Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-26 / 280. szám

1976. november 26. • PETŐFI NEPE 0 5 Erdei Ferenc, a képviselő Felszabadulás utáni köz­életi szereplését választási nép- gyűlésen mondott beszédével kezdte. 1944. december 17-én a kiskunhalasi nemzeti bizottság megalakulásakor hangoztatta, hogy a demokratikus népképvi­selet az új rend egyik alapköve. Hamarosan az Ideiglenes Nem­zetgyűlés debreceni ülésén is ki­fejthette nézeteit: „Megnyílt az útja annak, hogy a magyar nép, a parasztság és a munkásság cselekvőén vegyen részt az or­szág felépítésében.” Sokfelé ágazó tevékenységében a haté­kony irányítás és a népképvise­leti elvek követelményeinek egyeztetésére, érvényesítésére vo­natkozó kutatásai, állásfoglalá­sai a legfontosabbak. Mindezekből is következően nagy jelentőséget tulajdonított az országgyűlésnek. Három évtize­dig vett részt a parlament mun­kájában, 1949-től mint e táj kép­viselője. Még az országgyűlést jelentékenységbe süllyesztő idő­szakokban is alaposan, felelős­séggel készült az ülésekre. Lé­nyegesnek tartotta képviselői ténykedését, ezért az Erdei Fe- rencre emlékező tanácskozás al­kalmából áttanulmányoztuk par­lamenti felszólalásait, beszédeit. 1949 nyarán Pest-Pilis-Solt- Klskun és Bács-Bodrog várme­gye listáján, augusztus 16-án mint kijelölt szónok, a földre­form és telepítés befejezését rög­zítő törvénytervezet vitáján a történelmi jelentőségű vállalko­zás sikerének okait elemezte. A legfontosabbnak azt tartotta; „mi ezt népi szervek által hajtottuk végre.” A beszédben foglalkozott a kialakult új helyzet új problé­máival. Mindig is érzékenyen reagált a gyakorlat jelzéseire, kerülte a sematikus általánosí­tásokat. Ezúttal is kitért a ta­nyaközpontok létesítéséből adó­dó gondok elvi és napi politikai következményeire ? Sokféle tisztséget kapott és vállalt Erdei Ferenc mozgalmas életében. A földművelésügyi mi­niszteri tárca volt számára a legkedvesebb, leginkább itt bon­takoztathatta ki tehetségét, hasz­nosította ismereteit. Nagy érde­meket szerzett a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, no­ha 1950 táján a politika hibái csökkentették a minisztériumi intézkedések kedvező hatását. Már akkor kiemelte a termelé­kenység növelésének szükséges­ségét, a mezőgazdasági szakok­tatás, a 'tudás jelentőségét. A következő évi költségvetés megvitatásakor, 1930. decem­ber 7-én, állapította meg: a szakoktatás, a kutató munka és a gépesítés előrehaladásunk leg­fontosabb láncszemei. 1953. április 14-én a városföl­di Dózsa Termelőszövetkezetben (elölték Bács-Kiskun megye lis­tavezető képviselőjének. Bemu­tatásakor hangoztatták, „sokszor járt a szövetkezetben, ismeri a dolgozókat, tudja, mit kívánnak.” Az 1953-as belpolitikai fordu­(Tóth Sándor felvétele) latot követő, nagyon nehéz Idő­szakban az Igazságügyminiszté­rium vezetésével bízták meg. Nagy szerepe van a szocialista törvényesség helyreállítására vo­natkozó párthatározatok végre­hajtásában. Arra törekedett, hogy szervezeti Intézkedésekkel tegyék lehetetlenné a túlkapások elkövetését. Reálpolltikus volt, tudta, hogy a legszebb szavak sem érnek önmagukban semmit, megfelelő törvények és ezeket helyesen végrehajtó intézmé­nyek nélkül. Üjra és újra a vezetők és a tömegek élő kapcsolatának a szükségességére figyelmeztetett. A tanácstörvény tárgyalásakor örömmel állapította meg: a tör­vénytervezet megvitatása olyan mértékű volt, amire még nem volt példa törvényhozásunk tör­ténetében ... Tudományos igény­nyel, s az államférfi felelősségé­vel foglalkozott a helyi és az or­szágos érdekek viszonyával. Fel­szólalásában a tőle szokott vilá­gossággal, szemléletességgel fej­tette ki az időszerű államigazga­tási feladatokat, a választott tes­tületek és a szakigazgatási szer­vek kapcsolatára vonatkozó né­zeteit. ' 'v/pnnx r ftR? 1955. április 21-én a mezőgaz­dasági hozamok növelését szor­galmazta, követelte: „Az egyes termelési feladatokat minél cél­szerűbb és minél bürokrácia- mentesebben dolgozó szerveze­tekkel lássanak el. E téren is számos egyszerűsítésre volt szük­ség.” Húsz esztendeje alakították meg a megyei képviselőcsopor­tokat. Erdei Ferenc ezeknek az üléseit is a tájékozódás kölcsö­nös fórumainak tekintette, lehe­tőséget a helyi és országos érde­kek egyeztetésére. 1957. június 6-án az új államigazgatási tör­vényjavaslat bizottsági előadó­jaként Ismét a bürokrácia csök­kentését követelte. Ezúttal sem maradt meg a rossz, a helytelen elítélésénél, a kívánatos állapo­tok felvázolásánál. A kívánt ha­tást elsősorban a korszerű el­0 A városszociológia legkiválóbb hazai tudósa Kecskemét fejlesztési tervéről mintegy tiz esztendeje fejtette ki véleményét. Balról jobbra: Farkas József, megyei népfront.titkár, Helle Géza tanácselnök, Erdei Ferenc, feleségével, Mészöly Gyula, a Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kutató Intézet Igazgatója. járási szabályoktól, a megfelelő közvéleménytől várta. „A bü­rokrácia egyik legfőbb orvossá­ga a jó törvény." A következő esztendőben a hosszúra nyúlt ciklus 50. ülé­sén, a hároméves terv tárgyalá­sakor, a népgazdasági terv tu­dományos alátámasztásának szük­ségszerűségéről szólt. Az 1961-es költségvetési vitá­ban először hivatkozott Bács- Kiskun megyei példákra. A ko­rábbi, túlzott központosítás meg­bénította a helyi kezdeményezé­seket. Az 1956 után kialakított politika tudatosan épített az em­berek alkotókészségére. A költ­ségvetési vita során élénk esz­mecsere alakult ki az állami és a helyi ipar viszonyáról. „Bács- Kiskun megye is azok közétar­tozik, ahol a legeredményesebb, a legerőteljesebb volt a fejlő­dés.” Részletes adatokkal igazol­ja állítását, kitér a gazdaságossá­gi mutatók kedvező alakulására is. Jó közgazdászként, kitűnő po­litikusként azonban a jövőbe is tekintett és utalt az itt-ott meg­levő, másutt már erősebben mu­tatkozó gondokra. A helyi ipari vállalatok műszaki színvonala, termelékenysége, az irányítás szakszerűsége elmarad az orszá­gostól, tehát a sikerek ellenére, töprengeni - kell -a * hogyan 1 to- vább-on. 1932. november 5-én a tanácstagok ■■■ választásával'- n 'kap­csolatos előadói beszédben ismét alkalmat talált a meglevő struk­túrában adott lehetőségek ki­fejtésére. Mint annyiszor, a vízjogi tör­vény 1964. novemberi tárgyalá­sokon is széles összefüggésekben ismertette a tervezetről kialakí­tott véleményét, s felhasználta az alkalmat a végrehajtás során tapasztalható ellentmondások megvizsgálására. Észrevette és elmondta, hogy a bizottsági ülé­seken megütköztek a központi szervek és a megyei képviselők nézetei. Előbbiek a centralizálás növelését kívánták, utóbbiak a helyi szervek hatáskörét és fele­lősségét féltették. Tapasztalatai szerint, ezek az ellentétek egyre erősebbek. „Elveink teljesen vi­lágosak, csakhogy itt nem pers­pektivikus és elvi kérdésekről van szó, hanem tényleges, konk­rét feladatkörökről.” Erdei Fe­renc: „a tárgyalás felszínre hoz­ta ezeknek a problémáknak olyan fejlődő alakulását, amivel számolni kell”. Már korábban, 1963. március 25-én, a terv- és költségvetési bizottság előadójaként is utalt a gazdasági, társadalmi élet né­hány aggasztó jelenségére. Ker­telés nélkül elmondta, hogy pil­lanatnyilag nincs lehetőség a jo­gos igények maradéktalan kielé­gítésére, illetve a visszásságok teljes megszüntetésére. Ez azon­ban csak akkor járna súlyosabb következményekkel, ha az ille­tékes vezetők belenyugodnának az adott helyzetbe. „Arról van ugyanis szó, hogy az előrehala­dást nemcsak az elért eredmé­nyek, hanem a felismert problé­mák és feladatok is mutatják, különösen pedig az a hozzáállás, ahogyan ezek reális megoldását keressük.” 1966. január 28-án az állami költségvetés tárgyalásakor a rá’ jellemző problémaérzékenységgel beszélt az új gazdasági mecha­nizmus még csak részben érvé­nyesített előnyeiről, igyekezett eloszlatni a mezőgazdasággal kapcsolatosan kialakult hamis nézeteket. A , parlamentben első­ként használta az élelmiszer-gaz­daság., kifejezést ..„mintha egy népgazdasági ágazat lenne a me­zőgazdaság és termékeinek élel­miszeripari feldolgozása”. Bács-Kiskun megyei képviselő­ként utoljára 1966. november 11- én szólalt fel az országgyűlési képviselők és tanácskozók vá­lasztását szabályozó törvénytár­gyalásokon. Halála előtti években szülő­városát képviselte a parlament­ben. Szüntelenül kereste a lakosság körében felgyűlt tapasztalatok hasznosításának a lehetőségeit, újra és újra szembesítette a va­lósággal az elméletet, fáradha­tatlanul dolgozott a szocialista elveknek legjobban megfelelő Igazgatási formák kimunkálá­sán. Heltai Nándor Pajtások! Esztendők óta öröm­mel számoltok be leveleitekben arról, hogy új szakkör alakult ná­latok, olyan, amilyen ezidáig ta­lán sehol nem volt. Így adhat­tunk hírt fafaragó úttörőkről, já­tékkészítők foglalkozásairól, ifjú helytörténeti kutatókról. Amikor a keceli pajtások ba- tik-munkái egyre-másra nyerték a nemzetközi gyermekrajz-kiállí- tások fődíjait, akkor Soltvadker- ten gyúrni, formázni szerető út­törőket hívott a cseppnyi szak­köri szobába Krebszné Tuska Zsuzsa tanárnéni: kerámia-szak­kört alakítottak! Nem sokáig ma­radtak követők nélkül, Kiskun­félegyházán, a Batthyány Iskolá­ban fogtak jiozzá a pajtások az agyaggyúráshoz, égetéshez. Most — úgy tudjuk — me­gyénkben egyedülálló szakkört mutatunk be nektek: rajzfilmké­szítő úttörők és kisdobosok szak­körét. (Ügy tudjuk, Pécsett van csupán párja.) , Kecskeméten vi­szont két csapatnál, a Czollner téren és a Hunyadivárosban foglalkozhatnak ezzel a nagyon érdekes műfajjal a pajtások, He. gyi Füstös Lászlónak, a Pannónia Filmstúdió munkatársának irá­nyításával! — Szeptember 1-én érkeztem Kecskemétre, — mondja a fia­tal, matematika—rajz szakos ta­nár. Alig melegedtem meg, kap­csolatot kerestem a gyerekekkel. Az Iskolákban, ahova elmentem csak annyit kértem, hogy helyi­séget adjanak, ahol van tábla és kréta. A faliújságra pedig egy felhívás került: aki szereti a raj­zos-játékot, a rajzfilmet, jöjjön el az első foglalkozásra. — Sokan mentek el? — Elegen. Jelenleg a Hunyadi- városban minden hétfőn mintegy húsz felsőtagozatos, a Czollner téren pedig minden csütörtökön harminckét kisdobos jár a foglal­kozásra, úgy érzem, örömmel! Az első alkalommal fantázia­fejlesztő rajzokat készítettünk. Egy vonalat további néhány vo­nallal különféle figurákká fej­lesztettünk. A rajzhoz hozzá­adunk ... olyan egyszerűen, hogy azt bárki megcsinálhatja, akár „jó” rajzos, — akár nem. — Meglepően gyorsan megta­nulják, hogy egy mese milyen nagyszerűen átalakítható. Hogy a cselekménynek nincs határa, ilyenformán csak a mi fantázián­kon múlik a főhős és a szereplők sorsa. Ez pedig nagyon izgalmai dolog! A legjobb pedig az, hogy nem kell hozzá kivételes képes­ség ... A továbbiakban ezek a gyerekek nem lesznek például a televízió passzív nézői, hanem maguk is igyekeznek kombinál­ni. vagy éppen folytatni a törté­netet. — Filmet is készítenek? — Már próbálkozunk ilyesmi­vel. Mindkét helyen kevés fel­szerelést igénylő síkbábfilmet „forgatunk”. A gyerekek — csak­nem valamennyien — elkészítet­ték a forgatókönyveket. Volt, aki többet is. Természetesen csak egyszerű, néhány oldalas rajzos, írott papírok ezek. Magam is meglepődtem, mennyire értik a gyerekek a játékos munka lénye­gét, hiszen a 40—60 másodper­ces filmekhez saját maguk írták a mesét. És még egy öröm; egy­formán jó, „filmes” ötleteket dol­goztak fel valamennyien! Egy­szóval vizuális, „látó” és nem csak néző típussá lettek mun­kánk során. — Ezeket a filmeket bemutat­ják valahol? — Egyelőre az iskolában sze­retnénk levetíteni. Hátha még többen kedvet kapnak ehhez a játékhoz! És még valami: novem­ber 27-én, szombaton, délután 3 órakor a televízió Játékszüret címmel műsort sugároz. Ebben már megpróbálunk ízelítőt adni a műfajból. Mintegy harminc pesti kisdobos is látható lesz — akik egyebek között rajzolnak is. Pajtások! Bizonyára sokan megnézitek a kisdobosoknak szó­ló műsort! írjátok meg, tetszett-e, mit tartottatok érdemesnek, mii tudtatok felhasználni belőle! TUDÓSÍTÓINK JELENTIK 0 Helyismereti vetélkedőt rendeztek a bácsalmási úttörőcsapatok. Képünkön a hetedikesek csapata fogalmazza egyik válaszát. (Szénás! Lászlóné fel­vétele.) Bajai Marika a bajai úttörő­ház riporter­szakkörének tagja. Levelé­ben egy jól si­került, Hartán rendezett né­metnyelvű te­hetség-kutató versenyről írt. Nemesnádud­varról, Bácsal­másról, Bács- bokodról, Ba­járól és Hartá- ról összesen száznégy paj­tás versengett helyezésért. • Módszertani bemutatót tar­tottak a laki- teleki pajtások alakította őrs­vezetők Klubjában, A továbbiak­ban a havonta két alkalommal sorrakerülő foglalkozásokra mű­vészeket, sportolókat, politikuso­kat hívnak meg. Legutóbbi Rácz László olimpiai bajnokunk tartott részükre vetítéssel kísért él­ménybeszámolót — írja lakltelc- ki tudósítónk. Pajtások! A jövő héten a tú­rázó kaskantyúi úttörők levelére érkezett válaszokat tesszük köz­zé. Örömmel közölnénk még több hasonló beszámolót! Selmecl Katalin Í 108.) Csak a klxnblnkot nyitotta ki. (regasszony volt. Sovány, kócos. (Fekete-fehér pettyes kendővel hátrakötve az Izzadt ősz haja. Olyan nyúzottan meredt rám a vörös szemeivel, mint aki egész éjjel nem aludt., Vagy csak az előbb hagyta abba a bőgést. Nem kérdezte, mit akarok. Ne­kem kellett mondnom. — Prokáczot keresem. Az öregasszonynak az egyik szemhéja néha rángatózott. — Nincs itthon az úr. — Nem azt. A fiát keresem. Megfogta a csontvázkezével a kfsablak szélét, ismét rángató­zott egyet a szeme. El bőgte ma­gát. — Hát maga nem tudja, ked­ves? — Már a másik csontke­zével is fogta a kisablakot. — Dinike... — Hol van? — kérdeztem. Mind a két szeméből végig­folyt a könny a száraz, ráncos bőrén. — Igazán nem tudja? Hát a Dinike... meghalt a Dinike. Még szombaton, kedves. Még szombaton. Hallottam a hangomat: — Mit beszél? — Az az Istenátka motorbl- cikll. Javításra volt adva. Szom­baton lett kész. Szombaton. Di­nike haza akarta hozni. És út­közben ... Jaj, jóságos istenem, jaj szűzanyám. Egy teherautó... Annak rohant neki a motorbl- clkllvel. Jaj, és azt mondogatják, hogy ő volt a hibás... Összeüt­között, Jaj, avval a teherautóval. Jaj, szegény Dinike, szegény gyerek. A hebrencskedés... jaj miért volt olyan, mindig olyan fejetlen. Jaj, és miért engedték a mérnök úrék, hogy motorral, egy Ilyen fiatal gyerek.,. Lefelé lépkedek a lépcsőn. Fo­gom a korlátot. Mögöttem az öregasszony az ajtóból: — Jaj szflzanyám, jaj, miért hagyták ... Mit mondjak u mér­nök úréknak? Mit mondjak, ked­ves? Mit mondjak, ki kereste? A temetést intézi szegény mérnök úr... Jaj, még fel is boncolják... Szárny utca. Kertek. Akácok. Ugat egy kutya, és ugrálva követ a kerítésen belül. Nem tudom bebizonyítani At­tilának. Meghalt. Nem én öltem meg. Nem tudom bebizonyítani Attilának, hogy hazudott ez a hul­lapatkány. Nem tudom odahajta­ni Attila elé, hogy vallja be az igzat. Kinyírta magát, hogy totál mocskos legyen a bosszúja. És én nem tudom bebizonyítani, hogy hazudott, gennyesen, kelésesen, amilyen volt... Nem tudom be­bizonyítani. Kinyírta magát. A motorjával. A papát és a mamát autóval gyilkolták meg. Hogy én elve­szítsem őket. Ez a patkány mo­torral gyilkolta meg magát. Hogy Attilát is elveszítsem. Megálltam a kék óvodánál. Ahol Attilával csókoltuk egymást. Azon az estén, az utolsó estén­kén, mert másnap már elment a táborba. Az óvoda udvarán körben állí­tok a gyerekek és énekeltek, Csi­ribiri csiribiri .szellőlány, szikrát lobbant, lángot hány ... Ügy csó. költ, hogy éreztem, éreztem, éreztem n bőréből, hogy kíván és és szeret, és szerelmesek va­gyunk, szerelemmel kíván ... Csi­ribiri csiribiri lágy paplan, ágyad forró, lázad van ... Be tudom bizonyítani, hogy ha­zugság, gennyes hazugság minden, minden, az első szótól az utolsóig minden, amivel az a hüllő be­mocskolt I Be tudom bizonyítani I Aa ABC előtt rengeteg ember. Banánt lehet kapni. A szökőkutat fújja a meleg szél. Széthordja az apró vízcseppeket. A kút körül fiúk fociznak, a meztelen lány­szobor karján trikó, a térdén dzsekik. Lépcsőház. A. lépcsőház. A lift valahol fent. Gyalog kell. Hiszen csak az első emelet... Első eme­let 1. Fábián. Be tudom bizonyítani... Csengő. Egyszer. Kétszer. Atti­la léptei. Halk léptek, de megis­merem őket. Nézzük egymást. — Engedj be. Csukódik! mögöttem az ajtó. Megyek a kókuszháncs szőnye­gen. Aztán szövött szőnyeg, pu­hább. Attila szobájának nyitva az ajtaja. Nem hallom, jön-e utá­nam. Állok a szobája közepén. Érzem, hogy ő is bent van a szo­bában. Valahol mögöttem. Hall­gat. Megfordultam. Ott volt. Neki- támaszkodott a hátával az ajtó­nak. Piros-fekete kockás ing, far. mernadrúg. A szőnyeget nézi a lába előtt. Azt írta a naplójába, hogy a Volvós nő ,.. Hallgattam és en­gedtem, hogy kigombolja a koc­kás ingemet és a hideg, sima ke­zét becsúsztassa az ingem alá. Olyan tehetetlenül engedelmes voltam... Az ujjai hegyével ka­landozott a börömön, és ahol vé- gigvetköztettek az ujjal, ott min­denhol meztelen lettem... Be tudom bizonyítani I Anikó azt mondta, azt mondta.. Ez a fiú nem csábít el senkit, de ha el akarják csábítani, nem áll el­len... Ott álltam előtte. Nézett, már a szememet nézte, de nem szólt hozzám. Amikor hozzáértem, nem lökött el. Végig kigomboltam az ingét. Lesimogattam a válláról. Kicsatoltam a farmerja derekán a széles bőrövet. Lesimogattam a melléről, a hátáról a fehér at­létatrikót. Behunytam a szemem. Végig húztam a ruhámon a cipzárt. Ma­gától lecsúszott rólam. Kiléptem a bugyimból. Nem nyitottam ki a szemem, úgy öleltem magamhoz Attilát. Rátapadtam a szájammal a vállá­ra, a barnára égett bőrére, és amikor leroskadtam a heverőre, akkor sem engedtem el, magam­mal rántottam. Nem nyitottam ki a szemem, nem akartam kinyitni. Hangta­lanul mondtam, mondtam, mond­tam magamban, amit Jacquellne- nak kellett csinálnia Merle köny­vében az üvegfal mögött: lazítsd el magad, lazítsd el a combjaidat, ernyedj el, minden izmodat la­zítsd el az ijedt csípődben, a ha­sadon, az ágyékod körül, er­nyedj el, ernyedj el, hogy ne on nagyon ... reztem, hogy beleharapok a nyelvembe, éreztem, hogy szét- szivárog a szájamban a vér, érez. tem, hogy ott Is vérzek magam­ban, ahol bennem annyira fáj, mint egyszer kislánykoromban a tenyerem, amikor beleszúrtam a kenyérvágó késnél. Elernyednl, el- ernyednl, még lazábban. Még egy percig bírjam... A nyakam hajlatában Attila szája olyan hangot adott, mint Lédi kölyökkutyája, egyszer, ami­kor harapott, és Lédi apja végig­vágott rajta a fonott pórázzal. Sötét volt. Még mindig nem mertem kinyitni a szemem. Egyi­künk sem mozdult. Nem hallot­tam Attila lélegzését sem. Talán nem is éltünk már. Átváltoztunk. Mi voltunk a szerelem. Sokáig. Vagy csak pillanatokig. Talán mégis végtelen sokáig. Sötétség. Csend. Lélegzet nélkül. De él, forró a bőre ... Én éledtem fel előbb. Még min. dig fájtam. Nem nyitottam ki a szemem. Kitapogatóztam a fürdő­szobába. Mint egy vak. Dideregtem a hideg víztől. Be. hunyt szemmel tűrtem. Sokáig. Órákig? Nagyon sokáig. Végig be. hunyt szemmel. Slstergett a víz, és benne hallottam a sistergésben az óvodások vékony éneklését. Csiribiri csiribiri bojtorján, lélek lép a lajtorján... És ha valaki hazajön, Attila mamája vagy Jós­ka bácsi vagy Éva, és be akar jönni á fürdőszobába? Hiszen azt stem tudom, hány óra van, kévé* vagy sok idő telt-e el azóta, hogy én kigomboltam Attila kockás In­gén az első gombot,., Évn hang­ját 1* hallottatm a tus sistergésé­ben: Attilának nincs törülközője, egyetlen öcsém csakis fürdőlepe­dőket hajlandó használni, mertac a rigolyája, hogy durva fürdőle­pedővel kell edzésben tartani a habtestét... Attila fürdőlepedőjével dörzsöl­tem szárazra magam. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom