Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-28 / 255. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 28. KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN Örömök, tervek, gondok Tabdiban A kicsi Tabdi, a rokonszenves apró település lakói nem állítják magukról, hogy a falujukat messze földön ismerik. Ez a kisközség ugyanis mindössze huszonöt esztendős múltra tekinthet vissza. Eddig még nem sikerült kikutatni, hogy ezen a helyen valamikor létezett-e zártrendszerű település; csupán annyit tudunk, hogy a környéken meglehetősen sok, valamikor virágzó község pusztult el a török idők alatt tel­jesen. Talán közéjük sorolható Tabdi is, ahol később Tábeli, majd Thabd és Tabd néven puszta volt található. Míg azután éppen negyedszázaddal ezelőtt létrejött a mai község. S azóta annyi minden változott itt, hogy alig lehetne felsorolni. Ezekről a dolgokról beszélgetünk a Kiskőröstől néhány kilo­méternyire fekvő helység vezetőivel. Maradnak a fiatalok Markó Sándor, a községi párt- szervezet titkára; Balázs István a tanácselnök; Andriska László vb-titkár és Tornyai János az iskola igazgatója. Az elnöki iro­dában körillüljük az asztalt, írá­sos dokumentumokat nézege­tünk, és közösen megpróbálunk egy valóságnak megfelelő képet kialakítani a mai Tabdiról. 1950 előtt részben Csengődhöz, részben pedig Kiskőröshöz tar­tozott a falu akkori népe. Köz­lekedési, egészségügyi, kulturális és sok más szempontból egyaránt nehezítette a sorsukat ez a tény, De a szétszórtság miatt hogyan is lehetett volna másként? Mond­ják, hogy néhány évtizede még csupán három ház állott a mos­tani belterület helyin, (Ma há­romszáznál több van.) — Nálunk megmaradnak a fiatalok; nem vágynak el innen, mert megtalálják a számításukat. És általában megmaradnak a ta­nyák is. Amióta a háztáji gaz­dálkodás újabb erőre kapott, kü­lönösen így van. Az itt élő dol­gos, kedves, barátságos nép egy­ben ügyesen gazdálkodó is. Fel­találják magukat azok, akik — vagy akinek ősei — valamikor olyan nagy szegénységben síny­lődtek. A húszas években pél­dául egyetlen itt élő embernek sem volt kerékpárja — mondják a falu vezetői. — Milyen konkrét eredménye van a háztáji gazdálkodásnak? — Az* tofebek-rkezött, hogy örvendetesen szaporodik a ser­tésállomány. És megállt végre a szarvasmarhák számának csök­kenése. Ezt mi lényeges dolog­nak tartjuk. A termelőszövetke­zetünk is fokozatosan fiatalodik. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy minden kisgyereket el tu­dunk helyezni óvodában. — Mekkora a község bel- és és külterülete? — Tabdiban 1450 ember él je­lenleg. Ebből 876-an a belterüle­ten találhatók. — Sokan eljárnak dolgozni máshová? — Hetven egynéhányan Kis­kőrösre. A többi néhány nem számottevő. Eltűnt a pocsolya — Azon kívül, hogy sokkal zártabb lett a belterület, s hogy több a ház, mint régebben, meg hogy az emberek szebben, köny- nyebben élnek, szemlátomást mi-mindenen mérhető le Tabdi­ban az utóbbi évek fejlődése? — Több ilyen dolog van. El­tüntettük a sok pocsolyát; köny- nyebb a közlekedés. Megszűnt a nyomorító sötétség a villanyhá­lózat kiépítése után. Kétszázöt­ven lakásban gázzal fűtenek. Minden harmadik házban van folyóvíz. Van köves utunk. Fe­dett csartornánk. S háromezer méternél hosszabb járdánk. Pe­dig négy-öt évvel ezelőtt még • Balázs István tanácselnök • község megalakulásáról beszél. csak összesen alig száz méternyi­ről számolhattunk be. Felépült a rendelő az orvosi lakással. Az­előtt ez is rettentő nagy gon­dunk volt, el lehet képzelni. — A lakosság is kivette a ré­szét a község gazdagításából? — Elég jó példa erre, hogy csupán tavaly csaknem háromne- gyedmillió forint értékű társa­dalmi munkát végeztek a tab- diak. A legutóbbi falugyűlés is remekül bizonyította, hogy akik itt élnek, igazi közösségi embe­rek. Közben belelapozok az említett falugyűlés jegyzőkönyvébe. A hozzászólók több hasznos észre­vételt, javaslatot té.t^K- Ime- né­hány példa: tfj. Vajas -KáfoW A‘ vasútra vezető földút nehezen járható és nincs kivilágítva; javasolja, hogy találjanak megoldást. Juhász Sándor: Sürgeti a falu szépítését. Ha minden lakos leg­alább heti egy órában dolgozna társadalmi munkában, nagyot lépnének előre. Lengyel Pálné: Jó lenne, ha a nőbizottság jobban dolgozna. Tóth Sándor: Javítaniuk kel­lene sürgősen a közvilágítást. És így tovább: a javaslatok mindegyike hasznos, elgondolkoz­tató. Eléggé megszokott jelenség ma már, de azért ideírom: ezekben a napokban a kicsi Tabdiban — pontos számot jegyeztem a note­szomba, nem tévedés! — össze­sen százhárom személygépkocsi könnyítl-gyorsítja az itteni lako­sok szorgos életét. A Szőlőskert Termelőszövetke­zet profilját szinte kizárólag a szőlő és bor határozza meg. Az egyéb gazdálkodási területeik nem számottevőek. Legfeljebb a rotaüzemük, mint melléküzemág, mivel ez rendszeresen ad mun­kát huszonkét nőnek. A kisköz­ségnek — érthetően — ipara nincsen. A szolgáltatást, javítást végző tucatnyi kisiparos hozzá­járul az élet folyamatosságához. Többféle szolgáltatást (vegytlsz- títást, tévé- és rádiószerelést stb.) Kiskőrösön végeznek ré­szükre. Nemzeti sajátosságok és internacionalizmus A falu főutcája ma. e-jrdecc ^ Jeteit /ina.u*<,a.l • frtCt« ■ fCnért 'vS íj»'&'< **'*?'' fi" • -í Al«<*■•'/, >/) _ ■dt. ■' •• Jet'##"**,, f '-***?? •*?'-*- *■■■ jbU, Mf ú <<<<■$ a fc /UasUa t • Egy részlet az alakuló Jegyzőkönyvből. • Amióta áll ez az épület, azóta könnyebb a sorsa a betegeknek. (Pásztor Zoltán felvételei.) A falu szellemi arca Mondják a vezetők, hogy Tab- dinak nincsen különösebb ha­gyománya. A néprajz és népmű­vészet itt nem mutathat fel ér­tékes emlékeket, szokásokat, nép­viseleti és egyéb tárgyakat, em­lékeket. Az ilyen nagyon fiatal községek esetében ez így szokott lenni.-ózAf^sW^munkBa ezért tateke­ben. Jellemző, hogy egy itteni lakos, Juhász Sándor nyugdíjas, aki a fővárosból ebben a számá­ra ma már annyira kedves hely­ségben talált otthont magának letelepedése után, így jellemezte a tabdiakat: „Nem csak az cso­dálatos, hogy egyenesek, kedve­sen vendégszeretőek, hanem az is, hogy érdeklődőek, sok minden­ről lehet beszélgetni velük. Hogy az értelem világlik ki minden cselekedetükből”. Találó jellem­zés. Magam is ezt láttam min­denfelé. Világosságot és tiszta­ságot. Nemcsak a házak udva­rán és a lakásokban — de a fe­jekben is. Az iskolának sokat köszönhet­nek. íme, egy sokatmandó bizo­nyíték: Évek óta minden nyolca­dikos gyerek továbbtanulásra Je­lentkezik. Egy kivételével az utolsó három esztendőben mind­egyiknek sikerült a terve. A legutóbbi tanév végén ketten gimnáziumban, hárman szakkö­zépiskolába, tizenhármán szak­munkásképzőbe iratkoztak be. Ismét egy fiatal „horgonyzott le” a nyolc osztály elvégzését jelen­tő bizonyítványával, a falujá­ban. A vezetők elmondták: az elmenőket érettségi bizonyít­vánnyal, szakmunkáslevéllel vagy esetleg diplomával a zsebükben visszavárják majd. A nevelőknek nincs lakásgond­juk. Megbecsülik őket, erősíti hi­tüket a tisztelet, ami a szülők részéről árad feléjük. Tanítvá­nyaikkal a legkülönfélébb terü­leteken sikert érnek el. Többek között a kulturális szemléken. A bábcsoportjuk, az irodalmi szín­paduk szavalólkkal együtt büsz­keségük. Az iskola kapcsolatai példásak. A művelődési otthon­ban két tantermet rendezhettek be oktatási célra. A művelődési otthont nemrégi­ben szépítették. Hozzáépítettek egy presszót is, mely kedvelt he­lye a tabdiaknak. Műsoros este­ken, hangulatos bálakon és film­vetítéseken szórakoznak a fiata­lok és idősek egyaránt. A kiállí­tások mellett a szakkörök mun­kája járul még hozzá ahhoz, hogy a falu szellemi arculata még szebbé formálódjon. S még vala­mit: jelenleg tíz helybeli fiatal végzi tanulmányait az ország kü­lönböző felsőfokú intézményei­ben. Amikor ők haza-hazarán- dulnak, hozzák magukkal a tu­dás, a művelődés „tarisznyáját”. Ez sem kis dolog, Ami lehetne jobb is Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy ma már Tabdiban minden a legnagyobb rendben van, hogy ezentúl lemondhat­nak a további erőfeszítésekről; mindarról, amivel a lakosság éle­tének további javítását végezhe­tik. Koránt sincs így. Javítaniuk kell a közlekedést. A napi két­szeri buszindulás kevés. Mesz- sze van a vasútállomás is. Hiá­ba kérik, hogy a soltszentimrel busz érintse Tabdit. Ez sokat segítene. Bajok vannak a közvi­e«y ré«e ezt sérelmezi* .Jogosan. Nem ké­szültek el” a SOTTtétÜIetl postalá­dák. Valami vita volt a posta- igazgatósággal, s ez nem oldódott meg még megnyugtatóan. Aka­dozik ennélfogva a küldemények célhoz érése, a kézbesítés. A transzformátorok gyengesége és a sok háztartási gép használata miatt nagy sokszor az áraminga­dozás. Lenne igény egy étterem­re; de nincs anyagi alap rá. Ez­zel megoldódna a közétkeztetés, amire egyre nagyobb a törekvés. S végül: akadozik olykor az áru­ellátás is. Ha lehetne végre egy ÁBC-boltjuk, nagyon örülnének. Egyelőre el sem tudják képzelni, hogy mikor lehet belőle valami. A további terveik között szere­pel egy iskolai politechnikai te­rem, egy saját erőből készülő napközi otthon, egy újabb ötezer méteres járdaszakasz és többek között a vízellátás javítása. Ilyen hát 1976-ban a ligetes­hangulatos kicsi Tabdi. Varga Mihály A NEMZETKÖZI erőviszo­nyoknak a szocializmus javára történő módosulása azt is magá­val hozta, hogy megnőtt a szo­cialista országok kommunista és munkáspártjainak tekintélye, az elmúlt időszakban lezajlott kongresszusaikra szinte az egész világ odafigyelt. A munkásmozgalom és a léte­ző szocializmus általános érde­keinek szellemében való cselek­vés a tanácskozások középpont­jában álló kérdés volt. A pártok felismerik, hogy a nemzetközi imperializmus erejével szembeni összefogás erősítésére manapság egyre nagyobb szükség van, hi­szen a változások a szocializ­mus és a kapitalizmus erőinek küzdelmében valósulnak meg. A kommunista és munkáspártok te­vékenységét, sőt, némelykor lé­tét. a szocialista országok szuve­renitását, nemzeti függetlenségét és békés fejlődését a nemzetkö­zi imperializmus továbbra is ve­szélyezteti. A tőkésországok re­akciós körei jól tudják, hogy csak akkor számíthatnak siker­re fellazító terveikben, ha újabb és újabb ellentéteket támaszta­nak a szocialista világrendszeren belül. A TESTVÉRPARTOK kong­resszusi szónokai megállapítot­ták, hogy az egyes szocialista nemzetek virágzásával, a szocia­lista államok szuverenitásának erősödésével párhuzamosan mind szorosabbá válnak egymásközti kapcsolataik, mind több közös elem alakul ki politikájukban és társadalmi életükben. Ezt a fo­lyamatot elősegíti, hogy — a KOST egyik legfőbb céljának megfelelően — fokozatosan ki­egyenlítődnek a gazdasági fej­lettségi szintek. A szocializmusnak a nemzeti sajátosságok által meghatározott fejlődése Lenin tétele. Szükség- szerű következménye ez a je­lenség annak, hogy egyre újabb és újabb országokban, más-más feltételek között győzedelmesked­nek a szoclaiizmus eszméi. Ez nem mond ellent a lényeges pontokon megnyilvánuló egyön­tetűségnek, s még kevésbé an­nak a követelménynek, hogy a közös osztályellenség ellen kö­zös harcra, egységre van szük­ség. r. Az internacionalizmus „ érde- "kéirték “ * figyelembevétele az egyes kommunista pártok poli­tikájában konkrétan úgy nyil­vánul meg, hogy elhatározásaik során a forradalmi folyamat fejlődésének, a szocializmus és a kommunizmus építésének kö­zös törvényszerűségeiből indul­nak ki. A kommunistáknak ké­peseknek kell lenniük arra, hogy megértsék ezeket a közös voná­sokat, támaszkodjanak rájuk, s ennek birtokában — az adott ország sajátos feltételeit számba véve — hozzák meg döntéseiket. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK pártjai ebben is példát mutat­nak: az igazi egyenjogúság és az egymás sikereiben való érde­keltség szellemében cselekszenek, politikájukban nemcsak a nem­zeti, hanem az internacionalista érdeket is szem előtt tartják. A kettő összegyeztetése természe­tesen nem mindig könnyű fel­adat. „Ha bármilyen probléma vetődnék fel — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev az SZKP kongresszusán — meggyőződé­sünk, hogy azt a barátság, az egység és az együttműködés erő­sítésének szellemében kell meg­oldani". A szocialista államok egymás között új típusú kapcsolatokat építettek ki. Egyrészt tényleges tartalommal töltötték meg az olyan általános érvényű elve­ket, mint a függetlenség, a szu­verenitás, az egyenjogúság, más­részt új vonásokkal is .gazdagí­tották az államközi viszonyokat, meghonosítva ezen a téren is a népek közeledését és barátságát szolgáló testvéri segítségnyújtást Napjainkban ez a szocialista in­ternacionalizmuson alapuló kap­csolatok lényege. A PROLETÁR internacionaliz­mus a kongresszusok tanúsága szerint változatlanul a marxiz­mus— leninizmus egyik fő elve, amelynek „elavulttá” nyilvání­tása azt jelentené, hogy pártja­inkat és az egész nemzetközi munkásmozgalmat bevált fegy­vertől fosztanánk meg. A fejlett szocialista társadalom és a kom­munizmus sikeres felépítése is elképzelhetetlen volna az egyes népeket és pártokat összekap­csoló internacionalizmus nélkül. Minél több országban győz a szocializmus, annál inkább szük­ség lesz a korábban erre az út­ra lépett országok és pártok ta­pasztalatainak hasznosítására, az egyeztetett fellépésekre, az egy­másnak nyújtott segítségre. ISMERT TÉNY, hogy egyes kommunista pártok számos rész­letkérdésben külön nézeteket vallanak. A tapasztalatok arra utalnak, hogy miközben megszi­lárdul és fejlődik minden egyes párt önállósága, és függetlensé­ge, növekszik összefogásuk, kö­zös fellépésük jelentősége. Az egyes részkérdésekben adódó nézetkülönbségek elvtársi módon való megvitatására van szükség, s arra, hogy az általános törek­vés a szocialista országok, a nemzetközi mozgalom összefer- rottságának erősítése legyen. A testvérpártok többsége változat­lanul arra törekszik, hogy ezt a folyamatot minden eszközzel elő­mozdítsa, a marxizmus—leniniz­mus kipróbált elvei, a proletár internacionalizmus, az egyenjo­gúság és az gyüUjnűködés alap­ján. ­AZ MSZMP Központi Bizott­ságának 1976. július 21-i állás- foglalása leszögezte: „Pártunk következetesen vall­ja, hogy a mai körülményekkor zött, amikor a kommunista pár­tok a marxizmus—leninizmus ál­talános érvényű tanításait ha­zájuk konkrét társadalmi viszo­nyainak, nemzeti sajátosságai­nak, hagyományainak figyelem­bevételével alkalmazzák, amikor stratégiájukat és taktikájukat önállóan határozzák meg, külö­nös jelentőségű forradalmi el­méletük tisztaságának megőrzé­se, egymás tapasztalatainak hasz­nosítása, a proletár internacio­nalizmus elvének érvényesülése. A Központi Bizottság üdvözli a kommunista pártok elhatározott­ságát, hogy közös harcuk és te­vékenységük sikere érdekében fejlesztik internacionalista együtt­működésüket és szolidaritásu­kat.” B. P. Csaknem tizenkétezer versenyző A termelőszövetkezetekben is jelentős termelési tényezőnek, tu­datformáló erőnek bizonyult a munkaverseny. Segítette a gaz­dálkodást, javította a termelési eredményeket — állapította meg a Bácskai és Duna-mellékl terme­lőszövetkezetek Területi Szövet­ségének elnöksége májusi ülésén. A szövetség verseny- és propa­gandabizottsága összegező jelen­tést készített. Eszerint az elmúlt esztendőben 542 brigád több, mint Kilencezer taggal verseny­zett a szocialista cím eléréséért. Ebből 386 kollektíva, vagyis a brigádok 71,2 százaléka nyerte el a szocialista címet. Ez az arány azt bizonyítja, hogy a termelő­szövetkezeti versenybizottságok és a vezetőségek kritikusan ér­tékelték a munkát, megalapo­zottan ítélték oda a megtisztelő szocialista címet. A versenynek köszönhetően az elmúlt eszten­dőben több. mint 90 millió fo­rinttal magasabb termelési érté­ket értek el a körzet közös gaz­daságaiban. Az idén is meghirdette a terü­leti szövetség verseny- és propa­gandabizottsága a szocialista bri­gádok vetélkedőjét. A felhívás­hoz 49 termelőszövetkezet és négy társulás csatlakozott. Örvende­tes, hogy tovább emelkedett a szocialistabrigád-mozgaiomban résztvevők száma Több, mint 680 kollektíva 11730 taggal vesz részt a nemes vetélkedésben. A vállalások értéke meghaladja a 100 millió forintot. Javult a versenyt szervező munka színvonala, megalapozot- tabbak a vállalások. A szövetsé­gi versenybizottság tapasztalatcse­rékre hívta össze a tagszövetke­zetek képviselőit. Ezen részt vet­tek az üzemi versenybizottságok elnökei ég a szocialistabrigád-ve- zetők. A megbeszéléseken kedve, ző kép bontakozott ki. Általában a szakvezetők segítik a vállalá­sok teljesítését. Egyöntetű véle­mény, hogy a mozgalom sikerét ez legalább olyan mértékben meghatározza, mint a brigádok törekvései. A tapasztalatcseré­ken igényelték azt is, hogy a ter­melőszövetkezetek vezetői, a ver­senybizottságok menet közben is értékeljék az eredményeket. Cél­szerű ösztönözni a brigádokat az önellenőrzésre. Az eredmények­ről ajánlatos részletesebb, széle­sebb körű ismertetést adni. A vállalásokhoz képest lemaradás jelentkezik a kulturális és a közéleti tevékenységben. Figye­lemmel kell lenni azonban a bri­gádok jelenlegi elfoglaltságára, napi, hosszabb munkaidejére, a háztáji munkára és a kor szerin­ti összetételre. Ezek a tényezők egyúttal meg is határozzák az ilyen jellegű vállalások teljesí­tését. Nem minden esetben indo­kolt tehát az elmarasztalás. Szó esett a tapasztalatcseréken a tompái Kossuth Termelőszövet­kezet által kezdeményezett or­szágos versenyfelhívásról la, amely elsősorban a zöldségter­mesztés fejlesztését szándékozott segíteni. Ehhez tíz mezőgazdasági nagyüzem csatlakozott. Bízni le­het abban, hogy a zöldségter­mesztés nagyobb mérvű támoga­tása elősegíti a kibontakozást. Bírálták azokat a közös gazda­ságokat, ahol alig, vagy egyál­talán nem foglalkoznak a ver­seny szervezésével. Pedig felbe­csülhetetlen értékben nehezen kifejezhető az a hatás, amelyet a mozgalom a tudatformálásban, a közösségi szellem alakításában jelent. A / szocialista brigádta­gok nagyobb arányban vesznek részt szakmai-politikai tanfolya­mokon. kulturális rendezvénye­ken, mint a brigádon kívüliek. A társadalmi munkát főképp a szocialista címért versenyző kol­lektívák végzik. Aktív részesei és gyakorlói a szövetkezeti de­mokráciának, hallatják hangju­kat a termelési tanácskozásokon, közgyűléseken. • A tapasztalaitcserék résztvevői igen hasznosnak tartották az esz­mecseréket. Sok értékes tapasz­talait tál szolgált ez a tanácsko­zássorozat, amelynek tanulságait mind a termelőszövetkezetek, mind a szövetség szakemberei hasznosítani tudják. K. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom