Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-28 / 306. szám
Reális igények, reális célok A tanácsoknál dolgozó fiatalok megyei parlamentjén Lakáshelyzet, bérezés, beilleszkedés, létszámstop, törzsgárdatagság — ezekről, illetve e témákkal kapcsolatos eredményekről, gondokról beszéltek felszólalásaikban a Bács-Kiskun megye tanácsainál és intézményeiben dolgozó fiatalok megyei parlamentjén részt vevő küldöttek. A vitában szót kérő fiatal tanácsi dolgozók dr. Gajdócsl István megyei tanácselnök részletes beszámolója alapján mondták el véleményüket, hogy az elmúlt két évben a tanácsi szervek testületet, vezetői milyen intézkedéseket tettek helyzetük, körülményeik javítása érdekében. A száztizennyolc küldött közül többen is részletesen beszéltek a tanácsokhoz kerülő pályakezdők problémáiról, amelyekről beszámolójában a megyei tanács elnöke így szólt: „A tanácsi munkahelyi parlamentek egyikén-má. fikán visszatérő panasz volt a iiatalok segítésének elmaradása. Ebben még nincs teljesen rend házunk táján. Pedig erre mindenképpen ügyelnünk kell...” — A jogászokat kivéve a tanácsokhoz kerülő fiatal diplomások, mivel az egyetemen, főiskolán nem tanultak államigazgatást, ilyen felkészültségük tehát nincs, kezdetben nagyobb segítséget, munkájukban több támogatást várnak az idősebb kollégáktól — magyarázta Körmöczi Erzsébet, a megyei tanács küldötte. — Jogos problémájuk megoldásában persze mi, fiatalok is részt vállahatnánk, például szakmai vetélkedők szervezésével, szakmai pályázatok kezdeményezésével. Hasznos a javaslat, hiszen a tanácsi munka egyik lényeges alapja az államigazgatási és jogi ismeret. A megyei tanács küldöttének okos ötlete viszont csakis akkor éri el igazi célját, ha a tanácsoknál dofgozó fiatalok rendszeresen továbbfejlesztik szakmai ismereteiket, részt vesznek a továbbképző tanfolyamokon. A fiatalok aktivitását jellemzi, hogy mint azt dr Gajdócsi István mondta; „csak az idén, vagy az elmúlt évben jött előadók, ügyintézők nem tették még le az államigazgatási vizsgákat. így joggal állapíthatjuk meg, hogy a 30 éven aluliak túlnyomó többsége államigazgatási ismeretekből megszerezte az oklevelet.” A tanácsakadémiára viszont még mindig kevesen jelentkeznek. A veszprémi oktatási intézet nappali tagozatán Bács-Kiskun megyéből tízen, a kecskeméti kihelyezett tagozaton harmincán végeztek. — Az az igazság, hogy sokan lebecsülik a tanácsakadémiát — jegyezte meg felszólalásában Va- rajti László, a kalocsai járási hivatal küldötte. — Véleményem szerint helyes lenne, ha főiskolai rangot kapna a tanácsakadémia ... — ... S már a középiskolások között is népszerűsítsük az állam- igazgatási munkát — vette át a szót Tóth László Kalocsa Város Tanácsának küldötte. — Az érettségi után továbbtanuló fiatalok közül bizonyára többen kedvet kapnának a tanácsi hivatáshoz. Sok helyütt hiány van pénzügyi szakkáderekben, mérnökökben, jogászokban, közgazdászokban, tanácsakadémiát végzett fiatalokban ... Beszámolójában a megyei tanács elnöke is foglalkozott a problémával, s elmondta: „igyekszünk megoldani a pénzügyi szakemberekben, jogászokban, közgazdászokban, mérnökökben, s a tanácsakadémiát végzett dolgozókban mutatkozó hiányt. A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy intézkedett, hogy csak ilyen egyetemeken tanuló diákokkal köthető társadalmi szerződés. Jelenleg tizenöten tanulnak vb-ösztöndíj- jal.” A jelenlegi munkaerőhiánynyal, illetve a létszámstoppal kapcsolatban kért szót a parlamenten Újvári Sándor, a kiskun- halasi járási hivatal küldötte: — A helyettesítésért a jutalom- keretből adnak pénzt, s ez egyrészt nem arányos a végzett munkával, másrészt éppen az előbbiek miatt nagyon kevesen kaphatnak jutalmat. Problémánkat részben megoldja majd a létszámstop helyébe lépő rendelkezés, amely a létszámnövelést tiltja meg. Véleményem szerint gyakran nem kellőképpen ismerik el a fiatalok munkáját. Nálunk például a járási hivatalnál dolgozó százvalahán.v fiatal közül csupán kettőnek van miniszteri Kitüntetése — de ők is még a katonaságnál kapták. Az egyik kiskunfélegyházi küldött az idősebb tanácsi dolgozók, s a fiatalok közötti béraránytalanságot kifogásolta, hozzátéve a beszámolóban is elhangzott tényt: „A fiatalok keresete az 1971-ben bevezetett ösztönző bérezési rendszer hatására sokat javult, fizetési átlaguk 2500—2600 forint.” — Szerintem a munkahelyi légkört is kedvezőtlenül befolyásolja a korcsoport szerinti bérezés — mondta egy felszólaló. — A kimagaslóan jól dolgozó fiatal se kerülhet magasabb bérkategóriába a korcsoport miatt. A végzettség és beosztás szerint kellene kialakítani a béreket. A megbecsülés erkölcsi formájában pedig elsősorban azt kifogásolták a felszólalók, hogy a tanácsoknál tíz éves munkaviszony kell a törzsgárda tagsághoz, más munkahelyeken viszont öt év után már jár a kitüntetés. Az erkölcsi megbecsülésről a megyei tanács elnöke a következőket mondta: „Nagy szerepe van a jó közérzet kialakításában az erkölcsi megbecsülésnek, a jó munkát elismerő szónak. Ahol ez megtörténik, nincs is különösebb súrlódás, féltékenységből eredő suttogás. Hisz az értékelés mindig alkalmat ad egyéb kérdések megvitatására is. Bizonyos, ebből a vezetés is tanul..." A járási hivataloknál dolgozó fiatalok hátrányos helyzetben érzik magukat lakásproblémájuk megoldásában. A városi tanácsoknál dolgozók 140 ezer forint kedvezményes hitelt kapnak csa- ládíház-építéshez, őket viszont csak 30—40 ezer forint illeti, ha építkezni akarnak. A községekben a fiatalok lakásépítésének támogatása nem oldódott meg, mégis mint azt a parlamenti beszámoló is megállapította: „a korábbi éveknél jóval megnyugtatóbb a kép. Különösen a vidéki városokban jobb a helyzet, de javulás tapasztalható a megyeszékhelyen is, ahol tizenkét fiatal tanácsi dolgozó kapott lakást a fiatalok házában.” Igényeiket sorolva ugyan nem estek túlzásokba a küldöttek, jó- néhány kérés megfelelő fedezet hiányában nem teljesíthető a közeljövőben. A parlament által elfogadott úgynevezett ajánlás mégis sokat ígér a tanácsoknál dolgozó fiataloknak; egyebek között többet foglalkoznak a pályakezdőkkel, tovább szélesítik erkölcsi és anyagi megbecsülésüket, a lehetőségekhez mérten kedvezőbb arányban részesülnek lakásjuttatásban, hitelkedvez, ményben.'-’"tételeid " • De ajánlás nemcsak vezetőikre, rájuk is kötelező érvényű: a fiatalok önmagukkal szemben is igényesebbek legyenek. Aktívabb közéleti munkát kérnek tőlük... Tárnál Lánl6 Janáky István emléke Most lenne hetvenöt esztendős — ha még élne. De immár egy évtizede, hogy eltávozott az élők sorából. E kettős évforduló alkalmával emlékezünk Janáky István építőművészre, akit Kecskeméthez sokat emlegetett, szoros szálak fűztek utolsó éveiben. Gazdag életének egyik gondterhes, időszakában erőt, s az alkotó tevékenységhez kedvet adtak neki ae itteni, ismétlődő megrendelések. Hódmezővásárhelyen született, 1901-ben. Apja kistisztviselő, anyja óvónő volt. Szülővárosát mindvégig nemcsak a megszokott módon szerette, de valósággal rajongott érte. S e széttép- hetetlen kötelék érezhető, kitapintható az általa tervezett vásárhelyi művelődési házon is. Joggal írhatta róla Granasztói Pál, hogy ő „az első építész, aki nemcsak az Alföldről származik, hanem akinek munkásságán eddig is érződött a táj igézete”. Az egyetem elvégzése után mindvégig a fővárosban élt. Az első esztendőkben különböző építészeti irodák munkatársa volt. Hamar felhívta magára a figyelmet az átlagosnál nagyobb munkabírásával, lelkiismeretességével és kivételes tehetségével. Később azonban, önállósodása után a saját tervező irodájában fejleszthette tovább művészi tehetségét, szakmai tudását. Közben részt vett a meghirdetett pályázatokon is. Ezeken csaknem másfél tucat díjat nyert; jó néhányszor győztesként került ki, mint első helyezett ezekből a versenyekből. Így a tekintélye érthetően tovább nőtt. A Margitszigeti Palatinus-fürdő ragyogóan kiképzett, szépen tájba illeszkedő épületegyüttesével aratott először igazi nagy sikert, a szakmai és nagyközönség előtt egyaránt. Ez még 1937-ben volt. s nagyjából ezzel a művével kezdődött el építészi-tervezői pályájának első igazi nagy szakasza. Ettől az időtől kezdve gyönyörűen sorjáznak a munkák a keze alól. A felszabadulás után társaival együtt ő maga is aktívan bekapcsolódott az újjáépítés nagy és lelkesítő munkálataiba. Különböző hivatali posztokon és társadalmi funkciókban munkálkodott a közös feladatok végzésén. Széles körű műveltségével, optimista természetével, makacs kitartásával és kezdeményező kedvével sok-sok hívet szerzett magának. Sem gáncs, sem irigység nem akadályozta hivatása közben; mint ahogyan a fel-felcsapó értetlenség sem. S kitüntetést, megtisztelő Ybl-díjat kapott jutalmul odaadó munkájáért. Akinek „élet áradt minden szavából”, goha nem nyugodott meg: egyre-másra állt elő az új tervekkel, okos elképzelésekkel. S ezek nyomán sokasodtak a megtervezett és kivitelezett művek. Van ezek közt óvoda, épp úgy, mint szálloda vagy iskola; de még munkásotthon is például. Közben törökországi megrendelésre szállodát tervezett Ankarába és Isztanbulba; ezzel tehetsége a határainkon túl is érvényesült. Sokoldalú érdeklődés, s példamutató műveltsége mellett az is jellemző volt rá, hogy remekül tudott együttműködni a képző- és iparművészekkel. Egy közeli példa erre: a kecskeméti szállodában az övén kívül Hintz, Makrisz és Csernus — meg mások — keze- nyoma, tehetsége is fellelhető. A kecskeméti kapcsolatai nyugodtan tarthatók élete külön fejezetének. Tehetségéről árulkodik e városban az Aranyhomok mellett az uszoda, a piaci árucsarnok és a Park Étterem. Ezek közül elsősorban a szállodát kell kiemelnünk. Nemcsak azért, mert hazánk legelső modern szállója — s éppen egy vidéki városban ^—. hanem még inkább azért, mert egyik méltatója szerint ezen az alkotásán „a beteljesedést lehet érezni”, mivel e műve „egy alkotói hang, szerep és rang végleges megtalálása is”. Melyik kecskeméti lokálpatrióta ne örülne annak, hogy egy kivételes képességű, tekintélyes építőművész az ő kedves városának falai között talált igazán önmagára? A fentiek mellett a hírős városban élők számára az is külön figyelmet érdemel, hogy Janáky Intván ismerői és életrajzírói szerint sehol nem tudott jobban együttműködni az építész a megrendelőkkel, mint éppen Bács-Kiskun székhelyén. Ezért van annyi elismerő híve nálunk az itt élő építészek legjobbjai között. Rájuk is jótékonyan hatott Janáky. Azt mondják, hogy tervezőasztala fölött, munka közben érte a halál. S azt is mondják, hogy azokban a halálközeli órákban többek között az újabb kecskeméti terveken is töprengett; ő, a mindig gondolkodó, az örökké töprengő alkotó. Varga Mihály ri u.t <*. ><u>. 1H •* 1976 december 28. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ Búcsú A Radar és a Játék a betűkkel nélkül vágunk az új évnek. Hiányoznak, sajnáljuk elmúlásukat. Igaz, megoszlottak róluk a vélemények, míg léteztek. A fiatalok érdekeinek védelmére vállalkozó műsort arcnélkülisége miatt bírálták időnként. Nem vált olyan népszerűvé, hatékony- nyá, mint például a Jogi esetek, a Nyitott boríték, vagy a kitűnő Mit üzen a rádió? A személycserék miatt is változott időnként a műsor stílusa, hangvétele. Az előbb említett, hasonló jellegű adásokban mindig megtalálták az egyedi és az általános, az esetleges és a törvény- szerű összefüggéseit. Nyilvánvalóvá tették, hogy mikor marasztalható el egy-egy személy, vagy szerv és mikor a helytelen szemlélet, a rossz intézkedés, a hibás rendelkezés. A világért sem az „elmúlás” szomorúsága, az effajta visszatekintésnél szokásos udvariaskodás A társadalmi döntések, jelenségek megértése, ezek befolyásolása tényismeretet és fejlett gondolkodási készséget kíván. A szombaton és vasárnap látott rajzfilmek igen hatékony fejtágítóknak bizonyultak, ötletesen, szellemesen ábrázoltak fontos összefüggéidézi föl a Radar nagyszerű riportjait is. Sokat tettek a valóság megismertetéséért, a társadalmi visszásságok leleplezéséért. Utolsó műsorukban látott telekügy vegytisztán mutatott be egy itt-ott létező gondolkodásmódot. Bízunk abban, hogy az ügy remélhetően kedvező fordulatairól értesülünk a Radarhoz hasonló új műsortípusban. Közéletünknek szüksége van a leghatékonyabb agitációs eszköz ilyen irányú tevékenységére, figyelmére. Egri János meghatottan búcsúzott négy év után a közönségtől. Érthető megindultsága: élete egy részét jelentette az annakidején útkeresőnek számított műsortípus, öt-hat esztendeje kezdtek alaposabban foglalkozni azzal, hogy miként lehetne megmozdítani a képernyő előtt ülő milliókat, miként lehetne bevonni őket a játékba, a közös szórakozásba. A Játék a betűkkel valóban százezreket, milliókat foglalkoztatott és még azok is elgondolkoztak olykor a kivetített betűk lehetőségein. akiktől távol áll az effajta szórakozás. seket, hívták fel a figyelmet a közszemlélet némely fogyatékosságaira. Külön öröm, hogy elkészítésükben nagy szerepet kafiott a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műterme. Szeretet A tv műsorrendjéből is sejthető, hogy a karácsony a gyermek és a szeretet ünnepe. Kár volna magunkat megfosztani ettől a szép szokástól, az ajándékozás örömétől, a jóság boldogságától. A régebbi gyakorlattal ellentétben, a tv gügyögés helyett tiszta, szép műsorokkal köszöntötte a legkisebbeket. Jó híreket hallottam a munkaidő alatt vetített Karácsonyi kincskeresőről, a szegedi stúdió műsoráról. Tetszett a „Kiment a ház az ablakon" összeállítás és csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk a Horváth Jenő rendezésében bemutatott, A gyermekkor csodavilága című remeklésről. A válogatás, az ötletes megjelenítés, a sok jó teljesítmény igazi ünnepi hangulatot teremtett. Az év utolsó „Képernyő”-jében megengedhető a rokonszenv érvényesítése. Az újságíró végül is a tv pártján áll, még ha időnként póröl a rossz műsorokkal, elégedetlenkedik sekélyesebb filmek, közvetítések láttán. Ne beszéljünk most ezért a Hetvenöt éves a Fészek Művészklub című műsorról, a Mikszáthot csak félsikerrel idéző Beszterce ostromáról. Fenntartás nélkül dicsérhető a Beilleszkedés, a Copélia, a Művészeti magazin, a Magyar Televízió szabadegyetemének 10. része, a Kalákával kalákában. Sok ilyen műsort adjon jövőre a Szabadság téren lakozó televízió. H N. Gondolkodásserkentés Baromfiexport Kecskemétről A magyar baromfi, amely több mint száz évvel ezelőtt az Alföldről indult hódító útjára, ma is keresett külföldön. A Kecskeméti Earomfifeldol- gozó Vállalat gyáraiból 16 ország piacára jut el a konyhakész baromfihús és az ínyenc libamáj. Az automatizált gépsorokról mintegy 25 millió szárnyas kerül le évente sütéshez, főzéshez előkészítve. A kilencvenféle termék- kínálatból folyamatos a vevők kielégítése, ami az év végi ünnepek előtt volt a legjelentősebb. Ezekben a hetekben, csak exportra, naponta 13—14 vagonnyi pecsenyeárut indítottak a vállalat két gyárából, Kecskemétről és Kiskunhalasról, s ezenkívül korlátlan mennyiségben kiszolgálták a hazai kereskedelmet is. Bács-Kiskun - Krím 15 év barátsága Nemrég hagyta el a nyomdát az a könyv, amely Bács-Kiskun megye és a Szovjetunió Krím területének kapcsolatait, lakóinak fejlődő barátságát van hivatva bemutatni. A másfél évtizede kezdődő és azóta egyre tartalmasabb testvéri kapcsolat és együttműködés tükre a 120 oldalnyi, szép kiállítású, képekkel is bőven illusztrált könyv. Bevezetőként Horváth István, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára visszatekint hazánk felszabadulásának körülményeire, a szocialista építés kezdeti szakaszára és kibontakozására. Szól megyénk adottságairól, a fejlődő iparról, a korszerűvé vált mező- gazdaságról, az életszínvonal jellemző tényeiről, a kulturális fel- emelkedésről, majd a Krím területtel való testvéri együttműködés tényeit és nagy lehetőségeit foglalja össze bevezető írásában. N. Kiricsenko, az SZKP Krím Területi Bizottsága első titkára Kimeríthetetlen forrás címmel közvetlen példák alapján mutatja be, milyen hatást gyakorolt az elmúlt 15 esztendő során a terület lakosságának gazdasági és kulturális életére a Bács-Kiskun- nal kialakult és egyre erősbödő kapcsolat. A továbbiakban a kommunizmus építésének sikereit tárja az olvasó elé adatok és tények segítségével. A két testvérváros vezetői közül Gádor József, a kecskeméti, V. Makszimov, pedig a szimfero- poli változásokról, eredményekről tudósít. Gera Sándor, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjainak a barátság elmélyítése érdekében kifejtett munkáját, E. Malijenko pedig a Krímben végzett kölcsönös barátsági tevékenységet elemzi. Szó esik a továbbiakban a szakszervezet és az ifjúkommunisták, valamint a Petőfi Népe testvérmegyei kapcsolatokat ápoló munkájáról. Igen éctékes és gazdag a könyvnek a mezőgazdaság és az ipar területén kialakult tapasztalatcseréket és átvett módszereket, termelési eljárásokat bemutató fejezete. Csak címszavakban sorolva a témákat: Mezőgazdasági gépesítés szovjet segítséggel; A paradicsomtól a csemegekukoricáig; Kölcsönös haszon című írások, mindhárom a tudományos együttműködésről. Együtt a nagyüzemi szőlőtermesztésben és Virágzó kertjeink a címe a megyebeli állami gazdaságok és a krími terület szovhozainak munkáját, kapcsolatait bemutató írásoknak. BíCCS-KISKUN-KRÍM-- im l>a nil sat’;» Olvashatunk a közös gazdaságok közös vonásairól, a Kecskeméti Konzervgyár és a szimferopoli Május 1. konzervgyár termelési kapcsolatairól és dolgozóik barát- kozásáról. Bács-Kiskun hírneves baromfifeldolgozó üzemei, a kecskeméti és halasi, s a baromfitenyésztők is tapasztalatot cserélnek. Készülnek megyénkben, Kiskunfélegyházán vegyipari berendezések a Szovjetuniónak, Baján a KGST tagországai számára gyártanak fontos járműipari felszereléseket, de beszélhetünk szovjet és magyar együttműködésről az építőipar területén is. Ez derül ki a könyv további lapjairól. Igen szép zárófejezete a kötetnek V. Jagupovnak irodalmi ihletésű A költő és a katonák című írása, a Rózsa János internacionalistát és a már elhunyt Imre Gábort, Szimferopol díszpolgárát bemutató portré és megemlékezés is. Visszhang címmel Fekete Dezső főkönyvtáros a testvérkapcsolatok tükröződését mutatja be a Bács-Kiskun megyei sajtó cikkeiből készített bibliográfia segítségével. Csak az elismerés hangján szólhatunk a kötetről, mely igen nagy munkával készült. Illesse elismerés a szervezőket, cikkírókat, szerkesztőket és nyomdai előállítókat egyaránt. Az ötezer példányban kiadott könyv bizonyára nagyon sok vonatkozásban segíti majd a két megye kapcsolatainak még közvetlenebbé válását a barátság további elmélyítését. T. P. AZ ORSZÁGOS „NAGYKÖRÚT” RÉSZE AVATÁS 1982-BEN Új híd a Dunán A megyénk déli részéről autóval a Dunántúlra igyekvőknek sok bosszúságot okoz a vasúti és közúti forgalmat egyaránt le- bpny.pytp, bájai, híd. Sokszpr ,ho§?- szú sorban, várakoznak a gépkocsik. Vv\<áiV jpjjj xíi jo Jjjií-Jx'Jn, Nemcsak helyi, országos érdekek is szükségessé teszik új Du- na-híd építését. A közlekedéspolitikai elveknek, távlati terveknek megfelelően új „nagykörutat” alakítanak ki. Az út Nyíregyházától indul, a Tiszántúlon át halad délnek, majd nyugatra fordul és Baja térségében hagyja el a Duna—Tisza közét. A végállomás Szombathely lesz. Az új híd ennek az útnak a része. Az előkészítés és a kivitelezés irányításának hatalmas feladatai a Bács-Kiskun megyei Közúti Igazgatóságra hárulnak. Cs. Nagy Pál igazgató tájékoztatása szerint az új létesítmény mostani árakon mintegy 450 millió Ft-ba kerül majd. Hossza 650—660 méter lesz, szélessége mintegy 9 méter. .A jelenlegi mellé építik. A napokban hozták nyilvánosságra a Rályázat értékelését. A meghívott 12 kollektíva által készített munkák egyike sem felelt meg maradéktalanul a megadott szempontoknak, ezért első díjat nem adtak ki. Három közösség — a Hídépítő Vállalat két kollektívája és az UVATERV csoportja — kapott 50—50 ezer Ft-os második díjat. A zsűri még hat tervet díjazott. A pályaművek felhasználásával készül a végleges kiviteli terv. Ha minden jól megy 1979-ben megkezdődik az építés és 1982-ben átadják a forgalomnak a Dunán átívelő szerkezetet. Aligha túlzunk, ha az új hidat az V. és VI. ötéves terv egyik kiemelkedő létesítményének tekintjük. Az 55-ös út célszerű átvezetésére pályázatot írt ki a megyei közúti vállalat. (1 - n) Filmeket vettünk Magyar filmátvételi bizottság járt a minap Milánóban, az ottani nemzetközi filmvásáron. Nyolcvankét filmet tekintettek meg, közülük húszat vettek át: hat amerikai, négy-négy olasz és francia, két spanvol, s egy-egy angol, ausztrál, svéd, illetve görög produkciót. Közöttük van a „Griffin és Phönix”, melynek főszerepét Peter Falk alakítja, a „Halálos gyilkosság” című krimiparódia, és „A némafilm” című burlesak, Liza Minellivel és Paul Newmannal a főszerepben. „A blöff” című olasz vígjáték főszereplői: Adriano Celentano és Anthony Quinn.
