Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

1976. november 9. • PETŐFI NÉPE • 3 A jászszentlászlói határban • A jászszent­lászlói termelő, szövetkezetben tavasszal lucernát telepítenek oda, ahol most Besze István traktoros a műtrágy aszóró géppel dolgozik. A talajerő­utánpótlás után védő. növényként kalászost vetnek. <P. Z. felv.) KÉPERNYŐ Optimista tragédia Németh Antal egyik legjobb rendezésében látott előadás kitö­rölhetetlen emlékeivel ültem va­sárnap este a képernyő elé. A csoda nem ismétlődött meg. Szép, elgondolkoztató, időnként megható vagy éppen lelkesítő történetet láttunk. Visnyevszkij így fogalmazta meg a művet bevezető és kife­jező nyitány mondandóját: „Hol a mindent túlharsogó, elemi ere­jű bánat, hol a magával ragadó, lélegzetelállítóan kirobbanó lel­kesedés árad el. Az emberi cse­lekvés zaja, panaszos sikoltás ,miért?’ A válaszok tébolyult ke­resése és megtalálása.” A mű mostani tolmácsolásából ez a szenvedélyesség, a sorsfor­dító idők mindenkit cselekvésre, állásfoglalásra késztető kénysze­rének az ábrázolása hiányzott. Az élet értelmén vitatkozó, té- pelődő matrózok előzetesen meg­járták az emberi szenvedés leg­sötétebb bugyrait, gyakran éhez­ve, lerongyolódva, megalázva ke­resték boldogulásukat. Vis­nyevszkij minden sora izzó vád­irat, a remény gyönyörű fohá­sza. Arról beszél, hogy a körül­mények torzították el az embe­reket. A tévelygők, az ösztönök uralmát, az anarchiát hirdetők az elnyomorító hatalom, a há­ború áldozatai. Valahol pislákol bennük az igaz, tiszta, értelmes élet láng­ja. Ezt tudta a komisszárnő, aki szinte fegyvertelenül, látszólag a siker reménye nélkül próbálja az új rend mögé sorakoztatni a matrózokat. Hogyan is mondta Rekedt (akit sajnos ez a rendezés elsikkasz­tott?) „A mi életünk elromlott, elnyomorodott. Mindent tönkre­tett a börtön, a kaszárnya” A komisszárnő egy természeti jelenség feltartóztathatatlanságá- val hirdeti, teljesíti küldetését. „Mi tudjuk, hová kell eljutnunk és hogyan kell oda eljutnunk. Ezért is szabunk feltételeket. És az emberek ezeket a feltételeket el is fogadják.” Visnyevszkij az önbíráskodást, az eldurvult lel- kületet olyan történelmi szükség- szerűségnek tekintette, mint a magasabb rendű közösségi elvek, az értelmes harc módszereinek a kialakulását, érvényesülését, A televíziós változatból nem tüzelt ez a kettősség, noha nagy­szerű színészi alakítások segí­tették a rendezőt. (Garas Dezső­ről elhittük, hogy az anarchis­ták vezére, érzékeltette a szemé­lyiségében levő többletet, lenyű­gözött a fedélzetmester (Vajda László) következetes tisztes­sége. A kecskeméti színház mű­vészei közül Trokán Péter, Fe­kete Tibor és Székhelyi József kapott és oldott meg szép fel­adatot. Kútvölgyi Erzsébet komisszár­ja külön tanulmányt érdemelne. Kiváló művész, de szerepfelfo­gása — a rendezői koncepció?_-— vitatható. Csodálatosan érzékel­tette, hogy katonaként is nő ma­radt, érző ember, ki a legszebb éveit adta a Forradalomért. Már kevesebb elhitető erővel ábrá­zolta azt a folyamatot, hogy mi­ként vált győzhetetlenné, példá­vá, tekintéllyé a matrózok sze­mében először csak kívánatos, elérhető asszony, gyenge nő. Tulajdonképpen ezért írta Vis­nyevszkij az Optimista tragédiát. II. N. TALLÓZÁS A STATISZTIKÁBAN Mit adnak a kisgazdaságok? A háztáji elnevezés közismer­tebb, többnyire így használjuk, összefoglaló nevén tulajdonkép­pen kisüzemi gazdaságokról van szó, amelyek magukba foglalják a szövetkezeti tagok háztáji gaz­daságait, az egyéb szövetkezeti tagok gazdaságait, a kisegítő gazdaságokat, és az egyéni gaz­daságokat. Bács-Kiskunban a hozzájuk tartozó személyek szá­ma 382 ezer (az 1975. évi Álta­lános Mezőgazdasági összeírás adatai alapján) a megye lakos­ságának több mint kétharmada. A megye mezőgazdasági földte­rületének ez 18 százalékát teszi ki, amiből világosan látható a kisüzemi gazdaságok jelentősége. A kisüzemi gazdaságok több mint kétharmada a szövetkezeti szektorhoz szervesen kapcsoló­dik, számuk 46 ezer. Földterü­letük 64 százaléka szántó, a kert aránya 4 százalék és 14 százalé­kot képvisel a szőlő. A nagy­üzemek folyamatos megerősödé­sével csökkent a kisüzemek szá­ma és ezzel a mezőgazdasági kis­termelők részaránya is alacso­nyabb lett. Az 1972. évi 46 szá­zalékkal szemben 1975-ben 36 százalékkal részesedtek a mező- gazdaság bruttó termelési érté­kéből. Ugyancsak egy jellemző adat: a termelés volumene 1972- ig jelentősen emelkedve megkö­zelítette az 5 milliárd forintot, következő két évben mérsékel­ten csökkent, és az elmúlt esz­tendőben az utóbbi öt esztendő legalacsonyabb értékét, 4,2 mil­liárd forintot produkált. A kisüzemek termelésének az állattenyésztésben van nagyobb szerepük, termelésük részaránya 39 százalék. A vágósertés több mint fele innen származott. Az elmúlt év decemberében az ösz- szes gazdaság számosállat-állo­mányának 43 százalékát itt ír­ták össze. Ezen belül a szarvas­marha-állomány 31 százaléka, a sertésállomány 56 százaléka, a juhállomány egynegyede, a lo­vak 70 százaléka, a baromfiál­lomány 48 százaléka a kisüze­mekből van. A statisztika szerint az álla­Szép jövő előtt az Több mint két éve működik a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság közös gazdasági szervezete, az INTERPORT. A KGST kere­teiben létrejött vállalat tevé­kenységének fő célja a két or­szág teherkikötőiben folyó mun­ka koordinálása és hatékonysá­gának fokozása. A szervezet létrehozása óta eltelt két esztendő során már pozitív eredmények születtek. 1975-ben az NDK árucikkeinek a lengyel teherkikötőkön keresz­tot tartó gazdaságok száma az utóbbi években csökkenő irány­zatot mutat. A szarvasmarhát, illetve tehenet tartó gazdaságok száma csaknem négyezernégy­százzal lett kevesebb, ugyanak­kor szinte valamennyi kisüzemi gazdaságban tartanak baromfit, és a gazdaságok több mint fe­lében sertést. A háztáji gazda­ságok tervfelvásárlási adatai emelkedést mutatnak. Az 1975- ben felvásárolt 367 ezer hektoli­ter tej 9 százalékkal több volt az előző évinél, és ez a megyei ösz- szes tejfelvásárlás 39 százalékát jelentette. A növénytermelés részaránya 35 százalék, ezen belül a megye zöldségtermelésének bruttó ter­melési értékéből 38, gyümölcs- termeléséből 47, szőlőtermelésé­ből 51 százalékkal részesedik., Kedvezőtlenebb a helyzet a gyü­mölcstermelésben. A megye gyü­mölcsfaállományának 42 száza­léka található szőlők között és szórványban, ahol a kiöregedett gyümölcsfákat alig pótolják. Mivel a gyümölcstermelés erősen kézigényes ágazat, ezzel magya­rázható, hogy az egyes gyü­mölcsfélék termelésében még most is meghatározó a kisüze­mek aránya. 1974-ben a cse­resznye 82, a meggy 89, a szil­va 70, a kajszi 61, az őszibarack 41 százalékát a kisüzem termel­te. A fontosabb szántóföldi növé­nyek közül kisüzemben a bur­gonyát, a dohányt és a kukori­cát termesztették legnagyobb arányban. A termésátlagok azon­ban alacsonyabbak az átlagos­nál. Tavaly a kukorica, a fű- szerpaprika, a zöldpaprika, az uborka termésátlaga jóval alat­ta, a burgonyáé és a paradicso­mé pedig magasabb volt, mint a megye összes gazdaságaiban. A kisüzemek termelését a népgazdaság nem nélkülözheti. Szerepük különösen azokban az ágazatokban jelentős, ahol a nagyüzemi termelés fejlesztése nagy befektetést igényel és a termeléstechnológia jelentős kézi munkaerőt tételez fel. 1NTERPORT tül megvalósult tranzitja kere­ken 400 000 tonnát tett ki, ami kétszerese volt az előző évi mennyiségnek. Az Odera torko­latánál fekvő kikötők az elmúlt évben az NDK ipari körzeteinek áruforgalmát bonyolították le. Idén az INTERPORT a leg­főbb figyelmet az árurakodó­rendszerek egységesítésének szenteli, nagy súlyt helyezve a kikötői berendezések mind haté­konyabb kihasználására. (BU- D APRESS—INTERPRESS) Nem szükséges rossz! • Régi történet! (Rosszmájúak szerint olykor-olykor napjainkban is előfordul hasonló eset.) A járá­si székhely tanácsa nem tudott egy ügyet a holtpontról elmozdí­tani. Hiányzott az egyetértés, méginkább a változtatáshoz szük­séges pénz. A lakosság állásfogla­lást, intézkedést várt. Tanácsta­lanságukban és tehetetlenségük­ben végül is valakinek mentőöt­lete támadt: alakítsunk bizottsá­got. Az ötlet mindenkit meg- nyugatott, mert úgy vélték, hogy mire a bizottság valamilyen elha­tározásra jut, tisztázódnak a kö­rülmények, feltöltődik a város kasszája. Idősebbek emlékezhetnek a fel- szabadulás előtti, többnyire a szereplési viszketegséget kielégítő bizottságosdira. A legapróbb ügyekben is vezérelnököt, vezér­titkárt, tisztikart választottak, gondosan ügyeltek arra, hogy mi­nél kevesebb szakember kerül­jön soraikba. Az eszköz céllá ala­kult, egy-egy utcarendezés, ün­nepségrendezés, szoboravatás jó alkalom volt arra, hogy minél többen parádézzanak a nyilvános­ság fényében, megforgassák ne­vüket. • A felszabadulás után a túl­zott központosítás miatt nem tölthették be igazi hivatásukat az immár a nép különféle rétegeiből választott bizottságok. A vezetési módszerek, (stílus) fejlődése, a szocialista demokratizmus kibon­takozása, a realitások egyre na­gyobb szerepe Szükségessé és le­hetővé tette a bizottságokban rej­lő energiák felhasználását. Az aktivizálódási folyamat kü­lönösen a tanácsok mellett mű­ködő bizottságoknál szembetűnő. Az ésszerű, hatékony területfej­lesztés, a nyílt város- és község­politika elképzelhetetlen eme tes­tületek, csoportok nélkül. Me­gyénkben csaknem félezer bi­zottság munkálkodik az életkö­rülmények javításáért, a helyi ügyek célszerű befolyásolása ér­dekében. A legutóbbi megyei pártérte­kezlet is hangsúlyozta a helyi adottságok jobb kihasználásának a szükségességét, a különböző társadalmi igények rangsorolásá­nak a fontosságát, az érdemi be­leszólás újabb fórumainak meg­teremtését. Mind összetettebb, mind több tényezőtől függő éle­tünkben, a növekvő információ- áradatban önmagára, csupán sa­ját tapasztalataira hagyatkozva, a legrátermettebb vezető sem dönthet mindig helyesen. A jól működő bizottságok tehát a helyi irányítás fontos segítői. Csak ott működnek jól, ahol a vezetők, a Választott testületek maximálisan igénylik szakértel­müket, ahol élő a kapcsolat az adott területen lakók, munkálko­dók és a döntésre hivatottak kö­zött. örvendetes, hogy mind több helyen mondható körültekintő­nek, alaposnak a bizottsági ta­gok kiválasztása. Szívesen adja a köznek tudását majd mindenki, ha tudja, hogy komolyan veszik. A legutóbbi tanácsválasztáson sok új, friss erő került a testületek­be. Mind több a hozzáértő, a döntésekért felelősséget érző, el­mélyült munkára vállalkozó em­ber. Kiszorulnak a közélet meze­jéről a mindig hozzászólók, de semmit sem mondók, semmihez sem értők. Lassan-lassan a szak­értelem, a lelkesedés, a döntő a bizottságok összeállításánál és nem automatikusan, funkció sze­rint sorolják be az embereket. Nagyszerűen bevált az az újí­tás, hogy nem tanácstagok is szervezetten dolgozhatnak külön­féle bizottságokban. Baján pél­dául dr. Géczi József ügyész az ügyrendi bizottság lelke, példás gondossággal munkálkodik vál­lalt feladatain. A kecskeméti vá­rosrendezési és városfejlesztési al­bizottság is azért dolgozik kivá­lóan, mert jól válogatta meg a közreműködő „külső” szakembe­reket. • Máshol is jellemzőek azok a serok, melyeket a megyeszékhely tervgazdasági bizottságának egyik jelentésében olvastam: „Olyan ta­nácstagok és szakemberek dolgoz­nak itt, akiknek helyi ismereteik, elméleti felkészültségük, valamint gyakorlatuk is növeli közremű­ködésük hatékonyságát”. A sok kínálkozó példa közül azért hivatkozunk rájuk, mert valóban a legfontosabb dolgokra összpontosítják figyelmüket. Fog­lalkoztak — többek között — a házgyár létesítésével adódó tenni­valókkal, a koordinációval, a kommunális ellátással. Vizsgálták az érdekelt tanácsi szakosztály tevékenységét. A szakosztály bí­ráló megjegyzéseiket is köszönet­tel fogadta, az esetenkénti véle­ménykülönbség sem rontotta a viszonyt. Az osztály kötelezettsé­gén túlmenően ellátja informá­ciókkal a bizottságot. Csak di­csérhető az a felismerésük, hogy még több elemző, tanulmány igé­nyű „beleszólással” válhat még hatékonyabbá közreműködésük. • Sajnos, nem mindig érvénye, sül az egymásrautalság tudata. Elő-előfordul, hogy- látszatfelada­tokra pocsékolják a bizottságok­ban felhalmozódott szellemi ener­giát, egyszerűen megfeledkeznek az általuk gondos munkával ki­dolgozott javaslatokról, ha az nem felel pneg elképzeléseiknek. Joggal várják a közért szabad idejükből áldozó mérnökök, or­vosok, szakmunkások, kulturális irányítók, hogy a döntésre hiva­tott testület alaposan mérlegelje indítványaikat, vonja be őket a döntési folyamatba is és minden­képpen tájékoztassa a bizottságot a javaslatok sorsáról. Csak így lesznek ezek a tanácsadó testüle­tek a szocialista demokrácia, a Ézakszerűség érvényesítésének tar­tós és fontos pillérei. —i —r Prózai szavak a szerelemről lakás. Ha nincs, és a fiatalok al­bérletbe, vagy a szülőkhöz kény­telenek költözni, ez is elvezethet A költészet örök témája a sze­relem. Nincs olyan lánglelkű köl­tő, akinek harcosan politizáló, sziklaszilárdan elkötelezett költé­szetében ne kapna helyet a sze­relem hárfahúrokat pendítő, fénysugaras motívuma. A szépen zengő rímek értékes, míves keret­be foglalják azt az egyszerű fel­ismerést, hogy az embernek társ­ra van szüksége, az érzelmek gyöngéd, mégis erős kötelékére, amely tartalmat, célt és harmó­niát ad az életének. • Túloznának a költők? Sétálok a parkban, figyelem a párokat. Az egyik pádon egy fiú, meg egy lány. összebújnak. Hallgatnak, szavak nélkül is értik egymást, fölöttük a boldogság láthatatlan fénykoszorúja. A lány tiszta arca szép, mintha Botticelli festette Volna. A fiú nyurga, szőke ka­masz, pulóveres diák-Rómeó. Kettőjük kapcsolatának zenéje, összhangja van, mint a versrí­meknek. Megíratlanul is össze­csengő verssorok. Vajon meddig? És felvetődik a kérdés, hogy ez a véletlen példa kivétel, vagy a szerelem tényleg örök és az idők folyamán semmit sem változott? A szerelem feltehetően nem, legfeljebb a körülmények, ame­lyek a kor divatjának megfele­lően alakítják az ízlést és a ma­gatartási formákat. — Megismerkedtem egy fiúval — meséli egy okos, bájos tanító­nő, — első pillantásra megtet­szett. Ügy gondoltam, hogy ta­lán ez lesz az „igazi”. Táncoltunk, beszélgettünk, úgy vettem észre, én sem vagyok neki közömbös. Amikor hazakísért fel akart jön­ni a lakásomra. Mondtam, hogy későn van, a szüleim nem vennék jónéven. Erre kijelentette, hogy akkor szerezni kell egy „kéglit”. Nagyot néztem, kinevetett. Többé nem is találkoztunk. A kolléga­nőim azt mondták, ne csináljak nagy ügyet a dologból, a mai fia­talemberek mind ilyenek. Vajon miért? Az eset, amit egy jóképű autószerelőtől hallottam, válasznak is elfogadható. — Együtt jártam egy lánnyal, nagyon tetszett. Megértettük egy­mást, nem is lett volna semmi baj, ha a haverok nem kezdenek el ugratni. Azzal csúfoltak, hogy a menyasszonyom nélkül egy po­hár sört sem merek meginni ve­lük. Meg mire jó, fiatalon leköt­ni magunkat, amikor annyi lány van a világon? Egyszer berángat­tak egy buliba, a menyasszonyom megtudta, összevesztünk. Csak azért, hogy megmutassam, nem esem kétségbe, megint elmentem a haverokkal. Lányok is jöttek, nem voltak valami szégyenlősek. Eleinte tetszett ez az élet, jó nők, pia, házibulik, menő krapeknak éreztem magamat. Most már tu­dom, hogy semmi értelme az egésznek, de az üzemben nincs olyan rendes lány, aki szóba állna velem. A szerelem „kényes egyensú­lyát” nagyon könnyen felboríthat­ja bármi. Pillanatnyi szeszély, a rossz társaság hatása, megbántó- dás, csalódás. Pedig az egyen­súlyra vigyázni kell, óvni a külső hatásoktól, a divat hóbortjaitól. Előveszem a jegyzetfüzetemet és megkeresem egy régebbi be­szélgetés sebtében odavetett mon­datait. A megyei bíróság egyik illetékes munkatársa így véleke­dett a válásokról. nem szorulnak férji támaszra, ez komoly előrehaladás, ugyanak­kor sok házasság felbomlásának az egyik előidézője. A nőt jobban elfoglalja a hivatása, a munkakö­re, kevesebb időt tud szentelni a férjének, a családjának, s mire észbekapnak — elhidegültek. A válások okait bogozva, kide­rül, hogy anyagi okok alig ját­szanak közre. „A föld a földdel, a pénz a pénzzel házasodik” fo­galma nálunk már ismeretlen. Nincs a régi értelemben vett ér­dekházasság, de van egy új szét­választó, illetve összetartó erő, a — Hát kérem, ez világjelenség, olyan, mint az infláció. Mi a válások leggyakoribb oka? — Italozás, durvaság, lakáskö­rülmények, évek óta visszatérő problémák a praxisunkban. A fiatalkorúaknái többnyire a meg­gondolatlanul fellobbanó szerel­mek, amelyeket gyors kiábrándu­lás és természetesen válás követ. De a válóperes bírák gyakorla­tában nem rit­ka, hogy 20— 30 éves házas­ságokat kíván­nak felbontani. A kezdeménye­zők zömmel a férjek, akik magasabb be­osztásukhoz ke­vésnek találják a megunt és megöregedett feleséget. — Beleját­szik ebbe az is, — mondja elgondolkodva a bírósági szakember, — hogy a háború előtt nem vál- hatták az asz- szonyok, tehát ki voltak szol­gáltatva a fér­jüknek. Az új törvény egyút­tal a nőket is védi, hiszen nem kötelesek eltűrni egy iszákos, garáz­da férj durva­ságait. Nyugod­tan kiléphet­nek egy számukra elviselhetetlen kötöttségből. A mi társadal­munkban nem eltartottak a nők, a kapcsolatok torzulásához, rom­lásához. Ha van, akkor pedig azokat is összezárja, akiknek oko- sab volna különválni. Nagyon sokan csak a lakás miatt marad­nak együtt. A feleség inkább tűr, szenved, de nem megy ki a biz­tosból, a bizonytalanba, a férjet pedig ezenfelül még maradásra készteti az is, hogy nem akar fi­zetni tartásdíjat a gyerek, vagy a gyerekek után. A megyében évente többezer a válóperek száma. A válni akarók egyharmada a békéltető tárgyalás után visszalép, de aztán újrakez­dik. Ami egyszer összetört, az ra­gasztva sem lesz olyan, mint az eredeti. A szerelem elszállt, ki­hűlt, romokban hever. A kettes­ben töltött sétákra, önfeledt val­lomásokra szürke hétköznapok következnek. Gyereksírással, pe­lenkamosással, vitákkal, hogy ki menjen bevásárolni, ki vigye a kölyköt az óvodába, kinek van több ideje porszívózásra mosás­ra, vasalásra? Ki vigyázzon a gyerekre, mert a bölcsődébe, nap­közibe nem vették fel és a nagy­mama az ország túlsó végén la­kik? Megannyi gond, ami napról napra őrli az együttélők idegeit és lassanként aláássa a család építményét. Közben gyerekek tízezrei nőnek fel az otthon me­lege nélkül, örökösen elfoglalt, veszekedő, vagy folyton cserélődő szülők nem éppen kiegyensúlyo­zott érzelmi életének a légköré­ben. Erre is gondolni kell akkor, amikor a hirtelen fellobbanó sze­relemből házasság kötődik. Le­vegőbe nem lehet várat, megala­pozatlan szenvedélyre családot építeni. Prózai dolgok ezek? Lehet. De előbb-utóbb felvetődnek. És ha már úgyis szembe kell velük nézni, akkor mégis jobb előbb, mint utóbb. Vadas Zsuzsa A KERMI JELENTI Súlyhiányos nitrohígító, balesetveszélyes lámpa A vásárlók védelme érdeké­ben a kereskedelemben — a rak­tárakban, s az üzletekben is — rendszeresen ellenőrzik a forga­lomba kerülő fogyasztási cikke­ket. Ilyen területi ellenőrzés ál­lapított meg legutóbb az Egye­sült Vegyi Művekben készült nitrohígítónál súlyhiányt. Az el­lenőrzéskor kiderült, hogy az egy kilogrammos, polietilén fla­konba töltött hígító — miután a flakon „lélegzik” — párolog, s ebből keletkezik a hiány. A Belkereskedelmi Miniszté­riumban ezért intézkedtek a készletek felülvizsgálatáról, s ar­ról, hogy a műanyagflakonos hí­gítót az üzletekben meg kell mérni, s csak a tényleges súly­nak megfelelő árat szabad fel­számítani. Az üzem ezentúl nem műanyag flakonba tölti a nitro- hígítót. A Kereskedelmi Minőségellen­őrző Intézet ugyancsak kereske­delmi kifogás alapján ellenőrizte a Szarvasi Vas-fémipari Szövet­kezetben gyártott SZV—123 tí­pusú gömbcsuklós asztali lámpa minőségét. Megállapította, hogy a lámpa konstrukciós hiba kö­vetkeztében balesetet okozhat. Ezt erősítette meg a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Inté­zet is. Ezért a KERMI — az ér­vényes miniszteri rendelet értel­mében — az SZV—123 típusú asztali lámpa további árusítását azonnal megtiltotta. Intézkedett arról is, hogy a követelmények­nek meg nem felelő termeket vonják ki a forgalomból, a ve­vőket pedig — a már megvásá­rolt lámpa ellenőrző vizsgálata nélkül — kártalanítsák. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom