Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-13 / 242. szám

PETŐFI NÉPE AE MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXI. évf. 242. szám Ára: 90 fillér 1976. október 13. szerda Tárgyalások és látogatások Losonczi Pál perui programjában Fehér Péter, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, aki Francisco Morales Bermudez elnök meghívására hivatalos baráti látogatáson tar­tózkodik a Perui Köztársaságban, hétfőn Limában megkoszorúzta a perui hősök emlékművét. A koszorúzást követően az elnöki gépkocsisor a Lima mel­letti La Molinaba indult, ahol tatin-Amerika egyik legrégebbi egrárfőiskolája, az országos me­zőgazdasági egyetem működik. Losonczi Pál megismerkedett a nagy hírű felsőoktatási intézmény életével, huszonkét tanszékének egyikével-másikával. Dr. Fede­rico Anavitarte Condomarin pro­fesszor, az egyetem rektora nem kis büszkeséggel számolt be arról, hogy kapcsolatot tartanak a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel, s úgy tervezik, hogy rövidesen oktatócsere ajánlattal keresik fel a magyarországi test- .vérintézményt. Losonczi Pál hosszabban idő­zött az egyetem szerteágazó ku­tatási tevékenységét dokumentá­ló, rögtönzött kiállításon, ahol az őshonos amerikai növények, mindenekelőtt a kukorica neme­sítéséről tájékozódott. Az Elnöki Tanács elnöke — akit az egyetem díszdoktorává avattak — a hall­gatók népes gyűrűjében búcsú­zott az egyetem vezetőitől, majd megtekintette a nemzeti antro­pológiai és archeológiái múzeu­mot. A tárlókból Peru történel­me, az Andok legmagasabban fekvő országának őstörténete te­kint a látogatókra. Losonczi Pált végigkísérték azokon a terme­ken, amelyekben a prekolumbiá- nus indián kultúra csodálatos emlékeit őrzik. A hétfői program rövid vá­rosnézésre is időt engedett. Lo­sonczi Pál megismerkedett Lima jeles látnivalóival, az egykori Ciudad de los Ryes emlékeivel, s avval, amire a ma Peruja büszke, a dinamikusan fejlődő nagyvárossal. A nap eseményeihez tartozik: Limában — Bíró József külke­reskedelmi miniszter részvételé­vel — megkezdődött a magyar perui gazdasági vegyesbizottság soros ülése. Az Elnöki Tanács elnöke ked­den felkereste a Lima környéki Huandoi termelőszövetkezetet, amely a földreformot követően alakult egy korábbi nagybirtok területén. A perui sajtó nagy terjede­lemben, általában első oldalon, fényképekkel illusztrált cikkek­ben foglalkozik Losonczi Pál lá­togatásával. A Cronica szerkesz­tőségi cikkében kiemelte a két ország közötti kapcsolatok elmé­lyítésének fontosságát, s hangsú­lyozta: Perunak igen nagy szük­sége van a magyar műszaki-tu­dományos segítségre. Ugyancsak ez a nagy példányszámú lap ad­ta közre a perui külügyminisz­ter cikkét az együttműködés le­hetőségeiről és távlatairól. A Comercio-ban az energia és bá­nyaügyi miniszter írt a gazdasá­gi kapcsolatok jelentőségéről, s a televízió egyik adásában be­jelentette: Peru három vízi erő­művet szeretne vásárolni Ma­gyarországtól. S végül egy cím a Correoból: „Barátság, 1968 óta.” (MTI) HUSZONÖT ÉVES A MAGYAR ALUPIGMENT GYÁRTÁS Nemzetközi szimpozion Kecskeméten Tegnap Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában a hazai alupigment gyár­tás megkezdésének 25. évfordulója alkalmá­ból megnyílt az Országos Magyar Bányásza­ti és Kohászati Egyesület fémkohászati szak­osztályának készáru szakcsoportja által ren­dezett kétnapos nemzetközi szimpozion. A három világrész tizenhét országából össze­gyűlt szakembereket Vásárhelyi Rezső, az OMBKE fémkohászati szakosztályának elnö­ke, a Kőbányai Könnyűfémmű elnöke kö­szöntötte, majd Gódor József, Kecskemét vá­ros tanácsának elnöke mondott beszédet. Az elnök rövid visszatekintést nyújtott a város' iparának fejlődéséről, majd hangsúlyozta: ma Kecskemét 59 ezer munkaképes lakosából 27 ezren az iparban dolgoznak. A város hatvankét üzeme között megbecsült helye van a Kőbányai Könnyű­fémmű kecskeméti gyárának, amely alupigmentet állít elő. Szívesen adtunk helyet ennek az üzem­nek, mert ezzel az alumíniumipar — átlépve a Duna vonalát — az Alföldön is megteremtette egyik bázisát. Mindez remélhetően újabb alumí­nium-gyártmányok idetelepítését is előmozdítja az elkövetkező időszakban. Az alupigment gyár szakemberei társadalmi te­vékenységükkel is észrevétették magukat, s két évvel ezelőtt megalakították az OMBKE fémkohá­szati szakosztályának készáru szakcsoportját, kecs­keméti központtal. S lám, a szakcsoport ezzel a rendezvény­nyel máris olyan fórumot teremtett, ame­lyen a szakem­berek nemzet­közi szinten cserélhetik ki tapasztalatai­kat. Ebből az alkalomból kí­vánom, érezzék jól magukat városunkban. Gódor József megnyitó sza­vai után dr. Molnár Imre, a műszaki tudo­mányok kandi­dátusa, a Ma­gyar Alumíni­umipari Tröszt műszaki vezér- igazgató he­lyettese Hu­szonöt éves a magyar alu­pigment gyár­tás címmel tar­tott előadást. Az alupigment gyártás Magyar- országon való meghonosításáról szólva hangsúlyozta, hogy az né­hány szakember lelkes, kitartó munkájának köszönhető, akik a laboratóriumi kísérletsorozattól a nagyüzemi gyártásig sok nehéz­séget küzdöttek le. A kísérlete­ket a Metallóchemia Vállalatnál Hauska Miklós, Kontra Ferenc és Szálát Jenő közreműködésé­vel végezték. Kezdetben porlasztóit alumí­niumgrízt használtak a gyártás­hoz, később lényegesen olcsóbb és jobban őrölhető előterméknek bizonyult az alumíniumfólia, amelynek termelésével a Kőbá­nyai Könnyűfémmű foglalkozott. Kézenfekvő volt ezek után, hogy a knnnvíí fémmű átvette a nig­• Dr. Molnár Imre a megnyitó előadást tartja. • A szimpozion külföldi résztvevőinek egy csoportja. • Két amerikai résztvevő a kiállítást szemléli nagy, érdeklődéssel. (Pásztor Zoltán felvételei.) mentgyártási profilt. Budapesti üzeme egy évtized alatt 700 ton­nára növelte alumíniumpaszta- termelő kapacitását. Termékeik kül- és belföldön egyre keresettebbé váltak A termelés további növelésére azonban a fővárosban már nem nyílt mód, pedig ezt egy sor újabb szabadalmaztatott talál­mány is indokolttá tette. így került sor Kecskeméten egy tel­jesen új alupigment gyár felépí­tésére, amely egyébként példája a gazdaságos és ésszerű üzemte­lepítésnek. Különösen nagy gon­dot kellett fordítani a tűzren­dészet! és a gépesítési megoldá­sokra. Az ezzel kapcsolatos erő­feszítések is sikerrel jártak. A gépesítés foka már olyan szintű, hogy az emberi tevékenység a műveletsor elindítására és el­lenőrzésére korlátozódik, sőt már bizonyos jellegű automatizálás is elkezdődött. A gyárban jövőre megkezdik a korszerű, metalizált pasztasorozat üzemszerű gyártá­sát is, s ezzel újabb világszín­vonalon álló terméksorral gazda­godik az üzem választéka. Ezután Hauska Miklós ve­gyészmérnök, a Kőbányai Köny- nyűfémmű gyáregység vezetője Az alupigment gyártás és fel- használás története, várható fej­lődése címmel tartott előadást, majd a szimpozion résztvevői megtekintették a Kőbányai Könnyűfémmű kecskeméti alu­pigment gyárának, a Tiszavidé- ki Vegyikombinát, a BUDA­LAKK és az USA Republic Pow­der Metals szakmai bemutatóját.' A délután folyamán a tudo­mányos és termelési tapasztala­tairól dr. Lukács Péter, a Fém­ipari Kutatóintézet laborvezetője; Ladislaus Klimits osztrák mér­nök, Tóth Sándor, a TVK labor­vezetője, dr. Lábody Imre és Szekeres Rudolf mérnökök, Ed­mund Sorg, az NSZK-beli Eckart Werke műszaki igazgatója, Wer­ner Kind NDK-beli mérnök, V. M. Tkacsenko, V. G. Gopienko, T. P. Skolnyikova szovjet tudo­mányos kutatók, loan Otto Schmidt és Alexandru Domsa ro­mán tudományos kutatók tartot­tak előadást. A tanácskozás ma folytatja munkáját. N. O. Sajátos esztendő Nincs két egyforma eszten­dő. A gazdasági folyamatok változása hiába követi egy­mást a tervidőszak periódu­sainak megfelelően, valójá­ban az élet sokszínűbb annál, mint amit a tervezők előre látnak, s a számok, ada­tok alapján elképzelnek. Kü­lönösen vonatkozik ez a me­zőgazdaságra és az élelmi­szeriparra, ahol az időjárás is közbeszólhat, növelve vagy csökkentve a várható termést árukészletet. De ma már a népgazdaság más ágazataiban sem lehet mereven értelmez­ni a terveket. Az olyan or­szágban, mint a miénk, ahol a nemzeti jövedelemnek majdnem fele a külgazdasági kapcsolatok révén keletkezik, nem hagyhatók figyelmen kí­vül a külső tényezők. Bele­szólnak a tőkés piacon kiala­kult árarányok, de a szocia­lista országokban kitermelt nyersanyagoknak a nemzet­közi viszonyoktól teljesen nem mentesíthető árváltozásai is. Egyszóval az esztendőknek megvannak a maguk változó és bizonytalansági tényezőik, amelyek leküzdése, az egyen­súly megteremtése talán a legnagyobb feladatot jelenti a szakemberek és gazdasági irányitó szervek számára. Az idei év is bővelkedett meglepetésekben, úgyis mond­hatnánk, hogy az időjárás nem kényeztetett el túlságo­san bennünket. A mezőgaz­daságban és élelmiszeriparban most azért folyik a megfeszí­tett küzdelem, hogy a meg­termelt értékeket biztonságba helyezhessék, s valamelyest javítani lehessen a tervszá­mokon,, pótolni a kiesést. Mert igaz, hogy a lefagyott nyár­ele ji, gyümölcsöket az idén már meg nem termelhetjük, de az alma, a szőlő gondos leszedése nagy értékeket je­lenthet az országnak. Gaboná­ból termett elegendő, a bur­gonyatermés ugyan nem ki­elégítő, de ha az állami és szövetkezeti felvásárlás meg­felelően működik, s nem en­gedjük ' elfolyni különböző manipulációs csatornákon, a lakosság nem szenvedhet hi­ányt. Nagy szükség van a cukorrépa, a másodvetésű ta­karmánynövények és a kuko­rica veszteségmentes betaka­rítására, a sertés- és szarvas­marha-állomány téli eleségé- nek magtárba helyezésére, megőrzésére. A népgazdaság egyéb ága­zataiban is az esztendő utolsó negyede egy kicsit a finis időszakát jelenti. Ezt ugyan lehet vitatni és helyteleníteni, mondván, hogy az egész esz­tendő egyenletes munkájával ki lehet küszöbölni az év vé­gi hajrát, de a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a vállalatok ilyenkor akarnak és tudnak is szépíteni az eredményeken. Az építők tar­tós elmaradással küzdenek, sok volt az úgynevezett áthú­zódó beruházás, s az idei ter­vek teljesítését ez sok tekin­tetben hátráltatta. Értékben minden valószínűség szerint túlteljesülnek a tervek, de a létesítmények átadási határ­idői gyakran hátrább csúsz­nak. Azokban az üzemekben, ahol „tető alatt dolgoznak", szintén akadt hátráltató té­nyező bőségesen. Hol anyag­hiány, hol pedig a munkaerő elégtelensége, vagy éppen a szervezetlenség volt az oka az elmaradásnak. A szocialista brigádok különböző fórumain igen sokszor szóvá is tették ezeket. Épp úgy, mint a rend- szertelen túlórákat, a munka intenzitását csökkentő felesle­ges gépállásokat, az eszközök rossz kihasználását. Van tehát tennivalója bő­ségesen a gazdasági irányí­tóknak, a munka társadalmi vonatkozásaira is éberen ügyelő pártszervezeteknek, a versenymozgalom gazdáinak, a szakszervezeteknek. Mert a munka nem öncél, a népqaz- dasági tervek teljesítése csak eszköz a szocialista társada­lom emberközpontú feladatai­nak minél teljesebb megvaló­sításában. Az V. ötéves terv első esz­tendejének befejező szaka­szához értünk. Még több mint két hónap hátra van az év utolsó napjáig. Tevékeny és szorgos napok várnak min­denkire ebben az országban. BIZTONSÁGOS A TAKARMÁNY ELLÁTÁS Üjabb lehetőség a kisüzemi állattartás fejlesztésére Hazánkban a felszabadulás előtti rendkívül alacsony, sze­mélyenként mindössze 39 kilogramm húsfogyasztás napja­inkra 70 kilogrammra emelkedett. Az ötödik ötéves terv azonban ennek a további növelését irányozta elő. 1980-ban már 80 kilogramm lesz Magyarországon az átlagos húsfo­gyasztás. A nagyüzemi állattartás fejlesz­tése adja a biztos alapot, de nél­külözhetetlen a háztáji és kisgaz­daságok hozzájárulása, áruterme­lésének növelése. Év elején ha­zánkban 1,4 millió kisgazdaság­ban tartottak sertést. Az ágazat fejlesztését segítő kormányintéz­kedések hatására Bács-Kiskun megyében is fellendült a kisgaz­daságok állattenyésztése. A folya­mat erősítésére az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat új szervezeti formát vezetett be fél esztendővel ezelőtt. Az állami és szövetkezeti gazdaságokkal, fogyasztási szövet­kezetekkel és szakcsoportokkal együttműködve sikerült intézmé­nyesen összefogni a kisgazdasá­gok tenyészanyag-, takarmány-, szállítóeszköz-ellátását és szerve­zettebbé tenni a tenyész- és vágó­állatok átvételét. Ennek az intézkedésnek ta­pasztalatait vitatták meg kedden délelőtt Kecskeméten a mezőgaz­dasági szakigazgatás, a kisgazda­ságok munkáját közvetlenül segí­tő szövetkezetek, kereskedelmi vállalatok, a Kiskunsági TESZÖV és a fogyasztásii szövetkezetek Bács-Kiskun megyei szövetségé­nek szakemberei. Részt vett a ta­nácskozáson Szabó Serény, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgató-helyettese is. Bíró Imre igazgató vázolta azo­kat a körülményeket, amelyek a megyei állatforgalmi és húsipari vállalatot a megbízotti rendszer bevezetésére ösztönözték, majd Podhradszky Jenő igazgatóhelyet­tes ismertette a kistermelők ser­téstenyésztésének fellendítésére telt intézkedések tapasztalatait. Az eredmény többek között az, hogy Bács-Kiskun megyében rö­vid idő alatt az 1974-es esztendeit megközelítő létszámra nőtt a kocaállomány. A növekedés a ta­valyihoz képest 128 százalékos. Bács-Kiskun megye 112 települé­se közül 102-ben a vállalat által megbízott állami gazdaság, téesz, szakszövetkezet, ÁFÉSZ intézi a kistermelők állattartási ügyeit. Nyár eleje óta 4300 kocát helyez­tek ki továbbtenyésztésre a ház­táji és kisgazdaságokba. A szalk- szentmártoni Petőfi, a homokmé- gyi Aranykalász, a kunszállási Alkotmány, a csólyospálosi Kun­sági, a csikériai Üj Kalász, a kun­bajai Béke Csillaga, és számos téesz, szakszövetkezet, közöttük a kecskeméti Alföld, a hetényegy- házi Egyetértés, a keceli Szőlős­kert teremtett megfelelő alapot a kisgazdaságok állattartásának ösz- szefogására. A gabonaforgalmi és malomipa­ri vállalat, a takarmányboltok há­lózatának növelésével, a termé­nyek és a táptakarmányok vá­lasztékának bővítésével, beszer­zésének könnyítésével támogatta az akciót. E tevékenység közben adódott hibákat, gondokat ele­mezte a tájékoztatót követő vitá­ban Patyi László, a kunszállási Alkotmány Tsz elnöke, Nagy La­jos, a soltszentimrei Ezerjó Szak- szövetkezet elnökhelyettese, Fe­renc Ernő, a MÉSZÖV titkárhe­lyettese. A korszerű módszerek elterjesztésének a kisüzemi állat­tartás körülményei közötti szük­ségszerűségéről beszélt Sántha Lajos, az állattenyésztési felügye­lőség vezetője. Majd Szabó Be- rény a kisüzemi állattartás szere­pét elemezte az ország ellátásában és az exportfeladatok teljesítésé­ben. Perczel János, a gabonafor­galmi és malomipari vállalat igaz­gatója azokat az intézkedéseket ismertette, amelyek eredménye­ként a megyei vállalat a jövőben is biztonságosan ellátja takar­mánnyal és táppal a gazdaságo­kat és növeli a készítményeinek választékát. K. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom