Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

1976. november 13. # PETŐFI NÉPE • 3 Intézkedések a kertészeti termelés fejlesztésére Interjú dr. Csikós-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével Bács-Kiskun, az ország legnagyobb kertészeti megyéje. A szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés jövedelmezősége meg­határozó jellegű. A gazdasági életben egyre bonyolultabb ösz- szefüggések jelentkeznek, amelyek befolyásolják a termelési költségek, a felvásárlási árak és az értékesítési lehetőségek alakulását. Vonatkozik ez a kertészeti ágazatokra is. Erről dr. Csikós-<Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnöke szívesen adott tájékoztatást a Petőfi Népe ol­vasóinak. Arra a kérdésre, hogy milyen változtatásokra kerül sor a kö­vetkező esztendőben a kertészeti ágazatok termékeinek árrendsze­rében, a következő választ kap­tuk. — Az illetékes állami szervek átfogó vizsgálatokra támaszkodó javaslatai alapján a Miniszter- tanács a zöldség-, valamint a gyümölcs- és szőlőtermelés nö­velésének előmozdítására — egyéb intézkedések mellett — határozatot hozott a felvásárlási árak emeléséről, és a fejlesztés­hez nyújtott állami támogatások növeléséről. Erről a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, a Pénz­ügyminisztérium, valamint az -Országos Anyag- és Árhivatal közleményben ad részletes tájé­koztatást. A termelők érdekeltségének fo­kozására a felvásárlási árak szín­vonala — átlagos terméssel szá­molva — az 1976. évre tervezett árakhoz képest 15 százalékkal, a gyümölcsféléknél 10 százalékkal emelkedik. Miután 1976-ban a zöldség és gyümölcs árak a ter­vezettnél jobban növekedtek, a tényleges emelkedés mértéke 1977-ben ennél kisebb lesz. A várható — az 1976. évi árakhoz képest ma becsülhető — emel­kedés mértéke átlagosan 5, a gyümölcsféléknél 9, a zöldségfé­léknél pedig 2 százalék lesz. Az áremelkedés a ráfordításokhoz, a bel- és külpiaci szükségletekhez, a termelési célkitűzésekhez iga­zodóan termékenként differenci­ált. Általában nagyobb mérték­ben emelkednek a lakosság friss fogyasztására alkalmas, nagyobb élőmunka igényű zöldség- és gyümölcsfélék felvásárlási árai, mint a konzerv és hűtőipari fel­dolgozásra vásárolt termékeké. Fontos árrendszer fejlesztési intézkedések is történtek. Jelen­tős mértékben, a terríielési biz­tonság alátámasztására alkalmas szintre emeltük az állami védő­árakat, amelyeket a fogyasztás­ra és feldolgozásra alkalmas, szabadon felvásárolt árura is alkalmazni kell. Lényegesen nö­vekedett a védőáras cikkek köre is. Még szélesebb körben ke­rülnek alkalmazásra a felvásárló szervek és a termelők szerződé­ses kapcsolatában érvényesülő vállalati garantált árak, ame­lyek az állami védőárakat álta­lában jelentősen meghaladják. A szerződéses felvásárlásban a garantált árnál alacsonyabb nem alkalmazható, viszont ha a ter­més, illetve a piaci helyzet in­dokolja, a felvásárló szervek — meghatározó keretek között — magasabb árakat is fizethetnek. Joggal számolhatunk azzal, hogy az említett intézkedések pozitív hatása már a következő esztendőben megmutatkozik. — Vitathatatlan elsőbbséget élvez a gyümölcsök között az alma. Termesztése — megfe­lelő termés esetén — jövedel­mező. Egyéb gyümölcsfajok kisebb termőképességük miatt kevesebbet hoznak. A felvá­sárlási árakban ez nem tük­röződik, következmény: egyre csökken a csonthéjasok ter­melése. Gondolunk itt a meggyre, cseresznyére és kaj­szira. — A gyümölcsök termelési biztonságának javítása, a terme­lők telepítési kedvének elősegí­tése érdekében az elkövetkező évekre a többi érdekelt szerv közreműködésével fejlesztési ja­vaslatot készített a MÉM, ame­lyet az Állami Tervbizottság jó­váhagyott. A telepítési támogatási rend­szer továbbfejlesztésén, egyes gyümölcsfajok telepítéséhez az állami támogatások mértékének növelésén túl a felvásárlási ár­rendszer korszerűsítése, az ár­szint javítása is elfogadásra ke- i ült. Erről már az előbbiekben szó volt. Hangsúlyozni kívánom, hogy az emelés országos átlag és a tel­jes gyümölcsfelvásárlás árszint­jére vonatkozik. Ezen belül ki­sebb mértékű a tartósítás céljá­ra felvásárolt értékek áremel­kedése és jelentősebb a friss fo­gyasztásra és exportra vásárolt áruké. A gyümölcsök közt kisebb ér­tékű emelést kaptak a mai árak mellett is viszonylag kedvezőbb jövedelmezőségű termékek. Ilyen az alma, a meggy, a szamóca. Nagyobb mértékű az áremelés a barackféléknél és a szilvánál. Ezzel az árarány módosítással arra törekszünk, hogy a termelés gazdaságossága főként a nagyobb kézi munkát igénylő termékeknél javuljon, a keresettebb termékek termelésének fokozására ösztö­nözzünk. — Az alföldi borvidéken a felvásárlási árak keveset moz­dultak a termelési költségek emelkedéséhez vagy például a történelmi borvidék áraihoz viszonyítva. Indokoltnak lát­ja-e a termelői felvásárlási árak termőtájak szerinti je­lenlegi differenciálását? — Nem megalapozott az a fel­tevés, hogy az alföldi borvidé­ken a felvásárlási árak keveset mozdultak és nem áll ez a tör­ténelmi borvidékek áraihoz vi­szonyítva sem. A negyedik ötéves terv idősza­ka alatt az egyszer fejtett 11,4 Malligánd-fokú borra átszámí­tott felvásárlási ár országos át­lagban 14 százalékkal emelke­dett. Ezen belül az alföldi bor­vidékeken több mint 18, még a hegy- és dombvidéki történelmi bortermő helyeken 9 százalék volt az átlagos áremelkedés. Az alföldi borvidékekre kedvező említett árarány változás után a hegyvidéki átvételi árak 1975— 76 gazdasági évben mintegy 20 százalékkal haladták meg az al­földi átlagot. Ez az eltérés az idei gazdasági évben tovább csökken. Megítélésem szerint a 20 szá­zalék körüli felvásárlási árkü­lönbség indokolt. Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy a felvásárlási árak 1968-ban még lényegesen nagyobb különbséget tartalmaztak. Ismeretes, hogy a szőlő — bor minőségét, értékét jelentősen befolyásolja a talaj, a termő táj, a klíma, aminek következtében általában értékesebb egy domb­vagy hegyvidéki szőlő. Más ol­dalról megközelítve: az itteni szőlők nehezebben megművelhe- tők, s az ebből adódó magasabb telepítési és termelési költségek is indokolják az említett diffe­renciát. Ugyanakkor vitathatat­lanul indokolt, hogy az alföldi borokért is adják meg minden esetben a tényleges minőséggel arányos árakat. Az utóbbi évek arányváltozásai ennek a követel­ménynek érvényesülését tükrö­zik. — Ügy tűnik, a mezőgazda- sági termelésben felhasználás­ra kerülő ipari termékek árai gyorsabban emelkednek, mint a felvásárlási árak. Ez az ipa­ri eredetű termékek vásárlá­sának korlátozására ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket. — Ügy gondolom, az a véle­mény, hogy a mezőgazdasági ter­melésbe kerülő ipári termékek árai gyorsabban emelkednek, mint a felvásárlási árak, főként az 1976-ra hozott árintézkedések összehasonlításából táplálkozik. Az objektív megítéléshez azon­ban nem elég egy évre, hanem hosszabb távlatban is vizsgálni kell a felvásárlási árak és a me­zőgazdasági termelésben felhasz­nált ipari termékek árainak ala­kulását. A mezőgazdaságban felhaszr nált eszközök és anyagok be­szerzési árszínvonala 1958-tól 1976-ig mintegy 45 százalékkal, 1968-hoz mérve pedig 27 száza­lékkal emelkedett. Ugyanebben az időszakban a felvásárlási ár­színvonal növekedése 91, illetve 34 százalék. Tehát mind a két időszakban az ipari eszközök és anyagok árai kisebb mértékben emelkedtek. Ez az arányválto­zás a felvásárlási árak és az ipari árak közt korábban fenn­állt jelentősebb árszintkülönbség mérséklésére, a mezőgazdasági termelés korszerűsítésének — ami az ipari eredetű eszközök és anyagok felhasználásának nagy­mértékű növekedésével jár — előmozdítására kétségkívül indo­kolt. Ez azonban csak úgy volt elérhető, hogy az állam a leg­több ipari eredetű termelőesz­közre jelentős támogatást adott. Az 1973 utáni nagymértékű vi­lágpiaci, illetve a hatásukra be­következett ipari termelői ár­emelkedések szükségessé tették, hogy azokat legalább részben át­hárítsuk a mezőgazdaságra is. Nem elsősorban a nagymérték­ben növekvő költségvetési ter­hek mérséklése tette ezt- szüksé­gessé, hanem az, hogy ezzel is fokozzuk a hatékonyságot, a ko­rábbinál lényegesen többe ke­rülő eszközök és anyagok fel- használásában az ésszerű taka­rékosságra ösztönözzünk. Az ipari anyagok drágulását az 1976-ra hozott intézkedések ke­retében egyébként túlnyomórész­ben — összességében mintegy 92 százalékban — ellensúlyozta a felvásárlási árak emelkedése. Nem vonható tehát le olyan következtetés, hogy az árintéz­kedések nagymértékben indoko­latlanul korlátoznák az ipari eszközök és anyagok felhaszná­lását. Az 1976-ra előirányzott be­ruházások várhatóan túlteljesül­nek, a gépek és alkatrészek for­galma is meghaladja a terve­zettet. Az első félévben jelentkező, a műtrágyánál 4—5 százalékos, a növényvédő és gyomirtó szerek­ben 2 százalékos forgalomcsökke­néssel kapcsolatban is feltehető, hogy az nagyobbrészben a cél­nak megfelelően a hatékonysági követelmény fokozottabb érvé­nyesülésének, az ésszerű takaré­kosságnak következménye. Az intézkedések bevezetése óta eltelt időszak még rövid ahhoz, hogy hatásukat átfogóan érté­kelhessük. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kérdésben jelzett feszültségek olyan körülmények között jelentkeznek, amikor a mezőgazdasági üzemek jövedel­me — ebben az évben elsősor­ban — a kedvezőtlen időjárás miatti terméskiesések következ­tében —, csökken. Mindezeken kívül még azt is számításba vé­ve, hogy az állam a mezőgaz­daságban felhasznált anyagokra ma is jelentős — átlagosan 35— 40 százalékos — támogatást nyújt, ezek árainak általános fe­lülvizsgálatát jelenleg nem tar­tom időszerűnek — hangsúlyoz­ta végezetül dr. Csikós-Nagy Bé­la államtitkár. KNEB-vizsgálat a takarmánygazdálkodásról A takarmánygazdálkodással kapcsolatban két alapvető tevé­kenységre irányuló vizsgálatot végez a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság az ország kilenc megyéjére kiterjedően. A felmé­rés arra irányul, hogy az állat- tenyésztéshez és az állati termék termeléshez szükséges takarmá­nyok megfelelően állnak-e ren­delkezésre, s hogyan hasznosul­nak táplálóértékben. Kiterjed a felmérés arra is, hogy a