Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-23 / 225. szám

I

1976. szeptember 23 • PETŐFI NEPE • 5

A Megyei Művelődési Központ műsora

szeptember 27-től október 4-ig

kiállítás

BULGÁRIA FEJLŐDÉSE a felszabadulás után. Megnyitó: október 4-én, 17 órakor.

HETI MŰSOR

Szeptember 27-én, hétfőn 17 órakor a folyóiratolvasóban: JOGI TANÁCSADÁS. Szeptember 28-án, kedden 19 órakor az emeleti előcsarnokban: BÁSTI LAJOS ELŐADÓI ESTJE. Belépődíj: felnőtt: 15 Ft, diák: 10 Ft. Szeptember 29-én, szerdán 17 órakor a kamarateremben: TALÁLKOZÓ az általános iskolák második osztályosainak szüleivel.

Szeptember 30-án, csütörtökön

19 órakor az ifjúsági klubban: HUMOR ÉS SZATÍRA. Do. monkos Béla bábművész önálló estje.

Szeptember 30-án, csütörtökön

20 órakor a színházteremben:

AZ APOSTOL EGYÜTTES KONCERTJE. Belépődíj: 30 Ft. Októbert 1-én, pénteken 18 órakor: HANGVERSENY a Zenei Világnap tiszteletére.

Október 3-án, 10 órakor és

4-én 9 és 10.30 órakor a színházteremben. A KIS TOMTOM. A japán PÚK Bábszín. ház előadása gyermekeknek. Belépődíj: 5 Ft.

Október 3-án, 10 órakor a

Műszaki és Természttudomá- nyi Stúdióban: AZ ÖRA TÖRTÉNETE. A kvarc karóra mű- ködése.

Október 3-án, vasárnap 19 órakor a színházteremben: ŐSI JAPÁN BÁBJÁTÉKOK — felnőtteknek. A japán PÚK Bábszínház előadása. Belépődíj: 25 Ft.

Október 4-én, hétfőn 17 órakor a folyóiratolvasóban: JOGI TANÁCSADÁSI

1264

HÚSZ ESZTENDŐRE SZÓLÓ MUNKA LESZ

• A Pécstől nyugatra emelkedő Jakab.hegyen megkezdődött a Kárpát-medence legnagyobb vaskori — mintegy félmillió négyzetméter területű — településének a feltárása. A kiemelt tudományos feladat munkálatai mintegy 20 évig tartanak. Feltárják ezzel egy- időben azt a földvárra épített középkori kolostort is, amely 1225-ben épült. Képünkön: az elsőként feltárt halomsírból való lelet, egy halotti urna.- (MTI-fotó: Bajkor József felvétele—KS)

Színjáték a betűkkel

emutatkozott az új évad egyik színésze. A premierek előtt a nyomtatott betű is rendelkezésére állt, hogy valljon u pályafutásáról, művészi szándékairól. Ez a vallomás az ötezres példányszámú műsorfüzetben jelent meg.

A fiatalember azt követően szerződött vissza a színházhoz, hogy más társulat élére került a korábbi igazgató, akivel — vagy akinek — nézeteltérése támadt vele egy szereposztási kérdésben. Mint ilyenkor néha lenni szokott, elváltak az útjaik. „Adósságot hagytam itt, vagy hagyattak itt velem. Igyekszem maximálisan törleszteni...” — jelentette ki a két év után megtérő színművész.

Az írásos szöveg utólag célba vette az igazgató személyét. Nem mindennapi furfanggal. A mondatokat kezdő — bekezdéseket nyitó — nagybetűket összeolvasva jókora becsületsértés — ízléstelenség kerekedett ki. A betűk egymásutánisága alighanem fontos lehet, ha valaki például úgy fogalmaz, hogy „Zajos örömmel" irta alá a szerződést. A középkorban, majd a 16

—17. században a lírikusok ilyen fogással örökítették meg az utókornak a személyiségüket, a szerelmüket, vagy épp a gyűlölt ellenségük nevét.

Nem igazi hecc a hecc, bármilyen ízléstelenséget követ el az illető, ha nem pattant volna ki, mire a ravaszul megkomponált kitétel mindenféle rejtjel-kulcs nélkül felfedte lényegét. Ráadásul a furcsa játék nem saját kontóra, hanem a színházéra ment. A műsorfüzetet úgyanis a közönségnek készítik, és mintegy ezer példány gazdára talált belőle, amíg egy külső jóakaró felhívta az igazgatóság figyelmét. A színház elhatárolta magát, beszüntették a további terjesztést, s a társulati vezetőség egyöntetűen fegyelmi tárgyalást kezdeményezett.

Lehet, hogy ez a színművész éppen forradalmárt fog játszani Páskándi Géza Rejtekhely című darabjában? Vagy Németh László VII. Gergelyében ő lesz Henrik szelleme, akinek megbocsátásért Canossába kellett zarándokolnia?

A műsorfüzetért sorban állóknak azért nem kell aggódniuk. Tíz napon belül újra kapható tesz. Lesz másik.

Halász Ferenc

A festőművész

Bécsi utca 1. Sarokház. Átnéz a többiek fölött, előkelőségek lakhattak itt valamikor. Az igazán gazdagok persze Budpról kocsiztak, autóztak. A friss, jobbmódú középosztály tagjai bérelték a tágas szobákat.

Pest kellős közepén lépcsőzök régi palota hatodik emeletére. Míg bandukolok fölfelé, millió gondolat járkál fejemben. Gyakran látták ezek a falak Kondor Bélát míg műtermébe liftezett. Szerencsétlen Sarkadi Imre innen zuhant a mélybe.

Szűk folyosón botorkálva találok rá Berki Viola műtermére. Ajtaján hosszúnyelvű ördögfióka riogatja a nemszeretem látogatókat. Szigorú szerelemben él a munkával, amíg dolgozik, zárva a bejárat.

Várt. Megbeszélt találkozóra jöttem. Felcsillanó szemek köszöntik a szülőföldről érkezőt.

Már lépcsőmászás közben megfogalmaztam az első kérdést.

— A tanya, a kisváros után hogyan fogadta a főváros, megviselte-e az új életforma, a földszint után az irdatlan magasság, a fű után a kő, a csend után a zaj?

— Aki Pesten él csak itt, a Belváros kellős közepén élhet. Halasról a Kinizsi utcába kerültem, a Franzstadtba. Patinás, régi hely. Először borzalmas volt. Mindig arra gondoltam, hogy olyan a házunk, mint az állatkert, ketrecek a lakások. Kezdetben utáltam ezt a Pestet, inkább csak elméletben, mert azért szerettem elejitől fogva.

A Dunára tekintő ablakhoz hív. Némi irónia bujkál hangjában.

— Innen csaknem minden idegenforgalmi nevezetesség látható. A Szabadság-szobor, a tévé-torony. Alkalmas hely a tűzijáték nézésére. A másik ablak a Belvárosra nyílik.

— Az Intercontinental ronda tűzfalánál szebb látvány is elképzelhető ...

Festőművész, a fővárosi lokál- patrióta megvédi háza táját, bizonyítván egyúttal, hogy bennünk van a szépség forrása.

— Nézze meg esti szürkületben a rondának mondott falat. Migg a környező hivatalokat, kis mellékhelyiségek ablakai nyílnak erre. Téli alkonyatokon egyszerre gyulladnak ki a fények, ez valami egészen gyönyörű. Az épület és az ég szürkesége összefolyik, csak az ablakok világítanak. Gondoltam, erről képet csinálhatnék.

mokbuckák sem olyan vad zöldek, mint a búzavetés.''Rítiwbb zöld ez és a levegő is ritkább.

— Mit adott a halasi, tanyai környezet?

— Szerettem a hársfasort, meg a lovakat.

A közfelfogással ellentétben szépeknek tartom a szarvasmarhákat. Változatos a szarvállásuk, tarkaságuk. Történetek is megmaradtak, ezeket inkább az iskolából hoztam. Már az egy tantermes kötönyi iskolában rajzoltam. Mindenféle egészségügyi ábrák voltak a falon, meg afrikai állatok. Azokat.

A tanító úr biztatott. „Meg

kell verni, ha nem tanulod a

festést.” A történelem is izgatott. Volt a közelünkben egy domb.

Népvándorláskori pénzek kerültek onnan elő, eszközök, csontok.

— Mit szóltak szülei pályaválasztásához?

— Szent meggyőződésük volt, hogy jól választottam. Thorma János nagybátyámról sokat meséltek. Nagyon szerették őt.

— Milyen elhatározással, céllal ment a főiskolára?

— Arra törekedtem, hogy minél jobban megtanuljak rajzolni. Az akkori iskolai szemlélet még kedvező volt számomra. Dürer a példakép. Szívesen rajzoltam hetekig ceruzával a stúdiumokat.

Sgjnos, igazán senkivel sem értettem meg magam. A világból minél többet szeretnék a képbe belefoglalni, minél többet tárgyakban, s tájilag, s mindezt angyali színekkel.

A téma is fontos. Másként persze mint az irodalomban. Engem az nem elégít ki, ha bármilyen jól megoldok egy csendéletet, s/obabelsőt, arcképet. Előbb elképzelem a képet, s azután adok címet, de számomra fontos, hogy az is mondjon valamit.

Nem úgy persze mint az aka- démisták. Elhatározták, hogy megcsinálnak egy csatajelenetet, de nem' a festészet nyelvén adták elő. A reneszánszban is adott

• Illusztrációk a Széphistóriákhoz.

téma volt, de azt festőileg adták elő. Ezt képzelem a festészet csúcsának.

— Nehezen kibontakozó pályája az utóbbi években látványos sikerekkel ékes. A miskolci nagydíj, kiállításainak kritikai visszhangja, műveinek népszerűsége, a sok külföldi elismerés — a most nyíló reprezentatív milánói tárlaton például a magyaiok közül talán a legtöbb alkotással szerepelt —, megtisztelő megbízatás után miként vélekedik előrehaladásáról. Hol tart?

— Mint a majom, amelyik utánozza a tükör előtt úrnőjét. Sokszor azt hiszi, hogy hasonlít is, de hogy hol van ez az igazitól, csak én tudom.

— Gyönyörű ez az állványon most formálódó kép. Sugárzik belőle a természetbe ágyazott ember elpusztíthatatlan életöröme, á lét sugárzó boldogsága. A hajdani és a mai figura egyaránt otthon van a dús vegetációban.

— Ifjúkora tájaira is színekkel emlékezik?

— A zöld, a zöld jut az eszembe. Kötönyben minden zöld volt. A fehér falú tanyák, a nádtetőknek az az utánozhatatlan, csodálatos, az esők után barnára váltó szürkesége is zöld háttér előtt jelenik meg. A vásárhelyi iskola sokat ismétli ezt a motívumot, de ez nálunk sokkal változatosabb.

Friss füvek, hivalkodó szarka- lábok, bársonyos liliomok, lángoló őszirózsák simogató ölelésében munkálkodik két ember; távol a város kőcsipkéivel, toronyfelkiáltójeleivel. A Hobbikért Berki Viola főművei közé tartozik. Jól érzem?

— Szeretem. Ha teljesen elkészülök vele, az Ady-megbízatás- sal foglalkozom. Még gondolkodom mit is csináljak. Azt hiszem szerelmes költeményt választok. Talán a Léda szíve címűt. Olajban képzelem. Azért keresett szüntelenül a költő, mert az igazira vágyott. Titkosak az emberi kapcsolatok.

— Főként rajzaiban tűnik föl a kiskunsági táj...

— Mondták már, alföldi létemre hegyeket fostok. Kedvelem a vadregényességet. A mesékben nincs alföld, konkrét hely, csak a végtelen. De vannak Halas környéki buckás tájaim, illancsi, pirtói buckák.

Jártam otthon, alaposan megváltozott ez a vidék is. A sovány rozs és búza helyén ma suslós erdő van. Meg olajkút. A népvándorláskori sírok közelében olajkút. Tanyai házunk sincs meg már. A növényekről ismertem meg, hol állt. Volt egy kis rét, megtaláltuk. Meg a nárciszokat és a yukka-bokrokat. A növények harminc év távlatában is útmutatók lehetnek.

Szívesen mentem volna a zománcművészeti táborba, hívtak is Kecskemétre, de ez a kép lefoglalt.

Számon tartanak?

Hazafelé a búcsúzó kétkedő kérdés izgatott. Kevesen érzik így ezt a tájat. A képzőművészetet újabban bőkezűen támogató Bács-Kiskun megye mégis kissé megfeledkezett róla.

Munkáit szívesen látják országszerte. Az elzárkózással magunkat szégyenítjük.

Heltai Nándor

Homokbuckás vidék ez, tele szürke levelű nyárfákkal. A ho• Munka közben. (Pásztor Zoltán felvételei)

(51.) Még egy köszönöm-morgást is kiutaltam a címére, amikor kilök, te elém a kisablakon a gyógyszereket.

Mire hazaértem, Éva is itthon volt, tájékoztatnom se kellett s tényállásról, mert anyával már megbeszélte. Odaadtam a gyógyszereket, és bontottam anyának egy üveg tonikot, azzal vegye be

a tablettákat, ne a vegyszeres vízzel, ami a csapból folyik.

Ma.

Anya reggelre többé-kevésbé koordinálta magát, ami enggm megnyugtatott. Utasítottam magam, amikor elindult a hivatalba, hogy helyezzek el egy pusz- mákot a homlokán (a kifejezés a saját gyermekkoromból).

Apa még aludt, amikor anya elment. Amíg vártam, hogy apa fölébredjen, főztem neki egy hordó kávét. Mire fölébredt, már vittem is neki. Én is ittam fél csészével.

Apa kávézás közben átnézte az újságot és Portugáliáról beszélgetett velem. Idegesíti, hogy a szocialisták napról napra élesebben szembefordulnak a kommunista párttal, és a hadseregből is stikában maguk mellé szervezik azokat a tiszteket, akik eddig megjátszásból forradalmároknak ábrázolták magukat (hogy ezzel a színészkedéssel eltereljék a figyelmet a fasiszta múltjukról).

A suliba ma nem kellett bemenni, ezért Tamarával úgy találtuk ki, hogy délelőtt tízkor találkozunk, együtt bonyolítjuk le a Ventus és a Fábián család kózellátására a bevásárlást, utána megint úszni megyünk.

Állati meleg lett mára, mivel már kora reggel harminckét fokkal fenyegetőzött a rádió, és köztudott, hogy ami rossz meg van ígérve a rádióban, az precízen be is jön, ellentétben a pozitív előrejelzésekkel, amelyekre vonatkozóan kedvezőtlenebb az arány.

Gyorsan bevásároltunk a nagy ABC-ben. Külön Tamarának vettem egy csomag rágógumit a saját dohányomból (nem a családi konyhapénzből). Hazafelé menet rágtunk, és azon versenyeztünk, melyikünk tud nagyobb léggömböt fújni a rágóból. Tamara szakképzettebb: akkora hólyagot fújt, mint számos emberformájú képződménynek a nyakon viselt végtagja.

— Sógornőm szimpátiával nyilatkozott rólad — tájékoztatott.

— Nem is ismer — mondtam.

— Az este a balkonról kifigyelt, amikor hazakísértél.

— Az kevés.

— De a Szexmadonna olyan... Várj, pszichológiából tanultuk. Megvan: Anikó egy intuitív alak. Balkonról is megérezte, hogy klassz vagy.

— Kösz — mondtam. — Add át neki.

— Majd te átadod — mondta. — Este ugyanis feljössz hozzánk. Hogy ne érjen váratlanul, már most közlöm.

— Ez a szokás? — kérdeztem, de már meg is bántam.

Láttam a szeméből, hogy kitalálta, mit gondoltam, és egyúttal intuitív is volt: megérezte, hogy haladéktalanul megbántam a kérdést.

— Nem ez a szokás — mondta totál nyugodtan. — Ha érdekel, az eddigi árnyékaim mindig csak a kapuig követhettek.

Átemeltem a másik markomba a bevásárlószatyrot, hogy kézen fogjam. Mire a kezéért nyúltam, megint intuitív volt: bal kezéből ő is a jobb kezébe cserélte át a szatyrát.

A játszótérnél szétkanyarodtunk, ő is hazafelé, én is. Találtam egy kavicsot, és a harmadik továbbpasszolás után közöltem vele: enyhén szólva örömmel tölt el, hogy Tamara intuitív.

Hazafuvaroztam a bevásárlást, összedobtam az úszócuccaimat, és két zsömle közé kisajátítottam magamnak a maradék téliszalámit, amit Elemér protekciósán szerzett valahol (mivel az idén a magyar téliszalámi-termés exportra megy). Mert az uszoda büféjében nem madárlátta, hanem legyeklátta szendviccsel látják vendégül az embert a pénzéért.

Éva — hagyományosan — nem rakta vissza a helyére a telefont. Amíg visszatelepítettem a kisasztalra a készüléket, Deák doktor jelent meg a képernyőmön. Deák doktorról pedig anya jutott eszembe, anyáról pedig, hogy föltárcsázzam az irodai számát. Taccsra tettem magamban egy hülye gátlást, amely sunyin ellenezte, hogy szentimentális gesztust engedélyezzek magamnak, és azért is föltárcsáztam a számot.

— Fábiánná — mondta anya hangja a kagylóban.

— Helló, vagyis jól vagy? — morogtam (bele a telefonba). Állati hülyeség, hogy az ilyent miért nem lehet gátlásm'entesen megkérdezni.

Intuícióm szerint anya egy neandervölgyi ősember váratlan látogatásától kevésbé döbbent volna meg, mint az én érdeklődésemtől.

— Te vagy? — Nem csuklott, de majdnem. — Nahát! Köszönöm, elég jól vagyok. — Ennyi idő kellett ahhoz, hogy visszanyerje a lelki egyensúlyát. De visszanyerte. — És te?

— Kösz, rendben — mondtam.

— Csókolom.

Haladéktalanul letettem a kagylót, és beletöröltem a homlokom a gézbe, ami a horzsolt karomat dekorálja. ♦

Az uszodában. Tömegnyomor. Annyi ember, mint a tévében a tokiói utcákon csúcsforgalom idején.

— Felkérhetlek, hogy meneküljünk el innen? — kérdezte könyörgés gyanánt Tamara.

Fölkérhetett. Letusoltuk magunkról a koszt, amit a medence vizében gyűjtöttünk, magunkra aggattuk a cuccainkat, és meg se álltunk a Gellérthegyig. Ott a hegyoldalban állati klassz a füvezet (pázsit). Én is úszónadrágra vetkőztem, Tamara is bikinire hámozta magát és elterültünk. Beszámoltatott a tegnapi estéről, majd közölte, hogy Deák doktort ő is ismeri (vakbélműtét 13 éves korában), és jó fejnek értékeli.

— Kérhetnénk tőle írást, hogy ne kelljen elmenned táborba — mondta aztán. Fölkönyökölt a fűben, és odahajolt fölém. — Nem akarom, hogy elmenj. — Odadugta a száját a fülemhez.

— Ne menj el.

Nem kérdeztem, hogy miért ne menjek. Hülyén hangzott volna. összeért a bőrünk. Ettől száraz lett a szám. De közben idegesen akartam, hogy érezzem a bőrét.

— Most beismerek neked valamit — mondtam, és a szárazságtól rekedt volt a hangom (hallottam). — De utána tartózkodj a szatirikus megjegyzésektől.

— Hallgatlak — mondta és levette a napszemüvegét.

Fogtam és föltettem a magam szemére.

— Egyszer régen, amikor történelmi szükségszerűség miatt Amadé Kati kísérete gyanánt föl kellett vonulnom hozzátok a

III c-be, hogy meghívjunk titeket, mint osztályt, a klubdélutánunkra, tehát amikor először láttalak ... *

Elakadt a lemezemen a pickup. Mi a francnak mondjam el?

Tamara fölemelte az orromról a napszemüveget.

— Tudom követni a szöveget — mondta megnyugtatóan.

Frankón zavarban voltam.

— Tehát? — sürgetett (mérsékelten).

Kinyögtem:

— Ügy hívtalak akkor magamban, hogy az a jó testű vékony szőke... :oüG

— És? Megváltozott azóta a véleményed? — Fürgén fölugrótta fűből, és kihúzta magát, még láb- ujjhegyre is állt. Döntsd el.

Irtó szép teste van. Rühelltem, hogy gondolatban összehasonlítom, vagyis áz ellenséges agyáramaim összehasonlítják a volvós nővel (Szilviával). De össze volt hasonlítva az agyi képernyőn. Ezáltal pedig tisztázódott, hogy Szilviának is jobb az átlagnál a teste, de Tamaráé még klasszabb. Valahogy vékonyabb. Talán a lába is hosszabb. Vagyis nyúlánkabb (így precz, hogy nyúlánkabb).

(Folytatjuk.)