Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-23 / 251. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 23. Három órán át senki nem fészkelődött... A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Életfogytiglan — Hallom, hogy nagyon tartalmas ifjúsági tanácskozás zajlott le tegnap a PNYV Textilfestő Gyár helyi telepén — jegyeztem meg a közelmúltban Szatai Péternek, a dunavecsei községi párt- bizottság titkárának, ö pedig nyomban indítványozta: tartsunk együtt az üzembe, mert bár nagyon szeretett volna — Kalocsára szólította a dolga —, nem lehetett ott, az üzem ifjúsági parlamentjén. A telepvezető irodájába kopogtattunk. Jómagam azzal a szándékkal, hogy megtudakolom: milyen haszonnal, tanulsággal szolgált, mit adott a fiatalok tanácskozása Béli László gazdasági vezetőnek. A telepvezető azonban éppen az anyavállalatnál, Budapesten tartózkodott. Távoliétéiben Cyurcsó Józsejné szb-titkár, a községi pártbizottság tagja szinte felvillanyozottan megerősítette a helyi tanácsnál szerzett értesülésemet. — Mintegy százhúsz résztvevővel, valóban igen hasznos tanácskozás volt. Azt hiszem, mindenütt kamatoznak a két év előtti, első ifjúsági parlamentek tapasztalatai. Hiába, a jártasságot a gyakorlat adja meg. Nálunk a telep életével, így például a munkaszervezéssel kapcsolatban sok észrevétellel, jó javaslattal hozakodtak elő a fiatalok. Közben rövid eszmecserére előkerült Majer Imréné, az üzemi pártalapszervezet fiatal, rokonszenves titkára és Tilly József KlSZ-tltkár is. S a telep pártós tömegszervezeti vezetői máris egymást váltva felidézték a parlamenten elhangzott felszólalásokat. Méghozzá úgy, hogy közben csaknem valamennyi említett névhez A film, a regénnyel együtt, egy kényszerű választás példabeszéde, amelyben a szereplőknek — a nézőkkel együtt — a teljhatalmú zsarnok, a mesebeli Tomoceuszkatatako és Gyugyu, a minden emberi tulajdonától megfosztható rabszolga egyikének vagy másikának életét kell felvállalniuk. Mégpedig maradéktalanul, teljes azonosulással, közbeeső lehetőségek nélkül fcell dönteni az önkényúr vagy rabszolga-sors között. Talán felesleges is orról beszélni, hogy az ilyen alkotói kérdéshízelgő véleményt is fűztek jellemzésül. A kis Szágos Ilona például szóvá tette, hogy rosszul gazdálkodnak a 6 hét betanítási idővel. Ez az oka, hogy két hónap is beletelik, mire a varrónők „hozzák” a normát. Az egyes munkafolyamatok megtanítására fordított idő arányaival van baj; az egyszerű terhére a bonyolultabb munkafolyamatokra kellene több időt fordítani — hangzott a javaslat. Az anyagmozgatás, áruszállítás ugyancsak változtatást, segítséget sürgető észrevétel volt. Erről Horváth Istvánná exportcsomagoló szólt. A telepen készülő termék nagyrészt exportmegrendelés. Csomagolás után eljuttatni a vasútra, rendszerint hátráltatja a munkát, mozdulni sem lehet a dobozokkal teli folyosón. Előbb ugyanis bérautót kell szerezni. A telep rendelkezésére álló egyetlen Zsuk nem győzi, hisz’ szinte mindig úton van; kiszolgálja a Du- navecse környéki mintegy hetven személyes bedolgozó hálózatot. Súlyosbítja a gondot a telep széttagoltsága; a munkafolyamat a Platán vendéglő melletti műhelyben kezdődik, a raktár is másutt van, a szállítanivalót kis kézi kocsival huzigálják a forgalmas utakon ... Müller Eszter a budapesti központtal való rossz összeköttetést — telefonálni nehézkes, telexgép nincstette szóvá. S így citálták partnereim a munkahelyi közösség életét, munkáját, örömeit és gondjait érintő szinte valamennyi. mintegy húsz felszólalást. S egyikük hozzátette: — Hogy Igazán érdemleges tanácskozás volt, talán az bizofelvetés vajmi kevés lehetőséget kínál akár erkölcsi, akár történelmi, filozófiai következtetések, vagy tanulságok levonására. Sántha Ferenc írói stílusa és m.a- ga a regény azonban mindezek ellenére elfedi az alaptétel szellemi zsákutcáját, és izgalmas, élményteli olvasmányt eredményez. A mű mélyebb rétegeinek problémáira vetnek viszont fényt a regény műfaji átváltozásai. Az ötödik pecsétet színpadi formában a múlt év végén mutatták be Debrecenben, a Csokonai nyitja a legjobban: három órán át senki nem fészkelődött, egy percre sem lankadt a résztvevők figyelme. Végül, némileg módosítva a telepvezetőnek szánt kérdést, partnereimtől kérdeztem: mi ragadta meg őket a legjobban az üzem ifjúságának idei parlamentjén. S íme a válaszok: Majer Imréné: — Nagyon megnyerő volt a közelebb a húszhoz, mint harminchoz fiatalok őszintesége, felelősségérzete. Ez utóbbi megnyilvánult a telep KlSZ-szer- vezete nevében Szabó Károly által előterjesztett, nagyon okos kezdeményezésben: a KlSZ-szer- vezet védnökséget vállal az épülő új üzemünk környezetéért éis a gépek állagának megóvásáért. Ez pedig nem kis szó, mert 25 millió forint értékű gépállományunk lesz. Ez a' kezdeményezés azért külön is becses, mert ők vállalták, akik a legtovább dolgoznak az üzemben. Gyurcsó Józsefné: — Sok egyéb között nagyon örültem annak, hogy a lakásépítési támogatóst felvetették a fiatalok. Ezzel segítséget adtak szakszervezeti bizottságunknak. Tilly József: — Mindenekelőtt annak örültem, hogy nem hiányzott az önkritika sem, hogy szóba hozták a fiatalok a kulturális rendezvényekről való hiányzásokat. Van kultúrházunk, KISZ- klubunk és nincs kellően kihasználva. Pedig Vecsén hagyomá-- nyai vannak a művelődés iránti érdeklődésnek, s ebből nem szabad engednünk, Fellendülést remélek e tekintetben az Ifjúsági parlament után. P. I. Színházban. Noha az átdolgozást maga az író készíttette, kiderült, hogy ez a morális játék, amely Sántha Ferenc megfogalmazásában „arról szól, hogy a gonosz mindössze felülkerekedhet ideigór áig az emberen, de legyőzni nem tudja’’, a színpadi közegben elveszítette átütő erejét, hatásosságát, élethitelét, és puszta szellemi konstrukciónak tűnt. Fábri Zoltán a filmművészet eszköztárával elevenítette meg a vendéglői asztaltársaság szellemi és valóságos dilemmáját, és ezért A fák nem halnak meg Az erdőben sétálva bizonyosan sokan felfigyeltek a száraz fákra, csodálatos ágakra, tönkökre. Nyikolaj Jacuk népművész ügyes kezében e halott fadarabok csodálatos állatok, madarak, mesefigurák formájában kelnek új életre. Nyikolaj, aki az egyik moldvai kisvárosban esztergályosként dolgozik, mindössze 26 éves, amióta csak visz- sza tud emlékezni állandóan faragott valamit. Gyermekkori kedvenc időtöltése valóságos szenvedéllyé vált. Munkáit jelenleg nemcsak Moldáviában, de messze határain túl is ismerik. Több mint 300 művét 22 nemzetközi és ösz-szövetségi kiállításon mutatták be. Számos munkáját érmekkel, díszoklevelekkel tüntették ki. A művész álma, hogy kiszáradt fatönkökből monumentális szobrokat faragjon a kisinyovi városi park számára. Nyikolaj Jacuk nemrég kezdett hozzá ehhez a munkához. A képen: Nyikolaj Jacuk a kisinyovi parkban levő monumentális szobrán dolgozik. (Foto: APN—KS) közelebb tudott férkőzni a történetnek a valósághoz kötődő rétegeihez. Rendezői ereje, valamint olyan kitűnő színészek, mint Latinovits Zoltán, öze Lajos, Bencze Ferenc, Márkus László, Horváth Sándor, Dégi István és társaik, elhihetőbbé teszik a cselekményt, létezőbbé a szereplőket, és -hitelesebbé a kort, amelynek világa rokon a mű Tíap- problémájával. Rokon, de nem minden vonatkozásban egyezik meg vele. Ezért olykor-olykor a valódiság minden látszata ellenére is előtűnik az eredeti gondolati váz, a csupasz szellemi konstrukció. Fábri Zoltán a Hannibál tanár úrtól kezdve újra meg újra szembenéz a fasizmus történelmi-társadalmi vonatkozásaival. Légkörteremtő képességével, képi megfogalmazásának ihletett- ségével (Illés György kamerájának segítségével) jelenetei és az ábrázolt környezet sa.játos hangulatával a mű minden problémája mellett — vagy azokkal együtt is — hatásos és gondolat- ébresztő filmet készített. Május 20-án a Petőfi Népében egy döbbenetes bűncselekményről szóló tudósítás- jelent meg: Madarason, a Zentai utca egyik elhagyott telkén holtan találták Gracza Mária, 67 éves madarasi lakost. A rendőrség rövidesen el is fogta a tettest, a büntetett előéletű Tóbiás Istvánt, aki Bácsalmáson, az Óalmás 95. számú házban lakott. Az ügyet a napokban tárgyalta a Kecskeméti Megyei. Bíróság, ahol kirajzolódott az elkövető életútja, s részletesen megismerhettük Tóbiás Istvánnak azt a napját, amelynek befejezéseként megfojtotta az idős asszonyt. Tóbiás mindössze 31 éves. Háromszor volt büntetve hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság és lopás miatt, összesen tizennyolc hónapot szabtak ki rá. Legutóbbi munkahelye, ahová 1976. márciusában került, a 9. sz. Volán Vállalat bajai kirendeltsége volt. Rakodómunkásként dolgozott. A bíróságon tett vallomása szerint körülbelül tizennyolc éves korai óta naponta 2—3 liter bort iszik meg. 1973-ban megnősült, egy madarasi lányt vett feleségül, de a házastársi együttélés hamarosan megszakadt: a fiatalasszony szülei elkergették Tóbiást iszákosSága miatt. Tóbiás nem rendült meg ettől, hazament szüleihez Óalmásra és tovább ivott. — Ügy éreztem, hogy inkább a feleségemről tudok lemondani, mint az italról... — mondta a tárgyaláson. Felesége azonban vonzódott hozzá. Többször „elszökött” Tóbiáshoz,, de olyan is előfordult, hogy aI férfi, megneszelve a feleség várható látogatását, elillant a kocsmába, vagy valamelyik zug- bormérőhöz. Hogy mennyire szerette az italt, a írd bizonyíték, hogy a bűncselekmény napján, május 12-én összesen közel két liter bort és hat liter sört ivott meg. Ez a, nap több szempontból sajátosan alakult Tóbiásnál. Heggel Bácsalmásról hat órakor indult az autóbusz Bajára. Ahhoz, hogy ezt elérhesse, jóval korábban kellett felkelnie, mert a buszmegállótól három kilométerre lakott. Megérkezett Baljára, majd kiment a vasútállomásra, mert ott vagonokból gépkocsira kellett az árut rakni. Illetve csak kellett volna, mert kiderült, hogy a négy rakodóbrigád közül csak háromnak van dolga. Tóbiás mehetett haza. Már kilenc órakor a Béke téren volt. De mert autóbusz csak fél tizenegykor indult Bácsalmásra, betért egy borozóba. Megivott kétszer három deci bort, aztán felül a buszra, délben már Bácsalmáson volt. Itt az utasellátóban fél óra alatt négy nagy- fröccsöt engedett le a torkán. Aztán elindult, hogy a sógorához reggel betett kerékpárját magához vegye, és hazakarikázzon. Útközben azonban „megtetszett” neki a hallászcsárda, ahol egy ismerőssel 5—6 üveg sört fogyasztott. Négy óra után indult egy autóbusz Madarasra. Hirtelen jött ötlettel elhatározta. hogy meglátogatja a feleségét. De Madarason a presszóban kötött ki, ahol apósával két- két üveg sört ittak meg ... Tóbiás István úgy élt, ahogyan nem szabad élni, mert az ilyen, teljesen felelőtlen, egyáltalán nem tervezett, máról-holnapra sem előrelátott élet bármilyen kicsi lejtőn azonnal megcsúszik, s az illetőnek nincs ereje megállni, s főleg visszafordulni... Ilyen lejtőnek bizonyult 1976. május 12-e. Tóbiás István az apóssal elfogyasztott sörök és a korábban megivottak hatása alatt, este kilenc óra tájbdn indult ki a madarasi presszóból, azzál a meglehetősen bizonytalan szándékkal, hogy felkeresi a feleségét. Amikor azonban az Erdélyi és a Zombor utcák sarkúhoz ért, meglátott egy asszonyt. Később, már a rendőrségen és a bíróságon is, azt mondta, hogy akkor, ott nem figyelt másra, csak arra, hogy az illető nő. Arca, kora, hajszíne, ruhája mind-mind mellékes volt előtte. Nőt látott és elhatározta — megfeledkezve a feleségről —, hogy megszerzi magának, közösül vele. Utána ment, pontosabban elhaladtak egymás mellett, s Tóbiás megfogta az asz- szony karját, s nyílt Ajánlatot tett neki. Az illető — amint később kiderült — Gracza Mária, 67 éves asszony volt, aki tiltakozott az ajánlat ellen és szabadulni akart a férfitől, akit látásból ismert. Közben eljutottak egy elhagyott helyre, de Tóbiás nem engedte el kiszemelt áldozatát, hanem már a derekát fogta. Dulakodás közben a férfi megbotlott egy ágban és elesett, magával rántotta az asszonyt is, aki kiabálni akart. Tóbiás a szájára tapasztotta a te. nyerét.,, Néhány perc alatt megfulladt az áldozat. Tóbiás észre vette, hogy nem tiltakozik1 az asszony, tagjai eler* nyedtek. Rádöbbent, hogy talán meg is halt. Szándékával felhagyott tehát és elment az úgynevezett régi vasúthoz, ahol egy távíróoszlop itövében lefeküdt és elaludt. Nem az első éjszakát töltötte a szabadban, hiszen máskor is gyakran előfordult vele, hogy lábai felmondták a szolgálatot és árokban, bokorban, iák tövében, réten aludt. A már halott Gracza Máriát reggel a munkába siető emberek találták meg. A tettest a rendőrség hamarosan elfogta és Tóbiás beismerte cselekedetét. A megyei bíróság Tóbiás Istvánt aljas indokból elkövetett emberölés miatt életfogytig tartó fegyházra ítélte, kényszer elvonó kezelésre kötelezte és tíz évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől. Ez utóbbit nyilván furcsának találja a jogban járatlan olvasó. Hiszen aiz életfogytig tartó büntetés azt jelenti, hogy addig, amíg az illetőnek „elfogy az élete”. Gyakorlatilag azonban ez a büntetés húszéves szabadságvesztést jelent — ha az illető jól viselkedik. Nos, a közügyektől történő eltiltás a húsz év után következő tíz esztendőre vonatkozik. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. Gál Sándor Az ötödik pecsét Órásmester, kocsmáros, könyvügynök és asztalos- mester négyes vendéglői társasága, valamint egy kreatúra; a minden létező emberi aljasságot megszemélyesítő nyilas-náci.fasiszta ideológus civilruhás szörnyetege játssza a főszerepet Sántha Ferenc ötödik pecsét című regényében, és Fábri Zoltánnak ebből az irodalmi anyagából készült filmjében. A mű története arról a találkozásról szól, amely a háborút csendes beszélgetésekkel átvészelni óhaj- ló négy hétköznapi ember és a nyilas számonkérő szék pribékjei között jön létre. Szellemi síkról szemlélve viszont másként fest az alkotás. Az ötödik pecsét felfogható egy elvont, erkölcsi kérdésfeltevés apropójából kibontakozó játéknak is, amely a főváros felszabadulását megelőző hetek valóságos körülményei között jeleníti meg gondolatkörét. • A kedélyes vendéglői asztaltársaság. Horváth Sándor, Márkus László, és öze Lajos. 585 W*X<<*X#&,X<4*X5XWX,X,X<*X,X,X<,X'<*X,X?XtXá!X;X:X!X?8!!:M&MS»!*X*Ss*X">M<*M wX5X«X*X4*X?X,X?X?X?X?Xw.?.w.Mi!.W<M*:«X"X*X>X*X'X*XfX*X*X*X*X?X!Xw.!.' (77.) Másodpercenként segélykérő pillantásokat vetett Vendely táborparancsnoki személyére, de Vendely szenvtelen árok!fejezéssel tagadta meg tőle mindvégig a vitában a mentőövet, plusz: szűzi ártatlansággal olyan értelmű javaslatot is tett, hogy a vita megnyugtató eldöntése érdekében tulajdonképpen fölkérhetnénk a normás elvtárs fölötteseit, hogy küldjenek ki revíziót ide a táborba. — Vendely Javaslatának súlya alatt megtört ez a rablógyilkos — fejezte be a tájékoztatást Snu- ki. — Talán attól lett tele a ga- tyája, hogy a revízió még több csalást is kimutatna a normael- számolásbaln. Ilyen egy kupec féregnyúlványt! Aztán melóztunk, méghozzá forradalmi lendülettel, mert a hőmérsékletet a lehető legkedvezőbbnek értékelte a szervezetünk (22 C-fok). Más napokon tíz-tizenkét klánná vizet is magunkba öntünk, ma viszont csak hat (öt és fél) kanna vizet nyeltünk le. De frankón: olyan klasszul hajtottunk, és totál élveztük isi közben aa iramot, hogy szinte észre se vettük, és már vége volt a műszaknak. Csak akkor, amikor már ellazítottuk magunkat, akkor tudatosodott bennünk a nyögtető fölismerést vagyis pillanatok alatt észlelnünk kellett, hogy ólomlábakon vánszorgunk. Meló után ebéd, aztán homokot hordtunk némelyik sátorba, ahol még mindig lucskos volt a talaj. Homokozás után értesültünk, hogy Horváth Bulcsúnak csomagja jött otthonról. A kajára, amit a* anyja küldött (mézes, meg más édes süteményekből két-három kilót), nem tartottunk igényt, mert ebédre marhapörköltet takarmá- nyoztunk krumplival és ecetes uborkával, és mindenki degeszre agyonzabálta magát. De a két csomag Marlboro cigit, amit az április óta állományban tartott kis csaj küldött a sütemények mellé rejtve, az utolsó szálig kolektívan elszívtuk másfél óra alatt. Mégpedig Bulcsú engedélyével, aki ugyanis itt nem dohányzik, otthon is csiak azért fújta a füstöt, hogy előkelőbb legyen a helyezése az említett Csumilány értékrendszerében. (Csűrni cigányul csókot jelent, és a kis csajt azért becézik Csuminak, mert olyan szép fekete, mint egy eredeti cigánylány.) Amíg bagóztunk, én rá-ránéz- tem az órámra, és negyed ötkor is (beszámítva, hogy négy percet siet az órám) kénytelen voltam fölhívni a figyelmemet, hogy Gida Áron tarhosrévi bandafőnök nem terjeng a nyújtó környékén (ahová éppen odalátni a sátrunkból). Arra gondoltam, hogy az éjjel biztosan számvetést készített a hólyag, és úgy döntött, hogy jobb lesz, ha inába száll a bátorsága, és élete további éveit visszavonult magánzó gyanánt éli le.. Mire ezt végiggondoltam, Gida fölbukkant valahonnan, és már jelen volt a nyújtónál. Nyilván nem tudta, honnan várjon, téblábmodorban szobro- zott egy ideig, aztán körüljárta a nyújtót. Angolosan távoztam a srácok köréből, és én is eltévelyegtem a nyújtóig. Gida látta, hogy jövök. Én is láttam, hogy megrángatja a bal bajuszát, és — szokása szerint — beszívja az alsó ajkát. — Szevasz — morgott, amikor odaértem. Kérdőleg intett a fejével, hogy most aztán merre? — Gyerünk a ligetbe — mondtam. — Nem akarom, hogy lássanak, meg szétválasszanak! Na, mire vársz, nyomás! Elindultam előtte, hagytam jönni a hátam mögött. Állati nyugodt voltam, mert fenékig parázslott bennem a pipa. Attól, hogy a képernyőmön megjelent a tarhosrévi rózsapark és a kavicsos sétány, ahol bele akartak taposni a talajba. Mentem előtte, és közben az egyik józanabb agyáramom föltette a kérdést: miért hallgat ez a tróger? miért nem pofázik vissza? meg tegnap is, akkor,-se ígért be semmi konkrétat, például pacalszerű halmazállapotot, amit hasonló szituációban hagyományosan beígérni illik. Beballagtunk a ligetbe, a nyírfák közé. A táborból már senki se láthatott bennünket. A fák között Gida már mellettem lépkedett. Amíg battyogtunk, megtekintettem magamnak a szemem sarkából. Nőtt, amióta nem láttam. Magasabb nálam négy-öt ujjnyival. Deltásabb is. De nem érdekelt, hogy nyomosabb a súlycsoportja. Nem a delták formálják a történelmet, hanem az számít, hogy ki bírja tovább kondícióval meg akarattal. Vagyis indulattal. Bennem pedig lesz elég atmoszféranyomás, hogy ^kiegyenlítsem Gida fizikai erőfölényét. Annak ellenére, hogy még mindig elég ólmosak a végtagjaim. Jól bent a nyírfák között megálltunk. Vagyis én megálltam, mire ő is lecövekelt. Nem nézett rám. Valahová mellém bámult. Vagyis azt akarja,‘hogy kezdjem én? Hát ezf az egyet nem. Ezt a pozitív hendikepet nem akartam megszavazni neki. Üssön csak ő elsőnek. Ahogy lenget, abból már látni lehet a technikáját. De nem mocorgóit. Én meg már kezdtem türelmetlen lenni. — Gyerünk, mire vársz! — vakkantottam rá szelíden. Aztán mégis fölizzott bennem a pipa. — A haverjaidra vársz? Hol lapítanak? Füttyents már nekik, sündörögjenek elő! — Másodperről másodpercre magasabb volt bennem a fordulatszám. Kipurcantam volna, ha nem locs- csantom oda neki az egész lavórral, ami fojtogatott. — Jel- lemtetű vagy, mint az apád. Aki igazgató elvtárs gyanánt intézkedett, hogy pribékjei éjjel fölfeszítsék az irodában apa íróasztalát. összeforgattak minden papírt, még azzal se törődtek, hogy ne lehessen észrevenni, hogy ott mászkáltak a fiókban. Az apád parancsára! — Nagy lélegzetet vettem, és rátettem még egy lapáttal : — Te meg ... ahogy az apádtól koppintottad, mert frankón eltanultad tőle a stílust, te meg három srácot béreltél föl magad mellé, mert szólóban nem mertél kísérletezni, hogy leszámolj velem. Na, most már tudod, hogyan minősítelek! Először bámult bele a szemembe. — Hát itt vagyok — morogta. —Látom — mondtam. A sok szövegtől be volt szűkülve a torkom. — Kezdheted. — Felém intett az állóval. — Kezdheted. Becsületszavamra nem ütök vissza. Kiállom, verd vissza rajtam az egészet. Amit akkor négyünktől kaptál, az egészet. Nem köll azt se levonni, amit te adtál. Verd vissza az egészet. — Nem értettem, mit akar. Állati gyanús volt. A letört kiejtése is, a szöveg is. Meg főleg, hogy nem akarta elkezdeni (a bunyót). — Mit akarsz tulajdonképpen? — kérdeztem. Már kiszámította, hogy nem értem a helyzetet. Beszívta az alsó ajkát, ide-oda sandított, aztán énrám, de nem a szemembe. De megint szóra fakadt. — Szarpali voltam, Fábián, hogy akkor félig agyonvertünk. Azért vagyok itt, hogy most Visszaadd. Kiállom. Mit forral ez a kuktafazék? — kérdeztem magamtól. Vagy tán más az ábra? Egy kerékkel több vagy kevesebb? — Sokat voltál a napon — mondtam aztán fennhangon. — Mit képzelsz? Nem én vagyok a gróf Monte Christo a moziból. Verekedni, azt oké. De mind a ketten, apuskám. Megrázta a fejét. Totál lemondóan. — Üss mór, ne húzd az időt. Előkotortam egy cigarettát. Már sejtettem ugyanis, hogy valami miatt állation törvénytelen a helyzet. (Folytatjuk.)
