Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-21 / 249. szám

1976. október 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Két kongresszus között Kitűnő az új paradicsomsűrítő készülék A mezőgazdasági szövetkezetek harmadik kongresszusukra készülnek. Ennek során minden gazdaság értékeli a második kongresszus óta eltelt időszak eredményeit, fejlődését. Köz­gyűléseken tekintik át a gazdálkodás általános helyzetét. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezeken a tagsági összejö­veteleken számos javaslat, észrevétel hangzik el, amelyek elősegítik a szövetkezeti mozgalom további fejlődését. A Bácskai és Dunamelléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez hatvanegy közös gazdaság és öt társulás tarto­zik, amelyek összesen 132 küldöttet választanak a kongresz- szust előkészítő területi közgyűlésre. Minden gazdasági egy­séget tehát két küldött képvisel. A homokmégyi Aranykalász Termelőszövetkezetben is a na­pokban tartották a küldöttvá­lasztó közgyűlést. Papp Ferenc elnök számos beszédes adattal bizonygatta a két kongresszus óta eltelt időszakban elért fej­lődést. Korszerűsí tették a termelést A növénytermesztés árbevéte­le, 1975-ben 40 százalékkal volt magasabb, mint 1971-ben. Búzá­ból például 13 mázsával emeltük a hektáronkénti hozamot. Tavaly a nagy belvízkár ellenére kuko­ricából csaknem 60 százalékkal többet takarítottunk be hektá­ronként, mint 1971-ben — ismer­tette a két fő növény termesz­tésében elért fejlődési eredmé­nyeket. Korszerűsödött a termelőszö­vetkezet termelésszerkezete. Ke­vesebb növényt termesztenek, mint 1971-ben. Csatlakoztak a termelési rendszerekhez. 1972- ben a bajai kukoricatermesztési módszert vették át, az idén pe­dig már a napraforgóval is be­léptek a rendszerbe. 1973-ban részt vettek a Hús- és Tejhasz­nú Szarvasmarhatenyésztő Kö­zös Vállalkozás, az úgynevezett HSZV alapításában. Évek óta szorgalmaznak egy juhászati társulást, amely a jövő év ja­nuár elsején alakul meg. Az Aranykalász szervezője és je­lenleg gesztora egy 12 termelő­szövetkezetet magába foglaló energetikai társulásnak. Belép­tek egy repülőgépes növényvédő közösségbe is. Csak néhány adat felsorolásá­ra van lehetőség, nincs mód ar­ra, hogy az egész beszámolót részletesebben ismertessük, ér­demes azonban utalni a tervek­re is. Annál is inkább fontos a fejlődés összefüggéseire figyelni, mert az Aranykalász Termelő- szövetkezet kezdvezőtlen körül­mények között gazdálkodik. A szétszórt települések, a belvizes terület jelentős aránya, a föl­dek minősége több erőfeszítést kíván a tagságtól, mint egy jobb adottságú gazdaságban. Az idén kezdtek hozzá többek között az általános talajjavító, meliorációs beruházásukhoz, amelynek érté­ke meghaladja majd a 20 millió forintot. Korszerű úthálózat épül, új üzemen belüli csatornák lé­tesülnek, illetve a régiek meg­szűnnek. Ezek az intézkedések le­hetővé teszik mintegy 100 hek­tár, jelenleg még parlagon levő terület megművelését. Javuló életkörülmények A fejlődést bizonyítja a tag­ság életkörülményeinek változá­sa is. A két kongresszus közti időszakban 24 termelőszövetkezeti család költözött új otthonba, minden hatodik dolgozó tagnak van már személygépkocsija és a nyugdíjasokat is beleértve min­den második családnak van te­levíziója. A nagyobb munkák idején megoldják a határban dolgozók étkeztetését. Néhány idős, magára maradt tag részére a hét öt napján gondoskodnak ebédről. Nem megoldott viszont a szál­lásokon, a szétszórt tanyacsopor­Jubilálunk, jubilálunk Kétezer-hatszányolcvankilen- cig számoltam, aztán abbahagy­tam. Reménytelen! — adtam fel a harcot. A jubileumoknak, egy­hamar úgyse lesz végé minálunk, minek szívóskodjak hát. Mert ugye velem együtt tapasztalhat­ják, hogy ha egy napra három jelentős esemény esik, kettő ab­ból „bizomosan” jubileum. Ju­bileumot ül a „Villámcsapás” tsz, mert tíz esztendő elteltével most tekernek újfent egyet a ve­tésforgón. Jubiláltak ugyebár a nyár elején azok a fővárosi új­ságírók, akiket extra-elegáns meghívóval invitáltak jubileumi sajtótájékoztatóra — egy delicat színvonalú hotel gobelin termé­be. Abból az alkalomból, hogy fél (0,5, V*0 évvel azelőtt adták át a forgalomnak az „egységet”. A fejlődés ilyen fokán azt tar­tanám már igazságosnak, ha az úgynevezett egyszerű emberek életében adódott emlékezetes események évfordulóit is megün­nepelnénk. Ha már jubileum, le­gyen kövér. Példának itt van mindjárt kéznél az első magyar menylegény maholnap egy hónapos házassági évfordulója. Miként az egyik hétfői lap an­nak idején HYMENHIR-ben kö­zölte a futballrajongók társadal­mával, „bekötötték Bene Ferenc fejét”. Válogatott csatárunk te­hát a világhír mellé újabb s egészen különleges glóriát tehet vitrinjébe — érmei, serlegei mellé. Kevés — vagy talán egy vőlegénynek sem adatott meg szép hazánkban az a tisztesség, hogy „bekössék a fejét”. No de ki sajnálja ezt Bene Feritől... De ha már így van, illő, hogy legalább esküvője első hónapos fordulóján megjubiláljuk az első magyar menylegényt. S ha így belejöttünk a jubile­um-hígításba, javasolnám egy szintén érdekes esemény tizedik évfordulójának megünneplését. Éveink egy dekádjával ezelőtt zajlott le a Budapesti Bíróságon az első viszketési per. Ugye restellik magukat, hogy erre sem emlékeznek? Őszintén megvall­va, nekem se jutott volna eszem­be, ha hétfőn reggel nem figye­lek föl feleségem sziszegéseire. — Hfssz! — kapirgálta inten­ziven kis kacsóját — már há­nyadszor viszket a tenyerem az utóbbi időkben, mégse kapok pénzt.. ■ De míg őt rút anyagiak irányá­ba ösztökélte a viszketés, énbe- lém annak a csintalan pörnek az emléke vágott istennyilaként. Menten belevetettem magam magán-eseménynaptáram böngé­szésébe, így találtam rá a jubi­leumra méltó kázusra. Mert az aztán kázus — eset volt a javá­ból. Főszereplője egy arszlán megjelenésű, 72 (hetvenkettő) éves öregúr, aki poroltóval sem csillapítható szerelemre gyul­ladt feltűnően csinos, magas, szőke és ifjú társbérlőnője iránt. Ám hasztalan indult több ízben is heves rohamra a tatus a hölgy meghódításáért, mindany- nyiszor véres fővel, akarom mon­dani fenékig kikosarazva kellett visszavonulnia. No de keményebb fából fa­ragták a mi vén* lovagunkat, mintsem hogy lenyelte volna a visszautasítást. Tudjuk, szerelem és gyűlölet között — esetenként — hajszálnyi a határ. Szerelem­féltésből több napon át viszke­tőporral szórta be a lány ru­háit, így midőn a hajadon re­pesve rohant volna randevúra ifjú partneréhez, a viszketőpor mindannyiszor áthúzta számítá­sait. Irgalmatlanul megkínozta szegénykét — már indulása előtt a viszketés. Ki ne érezné át helyzetét?! Ki ne szenvedte vol­na át élete során azokat a gyöt­relmeket, amiket csupán egyszem szemtelen bolha macerálása oko­zott olyan kínos-kényes helyze-, tekben, mint mondjuk követi megbízólevél átadása, ballada­szavalás Ki-mit-tud?-on a ka­merák előtt, avagy éppen az anyakönyvvezetővel szemtől- szembe toporogván. Ez utóbbi ceremónián egyedül a menyasz- szony eshetett kétségbe, hogy ugyan mitől rángatózik úgy vő­legénye karja, mintha epilepszia kerülgetné... Tökéletesen együttéreztünk volna hölgyünkkel is, ha a vén szatír nemtelen bosszúja miatt egyenesen valamelyik nemzetközi emberbaráti szervezethez fordul megtorlásért. Nem — ő csak itt­hon perelte be az agg lovagot a Viszketőporral való szennyezés, illetve az ennek következtében füstbe ment találkák miatt. Ta­lán női ellágyulás vezette, ami­kor nem akarta derékba törni a 72 éves dandy érzelmi életét, hiszen mindent őérte tett <az atyus. Így aztán pénzbírsággal megúszta a hősszerelmes társ­bérlő. Azért mondom, ilyen neveze­tes események évfordulói is megérdemelnének egy-egy jubi­leumot. Be szép is lenne... El- hangzana a szónoklat, aminek a végén bejelentené az elnök: „Most pedig öt percen keresztül vakaródzzék ki-ki kedvére. Nem­csak addig, ameddig a takarója ér... ” Tóth István tokban a tagok munkahelyre, il­letve a lakóhelyre történő szál­lítása. Ez különösen ősszel, á rosszabb időjárás beköszöntése után jelent nagy gondot. — Szövetkezetünk dolgozó tagságának 45 százaléka 1935 után született. E korosztályok számára a magántulajdonon ala­puló paraszti gazdálkodás csak hallomásokból ismert. Jövőjüket, érvényesülésüket a jól szerve­zett mezőgazdasági nagyüzemek­ben szeretnék megtalálni. A ter­melés koncentrálódása, a terme­lőszövetkezeti dolgozók szakmai átrétegződése következtében ná­lunk is kialakulnak az ipari üze­mekéhez hasonló munkahelyi körülmények — hangoztatta az elnök. Elveszi az erőt Györki István, a községi párt­vezetőség titkára, aki egyúttal a termelőszövetkezet alapszerveze­ti párttitkára is, hozzászólásában több témát említett. Elismerte, hogy a társadalombiztosítási rendszer fejlesztése és az egysé­ges nyugdíjtörvény jólesően érin­tette a termelőszövetkezeti ta­gokat. Szóvátette viszont azt, hogy még mindig nagy a bürokrácia, szükséges volna intézkedni az adatszolgáltatások csökkentése érdekében. Többször párhuzamo­san kérnek egyes intézmények, szervek, ugyanarról a témáról adatokat. Az ezzel kapcsolatos adminisztratív munka elveszi az erőt más, hasznosabb tevékeny­ségtől. Többen kifogásolták a felszó­lalások során, hogy a termelő- szövetkezet által értékesített áruknál magasabb a felvásárló, feidolgozó, illetve értékesítő in­tézmény árrése. Ez nem egy esetben több, mint amennyit a közös gazdaság az áruért kap. Mindezekből látszik, hogy ál­talában közérdekű témák szere­peltek a felszólalásokban. A területi szövetség küldöttközgyű­lésén résztvevőknek tehát lesz mit elmondaniok. Az észrevétele­ket, javaslatokat a kongresszüsi küldöttek továbbítják majd. K. S. Pályázati felhívás A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az 1977-es évre a művészeti alkotó munka támogatására ösztöndíjpályázatot hirdet. Az ösztöndíjat megpályáz­hatja valamennyi művészeti te­rület alkotója, amennyiben mun­kássága a mai magyar valóságot tükrözi, Bács-Kiskun megye mű­vészeti közéletének, városaink és községeink művészeti élete fej­lesztésének előbbrevitelét szolgál­ja. A pályázatot benyújthatják az alkotók egyénileg, vagy javasla­tot tehetnek az ösztöndíjban ré- szesítendőre megyénk intézmé­nyei, állami és társadalmi szerve­zetei. A pályázati kérelemhez csa­tolni kell a tervezett vagy a ké­szülő alkotás rövid ismertetését, tervezetét, a szükséges dokumen­tációkkal együtt (grafikus vázlat, makett stb.). Az ösztöndíjkérelmet a megyei tanács vb művelődésügyi osztá­lyára (6000 Kecskemét, Május 1. tér 3.). 1976. november 15-ig kell benyújtani. Az ösztöndíj január 1-től egy évre szól. Érdekes kísérlet színhelye volt több mint egy hónapon keresztül a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet konzervtechnoló­giai laboratóriuma; egy új beren­dezés, a Vegyiműveket Tervező Vállalat által kifejlesztett bepárld készülék vizsgázott a szakembe­rek előtt. Ez a magyar szabada­lom hatónkban eddig még nem készített, magas koncentrációjú sűrítmények előállítását teszi le­hetővé, s mint ilyen, különösen az élelmiszer-feldolgozó ipar számára nagy jelentőségű. Elsősorban a nehezen kezelhető, kényes — mert rostos — folyadékok, mint pél­dául a paradicsomlé, a különféle gyümölcslevek — melyek hőveze­tő, -áteresztő képessége rossz, viszkozitása nagy, s normál sűrí- tőkben hajlamos a besülésre — töményítésére alkalmas. Mint Bontovics Lajos, az inté­zet tudományos főmunkatársa el­mondta, a készülék lényege egy különleges, hosszúkás fémhenger, amelynek belső falán 0,63 négy­zetméter hasznos fűtőterületen hártyavékony rétegben csorog vé­gig a telített oldát. Közben plusz 100 Celsius-fok hőmérsékletű le­vegő áramlik a csőben fölfelé. A belépő 2—3 milliméter vastagsá­gú, 14—20 százalékos sűrítmény így alul 1 milliméterre apadva 40—44 százalékos koncentrál tűmként távozik, összehasonlítá­sul : az üzletekben kapható para­dicsomkonzerv töménysége nem haladja meg a 28—30 százalékot. Az üzemi, próba tehát az elmúlt hét végén befejeződött, a beren­dezés kifogástalanul működik — állapították meg a ZÖKUTI, a VEGYITERV és a Láng Gépgyár — ez utóbbi a leendő kivitelező — laboránsai és konstruktőrei. A sorozatgyártást. is hamarosan megkezdik. Annál is inkább, mi­vel a hasonló élelmiszer-feldolgo­zó gépsorok, s az általuk előállí­tott termékek iránt óriási az ér­deklődés például a Szovjetunió­ban, Irakban, Svédországban és Angliában. Ez a bepárló egyéb­ként továbbra is Kecskeméten marad: egy kísérleti bázis részét alkotja majd. K. F. 9 Szabó Imre laborvezető kezé­ben a végeredménnyel. • Jobb oldalon: Iliás Gyuláné laboráns az új készülék működé­sét ellenőrzi. (Tóth Sándor felvé­telei.) Kétezer-nyolcszáz ember egészségére vigyáz Nem éppen könnyű egy ilyen „nagy házban” — vagy mégin- kább kisebbfajta faluban —, mint a Kecskeméti Konzervgyár, meg­találni valakit. Én például — hiá­ba volt az előzetes telefonmeg­beszélés — három portát is vé­gigkilincseltem, mire Mócza Sán- dornét megtaláltam. A konzerv­gyár I-es telepének üzemi ápoló­nője lelkiismeretes jó munkája elismeréseként legutóbb — az üzemegészségügyben dolgozó több kollégájával együtt — miniszteri dicséretben részesült. Gyorsan túlesünk az ismerke­déskor elengedhetetlen személyi adatokon, amelyekből a többi közt kitűnik, hogy Móczáné 1960-ban végezte el az egészségügyi szak­iskolát, s ezután négy évig a megyei kórház bőrosztályán volt betegápoló. Még a szakképzettség megszerzésének évében férjhez ment, s ma két nagy fiú boldog édesanyja. A konzervgyárba 1964-ben került. — Spontán törekvés volt ez, vagy kényszerűség? — Két pici gyerek mellett nem tudtam volna a három kórházi műszakot vállalni. Ezért jöttem ide. Nem bántam meg... — Mi a feladata egy üzemi ápolónőnek? — A dolgozók alkalmassági vizsgálatán való részvételtől kezd­ve, az orvos melletti adminisztra­tív munkán, a baleset vagy rosz- szullét esetén történő elsősegély- nyújtáson, kötözésen, az olykori — szigorúan az orvos által előírt — injekciózáson át még sok minden. Itt a gyárban összesen öten vagyunk ebben a munkakör­ben. s a megyei kórház állomá­nyába tartozunk. — Beszéljen még a munkájáról. — Az itt töltött, éppen egy tu­cat év alatt jól megismerkedtem a dolgozókkal, akik, úgy érzem, szeretnek, becsülnek. Kétezer- nyolcszáz ember egészségére vi­gyázunk, óvjuk munkaképességü­ket. Nagyon jó a kapcsolatunka gyár vezetőségével, rendelőnk és annak dolgozói részükről min­denkor messzemenő támogatást kapnak. S az egy éve a körzet élére lé­pett dr. Pethő Mária üzemorvos is — aki beszélgetésünk közepén lép be, s akiről ha nem tudná az idegen, el se hinné, hogy „ko­moly” doktor néni, olyannyira fiatal — megnyerte már e rövid idő alatt is a dolgozók, a betegek bizalmát; pontos, lelkiismeretes. — Júniusban kezdte meg mun­káját az audiovizuális készülék­kel működő rendelőnk, amely a munkások halláskárosodását, a zajártalmat vizsgálja — folytatja Móczáné. — Eredmények, konk­rét. tapasztalatok majd csak ké­sőbb várhatók ugyan, de az bi­zonyos, hogy igen fontos egész­ségvédő eljárás, módszer ez. ... Nyílik az ajtó, s egy vérző kezű kislány lép be. Tóth Irén­nek, aki a dobozüzemben, prése­lőgépen dolgozik, egy fémlemez hasította föl a kezét. Gabika gyakorlott mozdulatokkal kötözi be a sérült testrészt. — Az ilyesmi a mindennapos esetek közé tartozik. Szerencsére nem súlyos sérülés. Naponta egyébként mintegy hatvan-hetven beteg keresi föl az üzemorvosi rendelőnket. — Hogyan tovább? — kérdez­zük a kitüntetettet. — Tizenkét esztendő már szép idő egy munkahelyen. Szeretek itt, s úgy érzem, szeretnek is. Ugyanúgy akarom tovább csi­nálni, mint eddig, csak szakmai­lag még jobban felvértezve, ön­tevékenyen is — (az asztalon ott fekszik, egy belgyógyászati témá­jú cikknél kinyitva, az „Egészség- ügyi munka”, a középfokú egész­ségügyi dolgozók lapja) —, s szervezett továbbképzés formájá­ban is. Élünk ezzel az utóbbi le­hetőséggel is, legutóbb például az újraélesztési eljárásokkal ismer­kedhettünk. Kívánunk Móczánénak, az üzem népszerű Gabikájának sok újabb — csaknem háromezer ember ja­vára hasznosítható — szakmai is­mereteket, s további munkasike­reket. Jóba Tibor A vadászat fegyelmet követel! Szükségszerűek-e a balesetek? Lapunk július 30-i számában cikket jelentettünk meg azzal a seándékkal, hogy felhívjuk a va­dászok figyelmét még az idény megkezdése előtt a balesetek meg­előzésére, a vadászat írott és' írat­lan szabályainak betartására. A megelőzés céljából a MAVOSZ me­gyei intéző bizottsága valamennyi vadásztársaság részére elrendelte, hogy az idény kezdete előtt bal­esetvédelmi oktatást tartsanak, frissítsék fel a vadászati szabá­lyokat. A megelőző intézkedések elle­nére augusztus 1-e óta megyénk­ben már három vadászbaleset történt, amely arra enged követ­keztetni, hogy egyes vadásztársa­ságok tagjai nem tartják maguk­ra nézve kötelezőnek az előírt szabályok megismerését és betar­tását. Szerencsére a balesetek csak könnyű — 8 napon belül gyógyu­ló — sérüléssel jártak. Nem a balesetet okozó vadászokon mú­lott, hanem a véletlenen csupán, hogy nem történt tragédia, nem esett emberéletben kár. A vadászbaleseteket előidéző okok között mindig a szabályok tudatos megszegésének van legnagyobb szerepe. (Utalásként megemlítenénk, hogy az egyik va­dászbalesetet a tiltott helyen való vadászat, a vadászjeggyel nem rendelkező vadász okozta.) Azok­nál a vadásztársaságoknál, ahol a tagság fegyelme nem kielégítő, széthúzás és külön kis csoportok­ra való szakadás a jellemző, ott fordulnak elő leginkább vadász- balesetek. A vadászok, s ezt nyo­matékosan szeretnénk aláhúzni — függetlenül foglalkozásuktól és munkahelyi beosztásuktól — va­dászat közben egyenlőek, s egyik vadásznak sincs több joga, mint a másiknak. Egyértelműen vala­mennyiükre vonatkoznak a vadá­szati szabályok, s vadászat közben mindenki köteles betartani a va­dászatvezető utasításait. Csupán egyetlen utalás a vadászati sza­bályzatból. Finnek 31. paragrafusa 2. bekezdése a következőt hatá­rozza meg: „Vadászaton lőni csak akkor szabad, ha a vadász a va­dat minden kétséget kizáróan fel­ismerte és mások életét, testi ép­ségét, illetőleg vagyontárgyait nem veszélyezteti.” Ebből az kö­vetkezik, haí a feltételek közül valamelyik hiányzik, tilos fegy­vert használni, le kell gyűrnie a vadásznak mágában szenvedélyét. A balesetek megelőzése érde­kében valamennyi vadásztársa­ságnak egyetemes érdeke, hogy tagjai közül eltanácsolja az olya­nokat, akiket csak a hússzerzés lehetősége, nem pedig a vadászat sportja érdekel. Nyilvánvaló, hogy meg kell szabadulni az olyan va­dászoktól is, akik fegyelmezetlen­ségükkel külön csoportok kiala­kításával rontják, fertőzik a va­dásztársaság morálját, amely min. den körülmények között tragikus vadászbalesethez vezethet. A va­dásztársaságnak ég tagságának el­sőrendű érdeke, hogy a vadászok önként vállalják a fegyelmet, ne kerüljön sor kizárásra, fegyelmi eljárásra. Minden vadász vegye tudomásul, hogy vadásznak lenni senkinek sem kötelező, hanem megtiszteltetés, s ha már bizal­mat kapott, felvették a vadász- társaság tagjai közé, akkor tartsa be az önként vállalt kötelezettsé­geket, s figyelmeztesse vadásztár­sait is a szabályok betartására A vadászat kellemes időtöltés, mindenki számára kínálkozó szó­rakozás, ám a vadászait közben használt lőfegyverek nemcsak a vadak, hanem emberek életének kioltására is alkalmasak. Ezért egyetlen vadászaton sem nélkü­lözhető a fegyelem, a szabályok szigorú és következetes betartása és betartatása. Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom