Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 1976. december 29. KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN Rég ismert igazság a színházak körül, hogy mindig az a színész rögtönöz kitűnően, aki betűről betűre tudia a szerepét, aki mindig alaposan, lelkiismeretesen felkészül az előadásra. A jól felkészült művészt —, de a felkészült sportolót, diákot, sőt: a felkészült gazdasági szakembert sem hozhatja ki a sodrából egy-egy váratlan fejlemény). Nem, mert van kapaszkodója: ismeretanyaga, információja, tájékozottsága, elhatáro_ zott célja, tudja, hogy mit várnak tőle, és azt is. hogy milyen körülmények között mire képes. Az ilyen emberre szokták azt is mondani, hogy „csípőből tüzel”, mert többnyire a legmegfelelőbb döntést találja meg — akár rögtönözve is. a váratlan helyzet megoldására. Mikor kezdődjön az év ? Egy vállalat az eredményes munkára, a váratlan helyzetek kivédésére nem utolsósorban gazdasági terveinek összeállításával készülhet fel. A vállalati terv ebből a szempontból nem egyéb, mint az egy vagy több évre szóló vállalati gazdálkodás forgató- könyve. „Az lenne a jó, ha az év a gyárban mindig októberrel kezdődhetne” — hangoztatják gyakran a vállalatok vezetői — „mert, akkor a január elején induló valóságos esztendő, a vállalat számára, nagy valószínűséggel a gazdálkodás legmegfelelőbb, nyugodt körülményeit hozná, kevés váratlan eseménnyel, kiegyensúlyozott termeléssel”. Való igaz, ha például egy vagy több év vállalati gazdálkodási forgatókönyve — a vállalati terv — mindig idejekorán elkészülne, s a vállalatok ennek alapján, már októberben, novemberben megkezdhetnék a felkészülést, konkrétan és részletekbe menően, a következő év termelési, fejlesztési, beszerzési, értékesítési programjaira — könnyebben, rugalmasabban igazodhatna bármelyik vállalat az évközi váratlan eseményekhez. Idejében és pontosan Az idejekorán összeállított vállalati tervek előnyei mindenekelőtt a vállalatok közötti kapcsolatokban mutatkozhatnak meg: abban, hogy nemcsak idejében, hanem pontosan, részletesen megrendelhető a nyersanyag, az alkatrész, a szolgáltatás, mert a megfelelő időben tisztábban látható. mire is lesz szükség a következő hónapokban. Az anyagok egy részét persze, sajnos, nem pár héttel, vagy hónappal; hanem olykor egy-másfél évvel előbb kell megrendelni, de az anyagok jelentős részének beS zürkébe dermedt, óriás házak között fehér köd szitál. Fehér a park. A fák, a bokrok csupasz ágait fehérre csipkézte a dér. Szép látvány innen, a meleg szobából. Lina néni szívesen üldögél az ablaknál. Az ablak alatt a gáz- konvektor melege körülnyalábol- ja beteg, fázós lábait. Az üvegen túl óriás házak. Ablaknyira zsugorodott külvilág. * — Milyenek voltak a régi telek? A régi karácsonyok? Lina néni arcán gyenge mosoly: — A régi telek?! Azok Igazi telek voltak! Méteres hótakaró a falvak apró házain. Úgy néztek ki, mint a jégkunyhók. És éjszakánként csak a hó világított, ahogy a Hold rásütött. Nagyon szépek voltak azok a régi telek. Csilingelő szánok az utakon, prüszkölő paripák. És zeneszó. Sok-sok muzsikaszó. A téli mulatságok. Az én uram nagyon szeretett mulatni! De szerették is őt az emberek! Parasztcsaládból származott, a köz jegy zőségig vitte, ^e sose felejtette el, honnan jőt' Mindig segített az embereken. — A szegényeken is? Lina néni csodálkozik. Kicsit méltatlankodva válaszol: — Hát persze! Legfőképp a szegényeknek voltak szükségük segítségre! — Milyenek voltak a régi karácsonyok? — Felejthetetlenek! Pompásak! Plafonig érő karácsonyfák. Ajándékok. Vendégek. Együtt a nagy család. — Gyerekek? szerzésével — a legtöbb vállalat esetében mégis kedvezően hatna az idejében, pontosan kidolgozott termelési program, ami a takarékosabb készletgazdálkodás és az ütemes termelés kialakításához alapvető feltétel. Az idén mindennek érvényesítéséhez kedvező helyzet alakult ki: a vállalatok túlnyomó része november utolsó napjaira elkészült jövő évi terveivel. Hosszú időre visszatekintve nincs sok példa arra, hogy a vállalatok ennyire haladtak volna ezzel a munkával. Sőt. elég gyakran megesett, hogy olykor 2—3 hónap is eltelt már az évből, mikorra a gazdálkodás érvényes vállalati „menetrendje” összeállt. Ilyesmi különösen a több gyáregységből álló nagyvállalatoknál, trösztöknél fordult elő: mire a jóváhagyott gyáregységi terv a központból visszaérkezett, már régen aszerint kellett volna dolgozni. A vállalati tervezés késedelmeiben persze nem egyszer közrejátszottak vállalaton kívüli okok is: egyes szabályzók, pénzügyi feltételek, árak tisztázatlansága. Az idén azonban mindez másként alakult: a vállalatok idejében megkapták, több fórumon is a tervezéshez szükséges információkat, s ismeretessé vált az is, hogy említésre méltó ‘változás nem szükséges a szabályozók körében. Javult a biztonság Mindez nagy mértékben növelte a vállalati tervező munka biztonságát, javította stílusát, s a tervezők munkakedvét, hogy már csak nekik kellett tlsztázniok azokat a részleteket, amelyek rájuk tartoztak, amelyekért ők a felelősek. Megkönnyítette a tervezők munkáját továbbá az is. hogy a nem régiben összeállított középtávú tervek végül is igen jó színvonalon készültek el, s így azok most jó bázisai lehettek az időszakon belüli éves vállalati tervezés számára. Mindettől együttesen nagy valószínűséggel elvárható, hogy számottevően lavul majd, mindenfajta tervezés legfőbb „mutatója” — tervszerűség, ami a vállalati munka kiegyensúlyozott, nyugodt légkörét a következő évekre elsősorban stabilizálhatja. A terv- szerűség növekedése pedig a középtávú állami és vállalati feladatok teljesítésének természetszerűen legfontosabb biztosítéka. Akkor is. ha a vállalati éves tervezés átfutási idejének pontossága azonnal, érzékelhetően nem is javítja majd a vállalatok közötti kooperációs fegyelmet. Ehhez a tervezés időbeli és tartalmi pontossága különben is csak az egyik, bár alapvető feltétel. O. F. A győztes Kunpeszér Az utazó könnyen meggyőződhet arról, hogy Kunpeszér a megye legészakabbi községe. Ha Kecskemétről indulva Ladánybenén át közelíti meg, még Pest megyét is át kell szelnie néhány kilométeres darabon, mielőtt megérkezne. Kunpeszér olyan mint egy óriási T-betű, aminek a hosszabbik szára egy eléggé gyéren lakott Pest megyei kisközség, Szittyó- ürbő, a rövidebb pedig Kunszent- miklós felé mutat. A szárak mentén húzódnak az utcák, azokban a tanácsháza, az orvosi rendelő, az iskola, a bolt, a tsz-központ, a Minta Ktsz telephelye. Ilyenkor télen nem sok zaj utal az élet egyébkor a szabadban is tapasztalható ezernyi jelére. Vendéghi- vogató, meleg szobák ablakain csillanna meg a fény, ha kisütne a nap. A kunpeszéri bolt már csak amiatt is érdemes az említésre, hogy benne férfiak szolgálják ki a vevőket. — Nem szoktunk filléreskedni, bevásároltam egész télre. Vettem lisztet, rizst, cukrot, zsírt — áll meg egy pillanatra Üjvári Lajos- né, egy alaposan megpakolt kiskocsira mutatva. — Zsírt? — kérdezi meghök- kenve az idegen, faluhelyen járván. — Nem vágnak disznót? — Dehogynem kedveském, de csak februárban. Addig boltira fogjuk a hasunkat. Ami a boltot illeti, később kiderül, hogy húst is lehet kapni benne, ha a megrendelő előzőleg feliratkozik egy füzetbe. Nem sokáig lesz ez így, mivel a termelőszövetkezet tervbe vette, hogy egy húsvágót állít fel, és nyit egy csárdát. Kunpeszérnek van, meg lesz nevezetes dátuma. Van, mert 1949. október 22-én lett Kunpeszér — Peszérdacsból, a másik község, ami alakult, Kunadacs. Lesz, mert január 1-én egyesül a húsz kilométerre levő Kunszent- miklóssal. A községben tudják, értik, hogy miért kell egyesülni, de nem örülnek neki. Büszke — joggal büszke — nép lakja a falut. Pedig a kunpeszéri borok nem nyertek első díjat, nem hoz rekordtermést a határban a gabona és nagy, itt esett csatákat sem jegyeztek föl a történetírók. A büszkeség a mában gyökerezik, lakosai munkájából születetten. Győztes község Kunpeszér, a IV. ötéves tervi településfejlesztési vándorzászlóval kitüntetett első helyezettje. Gazdag a művelődési ház programja, naponta rendeznek klubestet. A fiatalok szombatonként tartják összejöveteleiket. A színházat a Déryné előadásai jelentik, az ismerkedési lehetőségeket a havonkénti bál, amire eljönnek 9 Kunpeszér nem tipikusan Bács-Kiskun megyei község. Bertha Mikiósné. Tatárszentgyörgyről és Kuna- dacsról is a legények meg a lányok. A januári változást idéző hangulat, az előkészületek szemmel látható jelei fogadnak a tanács- házán is, ahol az adóügyi előadó, ügyiratkezelő, anyakönyvezető és népességnyilvántartó Bertha Miklósnál faggatjuk. — Kunpeszér nem tipikus Bács-Kiskun megyei község. Legalábbis abban az értelemben nem az, hogy jellemző lenne a sok tanya, a nagy külterület. Bizonyítékul néhány szám. Tulajdonképpen két központról lehet beszélni; áz'egyik maga a1 falu. a másik meg a két kilométerre levő Középpeszér. Ott van a tsz-major. Hetven család lakik körülötte tatarozott, kicsinosított egykori cselédházakban. Ezen kívül tizennégy tanyát tartunk nyilván. A népesség pedig mindennel együtt hétszázhatvankettő. — Sajnos, de igaz — folytatja az elemzést —, hogy hiába van háromszobás lakás, orvost képtelenek vagyunk szerezni. Hetenként kétszer Kunszentmiklósról jár át az orvos. Ez is egyfajta, napjainkban kialakult kötődés a nagyközséghez. Meg az is, hogy a felsőtagozatosok oda buszoznak át tanulni. Ez persze változhat. 0 Megvettem mindent a télre. Üjvári Lajosné. 0 A falu sok mindent köszönhet a Parasztbecsületnek. Id. Bábel Sándor. Százkét karácsony — Hogyne! Voltak gyerekek is, sokan. — Ügy értem, Lina néni gyerekei. — Az enyéim?... Az én gyerekeim...? Kislányom csak három hónapot élt. Akkor még nem úgy volt, mint manapság. Gyerekorvos, ilyesmi. A kisfiam meg... Elhallgat, küszködik. A beállt csendben megérzem a régi tragédiát. A szekrényben rejtegetett családi fényképek most az asztalon hevernek. Jó alkalomnak kínálkoznak a derűsebb emlékezésre. Az egyik képen, ami elsőként kerül kezembe, hosszú, pörge bajszú bácsi. — Az édesapám. Amott, a falon azon a nagy, aranykeretes képen az édesanyám. Magyaros ruhában, főkötőben. Sorra kézbe veszem a csipkés szélű fotográfiákat. Csoportkép. Férfiak hosszú, pörge bajússzal, egy fiatalasz- szony, kisfiú. — Családbeliek. Hol vannak már? Legtöbbje odaveszett a háborúkban ... Minek is voltak azok a háborúk... Én mindig csak fizettem, fizettem. A fiammal is, igen, a fiammal is fizettem! Mégiscsak kimondta. És a könnyeivel megerednek szaval: — Szegeden dolgozott a fiam, a városházán, amikor behívták. Hozta haza, mutatta a parancsot, én sírtam, de ő azt mondta, mint akkoriban sokan: „Ne sírjon édesanyám, inkább legyen rám büszke!” De én nem tudtam ... nem tudtam büszke lenni... — Nem jött haza többé? — Dehogynem! Sokkal előbb, mint a társai. De ekkor már benne sem volt büszkeségi Csak a betegsége... Vesebajban halt meg. 19 éves volt. Ez az első világháborúban történt. Ügy tűnt, a második világégés már nem követelhetett Lina nénitől nagy árat. Gyerekei nem éltek, férje túl volt a katonaköteles koron. Mégis: a szüntelen rettegés, a nélkülözés, a szomorúság — amely egy-egy rokon, jóbarát elviszítésével gyakorta meglátogatta az idős házaspárt — csak siettették Lina néni újabb tragédiáját: — Élhetett volna még az uram, ha akkoriban nincs az a sok baj, félelem. Nem tudta megvárni sorsa jobbrafordulását: 1945-ben meghalt. 70 éves volt. Aztán csendesebben hozzáteszi: — Én hetvenéves koromban még átúsztam a Dunát. — Lina néni még most is jó egészségnek örvend! — Azt mondja a körzeti, orvosom, erős a természetem. Enni is jól birok még, csak két fogam hiányzik. A többi ép, legfeljebb egyik-másik elkopott. De a lábaim... a lábaim nagyon fájnak! A felszabadulás után sokáig élt egyedül Kecskeméten, a Kámert egyre többen születnek. 8—9—U forintos órabért állapí1973 óta hatvanan. Az idén már tottak meg számunkra. Közben 4 házasságkötés volt és Szil- meg alig keresünk 1400—1500— veszterkor is lesz egy. 1600 forintot. dár utcában, aztán a Széchenyi- városban kapott lakást. — Szép otthona van, Lina néni! Nem válaszol. Makacsul ösz- szezárt szájjal, némán perel a világgal. Tekintete az ablakon. 0 Lina néni, özv. Szántó Istvánná Csillag Karolina 1875. Július 11-én született Kövegyen. Lassan elfogytak mellőle az emberek, körülötte összezsugorodott a világ. Férje után kapott nyugdíjából él, özv. Móczár Józsefné viseli gondját. Tőle tudom, milyen volt a tavalyi karácsonyuk, s milyen az idei. Milyenek Lina néni ünnepei: a névnapok, születésnapok. Űjabb fotók kerülnek elő: a közelmúlt megörökített pillanatai: csupa-virág-lakás, fehér abrosz, Lina néni körül mosolygó, nevető emberek. Rokonok. Pestről, Szegedről, Kecskemétről. Barátok. ismerősök, akik sosem feledkeznek el róla. Jönnek a névnapján: virágot hoznak. Jönnek a születésnapján: meggyújtják a gyertyákat. Karácsonykor feldíszítik a fenyőfát. Néha megjelennek hétköznap is. Berobbannak. Selyempapírba csomagolt apró örömöket hoznak, nevetést, életet. Szétzúzzák, összetöri^ a csendet, kikergetik az emlékeket —, aztán elmennek. Sietnek, rohannak mindig. Hiszen, a munka, az otthon. a család __ Ezek a látoga tások Lina néni számára — másodpercek. Idebent, a régi bútorok, a fényképek körültapétázott falak között, az emlékekkel agyonzsúfolt szobában lelassult az idő. ólomlábakon jár. Almást Márta Erős a kézfogása Idősebb Bábel Sándornak, akivel a művelődési ház udvarán találkozunk. Birkát nyúz, délután jeles eseményt rendeznek, vacsorával. — Van vagy hatféle pozícióm — néz föl egy pillanatra a munkából — hát belefér a birkapör- költ-csinálás is. Hogy csak hirtelenjében soroljam: vb-tag és tanácstag vagyok, aztán meg a termelőszövetkezet szociális és kulturális bizottságának elnöke. Erre sem gondoltam volna vagy harminc évvel ezelőtt Mi itt mind - öt—tíz holdas bérlők voltunk, egy kataszteri holdért 80 kiló rozst, plusz 20 fillért kellett fizetni. A tsz 1960-ban alakult. Parasztbecsület a neve, úgy tudom nincs is több ilyen nevű az országban, csak még egy, a Dunántúlon valahol. Ügy jó nyolc évig egymásnak adták a kilincset a vezetők, aztán 1968-ban megváltoztak a körülmények. Már a fiatalok sem hagyják itt a falut, minthogy sokukat iskolára küldi a gazdaság. Sok minden nem lenne itt nélküle, annyi bizonyos. A Minta Nőiszabó Szövetkezet kunpeszéri telephelyét is a termelőszövetkezet építette közösen a tanáccsal. Három éve kezdődött a termelés, miután az asszonyokat három hónapig tanították Pesten, hogy mit is kell majd csinálniuk. Újak a gépek, s mint Vadkerti Andrásné szalagvezető mondja, az ez évi tervet már teljesítették. Teljesítették, írom fel a noteszba, és néhány nagy kérdőjelet teszek utána. Laczkó Ferencné, Balázs Klára, és Németh Mihályné — meg többen még a varrógépek mellől — egymást kiegészítve beszélnek az üzemről. — Van úgy, hogy napokig nincs munka, aztán meg túlórázni kell, ha jön egy jó nagy szállítmány. — Aláíratták velünk, hogy ilyen és ilyen rendelet alapján — Lennéni- mi szakmunkások szívesen, de csak három évi munkaviszony után lehet jelentkezni a tanfolyamra, ami Pesten van. — Három hónapos felmondási időt kell aláírni, amikor belép az ember, mert máskülönben nem veszik fel. Nincs az üzemben senki, aki válaszolt volna a bizonyára elsőnek nem ottjártunkkor elhangzott kérdésekre. Azért az is bizonyos, hogy a telephely a kunpeszéri lányoknak és "asszonyoknak munkalehetősé-* get biztosít. De az is, igaz, hogy mint egyedülálló ilyen munkahely, bizonyos fokig monopolhelyzetben van. Keressük Kunpeszéren azt, ami legjobban dokumentálná az elmúlt évele hozta változásokat. Középpeszéren is csinos házak állnak az egyre sűrűsödő ködben, és sokat elárul az is, hogy a kerítések mögött kövér kutyák harciaskodnak. Csöndes, télies az idő. havat ígérnek a felhők. A földeken már nem zúgnak a traktorok, vége a munkájuknak ebben az évben. Változás ... ? Az egykori uradalmi gulyás fia, a hatvanhat éves Bábel Sándor ősszel a lányának mondta: — Elcsodálkoztam, nagyon. Egy holdon annyi kukoricám lett. mint régen öt kataszterin, ötven mázsa. És nem az én derekam kopott a kapálásban, hanem a gép vasa, mert az csinálta a talajmunkákat. Vénségére megéri az ember, hogy belenyugszik és megérti: nemcsak akkor terem a föld, ha a saját verejtékével locsolja ... Változások; mondogatjuk hazafelé robogva. Bábel Sándorra is gondolnunk kell, arra, hogy már Moszkvában is volt. Megváltozott, könnyebbé, tartalmasabbá, emberibbé és minden értelemben szebbé vált-' az élete. És nemcsak az övé, hanem a többi hétszáz- hatvanegy kunpeszéri lakosé is. Ballal József—Mébesi Éva 0 A kunpeszéri telephelyről előbb a Minta Szövetkezet pesti hőspontjába, onnan pedig külföldre kerülnek a községben összevarrt blúzok, ruhák, szoknyák.
