Petőfi Népe, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-18 / 221. szám
4 • PETŐFI NÉPÉ • 1976. szeptember 18. „ Elvégeztem amit rámbíztak” Szentkata, Almamajor, Kélesta- nya, meg a Kisszállási-telep és a Borota üti iskola vidéke sokat látott engem. Hatvannégy esztendős koromban mentem nyugdíjba. De azt hiszik, tudok nyugodni mai is? Vállalok társadalmi munkát például a Vöröskeresztben. És a taggyűlésekről sem hiányzóm. „Mindig megbecsültek” Gallai néni szavai nyomán megelevenednek a régi évek, napok érdekes eseményei. Közben az emléktárgyai között keresgél. Feltűnik, milyen sok a megőrzött, immár sárguló meghívó ezek között. Van itt meghívó járási és megyei párt-küldöttértekezletre, szakszervezeti gyűlésre, tanácsülésre stb. És mennyi oklevél! ElQallai Antalné nyolcvan esztendős, a Kiskunhalas melletti Kunfehértón él egyedül, egy kicsi szobában, ám mégsincs kényszerű magányba zárva. Aki örökké másokért munkálkodott, szorgoskodott, azt nem felejtették el az ismerősei, barátai, volt munkatársai, s gyakran felkeresik immár csendesebben folydogáló napjaiban. Ilyenkor az idős, de lélekben nagyon is fiatal asszony emlékezik a volt-napokra. Emlékezik és mesél, kifogyhatatlanul és fel-fellobbanó szenvedéllyel, lelkesedéssel. Szavai mögül fölsejlenek a viharos esztendők. „Szép ünnepség volt” Az albérleti szobában friss virág van az asztalon. A csokor mellett zöld növények és színes kicsi térítők — diszlenek. Könyvek a szekrény tetején. A sarokban olajkályha, az ablak mellett öreg varrógép. Fényképek a falon, mindenütt. Gallai néni beszél: — Szép ünnep volt a nyolcvanadik születésnapom. Szinte az egész járásból itt voltak. Jöttek a kedves emberek, hogy felkö- szöntsenek. Tanácsi dolgozó, könyvtáros és párttitkár voltam: ismertek hát sokan; és úgy látszik, nem felejtettek el. Tudják, milyen jó érzés ez az embernek? — Hallottuk, hogy sokan úgy tekintették, mint az anyjukat, ezért ragaszkodnak még ma is. — Ügy bizony! Egyszer, az ötvenes évek elején meg is vádoltak taggyűlésen azzal, hogy „anyáskodó” természetem van. De azért tudtam én kemény is lenni. Például emlékszem, amikor egyik férfi munkatársunk nagyon nőzött, felléptem ellene. Használt neki; ma megbecsült ember egy fontos állásban. — Kapott ajándékot is Gallai néni, ugye? — térek vissza a születésnapra. — Kétezer forintot, szép levél kíséretében a járástól. És hoztak dzsörzé ruhát, nekem olyan még sose volt... „Korán árvák maradtunk” Az idős asszony azután ígv emlékezik vissza a családjára és fiatal korára: — Halas testvérvárosában, a jugoszláviai Kanizsán születtem Apám szegény kisiparos volt az anyám varrónő, öten voltunk testvérek, valamnnyien lányok. Sajnos, az apámat hamar elveszítettük. Nem halt ő meg akkor, csak elment szerencsét próbálni Brazíliába; és soha nem tért vissza onnan. Hiába vártuk, sose láttuk többet. Pedig jó ember volt, néha küldött kevéske pénzt is; készült is haza... De nem lett belőle semmi... — S később? Mi lett vele? — Állítólag Peruba ment; nem tudjuk azóta sem. Sokáig kerestettem; nehezen nyugodtak™ bele hogy elvesztettük. De hiába, hiába... Tehát korán árvák maradtunk. Közben jött az első világháború, az is nehezítette a sorsunkat. Jó tanuló voltam, pártfogoltak, elvégeztem a négy polgárit, És kitanultam a varrónői mesterséget is. — Azután férjhez ment? — Igen; ide a szomszédos Mélykútra, Egy becsületes iparosember felesége lettem. Született két gyermekünk, de azok is korán árvaságra jutottak. A háborúból hozott sebe kiújult az apjuknak, s fiatalon eltávozott közülünk. A nagyobbik gyerek meghalt a második világháborúban, a másik él. Párttitkár itt Kunfehértón, az Anti. „Felfigyeltek rám a járásiak” — Mikor és hogyan kezdődött a mozgalmi munkája? — felszabadulás után Jánoshalmán éltem. Ott kaptam kezdetben kisebb-nagyobb feladatokat. Egyszer, az egyik választás előtt a Kiserdő-kerületben — tudja, ahol olyan sok a gyümölcsös — jártuk a tanyákat. S amikor a választás eredménye a kommunistáknak lett a legkedvezőbb, felfigyeltek rám a járásiak. Kérdezték: miből élek? Mondtam: várrogatok, abból. Akkor így szóltak: majd találunk magának, elvtársnő, valami mást. — És mit találtak? — Bevittek a községházára. Az élelmiszerjegyek elosztását bízták rám. Majd később, a tanácsok megalakulásakor, 1950-ben statisztikus lettem. — Értett hozzá? — Számolni, persze, tudtam. Meg volt hozzá józan eszem. — Ez elég volt? — Dehogy. Vittek iskolára, Ba- latonlellére. Várjon csak (keresgél a Szekrény aljában), itt ez a Könyv, d Lenin életéről. Nézze meg, mi van beleírva. Olvasom: „Gallai AnLünéoak, az iskolán végzett ja munkájáért. Balatonlelle, 1951>— március 10.” Alatta d bélyegző: „Központi Statisztikai Hivatal Szaktan- folyama", — Később bekerült a járáshoz? — Termésbecslő lettem; majd, mivel szerettem olvasni, művelődni, népművelői vonalon dolgoztam tovább. Később könyvtáros lettem. S egy ideig mint párttitkár is dolgoztam. Változatos életem volt. „Vittem a hátamon a könyveket” — Milyen volt a könyvtárosi munka? Nehezen szokott bele az új munkakörébe? — Hamar belejöttem. Igaz, hogy a kitűnő munkatársak: Martonosi Pál és Lunger Pál nagyon sokat segítettek. Akkoriban kezdtük kiépíteni a könyvtári hálózatot a járás községeiben. De ennél is izgalmasabb volt, amikor a tanyavilágban kezdtünk mozogni. Jómagam is vittem a hátamon a könyveket gyalogmenetben, igen sokszor. Emlékszem, volt rá eset, hogy a járási népfronttitkár utolért kerékpáron, és elvette a csomagot, hogy segítsen. Ez mán ötvenhat után volt. — Ez azt jelenti, hogy Gallai néni nem volt már akkor sem fiatal. —Hatvanonfelül voltam; de azért nem ártott meg a gyaloglás. Bírtam, szerencsére. Ha valamit nagyon szeret és nagyon akar az ember, akkor az erő is megvan hozzá, elhiheti. A környező vidéki Alsó- és Felsőismerés a párt- és tanácsi munkáért, a Vöröskereszt-mozgalom- bdn kifejtett tevékenységéért, a nómozgalomban való részvételért, a sikeres szakszervezeti munkáért, a népművelési munka segítéséért. És több kitüntetés: Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, az Országos Béketanács Aranykoszorús jelvénye (az ezüst is megvan), a Magyar Vöröskereszt Aranykőszorús Jelvénye (kettő is van belől.e). — Elismerték a munkáját — jegyzem meg. — Mindig becsültek, ez az igazság. Pedig higgyék el, nem azért tettem, amit tettem. Egyszerűen. mert kötelességemnek éreztem, azért. Kedves emléktárgyai között őriz egy füzetbe kötött tanulmányt. Vorák József múzeumigazgató munkáját. Az első oldalán ez a dedikáció olvasható: „Gallai néninek, akivel együtt dolgozhattam, s akitől csak szépet, jót tanulhattunk valameny- nyien.” — Látja, milyen kedvesek tudnak lenni az emberek — mondja elórzékenyülve a nyolcvanéves nyugdíjas asszony. „Tisztelet az anyának” Búcsúzás előtt arról kérdezzük az idős asszonyt, hogyan telnek a napjai mostanában? Ezt válaszolja: — Kézimunkázom és írogatok. — Mit ír? — Leveleket. Például a moszkvai rádiónak. Szoktak is válaszolni. Meg verseket. Nézze csak (egy vaskos füzetet mutat), itt vannak. Az egyik vers Leninről szól; íme egy sora: „Tisztelet az anyának, ki őt a világra hozta”. Legvégül ezt mondja: — Ha megyek az utcán, s elém áll valaki, megismer, mondja, hogy „Csókolom aranyos Gallai néni, hogy van?”, akkor nagyon boldog vagyok. Emlegetjük a1 régi időket, és az jólesik... Nagyon jó olyankor... — Mit tart legnagyobb dolognak a változatos életében? — Azt, hogy elvégeztem, amit rámbíztak. V. M. AZ MSZMP TUDOMÁNYOS MŰHELYEI Az oktatási igazgatóságok A megyei közvélemény élénk figyelemmel kíséri a megyei pártbizottságok oktatási Igazgatóságainak munkáját. Ezek az Igazgatóságok mindenekelőtt oktatási intézmények, melyek a párt. a tömegszervezetek, az állami szerveik kádereinek képzésével foglalkoznak. Egyúttal tudományos intézmények is, melyek alkotó munkája új eredményekkel gazdagítja a társadalom múltjára és Jelenére vonatkozó Ismereteinket. A megyei oktatási igazgatóságok kutatómunkájának Jelentőségéről, szerepéről kértünk nyilatkozatot dr. Mona Gyulától, az MSZMP KB Agitáció és Propaganda Osztályának helyettes vezetőjétől. — Megítélése szerint milyen feltételei vannak a tudományos kutatómunkának az oktatási igazgatóságokon? — Ügy vélem, e kérdés megválaszolásához mindenekelőtt számba kell vennünk, milyen bázisra támaszkodhat a megyékben a társadalomtudományi kutatás. Az ezzel foglalkozó intézmények egyike minden megyében a párt oktatási igazgatósága. Jelentős erőket összpontosít ugyancsak valamennyi megyében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervezete. Ahol egyetemek, főiskolák, valamint akadémiai intézetek működnek, ott természetesen ezek is számottevő tényezői a társadalmi valóság kutatásának. Nem lebecsülhető a múzeumok, levéltárak tevékenysége sem. Az oktatási igazgatóságok tudományos tevékenysége tehát ebbe az összefüggésbe illeszkedik. — Az oktatási igazgatóságok tudományos tevékenységének reális értékeléséhez tudnunk kell, hogy elsősorban a pártpropaganda intézményei, így alapvető teendőjük nem maga a kutatás, hanem a kutatómunka eredményeinek hasznosítása. Másrészt viszonylag fiatal intézmények, így a tudományos élet vérkeringésébe való bekapcsolódásunk sem tekint hosszú múltra vissza. Mégis azt kell mondanunk, hogy az elmúlt években bebizonyították: nemcsak arra képesek, hogy a propaganda- munkában jól hasznosítsák a társadalomtudományok eredményeit, hanem tudományos kutatótevékenységet is sikerrel tudnak folytatni. Mindezek alapján leszögezhetjük, hogy ma már igen számottevő Szellemi kapacitást jelentenek, Ezt egyebek mellett az is mütá'tjá, hogy a hivatásos oktatók között számosán valamely tudományág kandidátusai, s arányuk gyorsan növekszik. — Milyen területeken értek már el kézzelfogható tudományos eredményeket az oktatási igazgatóságok? — A leginkább szembetűnőek az eredmények a helytörténet, ezen belül főként a munkásmozgalom helyi története feltárásában. A múlt év elején felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából országos tudományos emlékülést rendeztünk Salgótarjánban, amelyen húsz előadás és harminckét korreferátum mutatta be a megyei igazgatóságok tanárainak kutatómunkáját, e munka eredményeit. A tanácskozás anyaga most könyv alakjában is megjelenik. Ez lehetővé teszi, hogy az érdeklődők szélesebb rétege is meggyőződjön róla, milyen színvonalasan tudták a megyei pártoktatók feltárni és elemezni szűkebb hazájuk három évtizedes fejlődésének különböző tényeit, s ezek összefüggéseit. — Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a kutatás irányát mind erőteljesebben a helyi politikai szükségletek szabják meg. Az oktatási igazgatóságok vezetőivel folytatott tanácskozásokon mindig hangsúlyoztuk: elsősorban olyan témákkal foglalkozzanak, amelyek feldolgozásával segíthetik a megyei pártvezetés döntéseinek előkészítését, elméleti megalapozását, másodsorban pedig a propagandában felvetődő kérdések megválaszolásához igyekezzen a kutatás hozzájárulni. Ez a kettős cél mindjobban áthatja a tudományos törekvéseket. Ilyen szempontból nagy elismeréssel lehet szólni például az idegenforgalomnak a közgondolkodásra gyakorolt hatását vizsgáló Veszprém megyei kutatásról, vagy a társadalmi struktúrában bekövetkezett változások elemzéséről, amiben Szolnok, Szabolcs és más megyék pártoktatói igen figyelemre méltó eredményeket értek el. Az oktatási igazgatóságok idei tudományos tanácskozása arról tanúskodott, hogy az életmód problémáinak kutatásában is jelentékeny kezdeti eredmények születtek már több megyében. Nagyra értékelhetők az oktatás módszereivel kapcsolatos tapasztalatok tudományos általánosítására irányuló törekvések is — tudni kell ehhez, hogy a felnőttoktatás didaktikájának kidolgozásában még sok adóssága van a pedagógia tudományának. — Milyen segítséget adnak a párt központi szervei a megyei igazgatóságok tudományos tevékenységének további fejlesztéséhez? — Egyik fontos feladatunknak tartjuk folyamatos és gondos tájékoztatásukat a központi tudományos intézményekben folyó kutatásokról, hogy a leszűrt, beigazolódott tudományos eredményekhez hozzáférhessenek és azokat hasznosíthassák. Nem kevésbé fontos kutatómunkájuk célszerű koordinálása, hogy a párhuzamosságoknak elejét vegyük. Ügy látjuk, hogy ezeken a területeken alapjában eleget tudtunk tenni a magunk elé tűzött céloknak. Jórészt megol3at- lan viszont még az egyes megyék tudományos eredményeinek közkinccsé tétele, az elszigetelődés veszélyének leküzdése. Ebben növekvő szerepet szánunk az említett országos tanácskozásoknak, amelyeket a következő években is az előtérben álló társadalom- politikai témák tudományos elemzésének szentelünk. — A megyei pártoktatási igazgatóságok az utóbbi években bebizonyították a tudományos tevékenységre való rátermettségüket — mondotta befejezésül dr. Mona Gyula. — A továbbiakban is szükség lesz ez irányú erőfeszítéseikre, hiszen ezzel jelentősen hozzájárulhatnak a politikai gyakorlat fejlesztéséhez, az oktatás színvonalának emeléséhez. 32 SZILVAS1 LAJOS (47.) Klassz, hogy holnap megint nem kell korán kelni. Még olvashatok egy kicsit. A Merle-köny- vet. Most talán türelmem is lesz hozzá. Elolvasom, hogyan szabadult meg Jacqueline a szüzességétől. Merle egy férfiíró.; Tud- hatja-e egy férfiíró, milyen az egy lánynak, amikor elveszti a szüzességét? Tudhatja-e igazából, vagyis hitelesen? Lehet, hogy nincs igazam, mégis azt hiszem, hogy az ilyent csak egy nő tudhatja hitelesen. Egy nő is csak azután, ha már túl van rajta. Nézem a gyorsírásomat. Ma volt türelmem, nyugodtan írtam, olyan szabatos ez a sztenogram itt előttem, hogy más is el tudná olvasni. Ha tavaly ráhajtottam volna... De nem volt, aki biztasson. Ha tavaly lett volna már nekem Attila, ő biztosan nógatott volna, és akkor megnyerhettem volna az iskolaversenyt, én indulhattam volna a fővárosi diákversenyen is. De Attila nélkül nem érdekelt a gyorsírás sem, hiába rángatta a fülem: Kedvesnővér a szövegével, hogy aki ilyen tehetséges a gyorsíráshoz, vétkezik a jövője ellen, ha nem sajtolja ki magából azt a tejlesítményt, amire képes volna. Persze, még elég fiatal vagyok, éá most már van nekem Attila. A saját jó fogkrémem viszont elfogyott, és bevásárláskor elfelejtettem újat venni, kénytelen leszek Imre keserű fogkrémét használni, pedig köhögni fogok tőle. ATTILA Június 10. kedd Tíz órakor még zárva volt a suli kapuja, amikor odaérkeztünk. Már ott tolongott minden önkéntes, aki jelentkezett, hogy oroszlánrészt vállal a takarításbah. Amíg fölajzottan vártunk, hogy valaki kegyeskedjen végre kinyitni a kaput, a tömegből többen azzal szórakoztak, hogy körülállták Betlit, aki a vadonatúj motorjával jelent meg a suli előtt, és nyilván állattan büszke volt, hogy csoportosulnak körülötte. A fejéről le se vette a bukósisakot, hadd csodálják azt is, főleg az elsősök, akik a legnagyobb számban nyüzsögtek a motor körül. Minduntalan föltúráztatta a motort, állatian nagyra volt vele, a portréján cseresznyena- gyokra dagadtak a pattanások. Aztán nágy kegyesen megengedte az egyik elsős srácnak, hogy fölüljön mögéje, és csinált vele egy fordulót A suli körül. Tamara elkésett, de mégse késett el, mert éppen akkor nyitották ki A kaput, amikor odaért. Intettünk egymásnak^ aztán a tömeg behömpölygött a kapun, hogy munkába lendüljön. A III/b mára rohadt melót kapott: fertőtlenítsük az emeletünkön mind a három WC-t, Kaptunk hipót is, hogy az orrfacsaró szagától elmúljon a náthája, akinek van. (Tamara is náthás. De a lányokra nem bíznák WC-fer- tőtlenítést, mert ez férfias szakmunka.) Amikor végeztünk a szélső WC-vel, és kezdtünk átvonulni a középsőbe, a folyosón előkerült Amadé Kati egy partvis társaságában. Megtekintett benünket, és érdeklődött, van-e valami problémánk. Korompai felajánlotta neki: — Megdumálhatod a kollektívát, hogy felvegyünk 'téged segédmunkásnak. Dekorálnál minket a megjelenéseddel. Mert Katinak a haja baboskendővel volt bekötve, Mondtam volna neki, hogy olydn, mint Juliska a János vitézből, de ő tüntetőén csak a többi srácot tisztelte meg ellenőrző pillantással, engem (ugyancsak tüntetőén) nagy ívben kikerült az érdeklődése. Világos a képlet: Tamara miatt. Vállalom a felelősséget. Majd telik és múlik az idő, és mindenki megszokja ezt a szokatlan nemzetközi helyzetet. Amadé Kati is. E gondolat jegyébén vonultam tovább a folyosón a középső WC felé, és együtt fütyültem a többiekkel azt a klassz számot ( I see a star — Látok egy csillagot), amit a szélső WC takarítása közben Tüdő adott elő a kismagnójából. Föl kell jegyeznem a történelem számára, hogy a középső WC-ben maradandó élményben volt részünk. Az ablák mellett a sarokban állt egy kiselejtezett fürdőkályha, olyan hengeres ócskaság, amiben fával kell, tüzelni. Vagyis amilyent ma már, a gáz- és villanykorszakban nemigen használnak. Már akkor is itt állt a WC-ben, amikor tavaly ide kerültem ebbe i-a suliba. Az átfutó takarítószemélyzetek, akik a sulit és a WC-ket szokták jelképesen tisztogatni, ezt a fürdőkályhát rendszeresen arra a célra alkalmazták. hogy ami szemét befér, besöpörjék a lábakon álló henger alá. Préselten tömörült már alatta a szemét, és olyan alacsonyak a lábai, hogy söprűvel nem lehet beférni alája. A srácok ezért elkezdtek kínlódni, hogy odébb rángassák. Nem ment. Csak a mancsuk lett csupa rozsda a kályha hengerétől. — Vigyázzatok, félre innen — közölte ekkor Betű. Odaállt a kályhához, átölelte a két hosszú karjávdl. éá frankón megemelte. Lilára vált az erőlködéstől a potréja, de nem csuklóit össze, hanem klasszul odébb tette a fürdőkályhát. Mindenkinek elakadt al szava. Elsőnek Tüdő tért magához. Ordítani kezdett. — Egyik ámulatból a másik ámulatba zuhanok), fogjatok meg! — Elkapta Betli vállát: — Told le a gatyád, nem szartál be? Betli lelökte magáról Tüdő kezét: — Hugyagyu — közölte. Lihegve, mint egy gőzmozdony. Egymáshoz verte a két tenyerét, hogy leporolja róluk a rozsdát. — Attól, hogy én nem hencegek állandó jelleggel, attól még — rácsapott a bal békájára, — van itt erő. — Lóerő és tulokagy — jegyezte meg Korompai halál komolyan (olyan pofával, mint a Hamu és gyémántban az a vésztjósló szivar, a hadnagy, akinek végig a filmen meg nem mozdult volna az arca). — Oltári ötletem van, srácok! — emelte föl a karját Velő. — Vonuljunk föli táblákkal a Fővárosi Nagycirkusz elé, követeljük, hogy azonnal szerződtessék Betlit! Milyen attrakció legyen? — Betli lesz a pattanásos óriáskígyó — röhögött Hasszán. — Attrakció, produkció! Betli kiemeli helyéből a cirkusz főárbocát, és a cirkusz összedől! Világszám! — Hülye — mondta Velő. aki egy fantáziátlan precíz. — A nagycirkusz kőcirkusz, nincs benne főárboc. — Na bumm — legyintett Snu- ki. — Majd a főpillért emeli ki ez a modern Sámson. — Rámutatott Betli kigöndörített hajzatára: — Innen jön az ereje. — Ott egy pár Delila — rikkantott Farkas, aki a WC ajtajában állt: valahová a folyosóra mutogatott, ahol a lányok ricsa- joztak: — Szólok nekik, hozzák az ollót. Aztán a galeri elunta a hülyés- kedést, inkább gyorsan átvonultunk a harmadik WC-be. hogy essünk már végre túl a klozet- hadműveleten. Tizenkettőre maradéktalanul végrehajtottuk a ránk bízott történelmi feladatot. A három WC ragyogott, mi pedig kollektíváin — nem vicc! — földobott hangulatot pasztaltunk a tudatunkban. A sikerélmény frankón ki volt írva mindegyikünk nemes atrcélé- re. Kár, hogy nincs öröm üröm nélkül (mint a közmondás tartja.) Alig végeztünk ugyanis, a folyosón végiglejtett Glóbusz, a kíséretével, hogy beigazolja maga előtt a gyanúját, vagyis megállapíthassa, hogy nem melózunk rendesen, hanem csak hülyéskedünk. j (Folytatjuk.)
