Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-30 / 283. szám
1976. november 30. O PETŐFI NEPE • 3 KÉPERNYŐ Ismétlések A tv olykor ismétlésekre késztet. Irtunk már arról, hogy a televízió a szép magyar beszéd iskolája lehetne. A feltételes mód használatával is jelezzük véleményünket: az elviselhetőnél többször vétenek a mindenkitől elvárható követelmények ellen. Ügy vagyunk ezzel, mint az egyszeri pap a bemutatkozó prédikációval. Érdeklődéssel várta a falu népe, mit tud az új plébános. A hatodik parancsolat ellen vétőket ostorozta szívszorító gyönyörűséggel. A falu Don Jüanja és a legpezsgőbb vérű menyecske is áhítattal hallgatta. Egy hét elteltével csalódva állapították meg, papjuk a korábbi témánál maradt. Megnyúlt ábrá- zattal tudakolták a paráznákat harmadszor is kioktató szónoklat után. hogy meddig és miért beszél mindig erről a témáról. „Addig híveim, míg valami foganatja lesz szavaimnak.” így mi sem tehetünk mást, mint időről időre sürgetjük a nyelvi dudvák irtását. Hajdanán a tanfelügyelőség leveleit, közleményeit stiláris és helyesírási példatárnak tekintették. Efféle igényesség joggal megkövetelhető a Pedagógusok Fórumától. A példaként sugárzott magyaróra alkalmi művész-tanára megfeledkezett erről, többször is feltételes módot használt «•fiz indokolt kijelentő mód he- Ifíyett. Örömmel hallgattuk a bejelentést: az országos úttörőparlament résztvevői egy lyukas húszasért sem utánozták a felnőtteket, életkoruknak megfelelően viselkedtek. A riporter mégis a plenáris ülésekről, meg a szekciókról tudakozódott a pajtásoktól. A riportalanyok, igyekezvén megfelelni a bizalomnak, hivatalosan viselkedtek. Az. egyik pajtás örömmel újságolta: „Határozatba hozták, hogy a közösségi munka beleszámít a magatartás érdemjegybe.” Az utóbbi hónapok egyik leg- sematikusabb útibeszámolóját sugározta vasárnap délután a máskor méltán dicsérhető Horizont. Az idegenforgalmi képeslapokat összefűző szerkesztő-rendező csak azoknak adott újat, akik sohasem jártak Bulgáriában (s nem Bulgáriában, mint ez a műsorban többször is elhangzott). Szívesen nézzük a képernyőn az újra műsorra tűzött szórakoztató, tanulságos filmeket, összeállításokat. Mi örülnénk a leg-, jobban, ha nem éreznénk szükségesnek kritikai észrevételeink ismétlését. H. N. Ülést tartott a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének országos választmánya Vasárnap a Palace Szálló különtermében ülést tartott a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének országos választmánya. A tanácskozást Belos Péter, a szövetség elnöke nyitotta meg, majd a több mint félszáz tagot számláló testület Mándics Mihály főtitkár beszámolója alapján értékelte a szövetség ez évi munkáját. Megelégedéssel állapították meg, hogy hazánkban a nemzetiségi politika szilárd elvi, politikai és társadalmi alapokra épül, s hangsúlyozták, hogy pártunk és kormányunk politikája kellő biztosítékot nyújt a magyarországi nemzetiségek közöttük a szerb-horvát és szerb anyanyelvű lakosság teljes egyenjogúságának és sajátos nemzetiségi jogainak érvényesítéséhez. Ennek köszönhető, hogy a' délszláv nemzetiségű magyar állampolgárok egyre aktívabb tevékenységet fejtenek ki közéleti fórumaink, mindenekelőtt a Hazafias Népfront munkájában, és ezzel is hozzá járulnak a XI. pártkongresszus által «meghatározott ' feladatok megvalósításához. A tanácskozás résztvevői örömmel üdvözölték, hogy a közművelődési törvény is külön fejezetet szentelt nemzetiségi politikánknak, annak, hogy államunk — anyanyelvi és nemzetiségi kultúrájuk szabad művelésével — biztosítja és támogatja a nemzetiségekhez tartozó magyar állampolgárok művelődési lehetőségeit. Mint a hozzászólásokból kitűnt, valamennyi szinten — az óvodáktól a felnőttoktatásig — növekszik az anyanyelvi oktatás igénye. 9 fellendülőben van a haladó nemzetiségi hagyományok ápolása is. Űj vonás, hogy ebben a folyamatban egyre inkább előtérbe kerülnek a szocia- lista jelenünket tükröző elemek. Az ülésen megvitatták és elfogadták a szövetség 1977. évi munkatervét, amelynek alapján a következő esztendőben egyebek között szorgalmazzák egy délszláv néprajzi tábor szervezését. és szélesebb alapokat kívánnak teremteni a TIT vidéki délszláv csoportjainak működéséhez. A tanácskozást ünnepi ülés követte, amelyen — népi államunk első nemzetiségi pedagógusainak, valamint a hazánkban megjelenő Narodne Novine című nemzetiségi hetilap szerkesztőinek és munkatársainak részvételével —» megemlékeztek a hazai szerb-horvát és szlovén nyelvoktatás, valamint az anyanyelvi sajtó három évtizedes eredményeiről. Az ünnepség résztvevői este a kőbányai Pataki István Művelődési Központban megtekintették a jugoszláviai Zombori Népszínház szerb- horvát nyelvű előadását. (MTI) "P rdekes ■*-' jelenségre figyeltek fel egy többszörösen kitüntetett kiváló üzemben, ahová külföldi delegációk is ellátogatnak. A harmadik nyugati csoport érkezésekor — hasonlóan az előzőekéhez —, az tűnt fel, hogy a szocialista, kommunista vendégek az életszínvonal-politikai kérdések után mindjárt afelől érdeklődtek, milyen mérvű a munkások részvétele az üzemvezetésében, a döntések meghozatalában. Minthogy a kiváló gyár az üzemi demokrácia fejlesztésében is élenjáróan kezdeményez, vezetőit nem hozta zavarba a firtatás. Pro és kontra — meggyőző tényekkel bizonyították, hogy csaknem azonos körülmények között termelő, egymástól távoleső gyáregységeik közül szembeötlően eredményesebb a munka, jobb a légkör azokban, ahol támaszkodnak a kollektívák véleményére, rendszeresen tájékoztatják őket a tervekről, tennivalókról, és következetesen élnek az erkölcsi és anyagi ösztönzőkkel. Ahol viszont a vezetők elszakadtak a munkahelyektől, s csak utasításokkal irányítottak — a soványabb eredmények is tükrözték a dolgozók hangulatát. A „felfedezés” óta természetesen még nagyobb figyelmet szentelnek az üzemi demokrácia érvényesülésének. Hiszen megértették, hogy nemcsak saját termelési sikereik forrása ez, hanem kifejezője annak a felelősségtudatnak, amellyel egy szocialista ország a nemzetközi munkásmozgalomnak tartozik. S ha történetesen velünk, Bács- Kiskun megyeiekkel beszélgetnének — mint ahogy tőlünk is kérdezősködnek — delegátusok, a kézzelfogható példák megmutatásán túl megtoldhatnánk a Az idén 600 Rába-Steiger A Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gépgyárában Budapesten készülnek a Rába—Steiger erőgépek. A 14 ezer négyzetméteres szerelőcsarnokban naponta három 245 lóerős traktor készül. A modern nagyüz»mű gazdálkodás minden igényét kielégítő, nagy teljesítményű jjrő. gép sokféle mezőgazdasági é munkagép vontatására, illetve működtetésére szolgál. Az idén 600 Rába—Steiger hagyja el a gyárat. (MTI-fotó: Hadas János felvétele—KS) M választ. Mint ahogy bizonyára a szóbanforgó kitüntetett üzem gazdái is ezt tették. „Elvtársak, barátaink — ezt a kérdést, hogy tudniillik milyen fokú a munkások részvétele a vezetésben, a döntések meghozatalában? — mi is — ismétlődően feltesszük magunknak.” Nem azért, mintha most kezdtük volna el az üzemi demokrácia fórumainak kiépítését, a munkások bevonását a vezetésbe, határozathozatalba. Hanem, hogy önmagunkat is ellenőrizzük, hol tartunk ebben a folyamatban, miként váltjuk mind tartalmasabb gyakorlattá az üzemi demokrácia elveit. Ennek vizsgálatát időről időre napirendre tűzik párt- és szakszervezeti szerveink is. Erre került sor napjainkban is. Tapasztalataink szerint megyénkben is fejlődött, tartalmilag erősödött az üzemi demokrácia,»1 azonban a lehetőségeket még fiem merítettük ki. int az üzemi demokrácia közvetlen fórumait, a termelési tanácskozásokat — a vállalatok túlnyomó többségénél 85 —90 százalékos részvételi aránynyal — rendszeresen megtartják. Á színvonal javulásával járt, hogy nagyobb hányadában általában negyedévenként és munkahelyenként, tehát decentralizáltan tartják a termelési tanácskozásokat. A szűkebb munkaterület kollektíváiból sokkal több fizikai dolgozó mondott véleményt és javaslatot a munkájával szorosan összefüggő kérdésekről, hiszen erről tárgyaltak, mint nagyobb plénum előtt, ahol fe- szélyezettebbek az emberek. Bíráló észrevételeket tettek a vezetők munkájáról is, nemkülönben a folyamatos és hatékony termelést gátló körülményekről. Rétegtanácskozásként egyre inkább meghonosodnak az ifjúsági parlamentek, ahol a fiatalok tevőleges érdeklődéssel, friss meglátásaikkal segítették például az intézkedési tervek átdolgozását — a helyi «sajátosságoknak megfelelőbben. Hasonlóképpen az ifjúsági politika eredményesebb megvalósulását. Az említett fórumokon — s olyanokon, mint a szocialistabri- gád-vezetőkkel, brigádokkal való véleménycserék — a dolgozók népes köreitől nyertek sok okos ötletet, ösztönzést,- javaslatot többek közt a munka- és üzemszervezés korszerűsítéséhez, a kollektiv szerződések, a szociális, munkavédelmi tervek, bérfejlesztések végrehajtásához. A munkásvéleményekre legtöbbször közvetlenül reagáltak, válaszoltak a gazdasági vezetők. Az összetettel:!) kérdésekre írásban — tájékoztatva egyúttal az intézkedésekről is. Helyenként azonban még adósak maradtak a javaslatokra, észrevételekre adandó válaszokkal. Nemde, erre utalnak a különböző szervekhez érkező panaszlevelek, melyek döntő részéről kiderült, hogy a bennük foglaltakat a munkahelyeken el lehetett volna intézni. A z üzemi demokrácia közvetlen fórumai különösen fontos szerepet töltenek be a tulajdonosi szemlélet és gyakorlat megvalósításában. Világos, hogy annál inkább tulajdonosnak érzi magát a munkás, minél több döntésbe beleszólhat, minél gyakrabban tapasztalja, hogy véleménye, kritikája, elképzelése nemcsak a levegőbe hangzik el, nem csupán írott malaszt marad a tanácskozás jegyzőkönyvében. Sokat írhatnánk a továbbiakban az üzemi demokrácia közveteti fórumaiként mind jelentősebb hatékonysággal tevékenykedő szakszervezeti tanácsokról, szakszervezeti bizottságokról. Most csak annyit: legnagyobb fejlődés a szocialistabrigád-ve- zetők tanácskozásain mutatkozik. Jelentős a szerepük a termelési, gazdasági és emberi problémák megvitatásában, s a szocialista munka verseny sikereiben, a munkahelyek jó politikai légkörének kialakításában. Az eredmények elismerése, sokasodása mellett szólni kell a helyenként még mindig megtalálható szemléletről, hogy az üzemi demokrácia és az egyszemélyi felelős vezetés nehezen egyeztethető össze, lassítja a gazdasági vezetők munkáját, gondot okoz a szükséges intézkedések gyors elhatározásakor. Azzal is érvelnek többhelyütt, hogy a dolgozók. átfogó ismeretek hiánya miatt, nem tudnak érdemben részt venni a döntések előkészítésében. Mi más ez, mint az irá- ' nyitói munka misztifikálása. Egyrészt. — Másrészt pedig annak önkéntelen beismerése, hogy a dolgozók jelentős részének nincs kellő áttekintése a tárgyalandó témákkal kapcsolatban. S miért nincs? Mert rendszeres tájékoztatásuk elmaradt ilyen helyeken. Hogy az „egyszerű munkás képzettségét meghaladó” bonyolult közgazdasági fogalmakról, összefüggésekről volna szó? Igazán jó és az emberek józan ítélőképességében bízó vezetők mindezekről közérthető nyelven is tudnak beszélni. C sak nem kell sajnálni az időt, fáradságot, — a köz- érthetőségre fordításért. Mert megéri. S ez is kritériuma a vezetők és vezetettek közötti jó kapcsolatnak. Tóth István Küzdelmes időszak Sok minden feledésbe merült már a két évtizeddel előbb történtekből. Azóta egy új generáció nőtt fel, a gyermekek emberré lettek, a felnőttek pedig megőszültek. Számos még a tanú, de egyre kevesbedik, az emlékek pedig megfakulnak. 1956 őszén váratlanul hazánkra-népünkre szakadt az ellen- forradalom minden — két hét alatt láthatóvá lett — gaztette, ami „ízelítő” volt mindabból, amely régebben negyed századon át béklyóban tartotta az országot. Húsz éve októberben ez a már szemétdombra került múlt elevenedett meg, személyes megtestesítőiként pedig mindazok, akik a letűnt világ szolgabírói, földbirtokosai, más levitézlettjei voltak. Az első lehetőséget felhasználva villámgyorsasággal emeltek kezet arra, ami ellen mindig küzdöttek: a néphatalomra. Népünket meg akarták fosztani történelme legnagyobb vívmányától, a szocialista építéstől és annak távlataitól, a békés élettől, a függetlenségtől, a népi önrendelkezéstől. Népünknek a felszabadulás után több mint egy évtizedes alkotó munkája után már volt félteni, vesztenivalója. Rendünk — az elkövetett hibák ellenére — hatalmas vívmányokkal írta fel nevét a történelemkönyvek oldalaira. Erre mért volna csapást az ellenforradalom, amelynek kezdeti burjánzása már jelezte az elkövetkezhető nagy veszedelmet. Erről az időszakról, 1956 végéről és 1957 első feléről kísérjünk meg vázlatos képet adni a manapság olvasójának. A folytatásos közlés legfontosabb témája a kommunisták pártjának újjászervezése, és az az ellenforradalmi támadásokkal tűzdelt közeg, amelynek legyűrése a párt megújhodásához vezetett, s népünk tovább járhatta a szocialista építés útját. A közölt adatok csak a legfontosabb események érzékeltetésére szorítkoznak. Bízunk benne, hogy az írás segítséget ad az ország, a megye egyformán küzdelmes időszakának job- banértéséhez. * Előzmények A Kossuth Könyvkiadó gondozásában nemrégiben jelent meg Szenes Iván A kommunista párt újjászervezése Magyarországon 1956—57. című munkája. A tanulmánykötet — ismereteink szerint — elsőként tárgyalja részletesen a párt helyzetét az ellenforradalmi támadás előtt és alatt, majd a párt újjászervezését a forradalmi erők ellentámadása idején, a munkáshatalom megszilárdulását és a párt újjáépítésének eredményeit az 1957 júniusi országos pártértekezletig. A könyv elolvasása után azt mondhatjuk, hogy megállapításai. legyenek azok az ellenforradalmi események lezajlásával, vagy a párt újjászervezésének kezdeti lépéseivel, majd folyamatos munkájával kapcsolatosak, többé-kevésbé megegyeznek a megyében, illetve annak székhelyén lezajlott történésekkel. A szerző hivatkozik is a Bács-Kiskun megyei eseményekre és már ezért is ösztönzést érzünk arra, hogy emlékezzünk a húsz évvel ezelőtti eseményekre. De van más okunk is. Bár már két évtized telt el, az alkalmi újságcikkeken kívül még egyetlen átfogó írás sem érzékeltette az akkor történteket, nem mutatta be a párt újjászervezésének nehéz feltételek között végbement küzdelmét, az ellenforradalommal szembeni harc, majd a gazdasági élet helyrehozatalának sikereit. Bács-Kiskun — más megyékhez képest — még adós ennek az időszaknak egy könyvet is megérő feldolgozásával. A megyében néhány nappal később, október 26-án vették kezdetüket az ellenforradalmi akciók. De az előszele, elsősorban a fővárosban kialakult légkör és az egyre felerősödő jobboldali hangvétel, a szabadjára engedett revizionista támadás szerte a megyében is észlelhető volt. Annak ellenére, hogy a megyei párt- és állami vezetés a Központi Bizottság 1956 júliusi ülése nyomán politikai és gazdaságpolitikai vonatkozásban számos helyes intézkedést határozott el és megfelelően adaptálta a Központi Bizottság az élet különböző vonatkozásokban elhatározott intencióit, a különféle jobboldali előjelű rendezvények, értelmiségi ankétok, a Petőfi Kör megtévesztő vitái azonban szinte beláthatatlan teret engedtek a demagógiának. Az elhangzott megállapítások között sok volt a valóban elkövetett hibákat ostorozó es azok megismétlődésétől óvó megállapítás, de a konstruktív hangvételű javaslatok mögött felerősödött a rendszer- ellenesség, a párt- és munkás- osztály vezető szerepének tagadása, a hibák túlhangsúlyozása és az osztályellenségnek is kijáró úgynevezett szabadság, a „szabad” választások követelése. Aktivizálódott az osztályellenség. azok külföldi támogatói, melyek megvolt erejét az országos és következésképpen a megyei vezetés is lebecsülte. Ezzel adva volt az a társadalmi bázis, amelyet a fokozatosan kibontakozott és felerősödött ellenforradalmi megmozdulás nem nélkülözhetett. Az SZKP XX. kongresszusa hatására — jobban érzékelve a realitásokat — a megyei pártvezetés már tett erőfeszítést annak érdekében, hogy a kongresszus útmutatásai a párt, az állami, a gazdasági és kulturális élet területén érvényesüljenek. 1956. október 23-át megelőzően jelentős előrehaladás történt a pártdemokrácia kiszélesítésében. A választott vezető testületek egyre ipkább a legalapvetőbb problémákat vitatták meg, s ezeken a pártszerű vitákon az esetek többségében helyes álláspontot alakítottak ki A megyei «pártvezetés az októbert megelőző időkben bátran nyúlt olyan problémák megoldásához, amelyekben a korábbi években elkövetett hibák jelentkeztek, s e hibák kijavításáért történtek erőfeszítések. 1956. májusában a megyei pártbizottság plénuma tárgyalta a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét. (A megyei tanács október 31-re tervezett ülése is ezt akarta megvitatni az időközben már változott helyzetben. Erre azonban már nem kerülhetett sor.) A vita s a vita alapján hozott határozat visszatükrözte kendőzés nélkül azokat a problémákat, amelyek a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében. a szövetkezetek gazdálkodásában, különösen a munkás-paraszt szövetség kérdésében jelentkeztek. Az egyéni dolgozó parasztok körében jelentős érdeklődést váltott ki a különböző, alacsonyabb fokú társulások létrehozásának gondolata, amelynek keretében nyugodtabb és jövedelmezőbb gazdálkodást véltek megvalósítani. Széles körű vita indult meg a megve területén a különböző szakcsoportok létrehozásáért, egves. a megyére jellemző termelési kultúrák felvirágoztatásáért. A megyei pártvezetés helyesen, a népgazdaság erőviszonyait ligyelembe véve foglalt állást a parasztság teherviselésének csökkentése kérdésében. Egyértelmű volt az az álláspont, hogy például a begyűjtést fokozatosan meg kell szüntetni, s ezzel párhuzamosan meg kell teremteni annak előfeltételét, hogy a szerződéses termeléssel, az állami felvásárlással, a termelési érdekeltség szemelőtt tartásával megfelelő készletek álljanak a népgazdaságrendelkezésére. A megyei pártvezetés' számadatok és tények birtokában több esetben tett jelzéseket az ipari munkásság keresetének alakulásáról, életszínvonalának helyzetéről, összegészében az SZKP XX. kongresszusa után a megyei pártvezetés bátran hozzányúlt olyan problémák megoldásához, amelyeket korábban — elsősorban az országos vezetés hibáiból — megkerült vagy egyszerűen nem vett tudomásul. Az október 23-án kezdődő ellenforradalmi felkelés megszakította (a KB júliusi) a megyei vezetés elgondolásait, a hibák kijavítása helyett az ellenforradalom megyénkben is a fasizmus szellemét támasztotta fel és csakúgy, mint az ország más területén veszélybe került a néphatalom, a szocializmus építése. A párt megyei vezető szerveiben is kialakult az elégedetlenség a politika hibáival, botlásaival kapcsolatosan. A változásokra törekvő vezetés, a szocialista építés útjából az akadályokat elhárítani akaró egészséges erők — amelyek nagy tömeget képeztek — véleményét képviselték. Ezek a szándékok azonban a tájékoztatás és az adott helyzet igényelte mozgósítás hiányában fokozatosan dez- organizálódtak; nem vagy késve _ ismerték fel a pártot és a rendszert fenyegető veszélyt. „A személyi kultusz káros következményei és a revizionista bomlaszt ás együttes erővel nehezedett a pártra, elmaradt annak a döntő lépésnek kezdeményezése. hogy a párt térjen át az osztályharc fegyveres formájára.” W. D. Kevés a helyben fogyasztás lehetősége Az OKF országos vizsgálata Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség idei munkaterve sze- .rint a fővárosban és kilenc megyében ellenőrizték az élelmiszer-kereskedelem vendéglátó jellegű szolgáltatásait. Az átfogó vizsgálat egyebek között megállapította, hogy az igényekkel ellentétben nem terjedt el a reggeliszolgáltatás, kevés a helyben fogyasztás lehetősége. Ennek okát elsősorban a létszámhelyzettel, a szűkös eladótérrel, a felszerelés hiányával és nem utolsósorban a tevékenység gazdaságtalanságával magyarázták. Azokban az élelmiszer- üzletekben és tejboltokban is, ahol árusítanak reggelit, eltérően nyújtják ezt a szolgáltatást; Borsod és Veszprém megyében díjmentesen, Nógrád megyében haszonkulccsal növelik a fogyasztói árat, másutt úgynevezett forra- lási veszteséget számítanak fel stb. A helyszínen főzött reggeli italok minőségére kötelező előírások nincsenek, így elég sok hiányosságot tárt fel az ellenőrzés. A Veszprém megyei PANNON- KER Vállalat 26 grillsütője közül például mindössze hetet üzemeltetnek, a Csongrád megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnak négy, a szegedinek egy grillsütője van, de azokat nem használják. A presszókávé bolti forgalmazása szélesebb körben elterjedt, elsősorban a Csemege Vállalatnál és a Budapesti KÖZÉRT Vállalatnál. Zala megyében viszont 670 arra alkalmas üzlet közül mindössze 15-ben főznek kávét. Az ellenőrzés a kereskedelem helyi étkeztetési szolgáltatásainak színvonalát nem tartotta kielégítőnek. (MTI) Még nem elég
