Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-14 / 243. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 14. NÖVELIK A TEJHOZAMOT Szarvasmarhatartás és gyepgazdálkodás A hajósi József Attila Tsz-ben négy évvel ezelőtt adtak át több mint 400 tehén tartására alkalmas szarvasmarhatelepet. Hiányzik azonban ebből a nö- vendékmarha-nevelő épület, korszerűtlen és kicsi a borjúnevelő, valamint a hízómarha istálló. A szö­vetkezet tejtermelésre szakosodott. Az a céljuk, hogy évről évre növeljék a tejhozamot. A gazdaság­ban jelenleg 996 szarvasmarha van, melyből mintegy négyszáz a tehén. Az átlagos évi tejhozam alig több mint 2700 liter, de az idén meghaladja majd a há­romezer litert tehenenként. Legfontosabbnak tartják a szövetkezetben a szarvasmarhatelep korszerűsítését amelyre az elkö­vetkező években több mint hétmillió forintot költe­nek. Elkészül egy új takarmánykeverő is. öt év múlva a gazdaságban csaknem 1300 szarvasmarha lesz a tehénállomány pedig jelentősen javul a ter­veik szerint. Jelenleg is gazdaságos a tehenészet, ugyanis egy liter tej 3,70 forintba kerül. A tehené­szet tavaly több mint egymillió forint hasznot ho­zott a szövetkezetnek. Alacsony az egy liter tejre eső takarmányköltség is, nem éri el a két forintot. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a szemes terményen kívül jelentős mennyiségű és jó minősé­gű silót etetnek, valamint legeltetik is az állatokat. A hajósi gazdaságnak több mint 600 hektáros a gyepterülete, amelyből 400 hektáron valósítanak meg szakszerű gyepgazdálkodást. A többi mélyfek­vésű, vizenyős, rossz minőségű füvet termő terület. Rendszeresen mű trágyázzák, gyomtalanítják a gye­pet. Telepítésre is sor kerül a szarvasmarha istálló közelében. Az itteni 60 hektáros legelőt öntözik, s így a hozama meghaladja a 60 mázsát szénaérték­ben számolva. OFOTÉRT LABv. RA TÓRIUM, AVAGY FÉNYKÉPGYÁR Augusztusban befejezték az évet • Rövidesen bővítik, korszerűsítik a borjúnevelő épületét. Három évvel ezelőtt kezdték a magyar-tarka ál­lomány Holstein-frizzel történő keresztezését. Az ebből származó utódok az elmúlt hónapokban kezd­ték első laktációjukat. A keresztezett egyedek na­pi tejhozama 12—17 liter között van. Az ötéves terv végéig kialakuló Hungaro-friz állománytól magas zsírtartalmú, s nagy mennyiségű tejet várnak. El szeretnék érni, hogy ekkor egy-egy tehén évi tej­hozama megközelítse az 5 ezer litert. Beszélgetés műszak után — Mikor tudna időt szakítani egy kis beszélgetésre? — Délután. Akkor nagyon szí­vesen. Ügy négy óra körül, a la­kásomon. Mert kettőig tart a mű­szak; a csőhúzó műhelyben dol­gozom itt, a Kecskeméti Fém­ipari Szövetkezetben. * Rokonszenvesnek tartottam, ahogyan Lantos Ferencné —, aki a többi, megyebeli társával együtt küldöttként vett részt a Hazafias Népfront VI. kongresz- szusán — tapintatosan, mégis ke­reken elhárította, hogy a munka­helyén felkeressem. Társadalmi megbízatásáról termelés közben kérdezni, nem a legalkalmasabb hely. Amikor aznap délután a Csong­rádi utcai, lényegében egyetlen szobácskából álló, sötét, mégis derűs otthonába kopogtattam, ugyancsak fontos munkát szakí­tott félbe. Az üzemi pártalap- szervezet vezetőségében gazdasá­gi felelős; a havi tagdíjelszámo­lás adminisztrációjával foglala­toskodott. A vele egyazon mun­kahelyen dolgozó férje és na,ev- fia pedig olvasásba merítkezett. A kongresszusi élményei felől tudakozódva megkérdeztem; az országos fórumon megvitatott té­mák, illetve a kongresszus állás­foglalásában megjelölt feladatok közül érdeklődéséhez melyek áll­nak a legközelebb? — Számomra a kongresszus egész lefolyása, de főleg a vita rendkívül érdekes volt, emléke­zetes marad. Bármiről volt is szó, a. szocialista demokratizmus fej­lesztéséről, vagy a közművelődési feladatokról, mindig az jutott eszembe, hogy a párt XI. kong­resszusa határozatainak végre­hajtásáról folyik a tanácskozás. Valamennyiünk ügyéről. Sokszor gondoltam rá ott, hogy nincs is olyan területe az életünknek, ahol a népfrontmozgalom ne kínálna valamilyen tennivalót minden jó hazafinak. Érdeklődésemhez a fiatalokkal és az idősekkel való törődés áll talán a legközelebb. Például a nyolc osztályt el nem végzett fia­talok rábeszélése a tanulásra... Ez a mi üzemünkben is fontos, mert mintha nem akarna elfogy­ni ez a gond. A szövetkezetben szervezett osztálynak tavalyig is húsz tanulója volt; negyven éven aluliak, köztük sokan igazán fia­talok. Most ismét indult egy osz­tály. A másik,- ami — bár személy szerint nem vagyok érdekelt — nagyon közel áll az érdeklődé­semhez: az óvodai, bölcsődei el­helyezés. Egyre több kollégámat szorítja ez a gond. Néhánv hely fenntartásához a reszelőgyári óvodában hozzájárult szövetke­zetünk. Közös elhatározásunk pe­dig, hogy személyenként nyolc óra, kommunista szombaton le­dolgozandó társadalmi munkával, helyesebben az azért járó bérrel segítünk. — Mióta, aktivistája a népfront­mozgalomnak? — Egészen pontosan nem is tu­dom. Mint kommunista, párt­megbízatásból többször segítet­tem a tanácstagi, országgyűlési képviselői választások előkészíté­sében, lebonyolításában. A mé- heslaposi választókörzetben már két alkalommal is ... A Hazafias Népfront megyei bizottságába, 1972-ben választottak be először. Gyanítom, hogy Horváth Laci bá­csi, ' aki azóta szövetkezetünk nyugdíjasa, ajánlott be maga he­lyett, mint fiatalabb aktivistát. — Ügy nézzen a feleségemre, hogy mellesleg önkéntes rendőr is ... — kapcsolódik beszélgeté­sünkbe Lantos Ferepc. A rokon­szenves háziasszony pedig viszont büszkélkedik: — A párom meg munkásőr. fgy kaptam kedvet én is, mert hogy úgy mondjam: munkásőr-jelölt vagyok. — Nem lesz ez sok a társadal­mi feladatvállalásból? — Nem érzem tehernek. Ott­hon — Csongrád megyéből szár­mazom — a szülői háznál is ezt láttam. Nem sajnálták a fárad­ságot, ha közügyről volt szó. És tudja, hogy van az, aki egyszer belekóstolt... A politikai munka meg olyan... — néz rá biztatóan férjére, aki vállalja a mondat befejezését: — ...az olyan, hogy csinálni kell. Amire az ember felkészült­ségéből, erejéből telik. Mert az apró tettekből, a, sok kicsiből lesz a nagy. P. X. A „Hermész”-rendszer irányít Azokban a külszíni szénbányák­ban, ahol a kibányászott meny- nyiség meghaladja az évi 20 mil­lió tonnát, a bányaszállítási mun­kák operatív tervezését, nyilván­tartását és irányítását a) Szovjet­unióban kidolgozott „Hermesz”- rendszer végzi. Ebbe a rendszer­be számítókomplexum, irányító­központ és olyan készülékek tar­toznak, amelyek adatokat továb­bítanak a kotrógépekről, az ön­kiürítő teherautókról és a rakodó­helyekről. A külszíni bánya munkájának egész képe — a bányaszállító be­rendezés helyzete, a kiszolgálás­ra vonatkozó igények, a nyilván­tartás adatai — visszatükröződik az irányitóközpont operatív infor­mációs tábláin. A „Hermész” éber megfigyelése 250 önkiürítő teherautóra, 63 kotrógépre és 7 rakodógépre terjed ki. Ebben a rendszerben az ada­tok továbbítására speciálisan szer­vezett árnyékmentes rádiócsator­na szolgál, amely lehetővé teszi a bonyolult térbeli elrendeződésű fejtőhelyeken a rádióösszekötte­tést. Nagyobb zaj -több só A só kitermelésének egyik mód­ja a föld alatti kilúgozás. Lefúr­tak a sórétegig, ahová aztán vi­zet nyomnak. A víz feloldja a kő­sót, majd az oldatot szivattyúk­kal a felszínre emelik. Itt elpá­rologtatóssal nyerik azt az anya­got, amely az ebédlőasztalnál nél­külözhetetlen. A szovjet tudósok megállapítot­ták, hogy a só föld alatti kam­rákban való feloldásának folya­mata 1,5—2-szerte gyorsabban megy végbe, ha a víznek segít a hang. A hangot d fúrólyukba le- bocsátott hidrodinamikus sugár­zóval gerjesztik. A hangsugárzó fő részein — az álló- és a forgórészen — azonos számú fúrat van. A forgórészt egyenáramú motor hajtja. Az ál­lórész fúratain keresztül a víz nagy erővel lövell lei a föld alatti térbe, s közben akusztikai rezgé­seket kelt a hangtartományban. Közben nemcsak az oldódás fo­lyamata gyorsul meg, hanem a szükséges vízmennyiség is harma­dára csökken. Ez igen fontos azokban a körzetekben, ahol gaz­dag sórétegek, de korlátozott víz­készletek vannak. A működő hangsugárzó hengeralalkú üreget váj ki maga körül. A hangsugár­zó helyének változtatásával sza­bályozható a föld alatti kamra formája. (APN — BUDAPRESS) A fényképészek- - hajdanában fekete leplek alól igazgatták per­cekig a jeles esemény alkalmá­ból összegyűlt családot, bíbelőd­tek a lencsével, míg a megfele­lőnek ítélt pillanat elérkeztével elcsettintették masináikat, ame­lyek elfuserált sámlira inkább emlékeztettek, mintsem fényké- pezőapparátra. Persze ma már legfeljebb filmekben láthatunk efféle jeleneteket, mert általá­nossá, hétköznapjaink részévé, sőt, szabad időnk hobbijává vált a fényképezés. A felvételek kidolgozása azonban, a filmhívás, a nagyítás, a szárítás, még nin- dig valamiféle titok-érzete kel­tenek sokunkban. Tudományos magyarázata nincs ennek. Fölte- hetőleg azért alakult ez így, mert a fényképészek sötétben dolgoz­nak. Igazítsuk helyre rögtön az előbbi mondatot: a fényképészek egy része ugyanis ma már nap­pali fényben nagyítja a filmek kockáit. Sok helyütt eltűntek a mennyezetig érő hatalmas na­gyítók is s szerepüket automata gépek foglalták el. Variográddal készülnek a na­gyítások például az OFOTÉRT 401-es számú kecskeméti labora­tóriumában is. A gép hallatlanul „okos” és sok olyan előnye van, amely használatát kényelmesebbé teszi a hagyományos szerkeze­tekkel szemben. Egyszerre 150 méter hosszú fotó-papír csík fűz­hető be a Variográdba, s egy- egy nagyítás — ezt a szót most képletesen használjuk — csupán másodperceket vesz igénybe. Természetesen azonban egyes munkafolyamatok még mindig sötétben zajlanak. Például a filmhívás, bár itt is találni bi­zarr érdekességeket. Az amatő­rök leginkább nyolcdecis hívó­tankban laborálják e lonált filmjeiket, a 401-es műhelyben pedig 140 literes a hívótartály. A munka megkönnyítése érde­kében még hívás előtt különí'á- logatják a 36 felvételt tartalmazó kis- és 12, vagy 8 kockás nagy­filmeket. Nyúl Dezsöné, a laboratórium vezetője felsorol egynémely érde­kes adatot is. Kiderül, hogy augusztus végéig annyi nagyítást készítettek, amennyit tavaly egész évben. Ez azt jelenti tehát, hogy körülbelül duplájára nőtt a termelésük. íme, a gyakorlat­ban is bebizonyosodik, mit jelent a modern technika, a hozzáértő szakemberrel együtt. Augusztusban 120 ezer képet helyeztek borítékokba, munká­jukra egyébként nem érkezett panasz, s cserélni sem kellett egyetlen fényképet sem. Kedves figyelmességük, hogy minden egyes borítékba minőségi bizo­nyítványt tesznek, amelyben meg­írják, miért nem sikerült a fel­vétel. Ha pedig mindegyik koc­ka nagyítható, ingyen készítenek három plusz-képet az amatőrnek, s apró kártyán gratulálnak is a sikeres teljesítményhez. Figyel­mük kiterjed arra is, hogy ha különösen jónak találnak egy felvételt, külön megrendelés nél­kül levelezőlap nagyságú máso­latot is mellékelnek. Ez a szol­gáltatásuk egyelőre azonban szü­netel a nyári hónapokban, hiszen két műszakban is alig győzik teljesíteni vállalásukat: 24 óra alatt előhívják, nagyítják a be­érkezett filmeket. Nemrégen brigádot alakított a laboratórium kollektívája, József Attila nevét véve fel. Rövid idő alatt elérték a szocialista címet, sőt, oklevelet is szereztek. A kö­zösség döntött abban is, hogy ki utazzék Wolfenbe, az Orwo gyár­ba, szakmai tanfolyamra. Szabad időben is sokat vannak együtt, tanúság erre az az anziksz is, amelyet a kiránduló társak a Blikkből küldtek. • Több tucat film fér el egy­szerre a szárítóban, közli moso­lyogva Halmi Zsuzsa. Változások következnek rövi­desen a labor életében, jelentő­sek. 1977. első negyedében költöznek át a szalagházzal szemben készülő új létesítmé­nyükbe, ahol várhatóan lakossági szolgáltatással közvetlenül is fog­lalkoznak majd. Addig is, az alig 50 négyzetméternyi területen mind a tízen tovább dolgoznak, hiszen elárulhatjuk, a Kiváló la­boratórium címet pályázták meg. Ha figyelembe vesszük, hogy van okuk dicsekvésre, majdnem bi­zonyosak lehetünk abban, hogy a címet meg fis kapják. Miféle okokról van szó? Adalékként a fentiekhez egyetlen adat. Havon­ta annyi fixirt adnak át a MÉH- nek, hogy az abból származó ösz- szeg szinte fedezi az új vegysze­rek költségeit. Látható tehát, hogy a megbecsüléshez „csak” jó munka kell. Ami van ... B. J. • Képeket szárít a folyton forgó krómlap. Bcnde Győzőné és Horváth Imréné „eteti” a masinát. • Milyen legyen a megvilágítás? — Német Ferenc­né gyakorlottan átfutja a negatívot, mielőtt a gép­be helyezné. (Tóth Sándor felvételei.) Munkakönnyítő kerti eszközök Kiskertünk akkor töltheti be hivatását, ha felüdülésünket, kel­lemes kinti tartózkodásunkat, a hasznos időtöltést és esetenként a különleges ízek, zamatok iránti vágyunk kielégítését segíti elő. Vagyis valóban minket szolgál, nempedig fordítva, mi válunk a kert rabszolgájává. Ehhez elen­gedhetetlen a kertben nevelni kívánt haszon- és dísznövények számának mértéktartó meghatá­rozása. Azért pedig, hogy ne nyűg, fárasztó robot legyen a kerti munka, hanem éppen csak jóleső fáradtsággal, elfoglaltság­gal járjon — a kerti szerszámok jó megválasztásával és helyes használatával tehetünk legtöbbet. Az egyik gyakori, de legke­vésbé lelkesítő feladat, a kapá­lás is akkor végezhető el a leg­gyorsabban és’a legkevesebb fá­radtsággal, ha a kert talajadott- ságainak, valamint a kapálás cél­jának megfelelő kapatípussal dolgozunk. Az erősen megülepedett, kö- . tött talajt'" a hagyományos kapa­típusok közül a hegyes, keskeny fejű kapával lazíthatjuk jól fel. Ennél azonban kétségtelenül könnyebben és gyorsabban lazít­ható a talaj kézi kultivátorral, amit hátrafelé haladva csak húz­ni kell. A további kapálások — ha nem túlságosan kötött, agya­gos vagy köves a talaj és nem hagyjuk elhatalmasodni a gyo­mokat — nagyon gyorsan elvé­gezhetők kengyeles húzókapák­kal. Előnyeik, hogy általában kisebb súlyúak, mint a hagyo­mányos kapák, hátrafelé halad­va, magunk után húzva, 2—3 cm mélyen tökéletesen porhanyítják a talajt, mégpedig úgy, hogy ke­vésbé fáradunk ki tőle, mint a szokásos kapálástól. Mivel hát­rafelé haladhatunk, a már megka­pált területet és kikapált gyom­növényeket nem tapossuk le. Ha­sonló előnyökkel rendelkezik a csuklós kapa, mely előre-hátra húzogatva lazít, tehát ezt sem kell rendszeresen felemelni, majd újra visszaejteni a földre. Mé­rések szerint a kengyeles és a csuklós húzó kapákkal is lega­lább kétszer olyan gyorsa^ lehet kapálni, mint a régebbi ..apatí­pusokkal, és kétharmadára, de sokszor csaknem felére csökken­tik a kapáláshoz szükséges erő­kifejtést. A fűnyíráshoz is szám' sba vehetők már a motoros fűnyírók, a kézi előtolású kétkerekű kis fűnyírógépek mellett. Ezeken kí­vül azonban fűnyíró olló is szük­séges a kerítéstövében, kősze­gélynél és másutt visszamaradó keskeny gyepsávok lenyirásához. A fűnyíróollók újabb típusai, az­zal a viszonylag egyszerű módo­sítással, hogy nem oldalirányban, hanem le-fel mozgatható a nye­lük, szintén kevésbé fárasztják a kezünket és nem törik fel a te­nyerünket még hosszabb hasz­nálat után sem. A rózsaszedő olló szószerint védi a kezünket, mert nemcsak lemetszi, hanem a rugalmas le- mezpár-részével meg is fogja a lemetszett rózsaágat, vagy virág­szárat anélkül, hogy mec kellene érinteni a kezünkkel. Természe­# A kövek széléről könnyen le­vágja a fUvet az új rendszerű fűnyíróolló. tesen hasznos lehet ez az ollótí­pus más metszésnél is. Az öntözést elsősorban a váro­si vízvezeték-hálózatra, vagy a motoros házi szivattyú vezetékén levő csapra csatlakoztatható öntözőtömlő teheti könnyebbé és tempósabbá, a hagyományos kannás öntözéshez képest. A tömlő mozgatását két keréken könnyen tolható tömlőtartó dob segítheti. A tömlővégen kiáram­ló vízsugár irányítását és por­lasztását pedig a rászerelhető, lehetőleg állítható vízsugárcső egyszerűsítheti le a legjobban. Olyan típus is kapható, amellyel a vizet a csüvégnél is el lehet zárni. Ha a tömlővégre esőztető szó­róberendezés kerül, mindössze ezt kell időnként áttenni újabb és újabb területrészekre, az ön­tözés alkalmával. Amennyiben van rajta, vagy utólag magunk felszerelünk rá lemezszalagból hajlított szánkószerű csúszótal­pat, meg sem kell emelni, csak a tömlőnél fogva át kell húzni a eredeti állásából az új álláshe­lyére úgy, hogy közben még a vizet is szórhatja. Az egy állás­ból beöntözött terület nagysága szerint lehetnek kis hatósugaru­nk — egyszerre 0—8 m átmé­rőjű körterületet öntöznek, mint amilyenek az alumíniumból, újabban műanyagból készült, egyszerű, a centrifugális erő elve alapján porlasztó szórófejek. A közepes hatósugarúak — amelyek 12—16 m átmérőjű körben ön­töznek — még ugyancsak jól használhatók kiskertben, akár ütközőlapos porlasztásúak, akár két-három ágú Seegner-kerék- ként működnek, vagy más por­lasztási elvet hasznosítanak. Az ugyancsak sűrűn ismétlődő növényvédő permetezéseknél azoft az újabban kialakított géptípu­sok jelenthetnek könnyebbséget, amelyeknek műanyagból készült a permetlétartójuk. Emiatt ugyan­is jóval könnyebbek a hagyomá­nyos fémtartályos gépeknél. A tartályrészük állandó hátonhor- dása sem szükséges a legtöbb­jüknél, hanem leállítható a föld­re, sőt elhelyezhető a bevásárló­szatyrokhoz hasonló kétkerekű vázra, amivel könnyedén moz­gatható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom