Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-24 / 304. szám

alacsonyabb éjjeli hőmérséklet mínusz 1—mínusz 6, a legmagasabb nappali hőmérséklet a tartósan ködös helyeken nulla fok alatt, más­hol kevéssel felette. (MTI) YILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AT MSZMP B ÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évf. 304. szám Ára: 90 fillér 1976. december 24. péntek IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: párás, többfelé egész nap ködös Idő, ködszl- tálással, zúzmaralerakódással. A leg­Kádár János látogatása áj budapesti létesítményeknél Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára csütör­tökön több új budapesti létesít­ményt tekintett meg. Társaságá­ban volt Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tag­ja, és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A vendégeket a házigaz­dák: Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára és Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke .fogadták. A vendégek először az észak— déli metró Nagyvárad téri végállo­mását keresték fel, ahonnan metrószerelvénnyel folytatták út­jukat állomásról állomásra a Felszabadulás térig. Ezt követően a Budaörsi út—Alkotás utca és Hegyalja úti csomóponthoz láto­gattak el. (MTI) 4 Kádár János az észak—déli metró mozgólépcsőjén az egyik házi­gazdával, Szépvölgyi Zoltán fővárosi tanácselnökkel. (MTI-fotó, Sze- bellédy Gáza felvétele — TELEFOTO — KS.) KGST-hitel a MÁV villamosítási programjához A MÁV — mint ismeretes — megkezdte a Budapest—Kelebia közötti vasútvonal korszerűsítését, villamosítását. A villamosítás és kábelezés költségeinek részbeni fedezetére a magyar vasút a Nemzetközi Beruházási Banktól ötmillió rubeles hitelt kért. A gazdasági számításokkal, a köl­csön felhasználásának előnyeivel indokolt igényt a bank’ elfogad­ta, a hitelt megszavazta, s érte­sítette a MÁV-ot arról, hogy 1977. évi kezdettel rendelkezé­sére bocsátják az 1984. december 31-én lejáró ötmillió transzferá­bilis rubeles kölcsönt. A hitel (Folytatás a 2. oldalon.) Tanulók A tudásnak teszek panaszt — írta József Attila negyven éve az Ars poetica című hit­vallásában. Legmagasabbren- dű fórumként mindig a tu­dáshoz, gondolkodáshoz for­dulunk — legyen szó a saját életünk alakulásáról, vagy az emberi közösség sorsáról. A tudás: hatalom — ismerték fel a filozófusok és a mun­kásmozgalom vezetői, szerve­zői. Wilhelm Uebknechtnek ez a kijelentése a múlt szá­zad utolsó évtizedétől rend­kívüli átütő erővel hat. Mindenekelőtt az iskolában szerezzük meg a tudás alap­jait. Olyan elrendezésű és beosztású osztálytermekben, amelyek lényegében négyezer év óta változatlanok, mint a Köznevelés cimü oktatási he­tilap egyik cikke kimutatta. Változatlan a tanulói csoport elkülönülése, a pedagógus he­lyének kijelölése. Az ilyen felfogás azóta tartja magát, amikor még létre sem jöttek a mai európai műveltség fun­damentumai. Az iskolai oktató-nevelő munka szerepkörének válto­zása sok mindent módosít. Az osztálytermeket nyitottab­bakká kell tenni az élet irá­nyába, a szűkössé vált fala­kat arrébb kell vinni a vég­legesnek szánt helyükről. A folyamatot a közművelődési törvény is meggyorsítja azzal, hogy kimondja: „A közműve­lődést szolgáló valamennyi in­tézménynek egymással együtt­működve, valamint az oktatá­si-nevelési intézmények mun­kájára támaszkodva és azt kiegészítve kell kifejtenie te­vékenységét.” Többször idéztük már ezt a nagyon fontos megfogalma­zást, és nem véletlenül. Az építőipari gondokkal küszködő mai helyzet is azt sugallja, hogy éljünk okosabban a lé­tező lehetőségekkel. Az osz­tálytermek a meglevő könyv­tári, múzeumi, levéltári szo­bákban, a művelődési ottho­nokban találhatnak rá a meg­hosszabbításukra. A Bács-Kiskun megyei Ta­nács művelődésügyi osztálya nemrég tátjékoztató jelentés­ben számolt be közoktatási és közművelődési rendszerünk együttműködéséről. Ebben a legterjedelmesebb rész a mű­velődési otthonokkal foglal­kozik, hiszen „szinte vala­mennyi nevelési célkitűzés megvalósításában szerepet játszhatnak.” A foglalkozások kötetlenebb formái igen jól Év vége az üzemekben Az 1976-os év több, s főleg bonyolultabb feladatot rótt az ipari üzemekre, mint a ko­rábbiak. A megnöveke­dett feladatok mellett sok helyütt a körülmé­nyek sem könnyítették a gyári kollektívák dolgát. Egészében azonban sikeres gazdasági év utolsó hetébe lépett a megye ipara. Ezt mutatják a válaszok is, melyeket három üzemben kaptunk érdeklődésünkre. Ha nincs is még ezekben a napok­ban összesítve minden eredmény, érzékelhető, hogyan bir­kóztak meg feladataikkal, a népgazdasági célok megvalósítá­sa terén. A Fémmunkás Vállalat halasi gyára „történelmi” napokat élt át ebben az esztendőben: ter­mékszerkezetében egyedi vasszer­kezetek kaptak helyet, amelyek előállítása kvalifikáltabb munkát igényelt a műszaki és a fizikai dolgozóktól egyaránt. Az új, több­nyire nagyberuházásokhoz gyár­tott termékek készítésére való át­térés az év derekára némi lema­radást okozott a terv teljesítésé­ben. Most, az esztendő vége előtt, azonban már azt a tájékoztatást kaptuk dr. Judák Imre igazga­tótól, hogy a halasi Fémmunkás­gyár kollektívája december 31-ig eléri alapvető céljait, teljesíti a 29,5 millió forintóg nyereségter­vét. Ezt az év utolsó napjáig tar­tó megfeszített munkával lesz-' nek képesek produkálni. Az akadályok sikeres leküzdé­sében elsősorban az játszott sze­repet, hogy a gyár dolgozói vi­szonylag gyorsan és jól alkalmaz­kodtak az újfajta feladatokhoz, s megtanulták, amire szükség volt. Az esztendő utolsó harma­dára megszűntek az anyagellátá­si gondok is. Lendületet adott a munkának, hogy a vállalat a bér- fejlesztési lehetőségek megsza­básánál év közben figyelembe vette a halasi gyárban történt jelentékeny változást. Így a fi­zikai dolgozók átlagbérét mintegy 6,7 százalékkal növelhették eb­ben az esztendőben. 1976. hátralevő napjaiban az egyedi vaslszerkezetek gyártása folyik, egyebek közt a Bélapát­falvi Cementmű kiemelt nagybe­ruházásához, s készítik a gyár­ban a hagyományos termékeket, köztük a keretes csőállványt, az építőipar részére. A nagyberuhá­zásokhoz rendelt vasszerkezetek előállításába besegít a vállalat kecskeméti gyára is. A jövő év első hónapjában új feladatai lesznek a halasi Fém­munkás-gyárnak: a Borsodi Ve- gyi'kombinát. az épülő új kecs­keméti megyei kórház és a bajai járásbíróság beruházásához ké­szülő vasszerkezetek előállítása. A Kalocsavidéki Fűszerpapri­ka- és Konzervipari Vállalat dol- gozóinák az idei kedvezőtlen idő­járás sok gondot okozott. A vállalat kollektívája nagy erőfeszítéseket tett a nehézségek leküzdésére, azonban a tervet en­nek ellenére sem tudják teljesí­teni. A termelési értékben mint­egy 90 millió forintos lemaradás várható az előirányzathoz képest. A múlt évi 576 millió forintos báziselőirányzatot a nehezebb vi­szonyok ellenére eléri a vállalat. Exportban pedig a tavalyi ki­vitel túlteljesítésére számítanak. Az 1975. évi 9 ezer tonnával szemben az idén 11 ezer 850 ton­na árut értékesítenek külföldön, ami több az ez évre tervezett mennyiségnél is. Az exporton be­lül a nem rubelelszámolású kivi­telt mintegy 400 tonnával növelik a múlt évi mennyiséghez képest, s ezzel egyúttal' túlteljesítik az idei tervnek ezt a részét. A Kallocsavidéki Fűszerpapri­ka- és Konzervipari Vállalat az idén a 90 milliós termeléskiesés miatt szerényebb eredménnyel számol. A jövő esztendő előké­szítését már megkezdték fűszer- paprika, zöldség és gyümölcs fel­vásárlására szóló szerződések kö­tésével. A Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti, apostagi és kerek­egyházi üzemében ezen a héten már csaknem minden második dolgozó kivehette a még meg­maradt szabadságát. Ez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy „fél gőzzel” dolgozna a kollektí­va. Ellenkezőleg, éppen egész évi jó munkájának köszönhető, hogy nem kell erejét az év végi hajrá­ban próbára tennie. Termelési tervét ugyanis már korábban tel­jesítette a gyár. Mintegy 4 millió darab fehér­neműt, blúzt és gyermekruhát készítettek ebben az évben, 205 millió forint értékben. Ez csak­nem 9 százalékkal haladja meg a tavalyit. Évek óta termékeinek jelentős hánvddát szállítják kül­földre. Hagyományos vásárlójuk­nak. a Szovjetuniónak idén is több mint 600 ezer blúzt és fe­hérneműt, szállítottak. A megren­delés utolsó tételét december 10-én indították útnak. Ennél is előbb — november 20-án hagyta el a gyárat a tőkés országokba induló utolsó szállítmány. Az év folyamán jóval több. mint 300 ezer hálóingét gyártottak nyuga­ti megrendelésre — zömmel kis szériákban. A gyár nyugati ex­portjának értéke mintegy hat és félszerese a tavalyinak. Termékeiknek háromnegyed részét hazai vásárlók viselik majd. A belkereskedelem által rendelt utolsó tételek a múlt hét végén hagyták el az üzemeket, s azóta már a jövő évi feladatok teljesítésén munkálkodnak a gyár dolgozói. Nemcsak a mennyiségi előírá­sokat teljesítették egyébként a Habselyem dolgozói. Tovább ja­vították a már korábban is ki­emelkedő minőségi eredménye­ket, száz termékük közül 93 el­sőosztályú. A dolgozók gondos munkája mellett a gyár létszám­gazdálkodási intézkedései is sze­repet játszottak a tervteljesítés­ben. Év közben átszervezésekkel csökkentették az alkalmazottak és a nem közvetlen termeléssel foglalkozó munkások Számát. Befejezte idei tanácskozásait az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszaka NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés 31. üléssza­ka szerda este befejezte ez évi ta­nácskozásait. A fejlődő országok csoportjának kérésére a küldöttek nem zárták le az ülésszakot, ha­nem csupán felfüggesztették a ta­nácskozást. hogy a téli szünetet követően. 1977. elején ismét min­den különösebb formalitás nélkül összeülhessenek és folytathassák a vitát. A 31. ülésszak 14 héten át tanácskozott, napirendjén nem kevesebb, mint 124 pont megvi­tatása szerepelt és több mint 200 határozatot hozott. Ezek közül a leglényegesebbek: a leszerelési és nemzetközi biztonsági tárgyú ha­tározatok. Waldheim ENSZ-főtit- kár újjáválasztása a következő ötéves terminusra, a genfi közel- keleti konferencia újra összehívá­sát követelő határozat, a namíbiai nép azon jogának határozatba foglalása. hogy függetlenségét fegyveres erővel is kivívhatja. A szerdai záróülésen a közgyű­lés elnöke, Shirley Ameraszinghe Sri Lanka-i nagykövet méltatta azt a tényt, hogy a Seychelles- szigetek, Nyugat-Szamoa és An­gola felvételével a világszervezet tagjainak száma 147-re emelke­dett, ami újabb lépést jelent az ENSZ egyetemességének irányá­ban. Elítélte az Egyesült Államo­kat, amiért ismét megvétózta a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét. Utalva az úgynevezett Észak—Dél tárgyalásokra, ame­lyek eredményeinek megvitatása a közgyűlés 1977. évi első napi­rendi pontja. Ameraszinghe hang­súlyozta: a világgazdasági helyzet gyors romlása alig orvosolható következményekkel járhat számos szegény ország számára. A gazdasági egyenlőtlenségekés igazságtalanságok — mondotta — nem kevésbé veszélyeztetik a vi­lágrendet, mint a politikai konf­liktusok. Az ülésen az egyes regionális csoportok képviselői kifejtették nézeteiket az ülésszak eddigi munkájának eredményeiről. A szocialista országok nevében Alekszandr Jankov professzor, Bulgária állandó ENSZ-képvise- lőie szólalt fel. Az ülésszak egyik legfontosabb eredménye — mondotta a boleár delegátus —, hogy fokozott figyel­met irányított a fegyverkezési hajsza korlátozásának és a haté­kony leszerelési intézkedések meghozatalának szükségességére. A küldöttségek, amelyek nevében a közgyűléshez szólok — mondot­ta Jankov professzor —, a legme_ legebben üdvözlik e tényt. (ADN, TASZSZ, DP A) kiegészíthetik az intézményes oktatás szigorúan megszabott tanrendjét, akalmat adnak a korrepetálásra. Az iskolában felkeltett érdeklődés újabb és újabb ismeretekre bukkanhat a szakkörök, klubok program­jaiban. Az igényes szórakozás olyan játékos módszereket is feltételez, amelyek előmozdít­ják az ismeretszerzés gya­korlatát. Igazán sokáig lehetne sorol­ni az érintkezési pontokat. Az amatőr művészeti mozga­lom döntő többségében az is­kolai tanulók részvételére épül. Jónéhány helyen a mű­velődési otthonok semmiképp sem kihasznált nagytermeiben tartják a tornaórákat. A kap­csolat nem szűnik meg a 14— 16 éves életkor betöltésével. Olyan értelemben sem, hogy rendkívül sokat tehetnek a művelődési otthonok a fel­nőttoktatásért. Kiskunfélegy­házán és ' Baján például tan­folyam-rendszerű felnőttokta­tási formákat szerveztek. Elég gyakori, hogy valami­lyen kényszerhelyzetből fakad a legjobb megoldás. Az isko­lák és a művelődési otthonok együttműködése — óhajtott együttműködése — nagyon jó dolog. Az egyik oldalról most kényszerhelyzetet teremt a napközis helyhiány. A váro­sokban a felsőtagozatos diá­kok kiszorulnak ebből az el­látásból, hogy azokkal a ki­sebb gyerekekkel foglalkoz­hassanak a pedagógusok a ta­nítási időn túl, akik jobban igénylik a gondoskodó fel­ügyeletet. Vajon miért nem kötik le megnyugtató módon a „csellengő” fiatalokat azok az intézmények, ahol van hely, van népművelő és pénz is van ilyen célra? Jó érzés most, a téli szünet ide jen kézbevenni olyan prog­ramot, amely gazdag rendez­vény sorozattal vonzza a ta­nulókat. Ilyen tervet dolgoz­tak ki a császártöltési műve­lődési házban, ahol a társas­játék, lemezhallgatás alkalmai váltakoznak a játékos klub- foglalkozásokkal, természet• és földrajzi témájú filmek ve­títésével. A társasjáték- és sportversenyekre díjkiosztás teszi fel a koronát. „Minél többen vegyetek részt a ren­dezvényeken! Hívjátok el a pajtásaitokat is” — hangzik a felhívás a toborzó műsor- tájékoztatóban. Az együttműködés hasznos kezdeményezései gyarapodnak. De számos művelődési ott­honban még tanulni kell a kapcsolattartást, a tanulókkal való foglalkozást. Ebben ter­mészetesen az oktatási in­tézmények is többet tehetné­nek az eddigieknél. H. F. NEGYVENKÉT MILLIÓS BERUHÁZÁS Jól vizsgázott az óriásszárító Szakemberektől hallottam nem­rég: a fűszerpaprika-termelés fo­kozása — egyáltalán a puszta léte attól függ, milyen intenzitással tudják szárítani és folyamatosan a feldolgozóba szállítani a fris­sen szedett csöveket. A hagyomá­nyos zsinegre fűzés, vagy felfüg­gesztett szütyőkben (műanyag há­lókban) tárolás nagyüzemi szin­ten, évi ezer vagonos termés ese­tén elképzelhetetlen. Az utóbbi időben tehát elsősorban ez a kö­rülmény szabta meg a paprika­iparban a fejlesztések irányát. Az egyetlen hazai fűszerpapri­ka-termesztési rendszer gesztor­gazdasága. a fajszi Kék Duna Termelőszövetkezet az idén hatal­mas vállalkozásba kezdett. A két szomszéddal, a miskei Március 15 és a bátyai Pirospaprika Tsz-síel összefogva — ültetvényeik határ­vonalán — egy teljesen automa­tizált szárítótelepet létesített. Ez az „óriásradiátor” október 7. és december 15. között elvégezte az idén betakarított mintegy hétezer tonna paprika víztelenítését és utókezelését. A beruházás 42 millió forintba került. Eddig. Mert még nincs kész. Az üzem központi berende­zése az NSZK-beli Hans Binder- cég 40 méter hosszú, közvetett légbefúvással működő, ötszalagos szárítószekrénye, amely egyma­gában 19 millióba került, s amely­ből a jövő év májusában érkezik egy másik is. Annak beállításával 30—40 napra csökken a máskor hónapokig tartó utóérlelés és szá­rítás. A gépmonstrum egyébként — 60—80 Celsius-fokon kétszáz métert tesz meg benne a paprika — egy óra alatt 3000 liter víz el­párologta tására képes. A két 2000 négyzetméteres csar­nok — a süllyesztett padozattal ellátott szikkasztó és a már emlí­tett szárítógép helye —, a hozzá­juk csatlakozó kiszolgáló egysé­gek és szociális helyiségek a mis­kei Március 15. Tsz építőrészlegé­nek gyors, szakszerű munkáját dicsérik. K. F. • Ottjárttunkkor már a Füszerpaprikaipari Vállalat részére szárítot­ták a vetőmagnak valót. • A Hans Binder-szekrény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom