Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-26 / 253. szám
1976. október 26. • PETŐFI NÉPE • 3 MEGYÉNKET KÉPVISELIK AZ IPARI SZÖVETKEZETEK VII. KONGRESSZUSÁN_ Összefogással, jó munkával Az ipari szövetkezetek VII. kongresszusán Bács- Kiskun megye küldöttje lesz Konfár Sándorné is, a Kecskeméti Ruházati és Vegytisztító Szövetkezet dolgozója. Marika — ahogyan munkatársai nevezik — a tisztító telepen dolgozik, a beadott ruhákat számozza és válogatja. A szakmát, — mely egyszerre jelent szolgáltatást és tisztítást — 16 éve gyakorolja, nyolc éve a szövetkezetnél. Azelőtt a Patyolat kecskeméti telepe volt a munkahe- helye. — A szövetkezet vezetőségének 1970-ben lettem a tagja, s akkor egyben a nőbizottság elnökévé is megválasztottak. Tennivalóm bőven volt ebben a megbízatásban is, mert a kétszázhatvan tagú kollektíva kétharmadrésze nő. S azért mondom, hogy volt, mert olyan sok lett a feladatom, hogy 1974-ben kértem, mentsenek fel ebből a tisztségből. Legbecsesebb eredményünk az a társadalmi munka volt, amellyel a telepen ebédlőt alakítottunk ki. Rendbehoztunk egy rozzant épületet, s így lett étkezője az itteni hatvan dolgozónak. A szövetkezet KISZ-eseivel is sok közös akciónk volt. A kapcsolatom természetesen ma is megvan a fiatalokkal. Nagyon jól érzem magamat közöttük — bár a negyvenet betöltöttem már —, ők is szeretnek, és tudok segíteni a gondjaikon. A nőbizottsággal változatlanul együtt dolgozom, csak a papírmunkám lett kevesebb. Úgy érzem, szeretnek a munkatársaim, mert szinte minden gondjukba, bajukba beavatnak. Vezetőségi tag vagyok, elvárják tőlem, hogy a munkájukkal kapcsolatosakat tolmácsoljam a vezetőknek. A legtöbb kérdésre a választ is várják, s én nem szeretem megvárni, hogy ők jöjjenek hozzám megtudni az eredményt. Ez a közvetítő szerepe nem hálátlan, mert a vezetőkkel nem nehéz közös nevezőt találni, ha teljesíthető a kérés. A utóbbi évek fejlődése mellett sem mondható még, hogy nagyon széles anyagi lehetőségeink lennének, mégis sokat tudunk tenni a dolgozók érdekében. Mert a szövetkezet fontosnak , tartja, hogy az emberek szívesen végezzék nálunk munkájukat. A lakosságnak megfelelő, „jó” szolgáltatást végezni másként nem is lehet. Ehhez természetesen szükség van a fejlesztésre is, a következő években elkészülő mosó és vegytisztító szalonok, az új mosócsarnok, mind feltétele annak, hogy javuljanak a munkakörülmények. A következő évek legfontosabb feladatának — nemcsak kongresszusi küldöttként — a szolgáltatások fejlesztését tartom. Ennek egyik feltételét a beruházások adják. Másik feltételét pedig mi szövetkezetiek, az összefogásunkkal és a jó munkánkkal. Erről tanácskozott a KISZÖV legutóbbi közgyűlése, s ez lesz az ipari szövetkezetek VII. kongresszusának egyik témája. Nagyon örülünk, hogy ennek a munkának, küldöttként is részese lehetek. Zs. A. Delegátus a lakatosműhelyből Hobler János, háromszoros kiváló dolgozó, a lakatos szakmát tanulta ki, s ezt a mesterséget gyakorolja a bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet közpopti telepének lakatosműhelyében. Tagja az Árpád szocialista brigádnak, s társaival mostanában egy élelmiszeripari gépet, galuskaszaggatót gyárt. „Villanyrendőrök” kapcsolószekrényei is kikerülnek a kezükből. Hobler János. mint a brigád zöme, sokoldalú szakember: a lemezmunkákon kívül jól ért a hegesztéshez is. Az utóbbi szakmában való jártasságát továbbképző tanfolyamon szerezte. A 34 éves lakatos régi dolgozója a bajai Vas- és Fémipari Szövetkezetnek. Tanulóévei letelte után, 1960-ban ott helyezkedett el, s azóta csak katonának ment el a munkahelyéről. Ifjú munkásként bekapcsolódott a KISZ munkájába, és vezetőségi tagnak is megválasztották a szövetkezeti alapszervezetben. A honvédségnél KISZ-titkári teendőket látott el. Emberi és politikai érettségét méltányolva, életének 24. évében Hobler Jánost fölvették a Magyar Szocialista Munkáspártba. Néhány esztendeje pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a szövetkezet kommunistái őt választották meg titkárrá alapszervezetük élére. — Sok mindent megéltem már az elmúlt 16 év alatt a szövetkezeti mozgalomban — kezdte Hobler János, amikor beszélgetésünk a személyéről áttért a szövetkezeti életre. Fölidézte, hogy szövetkezeténél milyen gyorsan gyarapodott a közös vagyon, nőtt a termelési érték, korszerűsödött a termelés. Az évek során a tagság egyre jobb munkakörülményeket teremtett magának, s a jövedelmek emelkedtek a 25 éve fennálló szövetkezetnél. — Mostanában az őrségváltás napjait éljük az ipari szövetkezeti mozgalomban. Az egykori alapítótagok, az idős dolgozók lassanként nyugdíjba mennek valahányan. A tagság zömét fiatalok, a harmincasok generációja alkotja. Ezek természetesen helyet kapnak a vezetésben is. A létszám összetételének változása az utóbbi években szemléletbeli „elmozdulást” idézett elő szövetkezetünknél. A fiatalabbak — természetszerűleg — jobban képesek magukévá tenni a népgazdasági, a szövetkezeti és a személyes érdek összhangjának elvét. Megszűnőben van nálunk a „mindent a nyereségrészesedés növeléséért” gyakorlata is. Előrelátóbb a tagság, mint régen volt. Hobler Jánostól megtudtam, hogy szövetkezetüknél az utóbbi időben megnőtt a párt- és a KISZ szerepe a közös ügyek vitelének irányításában. A két szervezet által kifejtett tevékenység nagyban elősegítette, hogy a tagság egyetért például a nem túlságosan jövedelmező, de a lakosság ellátása szempontjából fontos szolgáltatás nagyarányú fejlesztésével. 1972-ben autószervizt hoztak létre, folyamatosan fejlesztik a háztartási gépjavítást. Szakembereik végzik a megyében az ipari hűtőgépek garanciális javítását, s reperálják a bajai járás olajkályháit, és motorkerékpárjait. A lakatos-párttitkár tapasztalata szerint munkahelyén jól áll a szövetkezeti demokrácia ügye. A tagságot minden esetben beavatják a döntések előkészítésébe, a dolgozók véleményüket hallathatják és hallatják is a közösséget érintő kérdésekben. Ehhez „bizalom kell elsősorban a vezetők iránt” — vélekedett Hobler János. Mert az emberek mernek szólni, csak akkor hallgatnak, ha úgy érzik, nincs értelme véleményt mondani, mert úgysem veszik azt figyelembe. Hobler Jánostól megtudtam, hogy a júniusi KISZÖV küldöttértekezleten nagy kitüntetés érte: megválasztották delegátusnak az ipari szövetkezetek VII. kongresszusára. Szabad idejében a marxista—leninista egyetem harmadéves anyagának tanulása mellett a kiadott irányelveket tanulmányozza. Készül a nagy eseményre. — A kongresszuson a KISZÖV-küldöttértekezlet szellemében kell tevékenykednünk — mondta. — Én az ott elhangzó szavakat nemcsak az egész ipari szövetkezeti mozgalom, hanem a saját szövetkezetünk szempontjából is mérlegelni fogom. A szövetkezeti élet számára a következő évekre utat mutató kongresszusról elsősorban azt várom, hogy újat hoz a szervezeti rend terén. Leszűkíti a jelenleg érvényben levő két tucatnyi szabályzat körét. A. T. S. A szövetkezet neveltje A Kiskunfélegyházi Asztalosipari Szövetkezet nem tartozik a „nagyok” közé, de munkájával, termékeivel igen jó nevet vívott ki magának. Termelési eredményei évről évre növekednek, s a fokozódó gépesítés, párosulva a szaktudással, a szocialista brigádok lelkes tevékenységével szekrénysorok ezreiben ölt testet. A megyei KISZÖV július elején tartott küldöttválasztó gyűlésén a szövetkezet elnökének, Bondor Lászlónak a neve is a listára került. Megválasztották, ő is egyik képviselője lesz megyénknek az OKISZ VII. kongresszusán. — Igen nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy résztvehetek ezen a nagy tanácskozáson, amelyen az ország több mint 300 ezer dolgozóját foglalkoztató 1000 ipari szövetkezet eredményeiről és gondjairól lesz szó — mondta Bondor László. — A szövetkezeti ipar megyénkben is jelentős, hiszen az 50 ipari szövetkezetben mintegy 13 ezren dolgoznak. Külön örülök annak, hogy immár másodszor képviselhetem megyénket, mert 1971-ben a VI. kongresszuson is résztvettem. Sajnos, akkor nem kaptam szót... Ha most felszólalhatnék, arról beszélnék, hogy a szövetkezetek végrehajtották az előző kongresszus határozatait, s nem utolsósorban ennek hatására igen sokat fejlődtek öt év alatt. Tovább növekedett a termelékenység, erősödött a szocialista munkaverseny mozgalom, szorosabb lett az ipari és mezőgazdasági szövetkezetek, valamint az ÁFÉSZ- ek kapcsolata és együttműködése. Bondor Lászlóról, a Kiskunfélegyházi Asztalos- ipari Szövetkezet elnökéről még azt is el kell mondani, hogy ennek az 1948-ban alakult kollektívának a neveltje. Édesapja — egykori asztalossegéd — alapító tagja és első elnöke volt a kollektívának, 1957-ben bekövetkezett haláláig. Az általános iskolát elvégzett fiú 1958-ban a szövetkezet ipari tanulója lett. A fiatalember nem elégedett meg az itt szerzett tudással, beiratkozott a gimnázium esti tagozatára és 1963-ban érettségizett. Két év katonai szolgálat után mint tartalékos szakaszvezető a néphadsereg kiváló katonája kitüntetés tulajdonosa, ismét régi munkahelyén jelentkezett. A szövetkezet vezetői ekkor már megbízták a műszaki vezető helyettesi beosztás ellátásával, majd 1971-ben, amikor az elnök nyugdíjba vonult, egyhangúan őt választották elnöknek. Ekkor már sikeres vizsgát tett, két évi tanulás utón a l felsőfokú gyártás-szervezési iskolán technikusi végzettséget szerzett. A szövetkezet kommunistái fiatal elnöküket felvették a pártba, aki ezt követően marxista-leninista esti egyetemen tanult három évig. Tagja a városi tanácsnak, a végrehajtó bizottságban dolgozik a város érdekében. Több más társadalmi funkciója mellett mindig jutott ideje a szövetkezet irányítására és fejlesztésére, amiben a tagoktól állandó támogatást kap. Az elnöksége előtti évben 16, az idén pedjg már 23,5 millió forint lesz az árbevételük... O. L. A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfői ülésén, az érintett szakszervezetek jelentése alapján, megvitatta a vasipar, a villamosenergia-ipar, továbbá a textilipar ez évi gazdasági feladatainak várható teljesítését. Megállapította, hogy a vasiparban és a villamosenergiaiparban a fontosabb gazdasági mutatók gazdaságpolitikai céljainkkal összhangban alakulnak. A termelést teljes egészében a termelékenység javításával növelik. A gépiparban a szocialista export dinamikusan fejlődik, a tőkés export fokozása azonban további erőfeszítéseket igényel, jóllehet ezen a területen is sokkal jobb eredményt értek el az év addigi szakaszában, mint tavaly ilyenkor. A textiliparban a tervek teljesítésében elmaradás tapasztalható. Az elnökség sürgős feladatnak tartja, hogy minden feltételt biztosítsanak a tervek végrehajtásához. Meg kell például teremteni az üzem- és munka- szervezés javításának feltételeit, gyorsítani kell a szakmunkásképzést, és továbbképzést, hogy az jobban megfeleljen a rekontsruk- ció követelményeinek. (MTI) Negyvenéves a Vándor Sándor-kórus , ' i A Vándor Sándor-kórus vasárnap ünnepelte megalapításának 40. évfordulóját. A budapesti pártbizottság oktatási igazgatóságán tartott ünnepi megemlékezésen részt vettek a kórus jelenlegi és egykori tagjai, köztük 12 alapító tag. Ott volt dr. Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke. Révész László, a kórus vezető karnagya ünnepi beszámolójában visszaemlékezett a kórus születésének időszakára, a felszabadulás előtti küzdelmeire, és a felszabadulást követő hősi korszakára. Elmondotta: a kórus széles skálájú műsorai — amelyek a népdalt, a munkásdalt, az elmúlt évszázadok nagy mestereinek alkotásait, Bartók és Kodály műveit a fiatal komponisták szerzeményeit egyaránt magukban foglalták — a szocialista kóruskultúra előfutárai voltak. A kórus az utóbbi másfél évtizedben jelentős nemzetközi sikereket is elért. Hét nyugat-európai országban hét első, kettő második és egy harmadik díjat nyert. A további tervekről szólva megemlítette, hogy a kórus rövidesen hangversenyt ad az Építők Bartók Béla úti Munkás- szállásán, a Mogyoródi úti szakmunkás kollégiumban és Miskolcon. Az ünnepi gyűlésen kitüntetéseket adtak át a kórus több tagjának. A Szocialista Kultúráért jelvényt hárman, miniszteri dicséretet négyen kaptak. A 12 alapító tagnak Farkas Aladár készítette emlékplakettet és díszoklevelet nyújtottak át. (MTI) 150 millió forintos export a csátaljai Ganz-üzemből November 1-én lesz egy esztendeje, hogy a Ganz Villamos- sági Művek bajai Készülékgyára átvette a MEZŐGÉP Vállalat csátaljai gyáregységét. A gazdát cserélő üzemben hiányosak voltak az elfogadható munkakörülmények és a szociális ellátás egyéb feltételei is, s emiatt rossz hangulat uralkodott a dolgozók körében. Az a munka, amelyet a Készülékgyár a csátaljai üzem talpraállításáért, a község egyetlen ipari munkahelyének stabilizálásáért végzett az elmúlt esztendőben, pozitív példa arra, hogyan kell és szabad ipart telepíteni a községekbe. A Ganz jelenleg kétszáz körüli létszámot foglalkoztató csátaljai üzeme már ebben az esztendőben tízmillió rubel értékű export-terméket állít elő. A csataljai üzem átvételére és a gyári, — valanint közvetve a vállalati — szervezetbe való beépítésére kétlépcsős tervet dolgoztunk ki annak idején — kezdje Szabó Lajos, a Ganz Villamossági Művek bajai Készülék- gyárának igazgatója, akitől tájékoztatást kértünk a gyors sikerről. — Az első szakasznak, amely ez év végén fejeződik be, az a fő célja, hogy a meglevő létesítményeket felhozzuk a követelményeknek megfelelő szintre. Rendbehoztuk az üzemi konyhát, meleglevegő-befúvásos központi fűtéssel láttuk el az épületeket, s létrehoztuk a szociális ellátáshoz szükséges helyiségeket. A terv első részének megvalósítására 13 millió forintot irányoztunk elő. A Ganz bajai Készülékgyára automaták, revolveresztergák odatelepítésével korszerű forgácsolóműhelyt teremtett Csátalján. A lakatosműhely és az öntöde után most van kialakulóban a festőműhely. Ezekbe nem elavult, hanem modern berendezéseket állítottak, illetve állítanak be. A cél az, hogy a csátaljai üzem minden tekintetben elérje majd a bajai törzsgyár színvonalát. A Készülékgyár kvalifikált terméket adott le, teljes gyártásra a csátaljai üzemnek: a KGST relációjú, az NDK-nak készített váltóhajtóművet. Ez a termék távvezérelt automata berendezés, a vasúti sínek átváltását gombnyomásra végző, villanymotorral meghajtott fogaskerékszekrény. Ebben az évben 10 millió rubel értékben 1467 váltóhajtómű kerül ki a csátaljai Ganz-üzemből. — A tervünk második részének megvalósításával komplett alkatrészgyártó egységet alakítunk ki Csátalján — kapcsolódott be Svecz Zoltán műszaki főmérnök. — Erre mintegy 150 millió forintot költünk majd. A fejlesztést 1978 végéig, de legkésőbb 1979 közepéig végrehajtjuk. Célunk egy 450—500 dolgozót foglalkoztató középüzem kialakítása. A Készülékgyár csátaljai egységének a rekonstrukció után az lesz a feladata, hogy ellássa alkatrészekkel a bajai gyárat, ahol majd azután elsősorban csak a termékek szerelése történik. A községi üzem rekonstrukciója során építenek egy 6 ezer négyzetméter alapterületű alkatrész- gyártó csarnokot, egy korszerű galvanizáló műhelyt, energia- szolgáltató és szociális létesítményt, s még egyebeket, ami szükséges a zavartalan és hatékony termeléshez. A Ganz Villamossági Művek bajai Készülékgyára Csátalján nem csupán a hatékony termelés technikai feltételeinek a megteremtését szorgalmazta új üzemében. Az emberi tényezőkről sem feledkezett meg, erről Bohner Zoltán gyári szb-titkártól értesültünk. Elmondta, hogy már az átvétel előtt egyeztették elképzeléseiket a csátaljai dolgozók érdekvédelmi szervével a munkakörülmények javításáról és a munkás-jogoknak a bajai szintre való emeléséről. A fürdő, a munkaruha és egyéb ügyek mellett megnyugtatóan rendezték a béreket is. Később önálló szak- szervezeti műhelybizottságot alakítottak Csátalján. Jelenleg már a gyors információáramlás, az üzemi demokrácia érdekében minden gyárvezetői értekezleten kéttagú delegáció képviseli a csátaljai munkásokat. Természetesen hozzászólási, észrevételezési joggal. Az új Ganz-üzemben az eltelt egy év alatt életre kapott a szocialista munkaverseny. A létszámfejlesztést érintve Szabó Lajos igazgató elmondta, hogy elsősorban a szakmunkástanuló-képzésre akarnak támaszkodni, jövőre 120 fiatalt iskoláznak be. A felnőtt dolgozókat csak az előző munkahellyel való konzultáció után veszik át. — Az üzemalapításnál tavaly két okból esett a választásunk Csátaljára — hallottuk Szabó Lajostól. — Az egyik: a község vezetőiben a település fejlődésének ügyét szívükön viselő, s ezért komoly partnerekre találtunk. A másik ok pedig az, hogy a csátaljai munkásoknak jó hírük van Baján. KÉPERNYŐ Csak Vörösmarty nevét idézték Láthatták a televízió előtt ülő százezrek, hogy ritkán mutatkozott pénteken este a képernyőn Vörösmarty Mihály. Rövid jelenései csupán udvariassági gesztusok voltak, távoltartotta magát a Csongor és Tünde elektronikus premierjétől. (Az a gyanúm, hogy távoltartották.) A Tudós is aligha derítené ki a teljes igazságot. Feltehetően már Zsurzs Éva többszörösen ellentmondó, előzetes nyilatkozata felélesztette gyanúját. Előre mosta a kezeit, ő sem tesz Vörösmartyhoz. Hűségesen tolmácsolja mondandóját, nem úgy, mint azok a fránya színházi rendezők, akik a mai nézőkre kacsintva ébresztgetik a költőt, s lelkűk prizmáján átszűrt Vörösmartyt próbálnak megjeleníteni. Mit szólnának, ha egy karmester azt mondaná, hogy nincs semmi közlendője Beethovenről, csupán zenéjének tolmácsolására vállalkozik. Nyilvánvaló a szándék képtelensége. A holt betűt az olvasók fantáziája, a rendező, a közvetítő képzelete teszi élővé. Zsurzs Éva mintha arra biztatná kollegáit, hogy csak a tartalom felmondására vállalkozzanak. Elismerhető, hogy iszonyatosan nehéz feladat a Csongor és Tündéhez hasonló tündéri realista, a valóságban és a képzeletben játszódó művek megjelenítése. (Sikertelen volt Shakespeare Vihar című színművének televíziós változata.) Hogyan adhatja vissza a kamera azt a csodás világot, amit könnyedén bejárhatunk a költői szó varázsszőnyegén? Ha hűséget ígér a rendező, legyen az következetesen. Próbálkozzon a költészet és filozófia, a parlagi és ódái, a derű és a szomorúság, az egyéni és a közösségi, a vaskos földhözragadtság és a mese Vörösmartynál harmonizáló egységének a visszaadásával. A televíziós változat papírmasé (műanyag?) kulisszáit a felhők fölött szálldosó szereplők sem feledtették. A csodás elemek a mű lényegéhez tartoznak. Zsurzs Éva csak néha dobott be egy-egy trükköt, lépett ki a kulisszák közül. még inkább nyilvánvalóvá téve az átgondolt rendezői felfogás hiányát. Sajnálatos harag- szomrádot játszottak pénteken este a reális és irreális motívumok. Az ifjú Csongor (Safranek Károly) kedves fiú, vonzó jelenség. A megismerés vágyának lobogó szenvedélyét hiányoltuk alakításában. Nehezen birkózott meg a gyönyörű szöveggel, elsápadtak a sugárzó mondatok felpörgetett beszédstílusában. (Túlságos nyomatékot ad az első szótagoknak, ezért érthető nehezen beszéde.) Mirigy (Gobbi Hilda) közönséges boszorkányt formált a „szerelmet elrontó”, a napfényt éjre fordító tagadás- szellemből. Koncz Gábor és Pécsi Ildikó kitűnő színészek, hálás szerepükben remekeltek. Sajnos, teszem hozzá gyorsan, mert így kicsit módosultak a Csongor és Tünde arányai, nagyobb hangsúlyt kaptak az általuk képviselt praktikus igazságok a fiatalok ideáinál. Zsurzs Kati bájos jelenség. A fekete-fehér változatról írtam. Elképzelhető, hogy a rendező, Drégely László díszlettervező színekkel érzékeltette a mű varázslatos hangulatát. Sajnos, az előfizetők többsége csak találgathatja, hogy milyen hatású a színészek dramaturgiai funkcióival, érzelmi hatásával erőteljesen számoló mű. Csak arról formálhat véleményt, amit lát. II N. NOVEMBERBEN Felnőttoktatási konferencia November 10—12. között rendezik meg Budapesten a II. országos felnőttoktatási konferenciát. Az Oktatási Minisztérium, valamint a Kulturális és a Munkaügyi Minisztérium, a SZOT, a Pedagógusok Szakszervezete 'és a KISZ által szervezett két és félnapos tanácskozáson mintegy 400 szakember vesz részt. Képviseltetik magukat a dolgozók iskoláinak pedagógusai, a művelődési intézmények, a felnőtt szakmunkásképzés; munkástovábbképzés szakemberei és tolmácsolják véleményüket a nagyüzemek képviselői is. Harmincéves az iskolarendszerű felnőttoktatás. A konferencián áttekintik a három évtized eredményeit, és tapasztalatait, megvitatják az általános, valamint a középiskolai felnőttoktatás tartalmi és szervezeti továbbfejlesztésének útjait. A tanácskozáson ajánlásokat fogalmaznak meg a továbbfejlesztés főbb módjaira. (MTI)
