Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-20 / 275. szám

1976. november 20. • PETŐFI NÉPE • 3 A Kossuth Könyvkiadó folyóiratai Tetszetős külsejű téjékoztató- népszerűsítő füzettel lepte meg az olvasókat a Kossuth Könyv­kiadó. A Bemutatjuk folyóira­tunkat című kiadványból kide­rül, hogy a kiadó gondozásában jelenleg nyolc folyóirat és folyó- irat-jellegű időszaki kiadvány lát napvilágot rendszeresen, több százezer példányban. Az aláb-. biakban röviden ismertetjük ol­vasóinkkal a folyóiratokkal kap­csolatos legfőbb tudnivalókat, ab­ban a reményben, hogy azokat ezentúl még többen olvassák majd. BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS A kommunista és munkáspár­tok nemzetközi lapját Prágában szerkesztik. Csaknem harminc nyelven jelenik meg, s legalább száznegyven országban olvassák. Többek között foglalkozik a bur- zsoá ideológia bírálatával, a kom- munistaellenesség leleplezésé­vel, s a haladó eszmék terjesz­tésével. TÁRSADALMI szemle Ma már a harmincegyedik év­folyamnál tart ez a rangos-te­kintélyes orgánum. Állandó té­mái között szerepel a gazdasági munka, a politika elvi alapjai, a nemzetközi helyzet, a béke­harc, valamint a pártélet, a part- építés tapasztalatainak bemutatá­sa. összegezése. A.kit mélyebben és következetesebben érdekelnek a társadalmi jelenségek s azok összefüggései, haszonnal forgat­hatja az egyes számokat. PARTTÖRTÉNETI közlemények Az MSZMP KB párttörténeti intézetének folyóirata. Elsősorban a párttörténettel és a munkás- mozgalommal kapcsolatos tanul­mányok, cikkek, elemzések kap- jiak benne helyet. Negyedéven­ként jelenik meg. Eddigi számai­ból összességében jórészt kiraj­zolódik hazánk elmúlt három év­tizedének vázlatos története. PARTÉLET Minden jel szerint ez a ha­vonta napvilágot látó lap a leg­népszerűbb, legismertebb a szé­lesebb olvasóközönség előtt. Hi­szen általában száznegyvenezer példányban jut el havonta az ér­deklődő, művelődni vágyó em­berekhez. A párt belső életének kérdéseivel épp úgy foglalkozik rendszeresen, mint a pártmunka tapasztalatainak elterjesztésével, közkinccsé tételével. Különösen a legutóbbi négy-öt esztendőben növekedett meg lényegesen a pél­dányszám, ami elsősorban a nagyközönségnek a párt iránti megbecsülését és a politikai mű­velődés erősödését mutatja. NEMZETKÖZI SZEMLE 1957 óta jelenik meg, havonta egy alkalommal. Elsősorban a világeseményeket kíséri figye­lemmé1!, s ezek összefüggéseit igyekszik feltárni. Hasábjain sok ismert nevű politikus, államifér­fi írását is olvashatjuk. Külön értéke a lapnak, hogy meglehe­tősen sok és értékes dokumentu­mot tár az olvasók elé. ...ÉS A TÖBBIEK A fentieken kívül a Világese­mények Dióhéjban, az Univer­zum, a Nők Magazinja még az, amely a kiadó jóvoltából rend­szeresen megjelenik, mint idő- ßzaki, folyóirat-jellegű kiadvány. Mindhárom iránt rohamosan megnőtt az érdeklődés az elmúlt esztendőkben. V. M, A tervciklus első évében Településfejlesztési eredmények a kiskunhalasi járásban Jászszentlászló legutóbbi falugyűlésén a lakosság vélemé­nye megegyezett abban, hogy a községnek nagy szüksége van egy új iskolára. A tanácskozáson szót kért Papp Ádám tanácstag, s egyhavi nyugdíját felajánlotta az iskola építésé­re. A jászszentlászlói nyugdíjas tanácselnök példáját követve a községbeliek napról napra gyarapították a lakossági hozzá­járulás összegét, amely hamarosan elérte a félmillió forintot. A négy tanteremből, s ugyan­ennyi szakköri helyiségből, illet­ve úttörőszobából, könyvtárból álló intézmény kialakítását a megyei tanács, a Szegedi Tervező Vállalat, a helyi termelőszövetke­zet anyagilag is segíti. Nemrég letették az alapkövet, napokon belül elkezdődik az építkezés. Emellett több példát is említ­hetnénk arra, hogy a kiskunha­lasi járás az V. ötéves tervidő­szak első évében jelentős ered­ményeket ért el a településfej­lesztési programban célul tűzött feladatok megvalósításában. Já- rásszerte jelentkezett az igény az iskolák bővítésére, ugyanis be­fejeződött a körzetesítés, tanyán már nincs felsőtagozatos osztály, kialakultak a szakrendszerű ok­tatás feltételei. Az V. középtávú tervidőszak­ban a kiskunhalasi járáshoz tar­tozó 21 községben 26 tanterem, két napköziotthonos terem és három tornaterem kialakítását tervezik, amely 37 millió forint­ba kerül. A tanteremépítéshez a megyei tanács 17 millió forin­tot ad. Az iskolabővítési munká­latokat már több községben, mint például Kelebián is meg­íatot tudnak levágni. Az eddig eltelt idő alatt 74 ezer nyulat dolgoztak fel az olasz megren­delő igényei szerint. A gondosan kezdték. A lakosság aktivitására jellemző, hogy csakúgy, mint Jászszentlászlón vagy Kelebián, szinte mindenütt a helybeliek je­lentős társadalmi munkája gyor­sítja az új tantermek kialakítá­sát. A tömegsportért Mint az a megyei tanács kis­kunhalasi járási hivatalának kö­zéptávú tervéből kiderül, a tele­pülésfejlesztési feladatok között ugyancsak jelentős a testnevelés, a tömegsport jobb feltételeinek megteremtése. Az előző tervcik- lusban sem kezelték mellékes­ként ezt az igényt. Kiskunmaj- sán példás gyorsasággal, alig 8 hónap alatt épült fel az 50x24 méterés tornacsarnok, amely tö­megsportolásra, egyesületek fel­készülésére egyaránt alkalmas. A tervek szerint öt év alatt Jánoshalmán, Tompán, Mélykú- ton és Szánkon épül sportolásra alkalmas csarnok, illetve terem. Alapító levél dokumentálja azok­nak az intézményeknek, vállala­toknak, gazdaságoknak a névso­rát, amelyek jelentős anyagi tá­mogatást adnak a 15—16 millió megtisztított nyulakat darabon­ként nylonzacskókba csomagol­ják. Ezután pontos mérés követ­kezik, majd dobozokba rakják és az előhűtőkamrákba kerül. forintos költséggel épülő jános­halmi sportcsarnok kialakításá­hoz. Még az idén átadásra kerülő létesítményben 1300 tanuló tor­názhat, s hétszáz aktív sportoló felkészülésére nyílik majd lehe­tőség. Jó ötlet, hogy több iskolá­ban, például Szánkon úgy alakít­ják ki a tornatermet, hogy azt egyben, színpad beépítésével kul­turális célokra is használhassák a tanulók, s a községbeliek. Óvodák, bölcsődék Az V. ötéves tervidőszakban tovább bővítik az óvodai helyek számát. A járás községeiben elő­reláthatólag további négyszáz óvodás korú gyermek elhelyezé­séről tudnak gondoskodni. Ha­marosan minden igényt ki tud­nak elégíteni, hiszen az elmúlt tervciklusban járásszerte 900 hellyel bővítették az óvodákat. A bölcsődei helyek számát hússzal növelik. Mélykúton 50 idős ember fogadására alkalmas szociális otthont, Kelebián és Balotaszálláson orvosi rendelőt, Jánoshalmán gyógyszertárat épí­tenek. A kommunális fejlesztéssel kap­csolatos középtávú tervekben a lakásépítés az elsődleges. Taná­csi célcsoportos beruházásból Já­noshalmán 12, Kiskunmajsán 8 lakás épül. Mintegy 20 kilométer villanyhálózat 80 kilométer víz­hálózat, és 42 kilométernyi jár­da kialakítását tervezik a halasi járás községeiben. T. L. Felhívás a Mindenki iskolája támogatására A televízió és a rádió „Min­denki iskolája” című sorozata ha­tékonyan szolgálja a közműve­lődést és a felnőttoktatást. Ezért az Országos Közművelődési Ta­nács elnöksége felhívással for­dult a tanácsok, a társadalmi és tömegszervezetek, a vállalatok és szövetkezetek vezetőihez, irányí­tó testületéihez. Az MSZMP KB közművelődésre vonatkozó hatá­rozatának és a közművelődési törvény előírásainak megfelelő­én' ösztöilözzék a dolgozókat: ve­gyenek részt a tanulás, művelő­dés e formájában, mind többen adjanak számot ismereteik gyara­podásáról. Különös gonddal ala­kítsák ki és támogassák a kon­zultációs központokat, a Minden­ki iskolája adásait hasznosítsák a dolgozók általános iskoláiban és hangolják össze a közművelő­dési, ismeretterjesztési progra­mokkal. A legjobb eredményeket elérő megyék, s a főváros részére el­ső díjként 500 000, második díj­ként 300 000 és harmadik díjként háromszor 150 000 forintot ajánl fel az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Ezt az össze­get a közművelődési, felnőttok­tatási és nevelési intézmények szakmai berendezésének, felsze­relésének korszerűsítésére fordít­hatják. A legjobb módszereket alkalmazó és azokat széles kör­ben terjesztő közművelődési in­tézmények, iskolák, vállalatok, felsőoktatási intézmények részé­re három, egyenként 50 000 fo­rintos különdíjat adományoz az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. HÁZINYŰL EXPORTRA Október kö­zepén kezdték meg a próba­üzemet a vas­kúti Bácska Termelőszövet­kezet nyúlfel- dolgozó üzemé­ben. A Barom­fiipari Vállalat kecskeméti te­lepéről azóta folyamatosan érkezik a vág­ni való házi­nyúl. December elsejétől már teljes üzemben dolgoznak és tíz­órás műszak alatt nyolcezer ál­• Véget ért a Fogyasztási Szö­vetkezetek VIII. kongresszusa, amely a plénumon és a szekciók­ban zajlott vita alapján a jövőre utaló feladatokat is meghatároz­ta! Tulajdonképpen ez volt a kong­resszus célja, „leltárba” véve a megelőző négy év eredményeit és tapasztalatait. A Fogyasztási Szö­vetkezetek) kongresszusa a már megvolt és kialakult úton halad tovább, megfelelően a pártpolitika egyenes, töretlen irányvonalának. A kongresszusról áldott tudósítá­sok a közvélemény elé tárták azo­kat a szövetkezetek hatáskörébe tartozó és ezzel együtt közérdekű kérdéseket, amelyek az ország egész lakosságát foglalkoztatják úgy az ÁFÉSZ-ek, mint a lakás­építő- és karbantartó, valamint a takarékszövetkezetek vonatkozá­sában. A párt központi bizottsá­gának képviselője kifejtette: „Szövetkezetpolitikánk arra irá­nyul, hogy a szövetkezeti moz­galom különböző ágai továbbra is fontos bázisait legyenek a szo­cializmus építésének hazánkban, Szövetkezetpolitikánk erősíti szo­cialista rendszerünk legfőbb po­litikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget.” A Központi Bizottság a Fo­gyasztási Szövetkezetek tevékeny­séget illető vélemény így fogal­mazd ótott meg: ___ megfelel a v elük szemben támasztott köve­telményeknek, elismerésre méltó az a nagyszerű fejlődés, amelyet a lakosság áruellátásában, a ke­reskedelmi hálózat, bővítésében a kereskedelem kulturáltságának növelésében, á szolgáltaitások bő­vítésében a háztáji és ki­segítő gazdaságok szervezésé­ben és fejlesztésében, a takarék­szövetkezeti szolgáltatásokban, a lakásszövetkezeti program meg­valósításában elért.” • A kongresszuson részt vevő megyei delegáció képviseletében felszólaló is arról nyilatkozott, hogy a szövetség a testület szer­veinek tevékenysége mindig a legfontosabb társadalmi és gaz­dasági feladatokra irányult. A szövetkezeteknek nemcsak szép múltja1, de biztató jövője is van. Éppen ezért nem lehet megállni az emberek szövetkezetekbe szer­vezésénél, hanem tovább kell lépni és szükséges a szövetkezetek közötti közös célok érdekében a to­vábbi összefogás, összefogás a háztáji termelés és az ÁFÉSZ-ek, valamint a takarékszövetkezetek bevonásával. Együttműködés a mezőgazdasági termelőszövetke­zetekkel, a tanyaközpontokon az új kereskedelmi egységek építé­sében, az áru kiszállításában, a húsfeldolgozók építésében vagy a vendéglátóegységek olyan közös kialakításában, ahol az együttmű­ködés lehetőségei adottak, ösz- szefogás az ipari szövetkezetek­kel a javító-szolgáltató igények kielégítésében. E téren bőven vannak eredmények, de nem ke­vés a további tennivaló. Változatlanul szem előtt tartan­dó, hogy a szövetkezetek nem­csak gazdasági egységek, hanem társadalmi, politikai közösségek is, közösségei^ ahol az emberi kapcsolatok formálódnak. Éppen ezért a szövetkezetek fontos fel­adata a tudatformálás, a társada­lom érdekeit is kifejező és szol­gáló gözgondolkodás erősítése. E vonások megszabják a szövet­kezetek tovább fejlesztésének arányát. A Fogyasztási Szövetkezetek VIII. kongresszusa határozatának fontos eleme, hogy: „A fogyasz­tási szövetkezetek működése ve­zérfonalának jelöli meg, hogy a következő időszakban a maguk területén következetesen mun­kálkodjanak a XI. pártkongresz- szus által hozott határozatok vég­rehajtása, az V. ötéves terv meg­valósítása érdekében. Gazdasági tevékenységükkel társadalmi­mozgalmi téren, valamint belső viszonyaik! fejlesztésével az össz­társadalmi célt a feljett szocialis­ta társadalom építését és asz abba szervesen beilleszkedő szövetke­zeti mozgalom kibontakozását szolgálják.” • Lényeges, hogy hatékonyan működjenek közre a gazdaságpo­litikai, az életszínvonalpolitika megvalósításában, s emeljék ma­gasabb színvonalra a tagság, a lakosság, igényeinek sokoldalú ki­elégítését. Továbbműködésük szo­cialista vonásainak elősegítése ér­dekében legyenek az országos tár­sadalompolitika és gazdaságpoliti­ka1 helyi megvalósításának aktív segítői, erősítsék a szocialista szövetkezeti tulajdont, növeljék a gazdasági hatékonyságot és érvé­nyesítsék az ésszerű tarkarékos- ságot. Biztosítsanak fokozott meg­becsülést a szocialista módon élő munkának. Korszerűsítsék belső irányítási, rendszerüket, és te­remtsék meg a tervek végrehaj­tásó hatékony ellenőrzésének fel­tételeit. Hsznosítsák jobban a szövetkezeti, demokrácia intéz­ményrendszerét, segítsék az álta­lános társadalmi, politikai és köz­művelődési célok megvalósítását és növeljék a közéleti aktivitást. Az ország első úttörőmúzeuma Üttörők által gyűjtött és meg­őrzőt hagyományok, emlékek be­mutatását szolgáló úttörőmúzeu­mot létesítenek a Szabolcs-Szat- már megyei Vaján. Az ország első ilyen jellegű intézményét a vajai várkastély északi bástyájá­nak néhány termében rendezik be. Ezzel egyidőben a vajai várkas­tély többhektáros parkjában úttö­rő-történelmi expedíciós tábort alakítanak ki, ahonnan nyaranta a vakációzó hagyománykutató őrsök pajtásai túrákat, kirándulásokat tehetnek Szabolcs, Szatmár és Bereg emlékekben gazdag tele­püléseire, községeibe. A tervek szerint a tábor már a jövő év nyarán fogadja első lakóit, míg az ország első úttö­rőmúzeumát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor­dulóján adják át a fiataloknak. (MTI) mmmm Sankó bűnhődé se TJT orvátné esküdni merne, hogy valaki motoszkál a padláson. — Hacsaknem egy szellem! Horvát Elek hűvös fölénnyel hárítja el felesége képzelgését, és magában ezt gondolja: „A szél cibálhatja ott fenn az anten­nát vagy kóbor macskák kaptak össze a szétterített kukoricában”. A kis konyha 25 wattos vilá­gánál Horvátné fehér meg lila krizantémokat csőkről, árulni. Kinyúlt ujjasában, recéspiros ke- zefejével, hasonlít valamelyest a szennyes fehérnemű sikálásba görbedt Örzse nénire, aki sok éve innen, a szomszéd házból tért nyugovóra, s akit mint déd- mama korú, fateknős mosónőt őriz emlékezetében. Fázott a háta. — Hideg van, Elek. Begyújt­hatnál a szobában, hogy mire Sankó hazajön, jó meleg legyen. Elek a cserépkályhával bajló­dik. Kotorja, rázza a rostélyt, il- lesztgeti. hogy bele ne zökken­jen a hamuzóba. Fát és iszapot tesz rá. Kicsit sarai vele, de megéri. Olcsóbban fűt, mint má­sok. Van még a pincében egy kupac, hadd égjen el. Ha el­fogy, hozat brikettet. Sötét már az este mint az iszap. Ám Sankó, a gyerek, még sehol. Valahová nagyon elcsava- rughatott. — Hol a gyerek? — kérdi Elek. — Kiengedtem a gyepre, fociz­ni, még délután — feleli az asz- szony. — De már itthon kéne ne­ki lenni. Nem is tudom, hol te­kereghet ilyen sokáig! — Tudod, hogy nem szeretem, ha a gyepen sokáig elmarad. Kö­zel a töltés, a főútvonal. Annyi baleset történik manapság! — Aggódom érte én is, tudod jól, de hát játszani muszáj, en­gedni egy ekkora gyereket! Ha már... — Ha már? ... Na, ki vele! • Horvátné nem folytatja. Minek ártsa bele magát az ura dolgába, ha kezdettől fogva nála a gyeplő? Sok mindenhez ért. Sertés, puly­ka, kacsa, nyúl mind egy szálig pénzt hoz a házhoz a keze alatt. Piros retkük már akkor volt fó­lia alól, amikor a boltban még csak a kirakat mögül mertek mutogatni egy-két csomót. Ügyes ember a férje, tudják róla a kör­nyéken. A családjáért gürcöl. De' hát egyedül nem boldogulna. Letudni a gyári műszakot, ele­get tenni ennek az egyre fojto- gatóbb itthoni magángazdálko­dásnak — már rég bedobta vol­na a törülközőt ebben a kétélű hajszában, ha nem húzna náluk olyan kitartóan, engedelmesen a családi fogat. Szeptemberben az iparitanuló­iskola kifogta Jóskát, a nagyobb fiút, a családi fogatból, és most csupán hárman zötyögnek tovább. Piroska, a kis elsős, nem számít, ő még csak utas ezen a kereke- nincs fogaton, de itt van Sankó, a bátyja, neki már hasznát ve­szik. Ö a hajnalos. A hajnalos hetipiaci napon fél 5-kor kel. Segít az apjának ki­fuvarozni a piacravalót kerék­párral, és ott marad az áruval, míg csak iskolába nem kell men­nie. Nyolc felé aztán felbukkan az apa, hogy Sankót felváltsa, de előtte számadásra szólítja: „No, fiam, olvasd csak ide szé­pen az apraját is, mennyit árul­tál eddig?” S ha rendben a kassza, Sankó mehet, csöngetésre oda is ér, ha szedi a lábát. Jó fiú. Nem hangoskodó. Nem követelődző. Szófogadó. Vasár­nap, ha illedelmesen végighall­gatta a misét, kap mozira valót. Meg vehet valami kis édességet rágcsálni. Egyszer kérte az- ap­ját : vegyen neki egy villanycsen­gőt, hozzá egy elemet meg drótot, mert szeretné megpróbálni, hogy szól. Ám az apja leintette: „Ott vannak a nyulak, odahaza, azok­kal törődnél inkább! Azokból le­galább pénzt látunk...” Pénz. Pénz. Mindig a pénz. De amikor játszani, fúrni-faragni, mesterkedni is olyan jó lenne már egyszer! Mire jó a pénz, ha csak gyűlik, egyre csak gyűlik, egy ólomnehéz szekrényben, bent a szobában, két fehér le­pedő közé hajtogatva, mint egy családi bank sérthetetlen széfjé­ben? Nagy volt a kísértés. Még nagyobb a kockázat. Míg egy napon ... Sankó iz­zadt markában a bankjegyeket úgy szorongotta, mint egy kis- semmizett koldus az utolsó da­rab kenyeret. • — Jó piacunk lesz, remélem. Ennyi virág! — dörzsöli egymás­hoz a kezét forintvárón Horvát Elek, és gondol egyet: megolvas­sa a pénzt a szobában, hogyan állnak már a bevétellel? A nagy diófaszekrényhez in­dul. Számol, lapozgat, összevont szemöldökkel, újságszélre számo­kat rendez oszlopba, de a szám­adással csak nehezen bír elké­szülni. — Te, Anya, ennek a pénznek hija van! ötszáz forint! — ötszáz? ! Horvátné ijedtségében riadtan nyitva felejti a virágvágó ollót. — ötszáz?! Te jóisten! Horvátékat ez egyszer elsá­pasztja a kétség. — Hol a gyerek? Ki valla­tom !... Horvát Elek zseblámpát ragad, a az udvarra rohan. A felesége utána. — Itt bújhat valahol. Keres­sük! — Te, Elek, a padlásajtó nyit­va... Zsivány után kutathattak 9 pandúrok valaha ilyen hévvel. Egy padmalyban tetten érik Sankót. Ül. Siltes sapkája fölött kis, magakészítette lámpácska világol egy kék zsebelemről. Tiszta, barna szeme, a parányi fény vetületében egy megnyúlt szívdobbanás a dongó léptek hal­latán. Két kezével védgyűrűt formál — jaj, jaj, mit is bástyázzon közé hamar? A nikkeles-rezes, ökölnyi, elem-hajtotta elektromos motort? Amire egy kis csiszoló­korongot akar erősíteni... A pa­rányi kapcsolót vagy a zöld be­vonatú huzalt, amellyel a gyen­ge áramot elvezethetné? Vagy tízéveskorabéli ábrándját, a fe­kete bakelit villanycsengőt? Me­lyiket rejtse gyorsan két keze biztonságosnak hitt erődjébe? — Apu! Anyu! Ne bántsá­tok... ne vegyétek el ezeket! Ez ... ez mind -az enyém! A siltes sapka alól kicsorran az első nehéz csepp. — Ne haragudjatok érte! Én... én nem így akartam! — De te loptál! Tőlünk lop­tál! — ugrik felé fenyegetőn az apa, és már nem bírna emésztő indulatával, ha az asszony mint sorompó nem ereszkedne közé­jük. — Hibáztunk mi is, Elek! Lásd be! Mi is megloptuk őt. A gyer­mekségéből vettünk el a fukar­ságunkkal. Azzal, hogy fél 5-kor, reggelente, hetipiacokra költöd gettük. És mit adtunk érte? — Etettük, ruháztuk. — Az kevés! Nagyon kevés! * A családi tanács a padlásról visszavonul a szobába. Egyez­kedni. Sankó „bűnhődése”, hogy nyolcadik után villanyszerelőnek tanul. Ipari tanuló lesz, mint a bátyja. Kohl Antal IBMIBIIIMHIBBI kihontako/.ás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom