Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

1976. november 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Mostanában a messzi tajgára, a BAM nagyszerű ifjú építőire figyel a vi­lág. A BAM — a szá­zad építkezése, amelyről L. I. Brezs- nyev, az SZKP főtit­kára a következőket mondotta: „Ez a baj- kél—amúri főútvo­nal, vasútvonal, amely átszeli az egész Kelet-Szibériát és a Távol-Keletet. En­nek a vasútvonalnak a megépítése, amely a kimeríthetetlen ter­mészeti kincsekkel rendelkező hatalmas szibériai térséget fog­ja átszelni, megnyit­ja egy új, hatalmas ipari körzet megte­remtésének útját: a vasút mentén telepü­lések és városok, iparvállalatok és bá­nyák nőnek, s ter­mészetesen új földek feltöltésére és műve­lésbe vételére is sor kerül. Elvtársak, meg vagyok győződve ar­ról, hogy az építke­zésbe az egész nép bekapcsolódik. Részt vesznek benne a köz­társaságok küldöttei és mindenekelőtt if­júságunk.” A lelkesítő felhí­vás nem maradt vá­lasz nélkül. A BAM építése fölött a Kom- szomol vállalt véd­nökséget és ifjú önkéntesek ezrei láttak munkához. Természetes, hogy mi is valamennyien érdek­lődve várjuk a tajgából érkező híreket, de talán azt sem árt feleleveníteni, hogy milyen nagy­szerű hagyományai vannak a szovjet fiatalság áldozatkészségé­nek és helytállásának a jövő épí­tésében. Erről ad áttekintést a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában november végéig meg­tekinthető kiállítás értékes anya­ga. Ki tudja, élnek-e még a 20-as, 30-as évek kiemelt Komszomol- építkezéseinek első önkéntesei? Hőskölternénynél becsesebb vá­rosnevek őrzik az emléküket: Magnyitka, Denyeprogesz. Ók vol­tak az elsők, akik sátrat vertek a vad és érintetlen vidéken, ők rakták le a szocializmus épüle­tének első tégláit, ők mutattak először példát, hogy a szürke hét­köznapok kopott munkaruháiban is lehet fényes csatákat vívni és maradandó értéket teremteni az ifjúság romantikus álmaiból. Vajon gondolták volna, a nyizs- nvegorodszki autógyár lelkes ifjú építői, hogy ócska bocskoruk, el­nyűtt pulóverük, egyszerű fabő­röndjük valaha vitrinbe kerül, mint a nagy idők muzeális érté­ke? Szegényes motyó ez a BAM mostani építőinek mutatós egyen­ruhájához képest. De megrendítő- en mutatja, hogy micsoda hatal­mas utat jártak be a fiatalok százezrei, amíg a bocskort felvál­totta a csizma, a szakadozott fü­lessapkát a bukósisak és a csá­kányt a legkorszerűbb gépek ha­talmas serege. A folyamatosság világosan nyo­mon követhető a bemutatott tár­gyakon. Az ócska fabőröndökkel érkezők egy új világnak rakták le az alapjait. Aztán úgy hozta a sors, hogy amit az apák épí­tettek, azt a fiúk védték meg, az életük árán is. Tőrrel átszűrt, golyótépte Komszomol-igazolvá- nyok emlékeztetnek a korán ki­oltott, fiatal életekre. Gyerekar­cú, tiszta tekintetű ifjak néznek ránk a halálos lövéstől felseb­zett lapokról. Emlékük, áldoza­tuk nagysága adott erőt utódaik­nak, az újjáépítés hatalmas fel­adatainak a vállalásához. Új hő­sök születtek, a békés építőmun­ka új távlatokat nyitott az ifjú­ság előtt. Azok előtt, akik nagy­apáik bocskorából bújtak ki és az apák vérével áztatott földön már a jövő útjait járják. A BAM — a század legnagyobb és legromantikusabb építkezése. Gépzúgás veri fel a zord szibé­riai föld fagyos nyugalmát, utak, sínek, sziklába vájt alagutak pezs- dítik meg az örökös fagy sokáig meghódíthatatlannak hitt biro­dalmát. Lelkes fiatalok özönlik el a zord tájat, eredményes munká­jukkal szerezve érvényt E. M. Tyazselnyikov szavainak, ame­lyekkel még a legelső önkéntesek dicső tetteit méltatta: „Felverni az első sátrat a ti­tokzatos vidéken, lerakni az első követ, felépíteni az új várost, az elöljárók hatalmas privilégiumát adja a Lenini Komszomolnak. A mi vezető pártunk meg van győ­ződve arról, hogy a komszomo- listáknak mindig a legnehezebb, a legfelelősségteljesebb megbíza­tások a „testhezállók”. V. Zs. JANUÁR 1-ÉN LÉP ÉLETBE Rendelet a gyógyszerek áráról, beszerzéséről Jön az Állami Népi Együttes Finn hang játékok hete a rádióban • Modern város az Északi Sark-kőrÖn: RoraniemL (Foto - KS.) December 6—12. között rendezi meg a Magyar Rádió a finn hang- játékok hetét. A rádió irodalmi főosztályának gondozásában há­rom új bemutatót hallhatnak a műfaj kedvelői, s természetesen megismételnek számos, korábban nagy sikerrel sugárzott műsort is. Darvas Iván és Esztergályos Ce­cília játssza a főszerepeket Ju- honi Peltonen: Porcelánmanó Norvégiából című művében. A Gombár Endre által fordított mű az elidegenedés tetten érhető nyomait veszi górcső alá. A ren­dező Kőváry Katalin. Egy kór­ház különszobájában, nyomasz­tó környezetbe kalauzolja a hall­gatót Evamaija Poijärvi: Mint a tücskök a sötétben című hangjá­tékában. A finn írónő egy gyó­gyíthatatlan rákbetegségben szen­BOCSKOR ÉS BUKÓSISAK A BAM és a hozzávezető út -egy kiállítás tükrében védő asszony utolsó napjait ele­veníti meg. Ugyancsak ebben az időszak­ban kerül a hallgatók elé a Finn­országban élő svéd írónő, Ulla- Lena Lundberg „Harald Grön- berg — 1941” című darabja is. A Heimlich István által fordított hangjáték hőse Harald Grönberg, 22 éves 1941-ben, a második vi­lágháború idején. A tüdőbajból éppen kigyógyult fiatalember nem vonul be katonának, ehelyett egy falucska megüresedett tanítói ál­lását bízzák rá. Haraldnak itt módjában áll megismerkednie a vidéki élettel, találkoznia olyan emberekkel, akik segítenek meg­érteni neki a körülötte zajló ese­ményeket. Az adás rendezője ugyancsak a finn rádió munka­társa, Lisbeth Landefort. (MTI) • Jellegzetes finn táj. Képeslapok Finnországból A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent az egészség- ügyi miniszternek a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról, illet­ve a gyógyszerek térítési díjáról szóló rendelete. A rendeletek hátteréről az Egészségügyi Minisztériumban tá­jékoztatták az MTI munkatársát. 1975-ben a gyógyszertárakban 160 millió vényt váltottak be. Ennyi recept felírásakor és ennyi gyógyszer kiadásakor nemcsak a terápiás szakszerűséget, hanem a pénzügyi elszámolások követel­ményeit is figyelembe kellett venni. A gyógyszerkiadás új rendjében egy részük recept nél­kül is megkapható. Ezek jegyzé­kének meghatározását körültekin­tő vizsgálatok előzték meg, annak szem előtt tartásával, hogy az orvos—beteg kapcsolatát csak az töltse ki, ami egészségügyi szem­pontból feltétlenül indokolt. A január 1-én életbe lépő új rendszer lényege, hogy megszűnik a gyári gyógyszerkészítmények és gyógyszer-alapanyagok fogyasztói ára, illetve az értük fizetendő té­rítés összege közötti kettősség. Az új árak nem jelentenek lényeges változást az eddigi teljes árból számított 15 százalékos térítéshez viszonyítva. A legjelentősebb el­térés az, hogy a gyári gyógyszer­készítmények esetében az eddigi 50 filléres minimális térítési díj két forintra növekszik. Ez ter­mészetesen növeli a lakosság gyógyszerkiadásait — mintegy 160 millió forinttal —, általános azon­ban a vélemény, hogy az egy- egy gyógyszerért kifizetendő két forint az alacsony jövedelműek számára sem okoz nehézséget. Ez­zel szemben komoly megtakarítás, hogy recept nélküli vásárlás ese­tén is érvényesülnek az új téríté­si díjak. Például a Karil-tablettá- ért eddig recept nélkül 7,50 fo­rintot, receptre 1,10-et kellett fi­zetni, a jövőben — függetlenül a vénytől — egységesen 2 forintot. Az egyik oldalon tehát 90 fillér többletteher, a másikon 5,50 meg­takarítás. A népgazdasági egyen­súly is hasonlóképpen alakul, a 160 millió forintos többletkiadás­sal 250 millió forint megtakarítás áll szemben: tehát 90 millió fo­rinttal csökken a lakosság gyógy­szerre való pénzkiadása. Ennél jelentősebb kedvezmény­hez jutnak olyan megbetegedés­ben szenvedők, akiknek tartósan kell — viszonylag drága — gyógy­szereket szedniük. A mostaninál olcsóbb lesz például a vérnyomás­csökkentő Dopegyt-tabletta, s ugyanígy kevesebbet kell fizetni az erek állapotát javító Prodectin tablettáért. Az epilepszia, a Par- kinson-betegség, a cukorbaj, a zöldhályog, az asztma egyes meg­határozott gyógyszereinek térítés- mentes rendelése is lehetővé vá­lik, s ugyancsak ingyenesen kap­hatók majd a reumás lázon át­esett gyerekeknél tartósan alkal­mazandó gyógyszerek is. A gyógyszer-alapanyagok, a gyógyszertárakban készített úgy­nevezett magisztrális gyógyszerek új térítési díját nem lehetett egy­ségesen meghatározni. Számos alapanyagot a belkereskedelem is forgalmaz, s felhasználásuk nem kizárólag gyógyászati célt szol­gál. (Például szalicilsav, citrom­sav. borkősav stb.) Ezek általá­ban olcsó készítmények, a gyógy­szerekhez kis mennyiséget hasz­nálnak belőlük, térítési díjuk az eddigi árhoz viszonyítva nem so­kat csökken. A kizárólag gyógy­szerként alkalmazott alapanyagok új térítési díja viszont az eddigi ár 10—20 százaléka lesz. (Például a lázcsillapító Amidazophen vagy az asztmások gyógyszereihez szükséges Theophyllin stb.) Változatlan áron kerülnek for­galomba a szérumok, gyógytáp- szerek és kötszerek, ezeknél meg­határozott esetekre — az eddigi kedvezmények kibővítésével — megmarad a térítésmentes beszer­zés lehetősége is. Nem változik a szesz, a gyógybenzin és a gyógy­vizek ára — ebben a körben vi­szont megszűnik a kedvezményes beszerzés lehetősége. A felírt recept egyszeri bevál­tás után nem veszti érvényét, nem kell a gyógyszertárban visz- szatartani, nem kell elszámolni velük, az orvos úgy is rendelkez­het, hogy beváltásuk többször — legföljebb háromszor — megis­mételhető legyen. A betegnek te­hát nem kell nyolc—tíz napon­ként receptírás céljából megje­lenni az orvosnál, kizárólag a be­tegség jellege, lefolyása szabja meg az orvosi vizsgálat gyakori­ságát. (MTI) Magyar századok címmel mu­tatja be műsorát a Magyar Álla­mi Népi Együttes pénteken este a Megyei Művelődési Központ színpadán. A változatosnak ígér­kező összeállítás gazdag nemzeti kulturális örökségünket fogja csokorba. Táncképek elevened­A kiváló Tatrai-vonosnegyes adott hangversenyt Jandó Jenő zongoraművész közreműködésé­vel kedden este Kecskeméten. Az együttes nemrég ünnepel­te fennállásának 30. évfordulóját. Számos hazai és nemzetközi el­ismerés, kitűnő hanglemezfelvé­telek, egy egész sereg új magyar alkotás sikeres bemutatása fű­ződik ehhez a három évtizedhez. Tátrai Vilmosék mostani kon­certjükkel is bizonyították, hogy a zenei közvélemény méltán tart­ja őket a nagy magyar kamara­zenei hagyományok örökösének és továbbvivőjének, a Waldbau­er-, a Léhner-, a Róth-vonósné- gyes egyenes leszármazottjának. Műsorukon a klasszikus zene két remekműve, Haydn D-dúr (Pacsirta) kvartettje, Mozart G- moll zongoranégyese, továbbá Dvorzsák F-dúr (Amerikai) vo­nósnégyese szerepelt. A Tátrai­kvartett művészetét leginkább a mindenkor stílushű előadásmód, nek meg az ősmagyarság idejé­ből, lírai népballadák, rabénekek, mulatozó- és katonanóták, ver- bunkok kelnek életre a tánc for­manyelvén Létai Dezső rendezé­sében. Képünkön a Magyar szá­zadok egyik jelenete látható. a nemes, egyszerű tormaias es a művekben rejlő mély emberi tar­talom kibontakoztatása jellemzi. Ezek az erények mindhárom da­rab előadásakor nagyszerűen ér­vényesültek. A Haydn- és a Mo- zart-mű valóban letisztultán, iga­zi humánumot sugározva szólalt meg, míg Dvorzsák Amerikai (más néven Néger) kvartettjének tol­mácsolása felszínre hozta a he­lyenként kissé „szalonos” hatá­sokat is. A legemlékezetesebb él­ményt talán mindhárom alko­tásban a lassú tételek jelentették. A Néger-kvartett II. tétele szív- hezszóló lírájával, csodálatos pu­haságával egészen „varázslatos” volt. A Mozart-műben Jandó Je­nő biztosan és szépen játszotta az igényes zongoraszólamot. Az együttes a nagyszámú kö­zönség lelkes tapsát Mozart K.575-ös D-dúr vonósnégyesének Andante-tételével köszönte meg. Palotás József • Útban az iskolába. • Helsinki elővárosa: Tapioia. A Tátrai-vonósnégyes hangversenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom