Petőfi Népe, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-17 / 272. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. november 17. Egyetértés, önállóság, közéletiség Almáskertből a kongresszusra November első, bánatos, esőt kínáló délelőttjén a Jászszentlászlói Termelőszövetkezet gyümölcsösének iszákos homokját gyúrva bandukolok a hangok és a piros fejkendők irányába. Egy asszonybrigádot keresek, amely névadóul Mathiász Jánost, a világhírű szőlőnemesítőt, vezetőnek Szabó Istvánnét választotta már jó régen. Azt a Szabó Istvánnét, akit a napokban a megyei értekezleten a mezőgazdasági szövetkezetek decemberi III. kongresszusára delegáltak. Ügy, hogy jóformán felocsúdni sem volt ideje. A meglepetéstől persze és a megtiszteltetéstől... • Szabó Istvánná. (Opauszky László felvétele.) » Teljesítik versenyvállalásaikat a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat brigádjai Mit jelent ma brigádvezetőnek lenni a mezőgazdaságban? Rang ez? Funkció? Vagy csak szürke epizódszerep? Egy, a téesz- brigádvezetők helyzetét boncolgató szerkesztőségi ankéton hangzott el az alábbi szakértői vélemény: „Nagyon sok függ tőlük. Nem lehetnek tekintettel rokonságra, barátságra, háztáji lekötöttségre, a vezetőségtől utasítást kapnak egy-egy fontos feladat elvégzésére. Olyan nélkülözhetetlen fogaskerekek ők, melyek mihelyt megállnak, vagy kicsorbulnak, megáll a munka is, s ez a termelékenység rovására megy...” Szabó Istvánná úgy fogadja a kérdést, hogy megértsem: ezen még tényleg nem ért rá spekulálni: — Sokszor úgy érzem magam — mondja — mint egy dupla ágú villámhárító ... Rajtunk találkoznak különféle feszültségek, melyeket valahogy mindig le kell vezetni. És ez szezonban, csúcsmunkák idején, amikor otthon, a házkörüli teendők és a közösben ránk váró sürgető dolgok ütköznek, szinte megoldhatatlan feladat elé állít bennünket. Olyankor ember legyen a talpán, aki rendet tud tenni. Vidéki Mátyásné a melletünk levő fáról, starkingoktól vöröslő ágak közü) szól közbe. Egyszerűen fogalmaz: — Csak jót lehet róla mondani. Becsületesen elvégzi a munkáját és kiharcolja az igazunkat. Kérdezném, mi volt az az igazság, amelyért kardoskodni kellett, de az idős asszony folytatja. — Mondd csak el, mennyit verted a vasat a múltkoriban, mert nem akarták kihordani az ebédet... Meg azt is neki köszönhetjük — fordul felém —, hogy most már ide is kocsival szállítanak ki bennünket. Meg lehet írni... Szabó Istvánná 1960 óta dolgozik a gazdaságban. Kezdetben alkalmazottként, 1968-tól mint té- esz-tag. Már 1962-ben rábíztak egy vegyes brigádot. A gyümölcskertészetbe 1972-ben kerültek át, attól fogva 15—20 különböző korú nő irányítása, érdekvédelme nehezedik a vállára. A Mathiász szocialista brigád összetétele 1970 óta alig változott. Ezekben a hűvös, maszatos napokban is átlagosan 60—70 mázsa almát takarítanak be. Kivételes Összeforrottságukra jellemző, hogy csak náluk lehetett bevezetni a csoportos munkalapot, a közös, azaz egyenlő elszámolást, melynek révén — azonos számú munkaóra után — a csoport minden tagja azonos fizetéshez jut. Egy mindenkiért... Vidéki néni erről így nyilatkozik: — összetartásban az erő. Ha összefog a csapat, sokra képes és ez a teljesítményen is meglátszik. Meg a minőségen. Nemcsak munkájuk egyezik meg, örömeik, gondjaik is közösek. Rendszeresen járnak színházba, kirándulni, egy emberként vesznek részt olyan társadalmi megmozdulásokban, mint az óvoda bővítése, parkosítás, sporttelep-meszelés, nyugdíjasok, nagy- családosok patronálása. Vidéki Mátyásnénak szó nélkül megkapálták a kukoricáját, egy másik brigádtagnak, Csáki Mihálynénak pedig cserepet hordtak a házépítéshez. Mindenki egyért... Színültig telt almásrekeszek társaságában a kongresszusról beszélgetünk. Túl az első percek elfogódottságán — ijedtségén, mivel lépne az országos fórum nyilvánossága elé, egy jászszentlászlói kertészkollektíva vezetője? — Ezen már gondolkodtam, bár bevallom, nagyon félek. Van viszont egy, évekre visszanyúló és folyton visszatérő problémánk. Mégpedig a téli foglalkoztatás. Az időjárás sokáig kényszerít a négy fal közé bennünket, gyümölcstermesztőket, tétlenségből pedig nem lesz kenyerünk. Ezelőtt úgy próbáltak segíteni a szövetkezet vezetői, hogy különféle ipari jellegű elfoglaltságot szereztek: ládákat javítottunk, cipő- felsőrészeket és ágyneműt varrtunk. De ezek olyan messze vannak a mi szakmánkhoz. Valamilyen mezőgazdasággal kapcsolatos munka kellene... Talán ehhez igényelném a küldöttek javaslatait. A téesz-irodán Agárdi Vidor, kertészeti főüzemág-vezető fogad. Nem titkolja, már várta látogatásunkat: — Ez a kollektíva nagyszerű példa mindarra, ami egy ízig-vé- rig szocialista közösséget kell, hogy jellemezzen. Az egyesülést követően ők lelték meg a leggyorsabban az egyedül járható utat. Egyetértés, önállóság, nagy- nagy ügybuzgalom, kellemes légkör, józan közéletiség — csodálom és tisztelem őket ezekért. Vezetőjükről, Szabónéról nem is szólva, akinek erőfeszítéseit, érdemeit a brigád kialakításában, órákig tartana felsorolni. Sok-sok ilyen munkacsapatra volna szükségünk. És még több Szabóné-tí- pusú vezetőre. K.„F. A szocialista brigádmozgalom, s a munkaverseny, ha a munkahely gazdasági vezetői bizalommal támaszkodnak rá, előre lendítő erőként hat a termelésben, s úgyszintén a kollektíva általános, szakmai és politikai fejlődésében. De még ennél is to-: vább mehetünk: a brigádok jó légkörben, szervezetten zajló versenyének a gyár, vállalat területén kívül is teremnek gyümölcsei. Példázza ezt többek közt a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat dolgozóinak az V. ötéves terv sikeres teljesítéséért folytatott szocialista munkaversenye. A Bács-Kiskun területének mintegy kétharmadán ténykedő vállalatnál 46 kollektíva, összesen 525 dolgozó — több, mint tavaly — vesz részt a munkaversenyben. A vízórahitelesítő műhely Petőfi brigádja korábban már az aranykoszorús jelvényt is kiérdemelte. Hét brigád tagsága az ezüst-, négyé pedig a bronzkoszorús jelvény viselésére jogosult. Gerber -Tibor, a vállalat szociálpolitikai előadója, s egyben munkaverseny-felelőse elmondta, hogy az idén elkezdődött új munkaversenyben a brigádok a Vízmű feladataival szorosan összefüggő — a gazdasági vezetőkkel megbeszélt — vállalásokat teljesítenek. A villamos, „vizes”, csatornázó és szállítási dolgozók az anyagokkal és az energiával való ésszerű takarékoskodásra tettek felajánlásokat. A harmadik negyedévi értékelés szerint a takarékossági vállalásokat túl is teljesítették az érintett kollektívák. Egy-egy munka határidő előtti befejezésének gyakran egy egész település látja hasznát, ami a vállalat vízellátó feladatából fakad. Ezért a határidő előtti átadás fontos helyet foglal el a felajánlások közt. A hibátlan munkavégzés szintén. Az építőrészleg dolgozói az év folyamán —) vállalásukhoz híven — a la- joskomáromi vízmüvet úgy adták át, hogy a szükséges hiánypótlás a kivitelezési költség egy százalékánál is kisebb volt. A Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat munkaverseny szabályzata a termelési felajánlásokat „szigorúan”, pontosabban: reálisan bírálja el. Ugyanis kimondja, hogy versenypont csak a 100 százalék feletti teljesítésért járt, mivel a 100 százalék elérése kötelesség a felvett munkabér ellenében. Természetesen versenyprémiumot is csak a túlteljesítésért fizetnek. A vállalat termelési tervét egyébként háromnegyedévkor időarányosan 105,6 százalékra teljesítették a dolgozók. A termelékenységi terv az előző év azonos időszakához képest 108,2 százalékra alakult. A brigádmözgalomnak köszönhető, hogy az idén újabb előrelépés történt a vállalatnál a dolgozók szakmai és politikai képzésében: a múlt évi 81-el szemben az idén 185-en képezik magukat tovább. A Délf-Bács-Kiskpn megyei Vízmű Vállalat kollektívái erre az esztendőre felajánlottak 5800 társadalmi munkaórát. Szeptember végéig jóval túlteljesítették vállalásukat az ingyenes munkavégzésben, megközelítették a 8 és félezer órát. Az elvégzett társadalmi munkájuk értéke több félmillió forintnál. Az Április 4. szocialista brigád egymaga 84 ezer forint értékű teljesítménnyel rukkolt ki Kiskunhalason a kiránduló-parkerdő ivóvízzel való ellátásánál. A vállalat brigádjai számos gyermek-, illetve oktatási intézményt segítenek rendszeresen szakmunkájukkal, köztük a halasi felsővárosi iskolát, amely viszonzásul edzési lehetőséget nyújt a Vízmű röplabdacsapatának. Kiszélesedőben van a vállalatnál az újító mozgalom, s ez is összefügg a szocialista brigádmozgalom és munkaverseny megerősödésével. Gerber Tibor mun- kaverseny-felelős úgy véli, hogy az eddigi eredmények lehetővé teszik a tartalmi követelmények további fokozását. A. T. S. Fiatal parancsnok A napokban Jelent meg az a (elhívás, amely katonatiszti pályára való Jelentkezésre hívja fel a fiatalokat. Egy harckészültségi gyakorlat kellős közepén ismerkedtem meg Dankó János hadnaggyal, az egyik alegységparancsnokkal. Annyit már tudtam róla, hogy Tiszalövőn érettségizett, édesapja MÁV-pá- lyamunkás, édesanyja pedig ter- melősBövetkezetben dolgozik. Parancsnoka azt mondta róla, hogy nagyon gyorsan lett alegységparancsnok, s más, magasabb beosztás is vár rá, miután megszerezte a gyakorlatot. Természetesnek tartotta a fiatal hadnagy, hogy a pályakezdésről érdeklődtem elsőnek. □ □ □ — Hat évvel ezelőtt a gimnáziumban egy tájékoztató előadást tartottak a tiszti pályáról. Amellett, hogy kedvet éreztem a katonaság iránt, előnyös is volt számomra. Mint minden fiatal, én is regényesnek találtam a katonaéletet, s megvallom őszintén, nem is csalódtam. A hadseregben még békében sem unatkozik az ember, állandó mozgás van, ki lehet fejleszteni az embernek saját szervező képességét. Mert nézze csak, gondoskodnom kell az emberekről, irányítanom kell őket, nevelnem kell a harceszközök, járművek hadrafoghatóságáért. Egyszóval összetett, bonyolult ez a pálya, s a parancsnok sem nélkülözheti a technikai tudást. Csupán egyetlen adatot erre: tízmillió forint értékű technikáért, több tíz ember fegyelméért, életéért, erkölcsi állapotáért, politikái képzéséért vagyok felelős. Dankó hadnagy egy olyan alegység parancsnoka, ahol egyetemi előfelvételt nyert fiatalokat képeznek ki. Ezek a fiúk tanult emberek, értelmesek, gondolkodók, s nyilvánvaló, hogy a parancsnoknak a parancsok kiadásában az ésszerűségre kell törekednie. Minden szót meg kell gondolnia, s nemcsak á parancs kiadásával kell törődnie, de látni kell annak következményeit is. All ez a kiképzésnél is, hiszen csak egyszer tévedjen, a katonák visszakérdeznek, kijavítják. Ezt természetesen el kell kerülnie, csak így őrizheti meg parancsnoki tekintélyét. Nem csoda tehát, lia alaposan felkészül a foglalkozásokra. Az egyetemi előfelvételt nyert fiatalok kiképzése gyorsított ütemű, s mire a parancsnok, s a beosztottak megszokják egymást, addigra vége is az együtt- létnek, kezdődik minden elölről. Hogyan lehet ezt sokáig jól csinálni ? — Két évvel ezelőtt végeztem el a katonai főiskolát, egy éve vagyok parancsnok, de egyetlen tanulságot rögzítettem magamban: ezen a poszton mindig fiatalnak kell maradnia az embernek, főleg szellemileg. Ide elhivatottság kell, itt nem lehet megöregedni. Akár hiszi, akár nem, nem tudok teljesen elszakadni a laktanyától, alegységemtől. Még otthon, feleségem és kislányom társaságában is, sokszor bent járok a laktanyában, vagy valami jobb megoldáson töröm a fejem, Azt hiszem, ez így van jól, mert a felelősség a nap minden órájában terheli a vállamat. Dankó János hadnagy alig kétéves pályafutása, valóban katonai karriernek számít, gyorsan lett alegységparancsnok. Hogyan sikerült? A hadnagy abból indult ki, hogy közte és beosztottai között az alapvető viszony az emberséges bánásmód. Igaz, parancsokat ad, de azt sokféleképpen lehet, s ő mindig az emberségességre, az ésszerűségre törekedett. Munkatársi kapcsolatról lehetne inkább beszélni, s ezt a katonák a tisztesek és tiszthelyettesek, no meg a beosztott tisztek is érzik, értékelik. Dankó hadnagy nem akarja — túl korai is lenne — ezt a „karriert” félbeszakítani, van lehetősége előbbre jutni. Parancsnoki karon szeretné magát továbbképezni, akadémiára kérte felvételét. □ □ □ — A fiataloknak, akik magukban éreznek annyi hivatástudatot, s szeretet a hadsereg iránt, csak azt ajánlom: jelentkezzenek katonai pályára, saját példámra mondom, nem csalódnak benne. Gémes Gábor j'Az' ötvenes évek végén egymás után alakultak meg országszerte a takarékszövetkezetek, mint ahogy akkoriban, s azóta is nevezik őket, „a falu bankjai”. Tiszaalpáron 1953-ban került sor erre a mondhatjuk úgy is, hogy nevezetes eseményre. Százan határozták el, hogy forintjaikkal létrehozzák a község pénzintézetét, s alig néhány hónap múlva, az év végére már 141-en voltak. A részjegyek összege alig haladta meg a 14 ezer forintot, a betét- állomány pedig a 100 ezret. Az első évben mindössze 44 ezer forint kölcsönt tudtak nyújtani tagjaiknak. Czinege Albert, a takarékszövetkezet ügyvezetője néhány adattal érzékelteti, hogy milyen sokat fejlődtek az elmúlt 18 év alatt. — A múlt év végén már 1800 volt a taglétszám — sorolja a számokat — a részjegyek értéke 182 ezer forint volt, s 1606 tagunk Sajtópostánkban a nyár elején közöltük a Három utca gázra várt című cikket. Ebben szót emeltünk a Széche- nylváros Balaton, Sió és Zengő utcáiban lakó kecskemétiek nevében, akik régóta kérik, sürgetik, bogv őket is kapcsolják be a földgázhálózatba. Megírtuk, hogy valamennyi szomszédos utcában Ilyen vezetékeken érkező gázt használnak már. Am a hálózat további bővítését — annak ellenére, hogy a gázellátó vállalat Immár két esztendeje elvégezte arrafelé a szükséges terepmérést — még az V. ötéves tervidőszakra sem Ígérik az Illetékesek. Ezek után kifejezésre Juttattuk a panaszkodó olvasóink véleményét, akik furcsának, érthetetlennek tartják a helyi településpolltikát, amely már a tanyaközpont földgázellátását Is lehetővé ^eszl (az egyik kecskeméti külterületen, Belsőnyírben sorrakerülő hasonló munkákról lapunkból értesült a közvélemény) elzárkózik a legmodernebb városrész ugyanolyan módon történő fejlesztése elől. Írásunkat Igv fejeztük be: ..Reméljük, felülvizsgálja az üggyel kapcsolatos döntését a tanács!" Nos. az említettekre két hivatalos szerv Is reagált. Az egyik levelet a kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezet elnöke, Tóth Béla írta. Soraiból megtudtuk, hogy a tanácsi költség- vetésen kívüli pénzből megvalósuló belsőnyíri gázvezeték elsősorban a termelést szolgálja. Segítségével ugyanis a közös gazdaság húsfeldolgozójának, lucernaszárítójának és egy ipari üzemének technikai-technológiai feltételei korszerűsödnek. E program megvalósítása ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a földgázt eljuttassák a közeli házakba is, ahol a téesz sok tagja lakik. Szóbeli informátorunk a Kecskeméti Városi Tanács műszaki osztályának vezetője, Hegyes Fe24,5 millió forintját helyezte el- nálunk betétbe. A hiteleket igénylők száma is növekedett, 1975-ben 580 tiszaalpári vett fel szövetkezetünktől 3 millió 287 ezer forint kölcsönt Negyvenhármán építkeztek, vagy lakást vettek, nekik közel 1 millió forint Segítséget nyújtottunk. Náluk is többen vásároltak különböző tartós fogyasztási cikkeket, több mint egymillió forint kölcsön felvételével. Ezeken kívül sok volt a személyi hitel, a háztáji termelés fejlesztésére és más célokra felvett összeg. — Az idei esztendő eredményei? — Mi is részt veszünk' a megye 25 takarékszövetkezete között évek óta folyó versenyben. Az első félévben a betétgyűjtésben megszereztük az első helyet, a többi versenypontok teljesítésében viszont kénytelenek voltunk megelégedni a 10. hellyel. A márenc volt, aki a következőket mondotta: A Balaton, a Sió és a Zengő utcában nagyértékű, formás villák találhatók. Számuk mindösz- sze tíz. Ugyanennyi a földgáz bevezetését igénylő családok száma is. Ilyen körülmények között azonban a vezetékbővítési munkák költségét ők maguk kötelesek megfizetni közműfejlesztési hozzájárulásként. Ez mindössze tízezreket jelent, ugyanakkor az utcák hosszának megfelelő, mintegy 300 méternyi gázvezeték építési költsége — ami a tanácsra hárulna — meghaladja a félmillió forintot. A számottevő különbözetet tehát tanácsi, állami pénzből kellene fedezni. De hát van-e erre lehetőség? Ismeretes, hogy a megyeszékhely gázhálózat-bővítési terve az igények szigorú rangsorolásával készül. A megrendelések teljesítésénél legfőbb törekvés, hogy a fontos termelőegységek a közintézmények — bölcsődék, óvodák, iskolák, stb. —, valamint az új városrészek és a legnépesebb egyéb lakótelepek kapjanak földgázt. Ilyen program valósult meg az elmúlt tervidőszakban, de a következő fél évtized is hasonló feladatokat tartalmaz. A mégoly alapos tervanyagot is elkerülhetetlenül módosítja, ha az anyagi erőforrás, vagy az építői kapacitás a vártnál szűkösebben áll rendelkezésre. Jelenleg ez utóbbi szabja meg döntően a hálózatbővítés ütemét. A Délmagyarországi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat ugyanis a tavaly ősszel válsodik léi év ben ) ti e gató j isi • ite-rv méljük; remegi árthatjuk & Jaeté^i gyűjtési első helyezést, s st~többi pontot is az első félévinél eredményesebben teljesítjük. Örvendetesen emelkedik azoknak a .száma, akik pénzüket gépkocsinyeremény-betét- könyvben helyezik el. Augusztusban már a második Zsiguli gépkocsi került nyeremény formájában tagjaink tulajdonába. Bízunk abban, hogy a 143 betétkönyv-tulajdonos közül — akiknek ezen a címen 845 ezer forintja van nálunk — a következő húzáson megint szerencséje lesz legalább egynek. A világtakarékosaági nap alkalmából immár hagyományosan ismét megrendeztük a helybeli általános iskolások között a takarékossági pályázatot. Kisebb írásokkal, plakátokkal kell kifejezni a résztvevőknek a tákarékos- ság jelentőségét. O. L. Iáit hétmilliós értékű kivitelezési munkálatoknak, sajnos, csak egy részét tudja elvégezni a megadott határidőre. Ilyen feltételek között a közeljövőben egy óvoda, valamint a mindkét oldalán házsorokkal övezett néhány útvonal, így a Béke fasor, a Hosszú utca, az István király körút lesz bekapcsolva a földgázhálózatba. Még a Hunyadi- és a Műkertváros új lakótelepén folytatódnak hasonló munkák. E felsorolásból is kitűnik, hogy a családokat érintő gázprogramban a legsűrűbben lakott területek kapnak elsőbbséget. Ez jellemzi majd a következő években is a hálózatbővítést. Miben reménykedhetnek akkor a lakók az olyan gyéren benépesített helyeken, mint a Balaton, a Sió és a Zengő utca? Kérésük — a műszaki osztály- vezető tájékoztatása szerint belátható időn belül csak úgy válhat valóra, ha a kőtelezőnél lényegesen nagyobb részt vállalnak a hálózatbővítési költségek finanszírozásából. Erre — vagyis a szinte teljesen saját erőből történő beruházásokra — jó példa a Marx téri lakosságot érintő gázprogram végrehajtása. Amennyiben az érdekelt családok anyagi helyzete megengedi, — no és ha a kivitelezési feltételek is adottak — az ilyen eset megismétlésének nincs semmi akadálya. Máskülönben leghamarább csak öt—tíz év múltán foglalkozhat újból a városi tanács érdemben a három utca gázhálózatba való bekapcsolásának lehetőségével. V. A. KECSKEMÉTI PANASZOK NYOMÁN Rangsorolva elégítik ki a földgázigényeket MEGJEGYZÉS Példásan is /é léH lehet! Nem akartunk mi zsákbamacskát árulni, amikor a lapunk augusztus 8-i számában megjelent glosszát a kecskeméti Nagyállomás Utasellátó Étterméről megírtuk. Mert bizony az eset ott történt, a cikk megjelenése előtt alig néhány nappal. S bizony úgy, ahogyan elmondottuk. (Sajnálatos, hogy a hasonló jellegű éttermekben dolgozók közül többen is magukra vonatkoztatták a bírálatot. Az ő megnyugtatásukra tehát szögezzük le végérvényesen, hogy a színhely Kecskemét volt.) Azóta sem jártunk a restiben. Nem csoda, ha az augusztus eleji tapasztalatok kissé elvették a kedvünket. Míg azután — nehogy ismét a felületesség bűnébe essünk, egészen pontosan 1976. november 9-én — úgy hozta a sors, hogy több mint háromhónapi szünet után újból benyitottunk. S örömmel állapíthattuk meg, hogy ezúttal bosszankodásra nincs okunk. Bár a déli órában nem volt „telt ház”, legalább tíz asztalnál ültek vendégek, s ez a szám kettő-hárommal nyugodtan megszorozható. Mégis, pillanatok alatt az asztalunkhoz sietett a felszolgáló hölgy, s a rendelés felvétele után nem sok idővel már hozta a kívánt ételt. Az étlap sem hiányzott; s az üdítő italt kérés nélkül is kedvesen kínálták. Az időközben belépő négytagú munkáscsoport még a széket sem húzhatta maga alá, amikor az ő asztaluknál is ott termett egy másik, fehérköpenyes férfi. Ügy tűnik hát az elmondottakból, hogy a kecskeméti Nagyállomáson az Utasellátó vezetőinek sikerült felszámolniuk a múlt fonákságait. S ez megelégedésre adhat okot nemcsak a vendégeknek — akiknek hihetőleg éppoly kedvelt helye lesz megint a resti, mint volt éveken át —, hanem az újságíróknak is. Aki, bár nem megy el szó nélkül a hibák mellett, azért — ha erre alkalma van — mégiscsak szívesebben ír a jóróll —jóba— MMMIliiiMiiliiiiWWiW
