Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-30 / 257. szám

s 4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 30. Huszonhat millió forintos beruházás a Habselyem és Kötöttárugyárban Felnőttvédelem -1976 Az V. ötéves terv idején a Habselyem és Kötöttárugyár kecskeméti gyára újabb je­lentős lépést tesz előre a fejlődés útján: a tervek sze­rint 26 millió forintos beru­házást kell megvalósítaniok. — A tervciklus első évében, az idén már közel 8 millió forintot felhasználtunk ebből az összeg­ből — mondja Mocza Lajosné igazgató. — Elkészült a belső csatornahálózat, s ami a legfon­tosabb, tető alá került az az 1600 négyzetméteres alapterületű mű­helycsarnok, amelynek üzembe állítása után beszélhetünk majd igazi fejlődésről. Lerakták már az új gázkazánház alapjait is, az ÉPSZER Vállalat megígérte, hogy május 30-ra átadja az épületet. — Mit várnak az új csarnok­tól? — Itt majd meg tudjuk való­sítani a legkorszerűbb konfekció­szervezést, a módszerek kidolgo­zása máris megkezdődött. Az idő elemzők, technikusok már végzik a mozdulat-elemzéseket, s bí­zunk abban, hogy az új csarnok­ban már sokkal jobb lesz a ter­melő idő kihasználása. Csak egyet említek az átdolgozásra kerülő folyamatok közül. Dolgozóink most kötözve kapják a félkész termékeket, s értékes perceket töltenek a csomag szétszedésével, majd a szükséges művelet után az összekötözéssel. A jövőben va­lószínű futószalagon, dobozban érkeznek a dolgozóhoz a félkész­termékek, s így indulnak tovább, s nem lesz szükség értékes per­ceket — amelyek gyári viszony­latban sok-sok órát jelentenek — elpocsékolni a csomagolással. Reméljük, hogy a jövő év első felének végére elkészül az új műhelycsarnok, s a második fél­évben már itt kezdheti a terme­lést az új módszerek szerint a varroda és a szabászat. Az át­költözés után felszabaduló —ter­melő területnek egyre szűkebb— helyen vegre be tudjuk majd • Az új műhelycsarnok építkezésénél, egyre kevesebb a külső mun­ka, a szakemberek jórésze már az épület belsejében dolgozik. rendezni az exportáruk raktárát. Ettől kezdve azután időt és szál­lítási költségeket megtakarítva innen indulhatnak majd a tá­voli országokba az exportra gyártott termékeink. Jelenleg ugyanis, hely hiányában előbb a fővárosba küldjük fel az export­cikkeket és ott veszik át a kül­földi megrendelők. — Milyen eredményeket értek el az idén? — Ahhoz képest, hogy a múlt évhez viszonyítva csökkent a lét­számunk, eddig Időarányosan tel­jesítettük terveinket, s bízunk abban, hogy az év végére elér­jük a 200 millió forintos árbevé­telt. Termékeinkből 58 millió fo­rint értékű szocialista államokba, 20 millió forint értékű pedig tő­kés országokba kerül. Ez is bizo­nyítja, milyen nagy szükségünk vön már az önálló exportraktárra. Az új műhelycsarnok, a kor­szerű termelési módszerek beve­zetése a létszámhiányunk miatti esetleges termeléskiesést ellensú­lyozza majd. Természetesen to­A sötétszvetteres, törékeny kis öregasszony hálálkodva hagy­ja el az irodát. Vele egy ajtó­nyitással belép a következő ügy­iéi, egy negyven és körüli, ener­gikus mozgású asszony. Máris ott ül, szemközt a városi tanács szociálpolitikai csoportja veze­tőjével és közli jöttének okát- célját. Szaporán és pattogón árad be­lőle a szó. Előterjesztésének lé­nyege: koros apja gondviselésre szorul, szociális otthoni elhelye­zését kéri. Noha hatan vannak testvérek, egyikük sem érzi kö­telességének az öreggel való tö­rődést, a szociális otthoni ellá­tásához való hozzájárulást sem. Miért? Mert apjuk kisgyermek- korukban elhagyta őket. — Mit kaptunk mi tőle azon kívül, hogy láttuk, éreztük anyánk küszködését?! Milyen alapon fizessek utána? Különben is. elvált vagyok, kis fizetésem­ből egyedül nevelem kiskorú gyermekemet... — hajtogatja az ügyfél. Végül is, szót értve a csoportvezetővel, távoztában azért megjegyzi: — Száz forintot valahogy még­iscsak adnék, ha bejutna az otthonba... I Jobbára olyan emberek, akik a tsz-be lépéskor is idősek voltak már, tehát nem tudták megsze­rezni a nyugdíjjogosultságot. A SZOT Társadalombiztosítási Igazgatósága által folyósított já­radék kevesebb, mint a rendsze­res segély összege, ezért — hogy az ő kis pénzük is elérje a havi 820-at, a tanács átlagosan 132 forinttal kiegészíti a járadékot. További lehetőség a rászoru­lók anyagi támogatásának a rendkívüli segélyezés; összege kétezer forint. Ebben egy sze­mély egyszer részesülhet évente. Rendkívüli segélyért a legala­csonyabb összegű nyugdíjasok és a rendszeres segélyezettek folyamodnak, különösen ilyen­kor, a télre való felkészülés, tü­zelő beszerzése céljából. — Mint Csenki néni, aki a pénztár nyitására vár most a folyosón. Ő például rendszeresen segélyezett. Nyolcvan év körüli, körülbelül három éve, hogy meghalt a férje, azóta egyszál maga él a ménteleki tanyán. Kö­nyörögtünk neki, menjen bé az otthonba, dehát köti a megszo­kott környezet; az udvari eper­fa, a néhány tyúk, a párszáz négyszögöl földecske. Tanya­szomszédainál ebédel, mosogat. Persze, inkább a társaság ked­véért. Szomszédai tudják, hogy számára a jó szó a legnagyobb segítség. Egyébként meggyőző­désből mondom, hogy sokkal több a jóember, mint azt álta­lában gondolják — magyarázza Halász Erzsébet. Aztán megtudom, hogy a rendkívüli segélyezésre a szociál­politikai csoport rendszerint a költségvetési maradékból Igé­nyel és kap. Tavaly például 264 ezret, az idén pedig 218 ezer forintot tett ki ez az összeg. — Vajon évente mekkora ösz- szeg felett rendelkezik a szociál­politikai csoport? — Tavaly 2.07 millió forint volt az eredeti előirányzat, a mó­dosított pedig, ideértve az előbb említett költségvetési marad­ványból származó összeget is — 2 millió 514 ezer forint. Ezt ter­mészetesen kimerítettük. Az idei előirányzatunk 2 millió 412 ezer, s mellé a költségvetési többletből a 218 ezer forint. Bátortalan kopogtatás után egy csupa alázat idős néni lép az irodába. A csooortvezető köz­vetlen hangvételű bátorítására hamarosan előadja; hét gyerme­ke közül három él. közülük az t*«\ik lányánál lakik, ám annak is családja van, nem könnyű ne­in sem, ezért nagyon szeretné, ha rendszeres segélyt kaphatna. □ □ □ Néhány kérdés, ugyanannyi bizonytalan felelet. Móczáné Ha­lász Erzsiké végül is arra kéri a nénit, küldje be a leányát, ve­le majd megbeszélik, mit lehet tenni. — Ugye, ez is elgondolkoztató: az anya felnevel több gyerme­ket, de amikor nekik kell gon­doskodniuk róla... Ismét nyílik az ajtó: ünneplő- ruhás idős pár érkezett. Mind­ketten a szociális otthon lakói. Jövetelük célja pedig? Nos, egy L-ic hflKnvóe utón n íAeórtoo nimi'i-# Október l.én Rózsi Lászlóné szakszervezeti titkár javaslatára be­vezették a munkahelyi tornát. A varrógépeknél görnyedező dolgozók szívesen mozgatják meg tagjaikat a hangszórókból felhangzó vezény­szavakra. Felvételünkön a szabászok, kihasználva a jó időt, az udva­ron végzik az izomlazítást. (Opauszky László felvételei.) A TÁNCSICS Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot A szakszervezetek a fejlett szocia­lizmusért című kötet. amely Gás­pár Sándor beszédeit tartalmaz­za. A SZÉPIRODALMI Könyvkia­dó újdonságai közt említést ér­demel Bisztray Gyula tanul­mánykötete, a Könyvek között egy életen át. Az Olcsó Könyvtár új kötete Héliodórosz: Sorsüldö­zött szerelmesek című könyve, alcíme: Etiópiái történet. Kürti László regénye a Késésben, Va- sadi Péter verseskötete az Ének a szomjúságról. Galsai Pongrác szellemes tanulmányait, karcola­ton tartalmazza A besurranó szerkesztő című válogatás. Dohai Péter novelláskötete a Játék a szobákkal. Garai Gábor versfor­dításaiból ad gazdag válogatást a Napkelte-nyugta című antológia. Zilahy Lajos kisregényeit tartal­mazza a Valamit visz a víz cí­mű kötet. Illyés Gyula: Ifjúság című köl­teménye Borsos Miklós illusztrá­cióival miniatűr kiadványként látott napvilágot. Hermann Ist­ván tanulmányait, kritikáit tar­talmazza az Évszakok tanulságai című kötet. néni bizonyult a bátrabbnak: — Szeretnénk összeházasodni, lehet-e erről szó? — Semmi akadálya, kedves T. néni, csak az a bökkenő, hogy külön szobát nem tud adni az otthon. — Az nem baj, drága elvtárs­nő. Nagyon jó nekünk külön- külön is. Csak hogy ne mondo­gassák nekem, ne csipkedjenek, hogy már megint mosok a bará­tomra. Hisz’ tetszik tudni, mind­ketten özvegyek, betegek va­gyunk megkedveltük egymás tár­saságát, sokat beszélgetünk, és úgy gondoltuk, hogy ... Szó, ami szó, az ünneplő ruhás idős pár megkönnyebbülten tá­vozott; alighanem hamarosan házasságkötést ünnepelnek az otthonban. □ □ □ — Hol is hagytuk abba? — telepszik ismét mellém Halász Erzsébet, s a csoport feladatai közül a sokgyermekes anyák ju­talmazását hozza szóba. Miköz­ben magyarázza, hogy ez a ju­talom a hatodik és a további gyermek születése után illeti meg az édesanyát, egy kopott, vászonkötésű kis könyvecskét vesz elő, s abba lapozva, érde­kességként említi: — Egyre csökken a hat és annál több gyermekes családok száma Kecskeméten. Míg 1960- ban 34 Ilyen édesanya alcadt, 1961-ben 30-ra, 1962-ben 27-re, 1963-ban 24-re, 1964-ben 17-re, csökkent a számuk. Tavaly már csak tizenegy jutalmazott édes­anyát tartottunk nyilván. S máris a csoport további fel­adatával, a sorkötelesek segé­lyezésével Ismertet meg. — Azelőtt egy században egy­két nős, ha akadt. Most fordít­va áll; nagyon korán nősülnek a fiatalok. E segélyben részesü­lőknél van már gyerek, vagy CYES-en van az asszonyka, vagy éppen lejárt a szülési sza­badsága és igénybe veszi a gon­dozásit. Azt hiszem, hasznos, ha el­mondom, mi illeti meg a sorkö­teles férj GYES-en levő felesé­gét, Először is a 800 forint gyermekgondozási segély, amely a tej-, a hús- és a családi pót­lékkal 970 forintra egészül ki. Ehhez jön a 800 forint sorkatonai segély; csoportunknál az erre vonatkozó határozat készül. Az egyedülálló anyáknak járó csalá­di pótlékként további 300 forin­tot a Nyudijfolyósító Igazgató­ság számfejti. Ily módon összesen 2070 forint a havi járandósága a kismamának, akinek a férje sorkatona. Jelenleg mintegy 150— 200 ilyen fiatalasszony van Kecs­keméten. — Hadd kérdezzük meg vé­gül, milyennek ítéli meg a mai felnőttvédelmet, az anyagi se­gélyezést a csoportvezető? — Nagyon jó érzéssel mond­hatom, hogy különösen 1968 óta óriási a fejlődés. Én 1941 óta tu­lajdonképpen egyazon területen állok a köz szolgálatában. Van összehasonlítási alapom Szinte nem is lehet szavakba foglalni a változást, összehasonlítani a régit a szocialista államunknak a rászorulókról való mai gon­doskodásával. Perny Irén (82.) De azért beolvadtam neki: „Vízagyú állat vagy, de egyszer úgyis fejre állsz a rohadt motorod­dal, jusson eszedbe majd, hogy ón megjósoltam neked! Nem normá­lis. esküszöm, hogy nem normális. Fülig nyúlt a szája a bibircsókoa képében, úgy röhögött, és még részletezte is a filozófiáját: „Nem ismered te az én reflexeimet, kis bula. A motorban az á haláli, hogy musfctángosan lehet vele vágtázni. Sebességhez gáz, még nagyobb sebességhez több gáz, lecsillapodtam. Közöltem vele, döngjön az anyáföld!” Én közben hogy ne merje még egyszer azt mondani nekem, hogy bula, mert bula az ő nénikéje, aki szíves­ségből hozta a világra, és ha nem viselktedik rendesen, én máris in­dulok vissza, az első autóbusszal. A hideg zuhany használt a hő­mérsékletének: idétlenül bocsá­natot kért, és becsszóra megfo­gadta, hogy felügyel a magatar­tására. -Közben Lédi már intege­tett a villa kertjéből, tehát kény­telen voltam bájmosolyt ölteni és bevonulni a jardin-ba. Betli anyja gyakorlatilag is iga­zolta előzetes sejtésemet, vagyis azt. hogy kozmetikai reklámnak tekinthető. Háromféle napolaj- spray-t kínált, hogy választhas­sak, melyikkel kenem be a bőrö­met a tűző nap ellen. Maradtam a Niveánál, beszórtam aí bőröm, és minden területemen egyenle­tesen végigsimogattam a jó szagú olajat, mert pokolian erős volt a fény. Amíg kezeltem malgam. Bet­li anyja elismerően jegyezte meg: — Gyönyörű hajad van, Ta­mara. Nem felelhettem azt, hogy nél­küle is tudom. Inkább kiakasztot­tam a bájmosolyt: — Ha egy nőn csak bizonyos részleteket lehet dicsérni, például, hogy szép a haja, vagy gyönyörű a lába, az annyit jelent, hogy jaj de kár, hogy egészében nem gyö­nyörű. Kitüntetett a b Hunul aval: — Nna, te egészben is elfogad­ható vagy. A bájmosoly még ott volt a portrémon, és úgy is maradt. El kell omolni a kéjtől, ha a tizen­hét éves lényemet egy női mű­emlék ilyen önzetlen elismerésben részesíti, Mázlimra Betli éppen feltűnt a hátam mögött, hogy igyunk egy hideg dzsúszt. Macskásán felkel­tem a műemléki anya’ mellől, és elindultam dzsúszt inni. Betli mö­göttem slattyogott a bokasüllye­désével, majd utóiért, és átfogta a meztelen vállamát: — Oltári tested van.! Leporoltam a vállamról az első lábát. — Ügy akartad mondani, hogy remek az alakom, ugye, te kis- létszámú? Legalább két lapult a bokasüllyedése: — Mindig le<n,i.. krákog- ta. Majd, már a k .e-ás köz­ben: — Mamika . érint tök­mindegy, hogy egy férfi mit mond egy nőnek, az a lényeg, hogy róla mondja, a nőről. Vagyis amit mond a férfi, az a szöveg a nőre vonatkozzon. Vettem a fáradtságot, hogy csiszoljam a műveltségét: — A mamidnak egysíkúak a tapasztalatai! Lehet, hogy a III b-ben nem, de nálunk a III/c-ben közoktatták történe­lemből, hogy Marx és Engels csak azután általánosított, mi­után már rengeteg és széles kö­rű és soksíkú tapasztalatok áll­tak ... — Meggyőztél — vágott a sza­vamba. — Ne folytasd. Visszasétáltam a kertbe, Lé- dihez, hogy halkan és szűksza­vúan összehasonlíthassuk a vé­leményeinket. Nem sikerült. Bet­li anyja elszólította mellőlem Lédit, hogy segítsen leolajozni a háta közepét. Megmártóztam még egyszer az almazöld medence kristályvizé­ben, majd kikapaszkodtam a szá­razra. Mire törölközni kezdtem, már ott rontotta mellettem a levegőt a csigaszemű pacák. Amíg nem volt a közelemben, cellulózét fogyaszthatott, mert fapofát vágott, úgy tisztelt meg a kérdésével: — Hol vacsorázik a kislány? Gondosan homorítottam a tes­temmel, mert így esztétikusabb a törölközés gimnasztikája: — Nem szoktam vacsorázni, uram, vacsora nélkül is éppen elég gondot okoznak a súlyfe­leslegeim, látja, itt a csípőmön és Itt hastájon ... Vagy csatlakozott a humorom­hoz, vagy nem értette, hogy hec­celem, mert halálkomolyan fűz­te tovább az agyamat: — Fogyókúrás célokra kitűnő bárok vannak nyitva egész éj­jel. A tánc kitűnően fogyaszt. Például a Pipacsban... Kecsesen ledobtam magam mellé a fűbe a törülközőt: —• Nézze — úgy emeltem meg a lábamat, hogy közben spic­celtem a lábujjammal: — Néz­ze ezt a lúdtalpat... egészség­ügyileg tilos nekem a tánc. Az éjszakázást pedig a beteg szi­vem ... Betli akkor csapódott oda. Mint egy féltékeny féltégla. — Tamara, ha egy pillanatra kettesben hagynál Taksics úr­ral ... Biccentettem nekik, mint a rokokó menüettekben illik, és inkább oda telepedtem, ahol Lédi és Betli anyja napozott. Néhány perc múlva láttam, hogy Taksics úr arrafelé csoszog, ahol a jázminbokor alatt a ve­szekedős pár árnyékozott, Betli pedig kivörösödve huppant le a háromtagú hölgykoszorúhoz. Frankón pipás volt. — Mamika, ez a Taksics egy gusztustalan hülye. — De Dinikém, kisfiam ... Betli nem hagyta csillapítani a pipáját: — De én kioktattam az agyát, hogy nem minden diáklány olyan kis kurva, mint akik egy vacsoráért is leíekszenek... Ezen kacarásztunk, Betli any­ja kínosrfn, Lédi és én nem kí­nosan. De a tartózkodási ked­vünk is elfogyott közben. Lédié és az enyém. Főleg azért is, mert Lédi Csabája már ott állt a kis Morrisszal a villa kerítése előtt, és gyengéd figyelmeztetés­sel fel-feltúráztatta a motort. Fel­öltöztünk, hogy megköszönjük a vendéglátást és távozzunk. Belli anyja felhatalmazott mindkettőnket, hogy bármikor látogassuk meg a nyár folyamán az 6 Dini flát Itt a nyaralóban, ne várjunk hivatalos meghívás­ra. Bájmosollyal adtunk hálát az anyai jóságáért. Amíg a kapu felé lebegtünk, Betli lovagiasan felajánlotta, hogy azonnal felöltözik, és haza­visz engem a motorján. — Jobb lesz, ha inkább kipi­hensz minket — mondtam ara­nyosan. — Nem sérthetem meg Lédi fiúját ha már volt olyan kedves és meghívott a kocsijába. Egy ilyen kis Morrisznak négy kereke van. és nem te őrjöngsz a kormányánál. Menj, süttesd a napfénnyel a pattanásaidat. Hel­ló, és kösz a mesés délutánt. Lédi hasonló értelemben- bil­lentette az ujjait, de már a Mor­ris szélvédője mögül. Hazafelé a Morrlszban elemző eszmecserét folytattunk imp­ressziónkról. Szinkronban vol­tunk. Lédi és én. Lédi Csabája nem volt szinkronban. Intuícióm szerint azért nem, mert ha vala­ki elsőéves egyetemi hallgató, tehát a létezéséért — egyetemi hallgatás-Hanulás+mamapapafia tartalmi és formai egységéért — integráltan is csak zsebpénzt és ösztöndíjat kap, viszont minl- Morisszal furikázik, érthető mó­don nem osztottál a mi csömörös véleményünket a Betli—Prokácz. családról. Lédi egy saját megfigyeléssel is kiegészítette a közös betekin­tésünk analízisét: — Te éppen a medencében habzottál, Tdmara, de én ott vol­tam a mamika mellett a fűben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szándékosan kagylóztam a szöveget. (Folytatjuk.) vábbra is számítunk a szocialis­ta brigádok lelkes munkájára, kecskeméti gyárunkban, kerek, egyházi és apostagi telepünkön összesen 18 brigád 200 tagja vál­lalt részt a tervek teljesítésében. Az önkéntes kollektívák száma a közelmúltban kettővel gyara­podott, ifjúsági parlamentünkön ugyanis két új brigád alakult. Nagyon örültünk) annak, hogy fiataljaink milyen aktívan vet­tek részt a tanácskozásokon és sok hasznos javaslatot tettek a jövő terveinek megvalósításához. Ilyen volt a többi között például az a javaslat is, hogy a gyermek- gondozási segélyen levő kisma­mák részére szervezzünk egy tan­folyamot, hogy ők is elsajátíthas­sák az új módszereket. A 310 fiatal közül 32-en szólaltak fel, s vállalták, hogy minden tőlük tel­hetőt elkövettek közös eredmé­nyeink eléréséért. Elismerést érdemelnek gyá­runk újítói is — mondta befeje­zésül Mócza Lajosné — akik kö­zül szeptember 22-én, a kecske­méti Tudomány és Technika Há­zában megnyitott újítókiállításon Nagy Zoltán második helyezést ért el. O. L. □ □ □ — Sajnos, akadnak ilyen le­hangoló esetek is ... — jegyzi meg az asszony távozása után Móczáné Halász Erzsébet, a Kecskeméti Városi Tanács szo­ciálpolitikai csoportvezetője. A következő ügyfél érkezéséig a csoport feladatköréről beszélge­tünk. — Felnőttvédelem, anyagi se­gélyezési ügyek — tömören4 ez a feladatunk. Például a rend­szeres segélyezés. Ennek havi összege immár évek óta 820 fo­rint, tehát azonos a legalacso­nyabb özvegyi nyugdíj összegé­vel. E segélyben olyan idős em­berek részesülnek, akik sem nyugdíjjal, sem járadékkal nem rendelkeznek, és nincs eltartás­ra kötelezhető hozzátartozójuk. Akadnak közöttük 50—60 éve­sek is, akik százszázalékosan munkaképtelenek. Jelenleg két- százharmincöten kapják a rend­szeres segélyt. Hamarosan megtudom, hogy a segélyezettek másik csoportjába a tsz-járadékosok tartoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom