Petőfi Népe, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-20 / 248. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. október 20. Vándorlók községe? Borotai helyzetkép Vörös Mihály tanácstitkár régi megyei statisztikái kiadványt vesz elő a szekrényből. Ebben olvasható, hogy húsz évvel ezelőtt, 1956-ban Borotán 4444 lakost számláltak. Közülük 1266-an (a népesség huszonnyolc százaléka) a belterületen lakott. Két évtized elteltével,/ kettőezer-ötszázra apadt a község lé- lekszáma. A faluban lalkók aránya ugyan növekedett), és már megközelíti a 60 százalékot, ám a számok azt is jelzik, hogy a tanyaiak elsősorban nem a központba költöznek. Az elvándorolt kétezer ember közül alig kétszázegy- néhányan telepedtek meg Borotán. A tanácselnök, Vízkeleti Sándor szobájában arról beszélgetünk, hogy vajon egészséges és természetes folyamatot tükröznek-e a község népmozgalmi számadatai. nácselnök így vélekedik a problémáról : — Az igaz, hogy másutt is a háztáji gazdaságok kistermelőinek piaci árusítása oldja meg a lakosság friss áruval való ellátását, de Borotán ez másképpen van. Az a helyzet, hogy a község rossz termőképességű, homokos területen fekszik. Magam is vetettem otthon a kertben, hogy ne utazzak 20 kilométert a zöldségfélék vásárlásáért. A homokon azonban nem termett semmi. A falubeliek ezért nem is foglalkoznak kertészkedéssel. A termelőszövetkezet jó fekete földje viszont olyan kitűnő termőtalaj, hogy ha egyetlenegyszer sem kapálnak, akkor is szépen teremne... Elég lenne mindössze 10 holdat szánni a lakosság ellátására, és akkor nem más községekből hordanák ide a zöldséget. A helybeli születésű Vörös Já• „A községet a századfordulón alapították" — mondja Vörös János. Öregedő falu — Az utóbbi években 30—40 gyerek lát napvilágot Borotán, de volt olyan hosszabb időszak, is, amikor a születések száma nem haladta meg a húszat — magyarázza Vízkeleti Sándor. — A halálozás pedig évről évre hatvan— hetven körül ingadozik. A lakosság csökkenésének ez az egyik oka'. A „negatív" népszaporulat kedvezőtlen hatását viszont sokszorosan felülmúlja az elvándorlás, Elsősorban a fiatalok azok, akik ajmint tehetik, felkerekednek, és itthagyják a községet. A következmény: egyre több az idős lakos, és még kevesebb a gyermek. Olykor úgy tetszik, mintha megállíthatatlan lenne a folyamat ... — A községet a századfordulón alapították — folytatja Vörös Mihály. — 1911-ben lett önálló. Negyven éve a jelenlegi tanácsháza helyén még erdő volt. Mélykút, Jánoshalma, Felsőszentiván környékének zsellérsége települt a környékre. Jöttek, mert olcsón kaphattak földet. Másfél-két holdat igényelhettek a rászorulók, és az emberek szőlőt, gyümölcsöt telepítettek. A község földjein akkoriban legalább ötezer ember lakott. Akinek jobban alakult a sora. az gazdálkodott, a szegé- nyebbje meg a nagybirtokon cse- lédeskedett. Húsz éve viszont egyre néptelenednek a tanyák; az ötszázegynéhány épület közül mát- esak alig kétszázban laknak. Költözik a fiatalság A tanács vezetői szerint a tehetősebbek Jánoshalmára költöznek, a szegényebbek Bajára. Akinek pénze van, az a szomszédos nagyközségben építkezik, akinek pedig erre nem telik), az a városba igyekezve üzemi és szociálpolitikai kedvezmények igénybevételével próbál lakáshoz jutni. A fiatalokat sem a kulturális adottságok, sem a munkalehetőségek nem kötik Borotához. A helyi ipar egyetlen képviselője a Kiskunhaűasi Papíripari Vállalat 25—30 asszonyt foglalkoztató dobozüzeme. Szabad munkaerő pedig még mindig szép számmal akad; sokan Bajárá járnak dolgozni. Az ingázó életforma az elköltözést megelőző stációnak tűnik. — Korábban Balotaiszálláson voltam tanácselnök — mondja Vízkeleti Sándor. — Ez a község bizony furcsának tűnik az ott eltöltött 18 esztendő után. Emlékszem, a megyében még a legelsők között fogtunk hozzá a művelődési ház felépítéséhez, mert úgy gondoltuk, hogy ez közös szükséglet. A társadalmi munka, egyesítette a fálu apraját-rragyját, Ba- lotaszalláson nem volt gond az elvándorlás sem, a faluhoz erősen kötődött a lakosság. Borotáról pedig lassan-lassan elköltözik a fiatalság. Az már nem is meglepő, hogy elavult könyvtárai művelődési háza pedig nincsen, és szórakozási lehetőséget is csak a bisztró kínál. A fiatalok joggal érzik otthontalannak magukat... Megértem őket, hiszen még az áruellátás is akadozik. Aki friss zöldségfélét akar vásárolni, annak Jánoshalmára kell utaznia ... Gazdasági és községi érdekek Zöldség- és főzelékféléket, gyümölcsöt, tehát elsősorban mező- gazdasági termékeket hiányol a lakosság. Az indok: nincs aki termelje. A község egyetlen termelőszövetkezete nagyüzemileg gazdálkodik tizenegyezer holdon, és nem tartja kifizetődőnek a helyi szükségletek kielégítését. A tanoá, aki több mint egy évtizede látja el a titkári tisztséget, elmondja, hogy a termelőszövetkezetnek nagy sertéstelepe van, gombaházat, vágóhidat, hűtőházat tart üzemben, csirketenyésztéssel foglalkozik, és nyolc vagy tíz saját kimérőben árusítják a boraikat Győrben, Siófokon, Pesten és más városban. A gazdaságos termelésre való törekvés közben azonban a vezetőség mintha elfeledkezne árról, hogy a gazdaságnak sok szállal kell (vagy kellene) kapcsolódnia ahhoz a településhez, ahol a tagok, illetve a dolgozók többsége él. Igaz, hogy ma még csak időszakosan jelentkeznek náluk munkaerőgondok, mert a gépesítés következtében hatékonyan tudnak termelni. De a község lassú elöregedése előbb- utóbb náluk is érezteti hatását... Vízkeleti Sándor két jellemző esettel illusztrálja Borota fejlődésének ellentmondásait. A körzetesítési program hatására egy külterületi iskolában megszűnt a tanítál A tanács vezetőinek olyan ötlete támadt, hogy az épület anyagát használják fel községi klubkönyvtár építésére. Az elnök tanácsülés elé vitte a kérdést, de a testület inkább a szövetkezet bisztrójának bővítését találta célszerűbbnek... A Bajai Kismotor- és Gépgyár igazgatója felkereste a tanácsot, és javaslatot tett egy kétszáz embert foglalkoztató gyáregység létesítésére. Az ehhez szükséges épület, a termelőszövetkezet tulajdonában levő egykori gépállomás meg is felelt volna a közös célnak. A Szövetkezet vezetői azonban elutatísották az ajánlatot. Azóta két nagy Ikarusz napjában hordja-viszi az embereket Bajára. Az egyik a Kismotoré, a másik a Finomposztóé... — Ezek az emberek azonban már csak fél lábbal vannak itt a községben — teszi hozzá az elnök. Azt pedig az újságíró jegyzi meg magában, hogy az oda-vissza út több mint 50 kilométer. Bár az is igaz, hogy az utazás elterjedt szokás a községben, hiszen a termelőszövetkezet vezetőinek nagy része sem itt lakik. Többek között az elnök, a helyettese és a főkönyvelő is Jánoshalmáról jár Borotára dolgozni. Ádám József három éve látja el a termelőszövetkezeti és a községi pártszervezet titkári megbízatását. Véleménye szerint a népesség csökkenése terméseetes folyamat és az elvándorlás mértéke sem túlzott. A tagság igényei — Én magam Jánoshalmán lakom, de reggeltől estig itt vagyok Borotán és jól ismerem a község problémáit — mondja. — Szerintem elsősorban á tanyákon lakók költöznek el a környékről, és nem a már letelepedett falusiak. Az igaz, hogy a fiatalságnak kevés a szórakozási lehetősége, de ezt nem a tanács által javasolt klubkönyvtár, halnem egy kultúrterem felépítése oldaná meg. Néhány éven belül a szövetkezet talán anyagilaig is támogatni tudja az ügyet, ugyanúgy, ahogyan az óvoda és az iskola bővítéséhez is egynalpi keresetével hozzájárult a tagság. Ami pedig az ingázókat illeti, itthon is dolgozhatnának, hiszen mindenkit tudunk foglalkoztatni, sőt a mezőgazdasági kampány időszakában munkaerőgondjaink is jelentkeznek. Elsősorban ezért is hárítottuk el a bajaiak ajánlatát a kihelyezett üzem létesítésére. A tagság ugyanis nem igényli a nagyobb foglalkoztatást. A szövetkezet jelentős beruházási kölcsönöket vett fel és al visz- szafizetési kötelezettségek teljesítéséig, 1980-ig a vezetőségnek la gazdálkodás eredményességére kell összpontosítania erőfeszítéseit. Ennek ellenére a pártszervezet javaslatára úgy határoztak, hogy jövőre többet termelnek a községi szükségletek kielégítésére is. Nem lenne' teljes a helyzetkép, ha nem szólnánk a fejlődésről. Az utóbbi öt évben új kutat fúrtak a vízmű részére, járdákat létesítettek, orvosi lakást építettek, kibővítették az egészségházat, az óvodát és legutóbb az iskolát is. Megszüntették a külterületi összevont osztályokat, a tanyán lakó gyerekeket autóbusz szállítja a községbe. A napközi, az óvoda minden igénylőt fogadni tud. Az általános iskolában nincs szakképzetlen pedagógus, és ugyancsak jók az oktatás anyagi-tárgyi feltételei is. A nyolc osztályban csák délelőtt tanítanak), és a termek egyike sem zsúfolt... Ez utóbbiról azonban megjegyezte az elnök: „Azt hiszem, kedvezőbb körülmények között lenne a község, ha esetleg helyszűkével kellene bajlódni a gyermekintézményekben ...” ' Pavlovits Miklós „LÁTVÁN A CSATORNA ÁLLAPOT...” Hogyan lehetne hasznosítani a Ferenc-tápcsatornát? Néhány héttel ezelőtt Csátaljára hívtak meg a község vezetői azzal a kéréssel, hogy vegyek részt egy szemlén, amelynek során megtekintjük a község alatt húzódó Ferenc-tápcsatornát. A kisded folyót régen ismerem, hiszen gyerekkoromban a nyári vasárnapok nagy részét a partján és a vízében töltöttem sokadmagammal együtt. Tiszta, medret mutató vize volt akkor a csatornának, halakat fogtunk ott, csónakáztunk. Előfordult, hogy, a fél falu fürdött, pihent, szórakozott. Ha meguntuk, akkor a parton átgyalogoltunk Nagybaracskára, s ott a halászcsárda mellett még nagyobb fürdőhely várt bennünket. Igazi strand volt ez, tarka népséggel a parton, csónakokkal, horgászokkal... Amikor kiértünk a szemle helyszínére, az egykori fürdések csátaljai szakaszához, nem ismertem meg a csatornát. Vízét elborítja a nád, a sás, beljebb pedig a hínár, s egyéb vízinövények. De bedugult a nagybaracskai strand is. A közúti hídról messze nézve alig látszik a víz: mindenütt a növényi vegetáció uralkodik. — Ki kellene tisztítani ezt a csatornát, mert így elhanyagolni kár. Hasznosítani lehetne. Nekünk — mondja Illés Gábor, a csátaljai Üj Tavasz Tsz elnöke — éppen itt a parton van kilencven hold szántónk, öntözni tudnánk, zöldséget, konyhakerti növényeket termeszteni. Arra is gondoltunk, hogy a part nem művelhető részein kiránduló, pihenő parkokat alakítanánk ki. Többen építenének hét végi házakat is. De ehhez tisztítani kell a medret, kivágni a rengeteg nádat, sást, hínárt. Talán még áruszállításra is alkalmas volna. Egy teherhajó olcsóbban vihetné Bajára a környező termelőszövetkezetek terményeit, mint a megszüntetett vasút helyett járó autók. Számításba jöhetne a nagybaracskai, a csátaljai, a dávodi, a hercegszántói közös gazdaság — érvel Illés Gábor, s hasonló véleményen van Tóth Kálmán községi párttitkár és Röckl József csátaljai iskolaigazgató is. Merengek a befulladni készülő víz fölött. A hínártakaró alatt alig észrevehetően mozog a víz. — Ha ide bemennél — mondja Röckl József — derékig süllyednél az iszapba, mert megkezdődött az eliszaposodás. Hal alig van benne vagy ha igen, azt nem eheti meg az ember... Meglehetősen köztudott, hogy a tápcsatorna megépítésének gondolata Türr Istvántól származik, az ügynek ő volt a mozgatója egészen az elkészülésig. Azt is sokan tudják, hogy Türr nemzetközi viszonylatban is elismert vízügyi szakember volt. A Ferenc-tápcsa- torna létrejöttének előzményeiről a következőképpen ír Faludi Gábor a Vízügyi Közlemények 1975. évi 4. füzetében: „... Türr István 1868 márciusában Sayn francia mérnökkel beutazta az egész Bácskát, majd 1869 tavaszán Camorra olasz mérnökkel újabb körutat tett ugyanott. A látottak hatására széles körű szervező munkába kezdett a Ferenc-csatorna rekonstrukciójának és bővítésének érdekében...” (A Ferenc- csatorna ekkor már létezett: Bez- dántól Óbecséig gyűjtötte a belvizet, összekötve a Dunát a Tiszával. Türr ehhez kapcsolódva szorgalmazta egy Bajától Bezdá- nig húzódó tápcsatorna építését, illetve a Sztapártól Üjvidékig lefutó újabb csatorna megvalósítását. A tápcsatorna kivételével a többi a mai Jugoszlávia területén van.) A két mérnökkel történt „bejárás” tapasztalatait a következőképpen írta le Türr István 1870ben: .......Bács megyében látván a Ferenc-csatorna elhanyagolt ál- lapotját, azonnal ennek orvoslását vettem célba. Olaszországi hosszas időzésem alatt bőven volt 9 A Bajától Bezdánig húzódó pontozott vonallal jelzett tápcsatorna. alkalmam látni, hogy mily hasznos a csatorna nemcsak a közlekedés előmozdítására, hanem a földmívelésre is, a mesterséges öntözés tekintetéből, miután a hüvelyes és kalászos vetemények termése kétannyi, a kaszálóképedig hatszor—nyolcszor annyi mennyiségre számíthat öntözéssel, mint anélkül...” Türr elképzelése kedvező visszhangra talált. A már említett Camorra nevű olasz mérnök az újonnan ásandó csatornák kiviteléhez kedvező véleményt adott. De a magyar pénzintézetek a magyar és olasz mérnökökön kívül holland mérnökökkel is felülvizsgáltatták a tervet, akik a következő véleményt adták: „A Türr tábornok által tervezett és építendő tápcsatornát Bajától Bezdánig a helyszínen műszakilag megvizsgáltuk s tökéletesen jónak találtuk ... egész lelkiismerettel ajánlhatjuk ezen vállalatot, amely tökéletesen átgondolt és tanulmányozott terven alapszik...” A cél kettős volt: összegyűjteni a belvizet, ugyanakkor öntözési lehetőséget teremteni a földművelő népnek. S mintha csak az utóbbi évek tapasztalatait foglalta volna össze a tábornok 1871-ben írott egyik cikkében: „Magyarországon két bajban szenvedünk: vagy vízben úszunk, mint jelenleg, vagy minden elszárad vízhiány miatt...” * * • Van-e lehetőség arra, hogy a tápcsatornát felújítsák, kitisztítsák, öntözzenek belőle, netán egy kisebb teherszállító hajó közlekedhessen rajta? Ezekkel a kérdésekkel fordultunk a bajai Al- só-dunavölgyi Vízügyi Igazgatósághoz, ahonnan Vukovári Attila .főmérnök, igazgatóhelyettes adott választ. Ezt a telexen érkezett üzenetet teljes egészében idézzük: „A Ferenc-tápcsatorna a Jugoszláviában levő Duna—Tisza—Duna elnevezésű belső csatornahálózat gravitációs tápcsatornája. A Duna vízállásától függően a csatornahálózatba a Deák Ferenc zsilipen keresztül lehet vizet betáplálni. A tápcsatornával kapcsolatos üzemeltetési feladatokat magyar— jugoszláv egyezmény szabályozza. Vízgazdálkodási szempontból a csatorna fő feladata a belvizek befogadása, amelynek maradéktalanul eleget tesz. Öntözővíz kivételét a tápcsatornából korlátozza a magyar—jugoszláv egyezményben rögzített vízszolgáltatási kötelezettség, és hogy a Dunából csak időszakosan lehet vizet gravitációsan betáplálni. , Hajózási kérdésekkel a KPM hajózási főosztálya foglalkozik. Jelenleg semmilyen hajózási igény nincs a csartonán. A következő években az igazgatóság csak olyan mértékű fejlesztést tervez, illetve végez, amely a fenti feladatoknak és a magyar—jugoszláv közös üzemelési szabályokban foglaltaknak megfelel.” Mit tud erre válaszolni a vízügyi kérdésekben járatlan ember? Talán annyit, hogy a csatorna tisztítása feltétlenül szükséges, éppen a többször említett egyezmény miatt is. Hajózási igény pedig van. Ami az öntözést, a „vízkivételi lehetőséget” illeti, csupán azt jegyezzük meg, hogy ha néhány termelőszövetkezet a csatorna partján levő területeit ebből a tápcsatornából öntözné, nem szenvedhetne csorbát az egyezmény, hiszen Jugoszláviának ez a csatorna nem sok vizet vihet egyébként sem. Bezdánnál, ahol a csatorna a Ferenc-csatornába torkollik, bőséges vízkivételi lehetőség nyílik a Dunából és a Ferenc- csatornából is. Arról nem beszélve, hogy a tápcsatornának csupán talán ötkilométeres szakasza van Jugoszláviában, s közel harminc kilométeres Bács-Kiskunban. De hangsúlyozzuk, nem vagyunk vízügyi szakemberek. Azon azonban mégis gondolkozni kellene, hogy talán érdemes volna felvenni a kapcsolatot a jugoszláv szervekkel ebben a témában. Olyan baráti országról van szó, amellyel többek között igen jó az együttműködés a Duna áradásai idején is. Nem vitás, hogy jugoszláv barátaink megértéssel fogadnák a javaslatot, s lehetővé tennék a vízkivételt. A csatornát pedig — ha erre gravitációs lehetőség nincs — más módon is lehetne a Dunából táplálni. Nem egyéni, mégcsak nem is szűkebb csoportérdek indokolja ezt, hanem egy olyan lehetőség, amely Bács-Kiskun, s ezáltal az ország jobb zöldségellátását segítené —, hogy az esetleges teher- hajózásról ne is beszéljünk... Gál Sándor Szovjet szakemberek Szabolcsban A Szojuzzagrangaz szovjet vállalat szakemberei, akik a Testvériség-gázvezetéket építették hazánkban, ismét Magyarországon, Sza- bolcs-Szatmár megyében dolgoznak. Az országhatártól Leninvárosig új távvezeték épül. Az 58 kilométer hosszú, Nyírbogdányig vezető szakasz 324 milliméter átmérőjű acélcsöveit Nyírmadán állítják össze. • Különleges tehergépkocsik szállítják az acélcsöveket a nyírmadai telepre. • Alul a hegesztő, felette a köszörűs dolgozik. (Elek Emil felvételei — KS.)_ 1 | • A nyolc tantermes, korszerű iskola. • Borotai főutca.
