Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-30 / 283. szám

» VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évf. 283. szám Ára: 90 fillér 1976. november 30. kedd KEDVEZŐBB FELTÉTELEK Több támogatás a szőlő- és gyümölcstelepítésekhez A Magyar Közgazdasági Társaság mező- gazdasági szakosztálya a közelmúltban szak­emberek bevonásával kerekasztal-konferen- ciát rendezett a szőlő- és gyümölcstermesz­tés helyzetéről, korszerűsítéséről, a további fejlesztés lehetőségeiről. Aktuálissá tette a témát az a számos feszültség, amely a ter­melésben jelentkezett. A megye szőlő- és gyümölcstermesztése országosan is meghatározó szerepet tölt be, jelentős népgazdasági érdek fűződik fejlesz­téséhez. Báes-Kiskun az ország szőlő- és bor­gazdaságának legnagyobb bázisa. Itt van az ország szőlőterületének 27 százaléka, innen kerül ki a borexport »40—50 százaléka. Gyü­mölcstermesztésünk 12 százalékkal részese­dik az országosból, de a csonthéjasok aránya ennél jóval magasabb. Jelentős az exportból való részesedésünk is. A gazdasági szempon­tokon túlmenően mindkét ágazathoz jelentős politikai, társadalmi és életszínvonaltartó érdekek is fűződnek. • A szőlőtelepítés egyik előkészítő munkája a tereprendezés. Képünkön: a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban ezekben a napokban készítik elő a területet a jövő évi szőlő, ültetéshez. Tantermek, tornatermek óvodák, vízművek a tervidőszak első Bármerre járunk a megyében, mindenütt jól megfigyel­hető, hogy a városokban, községekben mi minden változott, fejlődött a településfejlesztési programban célul tűzött fel­adatok megvalósítása során. Az év végéig ugyan még hátra van egy hónap, de a városi, községi tanácsok már megközelítően pontos tükröt tudnak adni az V. ötéves tervidőszak első évében elért eredményeik­ről. Ezúttal a megyei tanács bajai, kalocsai és kiskőrösi járási hivatalától érdeklődtünk a községek arculatának idei változásáról, fejlődéséről. • Ez a felvétel szintén a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban készült. A kékfrankos vesszőit vermelik cl tavaszi telepítéshez. Településfejlesztési feladatai­ban a bajai járási hivatal egye­bek között a testnevelés, a tö­megsport jobb feltételeinek meg­teremtését tűzte célul. Bácsal­máson és Dávodon már meg­kezdték a tornatermek építését, amelyhez több mint 3 millió fo­rint anyagi támogatást kaptak. Ez az összeg a dávodi tornaterem kialakításához szükséges költsé­geknek felel meg. A bácsalmási tornaterem mintegy 7 millió fo­rintba kerül. A két községben élő fiatalok jövőre már birto­kukba vehetik a tömegsporto­lásra, versenyekre való felké­szülésre egyaránt alkalmas helyi­ségeket. A sükösdieknek és a vaskúti- aknak is nagyon hiányzik a sportolási lehetőség. Mindkét községben jövőre kezdik meg a tornatermek kialakítását, amely­hez több mint 3 és fél millió fo­rint megyei támogatást kapnak. A községek vezetői a lakosság társadalmi munkájára is szá­mítanak, ugyanis a tervek sze­rint mindkét létesítmény 4—4 millió forintba kerül majd, ami­hez a helyi gazdaságok is hoz­zájárulnak. Az V. ötéves tervidőszakban Bátmonostoron 5, Bácsborsódon 2, Vaskúton 6, Érsekcsanádon 2 tanterem építését tervezik, me­lyeknek megvalósítására a terv­ciklus második felében kerül sor, A tantermek kialakításához szükséges költségek jelentős ré­szét, 16 és fél millió forintot a megyei tanács fedezi. A nyári szünetben Nagyba- racskán egyetemisták dolgoztak. A diákok az épülő klubkönyv- tár és pártszékház alapjait ala­kították ki. Jövőre folytatják a mintegy kétmillió forintba ke­rülő építkezést. A kommunális fejlesztéssel kapcsolatos középtávú tervek­ből kiderül, hogy hamarosan jó ivóvizet kapnak a bátmonosto- riak, nagybaracskaiak és szeretn­ie! lakosok. Mindhárom község­ben vízmű építését tervezik, s ehhez a megyei tanács csaknem négymillió forint anyagi támoga­tást ad. A közeljövőben vízmű­társulásokat hoznak létre. Dá­vodon és Püspökpusztán is gond a jó ivóvíz hiánya. Itt is vízmű­társulásokat alakítanak. A következő évek feladatai kö­zött szerepel a bácsalmási szennyvízcsatorna és tisztítómű, célcsoportos beruházással 45 la­kás, valamint 25 gyerek elhe­lyezése alkalmas óvoda építése. A kalocsai járás településfej­lesztési programjából a tervcik­lus első évében járdaépítés és vízhálózat-bővítés valósul meg — kaptuk a tájékoztatást a ka­épültek évében locsai járási hivataltól. Mint megtudtuk, Bátyán, Dusnokon, Miskén, Szalkszentmártonban, Tasson, Dunapatajon, Solton és Üjsolton bővítik a vízhálózatot. Bátyán, Dunaszentbenedeken, Géderlakon, Dunapatajon, Ha­jóson megkezdték a belvíz el­vezetéséhez szükséges munkála­tokat. A középtávú tervek szerint 1980-ig Homokmégyen, Tasson, Úszódon, Hajóson, Solton új tantermek, Dunavecsén és Har- tán tornatermek épülnek, öt községben bővítik az óvodákat. \ A kiskőrösi járás jó néhány községében szintén a jó ivóvíz, hiánya okozza a legfőbb gondot a lakosságnak. Mint az a kö­zéptávú tervekből is kiderül, Akasztón és Soltszentimrén tár­sadalmi összefogással vízmű épül. .Akasztó 1 millió 300 ezer forint, Soltszentimre 1 millió 100 ezer forint megyei támoga­tóst kap erre. Akasztón már ta­valy szeptemberben megkezdő­dött a vízmű kialakítása, mely­hez a községi tanács 3 millió fo­rint, a vízműtársulat ennél 100 ezer forinttal több hitelt vett fel. A helybeliek négy év alatt, 1978-ig megközelítően 7 és fél millió forint anyagi hozzájáru­lást adnak, s több mint félmil­lió forint értékű társadalmi munkát vállaltak. A következő években Bocsa, Császártöltés, Kaskantyú és Solt- vadkert diákjai összesen 14 új tantermet kapnak. A jövő év­ben kezdődő tanteremépítéshez 7 millió forint a megyei támoga­tás összege. December közepén adják át rendeltetésének a kaskantyúi új, napközi otthonos óvodát, amely szintén nagy összefogással, s a helybeliek társadalmi munkájá­val épült. Az utóbbi években kiéleződ­tek a termelés, a forgalmazás, és az értékesítés gondjai. A fe­szültségek fokozódása már nem­csak a fejlesztés, hanem a ter­melés szintentartását is veszé­lyeztették. A hagyományos szőlő- és gyümölcsültetvények elhagyá­sa, kivágása meggyorsult. A te­lepítések üteme pedig megkö­zelítőleg sem pótolta a kiesése­ket. A megye szőlőterülete több, mint 15 ezer hektárral kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt volt, A gyümölcstermő terület pedig szin­tén több, mint 1700 hektárral csökkent. A gyümölcsfaállomány az 1972. évi felmérés szerint pél­dául 600 ezer darabbal volt ke­vesebb, mint 1959-ben. Jóllehet, a nagyüzemi telepítések idősza­kában csaknem 3 és fél millió gyümölcsfát telepítettek. Az utób­bi öt esztendőben 3500 hektár üzemi ültetvényt selejteztek ki. Legsúlyosabb mértékű a csont­héjasok — a kajszi, a cseresz­nye és a meggy — pusztulása. Ezek termelésének növelése pe­dig népgazdasági szempontból a legindokoltabb. Ez annál is in­kább figyelemreméltó, mert ko­rábban a gyümölcstermesztés volt a legdinamikusabban fejlődő ker­tészeti ágazat. A telepítések üte­me viszont az utóbbi években lelassult. A III. ötéves terv idő­szakában 2350 hektáron létesült új üzemi gyümölcsös. 1970 és 1975 között már csak 1500 hek­táron. Az említett kerekasztal-konfe- rencia alaposan elemezte a ter­melés visszaesésének okait. Meg­állapította, hogy a legfontosab­bak ezek közül: az ágazatok jö­vedelmezőségének romlása, a te­lepítések állami támogatásának csökkenése és a kézi munkaerő hiánya, amelyet nem pótolt a gépesítés. Ezek a megállapítások nem­csak Bács-Kiskun megyére, ha­nem az egész országra érvénye­sek. Áz illetékes kormányszer­vek ezért tárgyalták meg a zöld­ségtermesztést követően a szőlő- és a gyümölcstermesztés helyze­tét is. Nemrég kormányhatározat született a felvásárlási árak eme­léséről, valamint az állami tá­mogatós változásáról. Kétszeresé­re növelik az alma-, körte-, szil­va- és a szőlőtelepítés, valamint a korszerűsítés támogatási ará­nyát. Az eddigi 40 százalék he­lyett 50 százalék az őszibarack, a kajszi és a bogyósgyümölcsűek telepítéséhez az állami hozzá­járulás. Hasonlóképpen emelke­dik az öntözés, a szaporítóanyag­termesztés, a gépvásárlás állami támogatása. A mezőgazdasági üzemek ked­vezően fogadták a kormányhatá­rozatot. Az előrejelzések szerint a megyében 1980-ig több, mint 10 ezer hektár, zömében lerom­lott, kisüzemi, hagyományos ül­tetvény kiesésével kell számolni. Ennek pótlására 10 ezer hektá­ron szükséges új, korszerű üze­mi szőlőt telepíteni, illetve fel­újítani. Ugyancsak az ötéves tervidőszak végéig 5 ezer hek­tár üzemi gyümölcsös telepíté­sét tartják szükségesnek. Gondoskodni kell természete­sen a szükséges szaporítóanyag­ról is. A gyümölcsfaoitvónyt a Kecskemét-szikrai Állami Gaz­daság faiskolája, a szőlővesszőt pedig a Hosszúhegyi Állami Gazdaság leendő szaporítótelepe és az ültetvénytervező vállalat­tal szerződést kötött szövetkezeti szőlőiskolák elő tudják állítani. Több üzem hozzákezdett az előkészületekhez. A Kiskunhala­si Állami Gazdaság a jövő őszig 50 hektáron telepít kajszit, és 100 hektáron szőlőt. Az ötéves terv időszaka alatt összesen 400 hektár új szol öli 1 tét vényt léte­sít, Több gazdaság hasonló ter­veket készít a szőlő- és gyü­mölcstermesztés fejlesztésére. Az állami támogatós önma­gában még nem elég, az üze­meknek keresni kell a lehetősé# geket a technológia fejlesztésé­re, az egyre csökkenő munkaerő ellensúlyozására. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban például az egy hektár szőlő megművelésé­hez szükséges munkaórát a kö­vetkező években felére kíván­ják csökkenteni. A korszerűsítés­ben legjobb példát a termelési rendszerek nyújthatnak. Érdemes a telepítésekben, a tárolóterek építésében, a nagy teljesítményű gépek beszerzésében összefogni a gazdaságoknak. Ha az új támogatási rendszer párosul az üzemek kezdemé­nyezőkészségével, biztosabbak le­hetünk az elképzelések megvaló­sulásában. K. S. „DÜBÖRGŐ CSEND • A napokban fejezik be Kerekegyháza határában a Mocsár Gábor Eg alatt, föld felett című regényéből készülő film /előételeit. A hely­szín: egy fúrótorony. (Tóth S. felvétele) Bács-Kiskun megye hat vá­rosában összesen huszonhárom úgynevezett lakóterületi, más szóval, körzeti pártalapszerve- zet működik több mint más­fél ezer kommunista részvé­telével. Ezek a számok indo­kolttá teszik annak vizsgála­tát, hogy milyen hatékony­sággal végzik munkájukat az alapszervezetek, s mit lehetne javítani ténykedésükön. Nem kétséges, hogy az utóbbi esz­tendőben — főleg a Politikai Bizottság 1973 júliusi határo­zatát követően — dinamiku­san fejlődött megyénk váro­saiban is a lakóterületi párt- alapszervezetek munkája. Ez azonban nem csupán azzal magyarázható, hogy szaporod­tak a helyi, a körzeti fel­adatok, hanem összefügg az­zal is, hogy évről évre mind több és több párttag kapcso­lódik be a lakóterületi alap­szervezetek munkájába. Figyelemre méltó jelenség, hogy sok nyugdíjas tagja van ezeknek az alapszervezetek­nek. Olyan emberek, akik ko­rábban a munkahelyi párt- szervezethez tartoztak, s nyug- díjbavonulásuk után a lakó­hely körzetében működő alap­szervezetben fejtik ki munká­jukat. Különösen fontos tehát, hogy a tapasztalattal, figye­lemre méltó mozgalmi múlt­tal rendelkező idősebb elvtár­sak jól be tudjanak illesz­kedni a számukra új feladato­kat nyújtó alapszervezetekbe, s ott hasznosítani tudják el­méleti és gyakorlati felké­szültségüket. A hat városban működő körzeti alapszerveze­tekhez tartozó párttagoknak ugyanis több mint egyharma- da még a felszabadulás előtt, illetve a felszabadulás idején lett a párt tagja. Milyen új feladatok jelent­keznek egy munkahelyi alap­szervezetben való ténykedés után a lakóterületen? Már önmagában az új, hogy itt nem zárt üzemi, termelési egységről van szó, hanem egy olyan kommunista közösség­ről, amely a lakosság külön­böző rétegeit tömöríti magá­ba, tehát a párt tevékenysé­ge elsődlegesen nem a terme­lési célok segítése. A lakóterü­leten, a körzetekben folyta­tott politikai munkának ál­landó eleme, hogy rendszere­sen választ kell adni a lakos­ság életkörülményeivel, a vá­rospolitikai, kommunális cé­lokkal kapcsolatos kérdések­re, s szinte napi „ellenőrzés" alatt kell tartani a fejlesztési tervek megvalósítását. Ugyanakkor ezen alapszer­vezetek vezetőinek nagy fi­gyelmére, lelkiismeretes mun­kájára van szükség ahhoz, hogy az idős, többnyire nyug­díjas párttagokkal megfelelő­en foglalkozni tudjanak, illet­ve, hogy őket olyan pártmeg­bízatásokkal lássák el, ame­lyek az illetőnek közel áll­nak felkészültségéhez, érdek­lődési köréhez, tehát bizonyos értelemben „testre szabottak”, Hogy ez így van, arra legjobb bizonyíték a megyei pártbi­zottságnak az a megállapítása, amely szerint a körzeti párt- alapszervezetek eredményesen képviselik a párt politikájúi a lakóterületeken, aktívak a kü­lönböző határozatok és fel­adatok megvalósításában. Mindez azt eredményezte, hogy az utóbbi esztendőkben tovább növekedett ezeknek az alapszervezeteknek a tekinté­lye, befolyása a lakosság kö­rében. Melyek azok a területek, ahol kézzelfoghatóan eredmé­nyesen tevékenykedtek a kör­zeti alapszervezetek? Említet­tük már, hogy részt vesznek a társadalmi és várospolitikai feladatok ismertetésében, el­fogadtatásában és megvalósí­tásában. Nem kis szerepük van a lakóhely megszerettetéJ se, ápolása, a szocialista tár­sadalmi együttélés normáinak betartására való nevelés te­rén. Szorosabbá vált a lakó- területi pártalapszervezetek kapcsolata a népfrontcsopor­tokkal, a tanácstagokkal, a lakó- és utcabizottságokkal, szülői munkaközösségekkel, iskolákkal, hivatalokkal, in­tézményekkel. Nincs szükség az elmondot­tak után arra utalni, hogy milyen fontos a körzeti párt­alapszervezetek munkája, mennyire nem mindegy, hogy nagy tapasztalatokkal, szerve­zeti, szervezési és mozgalmi ismeretekkel alaposan felvér­tezett kommunisták dolgoznak ezekben a pártszervezetekben. Törekvésük csakis akkor le­het a jelenleginél még haté­konyabb, eredményesebb, ha az alapszervezet is minden segítséget, támogatást megkap a lakóhely illetékeseitől, a ta­nácsi és nem tanácsi szervek­től egyaránt. Tájékoztatni, ér­velni ugyanis csak azok tud­nak, akik maguk is tájéko­zottak. G. & Pártniunka a lakóterületen

Next

/
Oldalképek
Tartalom