Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
i • PETŐFI NÉPE • 1976. október Í4. Paprikafüggönyös ház — Na még egy kicsit sodorj rajta, Rózái!... Ügy ni. Most már nem lesz üres szeg odafent a falon. Na majd akasztom, innen a karszékről. — Jó, jó — csak el ne billenj vele. Aztán májd legényked- hetsa... Nem jobb volna ezt a rúddal? — Jól néznék ki, ha már innét is leszédülnék. — Azért én is tartok rajta, mfg emeled... Csöndes évődés közben így kerül fel a paprikafüggöny utolsó függőleges hulláma is a miskei Kovács Jánosék háza elejére. □ □ □ Űjfent eljött az ősz; ismét teleaggatták ilyen szép redőzetű vörösbársony függönyökkel a Kalo, csa vidéki házakat. Sétál a nap örök-mindennapi útján az égen. Míg végigsimogatja a paprikabársony redőket, bordó, borvörös meg csertőt piros árnyalatokra bontja a paprika melég vörös-pirosát. Néha a szellő is segít neki, s akkor még elevenebb a s z í n-játék. — Hányadik paprikafűzérezés a mostani — ezen a házon? — Azt igazán csak a jóég tudná megmondani — hunyorog fel a fénybe a nyugdíjas tsz-tag. — Mit gondol, milyen idős ez a ház? — Amilyen takaros erőben van, r— abból ítélve lehet... — Nem találná el... Több mint száz esztendeje épült. Már a nagyapám is benne lakott. Arra mindig vigyáztunk, hogy jó karban tartsuk. Máskép aligha állana ilyen egyenesen... Hopp, azon a necc paprikán még igazítani kell. Annya, add csak a rudat —, hozzád közelébb van. Míg a paprikával foglalatoskodnak), tisztázzuk a termés körüli tudnivalókat. Ez abból a 22 mázsából van, almit a 700 négyszögöl háztájin termesztettek. Ketten — öntözéssel. A többit a felvásárlónak adták el. A konyhában. — Ez meg szabadkéményes? Nem érünk rá nagyot nézni, mert csak ászbekapunk. Hiszen száz évnél öregebb ez a hótiszta kerek-oszlopos tornácú ház. — Abbiz’ a — szabadkéményes ... Persze már füstölőnek használjuk csak. Főzni ott van a palackosgáz-tűzhely. A szobában megint korszakok találkozása A plafonról villany- csillár csüng — mai rangjelzéseként a tisztaszobának. A mennye, zet meg — merevül „freskó" Bib- llás hangulatú falkép. — Még ezerkllencszázkllencből való. Egy vándorpiktor föstötte... Csak hát az idő korma igen megviselte már. — Hát bizony, kilencszázkilenc óta két háborút is átvészelt már a „freskó"... Szinte családi múzeum, ahogy a tárgyakban, lakrészekben múlt és jelen együtt van. — Adtunk mi a kalocsai múzeumnak olyan ládát), amiben egy fia szög sincs. Mégis úgy egybe van, hogy nehéz lenne szétverni is. □ □ □ Az udvar minden zugában akkurátus rend. Gazdát — gazd- asszonyt egyformán dicsérő. Csak hát a gazdasági épületen is a nyugdíjas élet nyugalmas csöndje már. A színben régimódi vetőgép — úgy lehet, örök álomba merülve. — Az öreg vetőgép is nyugdíjban? — Meg a divatból is kiment már... Pedig két hold föld árából vettük a maga idejében ... Jobb is visszatérni a napfényben tovább érlelődő paprikákhoz. A jelen mégiscsak ez. Két kezük munkája van benne. A nyugdíjba is hasznos élet öröme. A vén vetőgép, a tétlenségbe rozsdám csoroszlyás masina képe Kecskeméten se hagy nyugodni. Két hold — valamikor még ad- ható-vehető, de annál bizonytalanabb tulajdonú — föld ára holt el benne, □ □ □ Vajon mit érő egy mai vető- gép, úgy a kicsinyéből? Egyik téeszből a válasz. — Utána nézhetnénk a könyvekben. Mert már nem emlékszem, mennyi volt az ára, mikor utoljára vettük... De éppen atzért is, hiába mondanám az akkori árat —,' azóta változtak a gépek iá, az árak is. Szakvállalattól valaki. — Egy harminckétsoros, tehát a legkisebb vetőgép ára termelő- szövetkezetnek harminchárom, ezer-nyolcszáz forint. Jíem mezőgazdasági üzemnek ötvenhatezerháromszáz forint. — És ha mondjuk és vennék? — Maszeknak nem adunk el vetőgépet. ... Így aztán az árát is csupán hobbyföld árához mérhetném. De csak „eszmeileg". □ □ □ A föld azé, aki megműveli. így egyszer s mindenkorra stabilan áll a lába alatt. Vetőgépért csak azt lehet odaadni, ami rajta terem. Tóth István — Pásztor Zoltán A BELSŐ TARTALÉKOK FELTÁRÁSÁVAL Teljesíti idei tervét az IGV kiskőrösi gyáregysége ' uaécuuan jüküu, nikus munka közben. Bal oldali képünkön Hercegh Teréz műszerész, a Váczi Mihály brigád tagja a gyárban tanulta, a szakmát, s egyike a legszorgalmasabb dolgozóknak. Felvételünkön egy, pénztárgép alaplemezének megmunkálását végzi. lünk, s reméljük sikerül kooperációs partnereink számát tovább növelni. A másik igen fontos lehetőségünk a belső tartalékok feltárása, az üzem- és munkaszervezés állandó javítása. Igen eredményes az újítómozgalom, számottevő eredményekkel segíti a termelékenység növelését. Ebben az évben rhár 32 újítást nyújtottak be a gyár dolgozói, amelyekből tizenkettőt be is vezettünk. Nyári László üzemmérnök és Gszelman Jakab technikus. a műszaki osztály dolgozói az automata esztergálásnál vezettek be egy olyan újítást, ami a 67 másodperces megmunkálási időt 23 másodpercre csökkenti. Évente 650 ezer forint a megtakarítás és a két újító megérdemelten kapott 11 ezer forint jutalmat. Igen jó eredménnyel dolgozik az a célgép is, amelyet Harcos Károly gépészmérnök konstruált, amivel évente több mint 150 ezer forint megtakarítást érünk ,..Az első félévben egyébképt az újítások bevezetésével a költségeket 930 ezer forinttal sikerült csökkenteni, s december végéig további sikerekre számítunk. — Számíthatnak ezek szerint a dolgozók segítségére. — A gyár vezetőinek a dolgozókkal való egyre szorosabb kapcsolata a legfőbb biztosíték ahhoz, hogy az év végéig részvevő 15 brigád 264 tagjának vállalása döntően a termelést segíti. Velük és a többiekkel is számos alkalommal megbeszéljük az előttünk álló feladatokat és a segítségüket kérjük a megoldáshoz. Rövidesen termelési tanácskozást tartunk, ahol ismertetjük az eddigi eredményeket és dolgozóinkkal együtt beszéljük meg, alakítjuk ki azokat a módszereket, amelyekkel behozhatjuk az eddigi lemaradást. O. L. Hamarosan elérkezünk az V. ötéves terv első esztendejének a végéhez. Az üzemekben, vállalatoknál már megkezdődtek a felmérések, számbaveszik az eddig eltelt kilenc hónap eredményeit, s természetesen sok szó esik a termelést gátló akadályok elhárításáról. Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat kiskőrösi gyáregységében Szabó János főmérnökkel a napokban gyors számvetést készítettünk. — Sajnos, a nálunk uralkodó „krónikus” létszámhiány nem tette lehetővé terveink teljesítését — mondta gondterhelten a főmérnök. — Az idén átlagosan harminccal kevesebb dolgozónk volt, mint amennyi szükséges lenne ez évi 140 millió forintos termelési előirányzatunk végrehajtásához. Gondjainkat súlyosbítja, hogy feladataink egyre növekednek. Jövőre ugyanis már 170 millió forint értékű pénztárgépszerelvényt kell gyártanunk. A termelés anyagi feltételeinek megteremtésében jelentős lépéseket tettünk. Befejezés előtt áll a 25 millió forintos beruházással épített 2 ezer négyzetméteres új műhelycsarnok, amelynek átadását november 7-re tervezzük. Ebben az új csarnokban mintegy 5 millió forint értékű új gépen dolgozhatnak majd a munkások. A gépek többsége már itt várja a beszerelést. Ahhoz, hogy az új csarnokban is kialakulhasson az év végére a teljes termelés, legalább hetven új dolgozóra lenne szükségünk. — Vannak jelentkezők? — Nagyon kevesen. Járjuk a környező községeket, igyekszünk munkaerőt toborozni, de ennek eredményéről még korai lenne jóslásokba bocsátkozni. — Mi akkor a megoldás? — Természetesen a munkaerőtoborzás mellett más módon is igyekszünk terveinket megvalósítani. Egyik módszerünk az, hogy kooperációs partnereket keresünk. Néhány hónapja például már a császártöltési Építő- és Vegyesipari Szövetkezet is részt vállal a munkánkból. Különböző alkatrészeket gyártanak és szerelnek össze — a tervek szerint évente mintegy 4—5 millió forint értékben. Eddigi tapasztalataink szerint a császártöltésiek jól és megbízhatóan dolgoznak — bizonyítva azt, hogy a szövetkezeti ipar jól segítheti a nagyipart. Más szövetkezetekkel is tárgya• A létszámgondok megoldásának egyik útja a szakmunkás utánpótlás nevelése. Jelenleg 26 másod és 26 harmadéves tanuló ismerkedik leendő szakmájával. Az elsősök száma várakozáson felül magas, szeptemberben hatvanötén kezdték meg a tanulást. Ekkor vették használatba a gyár második tanműhelyét, amelyben a forgácsolók szerezhetnek alapos gyakorlati Ismereteket. Felvételünkön Váradi József az elsőéves esztergályosok egy csoportjával ismerteti a gép működését. (Opauszky László felvétele) wmmmm (78.) Elmész a francba — mondtam. — Add elő, mi a kórképed. Megint beszívta az alsó ajkát a fogai közé. Ügy látszik, n$a ez a látható jele a fejtörésnek. Aztán rámnézett, de olyan fáradtan, mintha reggel óta két műszakot csinált volna. — Van még egy bagód? Adtam neki. Tüzet nem. Csak a gyufásdobozt. Gyújtson rá magának. Leült a fűbe. Mutatta, hogy üljek mellé. Mintha vendégségben lettem volna nála, úgy tekintett. Oké, legyen. Majd kiderül a folytatás. Letettem magam. Babrálta maga előtt a füvet, úgy kezdte el: — Amit a fateromról mondtál, azt azóta már én is tudom. De akkor még nem tudtam. Akkor még a fater volt nekem az isten vagy a totem, vagy a Bálvány, rosseb tudja, milyen nagyra tartottam. Amikor meggya- páltunk téged, én akkor a fater becsületét akartam védeni. Egy spicli ellen. Aminek az apádat ta;' ottam. Meg aztán Tánczos is, Bilák is, Kormos is. Azok nekem mind a hárman gyerekkori haverjaim, együtt játszottunk a porban. Többek is. mint haverok Aztán úgy volt, hogy ők is mind a hárman oltárian hitték, hogy az apád egy spicli. Az én faterom meg az faterjaik, azok a becsületes manu- sok. Akiket az apád ki akar nyírni. Mindenféle sötét följelentge- téstsel. Nem köllött fölbérelnem őket. Jöttek maguktól. Mi a francot akar ez? — érdeklődtem magamtól folyamatosan, amíg a szövegét kagylóztam. Aztán hangosan is föltettem a kérdést: — Most azt akarod, hogy adjak neked igazolást visszamenőleg? Hogy ti négyen egy félreértés áldozatai voltatok? Lepörgött róla a gúny, mint olajos bőrről a köpés. — Hallgass végig, Fábián. Senkinek se, de teneked jogod van megtudni, hogyan, meg miért nem apám már nekem a fater. Jogod van ehhöz az elégtételhöz. Végighallgatsz, nyugodtan? Megszavaztam neki. Bólintottam is, hogy értse. Mert közben a komputer kiszámította végre bennem, hogy ifj. Gida Áronban valahogy igazán össze van omolva az erkölcsi világrend (a kifejezés Aba Sámueltől). Legalább öt órával később (egész pontosan öt óra és negyven perccel később) írom. le most itt, amit Gida elmondott. Érdemes följegyezni. Nem sokkal azután, hogy mi — apa és én — magunk mögött hagytuk Tarhosrévet és az „Auto- trainsport”-ot, id. Gida hűbérbirtokát, egy nyugalmas szombat délután ifj. Gida otthon ücsörgött áz apja szobájában, és segített az apjának vadásztöltényt gyártani. Töltögették a vadászpatronokat, igen apró söréttel. Ugyanis nyár eleje óta! annyira elszaporodtak a verebek, hogy már nemcsak a fákat lepték el, mint a felhő, hanem ahol nyitott ablakot láttak, a lakásokba Is beszemtelenkedtek, ezért a város fölkérte a vadászokat, szánjanak be a verébirtásba. Tehát így, tölténycSinálás közben (és szombaton délután) beszaladt a szobába a cseléd. („A fater hivatalosan úgy beszél a Terusról, hegy háztartási alkalmazott, de ha elfeledkezik a modorról, meg ha szidja a Terust, akkor előttem, meg anyám előtt csak cseléd a Terus...") Tehát beszaladt a cseléd, hogy jött egy ember, egy sofőr, és az igazgató elvtársat keresi. („Jaj, tessék már beszélni vele, igazgató úr, mert ez egy olyan komor ember, hogy nem akar elmenni!”) Gida elvtárs (a cselédnek: igazgató úr), amolyan mit csináljunk mozdulatot tett, majd a következőket mondta a fiának: „Látod, ez az igazi üzemi demokrácia, még a lakásomba is utánam jön. Na nem bánom, gyakoroljuk az üzemi demokráciát ...” Engedélyezte a cselédnek, hogy hát csak hadd jöjjön be az az ember. Frankón az „Autotransport” vállalat egyik ZIL-es sofőrje volt. Panaszt tenni jött az igazgató elvtárshoz. Forgalmi ügyben. Gida elvtárs a fejét csóválta: ha forgalmi ügyben, akkor menjen a forgalmi főnökhöz. „Voltam — mondta az ember” — Voltam nála. Elküldött a brigádvezetőmhöz. Az meg, hpgy jöjjek az igazgató elvtárshoz, tudassam, mi a fogfájásom, aztán az igazgató elvtárs vagy elzavar, vagy jutalmat ad. hogy ne koptassam olyasmivel az t un, ami nem rám tartozik. De én csak azt akarom mondani az igazgató elvtársnak, hogy énnekem nem kell jutalom, nem kell duma se, hogy mivel törődjek és és mivel ne, énnekem az kell, hogy nyugodtan aludhassak éjjel, mert énnekem három családom van, az asszony meg beteges, hát ezért mondom, hogy nekefti nyugalom kell, én nem akarom azt, hogy én a sitten, otthon meg a család fillér nélkül...” Gida elvtárs eddig csak hallgatott, de ekkor ránézett a fiára, hogy hagyja magára a sofőrrel. Ifj. Gida Áron pedig kiment a szobából, de csak a másik szobába, ahonnan az ajtón át mindent hallott. Mégpedig azt, hogy a sofőr már a múlt héten fölfedezte, hogy a fuvar, amit magáncímre kellett szállítania, valahogy nincs rendben. Azért nincs, mert a fuvarköltséget egy állami vállalat terhére számlázták. Akkor nem szólt ez a sofőr, mert azt hitte, hogy tévedés történt, ami úgyis kiderül majd a könyvelésben, észreveszik, hogy tévedtek a számlával, aztán majd igazítanak a dolgon. De néhány nap múlva megint észrevette, hogy ugyanaz az ábra: a fuvar magáncímre, a számla az eröműbe- ruházö címére. Akkor már szólt. A brigávezetőnek. Az meg is hallgatta, aztán megveregette a vállát, hogy jól van, öregem;, majd utánanézek, magán pedig rajta fogom tartani a szemem, mert aki ilyen új gépkocsivezető a vállalatnál, de máris ilyen: lelkiismeretes, arra az emberre oda kell figyelni. Aztán amikor harmadszor esett meg, hogy egy magánépítkezés fuvarköltségét megint valamelyik állami vállalatra terhelték, akkor a brigádvezető estefelé, amikor a sofőr letette a munkát, leült ezzel a nehézfejűvel a zöldvendéglőbe egy pohár sörre. Ott magyarázta el nagy gondterhelten, hogy egy pitiáner tehergépkocsivezető ne szőrözzön a számlával, ne csináljon magának gondot mindenféle fícnifecni papírból. Ezután ment el az az ember a forgalmi főnökhöz, aki visz- szaküldte a brigádvezetőhöz, a brigádvezető pedig Gida elvtárshoz. A képernyő elsötétül, a következő kép már megint Gida elvtárs otthoni szobájában. — Amikor elment az az ember, visszaoldalogtam a szobába. A fater dühös volt, vörös az orra. Rám nézett, hogy mi a rosse bet akarok- Mondom neki: hát így megy ez nálatok? Rám kiáltott: hallottad, hogy kivizsgáltatom! Én, meg csak néztem rá, mint a moziban a vászonra. Mit vizsgáltatsz ki? Te is tudsz rólá, hogy így megy. Bilák is, a forgalmi főnök ne tudná? Akkor kikergetett... Csömöszöl- tem magamban ide-oda ezt az egészet, aztán pár nap múlva elbeszélgettem a muterral. Beteges asszony a muter. Hogy mindig kedvetlen, én addig a nyavalyáinak tudtam be. De ahogy akkor elbeszélgettünk, abból kijött, hogy más az ő nagy baja, nem azok, amikkel a doktorok kezelik. Alig fogtam hozzá, hogy mit akarok, máris elsírta magát. Apád a szakadék szélén táncol, mindennap a szakadék szélén, nekem meg csak nyelnem kell, rágni magam, hogy mi lesz velünk, hogyha egyszer úgyis minden kiderül. Mert akkor a nagyfejűek, akik most járnak a nyakára ingyen fuvarért, akkor azt is letagadják, hogy ismerik. (Folytatjuk.)
