Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1976. szeptember 1. . KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN . KISKÖZSÉGEK A MEGYEBEN . | Gépgyártás - gOüdokkal i lett Úszód. Mindezért több mint félmillió forint jutalmat kaptak; Több millió forint társadalmi munka — A falunak nagy szüksége volt törpevízműre — elevenítette fel a jónéhány évvel ezelőtti problémájukat a vb-titkár. — A lakosság segítsége nélkül a ter- vezgetés is hiábavaló lett volna. Családonként 3 ezer forint készpénz és 1500 forint értékű társadalmi munka kellett ahhoz, hogy törpevízműve. vízhálózata legyen a falunak, őszintén szólva nem is számítottunk olyan nagy lelkesedésre, mint amilyen akkoriban a lakosságot jellemezte. Egy szóra adták a pénzt, s ki-ki szabad idejében segített a vízmű és a hálózat kialakításában. 1973-ban mintegy 3 millió forintos költséggel elkészült a törpevízmű, s a 10 kilométernyi vízhálózat, amely a IV.’ ötéves tervidőszakban a legnagyobb beruházásunk volt. Minden utcában van víz. — Szerencsére azóta sem csőkként az emberek aktivitása — folytatta a beszélgetést Okváto- vity István tanácselnök. — Az elmúlt öt év alatt a faluban 4 millió 297 ezer forint volt a társadalmi munka értéke. Több százan részt vettek a két kilométernyi járda építésében, melyhez a tanács az anyagot adta. Segítettek a * tíz kilométeres ‘ - •villanyhálózat kialakításánál, s hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére emlékparkot létesítettek. A tanács egyik előadója hosz- szú névsort tett elénk. Neveket, számjegyeket, aláírásokat láttam a papírlapon. — Az iskolát új tanteremmel bővítjük — magyarázta Kalapos Zoltánné. — A 400 ezer forint értékű munkát szeptemberben kezdjük. Ennyi pénzünk nincs, hiszen a tanács évi fejleszési alapja csupán 180 ezer forint. Pénzt, illetve társadalmi munkát kértünk a lakosságtól. Nézze — mutatott a névsorra — a 14. választókörzetből 18-an adtak pénzt, s emellett sokan még társadalmi munkát is vállalnak. így jövő szeptemberre meglesz az új tanterem. A jövő tanévben mind a nyolc osztályt el tudjuk majd helyezni az iskolában. Addig három helyen tanulnak a diákok. Beszélgetés közben néhány gondolatra visszakanyarodtunk az elmúlt évekhez, a IV. ötéves tervidőszakban mivel gazdagogodott még a Duna-parti kisközség? — Két évvel ezelőtt bővítettük az óvodát, így jelenleg ötven gyereknek ad helyet, a nyugdíjasoknak pedig napközit alakítottunk ki, 1975-ben felújítottuk, illetve bővítettük az orvosi rendelőt — sorolta a tanácselnök. — Hamarosan befejezzük a kul- túrház felújítási munkálatait, amelyet a IV. ötéves terv utolsó évében kezdtünk el. Másfél millió forintot költöttünk el. Ebből több mint 400 ezer forintért új bútorokat, felszereléseket vásároltunk. A felújított művelődési házban kap majd helyet a községi könyvtár is. — Sok gondunk, bajunk volt a belvízelvezetéssel, sok helyütt eldugultak a nyílt csatornák — vette át a szót a vb-titkárnő. — Tavaly félmillió forintért zárt csőrendszert alakítottunk ki. Céljuk a kereskedelmi ellátás fejlesztése Mint a hetvenes évek elején a törpevízmű építés, az V. ötéves tervidőszakban az iskolabővítés az egyik legfontosabb feladatuk. Tervükben szerepel a Szabadság utcában levő csatorna felújítása, villanyhálózat bővítés, járdaépítés... — S amire nagyon nagy szükség van: a kereskedelmi ellátás fejlesztése, arnit azt ÁFÉSZ-szel közösen szeretnénk megvalósítani — jegyezte meg a tanácselnök. — Kicsi, korszerűtlen a vegyesbolt, ahol egymás mellett raktározzák az élelmiszert, iparcikket, vegyszereket. önkiszolgáló üzletre és húsboltra lenne szükség. Rendszertelen az ellátás. Gyakran már délelőtt sincs tej, kenyér. Szeretnénk elérni, hogy ne kelljen Kalocsára utazni minden apróságért. Ez annál inkább indokolt, mivel az autóbusz-közlekedéssel is problémáink vannak. Rövid sétát tettünk a faluban. Girbegörbe kis utcái nem véletlenül rendezetlenek: az uszódiak ősei a gyakori árvíz miatt elsősorban a magasabb részekre építették házaikat. Érdekes az is, hogy nem közvetlenül a járda mellé építkeztek, hanem először egy-másfél méteres úgynevezett partoldalt alakítottak ki, s erre húzták fel az osz- loptomácot. Nádfedeles, szabad- kéményes parasztházak. Ma már egyetlen egy van belőlük mutatóban, a Batthyány utca 3. szám alatt. De már ez is műemlék. Tárnái László 4 A nádfedeles, oszloptornácos parasztházat 200—250 évvel ezelőtt építhették. A régi uszódiak sokat szenvedtek a Duna miatt. A múlt században háromszor — 1829ben, 62-ben és 75-ben — úsztatta el vagyonukat a víz. Az 1900- as években sem volt hozzájuk kíméletesebb a folyam. Két ízben érte őket katasztrófa; az 1938-as és 41-es nagy áradás idején beszakadt Úszódnál a gyenge partfal. Pannónia földjéről a középkorban ide költözött lakosságnak a nagy árvizek miatti mérhetetlen vesztesége ellenére azért nem kevés haszna is származott a Duna közelségéből. Áruikat vízi úton szállították. De már ez is a múlthoz tartozik. Úszódnak kára sincs, különösebb haszna sincs a Dunából. A folyamszabályozás, a töltések kialakítása, megerősítése biztonságot adott, megvédi őket az árvizek pusztításától. 'Hajdan a zöldségtermelők hajókon vitték áruikat a budapesti piacra, de tíz évvel ezelőtt a MAHART megszüntette a teherszállító hajóforgalmat. Ha nem is olcsóbb, mindenesetre lényegesen gyorsabb tehergépkocsikon a szállítás, ami a zöldségnél, gyümölcsnél az elsődleges szempontok közé tartozik. Rangja van az uszódi zöldségnek Az uszódiak közül a Dunát ma már csak néhány munkásember használja közlekedésre. Reggelenként húsz-huszonöten kis motorcsónakba ülnek, s ezekkel mennek ót a túlsó oldalra, a paksi atomerőmű építéséhez dolgozni. A község 1450 lakosa többségének azonban a mezőgazdaság adja a kenyeret. A Dózsával 1963-ban egyesült Egyetértés Termelőszövetkezetben jelenleg hatszázan dolgoznak. A szövetkezet elsősorban növénytermesztéssel foglalkozik. S szinte valamennyi uszódi ház kertjében salátát, retket, hagymát, káposztát termesztenek. Rangja van az uszódi zöldségnek. A Bosnyák téri piac kereskedői például addig nem vesznek más termelőktől árut. amíg az uszódi retek, saláta el nem fogy. A mezőgazdaság kora tavasztól késő őszig az itteniek idejét is leköti. Ha a termelőszövetkezetben végeztek dolgukkal, sietA napokban fejezik be az uszódi kultúrház felújítását. • Tanévkezdés előtt festik, tatarozzák az iskolát. (Méhesl Éva felvételei) nek haza, a kerti munka várja őket. S miközben Kalapos Zoltánné- val, a községi tanács vb-titkárá- val az uszódi emberek számos tennivalójáról beszélgettünk, egyre inkább foglalkoztatott a kérdés: hogyan, milyen eszközökkel, módszerekkel tudták a falubeliekben olyannyira kifejleszteni a közéleti aktivitást, hogy egy-egy társadalmi munkaakcióra például több százan is jelentkeznek. Mert enélkül Úszód község a IV. ötéves tervidőszak alatt aligha ért volna el háromszor is jó helyezést a településfejlesztési versenyben. A kisközségek kategóriájában 1972-ben harmadik, a következő évben első, az ötéves értékelés alapján pedig második Aktív közélet VÁLASZ CIKKÜNKR UHU Négyforintos Pénztárcát csak igen ritkán teszek a zsebembe. Ennek két oka van. Az egyik: többnyire rendeltetés nélküli kacat lenne nálam, a másik pedig: egyszerűen nem szeretem. így aztán, ha pénzem van, előfordul, hogy bennefelej- tem különféle zsebeimben. Nyáron például az ing mellére varrt tarisznyácskában. Most legutóbb ez történt egy százasommal. Következménye az lett, hogy feleségem az inggel együtt kimosta. Áztatta Bioponban, zutyulta mosógépben, öblítette valami más szerben, aztán szépen kicentrifugázta. Istenem, hát elfelejtette kikutatni a zsebeim. Bizony, Kossuth apánk arca kifakult a bankjegyen, mely négy eakkos szélű darabra osztódott a megpróbáltatások során. Bánat nem lett a dologból, mert kis feleségem tudta valahonnan, hogy a sérült bankjegyet beváltják a Magyar Nemzeti Bankban. Én tamás- kodtam, s csak többszöri mace- tálás után szántam rá a fejem, hogy betérjek Kecskeméten a pénzintézetbe. A „kaland" tulajdonképpen itt vett számomra izgalmas fordulatot. Még sosem jártam a tekintélyes épületben. Fel kellett mennem a kék grádicson az első emeleti nagyterembe. Megilletődkaland ve vitorláztam oda a pénztárhoz. Az üvegen túl vasalt százasok és ötszázasok. Szaporán fogytak, a különböző vállalatok képviselői vitték a pénzt nagy tételekben. Amikor rám került a sor, kísérletem eredményében kétkedve adtam elő kérésemet az udvarias kisasszonynak. Vártam, hogy visz- szalöki a százasom, mondván: túlontúl megrongyolódott, nem váltható be. De nem ez történt. A pcnztárosnö összeillesztette és összeragasztotta a halványbarna bankót. Azután ráhelyezett egy órarendszerűen bevonalazott nylonlapocskát, akkorát, amekkora egy ép százforintos. Furdalt a kíváncsiság, hogy ez mivégre kellhet? A tisztviselőnőtől megtudtam, hogy a száz téglalapra osztott mércével állapítják meg, mennyi hiányzik a sérült bankjegyből, s aszerint váltják be. Ha például két téglalapnyi híja van, akkor még a százasért száz fonintot kap a rendetlen állampolgár. Ha viszont a bankó felénél több hiányzik, akkor már semmit nem adnak érte. Én kilencvenhatot kaptam az összetákolt százforintosomért. Az odaveszett négyet nem is sajnálom ezért a kis kalandért. — ats — Kicserélik az elhasználódott A Petőfi Népe 1976. augusztus 25-én megjelent Zacskó helyett — ládában című írásra válaszolva a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat igazgatója az alábbi tájékoztatást adta: A cikkben közöltek megfelelnek a valóságnak. Az utóbbi időben a zacskók kiszakadása miatt valóban sok tej megy veszendőbe, ami a tényleges kár mellett nemcsak a fogyasztóknak és a kereskedelemnek, hanem a tejiparnak is sok bosszúságot okoz. Az üzemben négy tejadagológép dolgozik, amelyek túlterheltek és ez közrejátszik abban, hogy az alig két-három éve működő berendezések műszaki állapota már nem felel meg a követelményeknek. Karbantartásukat nehezíti, hogy kijavításukhoz alkatrészt jelenleg sem lehet kapni. Bár a termelő üzemek többsége igyekszik saját műhelyében az elkopott szerkezeti egységeket legyártani, ez nem olyan minőségű, ami a gépek kifogástalan' működését lehetővé tenné. A nyári csúcsfogyasztásban a még jobban túlterhelt gépeknél — éppen a nem kellő műszaki állapot miatt — több a selejtes, tejipari gépeket rosszul hegesztett tasak, így a zacskók szállításkor a rázás következtében felrepednek és a tej kifolyik a ládákba. A tejipar országos vezetése a rossz műszaki állapotban levő gépeket lecserélésre „ítélte”. Az új gépek beszerelése javítani fog a helyzeten. így minden remény megvan arra, hogy a jelenlegi gondok megszűnjenek. Ami a szavatosság jelölését illeti, a fólia eredeti gyári nyomásmintája valóban fogyasztható hónap, nap megjelölést tünteti fel, és a gépen elhelyezett szerkezetnek kellene rányomni a hónap és nap számát, illetve jelét. Az ehhez alkalmazott festék azonban nem vált be, mert könnyen letörölhető, így a tejadagoló berendezésre lyukasztó szerkezetet készítettünk, amely a tasak felirat nélküli oldalán az összehegesztés lebernyegébe lyukasztja a gyártó üzem névjelét betűkkel és a hónap és nap jelét arab számokkal. Ezt nem lehet letörölni, viszont hátránya, hogy nehezen lehet megtalálni és elolvasni. Kiing József a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat igazgatója A Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyáregysége 1969-ben mindössze egy maréknyi alapját adta a város majdani iparának. Egyszerűbb termékek előállításával, és a többi Ganz-gyár ^észére végzett kooperációs munkákkkal foglalkoztatta á halasi és környékbeli munkásokat, s közben száznál többnek adott szakmát. A nagyvállalat vezetői 1974 végén döntöttek úgy, hogy a halasi gyáregység saját gépgyártási profilt kap. Vízgépészeti berendezések — szivattyúk és elzárószerkezelek — valamint áram- fejlesztők és légkompresszorok előállítását kezdték meg az üzemben. . Korázerű gépekkel rendezték be az új forgácsolócsarnokot, s nagyszabású munkába kezdtek gépgyártás meghonosítására. A korábbiaknál lényegesen magasabb Szakmai követelményekkel kellett megbirkózni a munkásoknak és a termelés műszaki irányítóinak. Néhány héttel ezelőtt tárcaközi bizottság hagyta jóvá a Ganz- MÁVAG 15 éves, teljes rekonstrukciós programját, gépgyártásának fejlesztési terveit. Tovább tágítja; ez a kiskunhalasi gyáregység feladatait és lehetőségeit. Tavaly, a termékszerkezet gyökeres átalakításának évében, 64 millió forinttal gyarapodott az állóeszközök értéke. A gépek átlagéletkora 13-ról 6 évre csökkent. A tervidőszak során mintegy 200 milliót használhatnak fel még fejlesztésre. Már az idén •megkezdik a munkát az új csarnokban, ahol a szerelde és a raktár kap helyet. Készül a szociális épület. Szemmelláthatóak az utóbbi két év változásai. □ □ □ — Az önálló gépgyártás megkezdése máris eredményeket hozott — mondja Vesztróczi Attila párttitkár, alti üzemgazdasági, munkaügyi feladatokat lát el a gyáregységben. — A tavalyi évet már 13 milliós nyereséggel zártuk. Megváltozott az üzem hangulata. Az 1974. második felében kezdődött nagyarányú elvándorlás megszűnt — ötvenen hagyták itt akkoriban. az üzemet —i lassan állandósul a szakmunkásgárda. A bérek 6 százalékkal nőttek. S ami még fontosabb; keresett, értékes és korszerű berendezéseket gyártunk, a kooperációs munkák visszaszorulnak.’ A gépgyártás tovább fejlődik, idén száz, 1980- ban már 300 milliót tesz ki. Ä fejlődés anyagi fedezete megvan, hozzájutunk a szükséges gépekhez, megkapjuk <a támogatást a vállalattól és a városi vezetőktől. Megoldásra váró gondjaink azonban vannak. Akkorát fordítani a munkaerőhelyzeten, amekkorát termelési feladataink kívánnál«, egy-két esztendő alatt nem tudunk. Kevés a szakmunkásunk, a forgácsolóban hiányos a harmadik műszak, olykor a második is. Az idei tervet így is túlteljesítjük, az első félév gépgyártási előirányzatát például 17 százalékkal. A korszerű gépek kihasználása azonban nem teljes. Az elmúlt években nálunk kitanult szakmunkások közül minden negyedik sem dolgozik már itt. sokan a szakmának is hátat fordítottak. Létszámhiányunkat nem szünteti, meg az sem, hogy at városban hozzánk irányítják a forgácsolókat, mert ez csak néhány szakmunkás lehet A fejlesztések révén viszont egyre magasabb lesz nálunk a szakmai mérce. Az új gépekre gyakorlott, képzett dolgozók kellenek, s belőlük még inkább hiány van. Néhány év múlva kaphatnánk a legmodernebb numerikus vezérlésű szerszámgépekből is, ha tudnánk melléjük technikusi tudású munkásokat állítani. Erre egyelőre’ nincs emberünk. □ □ □ A megoldásrsa legtöbb lehetőséget a szakmunkásképzés különböző formái kínálják. Akit csak tudunk, betanított dolgozóink közül szakmunkás-tan folyamra iskolázunk be. Az eredmény nem látványos, mert jelentős a lemorzsolódás, s a végzettek közül sem válik mindenki alkalmassá a legigényesebb munkák végzésére. Csoportonként két-három, esetleg négy ember. Ma már a fiatalokat sem olyan könnyű megnyerni a szakmának, mint néhány éve. Az idén 25 forgácsoló beiskolázását terveztük, tizenöten jelentkeztek, személyes rábeszéléssel még hat fiatalt sikerült meggyőzni, hogy válassza az esztergályos szakmát. De rájuk is csak 1980 táján számíthatunk igazán, amikorra a bizonyítvány mellé a nélkülözhetetlen szakmai gyakorlatot is megszerzik. □ □ □ A forgácsolóban Korsós Antal művezetővel a gépparkról, a műszakimról, szakmunkás-helyzetről beszélgetünk. — A csarnokban három műszakban folyik a munka. A létszám azonban csak délelőtt teljes. Most öt nagy értékű gépünk van, amelyek kihasználását egyenként figyeljük. Ezekre két-két embert tudtunk állítani, tehát kél műszakot. A váltótárs betegsége, szabadsága idején azonban ez lecsökken egyre. Viszont az említett öt gépen dolgozók teljesítménye sosem marad 120 százalék alatt. A legjobb szakmunkások kerültek ezekhez a gépekhez, s a könnyen vezérelhető, termelékeny berendezések; lehetővé’, is teszik a magas teljesítményt. □ □ □ A Ganznál ma a gyors fejlődés szülte gondokkal birkóznak. A korszerű gépek kihasználásának javítására törekszenek, s> mielőbb enyhíteni akarják a szak- munkáahiányt. Ez az üzem jelene, ez jelenti a jövőt is. Kontrasztként álljon itt egy epizód a város iparának múltjából. Az ötvenes évek derekán hat esztergályos dolgozott Kiskunhalason. A hetedik) — történetesen Korsós Antal — már nem tudott a szakmában elhelyezkedni, egészen 1959-ig. Ma a Ganz forgácsolójában száz fölötti a létszám, s még huszonöt szakmunkást tudnának foglalkoztatni. • A forgácsoló műhely. • Nagy József horizontálesztergályos egy éve dolgozik ezen a csaknem kétmilliós értékű szovjet gyártmányú gépen (Szilágyi Mihály felvételei) /
