Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. november 23.

Kongresszusra készülve

Interjú dr. Moharos Józseffel, a TOT elnökhelyettesével

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Munkatársunk felkereste dr. Moharos Józsefet, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa szövetkezetpolitikai kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettesét, hogy a közelgő kongresz- szusról beszélgessen vele.

— Hol tart a kongresszus előkészítése?

— December 15-én ül össze a harmadik országos termelőszövetkezeti kongresszus. A területi szövetségek október 15. és november 15. között tartják azokat a gyűléseket, amelyeken megválasztják majd a kongresszusi küldötteket, sót részben már a TOT-tagokat is. Viszont október

10-én befejeződött a több embert érintő szakasz: a tsz-ek és társulásaik közgyűléseken, illetve küldöttgyűléseken választották meg küldötteiket a területi ülésekre.

— A demokrácia szélesítésének jegyében ez alkalommal a termelőszövetkezetekbe előre ki- küldtük azt az anyagot, amely a kongresszus napirendjén is szerepel. Ellenőrizzék, hogy jól ítéltük-e meg a helyzetet és ha úgy gondolják, módosítsák az elképzeléseket. Másik fontos célunk volt, hogy a kongresszusra olyan küldötteket válasszanak, akik képviselni tudják azokat a speciális kívánalmakat, amelyeket a szövetkezetek a mozgalom fejlődésével szemben támasztottak.

— Mennyiben teljesült ez a várakozás?

— Nagy örömünkre szolgál, hogy kivétel nélkül valamennyi közgyűlés, részközgyűlés, küldött- gyűlés — márpedig ezek száma meghaladta a másfélezret — már az első összehívásra határozat- képes volt. Akadtak már témák a mozgalomban, amelyek megtárgyalására csak második, harmadik alkalommal sikerült határozatképes közgyűlést összehozni. A mostani siker tehát azt igazolja, hogy a tsz-tagokat érdekli a kongresszus, bele akarnak szólni annak munkájába.

— A gyűlések nagyobbik részén a szövetkezet vezetősége, illetve a közös vállalkozás igazgatósága „adaptálta” a kiadott kongresszusi irányelveket. Tehát

nem egyszerűen felolvasták a szöveget, hanem azt helyi viszonyaikra alkalmazva feldolgozták. Ahol a beszámolóban saját ügyeikről hallottak, a vita élénk és alkotó volt.-Volt-e a vitának kiemelkedő, központi témája?

— Második kongresszusunk előkészítése során a viták középpontjában az SZTK-ügyek álltak. Tehát az, hogy a tsz-ta- gok hátrányban vannak a beteg- ellátásban, a nyugdíjazás szempontjából. A kormány azóta ezt a panaszt orvosolta.

— A mosani vita legjellemzőbb érdekessége: a tsz-ekben együtt dolgozó különböző rétegek aktivitása. A legtöbb felszólaló a traktorosok és a baromfigondozók közül került ki. Mindkét csoport fizikai dolgozókból, általában szakképzett fiatalokból állt. Viszont a traktorosok férfiak, a baromfigondozók túlnyomórészt nők.

— Nagy számban szerepeltek a vitában a választott vezetők is, tehát az agronómusok, közgazdászok, áruforgalmisok, munkaügyisek. Észrevehető azonban, hogy hiányoztak a vitából azok, akik oktatással, továbbképzéssel, kulturális kérdésekkel, sportügyekkel foglalkoznak.

— Mit kívántak a „rétegképviselők?"

— Eltérő helyzetüknek megfelelően mást és mást. Általános volt az igény a fokozottabb képviseletre. Tehát arra, hogy a kongresszus, vagy a TOT ne az „elnökök testületé” legyen, hanem többen kerüljenek be a fizikai dolgozók és a középvezetők, valamint a nők soraiból.

— A középvezetők — de az elnökök, főagronómusok, főkönyvelők, jogászok is — feltűnő eréllyel hangoztatták: túlságosan szövevényes úton jut el a nép- gazdasági akarat a tsz-ekbe, nem

mindig idejében é3 nem is mindig egyértelműen.

— A nődolgozók képviselői, de a választott vezetők is elmondták, hogy tanulni, fejlődni kell, ám a képzés és továbbképzés nem mindenben felel meg a tsz- adottságoknak. A továbbképző tanfolyamok tartósak és bentlakásosak. A nők ezeken családi okok miatt nem tudnak részt venni, a vezetők pedig nem szívesen hagyják el tartósan a gazdaságot. A tsz-sajátosságokhoz jobban igazodó képzési és továbbképzési rendszert kellene találni.

— Az idősebbek, az alapító tagok figyelme általában a háztáji problémák és a nyugdíjba került tsz-tagok sorsa felé fordult. Hangoztatták például, hogy az érdekképviseleti szervezetekben a nyugdíjasoknak is helyet kellene biztosítani.

— Szolgált-e meglepetéssel a vita?

— Meglepően sokat foglalkoztak a felszólalók a sajtó, a hírközlő szervek munkájával. Megállapították, hogy a megyei lapok, a rádió és a Szabad Föld sok segítséget ad munkájukhoz, így például a kongresszusi előkészítéshez is. Hiányolták azonban a televízió, és az egyéb országos lapok segítségét.

— Végül is mi maradt változatlan a kiadott tézisek közül és min kell majd, a viták tanulságait levonva, változtatni?

— Örömmel nyugtázhatom, hogy a kiadott tézisek 90 százaléka egyetértésre talált a közgyűlésen résztvevő százezrek körében. A tanulságokat levonva azonban két irányban módosítani fogjuk az elképzeléseket. Az egyik: határozottabban fogjuk sürgetni az állami irányítás egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét. A másik: a szövetkezeti demokrácia és az elhangzott kívánságok figyelembevételével gondoskodni igyekszünk arról, hogy az egyes rétegek — a nyugdíjasok is — megfelelő képviseletet kapjanak — fejezte be nyilatkozatát a TOT elnökhelyettese.

F. B.

Veszedelmes bűnözők

JONIUS 30.

AN egy rövid tudósítás jelent meg a Petőfi Népében, amely arról tájékoz*

tatta olvasóinkat, hogy elfogták a két veszedelmes bűnözőt: Banyári Ferencet és Kallós Kont Józsefet. A két fiatalember különböző bűncselekmények elkövetése miatt került a bajai rendőrségi fogdába, egymást azelőtt nem ismerték, s csak közös cellában találkoztak. Innen aztán június

26-án, az éjszakai órákban, kalandregénybe illő módon megszöktek. Két nap múlva azonban, június 28-án ismét bezárult mögöttük a cella ajtaja: a rendőrség elfogta őket, s ügyükben a közelmúltban hozott ítéletet a Bajai Járásbíróság.

Banyári Ferenc elsőrendű vádlott .36 éves. Pusztaszabolcson van bejelentett lakása, de ott eddig alig tartózkodott, hiszen nyolcszor volt büntetve és ösz- szesen több, mint 12 évet tölr tött börtönben. Utolsó büntetésének letöltésekor, 1974. november 15-én szabadult, majd a Dunai Vasműnél helyezkedett el, mint segédmunkás. Kallós Kont József huszonhárom éves, Kalocsán született és ott is lakik, a Ceglédi kert 12. szám alatti tanyában. Négyszer volt büntetve, a börtönből 1976. január 16-án engedték ki, majd a Pannónia Sörgyár bajai kirendeltségénél lett segédmunkás.

Banyári alig több, mint egy évig dolgozott, majd 1976. május 25-én, a műszak végeztével — délután kettőig dolgozott — úgy döntött, hogy betörések útján szerez pénzt magának. Még aznap Dunaújvárosból Soltra utazott, majd Sükösdre érkezett a busszal. Ott, az állami gazdaság élelmiszerboltjába, az udvarra néző, ráccsal el nem látott ablakon át behatolt. A raktárban egy női táskát, benne 1200 forintot talált. Az üzletben, egy nyitott vaskazettában 2934 forint volt, de még két palack bort is a pénz mellé tett, aztán az udvari folyosón levő kerékpárral folytatta az utat Érsekcsanádig. Ott, a Sárköz Étterem ablakát csupán egy szúnyogháló „védte”, s ez

• A Tóth Ervin. Itt csakis elmé. lyUIten lehet dolgozni.

Címfestők

Régen cégérek lógtak az iparosok műhelyei fölött. E jelképek láttán ki-ki tudta, hogy mire is hivatott a bent dolgozó mester.

Aztán — a vendéglátás szakosodásával — egyes bor- harapókban a fatányérost, máshol a házikolbászt készítették ínyenc-módon, s erről valamiképp értesíteni kellett az utcán elkopogó polgárokat is. A kocsmá- rosok tehát megbízták a művészeket: fessenek olyan táblákat, amelyeken ott olvasható a különlegesség, s mellette a képe is hívogassa az embereket. Eleinte csak neves festők kaptak megbízásokat vendégcsalogató deszkatáblákat elkészítendő, később jó rajzkészségű férfiúk vállalták a feladatot, s apáról fiúra hagyván az eképp létrejött mesterség titkait, lassanként — mondják, Bajorországban, hol hideg söröket mérnek fakupákba — kialakult a szakma, a címfestés.

□ □ □

Szabados Gyula 1934-ben szegődött el Tóth Istvánhoz, kitanul- ni a mesterséget. Mert, mondja, már kisgyermek korában szeretett rajzolni. Szobrokat csinált agyagból, s kifestette mindahányat. Akkortájt reggel héttől este hétig tartott a tanonc munkaideje. Az anyagbeszerzéstől kezdve minden a tanuló feladata volt, s közben-közben leste el a szakmát. Eleinte csak alapozott, aztán megismerte a címfestők használta betűfajtákat: a blokkbetűt, a vastag-vékony betűt, a francia betűt, a spicceset és a la- pidárt. Jó érzékkel meg kellett

• Füredi Imre,

téket.

Gróf Zoltán. A portrék közül Jó párat ő rajzolt.

tanulnia, milyen magasak legyenek az abc-gyermekek, s azt, hogy például az „m” és az „I” között mely távolság hagyandó. A szakmabéliek könyörtelen véleménye úgy hangzik, hogy három év alatt meg lehet éppen tanulni az alapokat, de ahhoz, hogy valakit mesterként tisztelhessenek a megrendelők, legalábbis tíz év becsülettel eltöltött munkavégzés kell.

Szabados Gyula 1951-ig önálló iparosként szolgálta a névtáblákra s feliratokra áhítozók igényeit, s akkor ktsz-tag lett. Tóth János volt a részlegvezető, névrokonának, a híres-neves Tóth Istvánnak egyik legelső tanítványa. Szabados Gyula pedig sorrendben az egyik legutolsó ta- nonca volt a kecskeméti címfestők professzorának.

□ □ □

Persze, hogy vannak ma is címfestők, egész részleg — no

aki saját maga is gyárt fekete fesnem valami sok-tagú, hisz csak hatan vannak — működik Kecskeméten, a Bethlen körúton, az Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet kisegységeként. Vannak tanulók is — szakmunkásbizonyítványt kapnak három év után — újabban a tanítójuk ajánlja ide azokat a srácokat, kik meglehetős rajzkészséggel bírnak. Azért újabban, mert biz annak idején még szempontként volt nyilvántartva az is, hogy nem nehéz fizikai munka ez, s szerényen mindig is meg lehetett gyakorlásából élni.

A szakma nyelve: természetesen, az eredetből adódóan, német. Tuff olásnak nevezik a már vékonyan felvitt festéknek finom ecsettel való áttetszővé-té- telét. A festőbotnak amivel a táblákat elmozdulás ellen rögzítik, malstock a neve, a tollecset- nek (mindenféle nagyságú van belőle) slepper. Annak idején, ha cimfestő ígérkezett valami munkára, hát megkérdezték: aztán van-e jó ecsete? Merthogy saját szerszámukkal dolgoztak a mesterek. A táblák szélén levő szegély a ritzer, a zitniző pedig a peremezőgép. S ki hinné, hogy még márványból is készül egykét segédeszköz, például a lau- fer. Ez kézbe álló, csiszolt, fél tekebáb formájú kőhasáb. A sík márványra teszik a festékport és a lenolajkencét, s a lauferrel ezen dörzsölik finomra.

D □ □

Füredi Imre tapasztalt mester, még újítása is van. Mivel fekete festék csak ritkán kapható, kitalálta, hogy a petróleumlámpa üvegét leveszi, s a láng fölé bádogdobozt tart. A kormot, ami

nem okozott gondot a betörőnek. Az étteremben egy fiókban 4150 forintot talált, egy fadobozban pedig további 430 forintot. Így már több, mint nyolcezer forinttal a zsebében indult Bajára, ahová hajnali három óra körül érkezett meg. Az Otthon vendéglőt szemelte ki újabb betörésének színhelyeként. Jól választott, hiszen itt is komoly Összeget talált, bár, amíg azt elérte, át kellett másznia egy nagykapun, bebújni a kitépett ventilátor szellőzőnyílásán.

A vendéglő öltözőhelyiségében azonban egy vaskazettát talált — lezárva — amit felfeszített és kivette a benne levő 7930 forintot, de előzőleg a söntéspult fiókjából már 200 forintot ellopott, de még a kazettában további 1400 forintot is felfedezett. így a vendéglőből összesen 9890 forinttal „gazdagodva” lépett ki. Ekkorra azonban már erősen virradt. A lopott biciklivel a vasútállomásra ment, azt feladta Dunaújvárosba, ő pedig a Bajáról Budapestre induló gyorsvonatra váltott jegyet. Mondanunk sem kell, hogy elfogták és őrizetbe vették; s Baján a rendőrségi fogdában várta sorsának

KÖZBEN tőle függetlenül „dolgozott” Kallós Kont József, aki — mint említettük — néhány hónapja került ki a börtönből. Neki azonban más volt a módszere. Nem tört be vendéglőkbe, boltokba, hanem segédmotor-kerékpárokra specializálta magát. Ez az ötlete akkor keletkezett, amikor 1976. május 15-én Baján lekésett az autóbuszról és nem akart hat kilométerre levő lakására gyalog menni (kalocsai lakásával párhuzamosan itt egy ideiglenes lakása volt Kallósnak). A Tóth Kálmán téren, a parkolóhelyen talált egy kismotort, azzal ment haza, s a járművet a dűlőút melletti árokban hagyta. Tulajdonosa egy hét múlva találta meg.

Május 25-én szintén a Tóth Kálmán téren levő vízügyi klub elől vitt el egy kismotort, azzal hazament, másnap reggel pedig a lopott járművel Bajára hajtott és a Fehér hajó nevű söröző utcájában letette. A rendőrség megtalálta és visszaadta tulajdonosának. Május 27-én a Deák Ferenc utcában „talált” egy kismotort, június 3-án a Barátok temploma mellől, majd egy hét múlva a vízügyi igazgatóság udvaráról lopott egy-sgy járművet. Ez utóbbi azonban a város szélén felmondta a szolgálatot így Kallós vissza vitte. Persze nem az udvarba, hanem a Barátok templomához, ahol egyúttal választott egy másikat. Éppen a vízügyi igazgatóság előtt haladt, amikor a rendőr igazoltatta, de mivel a jármű tulajdonjogát nem tudta igazolni a fiatalember, s

egyébként is a sok bejelentésből már erősen gyanakodott a rendőrség, hogy valamennyi kismotort ugyanaz a személy követhette el — Kallós Kont Józsefet őrizetbe vették, június 10-én pedig előzetes letartóztatásba került.

EKKOR MÁR hasonló minőségben — mint letartóztatott — ült a rendőrségi fogdában Banyári Ferenc másodmagával, {de, ebbe a cellába tették Kallóst is. Hármasban beszélgettek a szökés lehetőségeiről, de időközben a harmadikat elszállították, s így Banyári Kallóssal maradt. Elhatározták, hogy megszöknek. Június 26-ról 27-re virradó éjszakán — nemsokkal éjfél előtt — a fogdaőrt megtévesztve, azt harcképtelenné tették, súlyos, életveszélyes sérüléseket okozva rajta.

A szökés után egy udvarról személygépkocsit loptak, s azzal Rémre hajtottak. A községben betörtek az élelmiszerboltba, ahol. a lezárt vaskazettát felfeszítették és közel kilenc ezer forintot zsákmányoltak. De loptak cigarettát és élelmiszert is. Innen Borotára mentek, üzemanyagot vásároltak a kocsiba, aztán folytatták útjukat. Homokmégyen az árokba hajtottak. Ekkor már reggel volt és a homokmégyi emberek segítettek kitolni a Zsigulit az árokból. Útjukat azonban az autóval nem tudták folytatni, mert azt teljesen tönkretették: indítókulcs nélkül rövidre zárták a vezetéket, s így hajszolták a járművet, de emellett gyakorlatuk sem volt a gépkocsivezetésben, A kocsit otthagyták az egyik mellékutcában és tovább gyalogoltak. Éjszakára öregcsertő mellett egy szénakazlat választottak, ahol a rendőrség — a szökést követő huszonnégy órán belül — elfogta őket.

A Bajai Járásbíróság Banyári Ferencet nyolc rendbeli különböző bűncselekmény miatt — hivatalos személy elleni erőszak, súlyos testi sértés, fogolyszökés, stb. — halmazati büntetésként kilenc évi fegyházra, s öt ezer forint vagyonelkobzásra ítélte és további tíz évre eltiltotta a közügyektől. Kimondta, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható és elrendelte Banyári Ferenc szigorított őrizetét is. Kallós Kont József hat rendbeli jogtalan használat és a már Banyádnál említett bűncselekmények miatt hat évi fegyházat kapott, öt évre eltiltották a közügyektől és ötezer forint vagyonelkobzásra ítélték

UGYANAKKOR egyetemlegesen kötelezte őket a bíróság, hogy fizessék meg a gépkocsiban okozott kárt — több, mint 30 ezer forintot. Ezen kívül külön- külön kötelesek viselni az általuk okozott károkat is. Az ítélet még nem jogerős.

G. S.

igy fölfogható a tartályban jól összeporítják, s például színtelen Trinát-lakkal összekeverik. Ügy megszárad, mintha zománc lenne, az autókra kerülő feliratokat csak ezzel írják, mert nemhogy az eső le nem mossa, de még a terpentin se. Olcsóbb, s, ez az igazság, még feketébb is, mint a bolti. Füredi Imre csendesen úgy véli: nem csinálják másutt az ő módszerét, pedig olcsó a nyersanyag s szép, tartós az eredmény.

□ □ □

Emeletes műhelyben dolgoznak a címfestők. A felső részen állványokra helyezve várják ki festésüket az üvegtáblák, az előrajzolt bádogfeliratok. A főfalra ceruzarajzok: portrék vannak ki- raziszögezve. Az egykori címfestők panteonja ez, s képet ad arról is, hogy az itt dolgozók félig- meddig művészemberek. Persze, nincs mit csodálkozni rajta..

— Mire vagyunk a legbüszkébbek? — kérdez vissza Gróf Zoltán. — Hát arra például, hogy Barabás Miklós évekig címfestő volt. Pesten egy eredeti Munká- csy-festette kocsmafelirat is van. így bizony, nem akármilyen szakma ez.

Ott voltam, láttam. Igaza van Gróf Zoltánnak, meg a többi címfestőnek. Könnyű a kezük, megvalósított ötleteikkel nap mint nap találkozunk üzletek, kiskocsmák, gyárak előtt. Munkájuk eredménye olvasható a párnázott ajtók üvegtáblácskáin Sőt, még a munkahelyük ablakaiba is odapingálták: CIMFES- TÖK.

Ballal József

kontárellenőrzésen A cél: váltsanak iparengedélyt

Szombat reggel. A KIOSZ kecskeméti körzeti csoportjának Csokonai utcai irodájából kontárellenőrzésre indul egy öttagú csoport: a kisiparosokból szervezett kontárellenőri hálózat két tagja, Major Tibor, a KIOSZ országos központjának megyei instruktora, Túri Kiss Imre, a körzeti csoport titkára és Albert István rendőr hadnagy. A rendőrség képviselőjét az esetleg szükséges igazoltatások végett hívták meg.

Irány: Kecskemét, csak úgy „vaktában”, feljelentésekben megjelelt célpontok nélkül. Nem nagy utat tesz meg a stáb, már a Kaszap utcában meg kell állnia. Két, magát nyugdíjasnak mondó kőműves, Sz. Ferenc és Á. János az egyik ház felújításán dolgozik. A munka értéke 50 ezer forintra becsülhető.

— Miért nem váltanak működési engedélyt? — kapják a kérdést a tetten ért kontárok. Azt vallják, hogy csak néha-néha dolgozgatnak. A „néha-néhát” nem lehet ellenőrizni.

A Malomközben a kontárellenőrző csoport két olyan építkezést is talál, amelyiknél egy-egy ember tartózkodik, s azt állítja, nem tudja, ki a kivitelező. A Mátyás király körúton egy ablakon át remekül felszerelt autójavító műhelybe tekintenek be a kontárkeresők. Cégtábla nincs a műhelyen, de az odabenti kép elárulja, hogy itt nem csak hob- byból javítgatnak.

Műkertváros, Szeleifalu — mindkét színhelyen lelnek kontárkodással gyanúsítható embereket. Az előbbin társasházat vakolnak, kőporoznak, az utóbbin ácsmunka folyik egy családi házon. Sz. János és B. József ácsok azt állítják, hogy nem pénzért készítik a tetőszerkezetet, hanem visszasegítik a tulajdonos, R.

István korábbi szívességét. Igaz? Nem igaz?

A János vitéz utcában A. Mihály és M. Károly, egy tsz-brigád kőművesei egy 7—8 helyiségből álló ház — B. János tanár tulajdona — aljzatbetonozását végzik.

— Csak úgy, szivességből csináljuk — felelik, amikor kon-- tárkodással gyanúsítják őket.

A János vitéz utcai háznál otti van M. Károly is, aki villany-! szerelő, s minden bizonnyal ő végezte el az épületben a villany- szerelést. Veszedelmesen szakszerűtlenül. Ugyanis a kontárellen-'; őrző csoport szakembere megállapítja, hogy a különböző színű szigetelő bevonattal ellátott vezetékeket nem rendeltetésszerűen használták a szereléskor. Ez egy másik villanyszerelő számára, aki esetleg később majd javítást végez a házban, halálos kimenetelű áramütést jelenthet.

•

A kontárellenőrző csoport nem- feljelentési szándékkal indult. Célja az volt, hogy a tetten ért szakembereket felvilágosítsa, hogyan lehet iparjogosítványt váltani, és meggyőzze őket, hogy érdemes. Az ellenőrző körút egyik legfőbb tapasztalata az volt, hogy a felvilágosítás többnyire fölösleges, mivel az érdekeltek ismerik a legális iparűzés feltételeit.

A javító-szolgáltató kisiparosok számának gyarapítása, különösen egyes szakmákban, fontos közügy. Várható, hogy január 1-től még kedvezőbbek lesznek az ipargyakorlás feltételei. Viszont annál kevésbé lesz elnézhető, hogy a törvényes kereteket nem vállaló — különösen a „főfoglalkozásban” működő — kontárok az eddig megszokott „békességben ténykedjenek.

A. T. S.

• Az üveg mögött Bakos Péter. Alakul a felirat.