, áttekinthető útszakasz vezetett addig az> állomásig, amikor legfőbb államhatalmi szervünk, az országgyűlés törvénybe iktatta az állampolgárok művelődési jogait és kötelezettségeit. Két évvel ezelőtt kezdődtek meg az előkészületek. A közvetlen előzmények közül egy politikai mérföldkő emelkedik ki: az MSZMP Központi Bizottságának 1974 márciusi közművelődési határozata. A dokumentum szakított a hagyományos, inkább csak a felülről lefelé ható népművelői felfogással, és az emberi személyiséget kibontakoztató, aktív közösségi művelődést helyezte előtérbe. Már jó ideje naivnak tűnik az elképzelés, amely szerint egy faluban a tanító Vagy a népművelő egyedül váltja meg a világot. A sorok átrendeződtek, az értelmiségiek kiegészültek az agrár és műszaki szakemberekkel, a szép ének vagy dal régi igénye mellé fölzárkózott a szépen berendezett lakás vágya, a külvilág üzeneteit az otthon kényelmébe hozza a sajtó, a rádió, és a televízió. Egyre finomodik a társadalmi együttélés, ami újabb és újabb kulturális tapasztalatokat tételez fel. Uárom hónap sem telt el * * a márciusi határozat óta, és a helyi tennivalókat intézkedési tervben rögzítette a Bács- Kiskun megyei pártbizottság, majd a városi és járási pártbizottságok elemezték a helyzetet. S ettől kezdve összehangolt országos és megyei váltakozásban követték egymást az események. A Parlament épületében országos eszmecsere zajlott le, Kecskeméten megyei aktívaértekezletet hívtak össze. Majd a Központi Bizottság határozatával összhangban megszületett a törvénytervezet. Erről több ezren fejtették ki véleményüket a Hazafias Népfront vitáin, a téma kepviselőcsoporti tanácskozáso- . kon szerepelt, s végül a törvényhozók szavazata döntött. A ritmus folytatódik. A minisztériumokban elkészülnek a munkaügyi és más intézkedési tervek. A kis településekre és a komplex művelődési intézményekre irányelveket dolgoznak ki. Előkészületben van az elhi- vatásból, hozzáértésből nap mint nap vizsgázó népművelők bérrendezése. A városokban, községekben, falvakban és tanyai területeken eközben — mint mondani szokták — tovább zajlik az élet. A megyei és helyi tanácsok, ** a társadalmi szervezetek — a dolgok természetes rendjéből adódóan — hozzáláttak a központi bizottsági határodat megvalósításához, mielőtt mágá a törvény megszületett. Elsősorban a kommunistáktól várhattuk, hogy továbbfejlesztik a jó hagyományokat felmutató kulturális munkájukat. Számos életrevaló kezdeményezés bontakozott ki, amelyek a többi között a kulturális alapok összefogottabb felhasználását, az üzemek, gazdaságok figyelmének a felkeltését, a műkedvelő művészeti mozgalom lehetőségeinek jobb kihasználását, a tartalmasabb klubéletet célozták. Bács-Kiskun ma már olyan eredményekről számolhat be, amelyek sok megye elé példaként állítják ezt a nehéz történelmi adottságokkal és hátrányokkal küszködő területet. Igazán büszkék lehetünk a nemzetközi hírű Kodály Intézetre. országos figyelmet ébreszt a színházi élet és a több folklór-, népzenei találkozó, újabb művelődési központok programjai vonzzák a közönséget, irodalmi alkotóműhely kovácsolódik ki, a zománcművészeti telep vendégei közvetlen környezetformá,,A rendelkezésre álló anyagi eszközök összehangolt és tervszerű felhasználása érdekében fokozott mértékben kell törekedni a művelődési otthonok és közművelődési könyvtárak több szerv (állami szervek, szövetkezetek, társadalmi szervezetek) által történő közös fenntartására.” (Részlet a közművelődési törvény minisztertanácsi határozatából.) ló igénnyel dolgoznak, sikerült növelni a könyvtárak fejlesztését szolgáló költségvetést. A sort a Tudomány és Technika Háza Michelangelo Galériájával, a naiv művészek állandó múzeumának létrejöttével egészíthetnénk ki Kecskeméten sok más között. V/liért volt szükség a köz- művelődési törvényre? Hiszen ezeknek a paragrafusoknak a megszegése nem jár együtt hatósági megtorlásokkal. De nem is ez a cél. A törvény betűit áthatja az a gondolat, hogy a köz- művelődés nemcsak a különböző szervezetek, intézmények ügye, hanem közvetlenül érint minden' állampolgárt, s nem csupán az élet egy szakaszában, hanem a születéstől a halálig érvényesül. Kodály Zoltán még ennél is tovább ment, amikor azt mondta, hogy a gyermekek zenei nevelését már a születés előtti kilencedik hónapban meg kell kezdeni. A törvény első mondata kimondja, hogy „A Magyar Nép- köztársaságban az állampolgárok és közösségeik művelődése, a közművelődés fejlesztése az egész nép közvetlen érdeke.” A közművelődés természetesen nem oldhatja meg a társadalmi fejlődés minden gondját, de a szellemileg felkészült és fogékony, közösségi magatartásé emberekkel könnyebb előre jutni. Vannak olyan ismeretek és készségek, amelyeket csak a kultúra közvetíthet. Aligha tagadhatja bárki, hogy ezek nélkülözhetetlenek a szocialista . demokrácia további fejlesztéséhez, vagy a tudatosabb és hatékonyabb munkavégzéshez. A gazdasági,' szak- szervezeti vezetőknek így nem csupán kötelessége, hogy támogassák a közművelődést, hanem munkahelyi érdekük is fűződik hozzá. Hosszadalmas lenne a részletekbe menni. A törvény átfogja a közművelődéspolitika egészét. Az egyik parlamenti fölszólalás nyomán az is belekerült, hogy a szórakoztatás intézményeinek tevékenysége „nem sértheti a közízlést, az alapvető szocialista eszményeket és nemzeti értékeket”. íme, az első pillanat, amikor tiltással találkozunk. Á törvény egyébként alapelveket tisztáz, az állami feladatokat, a személyi és tárgyi feltételek rendszerét fogalmazza meg. Jellegénél fogva nem tér ki módszertani vagy részletkérdésekre, művelődési formákra, Ifülön fejezet foglalkozik a •.■■■■ feladatok megvalósításával. A feltételekből elsősorban az állam gondoskodik, a lakóhelyeken megerősödött a tanácsok felelőssége. A közművelődés nem pótolhatja az intézményes képzés szerepét, de „a közművelődést szolgáló valamennyi intézménynek egymással együttműködve, valamint az oktatási-nevelési intézmények munkájára támaszkodva és azt kiegészítve kell kifejtenie tevékenységét”. Igen figyelemreméltó az a kezdeményezés, ami a kecskeméti Hunyadivárosi Általános Iskola nevéhez fűződik. Az egészséges életmódra nevelés és a testi kultúra fejlesztése érdekében kitárták a kaput az új lakónegyedben élő felnőttek előtt is, akik a tanárok irányításával birtokba vették a sportudvart. A Minisztertanács végrehajtási határozata írja elő, hogy „a rendelkezésre álló anyagi eszközöket elsősorban olyan többcélú, komplex intézmények létrehozására és fejlesztésére kell felhasználni, amelyek a területi (körzeti) és az ifjúsági művelődési igények kielégítését is szolgálják.” Ennek egyik első megvalósulása éppen Bács-Kiskunban követhető^ nyomon. Kecelen olyan létesítményt terveznek, amely egyaránt magában foglalja az óvodai és iskolai termeket, helyet ad a községi könyvtárnak és a művelődési ház klubszobáinak. A beruházás két ütemben készül el, az első szakaszt a jelenlegi ötéves tervben fejezik be. A z idei V. törvény ritmusa ** azt diktálja, hogy az országos, átfogó feladatmeghatározások a helyi kezdeményezésekben, a mindennapi életben valósuljanak meg. Valamennyiünk emberi és társadalmi érdeke ezt kívánja. Halász Ferenc Csöng a telefon a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet központi irodájában. Az elnökhelyettes, Kapornyai Mihály mező- gazdasági szerződéskötésről tárgyal. Közben megérkezik dr. Taskovics Lajosné, a művelődési ház igazgatója, hogy véglegesen kialakítsa a télre tervezett szaktanfolyamok programját. Művelődési eszmecsere a téesz- ben? Itt évek óta nincs semmi furcsaság ebben. A közös gazdaság 135 ezer forinttal járul hozzá az idén is az intézmény fenntartásához. További 60 ezer forinttal a helyi tanács egészíti ki a költségvetést. A művelődés háza a szomszédban áll. A terepet éppen a termelőszövetkezeti építőbrigád kőművesei uralják, 320 személyes mozival, illetve klubtermekkel bővítik a létesítményt. Nemrég újították fel a presszóhelyiséget, ahol főleg a fiatalabbak szórakoznak, táncolnak délután 6-tól egészen éjfélig. — Egy helyen szinte minden megtalálható — mondja dr. Taskovics Lajosné. — Eleinte az a vád ért bennünket, hogy kocsma lesz a művelődési intézményből. A tapasztalatok viszont egészen mást mutatnak. Az üdítő italok és a kávé mellett is jól érzik magukat a vendégeink. Sőt, az író—olvasó találkozókat, irodalmi esteket is a földszinti presszóban rendezzük, mivel ez a legnagyobb termünk. Csoóri Sándor, Moldova György, Bara- nyi Ferenc, és Hatvani Dániel járt nálunk az utóbbi időben, s elhozta önálló műsorát Mensá- ros László. A nemzetiségi könyvtárban tízezer kötet közül választhatnak az olvasók. A klub- helyiségekben nyolc szakkör talált otthonra, köztük a fotósok, • A legfrissebb fotókiállítás képeit rendezi a művelődési ház igazgatónője. • Hárman a díszítőművész szakkör több mint 40 tagja közül babjátszók, és a díszítőművészet szerelmesei. Hetente kétszer tart foglalkozást a KISZ-klub, vasárnaponként mesedélelőttöket, tréfás vetélkedőket szervezünk a gyerekeknek. S igen nagy sikerük van a képző- és iparművészeti kiállításoknak. Az életmód és az igények változását jelzi, hogy hidegkonyhai tanfolyam indítását kérték az asszonyok, ebben a 4300 lakosú községben, ahol sokáig a falusi, nehéz ételek voltak szokásban. — A művelődési kiadások nem jelenthetnek elviselhetetlen terhet sehol sem — fűzi hozzá a véleményét Kapornyai Mihály. — Amikor megszavaztuk a támogatást, részben az a cél vezette a közgyűlést, hogy ide kössük a fiatalokat. Ez sikerült. A fiatalok a korábbinál sokkal tartalmasabban tölthetik el a szabad idejüket, és eközben az idősebb korosztály is újabb művelődési alkalmakkal találkozik. H. F. HOGYAN TERVEZÜNK? Emberrel, tájjal A közművelődési törvényjavaslat országgyűlési vitáján Pozsgay Imre kulturális miniszter hangoztatta, hogy az általános kulturális tervezésnek feltétlen tartalmaznia kell a művelődési intézményekben folyó tevékenységet is, beleértve a kultúra tartalmi vonatkozásait. A közművelődési középtávú tervek vizsgálatáról is így érdemes szólnunk. Töprengés — életközeiben Igen tarka a kép. Sok népművelő a tervet egymaga csinálta, olykor sem a közművelődési társadalmi bizottságot, sem a politikai, gazdasági vezetőket nem kérdezve. Ám találni számos olyan községet, ahol maga a tanács szakigazgatási csoportja (embere) állította össze a köz- művelődés középtávú tervét, mégpedig a kulturális intézmények előzetes javaslatai alapján. Ez a legjobb módja az általános kulturális tervezésnek. A jó tervek a gazdasági és kulturális adottságok, hagyományok, lehetőségek számbavétele után fogalmazzák meg a tennivalókat. Nemcsak az alapelveket, hanem gyakran a megoldási módokat is megjelölve. S ezek majd az éves tervekben részletes tartalmi módszertani munkává sokasodnak, mint törzsön a termőágak. Aprómunka ez, szaktudást, türelmet, emberi érzékenységet, és sok tapintatot igényel — különösen a munkásművelődésben. Népművelőkkel beszélgetve, művelődési tervekben tallózva a kelleténél kevesebb nyomát leljük ennek. Minden intézménynél olvasható ugyan, hogy legfontosabb feladat a munkásművelődés feltételeinek megteremtése... És vannak konkrét utalások ilyen programokra, többnyire munkásakadémiák, szocialista- brigád-klubok formájában. Vonzza-e a munkásokat? Vonzza ez a munkásokat, brigádtagokat? Miben segíti őket? Meglepő tény árulkodik erről: egy helyütt megkérdezték, hogy ha nem pontoznák a vállalásokat, hányán maradnának a brigádban? A válasz az volt: mintegy 10 százalék. Egy példából ugyan nem általánosíthatunk, de valamit ez is sejtet. Hiányzik a tervezés alapfeltétele: az emberek életkörülményeinek, érdeklődésének, törekvéseinek, szokásainak ismerete. Egyik községben, midőn keveselltem a munkásművelődésre való utalást a középtávú tervben, a tanácselnök derűlátóan megjegyezte: Hát minden rendezvény értük van, ők járnak a művelődési házba, a műsorokra, a színházi előadásokra. Ez igaz. Mégsem hiszem, hogy ilyen egyszerű a dolog. Megkérdeztem egy üzemi értelmiségitől (aki a honismereti klub lelkes vezetője, régi gyári dolgozó), hogy mi v vonzza a munkásokat. „Egy téma van — mondta —, amivel be lehet gyűjteni az embereket a kultúrházba: a kertbarátkor”. Vagyis az, aminek köze van mai életmódjához, napi foglalatosságaihoz. Innen egy lépés a növények biológiai ismerete. Ugyanígy kapcsolódik a horgászathoz a halbiológia, a turisztikához a várak története, a földrajzi és geológiai ismeretek sora. Mindennapi életünk hasonló hajszálgyökereivel kapaszkodik a közművelődés egy-egy témája az emberhez. Ennek felderítése nélkül nincs szocialista közművelődés. Szükséges az önvizsgálat A népművelők egy része nehezen tud szakítani megszokott „kultúrházcentrikus” (és rendezvénycentrikus) munkájával. Igaz, az élettel együtt lépő művelődés roppant nehéz, talán meghaladja a népművelők (jelenlegi számbeli és felkészültségbeli) .erejét. De legalább a szándékot, az erőfeszítést, a problémalátást szeretnék érzékelni. Az őszinte törekvést arra, hogy új szemlélettel dolgoznak, útközben pedig őszinte önvizsgálatot tartanak. Vajon jó-e, ahogy eddig csináltuk, nem kellene ezután valamit, másképp tennünk? Balogh Ödön Három vélemény a vezetők felelősségéről A közművelődési törvény kimondja: „A vállalatok és szövetkezetek a dolgozók művelődésének feltételeit és fejlesztését elsősorban saját anyagi eszközeikből biztosítják. Meghatározott feltételek mellett a közművelődési célra rendelkezésre álló központi eszközökből is részesülhetnek.” Az idézetből egyértelműen kiviláglik a munkahelyi vezetők felelőssége és teendőik sokrétűsége a művelődés elősegítése érdekében. Éppen ezért megyénk három nagyobb üzemében érdeklődtünk: az igazgatók milyen mértékben érzik saját ügyüknek a közművelődési munkát. Szabó Iajos (Baja, Ganz) — Nyugodtan mondhatom, hogy nálunk már eddig is szerteágazóén törődtünk a dolgozók műveltségének fejlesztésével. S azt is elmondhatjuk, hogy gyárunkban nagy a tanulási kedv. Régóta sürgetünk mindenkit, akit mulasztás terhel, hogy fejezze be félbemaradt iskolai tanulását. Különösen a fiatalokat biztatjuk erre. — A munkásklubunk működését is igyekszünk zavartalanná tenni. Azon vagyunk, hogy a berendezése és a működéshez szükséges feltételek javuljanak. Az itteni tárlatok, találkozók és ismeretterjesztő előadások hozzájárulnak a tudás és látókör bővítéséhez. S természetesen az ízlés alakulásához is. Horváth János (Kecskemét, Fémmunkás) — Ismerem a törvény szövegét, s örömmel üdvözlöm a megszületését is. A felelősségünket húzza alá többek között még jobban. A mi munkaterületeinken is állandó változásban van minden. Egyre korszerűbb ( eszközökkel dolgozhatnak a munkások. Ezekhez a régi tudás már nem elég. Arra törekszünk, hogy emelkedjék a dolgozóink iskolai végzettségének átlagos szintje. Bizony, van mit tenni. Sok a bejáró dolgozónk, aránylag sokan laknak munkásszálláson; rájuk külön gondot fordítunk, még inkább, mint eddig, ök sem maradhatnak le az általános művelődésben. — Mindezeket figyelembe vesz- szük a közművelődési munka tervezésénél. Segítséget nyújtunk az ifjúsági klubunk működéséhez. Lelkesek a fiatalok, és van bennük kezdeményező készség. A gyárunkban közművelődési felelőst foglalkoztatunk, ezután rendszeresebben támogatjuk. Arra biztatjuk, hogy gyűjtse össze az igényeket. A könyvtárunkat is tovább erősítjük, és anyagi támogatást nyújtunk dolgozóink színházlátogatásaihoz, kirándulásaihoz. • Kossár Lajos (Baja, Finomposztó) — öt évre szóló távlati — s azon belül természetesen éves — tervet készítettünk a közművelődési munkára. Ezután ezt a törvénybe foglaltakkal összhangban tesszük. A szakszervezeti bizottsággal és a KISZ-szervezettel rendszeresen együttműködünk. Például abban, hogy a kulturális tervek készítésekor figyelembe vesszük a szakmai feladatokat is. Az eddigieknél is nagyobb gondot fordítunk a továbbképzések mellett a dolgozók egyéni önképzésére. Ezekhez támogatást nyújtunk. Fejlesztjük a könyvtárunkát, tovább szervezzük a felnőttoktatást, a tanulók részére előkészítő tanfolyamokat szervezünk különböző szinteken. 1— Szocialista brigádjainkat arra biztatjuk, hogy rendszeresebben vegyék igénybe a művelődési lehetőségeket, s a vállalásaik ösz- szeállítás'akor gondoljanak jobban a művelődésre. A vállalat függetlenített népművelője sokat segít. Hamarosan megalakul a közművelődési bizottság is; a munkáját szívesen segítem majd a magam eszközeivel. V. M. EEEESBBBEBEBBBEEEEEBEEEEEEBEEEEEEBEEEEBEEEBEEEEI Meghívók Sorra jelennek meg és érkeznek a képzőművészeti meghívók. Várjuk, örülünk nekik. Van, amelyik díszes, különösen finom papírra nyomtatott, cirádás. Van, amelyik egyszerű. Az egyszerűeknek örülünk jobban. A második oldalon rendszerint a kiállító művész rövid életrajza olvasható, a harmadikon a rendező szervet, az időpontot, a helyet és azt tüntetik fel, hogy ki mondja á megnyitó beszédet. Végül katalógusszerűen a bemutatásra váró alkotások jegyzéke szerepel. Olyan meghívó is érkezett már a szerkesztőségünkbe, amelyen — kiadóként — a fő oldalra tolakodott a rendező intézmény vezetőjének a neve, s előfordult, hogy csupán az maradt le: mi, hol és mikor lesz. A közművelődési törvény szerint — a sajtótermékek sorában — egyebek között a meghívóknak is feladatuk, hogy ápolják az anyanyelv tisztaságát. Ebbe a gondolat világos kifejtése ugyanúgy beletartozik, mint a szabatos, magyaros fogalmazás. Nemrég sokakat megdöbbentett az egyik, képzőművészeti kiállításra invitáló meghívó. Hemzsegtek benne az értelemzavaró mondatok: „1946-ban indult el a benne burjánzott tehetség kibontakoztatására” — írta a szerző az első sorokban. Nyilván azt akarta tudatni, hogy 1946-tól bontakozott ki a festőművész tehetsége. „Alig nőtt ki a földből, már rajzolt” — folytatódik a szöveg, amely szerint külön út vezet „a művészi tehetség kibontakoztatásáért”. Aztán az is kiderült. hogy az egyéniség nemcsak kialakul, hanem „az új társadalmi rendszerben nyerhette el egyéniségének kibontakozását”. Mindazok, akik külön bevezetőre adják a fejüket, most mára közművelődési törvényt sem hagyhatják figyelmen kívül. Legfelsőbb biránk, a közönség ítéletében a stílustalanság legalábbis szabálysértésnek, a rossz stílus pedig — nyomtatott vagy festett garázdaságként — egyfajta bűntettnek számit, mert ahelyett, hogy kedvet ébresztene, elveszi a kedvünket. — ász
