Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-08 / 238. szám

4 • PETŐFI NEFE • 1976. október 8. » KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN • | Hajdan Kalocsa határának déli szállásrend­szere kimagaslott a környezetéből. Termé­keny, jó föld volt, az elvetett magvakból re­kordtermés nőtt, emiatt az itteni birtokok jó pénzt értek. Kalocsa drága határa, drága széle volt. Ebből, némi módosítással — így mondja a hagyomány — logikusan követke­zett a Drágszél elnevezés. A határrész volt önálló falu is, tartozott Homokmégyhez is. Í922. január elsején döntöttek a helyi la­kosok — a poták — az elszakadás mellett. Azóta önálló Drágszél, Bács-Kiskun megye egyik legkisebb községe, néhány kilométer­nyire Kalocsától, Homokmégytől, öregcsertő­től, Miskétől. • Vén Fcrencnc, Pandúr Istvánné. Ha napos az idő, az asszonyok a tűzoltószertár előtti téren kézimunkáznak. Drágszél különböző területei­nek elnevezése a megélt törté­nelmet, a helyi hagyományokat idézi. Csodálatosak a régi utca­nevek: Kanászköz, Rókafarok, Túlanyártó, Isztronga. A valami­kori építkezési szokások szintén tovatűnt évszázadok szükségmeg­oldásaira vetnek fényt. Milyen egy régi ház? Tégla nélküli vertfal, amelynek a tető­zete fűzfaágakra vesszővel rákö­tözött nádtető, vakoskodóan ki­csi ablakokkal, feketeagyag pad­lóval. Még ma is énekelnek „drágszé- liesített” dalokat. Különlegesség az alábbi: „Lányok, lányok szép drágszéli lányok, / Van-e nektek lerakott szoknyátok? / Ha nincs néktek lerakott szoknyátok, / Nem is vagytok szép drágszéli lányok. / Tisztelem a régi szere­tőmet.” A község két részét a helyi nyelv is minősíti: van Kis- és Nagy-Drágszél. Ez az utóbbi el­nevezés némely bohókás kedvű konduktorok fejében a nadrág­széllel csengett egyképpen. Mindenki „ő”-zik, bár ezt még bizonyos szavaknál a mással­hangzó elhagyása is egzotikussá teszi: Drágszélen „ötem” az et­tem, „atam” az adtam, „fékető” a fejkötő. Beros Ferenc, a község egykori tanácselnöke — a fentieket is tőle tudjuk — kiemeli még a helybéliek határtalan táncszere- tetét. A Drágszéli Népi Együt­tesnek fennállása alatt a falu mindegyik családjából akadt tag­ja, s mikor táncpróbákat tartot­tak, nem volt ritka, hogy az egész község megjelent Drágszél — ma. Krúdy Szind- bád-novelláinak hangulata jár át, nézem az önkéntes tűzoltók szer­tárát, a falu szélén a meredek partra topogó libákat, a tornácos portákat, a csaholó kutyákat. Ka­nyargós utcák veszik irányba Drágszél különböző részeit, a nap át-átfénylik a kocsik verte porgomolyagon. Torony büszkél­kedik az iskolán, ahol Lengyel Jsiván a tanító. A község ügyei­vel a helyi pártszervezet titkára­ként is foglalkozik, ennek meg­felelően szinte mindenkit ismer. — Körülbelül ötszázan laknak itt, lassan néptelenedik el a falu, olcsó a ház, és a telek. 55—60 ezer forintért ezeröles portákat ad­nak. A környező községekben va­lamivel jobbak a lehetőségek, mert itt nincs helyi ipar. Miske és Kalocsa felé orientálódik a la­kosság. Itt csak alsó tagozatban van oktatás, a felsősök Miskére buszoznak át. A tsz a miskei Március 15-tel egyesült, a férfi­ak javarésze ott dolgozik. A hely­beli asszonyok 99 százaléka a Ka­locsai Háziipari Szövetkezet be­dolgozója. A fiatalok már nem a régi módon kötődnek Drágszél- hez, általában eljárnak innen dol­Húsz év múlva gondolnak-e Drágszéllel? • Lengyel István. gozni. A kultúrházban van egy ifjúsági klub, vasárnaponként 20—25-en ott magnóznak, leme- zeznek, de van, aki átjár Miskére, mert ott meg is lehet vacsorázni. Itt Drágszélen tulajdonképpen csak az alapellátás a megoldott. Ezenkívül van egy férfi-női fodrász, egy asztalos. A kovács­hoz — lovakat is patkói —, 30 kilométeres körzetből járnak, de külön rendelésre, az igénylő mé­retére, tolókapát is gyárt. A gép­lakatos darálókat, traktorokat, Jakab István háza még a múlt században épült. MIA-motorokat javít. A község nevezetes emberei a fél világot bejárták, Vén Ferenc most jött haza Amerikából, szólótáncosként az USA fennállásának 200. évfor­dulója alkalmából rendezett ün­nepségeken szerepelt. Pandur Istvánné kézimunkaírő asszony is járt már mindenhol, ahová el­menni érdemes. Az alsótagozatra járók egy osz­tályban tanulnak. Megkérdezem, ki mi akar lenni, öten az óvónői, hárman a tanárnői, ketten az au­A Túlanyártó felől a Zöldmezősor felé igyekeznek a libák. (Szilagyi Mihály felvételei) tószerelői pályára szavaznak, de ül közöttük egy leendő kombáj- nos, egy traktoros*és egy későb­bi takarítónő is. Kettő olyan diák van köztük, akiknél otthon nincs se autó, se motor. Hárman tud­nak arról, hogy már befizettek az új kocsira; tizenhármójuk kö­zül nyolcuk családjában van autó. Ez az arány többé-kevésbé a községi átlagnak is megfelel. Minden Drágszélt érintő ügyet ismernek a gyerekek, például pontosan tudják, ki, mikor és kit vesz el. Most — érdeklődnek a falu dolgai iránt. A kérdés az: húsz év múlva is? — A drágszéliek büszkék arra, hogy drágszéliek — jegyzi meg Beros Ferenc —, többnyire jogo­san. A felszabadulás és a föld­osztás után, úgy 1950-ben már mindenki elérte a középparaszti szintet, jól működött a tsz, soha nem zárt mérleghiánnyal. — Mi változik januártól a Mis­kével való egyesülés után —kér­dezem. — Az egyesülést falugyűlésen megszavaztuk, erre már csak az Elnöki Tanács jóváhagyása kell. Tudják az emberek, hogy miért van rá szükség, meg hogy jobb lesz, de — nem örülnek neki. Az idő bevéste a falakba, hagyo­mányt teremtett az emberek szí­vében, hogy drágszélinek lenni nagy dolog, büszkeségre okot adó. Kis-Drágszél, Nagy-Drágszél, a falu két része. Mégis úgy mond­ják: Szép-Drágszél. Ha poros, ha kicsi, ha akármilyen, a miénk, ez a község, örömeink, gondjaink forrása. Ballal József Csaták - kapun belül • Csaták, bár ritkán tudatja lezajlásukat harci zaj. Legtöbb­ször főnöki szobák tárgyalóaszta­la mellett, üzemirodák plakátok­kal. körlevelekkel, dekádkimuta- tásokkal teleaggatott falai között vívják meg e küzdelmeket, s oly­kor testületi tanácskozásokon, vagy éppen az üzemzavar, esetleg munkahiány miatt álló gépek környékén. A vállalaton belüli érdekellentétek léteznek, hatnak, figyelem mégsem sok jut tanul­mányozásukra. Félig-meddig is­meretlen terület ez, talán azért, mert közgazdasági, szociológiai és pszichológiai tényezőket egyaránt magaba foglal. Minden termelői Szervezet kü­lönböző részekből tevődik össze, s ezek együttműködnek ugyan — máskülönben, darabjaira hullana a szervezet —, de illeszkedésük nem jön létre automatikusan. Ér­dekeik eltérhetnek, s ha egyez­nek, ez sem örökös állapot, mert a változások új súrlódási felülete­ket teremthetnek. Objektív és szubjektív okok egyaránt közre­játszhatnak az érdekellentétek ki­alakulásában, ám az összetevők felfedése nem egyszerű. Főként akkor nem, ha csupán a tüne­tekre figyelnek, ezek szerint in­tézkednek. Ilyen esetekben az a látszat, hogy jó megoldás szüle­tett, ám, váratlanul” ismét föl­bukkannak! a gondok. A népgazdaság és a vállalat ér­deke sem esik automatikusan egybe, hasonló a helyzet a ter­melői közösség különböző cso­portjainál. A baj tehát nem az, hogy léteznek érdekellentétek, ha­nem, ha hosszú időn át, megol­datlanok maradnak. Sajnos, ez sűrű eset. • De ne feledkezzünk el egy fontos mozzanatról: vannak hasz­nos, fejlődést siettető érdekellen­tétek. Olyan helyzetben például, amikor az érintettek egyaránt a jobbat, a célszerűbbet kutatják — mint az új gyártmány terve­zésekor —, mást diktálhat a konstruktőrök, s mást a közgaz­dászok érdeke. Közös nevezőre jutni viszonylag egyszerű, mert mindkét fél akar valamit, ami a jövőt alakítja. A baj akkor van, amikor az érdekellentéteket lépni és maradni akarók vitája növesz­ti, amikor az „érdek” kényelmes­séget, közömbösséget sugall, a feladatok, a felelősség áthárítását tünteti fel célravezetőként. S még nagyobb a baj akkor, amikor a szervezet bizonyos csoportjai vélt érdekeiket igazságként, szükség­szerű tényezőként akarják elfo­gadtatni. Ha ez sikerül, a tevé­kenység egészét megbénító zavar­forrás épül be a gyári, vállalati irányítási mechanizmusba, két­ségessé válik — esetleg eltűnik — — az emberek előtt a helyes és a helytelen, a jó és a rossz kö­zötti választóvonal. • Sok sasnak egy fészken ne­héz megalkudni — az ízes mon­dással mentette, magyarázta va­laki a cégén belüli érdekellenté­teket. Igenám, de a „sasok” a fé­szekből kifelé igyekeztek, azon csatároztak, kinek sikerüljön ez előbb, gyorsabban! Azon bizony­kodtak, miért nem lehet megtar­tani a határidőt a nagy summá- jú exportmegrendelés teljesítésé­nél. Az alkatrészüzem néhány szerszám hiányát hánytorgatta fel, holott valójában arról volt szó: nekik könnyebb a típus mun­kadarabok előállítása, egyszerűbb ezzel „hozni a tervet”. A szerei­dé viszont előbbre sorolta a kül­földi megrendelést, mert számá­ra ez az előnyösebb, ám eközben felrúgott több belföldi megálla­podást, ami miatt az értékesítési osztály protestált. .. Ma még ábránd, hogy akár az egyének, akár a közösségek ha­bozás nélkül fölismerjék tényle­ges érdekeiket — mert hiszen előobi példánkban az exportszál­lítás teljesítése valamennyi rész­leg javát szolgálná —, s ahhoz igazodva cselekedjenek. A kívá­natosnál szűkebb látóhatár csupán intézkedésekkel nem tágítható. Elrendelni valamit nem' azonos az érdekellentétek forrásainak fölszámolásával, mert a következ­ményeket téveszti össze az okok­kal, Mégis, az az általános, hogy vagy szép Szavakkal, vagy ren­delkezésekkel próbálnak rendet tenni a vállalati vezetők, holott más kínálja a megoldást. E más, az okokat feltáró elemzőmunka, az ennek megállapításait figye­lembe vevő intézkedéssorozat, a meggyőzés kombinációja. Csele­kedetek olyan lánca tehát, amely­ből egyetlen szemet sem lehet kihagyni, mert ha ez történik, csak rövid idejű a siker, vagy el sem érhető. • Nem szabad azzal elintézni a vállalaton belüli érdekellenté­teket, hogy „károsak, mert szem­ben állnak a vállalati érdekelt­séggel”. A legtöbb helyen mégis csak eddig jutnak el. Tökéletes, mindenfajta súrlódástól mentes szervezet persze nincsen. Nem is ennek óhajáról van szó. Hanem arról a jogos kívánságról, hogy a kapun belüli csaták ne a ku­darcok, a vereségek, a megíuta- modásoki számát gyarapítsák, ha­nem a győzelmekét. M. O. Jó exportcikk a nyúl Mixomatózis. Vajon mit is je­lenthet ez a szó. Lehet, hogy ke­vesen tudják, de a nyúltenyész- téssel foglalkozók már biztosan hallottak róla, mivel ez az egyik legveszélyesebb nyúlbetegség ne­ve. Ha megkapja az állat, ment­hetetlenül elpusztul. Hogy a fer­tőzés megakadályozásának, a megelőző védekezésnek milyen útjai vannak, arról dr. Hedrich Károlytól, a Bács-Kiskun megyei Állategészségügyi Állomás szak­állatorvosától kaptunk felvilágo­sítást. — A betegséget a rovarok, fő­ként a szúnyogok terjesztik. Ezek távoltartása a' védekezés egyik módja. Módszere a szúnyogirtás, a pocsolyák megszüntetése, a ket­recek, apró szövésű hálóval való felszerelése és az állandó fertőt­lenítés. Mivel a megye nyúlállo- mányának 95 százaléka található a kisgazdaságokban, fontos, hogy a ketreceket ne a trágyadomb közelében, hanem valamilyen vé­dettebb helyen helyezzék el. — Oltással nem lehet véde­kezni a betegség ellen? — Sajnos, Magyarországon még nem hozták forgalomba az új Áldásy-féle oltószert, pedig már nagyon kellene, mert a Franciaországból importált fib­roma vakcina drága és nem is biztosít kellő védettséget. A hazai gyógyszerrel végzett oltókísérle­tek eredményei viszont kiválóak. Eddig 40 ezer nyulat oltottak be Borsod, Heves, Pest, Vas, Nóg- rád és Bács-Kiskun megyében Jánoshalmán az új vakcinával, amelyik a negyedik naptól már teljes védettséget nyújt a mi­xomatózis ellen. A hatása egy évig tart. Már két évvel ezelőtt több, mint 22 ezer tonna nyulat ex­portálunk, főként Olaszországba. Ehhez a megyében működő 19 nyúltenyésztő szakcsoport 1700 tagja, de a szakcsoporton kívüli­ek is jelentősen hozzájárultak, mivel a IV. ötéves ■ tervidőszak­ban az ÁFÉSZ-ek csaknem 350 vagon nyulat vásároltak fel tő­lük. Mint a számok bizonyít­ják. fellendült a nyúltenyésAési kedv, és hogy fennmaradjon, ar­ra is szükség van, hogy körülte­kintően védjük az állatok egész­ségét. Ha pedig valahol meg­betegedik egy állomány, akkor azt azonnal jelenteni kell az ál­latorvosnak, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket. B. Z. ŐRJÁRATOK A „ZÖLD ÖCEAN” FELETT Erdővédelem a Szovjetunióban A Szovjetunióban a Föld mes­terséges holdjai fogják őrizni az erdőket, hogy megakadályozzák bennük a tűzvészeket. A mű­holdak jelezni tudják a tűzfész­kek kialakulását és azonnal tá­jékoztatják erről az erdötuzvé- delmi szolgálatok. .'Íz erdők tűzvédelme része a jelenlegi ötéves terv 197G — 1980 természetvédelmi programjának. A kozmikus őrjáratok alkalma­zása a leghatékonyabb eszköz ennek a problémának a komplex megoldásában. Konsztantyin Kulakov, a Szov­jetunió Minisztertanácsa erdő­gazdálkodási állami bizottságá­nak elnökhelyettese elmondta, hogy az erdők védelmében, me­lyek területe a Szovjetunióban meghaladja az egymilliárd hek­tárt. nagy szerepet töltenek be a repülőgépek. Több száz repü­lőgép és helikopter vtégez őrjá- ?utót efelett a „zöld óceán” fe­lett az ország európai és ázsiai részében. Ott, ahol a földi tűzoltó techni- kc alkalmazása akadályba ütkö­zik, ejtőernyős tűzoltók segíte­nek. A Szovjetunió északnyugati ré­szén elterülő erdők tűzi édelmi felügyelete televíziót alkalmaz. A magas oszlopokra helyezett ka­merák 15 kilométeres körzetben tudják észrevenni a tűzfészkeket. (KS) Szép­Drágszél

Next

/
Oldalképek
Tartalom