szálas, a tömeg- és az ab­raktakarmányok szakszerű megta­karításának gépesítettsége, továb­bá a tárolás, a tartósítás műszaki­technikai feltételei hogyan ala­kultak. és késedelem, vagy tar­tósítási hiba miatt mekkora bel- tartalmi, illetve mennyiségi vesz­teség kelekezik1 az üzemeknél. A nagyüzemek rét- és legelő- gazdálkodásával, a mezőgazdasá­gi és az élelmiszeripari feldolgo­zó üzemek takarmányozására felhasználható melléktermékei­nek hasznosításával, az export és az import kérdéseivel, a keverő­üzemek műszaki-technikai színvo­nalával, kapacitásának kihaszná­lásával ia foglalkoznak a vizsgá­latnál. A felmérés az 1975. évre és 1976 első három negyedévére, il­letve szükség szerint a IV. ötéves terv időszakára terjed ki. Megkezdődtek a brigádvezetői tanácskozások KÉPERNYŐ Sorozat a nemzetiségekről Néhány ágazatban e héten megkezdődtek, s december köze­péig valamennyi vállalatnál le­zajlanak a szocialistabrigád-veze- tők vállalati tanácskozásai, ame­lyek a jövő évi iparági, illetve országos tanácskozást készítik elő. Több mint másfél millió szo- cialistabrigád-tag képviseletében 136 ezer brigádvezető tárgyalja most a brigádmozgalom helyzetét, behatóan vizsgálva, hogy mit kell tenniük az idei tervek sikeres teljesítéséért, s ehhez milyen fel­tételek megteremtését várják a vállalati vezetőktől. A gazdasági vezetők ezúttal a jövő évi felada­tokat is körvonalazzák, s közösen vizsgálják, hogy milyen módon lehet még hatékonyabbá, szerve­zettebbé tenni a' munkát. A Ganz Villamossági Művek­ben, a Magyar Édesipar Vállalat­nál, a Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál és másutt megtartott tanácskozások tapasz­talatai szerint azok az értekezle­tek legsikeresebbek, ahol a fel­adatokat emberközpontúan vizs­gálják, ahol számot vetnek pél­dául azzal, hogy hogyan szervez­hetik meg jobban a brigádtagok tanulását, szakmai továbbképzé­sét, hogyan teremthetnek még jobb, mások számára is vonzó munkahelyi légkört. A március­ban sorra kerülő szakmai-ágaza­ti tanácskozásokra megválasztott küldötteket is azzal bízták meg, hogy a szervezettség, a munka- körülmények javítására terjesz- szenek elő javaslatokat, sí egyben fejezzék ki, hogy a szocialista bri­gádok még hatékonyabban igye­kezzenek segíteni a tervek telje­sítését., A szakmai-ágazati tanácskozá­sokon választják meg majd azo­kat a küldötteket, akik a szocia- listabrigád-vezetők áprilisra ter­vezett 5. országos tanácskozásban képviselik a másfél millió bri­gádtagot. (MTI) Az ötrészes riportsorozat szer­kesztője — egyben rendezője is — az első műsor sugárzása előtt így jelezte szándékát: „Felelősséggel végiggondolni a nemzetiségiek helyzetét, jelenüket és jövőjüket, lenini nemzetiségi politikánk ér­vényesülését — röviden így fog­lalhatnám össze az öt adás cél­ját.” B. Nagy Tibornak, ezek a szavai az első rész megtekintése után reális értékűnek tűntek. Azok a hangosan gondolkodó, töprengő megnyilatkozások, ame­lyek előttünk leperegtek, a fele­lősséget sugallták. Azt a tényt ugyanis, hogy hazánkban több százezer nem magyar anyanyelvű — német, szlovák, román és dél­szláv — ember él, lehetetlen fi­gyelmen kívül hagyni. S hogy mi­lyen jellemző vonásaik vannak, milyenek a hagyományaik, s hogy miképpen igyekeznek tovább őriz­ni azokat, mennyire él még a sa­játos színezetű nyelvük, s hogy képesek-e azt nemcsak őrizni, de gazdagítani is — erre keresi a választ ez a hetenként folytatódó nemzetiségi sorozat. Nyilvánvaló a műsor gazdáinak szándéka: nem egy idegenforgal­mi érdekességű, látványos, rek­lámozó filmet kell elkészíteni, ha­nem műhelyszerű környezeteket kialakítva, vitalehetőségeket te­remtve segíteni-siettetni a téma minél tökéletesebb végiggondolá­sát. Az első rész megtekintése után úgy látszik, hogy ez jórészt sikerül majd. Hazai németségünk köreibe ka­lauzoltak el bennünket csütörtö­kön késő este. Néhány nyugat­dunántúli helység lakói vallottak őszintén önmagukról, s a pécsi tanárképző főiskola hallgatói és tanárai, valamint a pécsi rádió német szekciójának munkatársa szólalt meg. A népi építkezést, népviseletet, sajátos folklórt szemléltető, műsort illusztráló ké­pek vetítése közben figyelemre méltó beszélgetéseket hallhattunk. Világossá vált ismételten: a he­lyi nyelvjárásokat beszélők, ha fogynak is az idő múlásával, azért sokan vannak ma is. És minden­napi beszélgetéseikkel hatnak a fiatalabbakra. Azokra, akik in­tézményes keretek között, óvodá­ban és iskolában tanulják az iro­dalmi nyelvet. Ahogyan az egyik általános iskolás kislány fogal­mazott: a „tiszta” nyelvet. Akik a családi körükből hozták ma­gukkal a nyelv „ízét”, könnyeb­ben sajátítják el a németet. Még akkor is, ha az általános iskola első esztendeiben botladoznak a meglehetősen nagy eltérés miatt, ami a helyi dialektus és az iro­dalmi nyelv között van. Éppen azért, hogy e különbség minél előbb eltűnjék, sürgették többen és teljes joggal: már az óvodában tanítsák a kicsiknek apáik, nagyapáik nyelvét. Ha­zánkban ötvenkét német, illetve olyan óvoda működik, ahol a németet is tanítják. És százhu­szonöt általános iskola, négy gimnázium. Ez azt jelenti, hogy napjainkban összesen tizenhat- ezer német családból származó fiatal ismerkedik ősei nyelvével szervezetten, Szó esett a műsorban arról is, hogy mekkora szerepe van és le­het az iskolai nyelvoktatás mel­lett a rádiónak, az újságnak, a családnak és a különböző nemze­tiségi közösségeknek, művészeti csoportoknak. Amit viszont hiá­nyolunk: nem esett szó a köny­vekről és a könyvtárakról. Pedig a nyelvi kultúra ápolásának ez is elmaradhatatlan eszköze. Különö­sen érinteni kellett volna ezt a kérdést, mivel az egész országra kiterjedő hálózattal rendelkező német báziskönyvtár Pécsett ta­lálható, ahová a műsor szerkesz­tői elkalauzoltak bennünket. S bizony — kár lenne hallgatni ró­la — akadozik az intézmény mű­ködése, amit a Bács-Kiskunban szerzett tapasztalataik is bizonyí­tanak. Ám ez a szerkesztési hiány ke­veset változtat a sorozat kezde­téről kialakult, alapvetően jó vé­leményünkön. Varga Mihály Üj műszer a meteorológusoknak • A Központi Meteorológiai Intézet obszervatóriuma Szegeden új műszert kapott. A Meteorit—2 alkalmas a magaslégköri változások mé­résére. A próbaüzemeltetést szovjet szakemberek segítik. Képünkön a meteorológiai léggömb töltése és az RKZ—5 rádiószonda előkészítése folyik. (MTI-fotó — Ilovszky Béla — KS.) Környezetvédelem 1976-ban Bulgária 30 százalék­kal több pénzt áldoz a környezet- védelem céljaira, mint az elmúlt évben. Az e célokra előirányzott 165 millió levának1 körülbelül egy- harmadát a vízszennyeződés elle­ni küzdelemre fordítják. 175 új tisztítóberendezés épül, ami le­hetővé teszi napi 225 ezer köb­méter víz megtisztítását. Huszon- kétmillió leva a levegőszennye- ződéa csökkentését célzó tervek megvalósítására jut. Jelentős ösz- szegeket irányoznak elő a talaj­erózió meggátlására és a mocsa­ras területek lecsapolására. Száz­negyvenezer hektárnyi területen valósítják meg a növényzet bio­lógiai védelmét. A népgazdasági terv speciális, a környezetvédelemre vonatkozó cikkelyeit a már meglevő, a leg­szennyezettebb körzetek környe­zeti feltételeinek javítását célzó program alapján dolgozták ki. 1976-ban ötvenezer hektáron te­lepítenek új erdőket. Komplex intézkedések történnek a vadgaz­dálkodás és a halászat feltételei­nek javítására is. ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN Növekvő érdeklődés a magyar filmek iránt Filmművészetünkben — a szak­emberek szerint — biztató fordu­latot jelez az idei esztendő: já­tékfilmjeink iránt ismét növek­szik az érdeklődés itthon és kül­földön egyaránt. Szocialista . filmművészetünk egyik legnagyobb értékének, az elkötelezett hitvallás képi meg­fogalmazásnak kedvező nemzet­közi fogadtatását igazolja Lugos- sy László Azonosítás című drámá­ja. A film — amely egy hazatérő hadifogoly különös sorsán át mu­tatja be a felszabadulást követő időszak légkörének személyiség- formáló hatását — a nyáron Ezüst medve-díjat nyert a nem­zetközi filmélet egyik rangos fesz­tiválján, Nyugat-Berlinben, ahol csupán második éve szerepelnek a szocialista országok alkotásai. A filmet a bemutató óta eltelt fél év alatt 140 ezren tekintették meg. Másik elsőfilmes rendezőnk, Grunwalsky Ferenc Vörös rek­viemje azonban még ennél is több mozilátogatót vonzott: a filmnek — amely munkásmozgal­munk hősi múltját idézve sajátos eszközökkel eleveníti fel a már­tírhalált halt kommunisták, Sal- lai Imre és társainak emlékét — alig több mint hat hónap alatt 340 ezer nézője volt. Az irodalmi ihletésű produk­ciók közül az idén a legnagyobb nemzetközi elismerést Ranódy László Árvácska című alkotása aratta. A Móricz Zsigmond nép­szerű regényéből készült film jú­liusban elnyerte a Karlovy Vary-i fesztivál fődíját. * A filmet alig hét hónap alatt több mint 700 ezren tekintették meg. Újabb nemzetközi vissz­hangjáról pedig most érkezett a legfrissebb hír: főszereplője, Czin- kóczi Zsuzsa — filmben nyújtott kimagasló művészi teljesítményé­ért — elnyerte a napokban meg­tartott teheráni gyermekfilm­fesztivál legjobb alakításáért já­ró díját. Az év második jelentős közön­ségsikere „A kenguru", ugyancsak irodalmi műből, Bertha Bulcsú kisregényéből készült, azt kilenc hónap alatt több mint egymillió mozilátogató nézte végig, s ren­dezőjét — az eddig operatőrként ismert Zsombolyai Jánost — az olasz Taormina fesztiválon a zsű­ri különdíjával jutalmazták. Fábri Zoltán „Ötödik pecsét­jét — amelyhez Sánta Ferenc azonos című regénye szolgáltatta az alapot — csupán egy hónapja vetítik filmszínházaink. A Balázs Béla stúdió fiatal pá­lyakezdő filmeseinek egyik leg­színvonalasabb kísérleteként tart­ják számon Bódy Gábor Ameri­kai anzix című alkotását, amely az idei mannheimi fesztiválon nyert nagydíjat. Filmművészetünk nemzetközi elisrnerését gazdagítja Törőcsik Mari újab sikere is: a népszerű színésznő két jelentős nemzetkö­zi díjat hozott haza. A filmjeiben nyújtott kimagasló művészi tel­jesítményért jubileumi díjjal ju­talmazták Karlovy Varyban, és Maár Gyula „Déryné hol van?” című filmjének főszerepéért a Cannes-i fesztiválon megkapta a legjobb női alakítás megosztott díiát. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom