Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-10 / 240. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 10. Bács-Kiskun megye az ország gyümölcs- termesztésének 12 százalékát adja. A csont­héjasok aránya azonban ennél lényegesen magasabb. Jelentős az export is. A megye az ország legnagyobb gyümölcstermelő körzete. Az utóbbi időben nagymértékű terület- csökkenés jelentkezik, visszaesett a termelési A megye gyümölcstermő terü­lete kereken 16 900 hektár, ez több, nvnt 1700 hektárral keve­sebb, mint 1935-ben volt. Csök­kent a gyümólc-óaoltvany, jól lehet a nagyüzemi telepítések időszakában három és fél millió csemetét ültettek el. A csökke­nés az üzemi ültetvények nagy mértékű kivágásából és a szőlők közötti szórványfák kipusztulásá­ból ered. 1970 és 1975 között 3500 hektár üzemi ültetvényt selejtez­tek ki. Legsúlyosabb mértékű a csonthéjasok pusztulása, illetve kiselejtezése, jól lehet, ezek ter­melésének növelése népgazdasá- gilag a legindokoltabb. Gyümölcs- termelésünkben Az arányok az al­ma irányába tolódtak el. A csont­héjasok közül egyedül az ősziba­rack szerepel üzemi telepítések­ben. A visszaesés annál is inkább figyelmet érdemel, mert koráb­ban a gyümölcstermelés volt a legdinamikusabban fejlődő ker­tészeti ágazat. A telepítések üte­me is lelassult. A III. ötéves tervidőszak alatt kereken 2350 új üzemi gyümölcsös létesült, 1970 és 1975 között viszont már csak 1500 hektár. A megyében 1980-ig 3000 hektár új telepítést tartanak szükséges­nek. Ez ugyan növeli majd a nagyüzemi gyümölcsösterületet, de állományemelkedés nem lesz, mert a szórvány- és a szőlők kö­zötti gyümölcsfákat tovább selej­tezik. Sőt, kisebb irányban az üzemi gyümölcsösök is selejtezés­re kerülnek. Az új telepítések mintegy 75— 80 százalékát a nagyüzemekben, 20—25 százalékát pedig a háztáji tagi és kisegítő gazdaságokban tervezik. A gyümölcstermesztésünkkel kapcsolatos helyzetet, a korszerű­sítés és a fejlesztés lehetőségeit áttekintette a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya. Megvitatta a Magyar Közgazdasági Társaság mezőgaz­dasági szakosztálya, annak megyei szervezete, a megyei agrártudo­mányi egyesület agrárökonómiai szekciója kerekasztal-értekezle- ten. Ezen a tanácskozáson a sző­lőtermesztéssel együtt tűzték na­pirendre a gyümölcsültetvé­nyeinkkel kapcsolatos gondokat is. Ez utóbbi legalább annyira fontos, mint a szőlő. (Sajnos, az említett konferencián kisebb súllyal szerepelt.) Éppen ezért szükséges talán szólni arról, mi­lyen feladataink vannak ilyen vonatkozásbaln, figyelembe véve a megyei tanács szakosztályának állásfoglalását. kedv. Mindez ugyanúgy, mint a szőlőter­mesztésnél, több tényező együttes hatására következett be. Egyrészt az ágazat jövedel­mezőségének romlása, másrészt az állami tá­mogatások nem kielégítő aránya, végül a kézi munkaerő fokozottabb ütemű csökke­nése miatt. Almaosztályozó gépsor a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban. A szaporítóanyag a megyében megtermelhető. A telepitéshez szükséges 2,3 millió vegyes gyü- mölcsfaoltványt a Kecskemét- sfcikrai Állami Gazdaság faisko­lája elő tudja állítani. Számolni kell azzal, hogy atz új ültetvé­nyek megművelésében gondos­kodni-kell a magaa fokú gépesí­tésről. Szükséges növényvédő he­likopter, gyümölcsrázógép és egyéb berendezés amelyek be­szerzése jelentős megterhelést je­lent az üzemeknek. Olyan állás- foglalás született, hogy a telepí­tések és 3 járulékos beruházások állami támogatását tovább kell növelni ahhoz, hogy az elképze­lések megvalósuljanak. Például a gyümölcstermesztés segítéséhez 2 ezer vagon újabb hűtőtárolóra van szükség. A megyében a Hosszúhegyi Ál­lami Gazdaság kezdeményezett gyümölcstermesztési rendszert, amelyhez több üzem csatlakozott már. Az együttműködés során megoldják a szaporítóanyag-ter­melést is, mert a Kecskemét­szikrai Állami Gazdaság faiskolá­jának fejlesztéséhez hozzájárul­nak, a termés megóvása érdeké­ben pedig bővítik a tárolóteret. Bevált1 termelésnövelő módszer az öntözés, ártlely nöVeli á hóíánio- kat, javítja a minőséget. Végül, de nem utolsósorban növeli a ter­melési biztonságot is. A beruházásokra vonatkozó ál­lami támogatás módosításán túl­menően egyúttal szükséges a fel- vásárlási árak olyan mérvű ren­dezése, amely figyelembe veszi a jelenlegi termelési színvonalat, lehetővé teszi a bővített újrater­melést. Olyan igény is jelentkezik, hogy a kisüzemi gyümölcstelepítéshez is kaphassanak állami támoga­tást és kedvező hitelt bizonyos előírások és teljesíthető feltéte­lek mellett. A gyümölcstermesztés vissza­esése szükségessé teszi, hogy ala­posan megvizsgálják az ágazat helyzetét és sürgős intézkedése­ket hozzanak a fejlesztés elősegí­tése érdekében. K. S. A PÁRTÉLET GYAKORLATÁBÓL Az alapszervezeti munka hatékonyságáért A helyi pártélet sokféle kérdé­sénél időztünk már, amikor Kal­mar Pál, a kiskunmajsai községi pártbizottság titkára újabbal ho­zakodott elő: Végül, általános információcse­re következik; tájékozódás arról, mi foglalkoztatja a párttagságot, illetve, mi erről a községi párt- bizottság véleménye? E napirend keretében tisztázódnak a menet­közben felbukkanó kérdések is. Legutóbb néhány titkár elvtárs például abbán kért útbaigazítást, hogyan kérje számon a cselek­vési program végrehajtását a gaz­dasági vezetőktől. Természetesen kifejtettük: pontról pontra, az előrelépést, s A lemaradást egy­aránt indokolva. A továbbiakban érezhetően sok tapasztalat birtokában, az alap­szervezeti munka Színvonlát be­folyásoló tényezőket boncolgatta a községi pártbizottság titkára. E tényezők között elsőként a párt­titkár és a vezetőség felkészült­ségét, majd a párttitkárok mun­kaköri beosztását említette, s az utóbbit így indokolta: Érdemben segíteni a cselekvés előtt Aztán az alapszervezeti munka segítésének újabb mozzanatával hozakodott elő. Elmondta, hogy a községi párt-végrehajtóbizott­ság körülbelül másfél éve érté­kelte a Politikai Bizottság 1972. december 20-i, az alapszervezeti munka színvonalának javítását célzó határozatát és megállapítot­ta: az alapszervezeti intézkedési tervek színvonala javult, de még mindig elmarad a követelmé­nyektől. Az elemzés pedig ki­fejtette hogy a párthatározatok végrehajtásának segítése érdeké­ben nem elég, ha csak a taggyű­léseket látogatják a párt-végre­hajtóbizottság tagjai. A párthatá­rozatok végrehajtását, g az intéz­kedést tervek előkészítését kell segíteni. Erre pedig a pártveze­tőség ülésein, a pártcsoportok ér­tekezletein kínálkozik az igazi le­hetőség. Ezt a megállapítást a tagkönyv- cserél megelőző beszélgetések csak megerősítették. Az elmúlt félévben, s főleg az utóbbi három hónapban a párt-végrehajtóbi­zottság tagjai ezért vannak ott sűrűbben az általuk patronált alapszervezetek pártvezetőségi ülésein, a pártcsoport-értekezle- teken, és kevesebbszer a taggyű­léseken. Felelősséggel az aktivisták fejlődéséért — Mert lényegesnek tartjuk, ezt a gyakorlatunkat tovább foly­tatjuk. Még fontosabbak azonban a titkár elvtársakkal való konzul­tációk. Például a pártcsoportok tevékenységének erősítése, mind tartalmasabbá tétele érdekében. Vitathatatlan, a kommunisták igenig akarják a jó pártéletet. Nagyszerűen tanúsítják ezt pél­dául a MEZŐGÉP, a Drótfonat Vállalatnál, a Vegyes Szövetke­zetnél működő pártcsoportok. Mert életük, munkahelyük valós, mindenkit érdeklő kérdéseit bon­colgatják, javítják meg. Mint megtudtam, e pártcsopor­tok irányítását korántsem egyet­len recep szerint végzik. Van, ahol a titkár, vagy a szervező titkár, másutt a vezetőség tagjai felváltva, reszortjukból adódóan orientálnak. A programot azonban mindenfftt testületileg, a pártve­zetőség szabja meg. A mind több jó példa mellett természetesen akad gond is. Alig­hanem figyelemre érdemes Kal­már Pálnak az ezzel kapcsolatos, tárgyilagos fejtegetése: — Bizony, vannak még téma­szegény pártcsoportok is. Ezen segítendő javasoltuk -az -érdekelt alapszervezeti vezetőknek, hogy~a Titkári tájékoztatóban, illetve t a Pártéletben megjelent, egy-egy időszerű kérdésről szóló cikk fel­dolgozásával bízzák meg a párt- csöportot. Mégpedig úgy, hogy ehhez vázlatot adnak a pártcso- port-bizalminak. Az ugyanis nem visz előbbre, ha a titkár vázolja fel a problé­mát, a pártcsoport tagjai pedig hallgatnak. Nemrégiben találkoz­tam rá példával: húszperces mon­dóka, csupa általánosság, a párt­csoport tagjain pedig látható volt az unalom, az időpocsékolás miatti boszankodás. Ezt nem sza­bad mert visszaélés. A párttitkár- nak, a vezetőségnek felelősséget kell éreznie a bizalomért, min­den aktivistáért. Enélkül hogyan szerez jártasságot a mozgalmi munkában, hogyan fejlődik?... Perny Irén — Ma már elvétve akadnak sablonos intézkedési tervek az alapszervezetekben. A határoza­tokból adódó tennivalókat igen­csak az adott terület sajátossá­gaihoz igazítottan, konkrétan tar­talmazzák. Pedig korábban gyak­ran hiányzott az alapszervezetek­ben a helyi viszonyokra alkalma­zás készsége... Ez a változás nyilván azt is jelenti, hogy tartalmasabb lett a pártalapszervezetekben a munkai hatékonyabb a pártirányítás. Va­jon minek köszönhető az előrelé­pés? Hogyan, miként segítette, segíti munkamódszereik javításá­ban. fejlesztésében, az alapszer­vezeteket a községi párt-végre- hajtóbizottság? — formálódott meg a kérdés. Kalmár Pál pedig nem fukarkodott A válasszal. Értelmezés, továbbképzés, információcsere — A munka milyensége nem kis mértékben függ az irányítás­tól. Épp ezért először is a havon­kénti titkári értekezleteken sze­retnénk ezt hatékonyabban segí­teni, alapvetően három célra tö­rekedve. Az első, hogy a felsőbb pártszerveknek az egész pártélet­re vonatkozó határozatait magya­rázzuk az egységes értelmezés cél­jából. Például az év elején a Központi Bizottság határozata alapján a cselekvési program szükségességéről elfogadott köz­ségi határozatot. A titkári értekezlet másik na­pirendje, hogy rendszeresen be­számol egy-egy párttitkár, vagy reszortfelelős valamelyik hatá­rozat végrehajtásáról. Ezt vita követi, amely jó gondolatokat éb­reszt é* végeredményben a to­vábbképzést js szolgálja. A beidegződést legyűrni... — A munkahelyi beosztás ob­jektíve nehezíti a párttitkár mun­káját, az alapőzervezet tevékeny­ségét. Ha a titkár vezető beosz­tású, mondjuk önálló műhelyve­zető, aki anyagilag is felel száz­kétszáz ember sorsáért, máris ki­tűnik, nem könnyű a dolga. Ha pedig fizikai munkás a párttit­kár? A gazdasági munka követel­ményei nagyok, á normát teljesí­tenie kell, nem hanyagolhatja el szakmai-politikai képzését sem ... Ilyen körülmények között a fe­lelősségteljes pártfeladatra kevés idő jutna a különböző pártokmá­nyok tanulmányozását, az elem­zéseket csak a szabad idő nagy részének feláldozásával győzné. — És a pártvezetőség tagjai? Munkamegosztással kevesebb te­her nehezedik a titkárra — je­gyeztem meg ellenvetésül, mire Kalmár Pál tapasztalatai alapján felelt. A beidegződést említette olyan tényezőként, amelyet talán a leg­nehezebb száműzni a pártalap- szervezeti munka módszerei kö­zül. Mint említette, még mindig akadnak párttitkárok, akik úgy vélik, hogy a munka akkor van igazán jól elvégezve, ha maguk csinálják. És nemcsak beidegző­dés, hanem szemlélet kérdése is, mert nemegyszer hallani még a megjegyzést: tízszer megcsinálom, míg egyszer megmagyarázom. Aztán példát említett: — Nemrégiben megkérdeztem az egyik titkár elvtárstól, hogyan dolgozik a pártvezetőség? Nem segít? S vajon milyen feladatot kaptak tagjai az utóbbi félévben? Nem kaptak. Így pedig nem megy, konkrét feladatok nélkül nincs mit számonkérni. Ez na­gyon is hozzátartozik a káderne- veleshez.. Engem, is. igy. latúláttak -a pártmunkáraL —- - — .. *#». *3*^ T KI IU. wmmemmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmsmmmm mmmmmmmmmmmmmmmmn SZILVASI LAJOS (66.) Betli motyogott valamit, hogy hát őneki is van pénze, de köz­ben eszébe juthatott, hogy min­dent összevéve is csak egy úszó­nadrág szerepel rajta, tehát Lédi pénztárcájával húzta el a csíkot a büfé felé. Mi megint hallgattunk. Végig, amíg Betli meghozta a colát. — Áttelepítem ide hozzátok a cuccaimat — értesített bennün­ket, amikor lerakta a colás üve­geket. — Ha befogva tartod a szád, jöhetsz — engedélyezte neki Lé­di. — Rád fér, hogy napozíasd a pattanásaidat. Krémet is kapsz. Megittam egy üveg colál és fel­keltem. — Na, én megyek — mondtam. — Lejárt az útlevelem. Lédi értette a helyzetei. Vagyis a hangulatomat. — Helló — mondta Zsuzsó is. Kikagylózták a hangomból, hogy nem akarok embereket látni. Két órakor már itthon is vol­tam. Imre angolt tanult. Anikó pedig várakozott, Imre mellett ülve, hogy kikérdezhesse tőle az angol szavakat. Hangfogóval kö­szöntem nekik, és hangtalanul el­tűntem a szobámban. Most itt ülök, és eszembe ju­tott, hogy beleolvassak visszame­nőleg a gyorsírásos naplójegyze­teimbe. De csak onnantól fogva, hogy először láttam Attilát. Vagy­is igazából először. Tehát ami­kor észrevettem. Visszamenőlegesen szemlélve egész elfogadható a gyorsírásom. Közel, s távolban. Tényleg egész rendes, akárhová lapozgatok. Június 3. — Attila véresre megruházta Betlit. Betli: „Be tu­dom bizonyítani neked, Tamara, hogy a legtöbb lány nálunk az osztályban csuklana a gyönyör­től, ha Attilával járhatna. Be­csületszavamra! Ezért tettem közhírré, hogy Attila veled jár!” Szegény Betli, a hülye jóindu­latával. Véresre verette magát miattam. Miattam. Ilyen önzetlen jóakarója is csak ritka csajnak akad. Június 4. — Az az igazság, hogy senki sem kell csak Attila. Ö kell nekem. Akármit követett el ellenem, és akármit fog elkö­vetni ezután, akkor is csak ő kell. A szeplőivel, a magányos életé? vei, a halk szövegével, az értel­mes szemével. És a szájával. Mintha most írnám. Ugyanúgy remeg körülöttem a levegő. Június 6. Üres volt ez a nap is, mint a fizikában a vákuum. Most is üres a napom, de nem vákuumosán: van benne mini­mális mennyiségű oxigén is — a várakozás —; hogy élve ma­radjak, amíg Attila visszajön. Fáradt vagyok. Nem olvasom tovább, pedig még most is úgy látom, hogy egész rendes a gyorsírásom. De éhes is vagyok. Lehetetlen alak vagyok Tehetet­len vagyok. És még egy nap sem telt el a két hétből, amíg Attila ott lesz a táborban. Hogyan fogom elvi­selni magam — még több mint tizenhárom napig? Előveszem a magnóm, és hal­kan — hogy Imrééket ne zavar­jam — lejátszom magamnak a Hair-t. Hallani akarom Shelley Plimton-t. A panaszos kamasz­lányhangját. Olyan a hangja, mint most az én közérzetem. Talán a külalakjában is hasonlít rám. „Vékony, jó testű szőke” — ahogy Attila mondta rólam gondolat­ban, amikor legelőször jegyző­könyvezte a létezésemet. Gyere, te szegény szomorú Shelley Plimpton. ATTILA Június 16, hétfő \ második munkanap után 41 °C izomláz. Nem vigasztal, hogy a többieknek is. Snuki sziszeg­ve közlekedik, mint egy függő­leges vízisikló. Plusz a tenye­rünk: jólfejlett vízhólyagok, az én bal tenyeremen a legnagyobb akkora, mint egy forint. Az egészségügyi sátorból vételeztünk valamilyen kenőcsöt, de előre ér­tesítettek bennünket, hogy a hatás csak napok múlva vár­ható. Meló után úsztam egy jó sort a Pagony-tóban, mégis olyan nehéz a kezem, és olyan mere­vek az ujjaim, hogj* mindunta­lan ki akar esni közülük a tol­iam. Nem szokta a cigány a szántást (tarhosrévi folklór­gyűjtésemből). Tarhosrév! Ma reggel tisztázó­dott, hogy a bajuszos krapek, akiben tegnap a tarhosrévi „Au- totransport” igazgatójának a le­származottját, vagyis Gida Áront véltem felismerni, azonos az em­lített fiatalkorúval. Reggel ugyan­is. amikor brigádokba verődve elvonultunk a tetthelyre, a mi galerinkkel éppen szembe mene­telt az a brigád, az övé. Egy­másra néztünk. Nem kétséges, hogy akarata vagy szándéka el­lenére történt: gépiesen intett a bal kezével (a jobbjával a lapá­tot tartotta a hóna alatt). Vagy­is leleplezte magát. O az a tJi­da Áron, aki három másik srác — a három cinkosa — társasá­gában dagadtra akart verni en­gem Tarhosréven. Ami megfejt­hetetlen: ilyen múlttal a háta mögött hogyan volt pofája ma reggel köszönteni a személye­met? Egy szál fürdőnadrágban me­lóztunk délutánig, mégis végig­verejtékeztük a műszakot. Annyi folyadékot vesztettem, hogy szá­raz szivacsos belül a szám. Plusz: ha volna erőm, homokot tudnék köpni. Pedig fölázott talajon me­lóztunk, ahol nincs is homok. Tegnap este összeismerkedtünk — Snuki meg én — egy chilei sráccal. Pedro Menendez. Három év óta itt ösztöndíjas a Budapes­ti Műszaki Egyetemen. Akkor is itt volt, amikor azok a burzsuj szemetek (Pinochet fasiszta geng­szterbandái) megdöntötték a Népi Egység (Unidad Popular) kormá­nyát, és meggyilkolták Salvador Allendét. Azóta se tudja Pedro, mi lett a sorsa az apjának. Ka­pott levelet otthonról, Santiagó- ból a nővérétől, de a nővére se tudta kideríteni, él-e az apjuk valamelyik koncentrációs tábor­ban, vagy meggyilkolták, mint Allende elnököt. Az apjuk ugyan­is szakszervezeti vezető ‘volt (szakmája szerint telefonműsze­rész) és fölfegyverzett munkás. Pedróval angolul ismerkedtünk meg. Olyan a kiejtése, hogy az elején aílig értettük a szövegét. Egy óra múlva már kezdtük meg­szokni. Nem mondta, de nem vi­tás, hogy ő hasonlóan szenvedett a mi angol kiejtésünktől. Jó srác. Meló után a sátorban estig tanu­lással gyölri magát, mert a nyel­vi nehézségek miatt két vizsgá­ját szeptemberre kellett halasz­tania. Snukival megállapodtam, hogy ha visszamegyünk innen a tábor­ból, Budapesten ig gondot vise­lünk majd Pedróra. Fix, hogy egy ilyen srácnak jólesik, ha — mondjuk — a hét végét nem a kollégiumban tölti, hanem pél­dául nálunk, vagy Snukiéknál. Följegyzendő morális elisme­rés gyanánt Snuki javára: eluta­zásunk előtt megdumálta az édes­apjával. hogy Sobók elvtárs (mint közéleti személyiség, ugyan­is a tegnapi választáson újra or­szággyűlési képviselő lett) latba veti befolyását megfelelő helyen Aba Sámuel érdekében. Vagyis kísérletet tesz, hogy keresztül­húzza Glóbusz negatív tervét. Te­hát kapjon a portréjára Glóbusz, és ne zavarhassa nyugdíjba Aba Sámuelt. Sobók szülőapa konkrét ígéretet lett elutazás előtt Snuki- nak, hogy haladéktalanul megír­ja levélben, ha sikerül elérnie valami pozitívat Aba Sámuel ér­dekében. Amikor Snuki infor­mált erről az egészről, állatian föl voltam dobva. Snuki viszont haladéktalanul lehűtött. A maga szájbiggyesztő stílusában fölhív­ta a figyelmet, hogy nyugtával dicsérjük a napot (a kifejezés nem tőle, hanem az én tarhosrévi folklór-gyűjtésemből, amely —le­het, hogy Gida látásának hatásá­ra — időnkint aktivizálódik ben­nem.) (Folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom