Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-19 / 222. szám
4 • PETŐFI NtPE • 1976. szeptember 19. NYOLCADSZOR KIVÁLÓ GYÁREGYSÉG V áltozó termék^ szerkezet Ez év tavaszán nyolcadik alkalommal nyerte el a kiváló gyáregység címet a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat kerekegyházi gyáregysége. Az eredménynek külön hangsúlyt ad, hogy a kitüntetést megszakítás nélkül — nyolc egymás utáni évben — érdemelték ki. Az üzem termelését meghatározó Ikarus-kooperáció ugyancsak nyolc éve tart. Különböző alumínium szerelvényeket, ablakkereteket, kapaszkodókat gyártanak a nagyvállalat számára, idén már 200 milliós értékben. Az autóbusz szinte minden évben újjászületik, egyre szebb, keresettebb és egyre 'magasabb műszaki színvonalú lesz. Ezek a konst rukció-változások módosítják a kerekegyházi gyáregység teladatait. Az előző évek eredményeihez az új feladatok megoldásán át vezetett az út. A legfőbb ösztönző pedig a folyamatos műszaki fejlesztés volt. Az alumínium műhelyben a profiilécekből darabolással, hajítással, fúrással, s még jóné- bány művelettel készülnek az ablakok. Naponta 300—320 dara • A gép önállóan készíti az alkatrészt, Tőzsér Béláné csak táplálja a masinát. • A „Cékcttes” <C2.) gépen: Drégely Imre utasításaira készülnek a zárólécek. (Szilágyi Mihály felvételei.) , A műveletek nagy részét automata célgépek végzik tájékoztat a számára egyáltalán nem ismeretlen műszaki témáról Hangyási Lajos főkönyvelő. — Amelyik művelet automatizálása gazdaságosnak mutatkozott, azoknál a gyáregységi, illetve a vállalati műszaki fejlesztés keretében korszerű, termelékeny megoldást találtunk. Két ilyen módon született célgép kezdte meg a munkát, nem egészen egy esztendeje. Mindkettő három-négy ember munkáját végzi el. A fejlesztés háttere, hogy műszakijaink közül többen végeztek szaktanfolyamokat a korábbi években. Az egyik célgépet a tmk vezetője tervezte, aki a Gépipari Tudományos Egyesület tanfolyamán sajátította el a szükséges ismereteket. Ezzel természetesen nem szakadt vége a gyáregységben a műszaki fejlesztésnek. — A nyáron kezdtük a felkészülést a következő jelentős változásra — folytatja terveik ismertetését Hangyási Lajos. — Az alumínium-műhelyt új csarnokba költöztettük, a vasszerkezeti munkákat pedig ennek a régi helyére telepítettük. • Ezek a saját konténereink, ezeket szeretnénk használni — mondja Hangyási Lajos. Az új csarnokra azért volt szükség, hogy megfelelő — gazdaságos technológia telepítésére alkal- mas helyet nyerjünk a vasas profil bővítése céljára. E tevékenységnek ugyanis a következő evekben nagyobb jelentősége, szerepe lesz a gyáregység munkájában. Fejlesztését azért határoztuk el, mert az Ikarus jelezte, hogy a következő autóbusz-típusokba több vasszerelvényt és szerkezetet építenek majd be. Ezeket ugyancsak velünk, a már kiépített kooperáció keretében szeretnék gyárt- tatni. A két régi lakatosműhely kiürítésével új helyre kerülhetett a raktár. Innen az egész telep anyaggal való kiszolgálását egyszerűbben tudjuk lebonyolítani. A belső szállítások költségei csökkennek. Ezt szolgálja majd a rövidesen elkészülő 200 tonnás hídmérleg is. Eddig csak darumérleget tudtunk használni, ez pedig szaporította a rakodásokat. Az alumínium-lécek különösen sérülékenyek. Emiatt javításuk drága, több kézi és gépi munkát kell a megmunkálásukra fordítani. Ezért alakítottunk ki a lécek tárolására és szállítására konténert. Egyelőre még csak a mi telepünkön utaznak ebben az anyagok. A székesfehérvári gyárból dróttal ösz- szefogva, kötegben érkezik ide az alumínium. Szeretnénk minél előbb megegyezni a gyárral, hogy a mi konténereinkbe csomagolják a léceket. Sok többletmunkát elkerülnénk ezzel, s hamar megtérülne az a befektetés, amellyel a konténerparkot bővítenénk. Dióhéjban ezek a kerekegyházi gyáregységben már megvalósult műszaki fejlesztés eredményei, s a kezdeti intézkedések, amelyekkel teret engednek a következőknek. Ez mindig lehetőséget ad gazdaságosabb technológia, új műszaki megoldás kiötlésére, bevezetésére. Fontos tényezője ez a fejlődésnek, évről évre bele is kalkulálják számításaikba a gyáregység vezetői. Ezen a tavaszon nyolcadszor nyerték el, megszakítás nélkül a kiváló címet. Minden évben úgy vannak vele, hogy nem szeretnék éppen most elveszíteni. Első félévi termelési tervüket — s vele a termelékenységi mutatót is — 12 százalékkal túlteljesítették... Zs. A. Aranyérmes szőlőtermesztők A Hírős Napok kecskeméti impozáns kiállításán sokan megnézték a kiskunmajsai Jonathan Szakszövetkezet bemutatóját. Itt egyebek között a rizlingszilváni, a kövidinka és az Irsai Olivér fajták tőkéit is láthatták olyan támrendszerrel, amely a szövetkezet ültetvényein található. A szépen rendezett kiállításért, valamint a szakszövetkezet dinamikusan fejlődő szőlő-, alma- és burgonyatermesztéséért megkapta a Kiskunsági TESZÖV nagydíját, a szőlőtermesztésért külön egy aranyérmet is átvehettek. • A nagyüzemi ültetvényen az Egyetértés szocialista brigád tagjai a rizlingszilvánit szüretelik. A gazdaságban 120 hektáron közös, 300 hektáron pedig tagsági kertészeti termelés folyik. Az elmúlt években 330 hektár nagyüzemi szőlőültetvényt hoztak létre, amelyből 15Ó hektár már termő. Az ötéves terv végéig további 180 hektáron telepítenek minőségi szőlőfajtákat, többek között olaszrizlinget. traminit, rizlingszilvánit és Irsai Olivért. Gazdaságtalanná vált a tagsági művelésű szőlőtermesztés. Az elmúlt hat év alatt 400 hektárra csökkent a háztáji szőlőterület. A termésátlagok is évről évre kevesebbek, nagyrészén csupán 15— 20 mázsát szüretelnek egy-egy hektárról Több gazda az öreg, 40 éves szőlőjét felszedi, s helyette kertészeti növényeket termel. A szakszövetkezet vezetői is erre ösztönzik a tagokat, mivel az üzemi ültetvényeken lényegesen nagyobb jövedelmezőséggel $záz mázsán felüli termésátlagokat érnek el. A tagsági szőlő- termelést 'ugyanakkor segítik is. Kijelöltek egy területet, ahol korszerű ültetvényt telepítenek, amelyet a sajátjukként művelhetnek a tagok. Ebben a szövetkezet gépei már el tudják végezni például a permetezést. Az ültetvény olyan fajtaösszetételű lenne, amelyről megfelelő minőségű és mennyiségű termést szedhetnének. Legfontosabbnak tartják a szakszövetkezetben a nagyüzemi szőlőterület növelését. Az elmúlt három évben a Középmagyarországi Pincegazdasággal közösen végezték a telepítést. Igaz, tavaly a‘ pincegazdaság a szerződésben vállaLt kötelezettségének nem tudott eleget tenni, vagyis pénzzel nem járult hozzá a telepítéshez. Emiatt pénzügyi gondja is volt a szakszövetkezetnek. Nem mondtak azonban le a további közös telepítésről, mert az mind. két félnek előnyös. Az új telepítések korszerűek. Minden művelet, még a betakarítás is géppel történhet. Jelenleg egy hektár telepítése 30 százalékkal drágább, mint 1973-ban volt, s eléri, a 230 ezer forintot. A termőültetvényekről 100—120 mázsát szüretelnek hektáronként. A szőlőtelepítésben lekötött eszközök 9 százalékát tervezik éves nyereségként. A termelés» önköltsége is jelentősen nőtt az elmúlt öt évben, legnagyobb arányban a gépi munkákban. Ma már 60 százalékkal nagyobb költséggel termelik a szőlőt, mint 1971-ben, ami azt jelenti, hogy egy kiló szőlő a szakszövetkezetnek 4—5 forintjába kerül. Az idén tavasszal jelentős fagykár sújtotta az ültetvényeket. Nyblcvan százalékban elfagytak a rügyek. A kár azonban 60 százalékra csökkent az alvórügyekből történt későbbi fürtképződés hatására. Termésbecslésük' szerint az idén hektáronként csak 45 má_ zsa szőlőt tudnak szüretelni. Hétfőn megkezdték a borszőlő szedését. Jelenleg több, mint száz dolgozójuk szüretel, októberben azonban 200 kiskunmajsai általános- és középiskolás is részt vesz a szedésben. A ..szőlő legnagyobb részét — kivéve azt, amit szerződés szerint átadnak a pincegazdaságnak —. feldolgozzák. Nemrég bővített pincészetükből kiváló borokat szállítanak, nagyobb részét a MONIMPEX-en keresztül külföldre. A szakszövetkezeti közös gazdálkodás dinamikus fejlődését jellemzi, hogy az elmúlt három évben 59 millió forintot költőt-, tek beruházásra ennek nagyobb részét szőlő- és egyéb ültetvények létrehozására. Az elkövetkező években az aranyhegyi részen olyan területen telepítenek szőlőt, ahol korábban rozsból hektáronként csak éppen annyi termett, amennyi a vetőmag volt. Az uj. ültetvényeken nem lesz nagy munka a szüret sem, ugyanis 1980-ig szőlőbetakarító kombájnt is vásárol a kiskunmajsai Jonat- hán Szakszövetkezet. Cs. I. • Tarcali kádakba öntik a bornakvalót a Zrínyi brigádban dolgozó szakszövetkezeti tagok. m SZILVASI LAJOS (48.) Mögötte menetelt (fél lépésnyi térközt tartva, ahogy egy jó idomított beosztotthoz illik) Bernát, aki mögött — szintén fél lépéssel — Mózes vontatta! kelletlenül a tpstét. A diri betolatott mindegyik WC-be, szaglószervé- vel mintát vett a légtérből, majd lekapta a szemüvegét, és szabad szemmel lézerezte végig al pisilőkagylókat, a csészéket, az ülőkéket és a kövezeteket. — Fogadjunk, hogy kitalál valami hibát — súgta mellettem Korompainak Bognár Barna. — Van egy tízesed? — Van — súgta vissza Korom- pai —, de kell még egy. Fogadjunk, hogy nem tud kitalálni semmit! Nyert. Glóbusz — miután befejezte a harmadik vécészaiglá- szást is — végigsöpört rajtunk fejedelmi tekintetével (már a szemüveglencséin át), és. kinyilatkoztatta számunkra: — Látjátok, tudtok ti elfogadható munkát is végezni, ha rá vagytok szorítva. E kinyilatkoztatás után kíséretével együtt tovább vonult a második emeletre. Cinikusan, de némán szemléltük az elvonulásukat. — Szerinted — kérdezte Snuki, amikor már eltűntek — mennyi az intelligenciahányadosa? A dirié. — Kevesebb — mondtam szűkszavúan. Tamaráék (a III/c.) még nem kerültek elő, ezért Snukival elmentem földeríteni a suli környékét, hogy hol mérnek fagylaltot. Mert már legalább harminc fok volt (árnyékba^). A Bor utca sarkán van fagylalt, de hosszú sor állt a cukrászda előtt. Nem akartam, hogy Tamarának várnia kelljen rám, ha közben ők is végeztek, inkább leszavaztam a fagylaltot. Snuki is, de ő szolidaritásból. Visszalődörgött velem a „Póló” közelébe, nehogy rám törjön a magány. — Mára is idejön? — kérdezte. — Ide — mondtam. — Rendes? — Mindjárt rá is jött, hogy hülyeséget kérdezett. — Tudod, hogy irtó szép. Azzal a szemtelen nézésével. Hogy rövid legyek, ^congratulations. Amilyen nyugis alak te vagy, melléd éppen egy ilyen elektromos kis csaj kell. Aki úgy fel van töltve húszezer volttal, hogy ráz körül- lötte a légtér. Rábámultam Snukira. Én nem tudtam volna ilyen szakképzetten megfogalmazni Tamaráról a lényeget. Fixen az az igazság, hogy húszezer volttal van föltöltve, és villamos szikrákkal van tele körülötte a levegő. Ez a legtalálóbb a jellegéről. így van, de mégse akarom vele úgy a szexet, mint Szilviával (tegnap előkerült a memóriám valamelyik zugából a neve, meg pár pillanatra a meztelen teste is á volvós pacák lakásának szőnyegén). Másmilyen szex van bennünk, Tamarában és bennem, amikor a szájunkkal idegesítjük egymást. Szex ez is, de valahogy légpárna emeli el a földtől. Süket a szövegezés, amit most leírtam, alig közelíti a valóságot. Talán egyszer később, ha előtte még sokat dolgoztatom az agyamat, talán egyszer majd kialakul a speciális és igazi megfejtés. Meg még valami, ami szintén ködös, de azért jó is és igaz is: „az éjjel (álmomban, vagy félálmomban, nem tudom) arra is kellett gondolnom, hogy ha olyan szex is volna már mögöttünk, amit Szilvia akart és csinált velem (én nem mertem volna kezdeményezni), az a szex valahogy mindent elrontana bennem (még akkor is, ha Tamarában nem rontana el mindent). Irtó ködös, de mégis igaz. Talán egyszer majd meg tudom fejteni ezt is. (Most viszont már éppen ideje, hogy kilőjem magam itthonról, mert qégykor találkozunk az uszodánál.) Az uszodából hazafelé olyan kerülőt iktatunk be a kóborlásunkba, hogy átvágjunk a Jó- szeívároson (VIII. kerület). A Szigony utcában Tamara meg akarta mutatni azt az üres telket, ahol valamikor az a vénséges bérkaszárnya állt, aminek az első emeletén ő született egy szoba-konyhás lakásban (vagyis a klinikán született, de abba a szoba-konyhába vitték haza pó- lyás gyanánt). Az üres telken most mindenféle építőanyagokat meg más cuccokat tárolnak a Tömő utcai építkezéshez, mert ott folyamatosan terjeszkedik a toronyházas lakótelep. A telek körül — éppen a Szigony utca és a Tömő utca sarkán — még áll egy hasonlóan szörnyű nyomorkaszárnya, mint amilyenben Tamara nevelkedett (tízéves volt, amikor átköltöztették őket ide, a Tófenék utcai lakótelepre). Benéztünk a nyomorkaszárnya udvarára. Rokkant kövezet, középen nyomós kút, körös-körül minden lakás konyhája az udvarra nyílik, és minden konyhaajtó nyitva, hogy meg ne fulladjanak odabent a levegőtlenségtől, és nincs az a szag-analizátor, ami ki tudná elemezni, hogy hányféle konyhaszag keveredett össze az udvar levegőjében. Az egyik konyhaajtó előtt három férfi zsugázott, a másik előtt is egy férfi ült, újságot olvasott, és közben lavórban áztatta a lábát, a harmadik konyha előtt asszonyok pletykáltak, és az egyiküknek pletykálás közben se állt meg a kezében a két kötőtű, a negyedik konyha előtt egy fiatal krapek a tangóharmonikáját nyivákoltatta, az ötödik ajtó küszöbén egy nagymama ült, és valami overállt foltozott, és így tovább. — Hát ilyen kis kozmoszban voltam én kisgyerek — mondta Tamara, amikor már megint kint voltunk az utcán. — Most kiábrándulsz? — Bizalmasan értesítelek, hogy én se a Sándor-palotában születtem bíborban, hanem Angyalföldön, ami van olyan nívós prolividék, mint a te Józsefvárosod — mondtam. — Kiábrándítottalak? Odadörgölte az orrát az enyémhez: — Ettől még jobban szeretlek, szeplős. Engedd meg, hogy még valamit eláruljak. Azt, hogy itt a Szigony utcában én irtó boldog gyerek voltam. Mert akkor még élt a papa és a mama. Ési én akkor még nem!tudtam felfogni, hogy nem az az igazi egészségügy, ha engem egy nagy lavórba állítanak bele meztelenül és úgy mos le tetőtől talpig a mama. Most azon a betontelepen nálunk fürdőszoba is van, külön szobám is van és távfűtés, de ha néha olyan mázlim van, hogy éjjel jót álmodok, akkor mindig kicsi vagyok de ami a legklasz- szabb, hogy álmomban néha még él a papa, ott játszik velem a padlón, á buklészőnyegen... Furcsa, nem? összekapaszkodva gyalogoltunk äz Üllői úton. Néztem az árnyékunkat. Lent ketten voltunk, két pár láb, fönt pedig egy felsőtest. Kétoldalt pedig külön himbálózott a két tarisznya, bennük az úszócuccaánkkal. Sokáig hallgatott. aztán később mégis megérdeklődte: — Mondd, szeplős, mi lesz belőlünk, ha felnőttek leszünk? Nem volt a készletemben felelet. Már a Nagykörúton jártunk, amikor megint ő sízólalt meg: — Néha azt gondolom, hogy én- belőlem nem is lesz felnőtt. Nem lesz. MeghalokL mielőtt felnőtt lehetne belőlem. Valami kibicsaklott bennem. Megálltam, de olyan hirtelen, hogy a megállásommal visszarántottam magamhoz. — Ilyet ne mondj még egyszer, mert... Belenevetett a szemembe, de közben az ő szeme szomorú volt: — Mert? Nyeltem egyet. — Nincs tippem fenyegetni — mondtam, pedig alig tudtam kimondani, annyira sistergett már bennem valami. A düh, az. — De ha még egyszer ilyen pornó szöveggel jössz, kihúzod a gyufát. (Folytatjuk.)
