Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-27 / 254. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1976. október 27. Agykímélés - tompulásig 'Társasági csevegés. A férfi. •* — Régen — ha egy gye­rek valami nagyot kívánt — azt mondta az atyjának: „Apu fog­jál nekem békát!" — Ma pedig: „Apu mikor veszel már nekem zsebszámológépet?I A Tímárnak is van már meg a Grubernek, — csak nekem nincs." Mire az asszonyka. — Csak hagyja nekem a zseb- számológépet. Reklámozzák, hogy az ilyen és ilyen gyártmányú számolómasinának így lement az ára meg úgy. Akartam venni. Mit gondol, kaptam egyetlen üz­letben is? Erre a barátnője. — Igaza van Micának. A rá­dió is beszélt ilyesmiről egyik reggeli krónikában... Minden­esetre jellemző. Mert ha még csupán zsebszámológépről halla­nánk ilyeneket. Másik férfi. — Az legyen a legkevesebb, hogy zsebszámológép-szűkében vagyunk. Nem létkérdés. Harmadik úr. — Ahá, nézzétek csak az örök lojálist. Neki mindig úgy van jól, ahogy van. „Kicsire nem ad", ezért aztán számára minden na­gyon szép, minden nagyon jó, s mindennel meg van elégedve. Akár Ferencjóska... T\e drága hölgyeim és uraim! össze ne rúgják már a patkót amiatt a csipás zsebszá­mológép miatt. Pláne, hogy isko- lásgyerekről van szó. Épp most jutott el hozzá ma hír a Die Tat című nyugatnémet lapból. Iga­zán nem nagy múltra tekinthet vissza a zsebszámológépek divat­ja, de máris van olyan tapatf- tálát, hogy bénító hatással van az agykímélő kisgép a gondolko­dás fejlődésére. Megfigyelték, hogy tompul azoknak a gyerme­keknek az önálló gondolkodása, akik az iskolában e kis készülé­ket rendszeresen használják. Hogy gépellenes vagyok? Ugyan már. Ékes cáfolata ennek eme cikk elkészülést módja: ne­vezetesen, ezt is géppel írom, nem pennával, netán lúdtollal. E tekintetben tehát haladok a korral. A/fásfelől azonban őszintén + be kell vallanom, hogy amióta irógépelek, úgy elszoktam a kézírástól, mint... mint egy haladó analfabéta. így van az minden szervünkkel. Mert ugye, ha írószervét sem használja az ember, annak képessége „auto­matikusan" visszafejlődik, míg­nem akár végképp elsatnyul. Aminek — teszem azt — az új­ságíró mesterségében sok hátul­ütője támad. Eképpen-formán Kezdetben csak még olyan mér­vű kézírásunk elkorcsosodása, hogy kézzel írt jegyzetünket még akár három nap múltán is ki tudjuk olvasni. Idővel azonban olyan mélyre csúszunk a lejtőn, hogy már másnap úgy bámul az ember a tegnap noteszba vésett írására, mintha azt valamiféle ókori sumér szépíró rótta volna oda. így köszönt rá kire-kire ez a kor­szak, midőn — nem bízván már saját kézjegyeiben sem — mag­netofonra beszélteti riportalanyát. Amiről aztán — hála a furfan­gos technikának — úgy írógépre vehető a tetszés szerinti fordulat­számra lelassított szöveg, hogy szinte betűnként kényelmesen reprodukálható. S a megillető- dött beszélgetőpartner gondol ar­ra legkevésbé, hogy riporter esetleg csaknem elfelejtett már kézzel Írni. Na ne rosszmájúskod- jon senki; arról nincs szó, hogy „amúgy" is... T\e félre a tréfával, körözzünk ** vissza a zsebszámológéphez. Képzeljük el e leszerelő folyama, tot a zsenge gyermeknél. Aki még meg se tanulta a számtani alapműveleteket, de még attól a csekély tudástól is megfosztja a billentyűre hallgató miniauto­mata. Mert ez már nem tréfa. Tes­sék a másik megfigyelés-sorozat, amit Ulrich Diekmeyer münche­ni pszichológus folytatott. Azt állapította meg ezekből, hogy a gyerekek, akik órákon keresztül némán üldögélnek a tévékészü­lék előtt, lassan elfelejtenek be­szélni. Felmérései szerint mind , több az olyan elsős, aki dadog, hebeg vagy más beszédzavarok­kal küszködik. Nordheim-West- falenben (NSZK) 300 ezer első osztályos egyötödénél állapítottak meg beszédzavarokat. KTo persze, isten látja a lel­* ’ kém, hogy mindezért nem a televíziót kárhoztatom. Mert ugyan mit csináljon az a szegény kisgyerek, akivel a szülei napo­kon át csak éppen annyit „be­szélgetnek", hogy: „Te büdös kö­lyök, találkoztam az osztályfő­nököddel! Jó lesz vigyázni ma­gadra ...” Tóth István Az építés lázában Baja város díszpolgára • Építünk. Ez a fogalom — jóllehet gyakran emlegetjük — nem lehet közhely, hiszen éle­tünk nélkülözhetetlen résize. Szocializmust építünk. S eköz­ben ipártelepeket, gyárakat, gaz­dasági épületeket, magtárakat, házakat és városrészeket. Ahogy mondatni szokás: gomba módjára „bújnak ki” a földből legszebb épületeink. Naponta látjuk őket, bennük élünk és dolgozunk; így hát jogos, ha a boldogulás kohói­ról beszélek. Az újságok lapjairól rendre ránk köszönnek az új. lakások afolakszemei. Még csak a cölöpöt verik, de már ott csattogtatja gé­pét a fotóriporter, ott serényke­dik az újságíró. Azután a pane­lek szerelésének mozzanatait, a rádión irányító diszpécser feszült arcvonásait, a kulcsátadás boldog pillanatait örökíti meg. S a lakó­telep képét, tűző napfényben vil­logva — talán még kissé hivalko­dóan is tájékoztatva örömről, si­kerről, életmódváltozásról. Azu­tán jönnek a glosszák. Egyik-má­sik helyen beázik a tető, omlik a vakolat, nem folyik a víz, kézben marad d kilincs. Ezek is a való­ságlátás képei. Igazak, elkerülhe­tők. Mégis, nem tudom, ml az oka, hogy a lakosságban Is, más szervekben is sokszor csak a rossz, az elmarasztdló emlék ma. rád meg. A múlt hét végén az Építés­ügyi és Városfejlesztési Miniszté­riumban jártam. Többek között a lakásépítésről folyt az eszme­csere Tájékoztató az egyik oldal­ról; kérdések, észrevételek hal­maza a másikról, s válaszok so­rozata — nagyrészt megnyugtató­an. Kezdünk együtt lélegezni. Ez jó. s amit teremtünk az ország­ban, még jobb, előremutatóbb. Beszéljünk később erről; elő­ször talán azt kellene elemezni, ml okoz feszültséget a lakást te­remtőle, a beköltözők és a váro­mányosok között. Mit mondanak? Mi a véleményük? • A korszerű építészetnek per­sze vannak gondjai. S ezt az épí­tés láza idézi elő. Sok új lakást akarunk, s vele együtt életmód­változást. A mai építészet —nem lehet kétséges — az emberről való , gondoskodást fejezi ki; a hibákban pedig a nem mindig megfelelő gondoskodás tükröző­dik. S az emberek egy részében is él a nosztalgia — ki vitatná? Távfűtést és fürdőszobát, beépí­tett szekrényt és parkettet akar­nak, de visszasírják a szomszé­dot, a kertet; az ismerős fűsze­rest, az újságárust és a gépeket a ház előtti kispadot, a pletykát, a csendet, a kerítést, az árnyas diófát — és mi mindent még, ami régvolt életükhöz tartozott. Hiába. Hirtelen mesterséges kör­nyezetet hozunk létre az ember számára — igaz. És mondják: rideg a város, egysíkúak a szí­nek, monotónia, egyhangúság jel­lemzi a lakótelepeket, szűkös a lakás, nincs kirakat, hol sétálja­nak, mit nézzenek az emberek? És ilyen hibák, olyanok; zsú­foltság van, hiszen egyetlen ház­ba egy egész falu belefér! És há- borognalk — öröm helyett. De megnyugtatásul: az életmódvál- tozás velejárója ez. • • Évszázadokig egyedi igénye­ket elégített ki az építészet. Nap­jainkban a tömeglakás gazdasá­gi-társadalmi szükségszerűség. Gondoljuk meg: Budapest újpa­lotai városrészében négy és fél év alatt Szombathely méretű te­lepülés épült. Hány évtized, év­század kellett ehhez azelőtt? Tö­megigényt akarunk kielégíteni; érthető, hogy így csak az elsőd­leges emberi szükségletekre fut­ja, de magas fokion: távfűtéssel, fürdőszobával, beépített bútorok­kal, szőnyegpadlóval. Az építés iparosítása hallatlan eredménye­ket hozott. Lehetne persze tagoltabb, vál­tozatosabb és sokszínűbb, barát­ságosabb és nagyobb lakásokat építeni Magyarországon, „Csak" 25 százálékkal emelkednének az amúgy is magas lakásárak, „csald’ egyharmadával kevesebb lakás épülhetne évente; „csak” megsokszorozódna a jogos igény­lők száma; „csak” lassabban ha­ladnánk előre. Ez kellene? Nem hiszem. Vannak hibák, senki sem vi­tatja. Van, ahol „megzsarolják” a területet, összezsúfolják a há­zakat, hogy több lakás legyen. Elhibázott törekvés. S az alap- terület? Tilos csökkenteni az át­lagos 53 négyzetmétert, s ez már megfelelő. Ha a magánlakásokat is ide számítjuk, 67 négyzetmé­ter az országban a lakások át­lagos alapterülete. Csak ritkán beszélünk arról, hogy a lakások fele magánerőből épül, de ehhez nemcsak az OTP révén, hanem az építőanyagokban is tetemes állami támogatást kap a lakos­ság ... • öt év alatt négyszázhúsz- négyszázharmincezer lakás épül Magyarországon. Ez politikai kérdés, az életszínvonal sarkala­tos pontja. Nem árt megállni az építés lázában egy-egy pillanat­ra, hogy kellőképpen tudjuk ér­tékelni és megbecsülni kincsein­ket. J. B. Még ma is-úgy érzi, hogy körülveszi az a forróság, ami akkor futott át rajta, amikor zúgó taps mellett tették vállá­ra a díszpolgári címet jelképező, Baja címerével díszített széles sárga vállszalagot, hosszú évtizedes kutató és gyógyí­tó munkájának elismeréséként. Most itt ülök vele szemben lakásának dolgozószobájában. A fal mellett mennyezetig érő pol­cokon tudományos könyvek so­kasága, amelyeket soha nem lep be a por, hiszen hol egyik, hol másik gyakran megfordul a ke­zében, dr. Bruszt^ Pál nyugal­mazott szájsebész* főorvos az idén töltötte be 70. életévét. Ba­ján született, itt érettségizett, majd orvos-egyetemi tanulmá­nyait Budapesten fejezte be 1931-ben. □ □ □ Befejezte? Csak az egyete­men. Friss diplomával a zsebé­ben máris tovább folytatta ta­nulmányait Bécsben, ahol fogor­vosi szakképesítést szerzett. Itt jelent meg két tudományos dol­gozata. 1632-ben — amikor visz- szakerült Bajára — úgy érezte, hogy sokirányú tudományos ér­deklődését itt fogja nyugodt kö­rülmények között hasznosítani. Ez a vágya 12 évig teljesülhetett, amikor is élete legtragikusabb napja 1944. április 15-e követ­kezett. A náci fasizmus már fél Euró­pában dühöngött. Az internálást ő sem kerülhette el. Végig szen­vedte a koncentrációs tábor borzalmait, s csak a felszabadí­tó szovjet katonáknak és az or­vosoknak köszönhette, hogy él­ve került ki onnan. Végre 1945. júliusában hazakerült szülőváro­sába. Itthon kifosztott ország, kifosztott lakás várta. A háború megnyirbálta egészségét, megti­zedelte családját, de nem tudta elvenni a tudományos munka iránti olthatatlan szenvedélyét és a gyógyítómunka iránti lel­kesedését. □ □ □ Dr. Bruszt Pál újrakezdte, egy sokat ígérő új világban. 1946- ban újjászervezte Baján ' — s mondhatnánk a megyében is — az iskolafogászatot. 1952-ben az ő vezetésével megszervezték a bajai kórházban a szájsebé­szeti osztályt, amelynek vezető­je volt nyugdíjazásáig. Tudomá­nyos munkája a háború utáni években domborodott ki. Erre, az iskolafogászati működése adott alapot. Felmérte, hogy a Baján levő iskolás gyerekeknek hány szúvas foga van. Kutató­munkája kiterjedt annak vizs­gálatára is, hogy a gyerekek táplálkozásának van-e szerepe a fogszúvasodásban, különös te­kintettel az esetleges vitamin- hiányra. Abban az Időben ez irányú kutatómunkája egyedülálló volt a megyében. 1949-ben nagysza­bású faluszűrési kampány kez­dődött, az ott élő emberek be­tegségének megállapítása érde­kében. Ennek egyik láncszeme volt a fogászati vizsgálat, amely­nek irányítását dr. Bruszt Pál főorvos végezte több lelkes munkatársával együtt. □ □ □ 1949-től 1960-ig 13 ezer fel­nőtt lakos fogalt és szájnyálka­hártyáját vizsgálták meg. A ta­pasztalatokat összehasonlították az ország más vidékein végzett vizsgálatok eredményeivel. Ez jelentős segítséget nyújtott a további tudományos munkához, mert mint ismeretes, a száj­nyálkahártya kóros elváltozása rákos megbetegedést Idézhet elő. E nagy számú népességen tör­tént vizsgálatnak komoly vissz­hangja volt külföldön is, ahol elismerték, hogy ilyen méretek­ben ez volt a világon az első ilyen irányú munka. Felsőszentivánon felmérést végzett annak megállapítására, hogy a falusi lakosság fogainak teljes rendbehozatalára hány fogorvosi munkaórára és hány fogorvosra lenne szükség. A Ma­darason végzett vizsgálatainak végkövetkeztetéseként pedig megállapította, hogy a fogágy betegségek az egyik okozója a fogak ritkulásának. Azt is meg­állapította, hogy a foghiányo­kat csak 40—50 éves kor után okozza a fogágybetegség (ínysor­vadás). □ □ □ Tudományos munkásságát több mint 100 dolgozatából ismerhet­ték meg a szakmabeliek. Ezek közül mintegy 70 külföldön is publikálásra került német, an­gol, illetve francia nyelven. E munkásságának elismeréseként választották meg az európai fog- szúkutató társaság tagjává (OR­CA). Megvizsgálta többek között a hazánk múzeumaiban tárolt több ezer koponya fogazatát, hogy ezeken tanulmányozza: mi­lyen volt őseink fogazata? A vizsgálatok azt mutatták, hogy évszázadokkal ezelőtt lényege­sen kevesebb volt a fogszuvaso­dás. További tudományos munkás­sága kiterjedt a fogászat majd­nem minden ágára. Tagjává vá­lasztotta a fogászati kutatások­kal foglalkozó európai tudomá­nyos társaság is (GIRS). A Ma­gyar Fogorvosok Egyesületének 30 éves vezetőségi tagja. I960- ban Érdemes Orvos, 1975-ben az Egészségügy Kiváló Dolgozó­ja, 1976. júniusában elnyerte az orvostudományok kandidátusa — címet, majd most október 20- án — Baja felszabadulásának 32. évfordulóján — a város dísz­polgárává választották. □ □ □ Szabad idő ritkán fordul elő szótárában. Ha mégis, legkedve­sebb szórakozása a csellózás, ré­gebben a fotózás. A Duna Fotó­klub egyik alapító tagja. Sok-sok kitartás, fáradságos munka ered­ménye mindez, amit beszélgeté­sünk során elmondott. Búcsúzó­ul még egy kérdés: — Minek örült legjobban eddigi életében? — Annak, hogy amit elértem, s amivel hozzájárulhattam az orvost tudomány gyarapításához, azt békében érhettem el.. Szabó Ferenc KIVÁLÓ DOLGOZÓK SZERKESZTŐI ÜZENETEK O •• ff ff Szovono Katymárról Szép Károlyné szövőnő, a Fi­nomposztó Vállalat bácsalmási telepének munkásnője vidáman köszönget jobbra-balra, amikor műszak végeztével keresztülvág az üzem népes udvarán. Föl-föl- csendül a nevetése is. Jó kedé­lyű asszony benyomását kelti — pedig nincs könnyű élete. Ott­hon, Katymáron egyedül tartja el a kislányát és idős édesany­ját. Boldoggá teszi, hogy képes erre, de nem tagadja, hogy azért olykor vannak nehéz percei. A munkahelyén sosem férnek hozzá a gondok. Második ottho­nában teljesen lefoglalja a mun­ka. Igyekszik a nyolc órának mind a 480 percét kihasználni, hiszen ettől — a teljesítményétől — függ, mennyi kerül a fizetési borítékba. Szép Károlyné havi átlagban számolva megkeresi a 3 ezer forintot. Azt mondja, hogy ebből közepes körülmények közt él háromtagú családja. Igaz, nem pusztán a fizetésére vannak utalva, birtokolnak egy 300 négy­szögöles kertet, s az is jövedel­mez valamit. Szépné nyolc esztendeje dol­gozik a. Bajai Finomposztó bács­almási telepén. Majdnem kez­dettől fogva háromműszakos a munkabeosztása, és naponta au­tóbusszal jut el az üzembe. A katymárl asszonynak egy sze­mernyi jártassága, Ismerete sem volt a szövő szakmában, amikor a Finomposztó átvette az azóta megszűnt félegyházi kézműipari vállalat bácsalmási részlegét, s vele a varrónőket, köztük Szép Károlynét. — Négy-Öt hónapig eljártunk Bajára, ott a vállalatnál tanultuk meg a szövőmunkát — mesélte. — Nem volt könnyű a sokféle műveletet elsajátítani, meg­szokni a gépeket. Nem túl nagy kedvvel utazgattam Bajára. Amikor visszahelyeztek a bács­almási telepre, az első hónapban még sírtam is. Alig kerestem többet ezer forintnál. Egyébként én voltam itt a telepen a legelső szövőnők egyike. Egyszerre két Schwabel típusú régi gépen dol­goztam. Aztán szaporodni kezdtek itt a gépek, a nőtt a munkások lét­száma is. Szakemberek jöttek Bajáról, segítettek, hogy belejöj­jünk a szövésbe. Takarókat gyár­tottunk. Én jelenleg la azt ké­szítek. meg műszőrmét. Általá­ban kettő vagy három Textima géppel dolgozom. A bácsalmási Flnomposztó-te- lep szövőnője betanított munkás. A telepen van rá lehetőség, hogy a szakképzetlen dolgozók meg­szerezzék a szakmunkás-bizo­nyítványt. Egyszer Szép Károly­né is beiratkozott egy tanfolyam­ra, sajnos azonban az édesany­ja váratlan megbetegedése miatt nem végezhette el. Fogadja, hogy a hiányosságot — már csak az új szakmunkásoknak járó 5 szá­zalékos béremelés miatt is — pó­tolja. Az ingázó dolgozók hátrányos helyzetben vannak. Szépné ese­tében ez abban is megnyilvánul, hogy nem tud részt venni a szo­cialista brigádmozgalomban. „A családi gondjaim miatt mindig sietnem kell haza az első autó­busszal. Aktív brigádtag így nem lehetnék, a forma kedvéért, nyűgnek pedig nem akarok be­lépni egyik kollektívába sem" — tartja a katymári asszony. Pedig bizonyára szívesen látná sorában bármelyik szocialista bri­gád. Ugyanis mint a legrégibb dolgozók egyikét, megbecsülés övezi a telepen. Szakszervezeti bizalminak is megválasztották, már másodízben. Ezenkívül el­mondhatja magáról, hogy a vál­lalat háromszoros kiváló dolgo­zója. Szép Károlyné az eltelt nyolc év alatt megszerette a szövő­munkát. Otthon, Katymáron is el tudna helyezkedni varrónő­ként — mondja — de ragaszko­dik a fejlődő, nagyobbodó bács­almási Finomposztó-telephez, mert jól érzi magát az ottani kö­zösségben. A. T. S. Bleszák Andrásné, Kecel: Családi pótlékának íolyósítása azért késett, mert a jogosultságtól számított több hónap elteltével tett eleget e társada­lombiztosítási ellátás Igénylésével já­ró adminisztrációs kötelezettségnek. Esetének tanulsága, hogy az ilyen el­látásokat — melyek visszamenőleg csak az igénybejelentéstől számított fél évre érvényesíthetők — Idejében kell kérelmezni. Formanyomtatvá­nyok beszerezhetők a munkahelye­ken és a társadalombiztosítási szer­veknél, ahol az érdekeltek részletes felvilágosítást kaphatnak az adatla­pok kitöltéséről. Dudás János Kiskunfélegyháza: A Volán az általa végzett fuvarozási munka költségeit a hivatalos díjtéte­lek — a megtett kilométer, a szállí­tott áru súlya stb, — alapján állapít­ja meg. Így számlázta az ön fuvar­megrendelésének teljesítését is. Mint­hogy ezen összeg nagyobb az előleg­ként fizetettnél, a klilönbözetet. vagy­is a jogos tartóséit most. utólag kell kiegyenlítenie a vállalattól kapott csekk felhasználásával, Fazekas Istvánná és Pintér Balázs­áé, Kiskunfélegyháza: Panaszukat fel­kérésünkre kivizsgálta a városi ta­nácsi és megállapította: önök —. akik nehéz körülmények közepette nevel­nek három kisgyermeket — feltétlen rászorulnak hogy lakáaproblémáluk mielőbb rendeződjön. Érdekükben már történt Intézkedés, • ennek révén nevük ama jegyzéktervezetre került, mely a közeljövőben új otthonba köl­töző nagycsaládos szülök nevét tar­talmazza, Mint megtudtuk, önök vár­hatóan a Körösi úton épülő lakások­ból fognak kapni tanácsi bérleményt, s a birtokbavételéig ml Is türelmüket kérjük. Még annyit közlünk. Jelenle­gi lakásuk hatóságilag nincs életve­szélyessé nyilvánítva és lebontásra Ítélve, A nemrég befejeződött hivata­los eljárás után hozott határozat ugyanis csak az Ingatlan megfelelő műszaki állapotának helyreállítására kötelezi a tulajdonost. Kiss sándorné, Kecskemét: A vá­rosrendezési terv értelmében nem építhető új lakás az iparfejlesztésre kijelölt területen. így a Garat utcá­ban sem. ahol az önök lakóháza van. Azt lefeljebb bővíteni, s némileg kor­szerűsíteni lehet csupán s ehhez a városi tanács műszaki osztályától kell kérni úgynevezett elvi építési enge­délyt. Ami annyit jelent, hogy az épü­let esetleges szanálásakor egyáltalán nem, Illetve korlátozott mértékben tarthatnak Igényt kártérítésre. P. L., Kecskemét: KRESZ-előírás, hogy a közúti forgalomban részt vevő köteles az adott forgalmi helyzetben szükséges figyelemmel és elővigyá­zatossággal úgy közlekedni, hogy a személy, és vagyonbiztonságot ne ve­szélyeztesse, s másokat indokolatlanul ne zavarjon. E rendelkezésre fittyet hányt az a magánautós, aki szürke Zsiguliját körültekintés nélkül vezet­ve sárral fröcskölte be önöket, ami­kor a homokbányái buszmegállóban várták a helyi járatot. Az Ilyen cse­lekmény erkölcsileg Is elítélendő s ha anyagi sérelmet okoz. kártérítést vonhat maga után. Végül megjegyez­zük: az efféle, s korántsem ritka sza­bálysértést elkövetőkkel szemben az eddigieknél szigorúbban szükséges fellépni az illetékes szerveknek! özv. Sárközi Jánosné, Kiskunhalas: Bonyolult ügye tüzetes vizsgálatot és hatósági Intézkedést igényel, így hát nem áll módunkban segítségére len­ni. Javasoljuk, bíróságtól kérjen jog­orvoslatot! Somod! József. Kecskeméti Érdek­lődésére tájékoztatjuk, hogy az álla­mi gondozott gyermek nevelése nem jár szolgálati idő szerzésével, követ­kezésképp nyugdíjjogosultsággal sem. Családi pótlékot viszont kapnia kell ilyen esetben is a munkaviszonyban álló s a naptári hónaponként hu­szonegy napon át biztosított gondozó szülőnek. Ezen összeg azt Illeti meg. akinek a háztartásában két, vagy több gyermek van. Az egyedülálló szülő azonban egy gyermek nevelése esetén Is jogosult e társadalombizto­sítási ellátásra. Szánté Mihály, Baja: Baján Is a leg­égetőbb társadalompolitikai gondok egyike a lakáskérdés. Megoldására csak fokozatosan, a pénzügyi lehető­ségektől és az építőipari kapacitástól függően kerülhet sor. Ezzel kapcsolat­ban már nincs helyük az egyéb mód­szereknek, mint például a levelében javasolt radikális Intézkedéseknek, melyek az immár két évtizede jól be­vált szocialista gyakorlatunkkal és a nemrég módosított alkotmány szemé­lyi tulajdont védő rendelkezéseivel egyaránt összeegyeztethetetlenek. Összeállította: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 —i^—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom