Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. november 13. AZ ÖTÉVES TERV GYÜMÖLCSEI Korszerűsített üzem, új technológia, növekvő termelés Az elmúlt években többször beszámoltunk arról, hogy hogyan fejlődik az Alföldi Cipőgyár kis­kunfélegyházi gyára. Nos, a nagy szabású 52 millió forintos re­konstrukciót befejezték, s ezt az esztendőt már teljesen megvál­tozott körülmények között kezd­ték. A dolgozók elsajátították az új gépek, berendezések kezelését, jól működnek az új futószalagok, s az új gépek, berendezések! ke­zelését, jól működnek az új fu­tószalagok, s az új technológiával gyártott cipőknek is egyre na­gyobb a piaca. — Gyárunkat 1958-ban hozták létre, s fennállásának első tizen­két esztendejében nem fejlődött annyit, mint a IV. ötéves terv idején — mondja mély meggyő­ződéssel Kiss Bálint igazgató. Nem is sorolom a régi adatokat, azt hiszem, nem feladatunk most a gyár történetének elbeszélése, de azt mégis meg kell említeni, hogy az elmúlt ötéves terv első esztendejében 780 ezer pár cipőt gyártottunk. Ez a szám azért ér­dekes, mert bizonyítja, hogy mit adott nekünk1 ez a tervciklus. Az utolsó évben ugyanis, tavaly a lépcsőzetesen Végrehajtott re­konstrukció eredményeként mór elértük az 1 millió 346 ezer pá­rás termelést. Jelentősen növe­kedett az exportunk is, 1975-ben szovjet, csehszlovák, lengyel és NDK megrendelőknek Összesen 563 ; ezer pár cipőt szállítottunk. — Az V. ötéves terv első évét hogyan zárják? — Minden jel arra mutat — válaszolta nem kis büszkeséggel az igazgató —. hogy a vártnál jobban. Beértek a IV. ötéves terv gyümölcsei, s megkezdhetjük az aratást. Terveink szerint az idén 1 millió 630 ezer pár cipőt kelle­ne gyártanunk, s ebből 730 ezer párral jutna külföldre. Lehető­ségeink viszont megengedik, hogy ne tartsuk magunk ehhez a terv­hez — most, alig hat héttel az év vége előtt már tudjuk azt, hogy legkevesebb 50 ezer párral több cipőt gyártunk, s a külföldi vevőknek ebből 730 ezer helyett 760 ezer párat küldünk. — Mi tette ezt lehetővé? — Az elmúlt évékben megvaló­sított rekonstrukció mellett a megfelelő munka- és üzemszerve­zés, az új technológiára való rész­leges áttérés és nem utolsósorban dolgozóink növekvő szaktudása, szorgalma. Az év elején sikerül megvalósítani régebbi elképzelé­seinket és egy szalagon áttérhet­tünk a korszerűbb, a ragasztott technológiára. Jelenleg már ter­mékeink mintegy 30 százaléka így készül. Rendkívül sokat köszönhetünk a szocialista brigádoknak, a 36 kollektíva- 345 tagja — közülük 13 ifjúsági brigád — mindent megtesz termékeink mennyiségé­nek növeléséért és a minőség fo­kozásáért. Elismerés illeti őket a társadalmi munkájukért is, gyárunk területén például a bri­gádok most építenek egy sport­pályát. A termelésben és társa­dalmi munkában élenjárók nem­csak erkölcsi, hanem anyagi elis­merést is kapnak. November 7-én • Munka közben örökíthettük meg Túri Sándor gyártásközi el­lenőrt, akinek nagy szerepe van a gyár régi jó hírnevének meg. őrzésében, ö Is november 7-én kapta meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. • Kertész Jánosné felsőrészké­szítő, a gyár régi dolgozója meg­érdemelten kapta meg a Könnyű­ipar Kiváló Dolgozójakitüntetést. (Opauszky László felvételei.) a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta Kertész János­né felsőréSzkészítő és Túri Sán­dor gyártásközi ellenőr, arra ér­demes dolgozóinkat pedig össze­sen 27 ezer forinttal jutalmaztuk. — Miként fordítanak gondot a szakmai képzésre? — Az egyre korszerűbb terme­lés természetesen megköveteli az állandó tanulást, amelynek gyá­runkban már régi hagyományai vannak. Harmincketten vesznek részt például szakmásító tanfo­lyamon, a szakmunkások közép­iskolájába 39-en járnak, a Cipő­ipari Szakközépiskolának 12 hall­gatója van. A munkahelyi veze­tők részére a TIT-tel együtt most kezdődött egy 20 előadásból álló sorozat, hatvan résztvevővel. Az általános műveltség növelésére iá sokain fordítanak gondot, 20-an tahidnak az általános iskola hete­dik és nyolcadik osztályában, ti­zenöten pedig esti és levelező ta­gozaton szerzik meg a gimnáziu­mi érettségi bizonyítványt. A po­litikai oktatásra sem lehet pana­szunk, egyre többen vesznek részt a különböző tanfolyamokon. A marxista—leninista esti egye­temnek öt, a középiskolának szin­tén öt, míg a szakosító tanfo­lyamnak két hallgatója van. A pártoktatáson hetvenen, a KISZ- tanfolyamokon nyolcvanötén, a szakszervezeti oktatáson pedig 110-en gyarapítják politikai tu­dásukat. O. L. A kezdeti nehézségek után Az élet sokszor produkál furcsaságokat, előfordul, hogy az összefogás sem hozza meg azonnal a várt eredményt. Példa erre a kerekegyházi Dózsa Termelőszövetkezet, amely meg­alakulása óta mindig nyereségesen gazdálkodott, egészen az elmúlt évig. Ekkor következett a törés. Tavaly ugyanis egye­sültek a fülöpházi Petőfi Termelőszövetkezettel, amit a tag­ság örömmel megszavazott, de a gazdálkodás sajnos kedve­zőtlenül alakult. A szövetkezet vezetősége úgy gondolta, hogy a két szomszédos gazdaság földterületét egyesítve gyorsab­ban tudnak előbbre jutni. Hogy az elképzelés mégsem hozta meg kezdetben a várt eredményt? — Ennek több oka volt — mondja Pintér József elnökhe­lyettes. — A legnagyobb gon­dot az elemi csapások okozták. A szőlő 80 százalékát a jég ver­te el, a gabonát, a kukoricát a belvíz pusztította. A terméski­esésekből keletkezett kár meg­haladta a 4 millió forintot. Mi­vel a volt Petőfinek nem volt biztonsági tartalékalapja, a ko­rábban félretett pénzünket fel kellett használni, de még ez sem volt elég, veszteséggel zártuk az évet. A pénzügyi helyzet ked­vezőtlen alakulása veszélyeztet­te a szarvasmarha-állomány gü- mőkór-mentesítését, amit az egyesülés előtt kezdtünk meg. Ugyanakkor a tehénistállóhoz is hiányoztak még a járulékos be­ruházások, szociális épületek.' A tagság a vezetőséggel együtt­működve a nehéz helyzetben is megtalálta a megoldást. A kez­deti kapkodások után kiegyen­súlyozottá vált a gazdálkodás. — Egyszerűsítettük a terme­lési szerkezetet, felszámoltuk a csip-csup melléküzemági tevé­kenységeinket és áttértünk az ágazati irányítási rendszerre — sorolja — szinte egyszuszra a szövetkezet második számú veze­tője. — Csak a lakatos üzemet, a szállító és karbantartó rész­legeket hagytuk meg. Ide cso­portosítottuk a felszabaduló munkaerőt. Az üzemegységeket megszüntettük és most egy fő- agronómus irányítja a növény- termesztést, az állattenyésztést, de az ágazatokat külön szakag- ronómusok vezetik. A szövetkezet az elkövetkező időszakban tovább fejleszti laka­tosipari tevékenységét. Ez elő­nyös a környék tanyáin élő em­bereknek is, akik között sok a vasipari szakmunkás. Ha az új üzemrész elkészül, akkor a je­lenlegi 40 helyett több mint száz dolgozónak nyújt majd biztos megélhetést. Egy évvel ezelőtt kezdte meg a vietnami Thaj-Huien városa közelében levő Zja-Siangho Ko­hómű az első hazai acél olvasz­tását. 1970-ben, a szocialista or­szágok gazdasági és műszaki se­gítségével kezdődött meg annak a vállalatnak az építése. Nehéz körülmények között, a háború tombolása közepette, állandó bombázás közben folyt az épít­kezés. A kohómű munkatársainak 90 százaléka: 18—22 éves fiatal. Az ifjú vietnamiak igen aktívan, lelkesen kivették részüket eb­ből az építkezésből: ők ásták az alapot, készítették a betont, sa­— A bővítést egy-két éven belül szeretnénk megvalósítani — folytatja az elnökhelyettes. — Jelenleg a telepet kerítjük kö­rül, de rövidesen elkészül a por­ta és a szociális épület is. A már meglevő üzemcsarnokot korszerűsítjük, javítjuk a fűtést, a világítást. A melléküzemági tevékeny­ségre a kedvezőtlen talajadott­ságok miatt van szüksége a gaz­daságnak. Az ebből származó többletbevételt ugyanis a me­zőgazdasági termelés korszerűsí­tésére fordítják. Hogy minél több pénz jusson fejlesztésre, néhány éve a tejbegyűjtést is átvállalták a tejipartól. A szö­vetkezet autói mindennap meg­jelennek a környező községek­ben és tanyákon, valamint Kecs­kemét egyes körzeteiben, hogy felvásárolják a tejet, amelyből tavaly csaknem 27 ezer hekto­litert gyűjtöttek össze. Az idén többet szeretnének, de ha si­kerül megvalósítani szarvasmar­ha-programjukat, akkor a szö­vetkezetben is jelentősen nő a tejtermelés. Tervszerűen foly­tatják a fajtaátalakító kereszte­zéseket és tervezik, hogy meg­háromszorozzák a tehénállo­mányt. Természetesen így újabb istállókat kell építeni, több ta­karmányra van szükség, ami­nek következtében áttérnek az intenzív gyepgazdálkodásra. Ez viszont pénzbe kerül. Ezért a tervet csak fokozatosan valósít­ják meg. A szövetkezet az egyesülés után 2500 hektáron gazdálkodik, a tervezett termelési érték az idén 40 millió forint. Ezt való­színű teljesíteni tudják, sőt né­mi nyereségre is számítanak. Ez bizonyítja, hogy az egyesülés utáni mélyponton túljutott a gazdaság. Bóna Zoltán ját kezükkel hurcolták el a fel nem robbant bombákat. S köz­ben tanultak is, hogy felkészül­ten foglalják el helyüket a mun­kahelyeken. Ms a kohómű 50 000 tonna le­mezacélt és 10 000 tonna acélszá­lat termel. Persze, ha a koh'ó- mű-óriásokhoz hasonlítjuk ezt a gyárat, teljesítménye nem is tűnik oly nagynak. Am nincs messze az az idő, amikor az or­szág fémipara valóban száz és százezer tonna, a népgazdaság számára szükséges terméket fog­ja majd előállítani. (BUDA- PRESS—VNA—APN) ISMERJÜK ŐKET ÉS MÉGSE A Katona József brigád Vannak olyan emberek, aki­ket nagyon sokan ismerünk lá­tásból; s ha gyakorta találko­zunk velük, hát bólintunk felé­jük: így lesz félismerőssé —mert hiszen nevüket az esetek több­ségében nem tudjuk — a kalauz a buszon, törzsboltunk eladója, és még sokan, akiknek megőrzi memóriánk a vonását, mint olyan valakikét, akiket „vala­honnan ismerünk”. Az OTP megyei igazgatóságá­nak székházában belépés után jobbra fordulva találjuk az ingatlanépítési és értékesítési osztályt. Az itt dolgozók a csa­ládi ház építéséhez adnak köl­csönt, kötik meg a szerződése­ket, kezelik a folyószámlákat; a magán- és szövetkezeti szervezé­sű társasházak leendő tulajdo­nosai számára segítenek a szer­vezésben, időnként meglátogat­ják az építkezést és megnézik, nogy halad a munka; ez a cso­port adja el a házhelyeket, az üdülőtelkeket és telekkönyvezi az ekkép megvásárolt ingatlano­kat; a szövetkezeti lakásokkal kapcsolatos pénzügyi teendőket végzi; az OTP-lakások építésé­nél az első kapavágástól a kulcs­átadásig mindenről tudnak. Az itt dolgozók a kétszeres aranykoszorús Katona József szocialista brigád tagjai, tizen­heten. * — Brigádunk tizenegy éve ala­kult, a rendes tagokon kívül há­rom tiszteletbeli is tartozik hoz­zánk. Buzogány Lajos osztályve­zetőnk, Kémeri György nyugdí­jasunk, Héczi László (a montre­ali olimpia bronzérmes birkózó­ja) pedig barátunk — mutatja be egy mondatban a közösséget Kovács Sándor, brigádvezető-he- lyettes. Majd arról beszél, miként ke­rültek kapcsolatba Réczi László­val. — Egyszer élménybeszámolót tartott itt, majd ismét hívtuk, ismét jött, s most már nincs olyan hét, hogy ne találkoznánk. Részt vesz azokon a rendezvé­nyeken is, amelyeket nem itt, az OTP-székházban tartunk, hanem például a házgyárban, merthogy oda is látogattunk már... Négy éve, hogy a brigád tiszteletbeli tagjává választottuk. Gazdagító kapcsolat ez... * Nem is OTP-brigád lenne a Katona József, ha nem takaré­koskodna. Bár nem közvetlen feladatuk, erre az évre 850 ezer 9 Csernus Albertné brigádvezető. forintos betétszerzést vállaltak, aztán azt, hogy eladnak 5000 to­tó-lottó szelvényt kevesebb író­eszközt használnak fel. Nem es­nek kétségbe akkor sem, ha sza­badságra meg egyik munkatár­suk: elsajátították egymás mun­kakörének tenni- s tudnivalóit. Természetes, hogy saját felada­taikra vonatkozóan is vállaltak pluszt, szervezettebben, ezért az­tán gyorsabban, és így: nagyobb hatékonysággal intéznek el ügye­ket. — Nálunk nem jelent gondot a politikai oktatás, nincsenek olyan kérdések, amelyeket így, vagy úgy ne ismernénk -—mond­ja Kovács Sándor. — Olvassuk az újságokat, hallgatjuk a rá­diót, nézzük a televíziót. Termé­szetes szükségletté vált ez szá­munkra. Négyen tanulunk, a terv-beruházási tanfolyamon. Ha mind a négy tagunk elvégzi, ak­kor másmilyen oktatást kell ki­találni, mert a többiek már meg­szerezték ezt a fajta bizonyít­ványt ... * Fotelekben ülünk, s nem is akármilyenekben. A lakásbe­rendezési kiállításon részt vevő ülőalkalmatosságok ezek; a ki­állítást szintén a brigád szer­vezte, méghozzá másik kollektí­vával: az Alföld Áruház Kom­fort brigádjával együtt. S íme, bizonyosodik be az írás elején említett helyzet: sokan, eddig legalább kétezren nézték meg, hogy a házgyári lakásokat miféle bútorokkal lehet kényelmesen berendezni, de közülük bizonyá­ra nincsenek számosán azok, akik tudják, a kiállítást annak a cso­portnak a tagjai rendezték, akik máskülönben hitelügyletekkel, szerződésekkel, lakások eladásá­val foglalkoznak; s akiket így vagy úgy — rengetegen ismernek, látásból... B. J. 9 Kovács Sándor. Gyebrovszki Györgyné, Kovács Huba. A lakbérén, előzési kiállításon mindig akad valami igazitanivaló. mmmmWMmmmimmmmMm (95.) Odakint szól a harangszó: föl­hívás a brigádokhoz, hogy akik még nem jelentették be, mivel neveznek a péntek esti búcsútá­bortűz műsorába, haladéktalanul pótolják a mulasztást, mert a kultúrtanácsnak ma este nyolc után már nem áll módjában el­fogadni további jelentkezéseket. Vagyis végére jár a táborozás. Holnap még rendes meló a berek­kúti őszibarackosban, utána este búcsútábortűz, a szombat pedig a személyes búcsúzkodás és a folya­matos távozás napja. Szombat es­tig, legkésőbb vasárnap reggelig mindenki elhúzza a csíkot, kivé­ve minket, akik kilencen átadjuk a tábort a váltásnak. Ma már nem írok Tamarának. Ma egyszer már szembenéztem magammal és elismertem, hogy idegesen várom a vasárnap estét. Tamara miatt. Meg azért, mert jó volna mór túl lenni azon a két-három percen, amikor oltár! zavarban fogok leledzeni. Az eszemmel fixen tudom, hogy hü­lyeség, amit gondolok, mégis minduntalan azt gondolom, hogy olyan érzésem van, mintha nem Is két hétig nem láttam volna Tamarát, hanem hosszú ideig, egy évig vagy még tovább. Nap­közben, amikor az őszibarackos­ban ott nyüzsgött az a sok bikinis lány, a képernyőmön megjelent Tomka, és ő is bikiniben volt, mint az uszodában, meg a Gel- léit-hegy oldalában a pázsiton, ahol egyszer napoztunk. Tökéle­tes volt az adás, éles a kép. Fe­küdt a fűben, és egy fűszálat rág­csált. „Belepirultál a szövegedbe, szeplős...” — ezt mondta és ne­vetett. A. fűszállal a szája sarká­ban. Még három nap. TAMARA Június 26, csütörtök Olyan a szervezetem, mintegy pontos óra. Ma hajnalban meg­jött a menzeszem. Arra ébred­tem, hogy irtó görcseim vannak, Vet(tem be görcsoldót, de csak egy óra múlva kezdett hatni. Nagyjából kialudtam már a tegnapi undorító napot. Most, hűvösebb fejjel, most már vala­hogyan csodálkozom is maga­mon, az erőmön. Hogy nem rop­pantam össze tegnap és hogy haza tudtam jönni. Anélkül, hogy útközben összeestem volna valahol, Az átélt rémülettől. Mert most már azt is világo­san tudom, olyan rémületet én még sohasem éltem át, mint teg­nap, amikor már nem tudtam mozdulni, mert Betll már meg­bénított, az erejével és a rohadt testének a súlyával. Azt hiszem, akkor, ott a szőnyegen fekve, a tehetetlenségemtől azt érez­tem, hogy én most meghalok. Ha tegnap állapotos lettem vol­na, ugyanolyan szerencsétlenség ért volna, mint a mamát, 1956 őszén, amikor a mama állapoto­sán állt sorba kenyérért az Ül­lői úton, és ott akkor megint ki­tört a lövöldözés — Imre mond­ta ezt el, sokkal később, talán két—három éve —, és a mama is azt tette, amit a többiek, csúszva-mászva próbáit eljutni valahová biztonságba, legalább a legközelebbi kapualjba, ahol nem érhetik a golyók. És amikor végre valamikor hazakerült, a Szatyor, amelybe kenyeret akart hazavinni, át volt lyukasztva. Egy golyó lyukasztotta át. A mamát nem érte golyó. Sokkal rosszabb érte. Állapotos volt a mama, és másnap elvetélt. A gégészeti klinikán. Csak addig jutott el vele a papa, mert a női klinika hátsó kapuja be volt zár­va, az Üllői útra pedig nem le­hetett kimenni a lövöldözés mi­att. A gégészeti klinikán men­tették meg a mama életét, de a magzat halott volt. A félelem­től, az előző nap átélt rémület­től következett be a vetélés — ezt mondta az orvos, aki később kezelte a mamát. Ha akkor nem vetél el a ma­ma, én nem is születtem volna meg. Mert az a kis krapek él­ne, aki magzatként halt meg. Imre akkor már elég nagy srác volt, hat- vagy hétéves, és a papa nagyon szeretett volna még egy gyereket. Az orvos, aki a vetélés után kezelte a mamát, garantálta, hogy a mama min­den baj nélkül ki fogja hordani a következő terhességet. így születtem meg, garantáltan, és azért élek, mert a mnmn a ré­mülettől elvetélte azt a másik kicsit, aki helyett most én va­gyok. Látod, Attila, milyen lehetet­len dolgokon múlik, hogy élünk-e, és ismerhetjük-e egy­mást, és szerethetjük-e egymást. Ha akkor a mama nem vetél el, akkor te ma nem engem sze­retsz, és nem nekem írod azt az aranyos levelet sem, amit ma kaptam meg tőled. Kedves Tomka (Tamara-\-Szél- kisasszony)! Van itt a táborban egy ör­mény (szovjet) katona. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy segíthettem neki szerelmes levelet írni. Magyar nyelven akart ugyanis írni. Ha elolvas­nád a levelét (otthon majd rész­letesen beszámolok), vagy ka­cajban törnél ki a múlt száza­di vagy még régebbi trubadúr szövegtől, vagy megilletődve tö­rölnéd ki a szemed sarkából a könnyeket, hogy ilyen is van még? Kérlek, hívd föl apáékat, tu­dósítsd őket, hogy Snuki meg én elszántan aprítjuk (magunkba) a kajautánpótlást, amit vasárnap kényszeritettek ránk (és aminek a szárazkolbász illatától állandó­an kisértésben korog a gyom­runk). A képernyőmön megint a kék hajszalagoddal szerepelsz. Jankavölgy-Tábor, 75, VI. 24. Attila Arra gondolok, hogy ha tud­nád, szeplős, hogy mi van ve­led, meglepődnél. Ugyanis az van, csak te nem tudod, hogy megirigyelted az örmény srác trubadúros stílusát, és kissé ké­nyelmetlenül feszengsz a gátlá­sok miatt, amelyek Oltják a tru­badúros virágéneklést a levelek­ben és élőszóban is. Fáj a hasam. Azt hiszem, kell még egy görcsoldó. Vettem be gyógyszert, és be­hoztam a telefont az ágyam mel­lé a szőnyegre, és lefeküdtem, hogy amíg hatni kezd a görcs­oldó, felhívjam Lédit. Hogy em­beri hangot halljak. Nem szá­mítottam ró, hogy otthon talá­lom, de otthon volt. Óvatosan rátereltem a szót a mini-Morriszra és Csabára. Lédi ráharapott a témára, de nem volt vidám. — A, beteg ez a srác, most már nincs kétségem. És egy ki­csit buta is. Ügy ki lehet fordí­tani, mint egy kesztyűt, észre sem veszi, Vall, nagyképűen be­mutatja magát, és sejtelme sincs, hogy lelepleződik, mintegy rossz emlékmű. Hogy te is tudjad, mélységesen megveti azt a piti életformát, amelyet élnie kell. Nemcsak a szüleit, akik imádattal piperézik, hanem az egyetemet is, mert az egyetem után itt nálunk, érted? itt nálunk el kell mennj dolgozni, és kez­dőnek kell lenni a biológiában! Ez az egyetem csak egy diplomát ad, amely ugye semmit sem ér. Meg is érdeklődtem tőle, hogy tulajdonképpen mit képzelt? Hogy az egyetemtől kap egy sze­mélyi igazolványt, amelyben a rektor tanúsítja, hogy ő az a bi­zonyos Csaba Watson, aki felfe­dezte a kettős spirált, és a DNS- nek nem is lenne értelme őnél- küle? Remélem, elismered, hogy érdemes volt rááldozni három napot, vagyis négy napot erre a törpincs playboyra? Egyhangúlag elismertem. És amíg Lédi szövegét hallgattam, írtóra örültem is. Hogy Lédi mégsem olyan, amilyennek nem is akartam, hogy legyen. Vagyis nemcsak a szája jár, hanem ko­molyan is gondolja, amiket el szokott mondani nekem a társa­dalomról stb. (Folytatjuk.) Az első vietnami acél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom