Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-27 / 281. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. november 27. Mi vagyunk a kereskedelemért, vagy...? A kérdés nem ilyen egyszerű Szakszervezeti és kereskedelmi vezetők — az áruellátás helyzetéről tanácskoznak. Szó esik természetesen a hét végi, vasárnapi nyitvatartásról, illetve — nem-tartásról is. A lakosság — beleértve magunkat is — enyhén szólva nem volt elragadtatva a változásról. Hét végi vagy hivatalosabban munkaszünetes napok előtti bevásárlási szokásaink már ugyanúgy „időzítettek”, mint mondjuk felkelésünk vagy munkába indulásunk rendje. Szombati — vasárnapi — beszerzéseink megszokott ütemezés szerint zajlottak. S ez az ismert rendelkezések és indokok alapján jócskán megváltozott mostanában. Hét végeken alaposan „át kellett igazítani” óráinkat. S mondjuk meg őszintén a kereskedelemnek, hogy beidegződött bevásárlási szokásainkon — amik, úgylehet társadalmi méretekben váltak vérünkké — zokon esett változtatni. Jóllehet, igyekszünk megérteni, hogy a kereskedelmi dolgozóknak is szüksége van több szabad időre, másrészt hogy a szakma elég csehül áll munkaerő dolgában. Persze, e tekintetben nem egyedül küszködik ilyen gondokkal. Berzenkedésünket például ilyen megokolással támogattuk: elvégre ml, fogyasztók vagyunk túlnyomó többségben, azért mégiscsak úgy illenék, hogy a kereskedelem alkalmazkodjék mihozzánk. Erre a kereskedelem: „De beláthatja a kedves vásárló közönség, hogy amikor harminc ember kellene a pult mögé, és nincs több húsznál, ez a húsz előbb- utóbb „kikészül” a túlterhelés miatt, Több kiszolgálónk pedig nincs. Márpedig, például jó eladót nem lehet csak úgy a szögről leakasztani. Apropó — jó alkalmazott. Nemde, a kedves vásárló nem egyszer panaszkodik szakszerűtlenség, magatartásbeli kifogásolni valók (blazírtság, udvariatlanság, kényszeredettség stb.) miatt. És esetenként joggal. Ám mit tenne a mi helyünkben? Amikor akadozik az utánpótlás, és a tervszerű, alapos szakmai képzéssel nevelt szaktársak mellé, mivel számuk még nem elég, felveszünk olyanokat is, akik — legyünk tapintatosak — nem születtek kereskedőnek...” Mi, vásárlóközönség már eközben is aprókat bólogatunk: „Értjük, persze, hogy értjük, sőt, megértjük a kereskedelem helyzetét, de ... Azt is tessék belátni, hogy mi fizetünk, s a pénzünkért elvárjuk, hogy...” — és soroljuk, amit mindannyian tudunk. Még a kereskedelem is, „amely” Iménti érveit megtoldaná azzal, hogy: „Sajnos, mégsem érti át egészen a helyzetemet a kedves vevő. Az említett munkaerőhelyzet, s lekötöttség miatt nem kevesen fordítottak hátat a szakmának. Azzal, hogy kormányrendelkezés is született az új nyitvatartási rendjéről, részint hivatalos méltánylását kaptuk eddigi erőfeszítéseinknek, részint növeltük kereskedő szaktársaink munkakedvét. Hét végén ők is jobban fellélegezhetnek, s vonzóbb lesz a szakma azok számára, akiket esetleg éppen az eddigi nagy igénybevétel tartott távol a kereskedelemtől. ... Mit gondol a kedves vásárló, hányán hagynák ott a pultot, ha most hirtelen, újab rendelettel — ami nem képzelhető el olyan egyszerűen — visszavennék tőlük a most kapott szabad időt...” — Maradna-e, aki a pult mögé álljon? Ehhez hasonló mondat elhangzott ezen a véleménycserén is, ahol a vita reflexiójaként az előbbi, személyes tapasztalataimból is táplált, elképzelt párbeszéd megfogalmazódott bennem. De lássunk néhány megállapítást a vitából. Kereskedelem. A hét végi ellátás új rendje városokban okozhat kisebb-nagyobb zökkenőket. Számottevő probléma nem fordult elő. Figyelemmel kísérjük a szom. bati forgalmat. Megállapítottuk, hogy az új nyitvatartási rend bevezetése óta délután mór általában mérsékelt a forgalom. A hosszabb — este 6—7 óráig való — nyitvatartásra kijelölt üzletekben később már nemegyszer csak lézengenek a vásárlók. A vasárnap délelőtt — tej- és pékárueladásra kijelölt vendéglátó üzletekről szerzett első tapasztalataink szerint néhány helyen kevesebb volt a rendelés a szükségesnél. Tartottak attól, hogy ha marad, rájuk szárad a kenyér. A tárolási lehetőségek miatt is. (Hadd jegyezze közbe az újságíró: Kecskeméten több felől érkezett észrevétel a szerkesztőségbe, hogy a fent említett áruk valamelyikéért nem egyszer a fél várost körbe kellett járni, míg kapott a fogyasztó.) Kereskedelem. Persze, vannak feledékeny emberek is, akik szombaton nyugodtan bebiztosíthatták volna magukat, ahol nincs szó kisgyerekek ellátásáról. A magunk részéről sokszor vagyunk olyan helyzetben, hogy örülünk, ha este 6-ig vállalja valaki a kiszolgálást — szombaton. Sokszor el kell még mondanunk, hogy ez nemcsak óhaj kérdése. Elegendő létszám is kell hozzá. Lehetne talán azon gondolkodni, hogy a vasárnapi kiesés miatt majd a hétfői nyitvatartást hosszabbítanánk meg. Szakszervezet. Milyen az üzletek kulturáltsága? Ez egyaránt fontos a fogyasztók s a kereskedelmi dolgozók szempontjából is. A munkahelyi körülmények — mint minden más szakmában — itt is komolyan befolyásolják az emberek közérzetét, munkakedvét. Kereskedelem. Sok a rossz adottságú üzlet — ennek ellenére a fejlődés a jellemző. Gondoljunk például arra, hogy a hálózat boltjainak közel 60 százaléka 1960 óta létesült. Ellátottság dolgában nagyot léptünk előre. KPVDSZ, a szakmai szakszervezet. A kereskedelmi dolgozók élet- és munkakörülményei szépen javultak a IV. ötéves terv során, például szociális helyiségek oldaláról. De különösen tanyai boltoknál van javítani való — raktár, s eladótér szempontjából egyaránt. A bolti dolgozók szívesen fogadják a segítő szándékú tanácsokat, véleményeket a vásárlók részéről, de ha sértő, igazságtalanul általánosító észrevételeket hallanak — kedvüket szegi. A részükről végzett megfigyelés szerint — vasárnap tej, kenyér, kisebb-nagyobb mennyiségben maradt vissza a vendéglátóipari egységekben. A szombati „vevőszámlálást” a továbbiakban még szélesebb körben folytatják. Eddig azt állapították meg, hogy alapvető élelmiszerekből csökkent a forgalom a meghosszabbított nyitvatartási időben. Az utolsó órákban jóformán csak élvezeti cikekket vásárol néhány vevő. Mint vásárlók Is tapasztalhatjuk. tudjuk, hogy a kiszolgálók jórésze is édesanya. A család, a gyerek ellátása odahaza számára is olyan lelkiismereti, szülői kérdés, mint más édesanyának. A több szabad idő őt is éppúgy megilleti. Szakszervezet — a többi szakma. Arról szó sincs, hogy ne értékelnénk nagyra a kereskedelmi dolgozók helytállását. De erről túl gyakran beszélnek úgy, hogy áldozatvállalás. Ha más szakmákban is körülnézünk, nem kevésszer sokkal nehezebb körülmények, megterhelés mellett végzik kötelességüket. Hány ilyen munkahely van az élelmiszeriparban! A sütő- és tejipar munkásai, vagy betakarításkor a mezőgazdasági dolgozók — a vasút, a posta — és sorolhatnánk — nem egy órával nyújtott műszakokban látják el feladatukat, ha a helyzet úgy kívánja. S éjszaka is ... össztársadalmi érdek, hogy megfelelő ösztönzéssel tegyük vonzóvá a kereskedelmet mai munkásai, s az utánpótlás számára egyaránt. Ne mint áldozatvállalásról beszéljünk a fogyasztók hét végi — meg hét közi — kiszolgálásáról, hanem mint munkáról. Az is tény, hogy más országokban már régebbtől fogva gyakorlat ez a nálunk most bevezetett nyitvatartási rend. Tehát a vásárlási szokások sem örökéletűek, rá lehet szokni megváltozásukra, amiben a fogyasztókat is befolyásolni lehet. A kereskedelmi dolgozók szakmaszeretetét, a foglalkozás vonzóvá tételét a nevelés mellett a munkahelyi viszonyok korszerűsítésével is növelni kell. Azt is tudjuk, hogy a körülmények kulturáltabbá változtatása nemcsak szándék, hanem anyagiak kérdése is. S ha már ezt említjük, ne feledjük, hogy a bér- fejlesztés mértéke ebben a szakmában kissé elmaradt a többié- től. Erről viszont nem a fogyasztó tehet. Tóth István ORGONA — 1977 • A hangversenyt kedvelők régi vágyát teljesítik Vácott. Az Állami Zeneiskola hangversenytermében orgonát szerelnek fel a drezdai Jemlich gyár szakemberei. Az 1976 sípú hangszer január első napjaiban szólal meg. Magyar tájak - festményeken Érdekes kezdeményezést láthattunk két esztendővel ezelőtt Hatvan város galériája részéről: megszervezték a Magyar tájak elnevezésű országos tárlatot. A sikeren felbuzdulva határozták el, hogy ezentúl kétévenként megismétlik a művészeti seregszemlét; hogy minden második ősszel lehetővé tegyék városunkban az ország különböző tájain élő festők csoportos bemutatkozását. A Magyar Tájak II. Országos Tájfestészeti Blennáléjára az idén hetvennél több alkotó küldte el munkáit. Ott láthatjuk a most jelen levő művészek sorában többek között Barcsay Jenőt, Batári Lászlót, Kurucz D. Istvánt és Szalay Ferencet. Ott lesz képeivel például Gyuláról Koszta Rozália, Hódmezővásárhelyről Fejér Csaba és Németh József stb. S láthatja majd a közönség a pécsi, székesfehérvári, debreceni és kaposvári tájképfestőket is. Több Baján élő alkotó is szerepel a kiállítók között. B. Mikii Ferenc, Noel ö. Gábor és Kun István festménye ad ízelítőt szü- kehb hazánk képzőművészetéből. (Itt jegyezzük meg, hogy érthetetlennek találjuk a kecskemétiek távolmaradását. Feltételezzük. hogy ez valamiféle szervezési hiba folytán alakult így.) A tárlatot vasárnap délelőtt tizenegy órakor Kiss István Kos- suth-díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke nyitja meg a Hatvani Galéria Horváth Mihály utca 10. szám alatti bemutató termében. Ezt követően — mint az első alkalommal — most is díjakat adnak át a legjobban szereplő festőművészeknek. Az arany, ezüst és bronz diplomákat Patkó Imre, Hatvan város tanácselnöke nyújtja át az arra érdemeseknek. A kiállítás december 12-ig tekinthető majd meg, naponta 10 és 17 óra között. . V. M. Volán-intézkedés a matkópusztai diákok érdekében November 12-i lapszámunk Sajtóposta című rovatában tettük szóvá, hogy a Volán a reggelenként Kecskemétről indított egyik távolsági gyorsjáratút a jogos igé. nyék ellenére sem állítja meg a Matkó-alsói feltételes megállóban, emiaitt a környékbeli általános iskolásoknak — összesen tizennégyen vannak — mintegy másfél kilométert kell gyalogolniuk a Jakabszállásra vezető forgalmas műút mentén, tehát komoly balesetveszély közepette, míg eljutnak céljukig: az alsótagozatosok a felsőjakabszállási iskolába, a felsősök pedig az ottani MÁVAUT-megállóba, ahonnan a már említett busszal folytathatják útjukat a Jakabszállás központjában levő oktatási intézményig. Kifejezésre juttattuk a szülők érthető aggodalmát: gyermekeik vajon akkor is épp bőrrel gyalogolják-e végig a főleg a téli Miért nem kapható trafóolaj? Mint ismeretes, a háztáji gazdaságok igen jelentősen kiveszik részüket a közellátásiból. Eredményes termelésüket többféle kis gép is segíti. Ezek sorában most csupán az árammal működőkkel foglalkozunk. Ilyenek az állati takarmányokat megőrlő darálók is. A legtöbb magángazdaságban már megtalálhatók. Üzemelésük azonban jelenleg komoly gondot okoz a tulajdonosaiknak. Pontosabban azoknak, leik e masinákhoz szükséges MCO—42-es vagy MO— 27-es típusú speciális kapcsolót vásároltak mostanában. Idős Szűcs Ferencné, Bócsa, IV. kér. 115. szám alatti lakos is a napokban szerzett be ilyen szerkezetet a kecskeméti villamossági szaküzletben, ahol megtudta, nem lesz könnyű a hozzávaló — a hűtéshez, szigeteléshez és zajcsökkentéshez elengedhetetlen — három liternyi trafóolajat megkapnia. SZERKESZTŐI ÜZENETEK < „Egy régi előfizető” Jelige, Kecskemét: A levelében foglaltak nem feleltek meg a valóságnak ugyanis a vizsgálat megállapította, hogy a megjelölt peremkerületi lakóépületet őrző kutya a megszokott környezetében van. Jó ellátásban részesül és a gazdája rendszeresen sétáltatja Is. Soraiból azonban kiderül még. hogy sok kecskémén lakos nem tudja, mit kezdjen a fölöslegessé vált kutyájával, ezért tájékoztatásul elmondjuk: az Ilyen ebet a Mindszenti u. 7. szám alatt levő. úgynevezett eyepmesterl telepre kell vinni ahol az átvételéről Igazolást adnak, melyet a városi tanács adóügyi csoportjához szükséges benyújtani. s e hatóság mentesíti a tulajdonost az ebadó további fizetésének kötelezettsége alól. N. G-, Kiskunhalas: Érdeklődésére válaszolván arról informáljuk, hogy az átlagos munkaidőben, tehát a napi nyolc órában foglalkoztatott nyugdíjast — a munkaügyi miniszter 192-es számú állásfoglalása értelmében — évenként tizenkét nap alap- és kétévenként egy nap pótszabadság Illeti meg. Ha csökkentett Időben végez munkát, ezen alkalmazásának arányában kaphat szabadságot melyről a 230-as számú miniszteri állásfoglalás tartalmaz részleteket. Amennyiben e leírtaknál még több felvilágosításra van szüksége, javasoljuk, keresse fel a megyei tanács vb munkaügyi oszidöjárás miatt nagyon kritikussá váló útszakaszt, ha nem tudnak reggeli kísérőjükként szegődni? Cikkünkre a Volán 9-es számú Vállalattól levélben kaptuk meg a — Kovács Ferenc igazgatóhelyettes és dr. Torna László osztályvezető által aláirt — választ. Ebből megtudjuk, hogy a helyszíni vizsgálat tapasztalatai alapján felülbírálta korábbi döntését a vállalat, mely úgy határozott, hogy helyt ad a kéréseknek, vagyis az érintett menetrendet módosítja. Eszerint december 6- tól, hétfőtől kezdődően a Kecskemétről reggel 7 órakor induló és Pécsig közlekedő távolsági autóbusz rendszeresen megáll a Matkó-alsói megállóhelyen. A példásan gyors és kielégítő intézkedésért a tanulók és a szüleik nevében is köszönetét mondunk a Volán vezetőinek! És minden úgy igaz, ahogy az eladók — a többi vevő sérelmei alapján — mondták, mert olvasónk azóta is hiába járja a megye üzleteit, s keresi fel a benzinkutakat is, sehol nem lel a különleges összetételű olajra. Következésképp már arra gondolt, e kapcsoló nélkül működteti a kisgépet, de aztán rájött arra. ha fáziskimaradás vagy egyéb okból leég a motor, javítási költsége ezer forintnál is többe kerülne. S ekkor már nem lenne kifizetődő a darálás. Nos, az előzőek kétségkívül bizonyítják, nagyon is közérdekűek a trafóolaj hiánya miatti panaszok. Melyekre ezúton is felhívjuk az illetékesek figyelmét, remélve, hogy az Intézkedésük révén Bács-Kiskunban is mielőbb zökkenők nélkül lehet megvásárolni az említett villanykapcsoló szerkezetek e fontos tartozékát! SZERKESZTŐI ÜZENETEK tályát. ahol készséggel állnak az ön rendelkezésére. Rúttal József, Kelebla: Az egészségügyi Intézményekben általános gyakorlat. hogy az ott ápolt beteggel akkor lehet telefonon beszélni, ha az azzal Járó mozgás fáradtság, Izgalom nem befolyásolja kedvezőtlenül a gyógyulást. Egyéb esetben csupán Információ adható a beteg hogylétéről. (Kivétel a folyamatban levő gyógykezelés Ideje, amikor csak a legtömörebb közlésre van mód.) Mint az Illetékesektől megtudtuk, ön először azért nem válthatott szót a kalocsai kórházban fekvő feleségével, mert számára nem volt engedélyezett a telefonálás. Állapotáról pedig azért nem kaphatott felvilágosítást, mert Ingerülten letette a kagylót. Aznapi második hívása viszont éppen a nagyvizitkor, a főorvosi felülvizsgálatkor történt, így csakis lakonlkus híradással szolgálhatott önnek az osztályvezető főnővér. Panasza nyomán egyébként sor került az udvariasabb készségesebb tájékoztatást megkövetelő kórházigazgatói intézkedésre, s eredményeként remélhetőleg nem következik be többé hasonló eset. összeállította: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 12-516 ■Mmmmmrn (107.)) Visszamentem a szobájába. Hason feküdt a heverőn. Arca a könyöke hajlatában. Mintha aludt volna. A fehér tomanadrágja már rajta volt, és a fehér vászontól és a szoba félhomályától szinte fekete volt a teste. A válla bőre alatt meg-megrándult egy izom. Belebújtam a ruhámba. Felhúztam a cipzárt. összerezzent a cipzár sercené- sére, felült a heverőn. — Mit csinálsz? — Rekedt volt a hangja, nagy a szeme. — Tomka... Nem akartam belenézni a szemébe. — Elmegyek. — Még mindig színtelen, élettelen volt a hangom. — Most már tudod az igazat. Elmegyek. Felugrott, de nem lépett közelebb hozzám. Vállamra akasztottam a tarisznyámat. — Maradj itt... — Halkan, rekedten mondta. — Maradj itt! — Nem. Már majdnem odaértem az ajtóhoz, amikor utánam kapott. Csak a tarisznyám vállpántját érte el. Ott szakadt el a pánt, ahol a tarisznyához van varrva. A tarisznyám leesett. Rosszul. A pisztoly félig kicsúszott belőle, ott kéklett a csöve a sárga szőnyegen. Meglátta. Nem mozdult. Csak a szeme lett még nagyobb. — Tomka...» Nyugodt voltam. A hangom is nyugodt és már nem élettelen. Csak tárgyilagos. — Ezzel akartam rábeszélni azt a patkányt, hogy közölje veled az igazgat. — Sírás fojtogatott, nevetnem kellett, el ne bőgjem magam. — Vagy ha nem... agyonlőttem volna. Nézte a pisztolyt. A csövét. A másik végét is, ahol kézbe kell fogni. Lassan megmozdult, lassan odament az íróasztalhoz, lassan letette a pisztolyt. Lassan fordult vissza hozzám. Ott állt előttem. Az arca, amely az előbb még barna volt, szürice lett, úgy elsápadt, amióta a kezében volt a pisztoly. Lassan a fejem fölé nyúlt. Félúton megállt a keze. Majd a száján kijött valami rekedt hang. Felém lendült a keze. Nem kaptam el a fejem. Üssön meg! Csak a szemem hunytam be. Nem ütött meg. Az ujjai bele- niarkoltak a hajamba. Fájt. Úgy éreztem, egy marék hajat tépett ki a fejem bőréből. Pedig nem. Odarántotta a fejem a vállára. — Mit csinálhattál volna... — Alig hallottam a rekedt suttogását. — Mit csinálhattál volna ... Elzuhantunk. Vártam, hogy szétloccsan a fejem. Sokáig zuhantunk, úgy éreztem. És nem törtem össze magam. Mert Attila tartott és védett a testével, a karjával, ami csupa izom, csupa vigyázó erős izom. Tudtam, hol a szája, és rátapadtam a szájammal Behunyt szemmel akartam mindent, amit ő is akar. öleltem, szorítottam magamhoz, átmelegedett a hideg tenyerem a forró bőrétől. Fájjon, hadd fájjon, nem fogom érezni! Hagytam és akartam, hogy elbágyadjak ... Vártam és lassankint éreztem is már, hogy vibrál, remeg a bőrömön a levegő, mint a régi, átizzott kályha körül a Szigony utcai szobában estefelé, amikor a papa megrakta a kályhát, és én boldog voltam a remegő levegőtől... Később, amikor megint magamhoz tértem, egy pillanatig mintha csodálkoztam volna, hogy miért vagyok meztelen. Lassan emlékeztem Is már. Hogy másodszor, másodszor már nem fájt. Talán kérdeztem, talán csak gondoltam, hogy kérdezzem: — Mi lesz velünk, szeplős? Itt volt nálam egész délután. Mintha éhesek is lettünk volna, és mintha ettünk volna is valamit. És mintha aludtunk volna is itt az én vékony plédem alatt. És mintha emlékeznék rekedt szavakra vagy mondatfoszlányokra. Miattam. Miattam. Miattam. Az ő hangján. Mit csinálhattál volna! Öltem volna. És Imrét is bajba löktem volna, hiszen az ő pisztolyával... Nyugodt vagyok. Nyugodt és idegen. Mindjárt tíz óra... Ezt is ő mondta. Hazament. Nem néztem utána a balkonról. Itt ültem, a szőnyegen ültem, és semmire sem gondoltam. De most már nyugodt vagyok. Mint egy darab jég. És üres vagyok. Szomorú. Pedig bebizonyítottam, hogy hazugság volt, amit elhitt... De elhitte, megint elhitte, mint egyszer már elhitte, rögtön aztán, hogy megtaláltuk magunknak egymást És megint elhitte ... Fáradt vagyok. Egyedül vagyok. Egyedül vagyok. Szomorú vagyok. Hol bújkálsz bennem, szerelem? ATTILA Július 1, kedd Hajnal van. Meg akartam nézni a napfölkeltét. Akartam? Nem tudom. Aludni se tudok. Napfölkelte. A balkonról. Semmit se láttam. Csupa pára az ég. Eső lesz. Zápor. Vagy zivatar. Rohadt nyomott a levegő. Szűz volt. Azt kérdezte: „Mi lesz velünk, szeplős?” Mi lesz velünk? Amikor az este eljöttem tőle, előbb visszatettem Imre pisztolyát az acélkazettába, a kazettát kulcsra zártam, a kulcsot magammal hoztam. Mert rohadtul józan vagyok. Amilyen rohadtul gyanakvó. Gyanakvó. Aki minden rosszat azonnal elhtsz. Mert fertőzött vagyok. Miért? Attól, ami apával történt? Lehet. Meg még mit tudom én, mi minden. Tomka az ajtóig kísért. Nem nézett rám. Én se őrá. Vártam, húztam az időt, nem nyúltam a kilincshez, vártam, hátha mégis rám néz. Akkor rám nézett. De mintha nem látott volna. Mi lesz velünk? Ami Snukival és Fruzsival? Undorodik tőlem. Meggyűlölt. Nem igaz! Szűz volt. Benyálazták mindenféle rágalommal, és 6 sem tagadta. Sohase. Mert ereje volt, és igaza volt. 'Szűz volt. Gyilkolni akart. Miattam. Azért, hogy nekem bebizonyítsa. Nekem. Sose érdekelte, mit nyálaznak rá mások. Nem tudok írni. A toliam hegye kiszakította a papírt. A kezem nem azt csinálja, amit akarok. Több az erő bennem, mint kellene. De csak a kezemben az izmaimban. Bennem, aki vagyok, bennem nem. Bennem csak a szégyenkezés. Mi lesz most? Mi lesz velünk? TAMARA Július 1, kedd Reggel hat óra óta várom, hogy megszólaljon a telefon. Itt ülök az íróasztalomnál, innen figyelek ki a hallba, innen nézem, bűvölöm sí telefont. Hallgat. Feketén hallgat. Mi lesz velünk, szeplős, drága szeplős? Mi lesz velünk, szerelmem? Megútált, Hogy fájt nekem. És a vért. A véremet. De hát én nem tehetek róla! Minden lány, aki szűz. . Fél nyolc. Ébren van. Tudom, hogy ébren van! Miért nem hív? Vagy miért nem jön? Miért nem hallja, hogy ordítok, jöjjön már! Nyolc óra. Kerek fél órán át csak bámultam, bámultam magam előtt a papírt, és bámultam a telefont. Nem bírom, nem bírom én ezt tovább, nem bírom. Odatérdelek a telefon mellé, és én hívom fel, és ha meghallom a hangját, térden állva könyörgök neki, hogy mondja nekem még egyszer, Szélkisasszony, és szeressen engem! Szeressen engem, hiszen nyár van, nyáridő, nekünk szeretnünk kell egymást szeplős, drága szeplős. Budapest, 1975. VÉGE.
