Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1916. november 21. Nem szűnik a Smith-rezsim agressziója A fehértelepes Smith-rezsim csapatai az elmúlt 48 órában újabb támadást indítottak a Mo­zambiki Népi Köztársaság terüle­tén. A rhodésiai egységek nehéz­tüzérség támogatásával Gaza tar­tományban kezdtek új hadműve­letet és Pafuri, illetve Chicuala- cuala települések vonalában frontvonalat nyitottak. A mo­zambiki hírügynökség jelentése szerint a népi felszabadító erők megállították az előrenyomuló rhodésiai csapatokat. A mozam­biki egységek visszafoglalták az agresszortól a múlt héten elesett Mnvne katonai támaszpontot is. A harcokban megsemmisítették a fajüldöző rezsim légierejének hét repülőgépét. Az ütközetben mo­zambiki részről 17 katona esett el és 19-en eltűnteki A genfi értekezleten részt vevő Joshua Nkomo. a zimbabwei af­rikai nemzeti tanács egyik veze­tője pénteken Seretse Khama botswanai elnökhöz intézett táv­iratában elítélte a szervezet fran- cistowni irodája ellen intézett bombatámadást. Kijelentette, hogy a merénylet „a rhodésiai rezsim gyilkosainak” szándékos agressziója. (MTI) Libanon szándéka az újjáépítés A libanoni mohamedán és ke­resztény, baloldali és jobboldali vezetők figyelme most a polgár- háború ütötte sebek begyógyítá- sára, az ország romokban heverő gazdaságának újjáépítésére irá­nyul. A baloldali és a jobboldali rá­dióadók egyaránt felszólították a rendőröket, a kormánytisztviselő­ket és a bankalkalmazottakat, hogy álljanak ismét munkába. Bejrút nemzetközi repülőtere pénteken incidensmentesen fo­gadta az első polgári légijárato­kat. Politikai források szerint Eliasz Szárkisz államfőnek az az állás­pontja. hogy a tartós béke bizto­sításának egyetlen módja az or­szág gazdaságának gyorsütemű újjáépítése. Libanon gazdasági élete a háborús cselekmények kö­vetkeztében mintegy egymilliárd dollár kárt szenvedett. Jasszer Arafat, a PFSZ VB el­nöke és Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszter Damasz- kuszban a szíriai—Palesztinái né­zeteltérések áthidalásáról, a pa­lesztinok jövőjéről tárgyalt. Bej rútban hétfő óta nyugalom van. Tripoliból és az ország déli részéből azonban jobboldali fegy­veresek újabb támadó akcióiról érkeztek jelentések. MM wmmm. mmmmmmmmm AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Az USA megvétózta a Vietnami Szocialista Köztársaság fel­vételét az ENSZ-be. — Karamanlisz görög miniszterelnök tárgya­lásai Párizsban. KEDD: Carter, a megválasztott amerikai elnök sajtóértekezlete Pla- ins-ben. — Az első nyugodt nap Bejrútban, fegyverropogás nélkül. SZERDA: Közös közlemény aláírásával véget ért Leonyid Brezsnyev belgrádi látogatása. — Kekkonen finn köztársasági elnök Buda- pesre érkezett. CSÜTÖRTÖK: A madridi kortez megszavazta az alkotmány módosí­tását. — Az amerikai Williamsburgban véget ért az úgynevezett NATO-parlament ülése. PÉNTEK: Népszavazás Algériában az új alkotmány elfogadására. — A bonni szövetségi gyűlésben Franz-Josef Strauss pártja, a CSU külön frakciót alakított. SZOMBAT: Kekkonen elnök befejezte magyarországi látogatását. — El Kholi befejezte az Arab Liga megbízásából Libanonban végzett közvetítői tevékenységét. így látja a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Bebizonyosodott, hogy a szov­jet—jugoszláv kapcsolatok még szilárdabbá tételéhez megvan minden feltétel. Leonyid Brezs­nyev és vendéglátója, Tito ismé­telten megerősítette a két párt és a két ország közti kapcsolatok alapelveit: a szuverenitás, a füg­getlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatko­zás egyformán ezek közé tarto­zik. Érdemes idézni a sajtóvissz­hangból egyrészt a moszkvai Pravdát, amely rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és Jugoszlá­via a nemzetközi élet kérdéseiről vagy azonosan vélekedik vagy nagyon közeli álláspontot foglal el, másrészt a belgrádi Politikát, amely arra utalt, hogy a két or­szág útjai a belső fejlődést és a szocializmus építésének formáját tekintve nem esnek egybe, ez a tény viszont csak növeli a kö­zös közlemény rendkívüli értékét. A világsajtót bejárta a Brezs- nyev-pohárköszöntőből vett idé­zet és az a találó hasonlat, amely a nyugati propaganda „meséiben” a Szovjetuniót „farkasnak”, ju- goszláviát pedig „Piroskának” ti­tulálta ... Csattanós válasz volt ez mindazoknak, akik mindenütt „szovjet veszélyt” látnak és Belg- rádra is valamiféle „szovjet fe­nyegetést” éreznek ránehezedni. A tizennégy éve függetlenné vált Algéria új belső fejlődés előtt áll, ennek megfelelően a vi­lágban is, mindenekelőtt az úgy­nevezett harmadik világban és az el nem kötelezettek között akar nagyobb súllyal fellépni. Nemrég ott jártam Algériában és a vilaják (a megyék) főnökeivel, az FLN (az egyetlen párt) veze­tőivel vagy éppen diákokkal, fia­tal munkásokkal folytatott be­szélgetések közben érezhettem: ez az év a politikai mozgósítás esztendeje Algériában. Júniusban már rendeztek egy népszavazást: akkor a 190 oldalas „nemzeti chartát” fogadták el a választók, most ennek sűrített, rövidített és alaptörvénnyé emelt változatát. Megtanultam, hány jelző illik az ország neve mellé: arab is, afri­kai is, mohamedán államvallású Is. ugyanakkor el nem kötelezett és a harmadik világhoz tartozó. Személyes élményként még egy jelző kívánkozik ide: fiatal or­szág! Húszegynéhány éves poli­tikusokkal, harmincegynéhány éves gyárigazgatókkal, egyetemi tanárokkal találkoztam ... S a fiatalságból adódik az is, hogy a népszaporulat terén ugyancsak gyarapodnak. Ma már 17 millióan vannak, pedig 1962-ben a háború befejeztekor 10 millióra fogyat­kozott az a lakosság, amely más- félmillió halottját siratta. S nem is szegény ez az ország: évi 50 millió tonna olaja, vagy éppen hihetetlen nagy földgáztartaléka (összesen 4000 milliárd köbméter­re becsülik!) megadja a fejlődés lehetőségét. Miért adta be a derekát a spa­nyol szélsőjobboldal? Való igaz, a kortezban elsöprő többség ala­kult ki az alkotmánymódosítás mellett. Az embernek az az érzé­se, hogy — túl szép a menyasz- szony! A „bunker”, vagyis a fran- coista szélsőjobboldal egy tekin­télyes része egyszeriben belement volna abba, hogy a jövő évi vá­lasztásokon egyenlő esélyekkel induljon vele szemben a keresz- ténydemokrácia vagy a polgári baloldal? Alighanem az rejlik a francoisták látszólagos meghátrá­lása mögött, hogy biztosítékokat kaptak: ezért azok a „szabad vá­lasztások” nem lesznek annyira szabadok... A választási rend­szer, a választókerületek határai­nak megvonása stb„ stb. a jobb­oldal javára fordíthatja majd a választások kimenetelét. S az is valószínű, hogy Suarez kormánya csupán a nem-kommunista balol­dalt engedi indulni. Az antikom- munizmus árnya nem tűnik el Madrid felől a kortez mostani szavazása után sem. Mi is az a „NATO-parlament”? Semmi esetre sem igazi parla- ment! A tizenöt ország parla­mentjeiből amúgy meghívásos alapon toboroznak össze vagy 200 képviselőt, természetesen még vé­letlenül sem hívnak oda kommu­nistát (pedig a római és a párizsi törvényhozók között tekintélyes az arányuk!), hanem csupa olyan „megbízható”, a NATO céljaival messzemenően egyetértő politikus jön össze egyszer egy évben, aki előtt nyugodtan lehet beszélni fegyverkezési kiadások növelésé­ről. a szocialista országokkal szemben diplomáciai taktika és katonai stratégia kérdéseiről. Nem igazi parlament, mert döntéseket nem hozhat, nem is tartozik neki senki és semmi felelősséggel. Mi hát akkor? Jobbára csupán fó­rum, ahol újra meg újra el lehet mondani az atlanti propaganda szólamait, s az egészet úgy lehet tálalni, mint valamiféle ..népkép­viselet” megnyilatkozását. Csak azért érdemes mégis odafigyelni, mert néha valóban előre elárul­ják a szószátvár kénviselők, hogy mire is készülnek valóban a Pen­tagon és p brüsszeli NATO-köz- nont vezetői. R néldául egv aján­lásban kifejezték hő kívánságu­kat: Spanyolország „a szabad és általános választások” után már küldiön ki parlamenti megfigye­lőt a madridi kortez a ..NATO- parlament” tflvő évi ülésére. Ami nvilvánvalóan Snanvolország le­endő NATO-tagságq irányában tett lépés lenne. Vagy az sem volt érdektelen, hogv Nelson Rockefeller, az olaimágnás és re­publikánus államférfi, miként is sürgette a ..NATO-parlament” szónoki emelvényéről az iparilag fejlett tőkés országokat: alakítsa­nak ki egységes politikát az olaj- exportáló országokkal szemben! • Kádár János, az MSZMP KB első titkára a Központi Bizottság székházában fogadta Phoumi Vonguichitet, a Laoszi Forradalmi Nép­párt PB tagját, miniszterelnökhelyettest, a Laoszi Hazafias Front fő­titkárát. A baráti találkozón részt vett Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a HFNOT főtitkára. (MTI-fotó — KS.) • A héten Jugoszláviában tett látogatást Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. Képün­kön: szerdán, elutazása előtt Joszip Broz Utóval, a JKSZ és Jugoszlá­via elnökével közös közleményt írt alá. • Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke kedden hivatalos látogatásra India fővárosába, Oj-Delhibe utazott. A képen balról jobbra: Indira Gandhi miniszterelnök, Fakhruddin Ali Ahmed indiai államfő és Todor Zsivkov a repülőtéren. • Libanon fővárosába a héten bevonultak az arabközi békefenntartó erők. A képen: a lakosság tánccal üdvözli egy páncélosegység kato­náit (Telefoto—AP.) Véget ért Urho Kekkonen magyarországi látogatása (Folytatás az 1. oldalról) Megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára. Púja Frigyes kül­ügyminiszter, Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési minisz­ter, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Keserű Já- nosné könnyűipari miniszter, dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Si­mon Pál nehézipari miniszter, dr. Ortutay Gyula akadémikus, az Elnöki Tanács tagja, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, dr. Matusek Tivadar, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykö­vete, s a politikai, a gazdasági, a kulturális élet több más vezető személyisége. Jelen volt a búcsúz­tatásnál Paul Jyrkänkallio, a Finn Köztársaság budapesti nagy­követe. Ott volt a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos ve­zetője és tagja. Eljöttek a búcsúz­tatásra a magyarországi finn ko­lónia tagjai is. A finn vendégek szívélyes bú­csút vettek a magyar közéleti ve­zetőktől, a diplomáciai képvise­letek vezetőitől és tagjaitól. Urho Kekkonen Kádár János társasá­gában elhaladt a búcsúztatásra összegyűlt fővárosiak hosszú sora előtt, akik finn és magvar zász­lócskákkal integetve, nagy szere­tettel köszöntötték a finn állam­elnököt. (MTI) Keijo Kor honen nyilatkozata Urho Kekkonen köztársasági el­nök magyarországi látogatásának befejeztével Keijo Korhonen finn külügyminiszter nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Elmondotta, hogy Urho Kekko­nen látogatása igen jelentős ál­lomása már régóta nagyon ked­vezően, gyümölcsözően, jó irány­ban fejlődő magyar—finn kap­csolatokban. Az elnöknek alkal­ma nyílt találkoznia vezető ma­gyar államférfiakkal, régi bará­taival, s e találkozók elősegítet­ték a két ország kapcsolatainak további fejlődését. A találkozók, tárgyalások felölelték mind a két ország kapcsolatait, mind a nemzetközi élet időszerű kérdé­seit. Keijo Korhonen szólt arról is: a maga számára is nagy élményt jelentett a látogatás, s nagyra ér­tékeli azokat a megbeszéléseket, amelyeket magyar kollégájával, Púja Frigyes külügyminiszterrel folytatott. Találkozójukon a két ország kapcsolatain kívül nagy hangsúllyal szerepelt az európai biztonság és együttműködés kér­désé. ennek keretében különösen az 1977. évi belgrádi találkozó, annak előkészítése. — Jól tudom — mondotta —, hogy a magyar—finn kapcsolatok bizonyos értelemben különleges jellegűek, hiszen két kis európai országról van szó, amelyek tár­sadalmi és gazdasági rendszere eltér egymástól, ennek ellenére a nemzetközi, az európai politiká­ban jelentős helyet foglalnak el. Kapcsolataink — amelyek régi hagyományokon is alapulnak —, jók. — Ilyen kedvező légkörben és háttérrel könnyű volt tárgyal­nunk és gyümölcsöző eszmecserét folytatnunk. A tárgyalásokon kü­lönös hangsúllyal szerepeltek a gazdasági együttműködés kérdé­sei. Nyilvánvaló, hogy kapcsola­tainkban most a legsürgősebb teendők — egyúttal nagy lehe­tőségek — a gazdasági, kereske­delmi együttműködés fejlesztésé­ben vannak. Ehhez elsőrendű fontosságú a politikai elhatáro­zás, másodsorban pedig megfe­lelő lépések szükségesek, ame­lyek egyezmény alapján reali­zálhatók. Ilyen tekintetben igen kedvező jövőt látunk gazdasági kapcsolataink fejlesztésében. Anélkül, hogy részletekbe bo­csátkoznék, elmondhatom, hogy az utóbbi évek nagyon ígérete­sek voltak a gazdasági, a keres­kedelmi együttműködés terén, a mostani tárgyalások pedig nagy hatással lesznek a következő esz­tendőkre. Azt nem is szükséges hangsúlyoznom, hogy a hagyo­mányosan jó kulturális kapcsola­tainkról a jövőben sem feledke­zünk meg. Az 1977-es belgrádi találkozó­val kapcsolatban a külügyminisz­ter elmondotta, hogy az egyik közbenső állomása, és semmikép­pen sem befejező állomása lesz annak a hosszú folyamatnak, amely eddig az európai biztonsá­gi és együttműködési értekezle­ten érte el csúcspontját. Kifejez­te reményét, hogy ez a folyamat Belgrádban kedvező előjelek kö­zepette folytatódni fog. Nyilván­való, hogy a különböző elképze­léseket, nézeteket, várakozásokat olyan módon kell közelíteni egy­máshoz, ahogy az az európai együttműködési és biztonsági ér­tekezlet során történt. Ezt ter­mészetesen nem könnyű megol­dani. s a gyakorlatban szívós munkát igényel, amint ezt Finn­országban saját tapasztalataink­ból is tudjuk. Meggyőződésem, hogy mind a finn, mind a ma­gyar külpolitika egyöntetűen és őszintén arra fog törekedni, hogy gyümölcsöző, hasznos eredmények szülessenek a belgrádi értekez­leten. Nyilatkozatát, követően a kül­ügyminiszter a magyar és a finn újságírók kérdéseire is válaszolt. (MTI) A CSU elszakadásának fejleményei az NSZK-ban Teljesen váratlanul érte a nyu­gatnémet politikai köröket a ba­jor keresztényszociális uniónak az a döntése, hogy felbontja a ke­reszténydemokratákkal 27 éve fennálló parlamenti közösségét és a jövőben önálló parlamenti pártként tevékenykedik majd. Helmut Kohl a CDU vezetője csak utólag értesült a döntésről. Még pénteken délelőtt is úgy nyilatkozott a sajtó képviselői­nek, hogy az ellenzék együttmű­ködése a következő négy évre is biztosított és az unió jövőjéről folytatott pártközi tárgyalásokon „csak a technikai részletek ki­dolgozása” van hátra. A CSU-bejelentés utáni első tévényilatkozatában Kohl telje­sen tanácstalannak mutatkozott. Franz Josef Strauss, a CSU elnöke és Friedrich Zimmermann a párt újonnan megválasztott parlamenti frakcióvezetője Mün­cheni sajtóértekezletén azzal in­dokolta az elszakadásról hozott döntést, hogy a bajor párt ezál­tal szervezeti és stratégiai szem­pontból hatékonyabban működhet a nyugatnémet parlament. Stra­uss ugyanakkor jelezte, pártja továbbra is egyeztetni kívánja politikáját a másik ellenzéki ke­resztény-párttal és nem tartja ésszerűnek, hogy az eddig csak Bajorországban működött CSU országos párttá váljék. Megfigye­lők azonban egyetértenek ab­ban, hogy a CSU elszakadásának logikus folytatása csak egy or­szágos negyedik párt megalakí­tása lehet. A döntést az új parlamentbe megválasztott CSU-képviselők korántsem egyhangúlag hozták. A tartományi csoport ülésén a titkos szavazás során harmincán az elszakadás mellett, tizennyol­cán ellene szavaztak, ketten tar­tózkodtak, illetve érvénytelen szavazatot adtak le. Bár Strauss első tévényilatkozatában „meg­lepetéssel” fogadta a döntést, a szombaton megjelent nyugatné­met lapok szinte kivétel nélkül bizonyosra veszik, hogy a kezde­ményezés a pártelnöktől indult ki. Különösen nagy figyelmet kel­tett a CDU—CSU különválásá­nak híre az FDP frankfurti kong­resszusán. Genscher, a szabadde­mokrata párt pénteken újravá­lasztott elnöke tartózkodóan nyi­latkozott az ügyről. Genscher szerint a CSU különválása a két ellenzéki párt között régóta fe­szülő belső ellentétek kirobbaná­sát jelenti. A szociáldemokratákat is je­lentős mértékben érinti az ellen­zék helyzetében beállt fordulat. Az október 3-i választások ered­ményei alapján az SPD eddig csak a második legerősebb párt volt a Bundestagban (214 képvi­selővel), míg az ellenzéki uniónak összesen 243 mandátuma volt. Most viszont az SPD a legerősebb parlamenti párttá lépett elő (a CDU-nak önmagában 190 képvi­selője van, a CSU pedig 53-mal rendelkezik.) Szombaton Bonnban rendkívüli ülésre gyűlt össze a CDU elnök­sége. Azzal az új helyzettel fog­lalkoznak, amely azáltal állott elő, hogy a CSU a Bundestagban saját frakciót hoz létre, felbontva parlamenti szövetségét a CDU- val. Az ülés a nyilvánosság tel­jes kizárásával zajlik. Az elnökség tagjai az ülés kez­dete előtt semmifajta nyilatko­zatra nem voltak hajlandóak. Ludwig Erhard, egykori kancel­lár csupán annyit mondott: „az egész ügy rendkívül sajnálatos és megszégyenítő”. (DPA, MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom