Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-04 / 261. szám

1976. november 4. • PETŐFI NEPE • S A Megyei Művelődési Központ műsora 1976. november 7—18-1* KIÁLLÍTÁS A Kecskeméti Művésztelep al­kotóinak kollektív kiállítása. Megtekinthető: november 10-ig. HETI MOSOK: 7-én, vasárnap 10 órakor a Természettudományi Stúdió­ban: TECHNIKAI ÉRDEKES­SÉGEK: A VIKING-PROG­RAM (kisfilmvetítés). 7- én, vasárnap 10 órakor a színházteremben: RAJZ- ÉS MESEFILMEK VETÍTÉSE GYERMEKEKNEK. 8- án, hétfőn 19 órakor a szín­házteremben: A VÁROSI TA­NÁCS V. B. ÜNNEPI HANG­VERSENYE. Műsoron: Beetho­ven: IV. szimfónia, Szőnyi Er­zsébet: prelúdium és fúga. Be­lépés: csak meghívóval, meg­hívó igényelhető az MMK szervezési csoportjánál. 9- én, kedden 9 és 11 órakor a színházteremben: CSODÁLA­TOS KALUCSNI. Az Állami Bábszínház előadása gyerme­keknek. Belépődíj: 5,— Ft. 12-én, pénteken 15 órakor a színházteremben: KÖZÉPIS­KOLÁS FILMKLUB: „Gyer­mekbetegségek". 12-én, pénteken 18 órakor az ifjúsági klubhelyiségben: COL­LEGIUM ARTIUM ZENEI TAGOZAT. Beethoven zongo­rahangversenyei. 12- én, pénteken este 18 óra­kor a felnőttklubban: HlRES TUDÓSOK ELŐADÁSAI. Az atomenergia felszabadítása. 13- án, szombaton 15 órakor a színházteremben: FELNŐTT FILMKLUB I. Nemzeti törek­vések megerősödése a filmmű­vészetben. Bérletes. Gyermek- megőrzés. 13-án, szombaton 19 órakor a földszinti előcsarnokban: A NEVADA együttes táncestje. Belépődíj: 15.— Ft. Az 1976 77-es évad operabér­leteinek árusítását jegypénz­tárunk megkezdte. Felnőtt­bérlet ára: 100,— Ft, diákbér­let ára: 80,— Ft. Műsorterv: Vántus István: Aranykoporsó. Csajkovszkij: Anyegin, Németh Amadé: Vil­lon. Donizetti: Szerelmi báj­ital. Tájékoztatásul közöljük, hogy az Erdei Ferenc-emlékkiállí- tást november 28-án 17 óra­kor nyitjuk meg. 1453 In memóriám Dimitrij Sosztakovics Ezzel a címmel jelent meg a Zeneműkiadó Vállalatnál a nagy szovjet zeneszerző születésének (szeptember 25) hetvenedik év- foidulója alkalmából, egyben a tavaly elhunyt szerző emlékére egy szép gyűjtemény. Breuer János a mester cikkein, vallo­másain kívül a pályatársak írá­saiból, néhány fontos Sosztako- vics-müvet bemutató-elemző dol­gozatból válogatta a könyv gaz­dag anyagát. Teljességre nem tö­rekedhetett, de mégis érdekes és színes képet alakított ki a né­hány műve révén nálunk is népszerű, megbecsült — bár még mindig nem eléggé ismert — ze­neszerzőről, művészetéről. Saj­náljuk azonban, hogy a Forrás című folyóirat 1970. évi hatodik számában Radó Gyula televízió- rendező tollából megjelent visz- szaemlékezés nem kapott helyet a kötetben. Indokolt lett volna a közlése, mert nemcsak a mester magyarországi élményeit eleve­níti föl, hanem Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepciójának nemzetközi jelentőségéről, vala­mint a szovjet zenei nevelésről szóló érdekes Sosztakovics-véle- ményeket is idéz benne a cikk­író. Azonkívül néhány fénykép bemutathatta volna a szovjet komponistát, legalább két buda­pesti látogatásának eseményeit. A könyv szemelvényei közül talán azok a vallomások a leg­fontosabbak, amelyekből a zene­szerző társadalmi felelősségét, művészi célkitűzéseit ismerhetjük meg. Az átgondolt, tartalmas elemzések — Berlász Melinda, Homolya István, Maróthy János, Kecskeméti István és mások Írá­sai mellett — ezekből tudhatunk meg legtöbbet korunk jelentős alkotójáról. Ä visszaemlékezések és beszámolók Sosztakovics em­beri alakját hozzák az olvasó közelébe. Ajánlásul és a mester ars po­étikájának jellemzésére álljon itt néhány sor Dimitrij Sosztdko- vicsnak a zenei világnapra ta­valy küldött üzenetéből: „A nagy zenemű nemcsak egyetlen ember eszméit és gondolatait tükrözi, hanem sokakét. Az igazi jelenté­keny muzsikus alkotásaiban mindig benne cseng az egész nép hangja ...A zene összeköti a né­peket, mélyebb érzéshez, önma­guk jobb megismeréséhez segíti őket, gazdagítja érzelmeiket és gondolkozásukat". Ezt az üzene­tet, humanista hitvallását fejezik ki Sosztakovics müvei a zene nemzeti gyökerekből táplálko­zó, mégis nemzetközi nyelvén. Ittzés Mihály Mongol legenda Mojszejevék műsorán A Mojszejev-együttes immár ötöd ízben szerepelt Párizsban. Előadásaikat a kongresszusi palo­tában tartották. A Szovjetunió hí. rés táncegyüttesének műsorában egy mongol legenda is szerepelt. Igor Mojszejev egy tibeti kolos­torban tett látogatása során hatá­rozta el, hogy felveszi műsorába a mongol legendát és táncosai az előadáson maszkot öltenek. (MTI) A groteszk és az erotika báj itala A Mandragora a Kecskeméti Katona József Színház színpadán • Callimaco és Llgurlo közös erővel bírják rá Nlcla mestert a meddőség különös módon való megszüntetésére. Székhelyi József, Mezey Lajos, Pasi^ilw Vaétró n Am T.álV.IÁ MINT A VILÁGIRODALOM majd mindegyik nagy vígjátéka, Niccolo Machiavelli nevezetes Mandragora című komédiája is tragikus és bohózati elemek ket­tős szőttese. Az ostoba firenzei ügyvéd meddő házassága körül szövődő cselekmény merő képte­lenség; a darab ugyanis arról szól, hogy a felültetett férj miként ci­peli saját hitvesének ágyába a lángralobbant fiatal, ám ötlette- len széptevőt, és adja áldását ön­nön felszarvaztatására. A vérbő, s már témájának kö­vetkeztében is szabadszájú ko­médiában örök vígjátéki figurák — szegény naplopó, csuhás ál­szent, felelőtlen élvhajhászok, kövér erszényű ostobák — jelení­tik meg a szerző véleményét ko­rának, a XV. századi Firenze, de mondhatjuk, az egész reneszánsz Itália jellemző alakjairól. A pergő jelenetek, kacagtató helyzetek komikumának bőséges szövete alól azonban egy megle­pően sötét színezetű, tragikus hang is ki-kicsendül. Ez Lucrezla asszonyé, Nicia mester ártatlan feleségéé. A darab női főszerep­lője ugyanis sokban különbözik a hasonló komédiái alakoktól. Lucrezla sem érzelmeit, sem vá­gyait nem követi akkor, amikor odaadja magát a számára isme­retlen csábítónak, sőt az utolsó pillanatig elkeseredetten védelme­zi tisztességét, férjének, gyónta­tójónak és anyjának ördögi ter­ve ellen. És mit kap cserébe? Az ágyban nem a szerelmet Ismeri meg, csak a testiséget, nem vé­lik boldoggá, csak kielégültté. Választásában nincs is segítségé­re semmi azon cinikus felisme­résen kívül, hogy ha ezen a vilá­gon mindenki a rosszat teszi, ak­kor ő sem tehet egyebet. Ez hát az a kapocs, amely a hírhedt A Fejedelem című könyv éleselméjű íróját a Mandragora kiábrándult, ám jóhumorú szer­zőjéhez köti. „Ha az emberek jók lennének, akkor tanácsom helytelen volna — mint hogy azonban gonoszak, és nincsenek rád tekintettel, neked sem kell tekintettel lenni őrájuk”. — írja Machiavelli a hatalom cél- és esz­közrendszerét taglaló művében, és ugyanezen etlkai-lelkllsmeretl drámát szövi be a Mandragora bohózatának szókimondó, har­sány és leleplező folyondárjába. A DARAB MAI rendezőinek tehát választaniuk lehet Lucrezla disszonáns hangjának felerősíté­se, vagy a nézőt csiklandozó vérbő komédiázás között. Csiszár Imre viszont megtalálta a kibú­vót e kényszerűség alól, s úgy érzékelteti az elcsábított asszony morális drámáját, hogy általános érvényűvé teszi. Céljának eléré­séhez a századunk szellemisége által kiművelt és oly kedvelt gro­teszket, valamint a színpadi sti- lizációt hívja segítségül. E ket­tőből keveri ugyanis össze az előadás tündéri bójltalót, amely­nek hatására úgy tudunk nevet­ni a nézőtéren, hogy vidámsá­gunkba mindig megfelelő meny- nyiségű szomorúság is vegyül. A lomtárnak vagy zsibárus piaci szemétdombnak tetsző szín­padon eldobált tárgyak — antik szobortöredék, festmény, lovagi sisak és sok-sok egyéb, egykor értékes kacat — veszik körbe az ágyat, amelyen a játék eseményei zajlanak. A testiség így terül rá a kor szellemi-tárgyi értékeire. A színkép Jelentése egyértelmű: a szereplők lábbal taposnak rajtuk. Firenze főterének kövezete ezál­tal változik át egy hatalmas pap­lanná, a városban nem ideák és eszmék, hanem erotikus vágyak Irányítják a lakók életét. HÁROM FEHÉRBE öltözött, bohócszerű alak Indítja a cselek­ményt, a vásári komédiások és Brecht . songjainak hangulatát árasztva mutatják be a szereplő­ket a közönségnek. A valódi és a csak „játszott” kettőssége mind­végig az előadás jellemzője ma­rad, s ennek illetve Csiszár Im­re kitűnő stílusérzékének kö­szönhető, hogy a malackodásnak vagy ízléstelenkedésnek nyomára sem lelni a színpadon, noha az eredeti szöveg természeténél fog­va mind a színészeknek, mind a rendezőnek bőven lehetősége adódna. A bohócok által széttör­delt és groteszkké „idegenített” jelenetek pedig a legnaturállsabb részleteket Is játszhatóvá, sőt tartalmassá teszik. A Csiszár Imre és Szlávik Ist­ván által készített, nagyvonalúan rendetlen játéktér színházi „fe­lelőtlenségét" viszont a jelmezek ritka korhűsége és formagazdag­sága rendkívül erőteljesen oda­kapcsolja a reneszánsz Itália mindennapjaihoz. Szakács Györ­gyi ruhái nemcsak kitűnően jel­lemzik a szereplők mindegyikét, hanem „bele is játszanak” a cse­lekménybe, szüntelenül jelen van­nak, és a maguk nyelvezetén fo­galmazzák meg véleményüket vi­selőikről. A Jelmezeknek az utol­só jelenetre való „kifehéredése" pedig az előadás telitalálata. A RENDEZŐ a szereposztás le­hetőségeit is Jól aknázta ki. Csak dicsérhető az ötlete, hogy a léhű­tő szerelmes, Callimaco szerepét Székhelyi Józsefre osztotta, míg ravasz, cselszövő Llgurlót Farády Istvánra bízta. Székhelyi nagy­szerű komédiázás! képességének segítségével harsogóan életszerű figurát varázsolt a kissé ostoba és gazdag Calllmacóból és Fará­dy Is új oldaláról mutatkozhatott be. Sokszólamú duettjük az elő- adás gazdagságának és az azt kí­sérő nézőtéri nevetésnek állandó forrása volt. Kettőjükhöz még egy kitünően sikerült alakítás társult, Major Pálé, aki nagyszerűen érezte át azt, hogy Fráter Tlmoteusz lel­kiismereti aggályai ugyancsak a darab alapkérdéseiből fakadnak: mit is tehetnénk, ha mindenki rossz körülöttünk ... Kitűnő vi­talitással és sokrétű gazdagság­gal tudta megjeleníteni azt a szerzetesi figurát, akit ösztönei és hajlamai, no meg a körülötte élő emberek mindenkinél job­ban egy más, nem ilyen önmeg­tartóztató életpályára szántak... Lucrezia asszony szerepe a Mandragorában több, lényege­sebb a szöveg által nyújtott le­hetőségeknél, megvalósítása ezért egyáltalán nem könnyű feladat. Monyók Ildikó sikerének lényege ugyanaz, mint az előadásé. Nem játszik a komédia ellen, de nem is teszi súlytalanná az alakot. Az ő érdeme, hogy a darab frivol gondolati játékán át meg átcseng az asszonyi tisztesség és kiszol­gáltatottság magányának szomo­rú hegedűhangja. Teszáry László, a szolga, Siro alakjának belső világát Jórészt a második felvonásban találta meg. A kezdetben ő is beleesett abba a divatos hibába, hogy a klasszikus komédiák szolgált szí­nészeink olykor-olykor hajlamo­sak egy kissé bárgyúnak értel­mezni. A férj Nicia mester és a mama, Sostrata egymással nemcsak élet­korban rokon szerepelt Mezey Lajos és Gyólay Viktória játszot­ták. Hasonlóságuk elsősorban a belső közösségben volt kitapint­ható, összekapcsolta őket tartal­matlan silányságuk, Mezey osto­ba ügyvédje harsogó és kongó, mint egy üres kartondoboz, Gyó­lay Viktória hajdan kikapós Sost- ratája pedig lélektelen, hisztéri­kus és sivár. Ribdr Éva kedves epizódalakí­tása mellett okvetlenül meg kell említeni a bohócok — Horváth Ferenc, Vancsik Mária és M. Sztankó Magda — kitűnő gro­teszk hármasát. Ugrabugráló, tán­coló, éneklő, okvetetlenkedő együttesük helyezi át a Játékot a naturális környezetből egy gon­dolatibb közegbe, segítségükkel lesz stilizált és kacagtató az ágy- jelenet. ök oldják fel a darab­nak a magyar közönség számára sokszor visszásnak tetsző vaskos- ságát és szóklmondását, és kész­tetik gondolkodásra a nézőket. Maszkjaik mögül lelkiismeretünk vidám, kaján tükörképe kandi­kál ki. AZ ELŐADÁS sikerében nagy szerepe volt Fodor Ákos találó versbetétjeinek és Dékány Endre szellemes zenéjének, illetve Veö- reös Boldizsár koreográfiájának és a Fuchs László által vezényelt, stílusos ruhába bújtatott zene­karnak. Pavlovits Miklós •V«V»ViV«%V#'»V#V»,»V»V»V»V«VAV«VtV«,«V»V*WAV»V«,»'.WA wíííííííííííííííííííííííS&Wííí^^ (86.) Kint a tábortűznél a srácok már klasszul tudják (a chileiek tanították meg) több szólamban a Venceremo3!-t. Ha én élném Pedro _ életét, lenne-e bennem lelkierő, hogy csillogó szemmel tanítsam a Veneceremos !-t egy sereg idegen srácnak egy idegen országban? Hiszen ami apával történt Tarhosréven, az lényeg­telen semmiség a Pedro apjának a sorsához képest, de az én bő­römön mégse múltak el máig se a hullafoltok, amiket apa kinyí­rása miatt termeltek ki. a méreg- telenítő nyirokmirigyeim. Vagy­is újra az a kérdés, amit egyszer már föltettem magamnak (fél órája): mit tudok én az életről? Mindjárt kitelepülök a srácok­hoz, leülök a tábortűzhöz, és bá­mulom velük együtt a lángokat, és becsatlakozok a Venceremos! bariton szólamába, mert rossz most nekem itt a sátorban egye­dül. A zseblámpám is alig pislog már. Mázlim van, hogy mielőtt naplózni kezdtem, megírtam a mai levelet Tomkának. Most ki is múlt a zseblámpám­ban az égő. De még mindig lá­tom a fehér papírt, mert a sze­mem fokozatosan hozzászokott a fény gyöngüléséhez. Igaz, olyan lehet az írásom, mint a macska­kaparás. TAMARA Június 23, hétfő Három egyszerre. Amint a pos­tás bácsi pálinkaszagú jóslata jö­vendölte. A június 19-1 és a 20-i, és a 21-i. Kedves Tomka (Tamara+Szél- kisgsázony)! A képernyőmön ma úgy jelentél meg, hogy május 31-én délután a pinceklubban én ott ülök Kol­lár Ildi mellett, Te pedig meg- állsz előttem (félrehajtod a fe­jed), és azt kérdezed, hogy hol kaphatnál colát. Én fölnézek rád, hogy ki ez a tájékozatlan jótestű szőke kis csaj, és közlöm veled, hogy a büfében türelmetlenül várják, hogy kiszolgálhassanak téged. Te pedig azt mondod: „Ki­haltak a folyosók, nyomasztana a magány.” Tanulság: beláthatatlan követ­kezményei vannak, ha egy lány megszomjazik, és colát akar inni. Plusz: irtó klassz, hogy akkor megszomjaztál. Jahkavölgy-Tábor, 75. VI. 19. ATTILA Aranyos szeplős. Kiábrándít­sam, ha egyszer ismét beszélhe­tek vele? Háruljam neki, hogy egyáltalán nem voltam én szom­jas akkor. Azért álltam oda, ép­pen őeléje, hogy észrevegyen. Kedves Tomka (Tamara-fSzél- kisasszony)! A tábor már fölépült a vihar következményeiből. (Nem tudom, írtam-e, hogy állati vihar volt) Az éjjel én leszek a táborügyele­tes, amitől már előre olyan ál­mos vagyok, hogy csak ujjhegy- gyei kellene megbökni az egyé­niségemet, máris eldőlnék, mint egy kuglibábú. Plusz: olyan is vagyok, mint egy negatív mág­nes, amit kivédhetetlen erővel vonz a sátorban egy pozitív töl­tésű vaságy. Jelenleg minden ásítási világversenyen én lennék az abszolút esélyes. Ennek értel­mében alávetem magam a vas­ágy vonzásának. Jankavölgy-Tábor, 75. VI. 20. ATTILA Kedves Tomka (Tamara+Szél- kisasseony)! Ha ezt a napot kibírtam, már­pedig kibírtam (éjjel táborügye­let, nappal meló), most már al­kalmas vagyok profi stílusú élet­re is (pl. két nap, két éjjel pro­longálva). Megnéztem a hímzett kendőt (a tiédet). Elfogadható az ízlésem. ' Jalnkavölgy-Tábor, 75. VI. 21. ATTILA Ha ott ülhettem volna a vas­ágya mellett, anyásán virrasz- tottam volna egész éjjel, hogy őrizzem az álmát. Néha megsi­mogattam volna a homlokát, mint egy lehelet, hogy jó legyen neki. Még öt nap. öt nap múlva már itthon alszik, és ha éjjel nagy lesz a csend, és én vissza>- fojtom a lélegzetemet, hallani fo. gom a távolságon át is, hogyan lélegzik álmában. És ha egyszer mellettem aludna, az én plédem alatt, és összesimulna a bőrünk? Elkábulnék, annyira jó volna ne­kem. Még öt napig nem látom. Ma/ azt hittem, jó estém lesz. Nem lett. Rossz volt nekem, hogy ma este átmentem Attila szüleihez, és velük vacsoráztam. Mert Attila nem ült ott az asz­talnál. Élttől én olyan idétlenül unalmas voltam, hogy a szülei most: biztosan azt hiszik rólam, hogy egy buta tyúk vagyok, aki azért nem tud semmiről sem be­szélni, mert agy helyett aludtte­jet tárol a fejében. Vagy joghur­tot, amit vacsora közben ettünk. Pedig ők igazán igyekeztek, vé­gig kedvesek voltak hozzám. Ap­rólékosan elmeséltettem velük, milyen a jankavölgyi tábor, ho­gyan kell bemenni a kapun, és bent merrefelé kell topogni, hogy megtaláljam a sátrat, ahol Attila alszik."Nem néztek össze csúfon- dárosam a hülye faggatózásom hal­latán, hanem komolyan és rész­letesen elmondtak mindent, any- nyira érthetően, hogy ha beoson­nék a JainkavölgyL tábor kapuján, egyenesen odatájolnám magam Attila sátrához, és a sátorban is tévedhetetlenül megtalálnám a jobb belső sarokban a vaságyát, mellette a kockás Sportszatyor­ral, amiben a levélpapírokat tart­ja a Szeplős. Még öt levélpapír van a sportszatyorjában. De az is lehet, hogy már csak négy, mert a mai levelet is megírta már. Két órakor, amikor leszalad­tam a postaládához, a földszin­ten tömeges csődület burjánzott: lakók a házból, főleg asszonyok. Ácsorogtam mellettük pár per­cig, hogy kikagylózzam a szöveg­hullámzásból, mi az oka a riada­lomnak. Az történt, hogy fél kettőkor feltűnt egy rendőr a házban. A gyermekvédelemtől. Norejkánét kereste, Norejka Viki miatt, aki Norejkáné tizennégy éves lánya. Vikit ugyanis a Balatonon be­gyűjtötte a rendőrség, mert ami­kor igazoltatták, kiderült, hogy csak egy gyűrött húszforintos van nála. A rendőrök megkérdezték tőle, hogy hány napig akar még a Balatotom nyár aim. Viki közöl­te velük, hogy még legalább két hétig. A húsz forintból, tehát négy liter tej árából. És mióta nyaral már a Balatonon. Már tíz napja. És amikor lement nyaral­ni, mennyi pénze volt? Akkor is húsz forintja. És miből élt a tíz nap alatt? Abból, amit minden­féle srácoktól kapott. És hol la­kott? Sátorban. Mindenféle srá­cok sátrában, akik befogadták éj­szakára. De nem mindegyikkel élt nemi életet, két srác például semmit sem akart tőle. Ezt is­mertette a rendőr Norejkánéval, és utána magával vitte Norejká­nét, hogy vegye át a lányát a gyermekvédelmi osztály gyűjte­ményéből. Az asszonyok egymás szavába vágva mondták a magukét, és én a szövegeik keverékéből desztil- látam ki Norejka Viki nyaralá­sának hiteles történetét. Ez a Viki tavaly még csóró penészvirág volt. Senki nem gon­dolta volna róla, hogy tizenhá­rom éves. Legfeljebb tiznek-ti- zenegynek lehetett saccolni. Most pedig, amikor már tizennégy éves, gondol egyet, és világgá megy a Balatonra. Húsz forinttal. Tíz nap alatt a Balatonon leg- lább tíz sráccal aludt, de csak nyolc sráccal élt nemi életet. Szerencsétlen Norejkáné. Tavaly­előtt költözött ide a Vikivel, la­káscserét csináltak, az asszony kapott egy másfél szobásat, az elvált férje intézte az ügyeket. A télen járt hozzájuk egy pacák, néha napokig náluk is aludt, ami miatt a házban széles körű botrány volt: a gondnok verte a vasat, hogy a pacák vagy jelent­kezzen be hatóságilag, vagy ne aludjon Norejkánénál. Azóta nem hallottam semmit, vagyis fogal­mam sincs, maradt-e a pacák, vagy lelécelt. (Folytatjuk) • Tervükben nagy szerepet kap Lucrezta anyja és az esendő pap, Fráter Timoteus. Monyók Ildikó, Oyólay Viktória és Major Pál. (Tóth Sándor (elvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom