Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

1976. szeptember 15. # PETŐFI NÉPE • 3 Műszer újdonság autósoknak FIGYELEMRE MÉLTÓ KEZDEMÉNYEZÉS A Ma kezdődik a A mai nap nevezetes dátumnak ígérkezik a fel­nőttoktatásban. Elindul, remélhetőleg sikeres útjára, egy érdekes vállalkozás. A MI, teljes nevén Minden­ki Iskolája. A nagy gonddal, hozzáértéssel összeállított mű­sor célja, hogy segítséget adjon a VII—VIII. osztályos tan­anyag elsajátításához. MI TV-BEN Iskola falak nélkül Régebben arra panaszkodtak a felnőtt diákok; hogy a tanulás mellett nem jut idejük a tévé­nézésre. Vagy a1 tankönyveiket bújják, vagy a^gpűsort nézik, most végre lehetősig nyílt a ket­tő összekapcsolására. A sajtónak ízelítőként levetített, hetedik osz­tályos matematika, fizika, bioló­gia és irodalom adások minden­kit meggyőztek afelől, hogy a té­véoktatásban való részvétel nem­csak rendkívül hasznos, hanem még szórakoztató is. Érdekesen, színesen tárja fel a matemati­kai, fizikai törvényszerűségeket, élővé, szemléletessé varázsolja a tankönyvek néha száraznak tű­nő ismeretanyagát. Az adások időpontját és tema­tikáját tartalmazó plakátokat már szétküldték az üzemekbe, művelődési házakba, a dolgozók általános iskoláiba, a KlSZ-alap- szervezetekbe. Elkéiszült a Miner- va-olvasókönyv is, amely színe­sen. olvasmányosan foglalja ösz- sze a televízió hetedik osztályo­sainak tananyagát. Hasonló tan­könyv kdszül a nyolcadik osz­tályosoknak is. Miután a széles körű programba a rádió is be­kapcsolódik, nem árt tudni, hogy elkészültek és megvásárolhatók az adásokban felvételekről ké­szített hangszalagok. Az adások hatékonyságát úgy­nevezett mintaközpontok segítik. Hét Budapesten, hét pedig az ország különböző pontjain kije­lölt varosokbdn működik. Ezeken a helyeken figyelemmel kísérik és feldolgozzák a műsorokkal kapcsolatos tapasztalatokat, meg­szervezik a gyakorlati tanácsadá­sokat, sőt a tananyaghoz kötődő színház- és múzeumlátogatásokat. Figyelemre méltó a nyíregyházi megyei művelődési központ kez- deményezese: megalakították a Mindenki iskolájának könyvtári l.lubmodelljét, ahol a tanulók ta­nári segédlettel juthatnak hozzá a szükséges kézikönyvekhez, még a rádiós hanganyaghoz is. KGlön jegyzéket nyomtattak a szocia­lista brigádok részére, hogy mi­lyen tanulási segédeszközöket ve­hetnek igénybe a művelődési központban. A mátészalkai peda­gógusok pedig társadalmi mun­kában vállalták, hogy a tévé­ben, rádióban elhangzottakról he­tente háromszor tartanak kon­zultációs napot az iskolákban. A felsorolt jó példáknak, re­mélhetőleg megyénkben is akad­nak követői. Hiszen a MI nép­szerűsítése fontos és közérdekű feladat. Olyan vállalkozás meg- kedveltetéséről van szó. amely százezreket érint. A falak nélküli iskola nemcsak a hetedik—nyol­cadik osztályos felnőttekhez szól, hanem azokhoz is, akik szeretnék felújítani régebben tánult isme­reteiket. Jobb alkalmat kívánni sem lehetne az önművelődésre. Most már csak rajtunk múlik, hogy éljünk is vele. V. Zs. • A Fővárosi Finommechanikai Vállalat új gyártmánya az „Autó mini teszt" ellenőrző műszer. A táskarádió nagysá­gú készülékkel a gépkocsi va­lamennyi villamos berendezése ellenőrizhető és beállítható. A vállalat megkezdte a műszer sorozatgyártását. Óriás mélynyomógép. • Budapesten. Kőbányán a Jászberényi úton befejezés előtt áll az Athenaeum Nyomda új üzemének építkezése. A csaknem egymilli- árd forintos beruházással Európa egyik legnagyobb és legmoder­nebb mélynyomó üzeme készül el. Az építészetileg is érdekes fő­épületben jelenleg a gépek „élesztőse”, próbajáratása folyik. Ké­pünkön: az olasz Cerutti cég eddigi legnagyobb nyomógépét helye­zi üzembe. (MTI-fotó — Csikós Gábor — KS.) AUTOMATÁK IS ÁRULNAK JEGYET Egy hét múlva nyit az őszi BNV A fogyasztási cikkek nagy nemzetközi kínálatát bemutató őszi Budapesti Nemzetközi Vásár iránt a szokásosnál is nagyobb az érdeklődés. Egv hét múlva nyitja kapuit a vásár, de a vál­lalatok. szövetkezetek és külön­böző intézmények már mintegy 50 ezer jegyet vásároltak elővé­telben. 30 százalékkal többet, mint egy évvel ezelőtt. Ennek nagyobb része szakmai jegy, amellyel a szeptember 22-i nyi­tás napján délután vagy a követ­kező két napon csütörtökön és pénteken délelőtt 9 órától délig tekinthetik meg a vásárt a szak­emberek. A nagyközönség részé­re elővételben megvásárolt több mint 17 ezer belépőjeggyel a nyi­tást követő két napon déli 12 órától, szombattól pedig a vásár végéig szeptember 30-ig csütör­tökig délelőtt 10 órától . délután 7 óráié tehát egész napon át megtekinthetők. Egyébként a vá­sár három főbejáratánál össze- se-i 30 pénztárt nyitnak, s mind- pevik halárainál működnek majd érmebedobós -iegvautomaták is. a7 nc/i rnv iránti érdeklődést íp17í az is. hoev a múlt évinél néggyel több, öszesen 28 ország­ból érkezett kiállítók vonultatják fel újdonságaikat a vásáron. Az őszi BNV legnagyobb külföldi ki­állítója a Szovjetunió, amely több mint 1600 négyzetméternyi területen, a szakosított vásár négy szekciójában mutatja be termékeit. Az őszi BNV legna­gyobb bútorkiállítója Jugoszlá­via. s Csehszlovákia hozta el a vásárra a legszélesebb választé­kot fogyasztási cikkekből, így a látogatók öt szekcióban találják meg a baráti ország korszerű új­donságait. A fejlett nyugati or­szágok közül Ausztria a legna­gyobb kiállító, amely mintegy 700 négyzetméternyi területen is­merteti termékeit. Egyébként Ausztria a legnagyobb külföldi kiállító az őszi BNV-vel egyidő- ben bemutatott HOVENTÄ ’76 nemzetközi kereskedelem techni. kai és vendéglátóipari szakkiállí­táson is. A fejlődő országok kö­zül — a most először résztvevő — Irak szerepel a legtöbb cég­gel: a nemzetek pavilonjában több mint 40 iraki cég mutatja be kínálatát. A magyar kiállítók közül a legtöbben a vásár öltöz­ködés szektorában vonultatják fel termékeiket, divatcikkeiket, s ugyancsak megkülönböztetett ér­deklődés nyilvánult meg az Ott­hon-szekció iránt, amelyben mintegy 4000 négyzetméternyi területen mutatnak be főként bú. torokat, lakásfelszerelési cikkeket és dísztárgyakat. (MTI) Dunántúli barangolások (I.) Nyaranta felkerekedünk, hogy a kedvünkre való bolyon­gás közben ismerkedjünk a vi­lággal. Lapunkban is találkoz­hattak olvasóink érdekes uta­zások leírásával. Moszkvai, le- ningrádi, szimferopoli, szlová­kiai és erdélyi élmények épp úgy megelevenedtek eddig riportja­inkban, mint az olaszországi, af­rikai vagy vietnami kóborlások emlékei. Nos, ezúttal nem hívjuk olva­sóinkat távoli, egzotikus utazás­ra. Megelégszünk azzal, hogy a tíz dunántúli megye néhány jel­legzetes táját, városát, faluját megmutatjuk, s néhány olyan embert, akik ezekhez elválaszt­hatatlanul kötődnek. (Családom tagjaival nekiin­dultunk egy nyári reggelen, hogy tíz napon keresztül élvezzük a Dunántúl hegyes, sík, dimbes- dombos, lankás-kedves, s ap- róbb-nagyobb vizektől át, meg átszelt, sok -durva, törté­nelmi vihart és természeti ka­tasztrófát látott, valamint még több gyönyörű építő erőfeszí­tést felmutató tájainak élményt- adó örömeit, gyönyörűségeit.) Átlépjük a Dunát i A folyam, mely oly sokszor „rakoncátlankodott”, mely, ami­kor nekidühödött, s kilépve med­réből annyi bajt, bánatot, szen­vedést okozott, most csendes, szótlan, szelíd. Sőt kedves. Ked­vünk támad nézelődni. Ott — szemben a meredek földvári part —, ahol egykor Rákóczi kurucai csatáztak. S ahonnan (szégyen, nem szégyen) bizony, kénytele­nek voltak megfutamodni 1704. tavaszán a császáriak elől. Ká­rolyi fővezér maradék emberei­vel védte a fontos átkelőhelyet, de hiába: lőtték őket egyre a solti sáncokban, így lett teljes a Dunántúl elvesztése. Bercsényi Miklósból akkor így tört ki a panasz: „mint elhagyatott juhok a pusztában, úgy maradt azon föld: most is csak bolyong széj­jel az erdőn, mezőn a szegény magyar.” Mire ezeket végiggondolom, a ;,gyorslábú” Zsiguli Dunaújváros felé szalad velünk; visz minket újabb tájakra, új élmények for­rásaihoz. Majdnem azt írtam: a dunántúli dombos vidékre ér­tünk. De nem. Errefelé még jó ideig olyan a táj, mint akárme­lyik alföldi rész. Legfeljebb a tanya kedvesebb, meg a földek ligetesebbek. A kilátást sokszor a sűrű, lombos erdőcskék takar­ják. S egy icipici pillantás ismét a múltba: ez az a tája hazánknak, melyet a népvándorlás mozgal­mai a leginkább érintettek. A rómaiak menekülése után erre- 'elé hadakoztak a hunok, gótok, ;epidák, s a longobárdok, meg az avarok. A környéken sikere­sen végzett ásatások sokat me­sélnek, bőséges tájékoztatásul szolgálnak nekünk, későbbi kí­váncsiaknak. Vörösmarty szülőhelyén Nem készítettem statisztikát, de úgy vélem, hogy hazánkban Sopron és Pécs után sehol, egyetlen városunkban nem ta­lálni annyi műemléki épületet, mint Székesfehérvár öreg falai között. (A rómaiak idején nem Alba-Regia volt a neve, mint a köztudatban ma is él, hanem Herculia.) Van mit nézni hát a rendelkezésünkre álló egy-két óra alatt. Az ódon hangulatot árasztó utcákon, tereken élve­zettel időzünk el egy-egy pom­pás épület előtt. Nézzük a házat a Kossuth utcában, ahol Petőfi Sándor is szerepelt egykor tár­sulatával, színész korában. Aki ebben a városban bármi­lyen rövid időt is eltölt, nem mulasztja el megnézni a Rom­kertet, ezt a vonzó látványt nyújtó szabadtéri múzeumot. Ácsorgunk kicsit hát a napsü­tésben, elmélázunk a régi-régi eseményeken. Különösen, mikor az egyik árnyas sarokban a le­gendás várvédő kapitánynak, Wathay Ferencnek a szobránál időzünk. Áll még a várfal egy darabja, ahol betörtek a győztes törökök. A bátor kapitányt — aki festő, költő is volt egysze- mélyben — fogságba vetették. S ő háromszor is megszökött, míg végül elpusztult a hírhedt feke­te toronyban. Alig vesszük észre, máris a Velencei-tó víztükre csillan meg mellettünk. Nem állunk meg; pedig egyikőnk, másikónk só­hajtozik: jó lenne megkeresni az „ingó köveket". Különleges ter­mészeti képződmények ezek: sziklák, melyek mintha meg­megmozdulnának egymás hátán- hegyén a szélben. Kápolnásnyéken kérdezzük: jtol találjuk a Vörösmarty-há- zat? A legelső ember megmagya­rázza: a faluszélen át kell men­ni a síneken, s ott van egy nagy park közepén. A parkban óriási gesztenyefák. S a ház. Ebben élt hát a költő, itt töltötte szép napjait. (A szülő­házat, mely a közelben volt, már régebben lebontották. . Ez is csak az utóbbi évtizedekben lett hi­vatalosan emlékhely. A sárga ház falán fekete márványtábla: „A Szózat halhatatlan költője emlékének”. Előtte mellszobor. Vígh Tamás műve, aki a kecs­keméti Katona József-szobrot is megalkotta. A ház három szo­bájában könyvek, kéziratok, bú­torok, feliratok idézik a falu leg­nagyobb szülöttjét. Kifelé jövet, szemben a park­kal munkások dolgoznak. Egy parkolóhely készül az elfáradt turistáknak. Amikor melléjük érünk így szólnak: „Ha legköze­lebb errefelé járnak, lesz hol el- tölteniük egy kényelmes félórát.” Varga Mihály (Folytatjuk.) Mikor fogadhat el pénzt az orvos? Minisztériumi állásfoglalás a tiltott magángyakorlatról Mikor fogadhat el pénzt az or­vos? Avagy: mikor nem fogadhat el betegétől vagy annak hozzátar­tozójától? — sokat vitatott, kedé­lyeket borzoló kérdések ezek, amelyekről olykor még az orvo­sok véleménye is eltér egymás­tól. A korábbi, ezzel kapcsolatos rendeletet ugyanis többfélekép­pen értelmezik, magyarázzák. Ezért különösen figyelemreméltó az Egészségügyi Közlöny legutób­bi számában megjelent miniszté­riumi állásfoglalás a tiltott, intéz­ményeken belüli magángyakor­latról. A rendelet — amelynek egysé­ges értelmezése érdekében állás- foglalást kellett kiadni — belső, szakmai intézkedés. Az orvosok­hoz, pontosabban az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szól, s kevés beteg ismeri, mit hogyan szabályoztak benne. Az állásfog­lalás most pontokba szedve rész­letezi, mikor követ el az orvos tiltott, jogszabályba ütköző cse­lekményt, amelyért fegyelmi fe­lelősséggel tartozik. E szerint, ha az orvos a beteget — a beutalási szabályok megke­rülésével (!) — bármilyen álla­mi rendelő- vagy gyógyintézetben vizsgálja meg, részesíti gyógyke­zelésben, semmilyen ellenszolgál­tatást nem fogadhat el érte. Füg­getlenül attól, hogy fenntart-e va­lahol magánrendelőt, s van-e vagy nincs engedélye a magán- gyakorlatra. Ugyanakkor nincs joga ahhoz, sem, hogy a nála je­lentkező beteget ellássa, ha arra szakmailag vagy a kérdéses in­tézmény, osztály munkrendje alapján nem illetékes. Külön foglalkozik az állásfog­lalás a megkülönböztetett ellátás kérdésével. Ezzel kapcsolatban le­szögezi, hogy az intézetben ápolt beleget csak szakmailag indokolt módon, kizárólag a szakmai szem­Ez a képtelen szóösszetétel — gondoljunir csak bele: luxus és toprongy! — nem fából vaskari­ka. A luxustoprongy, formálisan nem létező nyelvi formula lenne; zagyvaság, blődség, de nem az; hallatán mindenki ugyanazt érti, teliát a valóságban mégiscsak van luxustoprongy, létezik ez a képtelenség. Én magam tíz éve tudok róla. Hogy éppen most emelek szót a társadalmi valóság e kis vadhaj­tásáról, annak az az oka, hogy elésen kihajtott, kileveledzett, ág-bogozódott. Szemet kápráztató burjánzása kissé feledtette is. hegy ez a luxustoprongy ereden­dően mégiscsak képtelenség, s ha a természete olyan, hogy em­beri értékekre támad, hogy ha­mis tudatot táplál, az embert be­szűkíti. a lényegtelent lényeggé hamisítja, akkor el kell gondol­kodnunk. Figyelnünk kell ma­gunkra, figyelni másokra és erősí­tenünk illik önmagunkban valós értékeink tudomásulvételét. Esett az eső. Ott álltam Buda­pesten az Oktogonon. Villamosra válva. Mellettem korombeli fia­talember térdig érő, tenyérnyi szarvasbőr-darabokból varrt, gon­dosan rojtozott-rongyozott kabát­ban, s azt mondta: — Te. nem adnál egy ötöst ci­cire. tudod le vagyok égve az ösz­töndíjig. — Miből gondolod, hogy ép­pen nekem van egy felesleges ötösöm ? — kérdeztem hasonló bizalommal. — Hát, úgy nézel ki ebben a sötétkék ballonban, nagykockás öltönyödben, táska meg minden, hogy neked van ... — Pajtás, mennyiért vetted ezt a rendkívül jó kabátot? — Hatezer, kissé megvágott az a maszek. — Na látod, akkor visszakérsz egy ötöst a butikostól, így már rendben vagyunk. A szarvasbőrkabátos nem sér­tődött meg, nem is nézett rám dühösen legújabb olasz fazonú szemüvege mögül, hanem egy ösz- szeölelkezve ácsorgó párhoz lé­pett, ők vigyorogva összeadták az ötöst. A villamoson kezdtem fogal- mazgatnl, hogy mi is végső soron a luxustoprongy. Kizárásos mód­szerrel: 1. Nem valamely rosszul sikerült hazai konfekciótermék, amely még jócskán elhasznált is, netán foltos, gyűrött, vagy lyu­kas, erősen kitérdesedett, esetleg a zsebei lógásig tágultak. 2. Nem tartozik ide a leértékelt áruk boltjában egy százasért kapható cipő, nem tartozik ide semmi ilyen és hasonló, hisz a luxustop- rongynak méregdrágának kell lenni, másodsorban pedig az égtá­jak szerint délnyugatinak, nyuga­tinak, s a lehető legnyugatibb­nak. Nem ÁFÉSZ-áruházakban, pontok alapján lehet ellátni, gyógykezelni. Ezért az az orvos, aki — a betegnek vagy hozzátar­tozójának kérésére —• ettől elté­rően, bárkit pénzéit, illetve an­nak reményében részesít megkü­lönböztetett ellátásban, az orvos-, etikát sértő módon, jogtalanul jár el. Felelősségre kell vonni azt az orvost is — hangsúlyozza a köz­lemény —, aki az intézetben el­látott, kezelt beteget ellenszolgál­tatás fejében rendeli vissza ma­gához. Függetlenül attól, hogy akár az intézetbe, munkahelyére, akár a magánrendelőjébe. Ugyan­így tilos, hogy a magángyakorlat keretében magánbetegét az orvos — jogszabállyal ellentétes módon- intézeti munkahelyére irányít­sa, ott kezelje, és saját osztályára, részlegére felvegye, felvetesse. Magánbetegek esetén a tilalom a kiegészítő laboratóriumi, rönt­gen-, stb. vizsgálatokra is kiter­jed Ezeket a vizsgálatokat — magán betegeknél — sem az or­vos intézeti munkahelyén, sem más egészségügyi intézményben nem végezhetik el. A minisztériumi állásfoglalás kitér a végrehajtás és az ellen­őrzés követelményeire is. Egye­bek között előírja, hogy aki az említett jogszabályt megszegi, az ellen fegyelmi eljárást kell in­dítani. ügyelve arra is, hogy a büntetés kellően tükrözze az el­követett vétség súlyát. Ezek érvé­nyesítéséért, a rendszeres és szi­gorú ellenőrzésért — saját terü­leten — mindenütt az érintett in­tézet, kórház, klinika, szanató­rium vezetője köteles gondoskod­ni. E kötelezettségek elmulasztása esetén pedig — fegyelmi eljárás keretében — az intézmény veze­tőjét is felelősségre vonják. (MTI) az állami ruházati kereskedelem átlagos közboltjaiban, vásárolha­tó. hanem, belvárosi maszek bu­tikokban; Szeged, Nagykanizsa, Szombathely, Sopron, Gyula, Bé­késcsaba zugpiacain, osztályon fe­lüli árakon. Az árak alapja a luxustoprongynál tíz év elteltével már nem a használati érték, a praktikusság, a tartósság — mert ezzel most sincs baj —, hanem valami más. Valami nagyon ve­szélyes, nagyon idegen, s nagyon szánalmas: a presztízsfogyasztás. Próbáljon egy fiatalember egy kevésbé sikerült szabású magyar konfekció-öltönyben kellemes lánypartnerre akadni mondjuk a kecskeméti Aranyhomok szálloda kelthelyiségének disco program­ján; ázsiója rendkívül megcsap­pan az ezernégyszáz forintos bango-t lejtő Roy Rogers-ek, Le­vy Strauss-ok, Super Rifle-ok, J_,ee-k, Wrongler-ek, Flower’s-ek „eredeti márkás” világában. Ezek az önmagukért való formák az egyéni emberi és a társas értékek fölé nőnek, s közvetetté, külsővé idegenítik az ismerkedés, a társas szórakozás emberi élményét tartal­mát; meghamisítják, a formák szintjére süllyeszthetik az emberi kapcsolatokat. Mert számít — sőt lehetetlenné tehet emberi kap­csolatot. — „Hogy néz ki együtt egy barna szövétnadrágos kékin- ges srác, meg egy olasz szabású, magasított derekú Levy Strauss nar.'rágos Super life trikófeliratos lány?” — mondotta egy ismerő­söm, s a farmerek „formaverse- nyének” színhelyéről távozván moziba sietett, megnézni inkább az Olcsó regény című olasz fil­met. Megesett, hogy az ember he­lyett a farmer maxikabát volt fontos egy harmadikos gimnazis­ta Zsuzsának, Ibolyának, Máriá­nak? (Ó pardon: Szüzinek, Ibi­nek, Marának!) Lehetséges, s néhányan elszo- merodnak ezen, majd legyinte­nek: mint lehetséges az is, hogy egy idő után fölutaznak az Ecse- rire, s legombolnak három, vagy négyezret egy Levy’s öltönyért, s fel évig nem vesznek egyetlen könyvet, nem mennek színházba, moziba, hanem rákapcsolnak a luxustoprongy „formaversenyei­re”, megremegnek, ha megjelenik a pályán egy új cucc; szarvasbőr izé, indiai micerák — kettő, négy, hat, nyolcezer — s gyűjteni kell, mielőbb „újítani a pályán!”, az­után meg jön, hogy „mégiscsak felnőtt az ember” és folytatódik mindez az autóval, a lakással, a bútorral, nyugati utazásokkal, francia parfőmökkel, japán kisgé­pekkel, stb. Igen, mégiscsak az a luxus­toprongy, ami nem akarunk len­ni, ami nem vagyunk. Az a luxustoprongy, ami végül is kép­telenség, s amiről tudnunk kell, mert minden változás minden korban a tudomásulvétellel kez­dődik. Csató Károly Luxustoprongy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom