Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-29 / 256. szám

1976. október 89. • PETŐFI NÉPE • 5 • Vidám alma- és szőlőszürel. (Telefotó—MTI—KS.) EGY RENDELKEZÉS KÉRDŐJELEI Szabad szombatok az II. A pedagógusok Az átlagember bizonyára gyorsan kijelentené: nem léte­zik, hogy valakinek a kötelező munkaideje több órát tegyen ki, mint ami munkájának elvégzéséhez feltétlenül szüksé­ges... Pedig ezt a furcsa helyzetet eredményezte az Okta­tási Minisztérium 1976. nyarán megjelent rendelkezése, amely egytizenketted részével csökkentette az alsótagozatos nevelők heti óráinak számát, de változatlanul hagyta tanítá­si kötelezettségüket. így állt elő az, hogy azokban az iskolákban, ahol kéthetente szabad szombatokat vezettek be, ott az óraterv előírásai szerint az elsőosztályos tanítóknak néggyel, a másodikosoknak hat órával van kevesebb tantervi el­foglaltságuk ciklusonként, mint amennyinek megtartására köte­lezve vannak. Ezeket nevezték el találó közhasználatú kifeje­zéssel mínusz óráknak. Munkaszervezési gondok A kisebb tantestületekben ezt a problémát viszonylag köny- nyen áthidalták. Az Igazgatók különböző korrepetálásokat, egyéni és csoportos foglalkozá­sokat szerveztek, napközis ügye­letekre osztották be az érintett nevelőket. A nagyobb létszámú, főként városi iskolákban azon­ban., bonyolultabb a helyzet, moiidKátnt;' ‘ áhárty intézmény; ÉMtttfél*.,* g»H&. Nézzük például a szakosítás kérdését. Az oktatás hatékony­ságának növelése céljából ugyan­is már sokfelé szaktanárok ta­nították az alsótagozatokban is a testnevelést, az éneket, a raj­zot. Most azonban ezekre az órákra is szükség lett, hogy ki­tölthessék a tanítók munkaide­jét. A rendelkezés hatására ezért több helyütt kénytelenek voltak visszaállítani a hagyományos rendszert — aminek a pedagó­giai hátrányait nem kell külön bizonygatni. Azután itt van a munkaszer­vezés. Képzeljünk el egy három párhuzamos osztályú általános iskolát. Az első—második osz­tályok pedagógusainak összesen harminc „mínusz” órája adódik az utasítás nyomán. És képzel­jük el az igazgató gondjait, aki­nek az órarendek összeállítása­kor ésszerűen kell kialakítani ezeknek a pedagógusoknak a munkabeosztását, foglalkoztatni kell őket, mégpedig úgy, hogy ne darabolódjék szét a napjuk, és munkájuk hasznosan illesz­kedjen a tanintézmény tevé­kenységének egészébe. A szabad osztálytermek hiánya, a délelőtt- délután váltakozó oktatás, a napközis helyiségek szűkössége bizony nem könnyítette meg az iskolavezetés gondjait a szabad szombatok bevezetése esetében. Túlórák és jövedelem A Pedagógus-szakszervezet kecskeméti felmérése szerint a város húsz intézménye közül ti­zenöt iskolában vezették be a 11 napos oktatási ciklust, és a rendelkezés több mint nyolcvan pedagógust érintett. Megállapí­tották, hogy a szabad szombatos alsótagozatos nevelők jövedelmé­nek csökkenése "átlagosan'"havt 100—300 forint körüli összeg. Ez különösen érzékenyen érinti a pályakezdő fiatalokat, és a nyug­díjkorhatárhoz közelítő nevelő­ket — de szinte valamennyi pe­dagógus sérelmezi az anyagilag hátrányos következményeket. Mégpedig joggal, mert úgy gondolják, hogy mivel munká­juk összmennyisége, azaz a tan­anyag nem csökkent, nagyóbb szellemi koncentrációval kell dolgozniuk, hogy a 11 nap alatt ugyanazt az eredményt érhessék el, mint eddig a tizenkettőben. Elhangzottak olyan vélemények is, „hogy az alsótagozatosokkal megvetették a szabad szombat­jaikat ...” A keresetcsökkenés oka a túl­órák megszűnése. Eddig a heti tanítási órák száma például a harmadik és negyedik osztályok­iskolákban ban kettővel, illetve hárommal volt több mint a nevelők köte­lező óraszáma. Ezeket azután túlmunkaként fizették ki. A többlet órák helyett az idén szeptembertől a mínuszok okoz­zák az intézményvezetők gond­jait, s ezzel függ össze a neve­lők keresetének csökkenése. A jövedelemkiesést feltehető­en ellensúlyozza majd a bér­maradványból felhalmozódó ösz- szegekből képezhető jutalmazá­si keret. Nem közömbösíti vi­szont azt a tényt, hogy az alsó­tagozatos nevelők enyhén szól­va vegyes érzelmekkel fogad­ták a minisztériumi rendelkezést. És ez a nagyobbik baj. Hiszen ha a pedagógus-társadalom egé­sze nem azonosul a rendelkezés szellemével, nem csatlakozik ma­radéktalanul a helyes célkitű­zéseket megfogalmazó döntések­hez, akkor a gyakorlati ered­mény kétségessé válhat. Az persze igaztalan áljtítás lenne, hogy a nevelők nem is­merik fel a fontosságát, vagy nem vállalnak közösséget a ta­nulók szombati szabadnapjával, amely egyébként számukra ugyancsak megnövekedett sza­bad időt eredményez. De a nem kellőképpen előkészített utasí­tás néhány városi iskolában jo­gos panaszok forrásává lett, és nemigen javított a pedagógusok munkahelyi közérzetén. A megoldás felé A 11 napos oktatási ciklus be­vezetését kérdőjelek kísérik az iskolákban, pedig ezek nagy ré­szét gondosabb mérlegeléssel, át­gondoltabb intézkedésekkel el lehetett volna kerülni. Tudomá­sunk szerint már megindultak a „visszajelzések”, a városi-járási művelődési osztályok nem kevés munkával megkezdték a bérkér­dések és a mínusz órák problé­máinak összesítését. A sokaso­dó jelentéseket, beszámolókat feltehetően hatásos intézkedések is követik mielőbb, és remélhe­tően a kérdőjel-csokor hamaro­san egyetlenre csökken: tudunk-e élni mi, felnőttek, szülők a szom­batok adottságaival, és felhasz­náljuk-e a megnövekedett sza­bad időt közöttünk és a gyerme­keink közötti távolságok csök­kentésére __ P avlovits Miklós Lengyel könyvek- hazai tanulságok Mindenekelőtt a tekinte­tet vonzó, ötletesen szín­gazdag plakátok tűnnek fel a Budavári Palota Munká- csy-termében, ahol tíz na­pon át a lengyel könyvek mutatkoznak be a látoga­tóknak. Ez a rendezvény viszonzása a magyar könyvkiadás nemrég lezaj­lott, varsói és krakkói ki­állításainak. Csaknem 1800 kötet sorakozik a polcokon, köztük Petői Sándor ver­seinek és Illyés Gyula Pe- tőfi-életrajzának a fordítá­sa. A mai prózát a többi között Déry Tibor, Örkény István, Kertész Ákos, So­mogyi Tóth Sándor, Fejes Endre, Szabó Magda regé­nyei képviselik lengyel nyelven. Az északi szocia­lista országban pontosan 373 mű jelent meg a ma­gyar irodalomból ötmillió­nál magasabb példány­számban az elmúlt 30 esz­tendő alatt. A kiállítást az újjáalakított Budavári Pa­lota után Veszprémben te­kintheti meg a közönség. Igen imponáló adat, hogy Lengyelországban több mint kétezer könyvesbolt bonyolítja le a forgalmat. Emellett különféle értelmi­ségi, műszaki és mezőgaz­dasági klubok segítik a terjesztést. Az újságárus- pavilonokban is megtalál­hatók a népszerűbb és ol­csóbb kiadványok. A köz- igazgatási átszervezés nyo­mán 2100 úgynevezett nagyközség jött létre, s 800-ban már önálló köny­vesbolt működik, a többire tizenöt éves fejlesztési el­képzelést dolgoztak ki. Ezek a tények elgondol­kodásra késztetnek. Ha­zánkban négyszáz üzlet árusítja a könyveket, bele­értve az ABC-áruházak részlegeit Is. Számos nagy­községben a sport vagy egyéb cikkekkel egvütt tá­rolják az olvasnivalót, ami önmagában nem lenne baj, ha nem megosztott figye­lem, hanem a betű rangjá­hoz méltó törődés kísérné mindenütt a megrendelése­ket, a választék kialakítá­sát. És újra meg újra fel­vetődik, hogy hová települ­nek az üzletek, pavilonok. Kecskemét városköz"'>ntiá- ban néhány kőhajításnyi távolságon belül hat he­lyütt kínálják a köteteket. Már a Ludas Matyi is szó- vátette, hogy a Szabadság­téren az út két oldalával szembenéz egymással a Ka­tona József könyvesbolt és a könyvpavilon. Az Arany János utcában szomszédos egymással két könyvesbolt. Világszínvonal! Bár, ha az új lakónegye­dekben és számos község­ben érnénk csak el a tisz­tességes középszínvonal át­lagát! H. F. Az 1399. Jókai Mór úttörőcsapat Tágas sa­rokszoba a csapat otthona a kecskeméti Jókai Mór Ál­talános Isko­lában. A csa­patfal előtt ál­lunk Angyalost Csabánéval, a csapat vezető­jével, nézzük a pajtások készí­tette fényké­peket, olvassuk az ügyes ripor­tokat, amelyeket az iskolában tanuló hajdani úttörőkkel készí­A csapat a „legöregebb” kecs­keméti úttörőcsapatok egyike, lfi46-ban alakult meg. A har­mincadik születésnapon tehát érdemes volt emlékekért kutat­niuk. Tudják, vallják, hogy út­törőéletük alakulásában, tartal­massá tételében nagy szerepet játszott az úttörőház közelsége. Évekén, évtizedeken át ünnepé­lyeiket — terem híján — ott rendezték meg. Nem véletlen, hogy sok közöttük a szakköri tag, és amire méltán nagyon büszkék: minden rajnak az is­kolából kikerült, volt úttörő az ifivezetője! Ennél a ténynél azért érdemes eltűnődni, mert a raj­vezetők sorában korábban tanul­mányi versenyek győzteseit, nagy sikerű úttörővetélkedő sze­replőit találjuk: Lenket Agit, Bán Ildikót és Molnár Katit. Az úttörőház képzőművész­szakkörének tagjai is jórészt eb­ből az úttörőcsapatból kerülnek ki. Sorra-rendre nyerik az or­szágos és a nemzetközi versenye­ket alkotásaikkal. Legutóbb Líszkai Miklós, Bende Zsolt, Tóth Endre és Lukács Mária rajzát ítélték kimagaslóan Jó­nak. Összesen tíz szakkör működik náluk. Legbüszkébben mégis a furulyazenekart említik. A Szendről József né vezetésével furulyázó pajtások minden isko­lai és úttörőünnepen szerepel­nek, legtöbbször új műsort mu­tatnak be. Nagy kitüntetés ide bekerülni! — így értékelik val- mennyien. A csapat tizennégy raja ma­gaválasztotta programot hajt végre. Parlamentjükön a pajtá­sok ötlete volt — az osztályok magatartásának javítása céljá63l — az azóta már bevezetett „emb­léma” rendszer. Ennek az a lé­nyege, hogy a tanárok egy órai vagy egész napi jó magatartásért egy öt pontot érő emblémát ad­nak az osztálynak. Az eredményt a faliújságon hetenként jelzik. Most a 6/a. osztály áll az első helyen. Az elmúlt héten kommunista szombat keretében a csapat min­den tagja takarította az iskolát. Védnökséget vállaltak az iskola épületét körülvevő park felett is. Búcsúzóul találkozni szeret­tünk volna a csapat parlamenti küldöttével, Rimóczi Edittel —, erre azonban nem volt mód, mert ottjártunk idején társaival a Kecskeméti Konzervgyárban dol­gozott társadalmi munkán. Ezért megkérdezzük, miért is kapott igazgatói dicséretet a csa­pat két tagja, Bori János és ba­rátja, Scheidt Attila? Mosolyogva kezd a történetbe Pap Gézáné igazgatónő, öt szó­lította meg ugyanis a szomszé­dos SZTK-ban az egyik orvos, hogy tudja-e, két „jókais” kis­fiú megmentette egy idős bácsi életét. Nem, az igazgatónő sem­mit sem tudott erről, mert Jan­csi és Attila nem szólt róla sen­kinek. íme, a két ötödikes úttörő így beszéli el némi unszolás után az eseményt. — A maradék uzsonnánkat et­tük az SZTK épülete előtt, a pádon — kezdi Jancsi —, ami­kor észrevettük, hogy egy bácsi nagyon nehezen lélegzik, rosz- szul van. Megkérdeztük, mi baja van. Csak annyit mondott, háza akar menni a 8-as autóbusszal, kísérjük oda. — Elindultunk — veszi át a szót Attila — de feleúton már láttuk, hogy nem haza kell vin­ni a bácsit, hanem orvoshoz. Szépen rábeszéltük, hogy fordul­junk vissza, „másik megállóhoz” menjünk. Ebbe elég nehezen egyezett bele ... Majdnem a kezünkben vittük föl a rendelőintézetbe, ott beül­tettük egy tolószékbe és betet­tük a liftbe. Az első emeleten tudtuk hol van a belgyógyászat, oda kopogtunk be. Betoltuk a bácsit, és a folyosón várakoz­tunk. Mentő vitte el a kórházba, mert szívinfarktusa volt. — A kórházban meglátogattuk, vigasztaltuk. Meggyógyult, ha­zament. Nézegetjük még a csapatnap­lót. A képeket a kirándulások­ról, tábortüzekről, ünnepélyek­ről, karneválokról, és az elmúlt nyáron, a nógrédverőcei táboro­záskor készült fényképeket. Időrendben egyre tisztábbak a képek, ügyesebbek a beállítá­sok. Az Üttörőéletnek egy, a fu­rulyazenekarról készült fotót ké­rünk el. íme, a főleg ötödike­sekből összetevődő zenekar a csapatzászló ünnepén, a műsor­kezdés előtti percekben. Selmeci Katalin Rej tvényfej tőknek A kisdobosrejtvény helyes megfej­tése: Mátraíüred. (Oda megy a gő­zös.) A sok ügyes rejtvényfejtő kö­zül Graholy Tamás, a kecskeméti Zrí­nyi Ilona Üttörőcsanat kisdobosa sor­solta ki a Uz nyertes nevét. Horváth Erika tataházi Molnár Csaba bajai, Pleczarka Lajos solti. Torma Kriszti­na kalocsai. Tóth András csengődi, Farakas Klára lajosmlzsei. Péli Pál orgoványi, Sponga Gabi Izsáki, De­zsőn András és szlanka Tamás kecs­keméti kisdobosok részére a könyv­jutalmakat postán elküldtük. Sí*:*:*:*:*?:*: siísiiiiiSSS WöffiöKvfflöXőKőXvXvIvIv.v.vAV.v.v. ■ffiWX'XCv.w.vAv.vj (81.) Három háztömb hosszan ro­hantam a rezesorrú postás bá­csi után, és lihegve könyörög­tem ki tőle a kegyet, hogy szí­veskedjék még egyszer átvizs­gálni a táskáját, nem kevere­dett-e el valahova a zegzugba Attila levele. Legalább öt per­cig tűrtem a postás bácsi pálin­kaszagát is, de hiába: több lég­köbmétert teleillatozott a szu- szogásával, amíg tényleg lelkiis­meretesen átkutatta a táskáját, egyenként — és velem közösen — ellenőrizte minden maradék levél címzését, mégsem került elő sehonnan Attila levele. Az öreg a pálinkás agyával is meg­sejtette, hogy tökéletesen le­romlott az egészségem az emlí­tett öt perc alatt, és azzal vi­gasztalt, hogy ilyenkor hét vé­gén nagy a torlódás a postafor- galomban, tehát nyugodjon meg a kisasszonyka, hogy hétfőn két vagy három levelet fog kapni egyszerre. Pálinkásán is kombi- natív tehát az öregnek az agya, és nem kihagyásos a memóriája: kikövetkeztette vagy visszamenő- legesen tudja, hogy mindennap jár nekem egy levél attól, aki­től várom. Bár az ókori szibilla recsegett volna a rezes orrú postás bácsi pálinkás torkából. Folytatom tehát a figyelemelte­relő gyógykezelést A Betli — azaz Prokácz-csa- lád récési nyaralóvillája: eme­letes épület, de az emelet első fele teljes egészében terasz. A jó nagy kertben a fű olyan ápolt, mint színes angol filmek­ben a jobb gyepek, amelyeket detektívagyú öreg hölgyek öntöz­nek, minden alkonyaton. A sely­mes pázsit közepén fürdőmeden­ce, azaz bazen, amelynek terü­letét 50 négyzetméterben, víztar­talmát 70 köbméterben adta meg Betli, álszerény büszkeséggel. Az álszerénységre minden oka meg is van, vagyis a szerénységre is lenne oka- mert az ember alig tempózik hármat, máris vigyáz­nia kell, bele ne verjem a fe­jemet a medence almazöld csem­peburkolatú betonfalába. Ez a medence tehát a pitiáner sznob­ság betonba testesülése, vagy ahogyan papa szokta jellemezni ezt a stílus a MÁVAG-ban elsa­játított gondolkodásmódjával: rongyrázás. Az én megfogalmazá­somban: van, de nem az igazi, tehát minek. Lédi beszélt rá reggel telefonon, hogy fürdőruhát is hozzak — ő is hoz —. mert ha már vállaljuk az áldozatot, hogy kiközlekedjünk húsz kilométert Récésre a Betli- villába, akkor már szavazzunk meg magunknak egy lubickolást is, feltéve, hogy tiszta lesz a víz a beígért medencében. Írásban kell adnom, hogy a medence vize tökéletesen tiszta, kristályosán áttetsző és zöldes színű volt. A zöldes színt a csempefal kölcsö­nözte — bizonyára kamatos ka­mattal — a víznek. Lédi csak tíz percig lubickolt, én még jóval tovább. Mert amíg a vízben tartózkodtam, addig nem araszolhatott rajtam a szemével az a pacák, aki Betliék vendégei­nek egyike volt. További két ven­dég isi talrtózkodott a villa kert­jében, gyanúm szerint férj-fele­ség, mert elvonultak a kert sar­kába egy jázminbokor alá, és ott veszekedtek egymással. Az emlí­tett vendég, a puhány pacák, aki fáradhatatlan szorgalommal en­gem zabáit a két dülledt szemé­vel, Betli apjának üzletfele mód­jára tartózkodott a helyszínen. Olyan a szeme, mint a házaílan csiga: tapadós és nyirkos. Még valamit írásbal kell adnom: Betli állaitian igyekezett, hogy rendes legyen. Kaviáros szend­viccsel, banánnal és jegelt ször­pökkel táplált volna minket —, Lédit és engem — fulladásig, mint aki képtelen felfogni, hogy nem vagyunk éhező bangladesi páriák. Továbbá: elismerésre méltó fi­gyelmességgel láncra kötötte a dán dogjukat, mert kiszúrta ró­lam, hogy cikis nekem a kutya, főleg mindig, amikor körülöttem tántorog a nagy dög testével. Vé­gül : Betli azzal is rendes volt, hogy miután felfedezte a csiga­szemű pacák olthatatlan érdeklő­dését, amelynek én voltam a tár­gya, vagyis a bikinis alakom, ma­gával csábította a pacákot a te­raszra, ahol huzamosan eszmecse­réitek, és közben egy fényképe­zőgéppel matattak, hogy addig is mellőzzön engem a csigaszemű. Egy ideig. Mert később megint kísérletezett körülöttem. De Betli a későbbiekben is rendesnek bi­zonyult. Erre majd kitérek. A villa belül is van olyan drá­ga, mint kint a kertje. A Betli család kötelességének tartotta, hogy a nyaralóba is kiutalja ma­gának a kolóniái bútorzatot és a perzsaszőnyegeket, az utóbbiakat kétségtelenül azért, hogy kímél­jék a medence vize és a kert pá­zsitja által megviselt meztelen talpukat. A villa legtágasabb he­lyiségében, a nappaliban — az egyik sarokban — akkora gyé­kénykosár is helyet foglalt, hogy én is elfértem volna benne fekve, de igazából a dán dog fekhelyéül egészítette ki a kolóniái bútorza­tot. Betli apja egyébként nem volt jelen a helyszínen. Betli mente­getőző jellegű magyarázata sze­rint a ház ura halaszthatatlan üz­leti ügyekkel volt terhelve szom­baton délután is valahol a Bel­városban. Lédivel egyetértő pil­lantást váltottunk, kölcsönösen arra agitálva egymást, hogy kí­séreljük meg könnyek nélkül el­viselni az elfoglalt üzletember hiányát. Betli anyja minden jel szerint lelkiismeretesen őrködik a haja színén és a frizurája frisseségén. Ritkuló hajzata frissen hidrogé­nezve és lakkbeszórással merevít­ve tartózkodott a fején. Enyhén hervadó — klasszikus kifejezés! — arca oszkárdíjásan alakította egy menőbb kozmetikaszalon válasz­ték-kiállításának szerepét. Amikor Betli bemutatott a hölgynek, én csókolommal köszöntem, és ma­gázni bátorkodtam. Emelt, de szí­vélyes hanghordozással és meg­nyerőén fölényes mosollyal tett kísérletet, hogy megszüntesse ne­veltetésem folytonossági hiányait: — Ne magázz, Tamara, a ma­gázás neked is fárasztó. Azért, mert te tizenhét éves vagy, én még nem vagyok néni melletted. Jellemző a humanizmusomra, hogy őszintén kerestem hanglej­tésében a humort, vagyis az ön­iróniát. Letörten kellett tanúsíta­nom, hogy sok színárnyalat volt a szövege dallamában, de öniró­nia nem volt. Leültetett maga mellé a gyep­re, és kissé rosszallóan, kissé büszkén érdeklődött: — Mit szólsz a fiamhoz, ehhez az őrült motoroshoz? Igazán cso­dálom a bátorságodat, hogy rá merted bízni magad Dinire, erre a kaszkadőrre — és gyengéden megveregette Betli nyakát. Mint egy brit úrlovarnő az úrlováét. — Kizárólag sportos stílusban képes motorozni ez a férfipalánta... Diszkréten nyeltem egyet a „férfipalánta hallatán, és közben egyetértettem magammal abban, hogy nem mesélem el a hölgy­nek a motoros utamat, amit Betli ellenére éltem túl. Mert ez a hülye pávián tényleg megőrül, ha a motorján majmoskodhat. Már bent a városban — Újpesten — úgy bezsongott, hogy legalább százkilométeres sebességgel re- pesztettünk ki a Váci úton, autók között és villamosok között ci­kázva. Rajta volt a fejemen az az ijesztő bukósisak, de az ő fején is ugyanolyan volt, és abban az átok fazékban hallani sem lehet, kikiabálni sem lehet belőle. Pe­dig sikoltoztam, hogy le akarok szállni, nem dkarok meghalni, de csak röhögött a sisakjában ez az orángután, igazán röhögött, érez­tem a vállából, amibe kapaszkod­nom kellett. Amikor végre — végtelen idő után — megállt a rohadt motorjával Récésen a vil­lájuk előtt, és leszállhattam és lerángathattam a fejemről a bu­kósisakot, már fudokoltam a dü­hömben, úgy ki voltam készülve. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom