Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-28 / 255. szám
1976. október 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Rév Lajos beszéde az ipari szövetkezetek kongresszusán Rév Lajos bevezetőben hangsúlyozta: az előterjesztett dokumentumok megfelelnek a párt XI. kongresszusa határozatának, a kongresszuson elfogadott programnyilatkozatnak, s összhangban vannak a párt iránymutató állásfoglalásaival, s jól szolgálják az elkövetkező évek feladatainak sikeres megvalósítását. Ezek közül a mozgalmi és szövetkezet- politikai tennivalók nem korlátozódhatnak az ötéves tervidőszakra. Éppen ezért ezeket hosszabb távra körvonalazták, s ugyancsak hosszabb távra fogalmazták meg a feladatokat a szövetkezetek szocialista jellegének további erősítése és a szocialista demokrácia részét képező szövetkezeti demokrácia kiteljesítése érdekében. Az országos tanács beszámolójából is kitűnt, hogy számottevőek a gazdasági eredmények. Az 1975-ben elért, a tervezettet meghaladó mértékű, összesen 45 milliárd forintos termelési érték, a termékek jobb minősége, a megnövekedett belkereskedelmi értékesítés, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javuló színvonala, az állami vállalatokkal fokozódó termelési együttműködés, valamint a különösen gyorsan fejlődő tőkés export a szövetkezeti dolgozók odaadó munkája mellett egyúttal jelzi az ipari szövetkezetek megelőző kongresz- szusán elfogadott tízéves fejlesztési program első szakaszának tervszerű megvalósítását is. Az elmúlt öt évben kétszer olyan gyorsan fejlődtek a szövetkezetek, mint a megelőző húsz esztendőben összesen. Ma már 650 szövetkezet rendelkezik központi telephellyel és a lehetőségeihez mért korszerűbb technikával, a termelőhelyeket az előbbieknél kedvezőbb munka- és élet- körülmények, jobb szociális ellátottság jellemzi. A közeljövő gazdasági feladatokról szólva a beszámoló megállapította: a szövetkezetek rendkívüli közgyűlésein olyan ötéves terveket fogadtak el, amelyek főbb összefüggéseikben, a népgazdaság és a lakosság igényeit figyelembe véve még az országos tanács irányelveiben foglaltaknál is magasabb követelményeket fogalmaztak meg. Szólott arról, hogy az építőipari szövetkezetek az idén előreláthatólag 6800—7000 lakást adnak át. Ez azt jelenti egyben, hogy a tervidőszakra vállalat 35 —37 ezer lakás átadásának időarányos, egy évre eső tervét teljesítik a szövetkezetek. Ugyanakkor a most kivitelezés alatt álló lakások száma a korábbinál kevesebb, s így félő, hogy a jövő évi feladatok végrehajtását még nem kellően készítették elő. Az ipari szövetkezetek szolgáltatási kötelezettségeiknek ez évben várhatóan a tervnek megfelelően tesznek eleget, ezen belül a kiemelt szolgáltatásokban némileg a tervet meghaladó mértékben és az úgynevezett hagyományos szolgáltatásokban az előirányzatnál alacsonyabban. Ezek után Rév Lajos a szövetkezetek szocialista jellegének erősödéséről szólt. Az oszthatatlan szövetkezeti vagyon már megközelíti a 98 százalékot. E szocialista tulajdonnal a szövetkezetek általában szocialista módon gazdálkodnak, e vagyont a szocializmus érdekében működtetik. A szocialista jelleghez tartozik — folytatta —, hogy egyre nagyobb mértékben vesznek részt szövetkezeteink a társadalmi munkamegosztásban, részt vesznek a gazdaságpolitikai _ célok megvalósításában. Korszerűsödött szövetkezeti üzemeinkben javult a munka társadalmasításának foka, a termelés szervezettsége, a munka hatékonysága. Az ipari szövetkezetek tevékenységének ma már hajtóereje a szocialista munkaverseny, és a szélesedő szocialista brigádmozgalom normái egyre inkább szövetkezeti magatartássá válnak. A továbbiakban beszélt arról, hogy a korábbinál gyorsabb ölemben folyik a szövetkezetek között a specializáció. E célt jól szolgálják a tevékenységek koncentrálására kidolgozott elképzelések, amelyek egy része már megvalósult. 1975-ben és 1976 első felében jól átgondolt szövetkezeti egyesülések mentek végbe. Ám néhány helyen tapasztalható volt indokolatlan türelmetlenség, nem kellően megalapozott és következményeiben nem kellően felmért összevonás is. E jelenségek arra figyelemeztetnek, hogy a szövetkezeti mozgalom tartsa távol magát a szocialista jelleg erősítésének olyan téves és leegyszerűsített értelmezésétől, hogy „a nagyobb szövetkezet inkább szocialista”. Az erősödő szövetkezeti önkormányzat, a deipokratikusabb vezetés, a korábbinál nagyobb teret kapott véleménynyilvánítás nyugtázása mellett Rév Lajos kitért arra is, hogy már a VI. kongresszust követő időszakban célul tűzték ki a szövetkezetek a tagság szélesebb körű bevonását az alapszabályok és a belső szabályzatok kimunkálásába. Ennek eredménye, hogy a közgyűléseken érdemibb vita alakult ki a szövetkezetei és a tagságot egyaránt érintő belső normák megállapításánál. A beszámoló a továbbiakban elismeréssel méltatta azt a támogatást, amelyet a szövetkezetek a területi pártbizottságok és tanácsok részéről kaptak munkájukhoz, amit tovább segített az ágazati minisztériumokkal kialakult egyre szorosabb kapcsolat is. A szövetkezeti mozgalomban rejlő anyagi és szellemi erők koncentrálását segítette az egyes szövetkezeti ágazatok országos tanácsainak és a területi, szakmai szövetségeknek a korábbinál tervszerűbb és szervezettebb együttműködése is. Rév Lajos hangsúlyozta: minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni a szövetkezetekben helyenként megnyilvánuló negatív törekvéseket, azt, hogy egyesek meg nem érdemelt jövedelemhez jussanak, s az ellenőrzési munka javításával meg kell előzni a visszaéléseket. Ezután Rév Lajos a területi— szakmai szövetségek, az országos tanács, az elnökség és az ügyintéző apparátus munkájáról beszélt, majd rátért az időszerűvé vált kodifikációs feladatokra. A szövetkezeti törvény és az ipari szövetkezetekről szóló törvény- erejű rendelet módosításának a kongresszus elé terjesztett javaslata a szövetkezetpolitika érvényesítése során már alkalmazott munkamódszereket, továbbá a XI. pártkongresszus határozatában és a párt programnyilatkozatában megfogalmazott, a fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában időszerűvé vált magasabb követelményeknek megfelelő, de még jogszabályi keretbe nem foglalt feladatokat tartalmazza. _A kongresszus azt a megtisztelő megbízatást kapta, hogy a továbbfejlesztés elveit és tartalmát érdemben vitassa meg, s foglaljon állást azokkal kapcsolatban. Reméljük — mondotta — az előterjesztés alkalmas arra, hogy összevetve az érvényben levő szövetkezeti törvénnyel és az ipari szövetkezetekről szóló törvényerejű rendelettel, a kongresszus világosan lássa, hogy a jogszabályok továbbfejlesztése milyen következetesen alapul pártunk XI. kongresszusának elvi állásfoglalásaira. Az országos tanács a szóbeli kiegészítésben külön is szeretné kiemelni azt a ránk nézve nagyon fontos megállapítást, hogy a párt szövetkezetpolitikája bevált, alapvető változtatásra nincs szükség. Ez maga is mintegy biztatás számunkra, hogy eddig végzett munkánkat magasabb színvonalon, a fejlett szocialista társadalom építésének változott körülményeit figyelembe véve folytassuk. Végezetül az OKISZ megvitatásra előterjesztett módosított alapszabályának tervezetét érintő kérdésekről beszélt Rév Lajos, majd a napirendi anyagok, a megvitatásra javasolt témák kidolgozásához; a következő öt év munkájához kért segítséget és útmutatást a kongresszus résztvevőitől. (MTI) Fejlődött a gazdálkodás erősödött a szövetkezeti demokrácia i __ ............. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) di növénytermesztésben léptek előre. Nem mondható el ugyanez a kertészeti és állattenyésztési ágazatokra, amelyek legérzékenyebben reagáltak a munkaerő-hiányra, a gépesítési gondokra, valamint arra hogy nem voltak megfelelőek a gazdasági ösztönzők. A különböző termelési rendszerekhez eddig 31 szövetkezet csatlakozott, közülük 14 a szántóföldi növénytermesztés, 17 a kertészeti — többségében szőlőtermelő — ágazatok korszerű módszereihez. Mindezen túlmenően különböző együttműködésben — borászat, tejfeldolgozás, táptakarmánygyártás, sertéshizlalás, juhászat — 19 közös gazdaság tevékenykedik. A körzetben kilenc társulás működik 85 taggazdasággal, több mint ezer személyt meghaladó foglalkoztatottal. Szolgáltató jellegű termelési és áruforgalmazási tevékenységük évente csaknem 500 millió forint értékű. A szövetkezeti parasztság élet- körülményei tovább javultak o két kongresszus között. Ma a szövetkezetekben dolgozók mintegy 50 százaléka több mint 2500 munkaórát teljesít. Ezt, és a háztájiban végzett termelést is figyelembe véve éri el vagy közelíti meg a szövetkezetekben dolgozók éves átlagjövedelme a más népgazdasági ágazatokban tevékenykedőkét. A szövetkezeti tagság szociális helyzetének javítását a két kongresszus között is számos intézkedés segítette. A társadalombiztosítás színvonala, a szövetkezeti nyugdíjrendszer néhány sajátos eltérésen — a szakszövetkezeteknél pedig még megoldatlan jogos igényen — kívül irta már csaknem azonos az egyéb munkaviszonyban levőkével. Nagy jelentősége van az aktív dolgozók áldozatvállalásával képzett szociális, kulturális és egyéb alapoknak. Hatvan százalékra tehető azoknak a szövetkezeteknek aránya, amelyek jelentős támogatással segítik a bölcsődék, óvodák, öregek napközi otthonának fenntartását, és különböző formákban segítik dolgozóik gyermekeinek iskoláztatását, a tanyai iskolák felszerelésétől, az egyetemi ösztöndíjakig. A gyermekekről való gondoskodás egyik fokmérője az is, hogy évente mintegy 1500 fiatal édesanya van gyermekgondozási segélyen. Legalább ilyen széles körű és sokoldalú a nyugdíjas és járadékos tagok támogatása. Sokféle segélyt kapnak a szövetkezet fiatal dolgozói is. A 37 tagszövetkezetben képzett lakásfejlesztési alap nagyobb részét is a családalapító fiataloknak juttatják. Mindezekkel nagy teher hárul a szövetkezetekre. Ezért sok esetben — különösen a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságok — számos jogos igényt sem tudnak kielégíteni. A sokoldalú szociális gondoskodás mellett ma még jelentősen elmarad a kulturális, sport, és egyéb, a szellemi igényeket jobban kielégítő támogatás. A beszámoló megállapította azt is, hogy a két kongresszus között tovább erősödött, fejlődött a szövetkezeti demokrácia, szilárdult a törvényesség. Az írásbeli beszámolót Pesir Istvánnak, a területi szövetség elnökének szóbeli referátuma egészítette ki. Bevezetőjében rámutatott, hogy a területi küldött- gyűlést megelőző szövetkezeti közgyűléseken alaposan megvitatták a két kongresszus között elért fejlődést. A gazdálkodási eredmények megkülönböztetett figyelmet kaptak ezeken a tagsági összejöveteleken. A kormányzati intézkedések figyelembe vették a körzet kedvezőtlen adottságait, és a támogatás több évre szóló rendszerével segítették elérni, hogy a IV. ötéves terv végére mindössze két gazdaságuk volt alaphiányos, illetve veszteséges. A tervidőszak elején ezeknek a száma tizenhét volt. A föld termőképességét figyelembe vevő költségtérítés jellegű árkiegészí- téses támogatás, valamint az esetenkénti külön fejlesztési segítség hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezetek zökkenőmentesebben gazdálkodhattak. A beszámoló, valamint a mandátumvizsgáló bizottság jelentése után a hozzászólások következtek. A három és félórás tartalmas vitában tizenegyen mondták el véleményüket. Gararn Jó- zsefné szabadszállási, Riskó Péter kiskunfélegyházi, Fazekas Béla tiszakécskei küldött szövetkezetük gazdálkodásának eredményeit elemezte. Baksa László, a balotaszállási közös vállalkozás vezetője a szőlőtermesztő gazdaságok megoldásra váró gondjairól beszélt. Dolezsál Ferenc akasztói küldött azt a törekvést hangsúlyozta, amely a Béke Szakszövetkezetben a közös gazdálkodás további fejlesztésére, a helyi adottságnak megfelelő nagyüzemi juhászat fellendítésére irányul. A kiskunsági területi szövetség elnökségének kongresszusi ajánlásai, a beszámoló, valamint a vitában elhangzottak ismeretében dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes a mezőgazdaság további fejlődésének körülményeit, lehetőségeit elemezte. Kiemelte a mezőgazdaság egyes ágazati jövedelmezősége egymáshoz közelítésének a szükségességét. A zöldségtermesztés fellendítésére, az ágazat jövedelmezőségének növelésére már történt kormányintézkedés, s várható, ez a jövőben más ágazatoknál is. Dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke arról a szerepről beszélt, amelyet a megye mező- gazdasága az ország ellátásában, az élelmiszer exportban betölt. A IV. ötéves tervben végzett beruházások, amelyeknek csaknem a fele mezőgazdaságban valósult meg, még inkább megerősítették ezt a szerepet. A kiskunsági szövetkezetek igen jelentős szellemi és anyagi erőforrást gyűjtöttek össze, s azok 'birtokában az V. ötéves terv tennivalóit is sikeresen oldhatják meg — mondotta a megyei tanács elnöke. Szemök József izsáki küldött az Egyesült Sárfehér Termelőszövetkezet gazdaságfejlesztési céljairól, és a helyi lakosság foglalkoztatása érdekében tett intézkedésekről beszélt. A mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter képviseletében megjelent dr. Halász Péter osztályvezető, a mezőgazdasági termelés, valamint a népgazdaság szükségletei közötti összhang megteremtésének a módját vázolta. Dr. Nyíri Béla, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökhelyettese pedig arról a változásról szólt, amely a mezőgazdaság fejlődése, a szövetkezeti gazdálkodás korszerűsödése folytán a falusi lakosság életformájának változására kihatott. Hangsúlyozta, hogy az élet- és munkakörülményeket tovább kell javítani a szövetkezetekben, mert ha azok nem tartanak lépést a népgazdaság más ágaiban tapasztalt fejlődéssel, a mezőgazdasági szövetkezetek munkaerő gondjai megsokasodnak. Ugyancsak föl kell készülni a szövetkezetekben a fejlett technika fogadására és alkalmazására. Még mindig igen alacsony azoknak a száma a szövetkezetekben, akik szakképzettséget szereztek. Az újítómozgalomnak sincs gazdája. Pesir István, a kiskunsági területi szövetség elnöke válaszolt ezután a felszólalásokra, majd dr. Nyíri Béla átadta Sikár József lajosmizsei, Hegedűs Ferenc kiskunfélegyházi, Szarvas József- né izsáki termelőszövetkezeti küldötteknek a TOT által adományozott kiváló szövetkezeti munkáért kitüntetést. Ezután a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tagjainak és a szövetkezeti kongresszus küldötteinek megválasztása következett. A gyűlés résztvevői 28 küldöttet választottak. Ok a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának a munkájában, valamint a decemberben összeülő III. szövetkezeti kongresszuson képviselik a Kiskunság mező- gazdasági szövetkezeteit K. S. K. A A,,gránátos csoport” vezetője 50 éve született Weinberger Dezső (Szír) Szir. Az antifasiszta ellenállási mozgalom rejtélyes-legendás alakjának sokáig még valódi nevét sem ismertük. Elvtársai, harcostársai sem firtatták az illegális munka során, hogy kit is rejthet a fedőnév, hiszen a konspiráció szabályainak fegyelmezett betartása áz életet jelentette azokban az években. Ma már tudjuk, hogy a „gránátos csoport” vezetője, a bátor és leleményes magyar partizán egy szerencsétlen sorsú kassai családból származott, és Weinberger Dezsőnek hívták. Szüleit — apja tanító, anyja varrónő volt — öt testvérével együtt 1942 nyarán hurcolták el otthonukból, ahova soha nem tértek vissza. Weinberger Dezsőnek és bátyjának sikerült elkerülniük a deportálást. Budapestre szöktek, munkát vállaltak. Az átmeneti és a nagyon is ingatag menedék azonban nem személyes biztonságuk további erősítésére ösztönözte őket, hanem arra, hogy kapcsolatot keressenek az antifasiszta mozgalommal. Jól tudták, hogy mélyről izzó gyűlöletük a fasiszta téboly ellen, amelynek ártatlanul meghurcolt és meggyilkolt áldozatai között most már az övéi is ott vannak, csak az emberiség jobbik részének összefogásával érhet győzelemmé. Ezért léptek be a szakszervezetbe, ezért kötöttek barátságot a baloldali érzelmű ifjúmunkásokkal, és így találtak utat az illegális kommunista mozgalomhoz. Weinberger Dezső Budapestre érkezése után mint kifutó helyezkedett el. A cukrászok, majd utóbb a segédmunkások szak- szervezetének tagja lett. 1944. nyarától illegalitásban élt, és akciógárdájának élén olyan röpcédulák és röpiratok terjesztésében vett részt, amelyekben a kommunista párt, a Magyar Front és más antifasiszta, demokratikus szervezetek az ország közvéleményéhez szóltak. Ezek a röpiratok már ekkor, szinte egyidejűleg a történéssel, beszámoltak mindazokról a rémtettekről, amelyekkel kapcsolatban a német és a magyar háborús bűnösök a felelősségrevo- náskor legteljesebb tájékozatlanságukat bizonygatták. A kommunista ifjúmunkások akciócsoportjai hőstetteikkel mutatták a példát. A „röpcsiket” nemcsak terjesztették, hanem — testvéreik, elvbarátaik bevonásával — később maguk is sokszorosították. Jelentős segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a párt központi lapja, az illegális Szabad Nép újra megjelenő számai eljussanak a munkások kezébe. Az igazi erőpróba azonban csak akkor következett, amikor az 1944 szeptemberében újjáalakított kommunista párt fegyveres harci gárdák megalakítását határozta el. A fiatal partizánokból álló Szir-csoport német katonai célpontok (gépkocsik és ágyúk) felrobbantásával esett át a tűzkeresztségen, majd az ún, Ar.tibolsevista Ifjúsági Tábor székházát „szórták meg” kézigránátjaikkal. 1944. október 15-e, a Szálasi-puccs után akcióik célpontja lett a nyilas gyűlések egy-egy színhelye, közöttük a hírhedt Andrássy-úti_ Hűség Háza, és nevükhöz fűződik a Gestapo- és SS-fészek Metropol Szálló felrobbantása is. Megrongálták a vasúti pályákat, nagy zavarokat keltettek a német hadiszállítmányok vérkeringésében. Szir ezekben a hetekben nem egyszer tolmácsolhatta társainak az illegális párt dicséretét, de minden elismerésnél többet jelentett számukra az a bejelentés, hogy Szirt és Szivart soron kívül felvették a Kommunista Pártba. Harcostársuk, Ág tagjelölt lett. 1944. decemberében egy stratégiai fontosságú híd felrobbantását tervezte a Szir csoport, amikor Ág és Szivar lebukott. Szírnek ezt követően nyoma veszett. Halálának körülményeiről mindmáig nem került elő megbízható adat. Csillik András (Szivar), Szir harcostársa kalandos úton menekült meg a fasiszta hatóságok börtönéből. A felszabadulás utón Fehér Lajossal, Szir felső kapcsolatával, a fegyveres ellenállási mozgalom egyik szervezőjével együtt mindent elkövettek Szir alig ismert életútjának és utolsó napjainak felderítésére, kutatásaik azonban kevés eredményt hoztak. Családja elpusztult, bátyja, Weinberger Miklós, aki Dorong illegális névvel maga is az ellenállási mozgalom harcosa volt, elesett. Szírről ma is „csak” annyit tudunk, hogy a magyar ifjúkommunista partizánmozgalom egyik legelszántabb, legtevékenyebb katonája volt. „A Kommunista Párt egyik legkiválóbb budapesti partizán- csoportjának vezetője, s egyik legjobb fegyvertársunk tűnt el vele” — írta Fehér Lajos, Harcunk Budapestért című könyvében. „A bátorságnak, a nép ügyéért való önfeláldozó készségnek, a szerénységnek, s a melegszívű bajtársiasságnak követendő példáját adta nemzeti történelmünk legsúlyosabb hónapjaiban, amikor igazán bátor emberekre volt szüksége ennek az országnak. Szir elvtársunk megérdemli. hogy emlékét örök időkre megőrizze a magyar ifjúság!” Alakjára — születésének 50. évfordulóján — a hősöknek kijáró tisztelettel gondolunk. Dr. Láng Péter KÖVETENDŐ PÉLDA: A pesti lakásszerviz „Ön gondtalanul — mi gondosan” — ezzel a rokonszenves jel- sz.óval kezdte meg működését október elsején a budapesti Lakásszerviz, amely 19 szövetkezet társulásával, a fővárosi tanács erkölcsi és anyagi támogatásával jött létre. Nem kisebb feladatot tűzött maga elé, mint hogy a lakosság számára elvégezzen minden olyan szolgáltatást, amely az otthonok felújításához, korszerűsítéséhez szükséges lehet. A fővárosi lakoáok számára \ rendkívül ígéretes ez a kezdeményezés, hiszen ma még egy egyszerű festés-mázolás megszervezése is igen sok üggyel-bajjal, gonddal jár, aki pedig arra szánja rá magát, hogy lakásának fűtését, vagy fürdőszobáját korszerűsítse, az akár egész szabadságát erre áldozhatja, akkor sem győzi idővel, energiával. Márpedig az efféle korszerűsítésnek, felújítások iránti igény nőttön nő, részben mert a lakások elavulnak, berendezési tárgyaik felhasználódnak, részben mert az életszínvonal emelkedésével az otthoni kényelem fokozott megteremtésére is törekszünk. A most alakult lakásszerviz egyelőre tehát a társult szövetkezetek terve, elképzelése szerint — a padlótól a mennyezetig mindennek a korszerűsítését elvállalja, megszervezi ésvég- hezviszi. Talán még a „padlótól a mennyezetig” , megfogalmazás sem érzékelteti, milyen sokféle szolgáltatást kívánnak nyújtani, ezért csak ízelítőül említsünk néhányat. Vállalják például beépített bútorok elkészítését, behelyezését, lakások olyan átalakítását, amely a helyiségek számát módosítja (a régi, nagy méretű, kétszobás lakásokból például három, vagy négy kisebb helyiaégből állót képeznek ki), a hagyományos konyhát korszerűvé alakítják, bevezetik a gázfűtést, tapétáznak, szőnyegpadlót fektetnek le és így tovább. Ezeket a szolgáltatásokat, vágj’ legalábbis többségüket eddig is meg lehetett rendelni, most azon ban mód nyílt arra, hogy egy helyen jelentsék be a megrendelők a legkülönbözőbb szakmákat érintő igényeket, együtt, egyszerre rendeljék meg az egész felújítást, a hozzá szükséges berendezési tárgyakkal, anyagokkal (például csempe, tűzhely, kád, mosdó stb.) együtt. Ezért ígérkezik indokoltnak a jelszó, mely szerint a 'megrendelő számára gondtalanná (természetesen csata viszonylag gondtalanná) Válik a lakásfelújítás. Az olvasóban bizonyára már e cikk elején felvetődött a kérdés: miért csak a fővárosban? Hiszen ezekre a szolgáltatásokra ugyanolyan szükségük lehet —■ és van — más városok lakóinaik, sőt községi, falusi embereknek is. Voltaképpen semmiféle akadálya nincs annak, hogy e példa nyomán megyénkben, városainkban hasonló szolgáltatást szerveznek. Nem kell hozzá más, mint erre vállalkozó szövetkezetek; mint megtudtuk, ha bárhol az országban akadnak vállalkozók e komplex szolgáltatás megszervezésére, azt a megyei tanácsok által az Országos Tervhivatal ugyanúgy, anyagilag és erkölcsileg támogatja, mint Budapesten tette. A kezdeményezést azonban kár lenne valahonnan felülről várni, mert ez olyan munka, amit csak helyben lehet megszervezni. A budapesti példát ezért nem irigyelni, hanem követni kell. G. Zs.
