Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

1976. szeptember 3. • PETŐFI NEPE • 5 AZ MSZMP TUDOMÁNYOS MŰHELYEI A Párttörténeti Intézet Az MSZMP KB Párttörténeti In­tézete akkor . alakult (1948-ban), amikor a politikai fejlődés napi­rendre tűzte a népi demokratikus forradalom szocialista forradalom­ba való átnövését. Az intézmény létrehozását mindenekelőtt két kö­rülmény indokolta. Egyrészt a Horthy-rendszer hamisításaival és rosszindulatú előítéleteivel szem­ben valósághű történeti kép ki­alakítását. reális marxista törté­neti ismeretek felhalmozását tűzte ki célul másrészt magát a mun­kásosztályt kívánta megismertetni saját történeti űtjával, hogy tuda­tosan, a maga összetettségében vállalva a múlt nehézségeit és ha­ladó örökségét, a jövő bonyolult­ságára és harcaira is felkészítse. Ugyanakkor az űj intézmény meg­alakítása a marxista ideológia tér­hódításával és a politikai vezetés igényeivel is találkozott. A mai napig megtett útról, az elért eredményekről, az intézetnek a magyar tudományos életben be­töltött szerepéről kérdeztük Vass Henrik elvtársat, az MSZMP KB tagját, a Párttörténeti Intézet igaz­gatóját. — Az induláskor nagy nehéz­ségekkel kellett küzdeni: hiá­nyoztak a tárgyi és a személyi feltételek. Mindenekelőtt a ki­képzett szakember-gárda hiánya okozott problémákat, ezért el­sősorban tapasztalatokkal és történetírói hajlammal rendelke­ző régi munkásmozgalmi embe­rekből és kutatói ambíciókat el­áruló fiatalokból verbuválódott a gárda. Az archívum, a szak- könyvtár hiánya, a forrásanya­gok csekély és szétszórt volta szintén nehezítette a munka megindulását. Ha ehhez hozzáte­szem, hogy az intézet kezdeti lépései egybeestek a dogmatiz- mus. hazai kibontakozásának időszakával, és azzal a történel­mi periódussal, mikor elsősor­ban a hatalom kérdése volt na­pirenden, elképzelhetők a ne­hézségek. Ezek a tehertételek ugyan sok esetben meghatározták az ak­kor folyó munkát, mégis jelen­tős értéket is létrehozott az in­tézet. Az ekkor született művek mindenekelőtt sokkal igazabb képet festettek a mozgalom út­járól. Közzétette az intézet a munkásmozgalom legfontosabb dokumentumait és komoly sze­repet játszott a marxista okta­tás beindításában. Közben ki­nevelődött a mai történetírói gárdánk is. Méghozzá olyan ká­derek, akik önkritikusan képe­sek voltak váltani 1957-ben, amikor alapvető fordulat követ­kezett be a munkásmozgalom történetének művelésében, fru- dományos és politikai érdekünk volt a korábbi korszak tévedé­seinek korrekciója, olyan való­ságközpontú kutatások megindí­tása. amelyek megőrizve-meg- tartva haladták túl az addigi eredményeket, elméleti-módszer­tani téren és tematikában egy­aránt. Meg kell mondanom, hogy ezt az áthangolást a felsőbb vezetés nemcsak ösztönözte, hanem egyenesen megkövetelte. A vál­tozásoknak meg is lett az ered­ménye. A munkásmozgalom tör­ténete szerves részévé vált a magyar köztörténetnek, szak­mai, tudományos és produktivi- tási szempontból egyaránt be­épült az egységes történettudo­mányos szemléletbe. Végképp bebizonyosodott, hogy a magyar történet és munkásosztály tör­ténete egymásrautalt, egy tör­ténettudomány tárgyát képezi. — Milyen szervezetben, mi­lyen fő feladatokon dolgozott és dolgozik az intézet? — Struktúránk keveset válto­zott, több mint 100 munkatár­sunk három nagy egységben (a tudományos osztály négy szek­ciójában. a levéltárban és a szakkönyvtárban) dolgozik. Sa­játos profilunkat jelzi, hogy úgy vagyunk a pártközpont egyik osztálya, hogy egyben a történet- tudományban is szervesen be­tagolódunk. Ami eddigi eredményeinket illeti, egy-két résztéma kivéte­lével lényegében befejeztük a magyar kommunista mozgalom történetének felszabadulásig ter­jedő időszakát feldolgozó mun­kánkat és a hazai szociáldemok­rácia, valamint a felszabadulás utáni időszak munkásmozgalmi történetében is jelentős mono­gráfiákat publikáltunk. Azonban fontos feladatok állnak még előttünk. Fel kell dolgoznunk a magyarországi szociáldemokrata mozgalom átfogó történetét. Meg kell írnunk a magyar szakszerve­zeti mozgalom történetét. a munkásmozgalom eszmetörténe­tének és kapcsolattörténetének kérdéseiről szóló tervezett köte­teinket. Az előttünk álló években fő célunk, egy többkötetes Magyar Munkásmozgalom Története megjelentetésének tudományos megalapozása. Ennek érdekében tovább folytatjuk forráskiadvá­nyok publikálását, kutatjuk az MDP és az. MSZMP történetét, s az. elkészült résztanulmányokat folyóiratunkban, a Párttörténeti Közleményekben és kisebb mo­nográfiákban bocsátjuk közre. Tudományos szakfolyóiratunk különben az új eredmények gyors publikálása mellett se­gíti az. oktatási munkát, infor­mációs feladatokat lót el és megemlékezik a jelentős évfor­dulókról. személyiségekről. Mun­kánkkal egyként teljesítünk fon­tos tudományos pártmegbízatá- sokat, és veszünk részt az Aka­démia távlati társadalomtudomá­nyi feladatainak teljesítésében. — Végezetül az intézet nem­zetközi kapcsolatairól szeretnénk hallani néhány szót. — A szocialista országok társ- intézményeivel immár két évti­zede gyümölcsöző és alkotó kap­csolatokat' tartunk1 "lenn: Ezek a kapcsolatok sokat változtak és egyre gazdagodnák. Eleinte 'szer­vezeti érintkezést jelentettek és az információk kölcsönös ere­jét. Manapság már közös viták rendezése, gyűjteményes kötetek megjelentetése is napirendre ke­rült. A Párttörténeti Intézet jó- néhány nemzetközi bizottság munkájában is részt vesz. . Így például a Magyar—Szovjet Tár­sadalomtudományi Bizottságában, és más akadémiai szintű nem­zetközi együttműködésbe is be­kapcsolódtunk. Megemlítem, hogy az utóbbi időben egyes nyugati testvérintézetekkel, így a M. Thorez és Gramsci Intézettel is fejlődött kapcsolatunk. Ezek .a kapcsolatok hozzátartoznak te­vékenységünk lényegéhez; a ha­zai munkás- és szocialista moz­galom történetének tudományos feltárását és elterjesztését szol­gálják. (KS) ALKOTÓTÁBOR KUN FEHÉRTÓN A vakáció utolsó rajzai A hamarosan megkezdődő új tanévet több szervezett foglalko­zás előzte meg. amelyeken a részt vevő lányok és fiúk ráhan­golódhattak a közelgő iskolai tan­órákra. A fizikai dolgozók hát­rányosabb szociális-kulturális helyzetű gyermekeinek szervezett táborban, a kiskunhalasi és ha­jói olvasótáborokban, egyszóval mindenütt igyekeztek összekötni a hasznosat a kellemessel. Az is­meretszerzési programokat város­nézések, múzeum látogatások, filmvetítések és kirándulások lel­ték igazán változatossá. Legutol­jára a kunfehértói alkotótábor zárta be kapuit, amelyet a KISZ Kiskunhalasi Járási Bizottsága szervezett. S alighanem itt. ké­szültek el a vakáció utolsó raj­zai is. A rajzolni szerető általános is­kolások, a komoly ambícióval dolgozó művészeti szakközépis­kolások és a szabad idejükben al­kotó ifjúmunkások gyönyörű kör­nyezetben, tanári irányítással él­hetlek kedvtelésüknek. Az egy­hetes alkotótábor gazdag prog­rammal várta a fiatalokat: a sza­bad alkotás mellett színvonalas előadásokat hallgattak. A képző­művészet alaposabb megismeré­sén túl bepillanthattak a társ- műrészetek világába is. Nagy si­kert aratott például az illusztrál­ható költői képről szóló előadás. A: elhangzott versekhez a finta­9 Ihlető környezet a tópart és a víz. • Sörös Sándor kiskunmajsai pedagógus magyaráz. Az alsó kép: Sugár Ibolya befejezi szénrajzát. tok délutáni programként rajzó-' kát készítettek. Sörös Sándor pedagógus, az alkotótábor vezetője lelkesedés­sel beszélt a gyerekekről: — Öröm volt nézni, hogy mennyi színvonalas alkotás ké­szült itt a rövid egy hét alatt. A tábor ugyanakkor nem csupán a gondtalan alkotómunka lehető­ségét nyújtotta, hanem azt is, hogy a gyerekek megismerked­tek egymás munkáival — egy­más világával —, és az előadások, kötetlen beszélgetések során vál­tozatos információkat kaptak a világról. Remélhetőleg az alkotótábori emlékek, élmények a tanév so­rán is gazdagon kamatoznak majd. Kanyó Ferenc HOLDRENGÉS, ŰRSÉTA, SZERVÁTÜLTETÉS A bővülő ismeretek tárháza JÖ LENNE TUDNI, hogy az a hat vaskos kötet, mely a Ter­mészettudományi Lexikon címet viseli, a megjelenés óta eltelt több mint egy évtized óta meny­nyiben járult hozzá ahhoz, hogy az emberekben kialakuljon és erősödjön a korszerű természet- tudományos világkép. Azt azon­ban könnyű elgondolni, hogy a kötetekben fellelhető több tíz­ezer címszó kikeresése s elolva- vasása következtében hány és hány érdeklődőnek bővültek az ismeretei. Ha figyelembe vesz- szük, amit G. Dobrov leír A tudományok tudománya című könyvében: hogy a világon je­lenleg hárommiliió tudós munkál­kodik mintegy kétezer tudo­mányág felvirágoztatásán, akkor könnyen elgondolhatjuk, meny­nyit és milyen gyorsan változik, gazdagodik az ismeretanyag. Ez tette szükségessé a hatkö­tetes tudományos lexikon kibő­vítését egy újabb — hetedik — kötettel. Ebben a kiegészítő kö­tetben A-tól Z-ig megtaláljuk azokat a címszavakat, amelyek együttesen mutatják az utóbbi tíz egynéhány esztendő alatt be­következett változásokat. Üj, tudományos eredmények szület­tek, új problémák vetődtek lel, s új, eddig ismeretlen tájakra jutott el a mindent ismerni és érteni akaró emberi elme. Íme, néhány példa ezekre: a számí­tástechnikai „adatfeldolgozás”, a meteorológiai „alsósztratoszféra”, s az űrkutatással kapcsolatos „hermetikus kabin”, űrséta, hold- rengés éppúgy az új dolgok kö­zé tartozik, mint a szervátülte­tés, az „új globális technotika” vagy a „zajártalom”. S ha meggondoljuk, hogy az utóbbi esztendőkben megszület­tek az olyan teljesen új tudo­mányágak, mint amilyen a bio­kémiai genetika, geohigiénia, a radarmeteorológia és az asztro- biológia, akkor érezzük igazán indokoltnak az amúgy is rendkí­vül értékes lexikon kibővítését. AZ EGYES tudományágakon belül is értékes újabb felfede­zéseket jelezhetnek a tudós ku­tatók. Ha nézzük például az „adhézió” címszót, megtudjuk, hogy ezt a jelenséget nem a „harmadlagos” erők okozzák, mint eddig gondolták, hanem ki­mutathatóan az úgynevezett „in- termolekuláris” erők. Vagy, ha a kötetet felütjük az „allergia” címszónál, azt tudjuk meg, hogy az előidéző anyagok az allergé- nek, melyeknek van antigenitá- suk. Kiderült a legutóbbi esz­tendők kutatásai során az is, hogy a tengerfenék nem is olyan egyenletes, mini régebben hitték, feltételezték. S az is, hogy a Barnald-íéle csillagoknak van­nak bolygóik, mint a mi Na­punknak. A változó és gazdagodó tudo­mányokról árulkodik az a tény is, melyre hamar felfigyelhetünk a lexikon üj, kiegészítő köteté­nek olvasása közben: hogy egyes tudományos kérdésekről ma már bővebben s többet tudunk, mint néhány évvel ezelőtt. Ezért van az, hogy míg a Természettudo­mányi Lexikon első kötetében tíz egynéhány esztendővel ez­előtt az „allergia” címszónak mindössze tizenkét sor jutott, az új kötetben már újabb huszon­hét sorral bővült a magyarázat. Az „antibiotikum” megértetésére is ma már nyolcszor annyi hely vált szükségessé, mint első alka­lommal. További példák: az, hogy mi is az a „holdrakéta . a régebbi tizenkét sor helyett most ötvenkét sorban mutatják meg. S még feltűnőbb az eltérés, ha a „magnetoszféra” címszót hasonlítjuk össze. Ennél a tizen­két soros tájékoztatás helyett ma már csaknem négyszáz so­ros ismertetés látott napvilágot a Természettudományi Lexikon hetedik kötetében. A kiegészítő kötet életre segí­tését az is indokolja még, hogy egyrészt újabb nevek kerültek be a könyvbe, másrészt pedig a legutóbbi kötet megjelenése óta személyi változások is bekövet­keztek. Hogy szükebb hazánkból vegyük a példát: Kiss Árpád kecskeméti kutató időközben a mezőgazdasági tudományok dok­tora lett, s Mészöly Gyula aka­démikus meghalt. Mindketten a hírős város büszkeségei. JÖ ALKALOM természetesen az. ilyen kiegészítő kötet egy lexi­kon esetében arra is, hogy mind­azt pótolni tudják, amit annak idején elmulasztottak belevenni az első kötetekbe. Így került bele hiánypótlásként az ember­tani értelemben vett „család” és „családfa”, a „rokonházasság”, valamint az olyan szavak és fogalmak, mint a „tápanyag- szükséglet”, a „trolibusz”, a „fajelmélet”, a „táguló világ- egyetem”, a „térképjel”, a „hír”, az „éhség” és az ..elméleti fizi­ka”. Hogy például ez utóbbi mennyire nem új jelenség, bizo­nyítja) hogy ilyen nevű tanszéke volt a budapesti egyetemnek, már a múlt század végén. Varga Mihály Mennyibe kerül az emberi test? A hajdani kézikönyvek alázat­ra intenek, amikor felsorolják hogy az emberi testet alkotóele­mek — szén, kalcium, oxigén, nitrogén, kén és nátrium —igen­csak kevéssé költségesek, néhány száz forintból kitelik mindaz, ami az emberi szervezetet alkot­ja. A Yale University molekulá­ris biológia tanszékének profesz- szora, Harold Morowitz újabb' számításokat végzett. Kiszámította például, hogy a hemoglobin grammja kb. 9 fo­rint, a kristályos inzuliné 1500 forint. És máris jóval nagyobb összeget kapott, mint ami a régi kézikönyvekben található. A fol- likulin grammja 14 millió forint, a prolaktiné pedig 50 millió. Az emberi test tehát — a prolaktin tártaiméval együtt — valóságos vagyont ér Morowitz profesz- szor számításai alapján megál­lapíthatjuk. hogy ha az emberi testet egy vegyi anyagokat elő­állító üzemben kellene megven­nünk!, mintegy 18—20 millió fo­rintot kellene fizetnünk érte. Ha azonban a vegyi üzem elhatároz­ná, hogy alapanyagaiból szinteti­zálja az emberi testet, minden bizonnyal több milliárd forint is kevés lenne hozzá! 22 (34.) — Egyedül — feleltem. — Nem mondtad, hogy hozzak va­lakit. — Jobb is — ujjongott csaló­dottan. — Az előjelek szerint úgyis több lesz a fiú. Mire hazacsavarogtam, a Szex- . madonna már itthon volt. Segí­tettem neki, meghámoztam a krumplit, és megmostam a fejes salátát. — Elküldtem a levelet a Manci néniéknek? — kérdezte. — Reggel feladtam — mond­tam. — Baj? Erre nem felelt. Tudom, hogy gondot okozok neki is, Imrének is, hogy nem akarok dr. Kissék- hez menni nyaralni. Anikó bedobta a sercegő zsír­ba a húsokat. Megtörölte a ke­zét. és felém fordult. — Miért nem bírod Manci né­niékel? —• kérdezte. Vonogaltam a váltamat. — A lelkiviláguk miatt. Anikó nevetett: — Elmondanod érthetőbben? Megint vonogatüim a váltó­mat: — Például azért, mert ebéd után mindig elbújták a hátsó szobájukba, és ott itták meg a kávét. Hogy nekem ne kelljen adni. Te tudod, hogy nekem a hátam közepére sem kell a fe­ketekávé ... Anikó ingatta a szexmadonnás fejét. — Miért nem mondtad el? — Mert nem érdekes. — Rán­tottam még egyet a váltómon. — Mondhatnék más példákat is, hogy miért nem csípem őket, de nem mondok, mert feleslegest Odajött hozzám. — Olyan keveset beszélsz... Néha mintha néma volnál. — De rögtön másik csatornára kap­csolt. — Az a báj, hogy nem tu­dom, illetve pillanatnyilag még nem tudjuk Imrével, hogy mit találjunk ki neked. Mert valahol csak kell nyaralnod. Mi a jövő csütörtökhöz egy hétre megyünk, mert mennünk kell. a be­utaló időre szól. és oda nem vi­hetünk magunkkal. Vállalati üdülő, a szobánk kétágyas, de ha háromágyas lenne, akkor is lehe­tetlen elintézni, hogy téged ... A vállalat nem akceptáljál, hogy Imre a gyámod, mert nem cse­csemő vagy és nem ötéves. Ér­ted. Viszont rossz érzés menni, és téged itthagyni egyedül. Aranyos volt a mosolyom: — Miattam tíz deka gondotok nem lehet. A lakást rendben tar­tom. Senki idegent be nem eresz­tek ide, ezt te tudod legjobban. Odajött hozzám, és belefésült az öt ujjóval a hajamba: — Csacsi kám, nem arról van. szó, hogy ne bíznánk benned. Maga a tény, hogy egyedül vagy, elfoglaltság nélkül .. . — Te ígértél muntóit nyárra — rántottam még egyet a válla­mon. — Az meg is lesz — mondta. — De csak július húszadikától, amikor Panni elmegy .szabad­ságig. öt fogod helyettesíteni, mindennap összegyűjtőd a pos­tát,' egybe rakod, és a sofőr ked­den és pénteken a prof után vi­szi az üdülőbe az egészet. De csak július húsztól. — Adjam irasba. hogy nem fogok beleőszülni a várakozásba? — kérdeztem. Nevetett: — A stílus, ez a ti nemzedéki nyelvetek... De elismerem, nem unalmas, sőt gyakran kellemesen bizarr. Nem cáfoltam. Ebéd után olvasni kezdtem Merletől az Üvegfal mögöttet, amit egyszer már elkezdtem. De három oldal után elaludtam. Nem Merle tehetett róla, haneYn a testhelyzetem, ugyanis fekve olvastam. Mire felébredtem, mar öt óra volt. Betapogatóztam a fürdő­szobába. Félórába telt, amíg a zuhany alatt felújítottam ma­gam. Utána Anikó szemügyre vett a maxi kékfestő szerelésem­ben. és ragaszkodott hozzá, hogy legalább a vastag poncsót húz­zam magamra, mert különben holnapra tüdőgyulladással szál­lítanak kórházba. Engedtem, hegy rám adja a poncsót. Zsuzsóéknál nem is volt nagy a létszám.' Én voltam a tizenötö­dik. Két hangszóróból rikácsolt a magnó, hogy ne kelljen szö­veggel koptatni a szájunkat. Mert a folklór szerint sok be­szédnek sok az alja. A jelenlevőknek csak a felét ismertem. Attila nem volt kö­zöttük. Az ismeretlenek között sem. De ebben nincs semmi meg­lepő. Attilát sohasem láttam Zsuzsóéknál. Máshol sem, így házibulin. Aztán jött a tizenhatodik, akit már egy éve nem láttam: Luxy. Sasszeme rögtön kiszúrta, hogy ott vagyok, és máris csatlakozott hozzám. Nem érdekes, de ha pontos akarok lenni, Luxyt ta­valy júniusban távolítottam el magam mellől: megvártam, amíg lezajlik az érettségi, mert nem akartam, hogy miattam húzzák el valamiből, és a szóbeli utáni napon előadtam neki a búcsúbe­szédemet. Azóta sem láttam. Éppen jó szám jött ki a mag­nóból, Luxy intett, hogy tornáz­zunk egyet, nem ellenkeztem, hajladoztunk a nótára, mint nád­szál a szélben. Luxy körüljárt közben, és láttam, hogy teljes hosszúságomban mértéket vesz rólam körös-körül, és nem vol­tam meglepve, amikor nemsoká­ra megfogta ü derekamat, és ki- kormányozoll az erkélyre, amely totál ugyanolyan szürke beton- erkély, mint itthon, a mienk. — Állati nőies lettél — közöl­te Luxy. Kint az erkélyen. — Méghozzá melltartó nélkül. Frankón megesküdtem volna el­ső blikkre, hogy klassz melltar­tód van, az dobja úgy fel a mel­led. , — Máa téma? — tudakoltam és gyengéden, leemeltem a csí­pőmről a mancsát. — Inkább ar­ról mesélj, mit csinálsz? — Téged nézlek, és mardos a bűnbánat, hegy tavaly ejtettelek. — Memóriazavatr — jegyeztem meg. Közömbösen. — Oké, legyen. Elismerem, te küldtél a francba. De attól még senki nem tiltja, hogy megint műsorra tűzz. — Ne hülyéskedj. — mondtam komolyan. Tényleg nem volt kedvem hallgatni ugyanazt, amit már tavaly is úntam. — Mi a foglalkozásod? Nem jelent­keztél egyetemre, vagy mégis? — Nem hát. Esély nélkül, kö­zepes érettségivel? Én nem röp­ködtem soha a fellegekben, ezt éppen neked nem kell bizonyí­tanom. Nem engedtem, hogy megint a szex ingoványára tévedjen a — Tényleg, mi lett belőled? Nevetett, öntudatosan, mint egy hatalomra jutott puccsista, Chiléban a tévékamera előtt. — Mi lett belőlem? Egy jó vastag pénztárca. Eladó vagyok, egyetlenem. Építőanyagügyben egy állati ronda telepen, ott csámborgok egész nap a beton- gerendák között, meg a nyílás­záró szerkezetek között, cement között. Ami csak ossza van hord­va egy ilyen telepen. Látom, nem érted, miért nem sírok. Azért, kisanyám, mert az a ronda kö­zeg tejeli a pénzt. Ugyanis ami ott van nálunk, az mind csak optikai csalódás a vevőnek. Be­jön az ürgé, hogy ilyen meg ilyen betongerenda kell neki az építkezéséhez. Mélyen belené­zünk a szemébe, és részvéttel tol­mácsoljuk, hogy sajnos, az a be­tongerenda éppen hiánycikk. Vagy bejön a másik, hogy első osztályú, vagy másodosztályú parketta volna az igénye. Neki is kijár a részvétünk. Vagy ajtó kell nekik, vagy ablakkeret, vagy iksz méretű betontálca, vagy für­dőszobacsempe, konyhaburkoló, amit csak akarnak. Semmi sincs. Momentán! Az ürge lekonyul. Akkor jön az emberi szó. Ré­szemről, a kollégáim részéről. Hogy természetesen számíthat a rokonszenvemre, tüstént értesí­tem, ha jön az áru. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom