Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-23 / 251. szám

1976. október 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Befejeződtek az iparjogvédelmi napok Tegnap Kecskeméten a Tu­domány és Technika Házá­ban folytatódott az iparjog- védelmi napok rendezvényso­rozata. Dr. Pálos György, a Magyar Iparjogvédelmi Egye­sület elnökségi tagja tartott Gyakorlati kérdések az újí­tási jog körében, címmel elő­adást, amelyet széles körű vi­ta követett. Ezután az ipar- jogvédelmi napok rendez­vénysorozata dr. Kávássy Lo- rándnak, a megyei bíróság el­nökhelyettesének zárszavával ért véget. Új óvoda Bácsalmáson • Cj óvoda nyílt Bácsalmáson a napokban a községi tanács kezelésé­ben .amelyhez jelentős anyagi támogatással járultak hozzá a külön, böző üzemek, vállalatok. (Sz. F.) Csökkent a parlagterület Beszélgetés a megyei földhivatal vezetőjével Manapság egyre több szó esik a munka hatékonyságának nö­veléséről, a rejtett tartalékok feltárásáról a mezőgazdaságban. Egyik ilyen tartalék a parlagte­rület hasznosítása. Vajon miként oldják meg ezt a feladatot Bács- Kiskun megyében? A kérdésre Horváth József, a megyei föld­hivatal vezetője adott választ. — A tavaszi határszemlék so­rán 7500 hektár szántót és csak­nem 2500 hektár szőlőültetvényt találtunk műveletlenül. A szem­le után az érdekelt tanácsok, járási, városi földhivatalok a termelőkkel együtt azzal is fog­lalkoztak, hogyan lehetne a par­lagföldeket úgy hasznosítani, hogy a gazdaságok eredményei ne csökkenjenek. Alapkövetel­mény ugyanis, hogy azokat a területeket, amelyeket még jö­vedelmezőn lehet művelni, ha­ladéktalanul vegyék gondozásba, szántsák fel és vessék be az üze­mek. Azokat pedig, amelyek e célra alkalmatlanok, erdősítsék, vagy telepítsenek rá legelőt. Ez­zel egyidejűleg a járási és vá­rosi földhivatalok közreműködé­sével változtassák meg a terü­let művelési ágát. Ha a kistermelő nem mű­veli meg a földjét, akkor azt a területet állami tulajdon­ba veszik. Mi történik akkor, ha az állami vagy szövetkezeti gazdaság nem tesz eleget a feladatának? — A föld művelésének elha­gyásakor szabálysértési, feljelen­tést tesz a megyei földhivatal. Legutóbb öt szövetkezet elnöke ellen indított ilyen eljárást. A következő időszakban még in­kább él ezzel a jogával. A jö­vőben várhatóan úgy módosul a jogszabály, hogy a szövetkezet parlagon maradt földjét is állami tulajdonba veszik, ha nem mű­velik. — Van-e hatása a szabály­sértési eljárásnak? — Van. A kerekegyházi Dózsa Termelőszövetkezet például az ilyen intézkedés hatására kezd­te hasznosítani 50 hektáros par­lagját. Még jobb példa a jakab- szállási Népfront Szakszövetkeze­té, amelynek ez év tavaszán ezer hektár szántója maradt üresen. Ebből 400 hektárt átadott az er­dőgazdaságnak, hogy oda erdőt telepítsen, a többit pedig foko­zatosan művelésbe vonja a szak- szövetkezet. — A parlagföldek egy ré­sze szétszórtan helyezkedik el a gazdaságokban. Ez akadá­lyozza a táblásítást, s nehe­zíti a művelést. Mit lehet ilyen esetben tenni? — Törvényerejű rendelet je­lent meg a közelmúltban, amely engedélyezi a mezőgazdasági üze­mek közötti és az üzemen belü­li földrendezést. Ez az intézke­dés sokat segíthet, de szerintem elsősorban az önkéntes földcse­rékkel lehet a táblásítást és az ilyen földek megművelését vég­érvényesen megoldani. — Mi a helyzet a szakszö­vetkezeteknél? — A szakszövetkezetekben a vezetőség saját hatáskörében jár el, bár nem könnyű a helyze­te, hiszen ezekben a gazdasá­gokban van a belső földhaszno­sítási gondok zöme. Két határo­zat jelent meg az utóbbi két esz­tendőben a szakszövetkezetek belső földrendezéséről. Ezek végrehajtása folyamatos, a ta­pasztalatok kedvezőek. A keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetben már eddig nagy kiterjedésű földterü­letet vontak közös művelésbe. Lajosmizsén a Kossuth Szakszö­vetkezetben táblásítanak. Az üze­mi földnyilvántartás szakszerű elkészítésében a soltvadkerti Jó­reménység Szakszövetkezet jár az élen. A pirtói és a kiskunha­lasi szakszövetkezetek viszont eléggé elhanyagolták ezt a mun­kát. A parlagföldek művelésére tett intézkedéseket még nem valósí­tották meg teljesen a mezőgaz­dasági üzemek. Hatásuk azért érződik, az előző évekhez ké­pest csökken a parlagterület Bács-Kiskun megyében. A ren­delet azonban önmagában kevés, a használókon múlik elsősorban, hogy adottságaiknak megfelelő­en gondozzák a legnagyobb kin­cset, a földet. B. Z. Kétszer annyi halasi csipke készül az idén, mint tavaly A Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet jövőre ün­nepli fennállásának negyedszázados jubileumát. Va­jon milyen eredményekről adhatnak majd számot — különös tekintettel az V. ötéves terv első esz­tendejét illetően — érdeklődünk Oláh Györgyné el­nöknőtől. — Termékeink már reklám nélkül is keresettek — mondotta az elnöknő —, alig győzzük teljesíteni a megrendeléseket. Ezt igazolja az is, hogy míg a múlt évben 17 millió forint árbevételt értünk el, az idén már 23 millióra számíthatunk. — Miként sikerült egyik évről a másikra ilyen jelentős termelésnövekedést elérni? — Szövetkezetünk 500 tagjából jelenleg százhat- vanan dolgoznak közös műhelyben, a többiek a kör­nyező tizenegy községben a lakásukon. Eredménye­ink egyik forrása a bedolgozók számának növeke­dése. Sokan megunják az ingázást, vagy azt, hogy csak hetenként látogassanak haza a családjukhoz és inkább otthoni munkát vállalnak. Mások egyéb családi körülményeik miatt varrnak, hímeznek ott­hon. Dicséretükre legyen mondva, igen jól dolgoz­nak, minőségi ellenőreink kevés kifogást találnak a behozott termékekben. Tázlári részlegünk ötvenhat dolgozója immár ha­todik éve végez a Kelenföldi Textilgyár részére keresztorsózást, azaz fonalmentést. Évente átlag 800 tonna újra felhasználható fonalat adnak vissza a gyárnak, s ezzel szövetkezetünk közös jövedelmét 4 millió forinttal növelik. — Mi a szövetkezet fő terméke? — Ügynevezett finom kézimunkáink — térítők, zsúrkészletek stb. —, valamint hímzett női blúza­ink, gyermekruháink, igen keresettek bel- és külföl­dön egyaránt. Évek óta küldünk ezekből Hollan­diába, Svédországba, Franciaországba és az NSZK- ba. A Szovjetunióba főleg gyermekruhákat szállí­tunk, tavaly 80, az idén 110, jövőre pedig 120 ezer darabot. Tavaly létrehoztunk egy új szalagot, ahol húsz kismama és idősebb dolgozó holland megrendelés­re bérmunkát végez. A távoli országból küldött anyagból női köntösöket készítenek, az idén már 32 ezer darabot, 1,5 millió forintért. — Régen hallottunk a világhíres halasi csipkéről. — Tavaly 150 ezer, az idén pedig már a kétszere­se, 300 ezer forint lesz a csipke varró részleg ár­bevétele. Ez is a létszám növelésének eredménye. Míg tavaly mindössze hatan foglalkoztak ennek a gyönyörű népművészeti terméknek a varrásával, most már tizenketten szorgoskodnak a varróaszta­loknál. Két régi dolgozónk is visszajött, s az elmúlt évben még négy fiatal lány vállalkozott arra, hogy • Fii lop Józsefné a kézimunkarószleg vezetője a bedolgozók munkáját ellenőrzi. • Alig egy cv óta tanulja a csipkevarrást Dám Erika, aki három társnőjével a gimnázium esti tagozatára is beiratkozott. megtanulja a csipkevarrást. Az alapműveleteket gyorsan elsajátították, és az idén már a termelésben is részt vesznek. Most készítik vizsgamunkáikat, amelyek a Népi Iparművészeti Tanács elé kerül­nek elbírálásra. Ha minden jól megy, a négy kis­lányt hamarosan hivatalosan is csipkevarrónak mi­nősítik át. O. L. Érettségizett ápolónők Módosították az egészségügyi szakközépiskola szakmai tantervét • Módosított képzési céllal mű­ködnek az idei tanévtől az egész­ségügyi szakközépiskolák. A je­lenlegi negyedévesek júniusban az érettségi oklevél mellé általá­nos asszisztensi, valamint csecse­mő- és gyermekgondozónő képe­sítést kapnak. Az első-, másod- és harmadévesek azonban tanul­mányaik befejezése után mint érettségizett általános assziszten­sek, valamint általános ápolók hagyják el az iskolát. A szakközépiskola a képzési cél megváltoztatásával a minden­napi élet követelményeihez igazo­dott. Közismert, hogy legnagyobb munkaerőgondokkal a közvetlen betegellátásban részt vevő intéz­mények küzdenek. Számottevő az általános asszisztens és az általá­nos ápolónőhiány. A szakközép- iskolát végzettek jelentős része korábban is ápolónői munkakör­ben helyezkedett el. Joggal tették azonban szóvá a legkülönbözőbb fórumokon — egyebek között a diákparlamenteken — az eddigi gyakorlatot. Ahhoz ugyanis, hogy szakképzett ápolónőként dolgoz­hassanak négy év középiskolai tanulás után még egy tízhónapos szakosító tanfolyamot is el kellett végezniük. Az új intézkedés meghozatalá­ban döntő szerepe volt annak a célnak is, hogy egymáshoz köze­lítsék a középfokú egészségügyi oklatás — a szakiskola és a szak- középiskola — tartalmát. Ezt szolgálja az a közelmúlt­ban megjelent oktatási miniszteri rendelkezés, amely módosítja az egészségügyi szakközépiskola óra­tervét és tantervét. Az első-, második és harmadik osztályo­soknak már szeptembertől életbe lépett az új óraterv és tanterv, a IV. osztályban pedig az 1977— 78. tanévtől vezetik be. Az új tan­terv érintetlenül hagyja a köz­ismereti és a szakmai előkészítő tantárgyak tananyagát, most a szakmai tanterv változott, illetve változik meg. Általában mélyebb ismereteket kapnak a tanulók azokból a tudományokból, ame­lyek — megfelelő szinten történő — alkalmazása ma már nélkülöz­hetetlen az asszisztensi, valamint az ápolónői munkakörben. Az első — a szakközépiskolák nappali tagozatán végzett — érett­ségizett ápolónők mintegy három­ezren 1978-ban végeznek. Ugyan­csak 1978-ban végeznek először asszisztensek és ápolónők — mint­egy másfélezren — az új egész­ségügyi középfokú iskolában, a szakiskolában. A szakközépiskolák közismereti, valamint szakmai előkészítő tan­tárgyainak korszerűsített tanter­vét a későbbiekben vezetik be. (MTI) Törjön és szakadjon? • Köznapi, otthoni súlyokhoz szokott tudatunknak szinte fölfog- hatatlan anyag-, termény-, áru­tömeg kering a vas- és betonpá­lyákon, települések és országré­szek között. Hiszen idén, csak az év utolsó négy hónapjában 45,5 millió tonna árut kell elszállíta­nia a vasútanak, a közúti fuva­rozásban pedig pusztán a Volán vállalatok ez évi teljesítménye 155—157 millió tonna. A termelés korszerűsítése — s végső soron a gazdasági növekedés ■— elválaszt­hatatlanul összefonódik a szállí­tási igények, Az egyik helyről a másikra eljuttatandó áruk gyors gyarapodásával. Csakhogy eköz­ben százmillió forintok mehetnek, s sajnos, mennek is veszendőbe! Találomra belemarkolva a pél­datárba: a síküveg-szállítmányok 8—12 százaléka sérül meg a gon­datlan szállítás, ralkodás miatt; a vasútnál, a Volán vállalatoknál a teljes, úgynevezett futási teljesít­mény 34—35 százalékát teszik ki az üresen, rakomány nélkül köz­lekedő kocsik; naponta a gépi ra­kodásnál elkövetett mulasztások, hibák miatt 300—350 vasúti te­herkocsi sérül meg, s áll ki rövi- debb, hosszabb időre A forgalom­ból; akadozik a hétvégi, az éj­szakai rakodás, a fuvaroztatók kö­zül csak minden tizedik vállalja a folyamatos, három műszakban történő ki- ’ és berakodást... So­roljuk? Aligha szükséges. Napi tapasztalatainkból tudjuk: a gaz­daság érrendszereként emlegetett szállítási hálózatot sűrűn lázak — „őszi csúcs” —■ terheli görcsök — torlódások — szorítják. Aminek vannak objektív okai. ám elke­rülhetők, megelőzhetők is, ha... • A zavarok elkerülhető, meg­előzhető okai között akadnak álta­lános érvényűek, így például az, hogy a hazai fuvardíjak — nem­zetközi összehasonlításban, s az idei 12 százalékos áremelés elle­nére is — szerények, különöseb­ben nem ösztönöznek a minél ésszerűbb szállításszervezésre. Akadnak azután helyi, nemtörő­dömségből, felületességből táplál­kozó tényezők is, mint bizonyí­totta ezt egyebek mellett a 3. szá­mú főúton megejtett vizsgálat. Nemcsak az derült ki, hogy a te­hergépkocsik egyharmada üresen közlekedett, hanem például az is, hogy ugyanabból a városból négy cég négy járműve indult a fővá­rosba, olyan szállítmányokért, amelyeket egyetlen kocsi vezető­je és kísérője összegyűjthetett és hazafuvarozhatott volna. • összesen 110 ezer áruszállí­tó jármű dolgozik a közúti köz­lekedésben, s ehhez csatlakozik még 60 ezer mezőgazdasági von­tató. A népgazdaság ötödik öt­éves terve 42 milliárd forintot biztosított a vasút korszerűsítésé­re, a közúthálózatra öt esztendő alatt 35,5 milliárd forintot költhet­nek. Megjelennek a vaspályákon az ötezer lóerős tirisztoros villamos­mozdonyok, 1980-ra a közúti áru­szállító járművek száma 150 ezer­re emelkedik, az 1975. évi 443 ezer tonnával szemben 1980-ban kétmillió tonna árut mozgatnak konténerekben. Tervekben, teendőkben, a nép­gazdaság egész szállítási rendsze­rét átfogó szervezési feladatokban tehát nincs hiány. Ezek érvénye­sítése sokféle előnnyel kecsegtet — a járművek jobb kihasználása, a rakodás gépesítésének fokozó­dása, a gerinchálózatot alkotó utak jármű-áteresztő képességé­nek növelése stb. —, ám ha nem kapcsolódnak hozzájuk a helyi cselekedetek, akkor az anyagi és szellemi ráfordítások egy része kárbavész. • Fölösen vándorol, törik, sza­kad az áru, a kátyús utakon rongálódik termék és jármű, a szűk, zsúfolt raktárakban csak óhaj a rend, az áttekinthetőség. Ugyanakkor a vállalatoknál a leg­különbözőbb osztályok foglalkoz­nak a szállítással — az anyag- gazdálkodástól a kereskedelmin át a pénzügyi osztályig, főosztá­lyig — s legtöbbször a minimális összhangot is nélkülözi munkájuk Azt mondják a szakemberek: jelentősebb ' beruházás nélkül, pusztán a gondosság, a körülte­kintés, a szakszerűség, fokozásá­val hatalmas summát lehetne megtakarítani. S ez igaz, hiszen csak a fejlett tőkés országok ese­tében a szállítmányozási költsé­gek 10—15 százalékos mérséklése — amire mód van a fuvareszkö­zök, útvonalak stb. jobb kivá­lasztásával — egymilliárd forint­tal apasztaná a népgazdasági ki­adásokat. A hazai lehetőségek még nagyobbak! A lehetőségek ... Az év első felében, bár több ked­vezmény csábította a fuvaroztató^ kat, a vasúti áruszállítás kisebb volt, mint tavaly a hasonló idő­szakban! Most viszont már min­denki ideges, kapkod, kért vago­nok mielőbbi kiállításáért veri az asztalt. • Pazarlóan bánnak a szál­líttatok és a szállítók áruikkal, eszközeikkel, pénzükkel, néha már úgy tűnik, mintha azt sem bán­nák, hogy az áru törjön, szakad­jon rakodás, fuvarozás közben, csak egy a fontos: eljusson vala­hová akár „ömlesztve is” csak a számlát benyújthassák érte. A szállítás terepén Soká teendő, de elsőként a felelősséget, nem­törődömséget kell visszaszorítani. Ha törik, ha szakad, akkor is. Mert addig túl nagy árat fizetünk érte. M. O. KONGRESSZUS ELŐTT (2.) Ipari szövetkezeti szolgáltatások Megegyezően a népgazdaság érdekeivel, az ipari szövetkeze­tek a lákossági igényeket szol­gáló árualapok választékának gyarapítását és a szolgáltatások bővítését sorolták az első helyre. Igaz ugyan, hogy a különféle szolgáltatások nem kizárólag az ő feladatuk, hiszen egyre erősödő állami vállalatok is működnek ebben az ágazatban. Mégis indo­kolt és feltétlenül szükséges az ipari szövetkezetek ilyen tevé­kenységének az eddiginél gyor­sabb ütemű és erőteljesebb fej­lesztése. A legutóbbi öt év alatt a ki­emelten kezelt szolgáltatásokban a szocialista szektoron belül 23,4-ről 25,5-re emelkedett a szö­vetkezeti teljesítmény aránya. A hagyományosnak nevezett szol­gáltatások terén ugyanakkor csökkenés következett be: 79,6- röl 75,2 százalékra mérséklődött a szövetkezetek részesedése. Kiemelt szolgáltatásnak számít a gépjárművek, az elektroakusz­tikai készülékek, a háztartási gé­pek javítása, a textiltisztítás és a lakáskarbantartás. A másik csoportba az olyan szolgáltatások tartoznak, mint például a ruha- és a cipőjavítás, a méretes sza­bóság, a fodrászat stb. öt év alatt együttvéve 27 százalékkal nőtt az ipari szövetkezetek la­kossági szolgáltatásainak értéke, de ezen belül 80 százalékos fej­lődés a kiemelt csoportban ment végbe. A teljes növekedés elma­radt attól, amit az ipari szövet­kezetek negyedik ötéves terve előirányzott. Szembetűnő a különbség a fő­városban, illetőleg vidéken vég­zett szövetkezeti szolgáltatások mérete között. Vidéken a szocia­lista szektor által nyújtott szol­gáltatások 60 százalékát a szö­vetkezetek teljesítették 1975-ben. Ez az adat is mutatja, hogy nem eredménytelenül igyekeztek hoz­zájárulni a főváros és a vidék, illetőleg az egyes területrészek, települési kategóriák közti kü­lönbségek mérsékléséhez. Erre irányuló erőfeszítéseik ja­vították a falvak, a kis telepiVé- sek lakosságának életkörülmé­nyeit. A gyér népességű helyeken azonban eleve gazdaságtalan ipari szolgáltató telepek, fiókok fenntartása. Ezért a további fej­lesztés célszerű módja csak az lehet, hogy a városokban, a nagyobb községekben, vonzás- központokban korszerű szolgál­tató üzemeket hoznak létre, s ezzel egyidejűleg gondoskodnak a kis településeken élő emberek szempontjából fontos felvevő- hálózat, a „viszem-hozom” szol­gálat indokolt fejlesztéséről. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy ennek a szándéknak a jó megvalósítását megkönnyít­heti és meggyorsíthatja a még tervszerűbb együttműködés az ipari, fogyasztási, esetenként a mezőgazdasági szövetkezetek és természetesen a tanácsok között. Most mintegy 12 ezer ipari szövetkezeti szolgáltatóhely van az országban. A felszereltséget, a korszerűséget tekintve termé­szetesen eltérések vannak a szol­gáltató üzemek, telephelyek kö­zött. Beváltak a szolgáltatóhá­zak, amelyeknek a hálózata még számottevően bővíthető. A lakosság életszínvonalának fokozatos javulása nemcsak Bu­dapesten és a többi városban, hanem országszerte módosította és ezután is tovább változtatja a lakosság szolgáltatási szükség­leteit. Csökkent és várható, hogy a következő években is mérsék­lődik az igény a hagyományos és egyidejűleg növekszik a kie­melt szolgáltatások iránt. Az 1974-től érvényes ösztönző rend­szer és jó néhány egyéb, kedvező intézkedés hatására a legutóbbi két évben biztató javulás ment végbe a kiemelt szolgáltatások­ban. Létrejött — főként vidéken — a gépjárműjavítás kis- és közepes nagyságú szervizekből álló há­lózata. Jobb lett a szervizek gé­pesítettsége, műszerezettsége, a kapacitás kihasználása. Kiala­kult az elektroakusztikai és elektromos háztartási gépek ja­vítására alkalmas szervizhálózat. A textiltisztítás fejlesztését az ilyen munkák elvégzésére alkal­mas részlegek számának növelé­se alapozta meg. A múlt évben már 14 megyében végeztek kel­mefestést és textiltisztítást az ipari szövetkezetek. A tervek sze­rint az ötödik ötéves terv végéig minden megyébert részt vesznek az ilyen igények kielégítésében és tovább bővítik a felvevő­hálózatot. Az igények fejlődése megköve­telte, hogy az általános korszerű­sítés keretében kijelöljék azo­kat az ipari szövetkezeteket, amelyek alaptevékenységként vé­geznek lakossági szolgáltatásokat. Ilyen szövetkezet jelenleg 80 van, de mellettük sok, úgyneve­zett vegyes profilú szövetkezet is teljesít különféle szolgáltatáso­kat. Az említett 80 szövetkezet adja az ipari szövetkezeti szol­gáltatások teljesítményértékéi nek a felét. Ötödik ötéves tervünk teljesí­téséből egyebek mellett az hárul az ipari szövetkezetekre, hogy a kiemelt szolgáltatásokat 65—70, egész ide sorolható tevékenysé­güket pedig 32—35 százalékkal bővítsék. Államunk messzemenő támogatást nyújt ehhez. Ren­deltetésüknek jól megfelelni azonban csak akkor képesek, ha gondot fordítanak arra is, hogy szolgáltatásaik megbízhatósága, minősége is kielégítse az indo­kolt kívánalmakat. G. P. (Következik: A nagyipar hasznos kiegészítői)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom