Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-19 / 247. szám

1976. október 19. • PETŐFI NEPE • 3 Az emberek boldogan éljenek Szervezeti egység - politikai erő Akiket érdekel a nemzetközi munkásmozgalom története, ki­váltképpen a szocialista orszá­gok kommunista pártjainak éle­te, szocializmusépítő ténykedése, bizonyosan szívesen veszik ke­zükbe a Kossuth Kiadó a na­pokban megjelent kötetét a A Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusáról. A mű tar­talmazza a központi bizottság beszámolóját, Kádár elvtárs fel­szólalását, és a Német Szocialis­ta Egységpárt programját. A kongresszus idején — május 18— 22. — az újságokból alkalmunk volt bőven tájékozódni az ese­ményekről, az NDK pártjának sikereiről és további terveiről. Mégis most utána olvasva, a figyelem rostáján sok minden fennmarad, ami mellett egyéb­ként észrevétlenül mennénk el. A kongresszus vezérszólama: „Mi kommunisták azt akarjuk, hogy az emberek boldogan él­jenek, félelem és gondok nélkül. Ezért teremtjük meg országunk­ban a szocialista biztonságot, külpolitikánk pedig a béke és a biztonság megteremtésére irá­nyul.” Ennek bizonyításához nyújt garanciát az a lényeges feltétel, hogy: „Fejlődésünk elkövetke­ző szakaszában még magasabbak lesznek a követelmények, külö­nösen ami a termelékenységet és a hatékonyságot illeti. Igen, jog­gal állíthatjuk, hogy a követ­kező öt évre is magas és stabil KÉPERNYŐ Mit tudjon a riporter növekedési ütemet tervezünk.” Mindezt számokkal is visszaiga­zolja a beszámoló: „Az iparban legalább 30 százalékkal kívánjuk növelni a munkatermelékenysé­get. A magasabb munkatermelé­kenység lesz az alapja annak, hogy 1980-ban a napi áruterme­lés értéke 1,2 milliárd márka le­gyen. 1975-ben a napi áruterme­lés összege 930 millió márkát tett ki, 1970-ben pedig csak 680 mil­liót.” Ez az egyetlen célkitűzés is ar­ra kell ösztönözzön minden párt­munkást, aktivistát, hogy tanul­mányozzák a kongresszusról megjelent dokumentumot. Vasárnap délelőtt József Atti- la-versekre hivatkozott Mihály András: Általános iskolában ta­nult sorokkal szemléltetté az egyszerű és bonyolult sajátos viszonyát. Később elővette a ki­készített József Attila-kötetet és hosszabb részletet olvasott fel az ismert Flóra versből. A riporter úgy hallgatta, fo­gadta az idézetet, mintha most hallaná először, a váratlan meg­lepetés csodálkozásával köszön­te az élményt.-Nyilván * -azért,. viselkedett így, azért adta a meglepettet, hogy elősegítse az irodalomban járat-i lanok számára az átélést, alkal­ma legyen bizonyos információk elmondására. A jó szándék azonban visszaütött. A nézők- hallgatók többségében az maradt meg, hogy lám-lám a tévé mun­katársa eddig nem hallott a Fló­ra versről. Tegnapelőtt este az egyébként kitűnő Olivecrona riportban a világhírű tudóstól kérdezte a magyar újságíró életkorát.' Töb­ben felszisszentek társaságomban. Készületlennek minősítették a riportert. „Annyi fáradságot ve­hetett volna, hogy megnézi a lexikonban”, így vélekedtek. Megpróbálkoztam a kolléga vé­delmével. „Feltett kérdéseiből érezhető, hogy jól ismeri az Olivecrona működését, magyar kapcsolatait. Azért adta a tu­datlant, hogy alapvető informá­ciókhoz juttassa a professzor vá­laszaival hallgatóságát.” Érveim félsikert arattak El­kerüli az udvariatlanság, a ké- születlenség ódiumát a Svédor­szágba látogató magyar tévés, ha ő közli a tudós életkorát, így cáfoltak. Végül is igazat adtam a bí­rálóknak. A nézők joggal elvár­ják a riportertől, hogy ismerje a legszebb József Attila-verse- ket, tudja a bemutatandó szemé­lyiség legfontosabb életrajzi ada­tait. Ügyességétől, stílusától függ, hogy miként közli az alapvető tudnivalókat a hallgatókkal. Természetesen az is hiba, ha túlságosan bölcsnek mutatkozik: Táguló fórum 1 Pártunkban a szervezéspo- • litikai intézkedéseket min­denkor alárendeltük a politikai célszerűségnek, az olyan objektív tényezőknek, melyek hatnak a párt vezető szerepének érvényesí­tésére. Lényegében ez a törekvés fejeződik ki a módosított Szerve­zeti Szabályzatban. Ugyancsak ez fogalmazódik meg a XI. kongresszus azon ha­tározatában, hogy „a nagyobb alapszervezetek létrehozásával meg kell szüntetni a szétaprózott­ságot minden olyan helyen, üzem­ben, községben, hivatalban, ahol ez szükséges és feltételei is meg­vannak. Ezzel is növelni kell a kommunisták akcióképességét, be­folyását.” A Központi Bizottság Titkársá­gának 1976. augusztus 30-i hatá­rozata ennek -végrehajtására szol­gál fontos iránymutatásként. Az alacsony taglétszámú alapszervezetek helyzete A 10 fő alatti taglétszámú alap­szervezetek országosan mintegy 13 százalékot képviselnek az alap- szervezetek összlétszámán belül. Hozzájuk tartozik a párttagság közel 4 százaléka. Ezek az alap­szervezetek nagyobb arányban a különböző hivatalokban, intézmé­nyekben, szövetkezetekben, közsé­gekben, valamint a közlekedés és kereskedelem területén működ­nek. Számuk és arányuk terüle­tenként jelentős változásokat mu­tat. A kis létszámú alapszervezetek helyzete Fenntartásukra, megszünteté­sükre, illetve újak létrehozására országos viszonylatban az utóbbi években különböző tényezők hat­nak: mindenekelőtt annak az elvnek helyes és következetes alkalma­zása, hogy a közigazgatás közsé­gi szintjének átszervezésével a társközségek ne maradjanak poli­tikai irányítás nélkül. Azonban az új, alacsony taglét­számú alapszervezetek létrehozá­sát nem minden esetben a helye­sen értelmezett és alkalmazott po­litikai célszerűség határozta meg; helyenként félreértelmezve a párt felépítésének területi — üze­mi elvét, arra törekedtek, hogy minden termelési ágazatban, a legkisebb hivatali egységben le­gyen eg/-egy alapszervezet; más területeken — különösen a Politikai Bizottság 1972 márciusi határozatai után — azért bon­tottak meg alapszervezeteket, hogy növelve az alapszervezetek számát, létre hozhassák a közsé­gi, üzemi pártbizottságot, vagy pártvezetőséget, gyakran azzal az elgondolással, hogy így teher­mentesítsék a járási, városi appa­rátust; a legnagyobb problémát az okozza, hogy az e kategóriába tartozó alapszervezetek létrehozá­sa után nem mindenütt segítették és irányították szervezeti és poli­KPVDSZ KULTURÁLIS NAPOK Hasznos vetélkedés maga süti el a témára, személy­re vonatkozó kutatásai során szerzett ismereteit. Minél Job­ban felkészült annál jobban tud­ja, érzi, hogy mit érdemes kér­dezni, mire kaphat érdekes, fon­tos adatokat, véleményeket tar­talmazó válaszokat. Különféle tévé-találkozókon gyakran vitáznak az úgyneve­zett szakmai műsorokról. Vajon lefoglalhatja-e a millióknak szánt képernyőt néhány tíz-, vagy százezer embernek szánt adás. A vita eldöntése helyett a Pe­dagógusok fórumára hivatko­zom. Szinte mindenkihez szól. Jó — ^hallom a közbevetést — könnyű nekik, hiszen kinek a családjában nincs iskoláskorú. A műsorszerkesztőknek érdeme, hogy a közvetve érdekeltekre is ügyelve szerkesztik-rendezik a műsort. Egy pillanatra sem feledkez­nek meg az eredeti célról, a pedagógusok tájékoztatásáról, az új, jó módszerek, tapasztalatok terjesztéséről. A szakmai isme­reteket, tudnivalókat úgy tálal­ják, hogy megértik a pedagógiá­ban kevésbé járatosak, hozzáér­tőbben fogadják az iskola törek­véseit. Közelebb hozza a szülő­ket az iskolához, így növelve a nevelés-oktatás hatékonyságát. Legutóbb Bölcs István műsor­vezető, Béres János rendező, Gyenes Károly és B. Nagy Ti­bor szerkesztők irányításával, Kocsis Jenő operatőr színvona­las közreműködésével ismét köz­érdekű dolgokról szóltak. Külö­nösen az iskolai ünnepélyekről készített összeállítást és a ripor­ter összefoglalóját éreztem hasz­nosnak. A Pedagógusok fóruma mun­katársai a tanárokat, tanítókat a társadalommal, a mindenná- pokkal összekötő szálakat kere­sik, a napi gyakorlatból vezetik le az elméleti tanulságokat. Heltaf Nándor • A győztes Dobó István brigád: Siklérné Mészáros Anikó, Horváth Judit, Könyves Piroska. • Nagy az izgalom. (Méhesi Éva felvételei.) így hangzott az egyik kérdés a KPVDSZ megyebizottsága által rendezett vetélkedőn: „Mondja kevésbé hivatalosan, mondja ma­gyarul a következő mondatot: Biztosítani kellett a tisztségvise­lők látókörének magasabb szín­vonalát.” Majd mindegyik csapat helye­sen válaszolt, kijavította a hibá­kat: „Tágítani kellett a tisztség- viselők látókörét.” A KPVDSZ kulturális napok keretében rendezett szellemi ve­télkedőn először szerepeltek nyelvhelyességi tudnivalók. A szakszervezet vezetői, a rendez­Miniszteri rendelet az idegenvezetésről A belkereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, amely szabá­lyozza az idegenvezetés rendjét. A korábbinál alaposabb, részle­tesebb rendelkezés pontosan meg­határozza, hogy mi tekinthető idegenvezetésnek, milyen szervek foglalkozhatnak vele, szabályozza az idegenvezetők működését és képzésüket, a felvételtől a vizs­gáig. A rendelet szerint az idegen- vezetés — az ország idegenfor­galmi értékeinek megismertetése, illetve magyar turistacsoportok külföldi vezetése céljából — dí­jazás ellenében nyújtott szolgál­tatás; a tanácsi idegenforgalmi hivatalok, valamint olyan válla­latok, szövetkezetek foglalkozhat­nak vele, amelyek alapszabályá­ban szerepel az utaztatás-szerve­zéssel kapcsolatos tevékenység. A szabályozás egész sor, korábban annak tartott tevékenységet kizár az idegenvezetés köréből. így pél­dául nem számít idegenvezetés­nek vállalati dolgozókból álló ki­rándulócsoportok, a TIT által ön­állóan szervezett kirándulócso­portok, szakmabeliek alkalomsze­rű vezetése. Nem idegenvezetés az sem, ha például múzeumban, könyvtárban, kiállításon, termé­szetvédelmi területen az ott dol­gozók vezetnek csoportokat. Idegenvezető csak tanfolyamot végzett, sikeres vizsgát tett és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola által kiállított igazol­vánnyal rendelkező és nyilvántar-. tásba vett személy lehet. Idegen- vezetői tanfolyamokat elsősorban a főiskola rendez, hozzájárulásá­val azonban az idegenforgalmi hi­vatalok is megszervezhetik a kép­zést. A náluk kiképzett személyek azonban csak a megye területén működhetnek idegenvezetőként. Országos és külföldi idegenveze­tésre — ez utóbbi legaláb egy­éves gyakorlat után — a főisko­lai tanfolyam sikeres elvégzése és természetesen az idegenvezetői igazolvány jogosít fel. Az idegen- vezetői igazolvány két évre szól, érvényessége további két évre csak továbbképzés után hosszab­bítható meg. A rendelet intézkedik arról is, hogy az idegenvezetők tevékeny­ségét rendszeresen ellenőrizni kell; ez — a belkereskedelmi mi­niszter és az ÓIT irányelvei alapján — az őket foglalkoztató szervek feladata. A - rendelet elő­írja, hogy az arra alkalmatlannak talált idegenvezető foglalkoztatá­sát meg kell szüntetni. Az ide­genvezetői igazolvány visszavo­nása a belkereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik. (MTI) vény előkészítői ezzel is hangsú­lyozzák az anyanyelvi műveltség fontosságát, ösztönzik a szocialis­ta brigádokat a köznapi beszéd­ben előbukkanó dudvák kiirtására Számot adtak a versenyzők po­litikai ismereteikről. A KPVDSZ kulturális osztályvezetőjének, Te- lekesi Gézánénak irányításával működő bíráló bizottság eldönt- hette, hogy kik ismerik legjobban Mesterházi Lajos, Sántha Ferenc műveit, a válaszokból kiderült, tájékozottak-e a XX. század tör­ténelmében. A házi versenyeken legjobbnak bizonyult brigádok nagyszerűen felkészültek a kecskeméti dön­tőre. A jól előkészített, gyorsan pergő versenyen a kecskemétiek, kiskunfélegyháziak és a kiskun- majsaiak szerepeltek a legjobban. A bolti dolgozókból álló brigádok közül a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat (Kiskunfélegyháza) bri­gádja szerezte meg az első he­lyet. Második a kiskunmajsai Szolidaritás, harmadik a kecske­méti Centrum Áruház Béke bri­gádja. Az OTP megyei igazgatóságá­nak Dobó István brigádját képvi­selő csapat válaszolt a legtöbb kérdésre a hivatali dolgozók szá­mára meghirdetett vetélkedőn. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat (Kiskunfélegyháza) ör brigádja lett a második, a kecskeméti Ko­dály Zoltán brigád (Centrum áru­ház) a harmadik. A hét végi kétnapos rendezvény a KPVDSZ kulturális napok ki­emelkedő rendezvénye volt. H. N. tikai megerősítésüket. Holott számtalan a példa, hogy ahol fenntartásuknak egyéb feltételei és reális indokai is megvannak, céltudatos munkával ezek az alapszervezetek is életképes és hatékony pártszervezetekké vál­hatnak. A kicsi is lehet erős Az alacsony taglétszámú alap­szervezetek helyzetének megíté­lésénél abból az elvből helyes ki­indulni, hogy a párt valamely szervezeti egységének politikai erejét, tekintélyét, befolyását és munkájának hatékonyságát alap­vetően nem a taglétszám adja. A korábban folytatott vizsgála­tok igazolják, hogy a pártmunka javítására tett intézkedések különösképpen a Politikai Bi­zottság 1972 decemberi, az alap­szervezeti munka fejlesztésével kapcsolatos határozatában foglal­tak megvalósítása e területeken is eredményeket hozhat. Rendszere­sebbé vált a szervezeti élet, aktí­vabb a párttagok munkája. Szé­lesedett á pártmegbízatások köre, tartalmasabbak a taggyűlések, a tagfelvételi munkában is mutat­kozik némi előrelépés. A szervezeti megerősítésükben és a tartalmi munka javításában elért eredmények mellett az alap­szervezetek nagy részében azon­ban számottevő gondok is jelent­keznek. A pártmunka hatékonyságát, a pártélet -rendszerességét főleg a „mesterkélten” létrehozott aiap- szervezetek jelentős hányadában gyengének lehet minősíteni. Mun­kájukban sok a formális vonás, nem találják helyüket a terület politikai hatást gyakorolni nem tudnak. Még jelentősebbek a gon­dok azonban az alapszervezetek­ben, ahol az amúgy is kevés szá­mú párttag „szétszórt” munkahe­lyen dolgozik. A párt vezető szerepének min­den területre kiterjedő érvényesí­téséből kiindulva tehát elejét kell venni a szervezeti egység indo­kolatlan megbontásának, végre­hajtva a XI. kongresszus ezzel kapcsolatos határozatát. Ahol ez szükséges, meg kell teremteni a párt szervezeti erejének megfe­lelő összpontosítását. Területi pár tszerveinkre és az érintett alapszervezetekre ezzel kapcso­latban három feladat hárul. Ahol ez szükséges, el kell végezni az alapszervezetek összevonását, másrészt ki kell dolgozni a to­vábbra is indokoltan fenntartott alacsony létszámú alapszerveze­tek szervezeti-politikai és káder- megerősítésének feladatait. Végül a helyi viszonyoknak megfelelően meg kell határozni az újonnan alakítandó alacsony létszámú alapszervek létrehozásának felté­teleit. Dr. Latos Isván (Folytatjuk.) A SZOVJETUNIÓ októberi számának tartalmából Fedoszejev akadémikus, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság köz­ponti vezetőségének elnöke a lap munkatársánál« adott nyilatkoza­tában köszönti a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság közelgő or­szágos értekezletét. A VILÁGNÉZETÜNK ALAP­JAI középiskolai tantárgy anya* gánrfk elsajátításához nyújt segít­séget M. Mityin akadémikus is­mert rovata, mely az októberi számban a szocialista termelési viszonyok térhódításával foglal­kozik. A lap pályázati felhívást is közöl tanárok számára „Hogyan használom fel a SZOVJETUNIÓ című képea folyóiratot tanulóim világnézeti nevelésében? címmel. Az „Egy nap Leninvárosban” című írás a Tiszai Vegyi Kombi­nát munkájával, a kooperációban épülő új olefingyár szerelését vég­ző szovjet mérnökökkel és szak­munkásokkal, a beruházást végző Kőolajipari Vállalat,1 a Magyar Gyár- és Gépszerelő Vállalat ve­zetőivel és szakmunkásaival is­merteti meg az olvasót. A világ legnagyobb műemlék­együttesének kincseivel ismertet meg "a „A moszkvai Kreml” cí­mű írás. , Az Alkotó ifjúság pályázat leg­jobb munkáit bemutatták Moszk­vában is. A magyar fiatalok moszkvai sikereiről nyilatkozik Pásztor Gabriella, a KISZ KB titkára. A lézersugár — a „fényszike” —ailkalmazásának sikereiről tájé­koztat a lap orvostudományi ro­vata. Az „Orvosi tanácsok” című rovat a viszértágulás gyógyításá­val foglalkozik. AZ ÖNKISZOLGÁLÓ BENZINKŰTÉ A JÖVŐ? Űj állomásokat nyitnak meg Amikor új benzinkutak és szer­vizek építéséről esik szó, gyak­ran kerekedik vita az önkiszol­gálás körül. Külföldön és ha­zánkban is — egy-két kivételtől eltekintve — csak most ismer­kednek ezzel a korszerű keres­kedelmi módszerrel, amelynek megvalósítására szinte minden­hol mások a lehetőségek. Az emberek vérmérséklete, a meg­rögződött vásárlói szokások, a kereskedelmi hálózat sűrűsége, a kínálat, a kereslet, a technikai adottságok mind-mind meghatá­rozzák az önkiszolgálás életké­pességét. Az önkiszolgáló üzem- anyagtöltő-állomáson elmarad a megszokott kiszolgálás, nem ele­gendő csupán a kulcsot kiadni az ablakon a benzinkutasnak, hanem ki kell szállni és „im­pulzust kell adni” az automati- kának, ami pótolja a személy­zetet. Az északi országok autó­sai szerint (itt terjedt el legin­kább az önkiszolgálás) kellemes dolog, ha az ember maga tan­kol; gyorsabb is, az idegen tu­ristának pedig azért jó, mert mentesül a nyelvismeret hiányá­ból adódó nehézségektől. Mint arról már a lapok,/ hírt adtak, az ÁFOR is foglalkozik az önkiszolgálás meghonosításá­val. A vállalat fejlesztési tervei szerint a jövőben évente több töltőállomást állítanak át erre a korszerű kereskedelmi mód­szerre, az első hat önkiszolgáló benzinkút pedig már rövidesen megnyílik. Ezek a következő he­lyeken készülnek el: Budapest- Kerepesi út (a Keleti-pályaud­var érkezési oldalánál), Aszód, Keszthely, Pécs-Uránváros, Gyöngyös és Füzesabony. Az AFOR műszaki-fejlesztési és tervezési főosztályán elmond­ták, hogy kétféle önkiszolgáló rendszert honosítanak meg. Az egyik — ez az egyszerűbb — az úgynevezett sétálókasszás rend­szer. Itt a kút egyetlen kezelő­je a töltőoszlopok tetején látha­tó fényjelzés alapján kaszíroz a vevőtől, aki a hagyományos rendszerű kútnál maga tankol. A másik önkiszolgáló rend­szer már bonyolultabb automa­tákat és műszereket igényel. A Kerepesi úton megnyíló önkiszol­gáló ÁFOR-kút ilyen rendszer­ben épül. A töltőállomás osztrák gyártmányú berendezései már megérkeztek, a kútoszlopokkal és a hozzájuk tartozó műszerek­kel együtt. Itt a távirányítással működő, és elektromos pénztár- jegyzék-nyomóval felszerelt kút­oszlopok üzemeltetése felügye­lettel történik. A tankoló gép­kocsik a szabad kútoszlophoz állnak — ezt zöld színű fény mutatja — majd a töltőpisztoly- lyal saját maguk töltik fel gépkocsijukat. A tankolás befe­jezése után, amikor a csövet visszaakasztják a helyére, a kút­oszlop automatikusan kiadja a pontos pénztárjegyzéket, ami tartalmazza a töltőállomás cí­mét, a vásárolt üzemanyag mennyiségét 0,01 literes pontos­sággal és a fizetendő árat, szin­tén 0.01 forintos pontossággal. A blokkon az automata feltün­teti a vásárlás pontos időpont­ját is! A vásárló ezzel a kis cé­dulával együtt — természetesen gépkocsival — halad el a kijá­ratnál elhelyezett pénztár előtt, ahol kifizeti a felvett üzem­anyag ellenértékét. Az önkiszolgáló rendszer ter­mészetesen némileg megváltoz­tatja a töltőállomások megszo­kott képét. Ezeknél a kutaknál a központ a pénztárhelyiségben lesz, ahonnan az üzemanyag fel­vételét, az önkiszolgálás egész folyamatát ellenőrizhetik és szük­ség esetén irányíthatják. A táv- irányítás a kútoszlopon levő zöld és piros jelzőlámpákkal történik. A kimérőoszlopok számlálószerkezetét a hagyomá­nyos kutakétől eltérően nem nullázzák, hanem távműködte­téssel elektromos úton lezárják. Az előzetes számítások szerint az ilyen rendszerű önkiszolgáló benzinkutak átbocsátó képessé­ge nagyobb, létszámigénye pe­dig kisebb, mint a hagyományos töltőállomásoké.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom