Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-04 / 261. szám

1976. november 4. • PETŐFI NÉPE • 3 Nagyobb követelmény szerint A nagyközség pártbizottsági titkára olyan ismerőseim közül való, akiket így tartok számon: gazdagító emberek. Mert nemcsak igaz hittel, hozzáértéssel és felelősségtudattal vég­zett munkájukkal, hanem ezzel együtt a tisztelni, becsülni való egyéniségükkel is adnak, hatnak; gazdagítják környeze­tüket, ezt a közösséget, amelyben, s amelyért ténykednek. — Nagyszerű ember, kitűnő partner, öröm vele az együttmű­ködés! Kissé mégis aggódom ér­te, mert talán túlzottan igényes. Másokkal szemben is magához méretezetten támasztja a köve­telményeket. És mi tagadás, ez nem mindenkinek rokonszenves — említette a szóbanforgó párt­bizottsági titkárról jómúltkoriban a település egyik felelős vezető­je. Az iménti vélekedése jutott eszembe nemrégiben, amikor a nagyközségben járva, a pártbi­zottság titkárával beszélgettem. Témánk a káder- és személy­zeti munkára vonatkozóan a he­lyi pártbizottság által jó két év­vel ezelőtt elfogadott intézkedé­si terv végrehajtása volt. Végre­hajtó bizottságának erről szóló jelentését a közelmúltban tár­gyalta meg a pártbizottság. A tes­tület titkára láthatóan jóérzéssel újságolta: — Megérte a fáradságot az a munka, amelyet — mintegy tisz­ta lapot teremtve a Központi Bizottság 1973 novemberi hatá­rozata végrehajtásához, minden érdekelttel, valamennyi alapszer­vezeti pártvezetőséggel szót ért­ve — elvégeztünk. Az ezután el­készített intzékedési tervünk ki­állta a gyakorlat próbáját, azon változtatni — a pártbizottság ál­lásfoglalása szerint — nem szük­séges. S máris érzékletes példákat ho­zott fel arra, mire alapozta ál­lásfoglalását a pártbizottság. Pél­dául, hogy az elmúlt két évben tervszerű volt tanulásuk, sokat gyarapodott a vezetők politikai és szakmai felkészültsége. A ko­rábbi tizenegy helyett például Immár húsz első számú vezető rendelkezik főiskolai, illetve egye­temi végzettséggel. Arányosabbá lett a társadalmi megbízatások elosztása; ezekből több párton kívüli vezető is szívesen részt vállalt; részint ennek is köszön­hető. hogy már csak egy olyan személy van a helyi vezetők kö­zött, aki négynél több társadalmi megbízatást lát el. Vagy, hogy az intézkedési terv nyomán figyelemre méltóan ja­vult a személyzeti munka, a ko­rábbinál jóval tervszerűbbek, tartalmasabbak a minősítések, elérik nevelési céljukat. A párt- alapszervezetek kivétel nélkül rendelkeznek véleményezési lis­tával, s e jogkörüket helyesen, hatásosan gyakorolják. Szó, ami szó, a nagyközség po­litikai vezető testületé méltán megállapíthatta, hogy a káder- és személyzeti munka időarányos végrehajtása a felsőbb pártszerv határozatai, s a saját intézkedési terve alapján történik. A párt- alapszervezeti vezetőségek, s a felelős gazdasági, intézményi, hi­vatali vezetők jól értik és cél­tudatosan törekszenek a határo­zat megvalósítására. — Külön döntést csak egy-kél kérdésben hozott a pártbizottság — folytatta partnerem. — Clyan kérdésekben, amelyek a végre­hajtás során elkerülték egy-egy alapszervezet, vagy egy-egy kom­munista vezető figyelmét. Két- három üzemben például az első számú vezető, másutt a főköny­velő, illetve a gazdasági vezető termelési helyettesének utánpót­lásáról szükséges gondoskodni az elkövetkező egy-két éven belül. Ahol pedig az alapszervezetek in­dokoltnak tartják, ott a gazdaság­vezetők előterjesztése alapján megvizsgálják a személyzeti elő­adók munkáját, felkészültségét, hogy megtehessék a szükséges in­tézkedéseket. Egyszercsak egészen váratlanul és tőle szokatlan keserűséggel így szólt a pártbizottság titkára: — Miért keresed te a problé­mákat, miért vagy olyan nyugha­tatlan? — kérdezik tőlem az utóbbi időben olyan elvtársak, akikről tudom, hogy őszintén be­csülnek, szeretnek. S az az el­gondolkoztató, amiért felteszik a kérdést... Egyik üzemünkben megesett, hogy a gazdaságvezető nem ké­szítette el a számára .előírt cse­lekvési programot, amelyet a tag­gyűlésen ismertetni kellett volna. Emiatt figyelmeztetést kapott a taggyűlés előtt. Noha ez nem volt fegyelmi jellegű, nagyon zokon vette mondván: másutt ez nem gyakorlat. Egy másik gazdasági vezető régen látott barátja ked­véért elmaradt arról a pártveze­tőségi ülésről, amelyen a cselek­vési program negyedéves végre­hajtásáról kellett volna számot adnia. Rászolgált ezzel a figyel­meztetésre? ... Az elismerés csakúgy, mint a felelősségrevonás, tehát a figyel­meztetés is, a nevelés eszköze Hozzátartozik a kádermunkához. Annyi dicséretet és elmaraszta­lást, amennyit a mi pártbizott­ságunk adott az eltelt két évben, azt hiszem sokat elmond a helyi kommunisták munkájáról. Végre­hajtó bizottságunk ugyanis 23 esetben kezdeményezett, illetve egyetértett más szervek kitünte­tési kezdeményezésével. A koráb­bi két esztendőben mindössze há­rom ilyen példa volt. Szükség szerint épp ilyen bát­ran alkalmaztuk a felelősségre - vonást is a párt vb hatáskörébe tartozóknál. Egy alapszervezeti párttitkár fegyelmi büntetésben részesült; egy gazdasági vezető esetében hozzájárultunk, hogy a közgyűlés vonja felelősségre. To­vábbi három elvtársat a párt­munkában elkövetett mulasztás, illetve hiányosság miatt figyel­meztettünk, egyszer pedig italozás miatt vált szükségessé, hogy a párt-végrehajtóbizottság elma­rasztaljon vezető beosztású párt­tagot. Szemet hunyni a hibák, kisebb- nagyobb gyarlóságok felett, ez szerintem nem visz előbbre. Sem­mit nem érne, ha csak szóban hajtogatnánk a XI. pártkongresz- szus által megfogalmazott felada­tok végrehajtásához nélkülözhe­tetlen magasabb követelményeket. Cselekedni e követelmények sze­rint. ez a lényeg! És erre nevel­ni dicsérettel, ha kell elmarasz­talással ... Ha az ebben való nyughatatlanságomat vetik sze­memre elvtársaim, barátaim, ezt vállalom. Mégha olykor, az első pillanatban nem is mindenki előtt népszerű ez a magatartás. De előbbre visz! Győzzenek meg, ha nincs igazam. P. I. Szovjet filmek fesztiválja • A cél kivá­lasztása című kétrészes, színes film főszereplője Szergej Bondarcsuk. November 7—14. között ren­dezik meg hazánkban a szovjet filmek fesztiválját. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére több sikeres alkotást mutatnak be a mozikban. A legnagyobb érdek­lődés kétségtelenül Szergej Mi­ka el jan Prémium című művét előzi meg. Az Alekszandr Gelman forgatókönyve alapján készült film híre, illetve a színpadi al­kotás szovjet fogadtatásának visszhangja már az év elején megérkezett hazánkba, és az eredeti drámát Egy gyűlés jegy­zőkönyve címen előbb a televízió, majd szeptember végén a Nem­zeti Színház már be is mutatta Marton Endre rendezésében. A Prémium egy nagy építés- vezetőség pártbizottsági ülésének másfél óráját jeleniti meg. A he­ves vitát az a különös bejelentés váltja ki; hogy az egyik építő­brigád tagjai visszautasították a számukra kiutalt prémiumot, mert a munkások úgy érezték, hogy nem érdemelték meg. Sőt, hozzáteszik, azt is, hogy a válla­lat egész munkáját rosszul szer­vezik és irányítják, és így a ve­zetők is jogtalanul veszik föl a jutalmat,. A filmben egyéni, vál­lalati érdekek ütköznek össze a szocialista népgazdaság egészé­nek érdekeivel, s e kérdésben el­foglalt álláspontjuk alapján ér­dekes módon lepleződnek le az ülésen résztvevő személyiségek. Ugyancsak igényes és szép al­kotás Andrej Mihalkov-Koncsa- lovszkij költői filmje, a kétré­szes Szerelmesek románca, amely Tánya és Szergej kibonta­kozó érzelmeiről, majd a szerel­mesek tragikus elszakadásáról szól. Művéről következőképpen nyilatkozott a rendező: „A sze­relemről készítettünk filmet. Ez a szó sok mindent foglal magá­ban. Az az ember aki szeret, hős­tettekre képes és aljasságra kép­telen. A szerelem megváltoztat­ja az életet. A világ átváltozik. Ezt a világot mi a szerelmesek szemével akartuk bemutatni...” Leonyid Gajdaj sikeres vígjá­tékszerző a Szovjetunióban és művei népszerűek hazánkban is. Az I akció és a } Halló, itt Iván cár című filmek után most is­mét humoros történetet forgatott. Nősülni tudni kell! címen. A há­rom epozódot tartalmazó alko­tás egy-egy mulatságos, csaknem groteszk élethelyzetet villant fel, amelyben a jeles színészeknek kitűnő alkalma kínálkozik a ko- médiázásra. A háború okozta sebek behe­gedtek, de a veszély még nem szűnt meg, s a békét vigyázva őrizni kell — ez az eszmei mon­danivalója Vlagyimir Bojkov és Valentyin V engyelovszkij közös alkotásának A győzelem örökö­sei című dokpmentumfilmnek, amely a Varsói Szerződés tag­államainak és a szovjet fegyve­res erők mindennapjairól készült. A szovjet filmek fesztiválja alkalmával a filmbarátok köre hálózatban felújítják még a grúz Jc-szeliani Lombhullás című film­jét is, amelyet néhány évvel ez­előtt mutattak be hazánkban. A fesztivál két hetében Bács- Kiskun megyében a Szerelmesek románcát Kecskeméten, Kiskun­félegyházán, Baján és Kiskunha­lason, A cél kiválasztását Bács­almáson és Kunszentmiklóson, Jánoshalmán és Kiskőrösön vetí­tik, valamint bemutatják a Csuhraj-sorozat felújított neves alkotását, A negyvenegyedik cí­mű filmet ás. P. M. November 7-i ünnepségek Hagyományos ünnepélyesség­gel köszönti november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 59. évfordulóját a fő­város. Az esti városképet szo­kás szerint díszkivilágítással te­szik hangulatosabbá: nagy fény­erejű reflektorok világítják meg a főváros legszebb műemlékeit, a Duna-hidakat, a gellérthegyi Felszabadulási Emlékművet és a Felvonulás téri Lenin-szobrot. Az évforduló előestéjén katonai tiszteletadással felvonják az ál­lami zászlót az Országház előtti Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogó­ját és a nemzetközi munkásmoz­galom vörös zászlaját pedig a gellérthegyi Felszabadulási Emlék­mű előtt. November 7-én délben az állami zászlónál zenés őrség­váltás lesz. November 6-án, szombaton este Apró Antal, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Poltikai Bi­zottságának tagja, az országgyű­lés elnöke rádió- és televízió­beszédében méltatja a történel­mi sorsfordulót hozó 1917 jelen­tőségét. Ugyanezen a napon dél­előtt az MSZMP Központi Bi­zottsága, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa, a Minisztertanács, valamint a fegyveres erők és a tömegszervezetek koszorúzási ünnepséget rendeznek a Szabad­ság téri szovjet hősi emlékmű­nél. Este az Állami Operaház­ban díszelőadás lesz. Délben az Országházban ünnepséget ren­deznek: a munkában élenjárók­nak, a közéletben kitűnteknek nyújtanak át magas állami ki­tüntetéseket. Ifjúsági csillagászati szabadegyetem Távcsöves bemutatót is tarta­nak ma délután Baján, az MTA Csillagvizsgáló Intézet helyi ob­szervatóriumában, ahol 17 órai kezdettel az ifjúsági csillagászati szabadegyetem harmadik előadá­sát tartja — a Hold mai szemmel címmel — dr. Veres Ferenc, A bemutatót Miklós László vezeti. Egyenes úton A magyar dol­gozó nép hazánk felszabadulása óta sikeresen építi az új társadalmi ren­det. Ezek a sike­rek az élet minden területén számokkal, arányváltozásokkal mérhetők és ami a legfontosabb: az a jó közérzet és szocialista alkotnivágyás, amely hazánk millióit eltölti. Néhány év alatt a magyar kommunisták vezeté­sével sikeresen vívott osztály­harc eredményeként létrejött a proletariátus diktatúrája, a szoci­alista építés alapvető feltétele. A kizsákmányolóknak a hatalomból való kiszorítása után létrejött a tanácsrendszer, amely megte­remtette a szervezeti kereteket a dolgozó tömegek szélesebb be­vonásához, a hatalom gyakorlá- sáfoa 1948-tól kezdve — a hatalom birtokbavétele után — azonban a szocialista építés eredményei mellett egyre több negatív elem jelentkezett a párt politikájában. Gazdasági nehézségek keletkez­tek, átmenetileg csökkent az élet- színvonal, csorbát szenvedett a munkásosztály vezető szerepe és ami ebből következik: meglazult a munkás—paraszt szövetség, le­szűkült a szocialista építés tö­megbázisa. A jelenségek forrása a dogma- tizmus és a személyi kultusz el­burjánzása volt. Ez együtt járt a pártélet lenini normáinak, a szo­cialista törvényesség és a de­mokratizmus durva megsértésé­vel. Ilyen viszonyok között else- kélyesedett az elméleti munka, a szocialista építés módszerében háttérbe szorult az ország sa­játos viszonyainak elemzése és a Szovjetunió alapvető tapasztala­tainak helyeselhető alkalmazása mellett előtérbe került a szocia­lista építés módszereinek és for­máinak mechanikus másolása. A szocialista építés útja egyre in­kább eltorzult, s ezzel megnehe­zült a helyes célok megközelíté­se is. Bács-Kiskun is alaposan megsínylette a hibás politika kö­vetkezményeit. Bár visszavonha­tatlanul valljuk, hogy a fogyaté­kosságok ellenére néhány eszten­dő ezerszer többet adott a ma­gyar népnek, mint történelmünk bármelyik százada, mégis szá­mos botlás, helytelen koncepció akadályt gördített az egyenesvo­nalú fejlődés elé. T ért hódított a dogmatikus szemlélet és sok kárt oko­zott a szektás munkamód­szer. Dogma lett, hogy a szo­cializmus építésével egyidőben élesedik az osztályharc. A me­zőgazdaságot egyre inkább béní­tó beszolgáltatás és az adóterhek, a mezőgazdaság átszervezésének közvetett és közvetlen eszközök­kel való erőszakolása alacsony színvonalra csökkentette a ter­melési kedvet, a termelésben va­ló érdekeltséget. A hibákat te­tézte a párt bürokratikus mun­kastílusa, a vezetők nagymértékű fluktuációja, a fokozódó bizal­matlanság mindazokkal szemben, akiknek a felszabadulás előtti múltja volt. O * * sszegezve azt mondhatjuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártja politikájának fő irányvonala helyes volt, de az említett okok miatt 1948—1953 között a belső fejlődés már nem volt egyenes vonalú. A pártpo­litika megfeledkezett a tömegek mindennapi szívós megnyerésé­ről, a tömegkapcsolatok ápolásá­ról. Ezek a jelenségek könnyí­tették a reakciós erők fokozódó tevékenységét. Így romlott a po­litikai helyzet, ami elősegítette a pártvezetés politikai zsákutcá­ba jutását. A pártvezetés 1953 júniusában feltárta a párt politikájában és gyakorlati tevékenységében mu­tatkozó hibákat, s jelentős intéz­kedések történtek azok kiküszö­bölésére, de az akkor született határozat mégsem hozott gyöke­res fordulatot. A helyes irány­vonal kibontakozását akadályozta a dogmatizmus továbbélése, va­lamint a revizionizmus feléledé­se, fokozódott az osztályellen­ség támadása és térhódítása. Saj­nálatos, hogy a forradalmi erők körében hatottak bizonyos illú­ziók: lebecsülték a magyarorszá­gi ellenforradalmi csoportok ere­jét, befolyását. Egyszóval a megdöntött kizsákmányoló osz­tályok ereje nagyobb volt, mint amivel a magyar forradalmi erők számoltak. Mindez, mármint a revizionista demagógia és a dogmatizmus továbbélése — mint egyik tényező — a forradalmi erők átmeneti defenzívája az 1956-os ellenforradalomba tor­kollott. Ezt megelőzően a Központi Bizottság 1956 júliusi ülésén ho­zott döntések kijelölték a pro­letárdiktatúra megszilárdításának legfőbb feladatait. Határoztak a személyi kultusz maradványai­nak felszámolásáról, a szocialis­ta demokratizmus fejlesztéséről, a párt- és állami fegyelem meg­szilárdításáról. Elítélték a hu­zavonát a hibák kijavítása kö­rül, megbélyegezték a revizio- nizmust, szembe fordultak a dogmatikus hibák újbóli felele­venítésével és éberségre intették a párttagságot. Fontos lépések történtek a pártvezetés megújí­tása és a kétfrontos harc kibon­takoztatása terén. E program megvalósításának feltételéül a pártélet lenini normáinak helyre- állítását jelölték meg. A párt po­litikájának a marxizmus jegyé­ben való helyesirányú fejleszté­sére azonban csak 1956 után ke­rülhetett sor. Az SZKP XX. kongresszusa megteremtette az elvi alapot az egész nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom fellendítésére. A párt a júliusi plénum után egészséges lépéseket tett a bel­politikában elkövetett hibák korrekciójára. Az 1956 tavaszán megtartott járási és városi párt­értekezleten már sok új, előre­mutató gondolat, javaslat merült fel. Észlelhető volt a párton be­lüli demokrácia szélesítése, a választott szervek rendszeres működése, erősödött az egészsé­ges bírálat hangja. A választott pártszervek felelősebben kezelték azokat a jelzéseket, amelyeket a párttagságtól és a lakosságtól kaptak a különböző gazdasági kérdéseket illetően. A júliusi határozat után a megye politikai élete is a helyes irányú kibonta­kozás felé mutatott. A párton belül megjavult a tájékoztatás. A párt megyei vezetése bát­ran nyúlt olyan problémák megoldásához, amelyekben az azt megelőző évek során ko­moly hibákat követtünk el. Fel­merült az egyszerűbb szövetke­zetek szervezése, tekintettel a megye kertészeti jellegére. Elem­zés és megfontolás tárgya volt a gépállomások termelőszövetke­zetben betöltött szerepe. Plénum vitatta meg a tanyai gondokat. Tervek születtek a homok hasz­nosítására és észlelhető volt a szőlőtelepítési kedv is. A hatá­rozatok azonban csak a kibonta­kozás feltételeit teremtették meg. De sok volt a nyugtalanító elem is. Temérdek dezinformáció s rémhír kelt szárnyra. A területi átszervezés tervei bizonytalansá­got okoztak különböző megyéi ve­zető szervekben. Az egyre szapo­rodó és demagóg hangot megütő értelmiségi ankétok, a sajtó imitt-amott fellelhető rendszerel­lenes uszító hangja a pártszerve­zeteket defenzívába szorította. Az úgynevezett szabad vélemény- nyilvánítás a revizionisták és az ellenforradalmárok szájába adta a szót. A pártegység hiánya fel­lazította a proletárdiktatúra egész mechanizmusát. A párt nem volt felkészülve a nemzetközi impe­rializmus és a hazai reakció ösz- szehangolt támadására, bár a párt társadalmi összetétele jó volt, és ez nem is indokolta a párt belső válságát. Alapvető gondot jelentett, hogy az SZKP XX. kongresszusa idején a szek­tás erők kezében volt, akik nem tudtak az új helyzet által köve­telt igényeknek megfelelni. A kirobbant ellenforradalmi felkelés megszakította a párt or­szágos és megyei vezetésének elgondolásait és a hibák kijavítá­sa helyett az ellenforradalom megyénkben is az 1919-es fehér­terror szellemét, a fasizmus évti­zedeken keresztül megismert és meggyűlölt módszereit támasz­totta fel. A megyében ugyanúgy, mint az ország más területén, veszélybe került a szocialista néphatalom, veszélybe került a szocializmus építése. Az ellenforradalom szervei: forradalmi bizottságok, nemzeti bizottságok, munkástanácsok fő célja a néphatalom szétverése, a hatalom átvétele, a párt megsem­misítése, a kommunisták üldözé­se volt. Ebben részt vettek: volt csendőrök, szolgabírák, főjegy­zők, katonatisztek, nagybirtoko­sok, nyilasok, a társadalom söp­redéke. — Így hát elképzelhető, hogy az ellenforradalom hata­lomra jutásával mi történt volna a magyar néppel. A z MDP feloszlatása után megalakult Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetése nevében november 1-én Kádár János szólt a kommunistákhoz. Az ezután létrejött pártszerveze­teket az MDP egészséges forra­dalmi erői szervezték, akik az adott helyzetben biztosították a párt folytonosságát, összefogták a kommunisták kisebb-nagyobb csoportjait, akik vállalták a párt újjászervezésének rendkívül ne­héz feladatát. Az újjászervezés során a folytonosság és megúju­lás szoros egysége érvényesült, hangsúlyozva, hogy az MSZMP nem új párt, hanem az MDP, az egyesült marxista—leninista pár­tok és a párttagságot illetően is a folytonosság elvei alapján áll. Valójában a párt újjászervezése a feladat, a párt reorganizálása. A Magyar Szocialista Munkás­párt vezetése hasznosította mun­kájában a XX. kongresszus út­mutatásait, s alkotóan alkalmaz­ta azokat hazánk viszonyaira. A november 3-án megalakult For­radalmi Munkás—Paraszt Kor­mány kiáltványában fő feladat­ként jelölte meg az ellenforrada­lom likvidálását, a szocialista építés folytonosságának biztosítá­sát. Hangsúlyozta, hogy tisztelni kell és szenw előtt kell tartani a szocialista építés korábbi vívmá­nyait, szakítani kell a korábbi hi­bákkal ; a nem­zeti függetlenség és a szocialista rendszer védelmét; az életszín­vonal emelését; a gazdaságpoli­tika korrekcióját; a begyűj­tési rendszer eltörlését és a parasztpolitika módosítását. A kormány bejelentette és meg­indokolta, hogy a munkáshatalom megvédéséhez segítséget kért a Szovjetuniótól. Ennek köszönhe­tő' hogy rövid idő alatt szétzúz­ták az ellenforradalom fegyveres erőit és megkezdődhetett a harc a szocialista rendszer konszoli­dációjáért. H azánk belső építésének fel­tétele volt az, hogy vi­szonylag rövid idő alatt leszámolt a személyi kultusszal, helyreállította a szocialista tör­vényességet, a pártélet lenini normáit. Ilyen körülmények között a megyei intézőbizottságnak is az ellenforradalom visszaszorítására kellett összpontosítania erejét. Megszervezni a népi demokrati­kus rend, a munkáshatalom, a szocializmus védelmét Bács-Kis­kun megyében. „Pártunk törté­nelmének legnehezebb szakaszát éli át. A helyzet megköveteli, hogy összefogjuk a párt minden erejét, mert csak így tudunk eredményesen szembeszállni a kapitalizmus visszaállítására irá­nyuló ellenforradalmi támadá­sokkal és megvédeni a nép ha­talmát.” November 4-e után, amikor a történelem során má­sod ízben adták életüket a szov­jet katonák a magyar nép sza­badságáért, sok mindent újra kellett kezdeni. Kezdetben nagy volt az eszmei zűrzavar, ami a kommunisták és mások fejében egyaránt jelentkezett. Az ellenforradalom utóvéd har­cai súlyosan bomlasztották gaz­dasági életünket, minek követ­keztében a megyében is súlyos volt a termelés visszaesése. Az el­lenforradalmi események falun a termelőszövetkezetek életében éreztették leginkább romboló ha­tásukat, de a megmaradt terme­lőszövetkezetek többségében de­cember hónapban már pártszer­vezet működött. A néphatalom megszilárdítá­sában jelentős szerepe volt a pártszervezetek viszonylag gyors újjáalakulásának, a tömegszerve­zetek munkája megújhodásának, a munkásőrség és a KISZ meg­alakulásának és a párt egyre in­kább kibontakozó, helyes gazda­ságpolitikájának. F ontos intézkedések szület­tek a népgazdaság irányí­tása terén és jelentős lé­pés volt a parasztság beszolgál- tatási kötelezettségének megszün­tetése és a szabad felvásárlásra való áttérés. Az MSZMP helyes agrárpolitikája szem előtt tar­totta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztésé­hez meg kell teremteni a poli­tikai, gazdasági feltételeket, hogy a forradalmi feladat csak a dol­gozó parasztság egyetértésével, aktív részvételével, társadalmunk közreműködésével oldható meg. S mikor 1962-ben országosan és a megyében is befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése, elmondhattuk: leraktuk a szocializmus alapjait. Jelentősen fejlődött az ipar is. A helyes fejlesztési politika ered­ményeként ma kijelenthetjük, hogy a társadalom vezető osztá­lya a munkásosztály, számará­nyát tekintve is a legnagyobb osztály, az összes aktív keresők 51,1 százaléka. A megfontolt, kö­rültekintő, az ország reális adott­ságaival számoló, a cikk-cakkok- tól mentes, a kétfrontos harc alapján álló és az egyenes utat járó pártpolitika ilyen hatalmas, az egész ország, s a megye tár­sadalmi, gazdasági és kulturális arculatát megváltoztató lépések megtételére és eredményekre volt képes. Az elmúlt húsz év alatt a párt egy országos konferencián és öt kongresszuson, valamint az eze­ket megelőző megyei pártérte­kezleteken döntötte el a nép, a szocialista fejlődés érdekeit szol­gáló lépéseit. Hatalmas utat tet­tünk meg, de a fejlődés távlatai végtelenek. A XI. kongresszus fontos feladatot tűzött a párt és az egész nép elé. A fejlett szo­cialista társadalom építése, s pár­tunk, amelyik őszintén és bátran okult a húsz évvel ezelőtti esz­tendőkben elkövetett hibákból, minden bizonnyal magabiztosan és sikerrel vezeti a népet a ki­jelölt célok felé. A hhoz, amit tennünk és ahogyan dolgoznunk kell, emlékezünk Kádár elvtárs 1960-ban az ENSZ XV. üléssza­kán elmondott beszédének egy megragadó részletére: „Az em­ber hibázhat, és tévedhet is, de én úgy érzem, igaz ügyet szolgá­lok és büszke vagyok rá, hogy a történelem egy súlyos órájá­ban hű társaimmal együtt a munkásosztályomért és sokat szenvedett magyar népemért ki­állva ott voltam, ahol lennem kellett és azt tettem, amit ten­nem kellett.” W. D.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom